Jpe.I.60.005/2026/18. számú határozat

A Kúria
Jogegységi Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Jpe.I.60.005/2026/18.

A felperes: a felperes neve (a felperes címe)

A felperes képviselője: Dr. Ravasz László egyéni ügyvéd (a felperes képviselőjének címe)

Az alperesek:
az I. rendű alperes neve (az I. rendű alperes címe)
a II. rendű alperes neve (a II. rendű alperes címe)

Az alperesek képviselői:
Lajer Ügyvédi Iroda (az I. rendű alperes képviselőjének címe, eljáró ügyvéd: Dr. Lajer Zsolt) I. rendűért
Dr. Oberchauser Alexa kamarai jogtanácsos II. rendűért 

A per tárgya: szerződés érvénytelensége

A jogegységi panaszt előterjesztő fél: a felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat: Pfv.20.283/2025/21. számú ítélet

Rendelkező rész

A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. Az I. rendű alperes mint hitelező és a felperes mint adós 2007. október 12-én deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződést kötöttek. A felek a kölcsönszerződés biztosítékául ingatlant terhelő önálló zálogjogot alapító szerződést is kötöttek.
  2. Az I. rendű alperes 2016. október 4-én a kölcsönszerződés felmondását magába foglaló közokiratban rögzített nyilatkozatot tett. Az I. rendű alperes 2017. március 17-én a II. rendű alperesre engedményezte a kölcsönszerződésből eredő követelést.
  3. A II. rendű alperes kérelme alapján a közjegyző 2020-ban és 2023-ban végrehajtási záradékkal látta el a kölcsönszerződést, így végrehajtás indult a felperessel szemben. A bíróság azonban jogerős határozatával mindkét esetben törölte a végrehajtási záradékot. A peres felek között korábban folyamatban volt, a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti előzményi perben a felperes a perfelvétel lezárását követően, 2021. június 16-án nyújtott be keresetváltoztatás iránti kérelmet a kölcsönszerződés érvénytelensége jogkövetkezményének levonása iránt, de ezt a kérelmét az elsőfokú bíróság vissza- és elutasította.
  4. A felperes a jelen perbeli keresetét 2022. február 17-én terjesztette elő, amelyben elsődlegesen a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte azzal, hogy a bíróság azt nyilvánítsa érvényessé annak kimondásával, hogy a tartozást a felvételkori árfolyamon – kamat és egyéb költség nélkül – kell meghatározni, a további szerződéses rendelkezések változatlanul tartása mellett. A felperes a kölcsönszerződés valamennyi rendelkezésének tisztességtelenségére hivatkozott abból az okból, hogy azokat nem ismerhette meg. Indítványozta annak kimondását a bíróság részéről, hogy a II. rendű alperes felé 1.311.638 forint tartozása áll fenn, amelynek megfizetésére részletfizetés biztosítását kérte. Kereseti kérelme annak megállapítására is kiterjedt, hogy az I. rendű alperesnek a közokiratba foglalt azonnali hatályú felmondása jogszerűtlen, érvénytelen, semmis. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a kölcsönszerződésből eredő alperesi követelésnek a bíróság előtti érvényesítéshez való joga nem áll fenn, mert a II. rendű alperes követelése a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 324. § (1) bekezdése és 327. § (3) bekezdése alapján 2021. október 22-én elévült. Kereseti kérelmében a felperes kérte a bíróságtól, állapítsák meg, hogy a bejegyzett önálló jelzálogjog megszűnt, valamint annak ingatlan-nyilvántartásból való törlését is kérelmezte.
  5. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
  6. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
  7. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére és az eljárás felfüggesztésére irányuló kérelmét elutasította, valamint az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
  8. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsődleges, ennek alaptalansága esetén a másodlagos kereset teljesítését, másodlagosan az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) XXVIII. cikk (1) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1)-(2) bekezdését, 279. § (1) bekezdését, 346. § (4)-(5) bekezdését, 369. § (4) bekezdését, 370. § (1) és (4) bekezdését és 378. § (2) bekezdését, a régi Ptk. 200. § (2) bekezdését, 234. § (1) bekezdését, 264. § (1) bekezdését, 269. § (5) bekezdését, 324. § (1) bekezdését, 327. § (1) bekezdését, 328. § (1) bekezdését, 329. § (1) és (3) bekezdését és 525. § (1) bekezdés