Björk Eidsdottir Izland elleni ügye (43380/10 sz. ügy)1
A kérelmező izlandi állampolgárságú újságíró, aki a Vikan nevű hetilapnál dolgozott.
Az izlandi médiában 2007-ben vita alakult ki arról, hogy a sztriptíz bárokra vonatkozó szabályokat szigorítani kell, vagy az ilyen bárokat be kell tiltani. A vita során az egyik magazin cikke a sztriptíz-bárok és a prostitúció közötti kapcsolatot boncolgatta, és azt állította, hogy a kelet-európai sztriptíz-táncosok munkakörülményei az ember-kereskedelemmel vethetők össze.
A Vikan nevű hetilap 2007 augusztusában cikket közölt egy Goldfinger nevű sztriptíz-bárban fennálló munkakörülményekről, amely a kérelmező által készített interjún alapult, amelyet egy sztriptíz-táncos adott, aki azután vette fel a kapcsolatot a hetilappal, hogy az leközölt három interjút olyan táncosokkal, akik a bárban végzett munkájukról kedvező képet adtak. A 2007 augusztusában megjelent cikkben a bár volt alkalmazottja azt állította, hogy a bártulajdonos saját nyereségére prostitúciót szervezett a bárban, megfenyegette az ott dolgozó nőket és gyakorlatilag házi őrizetben tartotta őket. A bár tulajdonosa jóhírnév megsértése miatti eljárást indított a kérelmező, a hetilap szerkesztője és volt alkalmazottja ellen. Az eljárás során a bártulajdonos és volt alkalmazottja között egyezség született, és a tulajdonos visszavonta keresetét. A kerületi bíróság 2008 áprilisában megállapította, hogy ugyan a volt táncos több, a cikkben közölt kijelentése sértette a jó hírnevet, az újságíró és a szerkesztő nem vonható felelősségre ezek miatt. A fellebbezés folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság 2009 márciusában a kérelmezővel szemben a bártulajdonos egyes követeléseinek helyt adott egyes állítások tekintetében, és 3.000,-Euró sérelemdíj megfizetésére kötelezte.
A kérelmező – az Egyezmény 10. cikkére hivatkozással - sérelmezte, hogy a kérdéses cikk miatt az izlandi bíróság sérelemdíj megfizetésére kötelezte.
A Bíróság úgy ítélte, hogy az izlandi bíróság döntése a kérelmezőt az Egyezmény 10. cikke alapján megillető jogba való beavatkozásnak minősül. E beavatkozásnak az izlandi jogban megvan a törvényi alapja, és az Egyezmény 10. cikke értelmében mások jó hírneve és jogai védelmének törvényes célját követte.
A Bíróság ugyanakkor nem tartotta meggyőzőnek az izlandi Kormányzat azon érvelését, hogy a bártulajdonos kérelmező általi bemutatása nem volt a nyilvános vitához szükséges hozzájárulás. A Bíróság kiemelte, hogy az izlandi médiában már jóval a cikk megjelenése előtt vita zajlott a sztriptíz-bárok szabályainak szigorításáról, illetve a bárok betiltásáról. Nem volt tehát kétséges, hogy a cikk, egészében véve, egy komoly közérdeklődés tárgyához kapcsolódott. A nemzeti bíróságok érvelése nem tükrözte ennek a nézőpontnak a figyelembe vételét. Ez a szempont azonban semmilyen mértékben nem befolyásolta az izlandi bíróságok érvelését.
A Bíróság egyetértett az izlandi Legfelsőbb Bírósággal abban, hogy a kérelmező cikkének állításai tényállításoknak és nem értékítéletnek minősülnek, és azok büntetendő magatartást tulajdonítottak a bártulajdonosnak. Ezek a vádak alkalmasak voltak arra, hogy jelentősen ártsanak jó hírnevének. A Legfelsőbb Bíróság megállapításai szerint azonban a cikk pontosan adta vissza a sztriptíz-bár egykori alkalmazottja állításainak lényegét, akit a cikkben megszólaltattak. A bártulajdonos vádakkal szembeni védekezéshez fűződő érdekét a rágalmazási eljárás megindításának lehetőségével – amelyet ő igénybe is vett – megóvták. A Bíróság rámutatott, hogy később a tulajdonos visszavonta keresetét és megegyezett volt alkalmazottjával, ezek után az újságíró lehetősége arra, hogy állításait bizonyítsa, jelentősen csökkent. A kérelmező ennek ellenére bizonyítékot szolgáltatott állításai alátámasztására, többek között az amerikai nagykövetség izlandi emberkereskedelemről szóló jelentésével, mely leírja, miként ajánlottak fel szexuális szolgáltatást egyik alkalmazottjának a sztriptíz-bár éttermében a jelentés készítése során. A Legfelsőbb Bíróság elmulasztotta megfontolni ezt az érvet. A kérelmező arra is hivatkozott, hogy a bártulajdonosnak egy másik újságíró elleni keresetét, aki prostitúció szervezésével hozta összefüggésbe a bárt, az izlandi bíróság elutasította. A Bíróság ezért nem tudta elfogadni a Kormányzatnak azt az érvét, hogy a kérelmező nem tudta bebizonyítani, hogy a volt alkalmazott állításainak tényszerű alapja volt. A kérelmezőt azért sem lehet kritizálni, mert nem tartott távolságot a volt alkalmazott állításaitól vagy nem ellensúlyozta azokat. A bártulajdonosnak például felajánlotta a hozzászólás lehetőségét, és a cikk idézte is a válaszát. A cikk utalt a hetilapban néhány héttel korábban közölt interjúkra is, amelyek a bár kedvező munkakörülményeiről számoltak be.
A Bíróság aláhúzta, hogy egy újságíró megbüntetése azért, mert segít egy interjúban egy másik személy által tett állítások terjesztésében, súlyosan akadályozza a sajtó hozzájárulását a közérdekű tárgyú vitákhoz, és nem szabad kilátásba helyezni, hacsak nincsen rá különösen erős indok. A Bíróság a jelen esetben nem volt meggyőződve ilyen erős indok meglétéről. Az izlandi Kormányzat által hivatkozott érvek nem voltak elégségesek annak bemutatására, hogy a kérelmező jogába történő beavatkozás szükséges volt egy demokratikus társadalomban; ezzel összhangban az Egyezmény 10. cikkét megsértették.
A Bíróság a kérelmezőnek 7.790 euró vagyoni és 5.000 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg.
1Az ítélet 2012. október 10-én vált véglegessé.