A 2002. MÁJUS 7-ÉN KELT ÍTÉLET
ÖSSZEFOGLALÁSA**
Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy megsértették az Egyezmény 6. cikkének 1. pontját (tisztességes tárgyaláshoz való jog), mert az orosz állami szervek éveken keresztül nem tettek eleget a jogerős bírósági döntésben foglaltaknak. A Bíróság leszögezte, hogy a nemzeti bíróságok jogerős határozatainak végrehajtása során be kell tartani a "tisztességes tárgyalás" egyezményes garanciáit, és egy hatóság nem mentesülhet anyagi eszközök hiányára való hivatkozással az állampolgárral szemben fennálló fizetési kötelezettsége alól. Megsértették továbbá az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkét (tulajdon védelme), mert a végrehajtás elmulasztásával megakadályozták, hogy a kérelmező megkapja az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke értelmében vett "tulajdonát" képező pénzösszeget.
A kérelmező Anatoliy Tikhonovich Burdov, orosz állampolgár.
1986. október elsején a katonai hatóságok parancsot adtak a panaszosnak arra, hogy vegyen részt a katasztrófa-elhárításban a csernobili atomerőmű-robbanás helyszínén. Burdov 1987. január 11. napjáig dolgozott a helyszínen, és radioaktív sugárzás következtében súlyos egészségkárosodást szenvedett. 1991-ben egy szakértői vélemény megállapította, hogy a kérelmező rossz egészségi állapota összefüggésbe hozható csernobili tartózkodásával, ezért a nemzeti bíróság nem-vagyoni kártérítést ítélt meg Burdov részére.
1997-ben a kérelmező eljárást kezdeményezett a sahti társadalombiztosítási szerv (Управление
социалъной
защиты
населения по
г. Шахты) ellen, mert az alperes nem fizette meg a kártérítést. 1997 március 3-án a sahti városi bíróság (Щахтниский
городской
суд) Burdov javára döntött, és elmaradt kártérítés címén 23 786 567 orosz rubelt ítélt meg a panaszos részére, és ugyanilyen összegű bírságot is alkalmazott.
1999-ben a kérelmező újra beperelte a társadalombiztosítót. Keresetében kifogásolta a részére folyósított havi részletek összegének csökkentését, és követelte az így keletkezett hátralék megtérítését. 1999. május 21-i ítéletében a sahti városi bíróság ismételten megállapította a kártérítés eredeti összegét, és kötelezte a társadalombiztosítási szervet, hogy havonta ún. követő indexálással 3 011,36 rubelt folyósítson a kérelmezőnek. A határozat alapján a kártérítés fennmaradó összege 8 752,65 rubel volt.
Mindezek ellenére a panaszost arról értesítették, hogy 1999. szeptember 16-a és 2000. május 16-a között a társadalombiztosító anyagi eszközök hiányában nem tudja folyósítani a megállapított összeget.
2000. március 9-én a sahti városi bíróság elrendelte az 1997. március 3-án megállapított és ki nem egyenlített pénzbírság indexálását, továbbá a 44 095,37 rubel összegű követelés végrehajtását.
Egy pénzügyminiszteri utasítás alapján a sahti társadalombiztosítási szerv 2001. március 5-én kifizetett 113 040,38 rubelt, és 2002. február 11-én arról tájékoztatta Burdovot, hogy 2001 áprilisa és 2002 júniusa között havonta 2 500 rubelt fog kapni.
A kérelmező 2000. március 20-án nyújtotta be panaszát az Emberi Jogok Európai Bíróságához, és azt a Bíróság 2001. június 21-én részben elfogadhatónak nyilvánította.
A panaszos szerint megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének 1. pontját (tisztességes tárgyaláshoz való jog), és az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkét (tulajdonhoz való jog) azzal, hogy a társadalombiztosítási hatóság nem hajtotta végre a jogerős bírósági ítéletet.
A.) Az Egyezmény 6. cikke
Az Emberi Jogok Európai Bírósága rámutatott arra, hogy a nemzeti bíróságok jogerős határozatainak végrehajtása során be kell tartani a "tisztességes tárgyalás" egyezményes garanciáit, mert a végrehajtási eljárás a peres eljárás szerves részét képezi. A hatóságok nem mentesülhetnek adósságuk megfizetése alól anyagi eszközök hiányára való hivatkozással. Az államot érintő esetleges pénzügyi nehézségek tehát nem akadályozhatták volna a kérelmezőt abban, hogy hozzájusson a perben megítélt összeghez.
A Bíróság megállapította, hogy a sahti városi bíróság 1997. március 3-án, az 1999. május 21-én és a 2000. március 9-én kelt határozatait egészen 2001. március 5-ig részben vagy egészben nem hajtották végre. 2001. március 5-én a pénzügyminisztérium olyan tartalmú határozatot hozott, hogy a teljes hátralékos követelést ki kell fizetni a panaszos részére, erre azonban csak azután került sor, hogy a panaszt az Emberi Jogok Európai Bírósága közölte a kormánnyal.
Tekintettel arra, hogy az orosz hatóságok éveken keresztül nem tettek eleget a jogerős bírósági döntésben foglaltaknak, és így a 6. cikk 1. pontjában meghatározott tisztességes tárgyaláshoz való jog jelen ügyben nem érvényesülhetett, a Bíróság egyhangú szavazással megállapította, hogy megsértették az Egyezmény 6. cikkének 1. pontját.
B.) Az Egyezmény Első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke
A Bíróság rámutatott arra, hogy a sahti városi bíróság határozatai nem csak elvi lehetőséget biztosítanak a kérelmezőnek az állami segítség igénybevételéhez, hanem kikényszeríthető követelést. A döntések jogerőre emelkedtek, rendes jogorvoslati eszközökkel többé nem voltak megtámadhatók, s végrehajtásukat is elrendelték. A Bíróság szerint azzal, hogy egészen 2001. március 5-ig nem hajtották végre a szóban lévő határozatokat, nem tartották tiszteletben Burdov tulajdona zavartalan gyakorlásához való jogát.
A végrehajtás nem teljesítésével a nemzeti hatóságok megakadályozták, hogy a kérelmező megkapja az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke értelmében vett "tulajdonát" képező pénzösszeget. Az ilyen mulasztást az anyagi eszközök hiánya sem igazolhatja, ráadásul a kormány sem tudott kielégítő magyarázatot adni a hatóságok felróható magatartására.
A fentiekre tekintettel a Bíróság egyhangúlag úgy határozott, hogy megsértették az Egyezmény Első kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkét.
C.) Az Egyezmény 41. Cikke
A Bíróság nem-vagyoni kártérítésként 3 000 eurót ítélt meg a kérelmező részére.
* Eur. Court H. R., Case of Burdov v. Russia, judgment of 7 May 2002
** Oroszországgal szemben az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott első ítélet.