e) pontját, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 56. § (1) és (4) bekezdését, valamint a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: irányelv) 6. cikk (1) bekezdését és 7. cikk (1) bekezdését. A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsődleges kereset vonatkozásában megismételte a jogerős ítélet meghozatalát megelőzően előterjesztett előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét anélkül, hogy ennek során figyelemmel lett volna a jogerős ítéletben írtakra. Felülvizsgálati kérelmében továbbá a felperes a 9/2023. Jogegységi határozattal és a Kúria Gfv.30.382/2023/3. számú határozatával kapcsolatban alkotmányossági problémát mutatott be, és erre figyelemmel kérte, hogy a Kúria kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1 tv.) 1. § (6)-(7) bekezdése, a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) 37. §-a és a 9/2023. Jogegységi határozat megsemmisítése céljából.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria a jogegységi panasszal támadott Pfv.20.283/2025/21. számú határozatával a felperes előzetes döntéshozatali eljárás és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasította, és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
  2. A Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésének állított megsértését nem állapította meg a másodfokú bíróság terhére, mert a felperes a felülvizsgálati kérelmét e vonatkozásban ténylegesen a jogi indokolás hiányosságára alapította, ami akkor sérül, ha a jogi indokolás nem tartalmazza a törvényben előírtakat, ugyanakkor e jogszabályhely megsértése körében a döntés érdemi helyessége nem vizsgálható. Megállapítása szerint a másodfokú bíróság a törvényi követelményeknek eleget tett, az pedig, hogy a felperes nem ért egyet az ítélet indokaival, nem alapozza meg az indokolási kötelezettség megsértését.
  3. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes elsődleges keresetének tárgyát és tartalmát úgy értelmezte, hogy az nem minősül a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetnek, ugyanakkor nem minősül a fogyasztó olyan visszatérítésre irányuló kérelmének sem, amelyre az EUB-nak a felperes által hivatkozott határozatai vonatkoznak {Indokolás [71], [77]-[78]}. A felperesnek azt az állítását, hogy a másodfokú bíróság a felperes keresetét nem annak valódi tartalma szerint bírálta el, érdemben nem vizsgálta, utalva arra, hogy a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazta a tartalom szerinti elbírálás elvét szabályozó eljárási jogszabályi rendelkezés [Pp. 110. § (3) bekezdés] megsértettként való megjelölését, ami kizárja a perbeli nyilatkozatok értelmezését {Pfv.20.807/2023/5., Indokolás [48] (megjelent BH 2024.184. számon is); Pfv.20.617/2023/6., Indokolás [37]; Pfv.20.808/2023/11., Indokolás [29]; Pfv.20.970/2023/7., Indokolás [35]; Pfv.21.291/2023/9., Indokolás [49]; Pfv.20.522/2024/7., Indokolás [29]}.
  4. A felperesnek azt a kifogását, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta az alperesek közötti, okirattal bizonyított jogátruházás megtörténtét, és ezért jutott iratellenesen arra a következtetésre, hogy nem érvényesíthet a kölcsönszerződés érvénytelenségére alapított igényt a II. rendű alperessel szemben, a Kúria azért találta alaptalannak, mert a felperes ezzel összefüggésben megsértett jogszabályhelyként a Pp. 279. § (1) bekezdését jelölte meg, ami a bizonyítás eredményének mérlegelését és a tényállás megállapítását szabályozza, de a felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság által megállapított tényeket nem vitatta, hanem a jogátruházó szerződés létrejöttét állította, valamint az alperesek között létrejött szerződés minősítését sérelmezte anélkül, hogy az ezeket szabályozó anyagi jogi rendelkezéseket megsértett jogszabályhelyként megjelölte volna. A szerződés létrejötte, valamint a létrejött szerződés értelmezése és minősítése nem bizonyítékértékelésen alapuló ténykérdés, hanem a bizonyítás eredményeként megállapított (konkrét történeti) tényekből levont anyagi jogi következtetés, így anyagi jogkérdés (Gfv.30.235/2024/7., Gfv.30.099/2024/6., Pfv.20.792/2023/6., Gfv.30.178/2023/7., Gfv.30.013/2023/7., Pfv.20.281/2021/6.).
