AZ 1995. MÁJUS 5-ÉN KELT ÍTÉLET
ÖSSZEFOGLALÁSA
Az Egyesült Királyság vámhatóságai által elkobozhatónak ítélt repülőgép lefoglalásával és bizonyos összegű pénzbüntetés megfizetése ellenében való visszaszolgáltatásával (az 1979. évi vámtörvény 139. és 141. cikke) nem sértették meg az Egyezmény 1. kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkét (a tulajdon védelme), sem a 6. cikk 1. pontját (a tisztességes eljáráshoz való jog).
A kérelmező légitársaság tulajdonát képező és általa üzemeltetett 60 millió fontsterling értékű repülőgépe - Szingapúrból jövet és Toronto felé haladó menetrend szerinti járata, bombay-i és londoni leszállással - 1987. április 26-án leszállt a londoni Heathrow repülőtéren. Egyik poggyászterében 800 ezer fontsterling értékűre becsült 331 kg kendergyantát fedeztek fel.
1983 és 1987 között az Air Canada sorozatosan megsértette a biztonsági előírásokat a Heathrow repülőtéren.
1987. május 1-én a vámhatóság nyomozói, mint elkobozható ingóságot (141. cikk 1. bekezdés) lefoglalták a repülőgépet a vámról szóló 1979. évi törvény 139. cikke 1. bekezdése alapján. Ugyanazon napon, kicsit később 50 ezer fontsterling kifizetése ellenében visszaszolgáltatták a gépet.
1987. május 20-án az Air Canada vitatta, hogy a gép - a nyomozók állítása szerint - elkobozható lett volna. A vámhatóság megindította az elkobzásra irányuló eljárást az említett törvény 3. számú függeléke 6. cikke alapján. A Felsőbíróság (High Court) 1987. november 7-én meghozott ítéletében úgy döntött, hogy a Parlament nem szándékozott a vámhatóság nyomozóinak megadni a lefoglalás jogát abban az esetben, ha harmadik személy tiltott javakat csempész a repülőgép fedélzetére az üzemeltető tudta nélkül.
1990. június 14-én a Fellebbviteli Bíróság (Court of Appeal) helyt adott a vámhatóság által az ítélet ellen benyújtott fellebbezésnek és elrendelte az elkobzást. Ennek folyományaként 1990. november 7-én meghozott határozatával a Lordok Háza (House of Lords) nem engedélyezte az Air Canadának a hozzá történő fellebbezést.
A Bizottsághoz 1991. május 2-án nyújtotta be kérelmét a légitársaság, amelyet 1993. április 1-én elfogadhatónak nyilvánítottak. A Bizottság jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy nem sértették meg az 1. kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkét (kilenc szavazattal öt ellenében), sem a 6. cikk 1. pontját (nyolc szavazattal hat ellenében).
Az ügyet a Bizottság terjesztette a Bíróság elé.
A kérelmező légitársaság állítása szerint az 1. kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkében biztosított javainak tiszteletben tartásához való jogát sértették meg a lefoglalással és az 50 ezer font megfizetése ellenében történő visszaszolgáltatással.
A Bíróság megállapítása szerint a repülőgép lefoglalása nem hozta magával a tulajdonjog átszállását és a Fellebbviteli Bíróság elkobzást kimondó döntése sem foszthatta meg az Air Canadát a tulajdonától, mivel a gép visszaszolgáltatása fejében kifizette a kért összeget.
A gépnek a meghatározott összeg fejében történő visszaadása a tiltott kábítószereknek az Egyesült Királyságba repülőgépen történő behozatala megakadályozására irányuló elhatározásnak megfelelő politika végrehajtása keretében tett intézkedés volt. Mint ilyen, a javak használatának szabályozása körébe tartozik, ezért a jelen ügyben az 1. cikk második bekezdését kell alkalmazni.
Az alkalmazandó rendelkezést illetően a Bíróság rámutatott, hogy a repülőgép lefoglalása és bizonyos összeg megfizetése ellenében történő visszaszolgáltatása kivételes intézkedéseket képeztek, amelyeket annak érdekében alkalmaztak, hogy a légitársaság biztonsági előírásait megfelelőbbé tegyék. Ezen intézkedésekre annak a konténernek a felfedezése után került sor, amelynek bérlete különböző, a szállításra vonatkozó szabályokba ütközött és 331 kg kendergyantát tartalmazott. Egyébként ez volt a légitársaságnak már többször jelzett, az Egyesült Királyságba 1983 és 1987 között a kábítószer becsempészését lehetővé tevő, a biztonsági előírásokat sorozatosan megsértő esetek közül az utolsó. A megtett intézkedések megfeleltek a nemzetközi kábítószer-kereskedelem ellen folytatott harcra irányuló közérdeknek.
