Szerdahelyi Szabolcs Magyarország elleni ügye (30385/07 sz. ügy) és Patyi István Magyarország elleni (2. sz.) ügye (35127/08 sz. ügy)1
Az első ügyben a kérelmező 2006-ban, a második ügyben 2007-ben akart tüntetést szervezni a budapesti Kossuth téren az Országház előtt. A második ügyben a tüntetés olyan emberek helyzetére hívta volna fel a figyelmet, akik egy nagyobb felszámolási ügy miatt kárt szenvedtek. A Budapesti Rendőr-főkapitányság mindkét esetben hatáskör hiányában utasította el a kérelmet, mivel a szóban forgó területet „műveleti területnek” nyilvánították. A kérelmezők e határozatokat sikertelenül támadták a bíróságon; az első ügyben a bírósági határozatokat a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra utasította, ahol – a kérelmező halála miatt bekövetkező félbeszakadás folytán – jelenleg is folyamatban van; a második ügyben a kérelmező keresetét a megyei bíróság 2008 januárjában elutasította. Egy harmadik személy 2007 januárjában megtámadta a Kossuth teret „ műveleti területté” nyilvánító rendőrségi határozatot. Miután a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a vonatkozó döntéseket, a helyi hatóság (a budapesti rendőrfőkapitány) 2011. áprilisában megállapította, hogy az intézkedés arányossága nem volt bizonyítható.
A kérelmezők azt sérelmezték, hogy a rendőrség intézkedése akadályozta őket az Egyezmény 11. cikke szerinti békés gyülekezés jogának gyakorlásában.
A Bíróság mindkét esetben elutasította a magyar Kormányzat azon érvelését, hogy a kérelmezők nem merítették ki a hazai jogorvoslati lehetőségeket. A Kormányzat azzal érvelt, hogy a kérelmezők csak a rendőrségnek a hatáskör hiányára való hivatkozását kifogásolták, és nem magát az eredeti döntést, melynek értelmében az Országház előtti zónát „műveleti területté” nyilvánították. A Bíróság azonban nem volt meggyőződve arról, hogy a bírósági eljárások ebben a tekintetben hatékony jogorvoslatnak tekinthetők. Egy politikai demonstráció azonnali jellegéből adódóan egy bírósági eljárás, amely – ahogyan az a harmadik személy által indított ügyben is megmutatkozott – hosszadalmas, és több mint négy év múlva végződött a felperes javára szóló határozattal, nem tekinthető megfelelőnek, és a gyülekezési jog gyakorlására bénító hatással kellett lennie.
A Bíróság megjegyezte továbbá, hogy miután a magyar bíróságok hatályon kívül helyezték a rendőrségi határozatokat, az illetékes hatóságok a szükséges vizsgálatot folytatták le más felperesek ügyében, és 2011. áprilisában úgy találták, hogy a „műveleti területté” minősítő határozat arányossága nem volt bizonyított. A Bíróság szerint e rendelkezés ténylegesen – még ha visszaható hatállyal is – megvonták az intézkedés törvényes alapját. E megfontolások elegendőek voltak ahhoz, hogy a Bíróság levonhassa a következtetést: a Kossuth téri demonstrációk tilalmának nem volt alapja a magyar jogban, ezért nem szükséges annak vizsgálatára, hogy az intézkedésnek volt-e legitim célja vagy szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban. Ezzel összhangban az Egyezmény 11. cikkét mindkét ügyben megsértették.
A Bíróság az első ügyben a kérelmező örököse javára 2.400,-Euro, a második ügyben a kérelmező javára 2.400,-Euro nemvagyoni kártérítést ítélt meg.
1A Bíróság az ítéleteket 2012. január 17-én hozta.