  5. A Pp. 370. § (1) bekezdés és 378. § (2) bekezdés megsértésének azt az indokolását, amely szerint alperes erre való hivatkozása hiányában a másodfokú bíróság nem bírálhatta volna el a keresetet azon az alapon, hogy írásbeli felszólításai azért nem szakították meg az elévülést, mert azokat a II. rendű alperesnek – és nem az I. rendű alperesnek – küldte meg, a Kúria érdemben nem vizsgálta, mert az érdemi döntés korlátait – vagyis az nem terjedhet túl a kereseti kérelmen és az ellenkérelmen – a Pp. 342. § (1) bekezdése szabályozza, ennek megsértését viszont a felperes nem állította. A hiányolt anyagi pervezetéssel pedig azért nem foglalkozott érdemben, mert az azzal kapcsolatos eljárás helyessége a Pp. 370. § (4) bekezdése, 369. § (4) bekezdése, 384. §-a, valamint a Pp. 364. §-a értelmében alkalmazandó 237. §-a alapján ítélhető meg, amelyek megsértését a felperes ugyancsak nem állította.
  6. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a felperes követelése elévülési idejének megszakításával összefüggésben egyetértett az elsőfokú bíróság megállapításaival {Indokolás [81]}, így azzal is, hogy a felperes levelei nem feleltethetők meg a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak {Indokolás [18]}. A másodfokú bíróság ezt a jogi következtetést csak kiegészítette a 10/2024. Jogegységi határozatból általa levezetett értelmezéssel. Indokolása szerint a Pp. 406. § (1) bekezdése, valamint a Pp. 424. § (1) és (3) bekezdése alapján nem minden jogszabálysértés, hanem kizárólag az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés vezethet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére (Pfv.21.258/2022/7., Pfv.21.240/2023/8., Gfv.30.094/2024/10.). Rámutatott, hogy a másodfokú bíróságnak a felperes követelése elévülési idejének megszakításával kapcsolatos döntése elsődlegesen tehát nem a 10/2024. Jogegységi határozatból általa levezetett értelmezésen alapult, hanem azon, hogy a felperes levelei nem minősülnek a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak.
  7. A Kúria a DH1 tv. 1. § (6) bekezdésében írt elévülési idő figyelmen kívül hagyására irányuló kérelemre tekintettel rámutatott, hogy a felperes az elsődleges keresete elévülésének kezdő időpontjára ténylegesen alkalmazandó anyagi jogszabályi rendelkezést a felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg, annak megsértését nem állította. Az ügyben még alkalmazandó régi Ptk. 324. § (1) bekezdésének a megsértését állította, ugyanakkor ténylegesen helyesnek és az EUB határozataival összhangban állónak értékelte a régi Ptk. 324. § (1) bekezdése által szabályozott ötéves elévülési határidőt, az elévülés kezdő időpontját szabályozó régi Ptk. 326. § (1) bekezdésének a megsértését pedig nem állította. A Kúria ezért azt nem vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet sérti-e a régi Ptk. 326. § (1) bekezdését.
  8. Az elévülés megszakítására alkalmas írásbeli felszólítás tartalmi kellékeinek kérdésével kapcsolatban kifejtette: a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének szövegében megjelenő „teljesítésére irányuló felszólítás” kifejezésből következően az elévülés megszakadásához vezető fizetési felszólításnak minimális tartalmi kelléke az igény érvényesítése, azaz a követelés teljesítésére való felhívás {Pfv.21.003/2024/3., Indokolás [33]}. A felperes azonban a felszólításként hivatkozott leveleiben csupán egyezségi ajánlatot tett azzal, hogy annak el nem fogadása esetén fog igényt érvényesíteni a kölcsönszerződés érvénytelensége, hibás teljesítés, a felmondás érvénytelensége, megállapítási kereseti kérelem, a DH2 tv. szerinti elszámolás és részletfizetés engedélyezése tekintetében. Az egyezségi ajánlat mellett hivatkozott a kölcsönszerződés érvénytelenségére, annak érvényessé nyilvánítására, a közjegyzői okirat közokirati jellegének elvesztésére azzal, hogy az ajánlatára történő pozitív reagálással a további jogvita, a hosszadalmas bírósági eljárás elkerülhető. A felperesnek ezek a nyilatkozatai szerinte nem minősülnek a követelés teljesítésére irányuló felszólításnak: azokban nem történt egyértelmű akaratkifejezés az igény érvényesítésére, nem valósult meg felhívás a követelés teljesítésére, a felperes csupán egyezségi ajánlata elfogadásának elősegítése érdekében fejtette ki jogi álláspontját a felek jogviszonyával kapcsolatban. A támadott határozatban foglaltak szerint a jogerős ítélet ezért nem sérti a Ptk. 327. § (1) bekezdését.

