MALIGE FRANCIAORSZÁG ELLENI ÜGYE*
AZ 1998. SZEPTEMBER 23-ÁN KELT ÍTÉLET
Nem sértették meg az Egyezmény 6. cikkének 1. pontját (tisztességes tárgyaláshoz való jog) azzal, hogy a szabálysértési hatóság a kérelmező jogosítványában szereplő 12 pontból négyet levont gyorshajtás miatt.
A kérelmező 1974-ben született, és Morangis-ban (Essonne megye) él.
1993. június 28-án motorkerékpáron utazott Millemont (Yvelines megye) faluhoz közeli főúton, ahol 172 km/ó sebességgel haladt át egy rendőri ellenőrzőponton, miközben a megengedett maximális sebesség azon az útszakaszon 110 km/ó volt. A kérelmező megtagadta a kirótt büntetés megfizetését, ezért miután tárgyalás tartását kérte, a Versailles-i Rendőrbíróság elé idézték. A kérelmező főleg azzal érvelt, hogy az 1992. június 25-i és november 3-i rendeletek, amelyeket az 1989. évi X. törvény alapján hoztak, amely bevezetett egy pontlevonásos rendszert a vezetői engedélyek tekintetében, törvénytelenek voltak (ezen rendelkezések alapján egy vezetői engedélyhez 12 pont tartozik, ez a pontszám automatikusan csökken, ha a vezetői engedély tulajdonosa bizonyos, a KRESZ-be ütköző cselekményeket követ el. Egy 1993. november 23-i ítéletben a kérelmezőt bűnösnek találták a sebességhatár több mint 30 km-rel való átlépésében. 1500 frankra büntették és 15 napra eltiltották a vezetéstől. A Bíróság ítéletében megállapította, hogy nincs hatásköre a kérdéses rendeletek törvényességének megállapítására.
A kérelmező a Versailles-i fellebbviteli bírósághoz fellebbezett. Egyebek között azt állította, hogy az 1989. június 10-i törvény nem összeegyeztethető az egyezmény 6. cikkének 1. §-ával, atekintetben, hogy kizárja a bírósági felülvizsgálat lehetőségét a jogosítványokból való pontlevonásokkal kapcsolatban. A fellebbviteli bíróság 1994. június 24-i ítéletében helyben hagyta az alsó fokú bíróság ítéletét.
A Semmítőszék 1995. január 11-i ítéletében a kérelmező fellebbezését elutasította. A kérelmezőt ezidáig nem tájékoztatták arról, hogy a pontok a jogosítványáról levonásra kerültek-e.
A Bizottsághoz a kérelmet 1994. november 28-án nyújtották be, amelyet az 1996. november 25-én nyilváníthatott elfogadhatónak. Miután sikertelenül kísérelt meg békés megegyezést létrehozni a felek között, a Bizottság 1997. május 29-én adta ki jelentését, amelyben megállapította a tényállást és 18 szavazattal 10 ellenében kifejtette azon véleményét, hogy nem sértették meg a 6. cikk 1. pontját.
A Bizottság 1997. július 9-én terjesztette az ügyet a Bíróság elé.
Az Egyezmény 6. cikke 1. pontjának feltételezett megsértése
A Bíróság úgy vélte, nem az a feladata, hogy döntést hozzon a pontlevonásos vezetői engedély francia rendszerének helyességéről, hanem hogy meghatározza, az eset körülményeit mérlegelve, a kérelmezőnek az egyezmény 6. cikk 1. pontja szerinti tárgyaláshoz való jogát tiszteletben tartották-e.
1.) A 6. cikk 1. pontjának alkalmazhatósága:
A Bíróságnak először is meg kellett határoznia, hogy vajon a vezetői engedélyből való pontlevonás a 6. cikk 1. pontjának értelmében bűnügyi szankció-e?
Annak érdekében, hogy a bíróság megállapítsa, bűncselekménnyel vádolnak-e valakit, három kritériumot kell figyelembe vennie: a kérdéses cselekmény jogi minősítését a nemzeti jogban, a cselekmény természetét, és a büntetés természetét illetve szigorúságának fokát.
Jelen esetben nem volt vitatott az, hogy a cselekmény, amely a pontlevonáshoz vezetett, nevezetesen a sebesség-túllépés természete szerint bűnügyi volt.