Ezen túlmenően a légitársaságnak megvolt a lehetősége, hogy a repülőgép lefoglalásáról a vámhatóság által hozott határozata ellen az indokolás hiánya miatt nyújtson be bírói felülvizsgálat iránti kérelmet. A Bíróság erre vonatkozóan megjegyezte, hogy az AGOSI Egyesült Királyság elleni ügyben 1986. október 24-én hozott ítéletében már kimondta, a felülvizsgálati kérelem olyan terjedelemmel rendelkezik, amely megfelel az 1. cikk második bekezdésében megfogalmazott követelményeknek. Ezért nincs rá lehetőség, hogy erről a kérdésről a jelen ügyben eltérően döntsön.
Figyelemmel a konténerben felfedezett kendergyanta nagy mennyiségére, kereskedelmi értékére, valamint a lefoglalt gép értékére, az 50 000 font megfizetése nem volt aránytalan a tiltott kábítószereknek az Egyesült Királyságba történő illegális behozatala megelőzésének céljával.
Erre figyelemmel, valamint az államoknak ezen a téren biztosított mérlegelési szabadságra, a Bíróság öt szavazattal négy ellenében úgy vélte, hogy e körülmények között a társadalom általános érdekei által támasztott követelmények és az egyének alapvető jogai védelme kötelezettsége között megfelelő arányosság valósult meg, ezért nem sértették meg az 1. kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkét.
Az Egyezmény 6. cikke 1. pontját illetően a Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy semmiféle büntetőjogi vád nem merült fel a kérelmező légitársasággal szemben és a jelen ügyben nem vettek részt büntetőbíróságok sem. Mindezeken túl a Fellebbviteli Bíróság kifejezetten elutasította a légitársaság jogtanácsosa által kifejtett azon érvet, mely szerint az 1979. évi törvény 141. cikke büntetőjogi jellegű lenne. Erről a Fellebbviteli Bíróság kifejtette, hogy a vonatkozó rendelkezések "polgárikénti" minősítése nem akadályozza meg, hogy valójában jellegénél fogva "büntető" rendelkezést tartalmazzon. Mindezek ellenére a kérdést korábbi ítélkezési gyakorlatára utalva döntötte el, amely szerint a 141. cikk többek között mindazon közlekedési eszközzel kapcsolatosan lefolytatandó tárgyi eljárást szabályoz, amelyet csempészetre használtak.
A vitatott tényállás alapján tehát nem lehet "büntetőjogi vádról" hozott döntésről beszélni.
A felek nem vitatták, hogy a jelen ügy a kérelmező légitársaság polgári jogi jogaira vonatkozó vitát képez.
A kérelmező kifogása egyszerre vonatkozik a lefoglalásra és az 50 ezer font megfizetésére kötelezésre.
A Bíróság álláspontja szerint az 50 ezer fontot illetően a brit törvények vonatkozó előírásai a nyomozókat arra utasítják, hogy elkobzási eljárást kezdeményezzenek akkor, ha a gép lefoglalását vitatják. Meg is indították ezt az eljárást, és a felek egyetértésével az eljárásban csupán néhány jogi kérdéssel foglalkoztak. Ezzel tehát a bírósághoz fordulás joga megvalósult.
Egyébiránt a légitársaság kérhette volna a nyomozóhatóságnak a repülőgép visszaszolgáltatását pénzfizetéshez kötő döntése elleni bírói felülvizsgálatot. Vagyis bármilyen okból, de nem indította meg ezt az eljárást a légitársaság. E körülmények mellett a Bíróság úgy ítélte meg, nem kell vizsgálnia általában, vajon a bírói felülvizsgálat terjedelme megfelel-e az Egyezmény 6. cikke 1. pontjában megfogalmazott követelményeknek.
Következésképpen ugyancsak öt szavazattal négy ellenében úgy döntött, hogy nem sértették meg a 6. cikk 1. pontját sem.
Az ítélethez három különvéleményt csatoltak.
27.2.1980, Deweer v. Belgium; 24.10.1986, AGOSI v. the United Kingdom; 26.3.1992, Editions Periscope v. France; 23.2.1995, Gasus Dosier- und Fördertechnik GmbH v. the Netherlands.