A jogegységi panasz és az ellenérdekű felek nyilatkozatai

  1. A felperes (a továbbiakban: panaszos) túlnyomórészt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdésére, kivételesen az (1) bekezdésére is hivatkozva nyújtott be jogegységi panaszt a Kúria Pfv.20.283/2025/21. számú határozatával (a továbbiakban: támadott határozat) szemben. Panaszait nyolc pontba foglalta.
  2. Kérelmének első két pontjában azt az álláspontját fejtette ki, hogy a jogegységi panaszával támadott határozatot hozó kúriai tanács elnöke az ügyből való kizártsága miatt nem is vehetett volna részt a határozat meghozatalában. Ennek okaként részletesen bemutatta a nevezett kúriai tanácselnök és a panaszost az ügyben képviselő ügyvéd korábbi, azonos bírósági szervezetnél fennállt munkakapcsolatának egyes mozzanatait, amelyeket a panaszos jogi képviselője személyes törekvésekből fakadó szembenállásként élt meg, kifejezve azt is, hogy a nevezett tanácselnök magatartása miatt a panaszos jogi képviselője haragos érzelmet táplál. Utalt arra, hogy emiatt már a felülvizsgálati eljárás folyamán is kérte a tanácselnök kizárását az ügy elintézéséből, azonban az erre irányuló kérelmeit a Kúria a Pk.24.661/2025/2. és Pk.24.902/2025/2. számú végzéseivel elutasította. Álláspontja szerint az e döntésekkel szembeni jogorvoslati lehetőséget fellebbezhetőség hiányában a jogegységi panasz eljárásban kell biztosítani, mert a kizárás tárgyában hozott határozatok jogkérdésben eltértek a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett Pfv.20.971/2024/4. számú határozatától. Részletesen kifejtette, miben látja az eltérés okát, aminek lényege, hogy az érintett bíró elfogultságot tagadó nyilatkozatával szemben is megállapítható a tényleges elfogultsága objektív tények alapján. Ehhez kapcsolódóan vitatta a kizárási kérelmét elutasító határozatok indokainak megalapozottságát is.
  3. A 3. pontban kifogásolta, hogy a felülvizsgálati eljárást lefolytató kúriai tanács nem bírálta el a vele közölt kölcsönszerződés-felmondás jogszerűtlenségének megállapítására irányuló keresetével összefüggő felülvizsgálati indokait, ezáltal jogkérdésben eltért a Kúria Gfv.30.241/2023/5. számú ítéletének [68] bekezdésében, valamint a Pfv.20.971/2024/4. számú ítéletének [35]-[36] bekezdéseiben foglaltaktól, amelyek tartalmazzák, milyen feltételek mellett teljesülnek a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdéseiben foglalt indokolásbeli követelmények.
  4. A 4. pontban a Kúria Pfv.20.889/2025/6. számú végzésének [41], a Gfv.30.440/2019/11. számú ítéletének [15] bekezdésétől és a 10/2025. Jogegységi határozat rendelkező részének 1. pontjától való eltérést abban a jogkérdésben állította, hogy az érvénytelen kölcsönszerződés ex tunc hatállyal nem nyilvánítható érvényessé, és ezért a felmondáshoz nem fűződhet joghatály, mivel az érvénytelen szerződést nem lehet felmondani. Utalt rá, hogy a másodfokú bíróság a keresetét e vonatkozásban azzal az indokkal utasította el, hogy a kölcsönszerződés érvénytelensége nincs megállapítva. Indokolása szerint a Kúria az általa referenciaként hivatkozott határozataiban abban a kérdésben döntött, hogy a kölcsönszerződés érvénytelensége esetén, amikor a kölcsönszerződést nem lehet érvényessé nyilvánítani, az felmondható-e. Kifogásolta, hogy az alsóbb fokú bíróságok ezzel kapcsolatos indokait a felülvizsgálati kérelme ellenére nem vizsgálta a Kúria. Véleménye szerint az érdemi vizsgálat a referenciaként hivatkozott határozatokban kifejtettekkel összhangban arra az eredményre kellett volna vezessen, hogy érvénytelen szerződést felmondani nem lehet.
  5. Az 5. pontban a Kúria Pfv.20.605/2024/10. számú határozata [33] és a Gfv.30.382/2023/3. számú ítélete [24]-[30] bekezdéseitől való eltérést panaszolta abban a jogkérdésben, hogy érvénytelen szerződés egyéb jogkövetkezményeinek elévülése tekintetében milyen jogszabályhelyet kell megjelölni a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatához. Hivatkozása szerint ezekben az ítéletekben nem szerepel a régi Ptk. 326. § (1) és 361. § (1) bekezdés megsértettként való megjelölésének szükségessége. Okfejtése szerint a felülvizsgálati kérelmében nem azt vitatta, hogy a másodfokú bíróság téves jogszabályhely alapján bírálta el az érvénytelen kölcsönszerződés egyéb jogkövetkezményének elévülését, hanem azt támadta, hogy a DH1 tv. 1. § (6) bekezdését nem az Európai Unió jogának megfelelően értelmezte. Mivel nem arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság téves jogszabályt alkalmazott, szerinte nem is kellett megjelölnie a felülvizsgálati kérelmében más jogszabályt azon kívül, amelyen a másodfokú ítélet alapult.