A pontlevonásnak a francia jogrendszerben való szabályozására tekintettel a Bíróság megjegyezte, hogy a vonatkozó jogszabályok, a Semmítőszék és az Államtanács joggyakorlata világosan megmutatja, hogy a kérdéses intézkedés önmagában szemlélve közigazgatási szankciónak tekinthető, mely nincs kapcsolatban a büntetőjoggal.
A büntetés természetének tekintetében a Bíróság megjegyezte, hogy a pontok levonása büntetőeljárás keretében és következményeképpen történt, és közvetlen indoka a büntetőbíróság ítélete volt.
Az intézkedés szigorúságára való tekintettel a Bíróság megjegyezte, hogy a pontok levonása idővel a jogosítvány érvénytelenítését vonhatja maga után. A Bíróság ezért arra következtetett, hogy bár a pontlevonás megelőző jellegű, rendelkezik büntető és elrettentő jelleggel is, ennek megfelelően másodlagos büntetéshez hasonlít.
A Bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a 6. cikk 1. pontja alkalmazható.
2.) A 6. cikk 1. pontjának való megfelelés
a.) A kormány előzetes kifogása
A Bíróság úgy vélte, az a kérdés, vajon a kérelmező jogosult-e jogorvoslatra a pontlevonás törvényességének vitatása tekintetében, megegyezik azzal, melyet a hozzá benyújtott panasz tartalmaz.
b.) A panasz érdemi része
A Bíróság megjegyezte, hogy a pontok akkor kerültek levonásra, amikor a megállapítást nyert, hogy a KRESZ L 11-1. cikkében felsorolt cselekmények valamelyikét elkövették, akár oly módon, hogy ezt jogerős ítélet megállapította, akár úgy, hogy az elkövető a kiszabott büntetést megfizette, melyek magukban foglalták a cselekmény beismerését és a pontok levonásának hallgatólagos elfogadását.
A Bíróság figyelembe vette, hogy a kérelmező nem fizette meg a kirótt büntetést, a pontok elvesztése a büntető bíróság bűnösséget kimondó ítéletétől függött. A Versailles-i Rendőrbíróságon és a Versailles-i fellebbviteli bíróságon, melyek a 6. cikk 1. pontja kívánalmainak megfelelő bíróságok, a kérelmezőnek lehetősége volt, hogy tagadja a sebesség-túllépés bűncselekményének elkövetését, és hogy a bíróság elé tárjon minden olyan ténybeli és jogi érvet, amelyeket hasznosnak ítélt önmaga védelmében, annak tudatában, hogy elítélése maga után vonná a pontok számának csökkenését is.
A büntetés arányosságának tekintetében a Bíróság megjegyezte, hogy a törvény maga tartalmaz rendelkezést - bizonyos keretek között - a levonandó pontokkal kapcsolatban, a vádlott által elkövetett cselekmény súlyának megfelelően. Jelen esetben az elkövetett cselekmény a vezetői engedély 12 pontjából 4 pont levonását vonta maga után, tehát az intézkedés nem tekinthető aránytalannak ahhoz a magatartáshoz képest, melyet megbüntetni szándékozott. Először is nem vezetett azonnali visszavonáshoz, másodszor a kérelmező visszanyerhette pontjait, akár úgy, hogy három évig nem követ el olyan cselekményt, ami pontlevonással járna, akár úgy, hogy speciális képzésen vesz részt (a KRESZ L 11-6. cikke), számára bizonyos mozgásteret biztosított.
A Bíróság ennek megfelelően úgy vélte, hogy az Egyezmény 6. cikke 1. pontja kívánalmának megfelelő felülvizsgálat be volt építve a kérelmező elítélését eredményező büntetőjogi folyamatba, és nincs szükség egy, a pontlevonások tekintetében teljes hatáskörrel rendelkező bíróság általi külön felülvizsgálatra.
A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a hazai jog a kérdéses intézkedésekkel kapcsolatban olyan bírósági felülvizsgálat lehetőségét biztosította a kérelmezőnek, amely megfelel a 6. cikk 1. pontja céljainak. Ennek megfelelően ezt a rendelkezést nem sértették meg.
8.6.1976., Engel and Others v. the Netherlands; 21.2.1984., Öztürk v. Germany; 9.2.1995., Welch v. the United Kingdom; 23.10.1995., Shmautzer v. Austria; 22.2.1996., Putz v. Austria; 21.10.1997., Pierr-Bloch v. France.
* Eur. Court H. R., Case of Malige v. France, judgment of 23 September 1998