  6. A 6. pontban az elévülést megszakító írásbeli felszólítás minimális tartalmi kellékeinek jogkérdésében való eltérést látott a panaszával támadott határozat, valamint a Kúria Pfv.22.215/2017/10. számú ítéletének [42] és a Pfv.20.216/2021/4. számú ítéletének [35] bekezdése között. Az eltérést abban látta, hogy míg a referenciaként hivatkozott határozatok a joghatás kiváltásához elegendőnek fogadták el az igényérvényesítési szándék kinyilvánítását, vagyis annak kifejezését, hogy a jogosult a követelését a kötelezettel szemben érvényesíteni kívánja, a támadott határozat ezen túlmenően a konkrét teljesítésre való felhívást is elvárta. Kifogásolta a Kúriának azt a megállapítását, hogy a másodfokú bíróság csupán kiegészítette az elsőfokú bíróságnak a felszólító levele elévülés megszakítására való alkalmatlanságára utaló indokait, mert olvasatában azok helyett új, nem tartalmi alapú, hanem a címzett téves voltán alapuló indokolást adott. Így meglátása szerint valójában ebben a kérdésben nem a másodfokú bíróság tért el a Kúria panaszban megjelölt határozataitól.
  7. A 7. pont tárgyává azt a jogkérdést tette, hogy az adós érvényesíthet-e a régi Ptk. 328. § (1) és 329. § (3) bekezdésén alapuló igényt az engedményessel szemben. Erre nézve referenciaként jelölte meg a Kúria Gfv.30.493/2022/18. számú közbenső ítéletét és a 10/2024. Jogegységi határozat [47] bekezdését. A Kúria Gfv.30.276/2021/7. számú határozata elvi tartalmának II. pontjától és a Pfv.20.797/2016/11. számú ítélet [37] bekezdésétől való eltérést pedig abban a jogkérdésben jelölte meg, hogy a felülvizsgálati eljárásban csak olyan jogkérdés vizsgálható érdemben, amely a másodfokú eljárásnak is tárgya volt. Hivatkozása szerint az ügyben lefolytatott másodfokú eljárásnak nem volt tárgya annak eldöntése, hogyan minősíthető az alperesek között létrejött engedményezési szerződés. Vitatta a támadott határozatnak azt a megállapítását, amely szerint az engedményezési szerződés másodfokú bíróság általi minősítésének helyességét vitatta volna a felülvizsgálati kérelmében, holott azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság egyszerűen figyelmen kívül hagyta a döntése meghozatalakor ezt az okiratot, és ezzel sértette meg a Pp. 279. § (1) bekezdését, továbbá a 346. § (4)-(5) bekezdéseit. Rámutatott, hogy a 10/2025. Jogegységi határozat [95] bekezdése és a referenciaként hivatkozott kúriai határozat értelmében teljes jogátruházás esetén adósként a II. rendű alperes engedményessel szemben is hivatkozhat az I. rendű alperessel kötött kölcsönszerződésének az érvénytelenségére és az ezen alapuló felszólítása akkor is alkalmas az elévülés megszakítására, ha azt a II. rendű alpereshez intézi. Ebben a pontban jelölte meg kérelme alapjaként a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése mellett az (1) bekezdést is, előadva, hogy a másodfokú bíróságnak a jogegységi határozattól való indokolatlan eltérését a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem küszöbölte ki. Ugyanakkor kérelmét e pontjában is a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapította, mert abban a jogkérdésben csak a kúriai határozat mutat a korábbiaktól indokolatlan eltérést, hogy a felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya olyan tény- vagy jogkérdés, amely a per korábbi szakaszaiban nem merült fel.
  8. Végül a 8. pontban a Kúria Pfv.20.889/2025/6. számú végzésének [36]-[37] bekezdéseitől való indokolatlan eltérést állított abban a jogkérdésben, hogy szükséges-e önálló keresetként előterjeszteni a kölcsönszerződés [érvénytelensége] és jogkövetkezményének levonása iránti keresetet, vagy csak az érvénytelen szerződés alapján való elszámolás tekintetében kell keresetet előterjeszteni, illetve, abban a jogkérdésben, hogy ez alapján az ítélet indokolásában állást kell-e foglalni az érvénytelenség és annak jogkövetkezménye tekintetében. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság egységes marasztalási keresetnek tekintette a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kérelmet a Kúria Gfv.30.382/2023/3. számú ítéletének megfelelően. A Kúria ehhez képest a támadott határozat [71] bekezdésében nem állapíthatta volna meg azt, hogy az egységes kereseti kérelme nem tartalmazta a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kérelmet és emiatt nem tárgya a felülvizsgálatnak az elsődleges keresettel érvényesített követelés elévülésének kezdő időpontja.
  9. A panaszos a jogegységi panasz eljárás folyamán a jogegységi panaszát kiegészítő beadványt is benyújtott, amelyben indokait az Európai Bíróság C-679/24. számú ítéletére tekintettel kiegészítette.
  10. Az I. rendű alperes a jogegységi panasz alaptalanságára vonatkozó érveit fejtette ki, a II. rendű alperes ugyanezen okból kérte az elutasítását is. Eljárási költségigényt egyik alperes sem jelentett be és nem is számított fel.

A Kúria Jogegységi Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz nem alapos.
  2. A panaszos a kérelmét alapvetően a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapította, bár panasza 5. és 8. pontjaiban – a többi ponttól eltérően – nem jelölte meg külön ezt a jogszabályhelyet. A tartalmi vizsgálatuk alapján azonban ezek a pontok is hozzárendelhetőek voltak a többi pontban egyenként hivatkozott törvényi rendelkezéshez. A jogegységi panasz 7. pontjában a Bszi. 41/B. § (1) bekezdését is panasza alapjává tette.
  3. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdés alapján jogegységi panasznak van helye – a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével – a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és BHGY-ban közzétett határozatától (a továbbiakban: a Kúria közzétett határozata) jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta. A (2) bekezdés alapján jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor. Mindkét esetben csak a BHGY-ban közzétett kúriai határozatra lehet eredményesen hivatkozni.
  4. A jogegységi panasz kiegészítését a Kúria Jogegységi Tanácsa annak elkésettsége folytán nem vizsgálta érdemben. A Bszi. 41/C. § (1) bekezdése alapján a jogegységi panaszt a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdése szerinti határozat közlésétől számított 30 napon belül lehet előterjeszteni. A (6) bekezdés d) pontja alapján elkésettsége esetén a jogegységi panasz visszautasításának van helye. A panaszos jogi képviselője a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletét 2025. december 15-én töltötte le, ezen a napon történt meg annak közlése. Jogegységi panaszának kiegészítését 2026. március 22-én terjesztette elő. A decemberi ítélkezési szünet és a még hozzá számítandó két üzemszüneti nap figyelembevételével is jóval több mint 30 nap telt el a két időpont között. Sem a Bszi., sem a Pp. szabályozásából nem következik, hogy a határidőben benyújtott jogorvoslati kérelmet a határidőn túl is joghatályosan ki lehetne egészíteni. A Kúria a jogegységi panasz eljárásban a panaszt csak annak határidőben előterjesztett tartalma alapján vizsgálta.
  5. Jogegységi panasza első két pontjában a panaszos azt sérelmezte, hogy a jogegységi panaszával támadott érdemi határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akit az ügy elintézésből ki kellett volna zárni, azonban ez az erre irányuló kérelmei ellenére sem történt meg. Ezért külön is támadta a Kúria kizárás tárgyában hozott határozatait. Kérelmének ezt a részét a Kúria Jogegységi Tanácsa érdemben nem vizsgálta. A jogegységi panasz eljárás célja ugyanis az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése szerinti jogegység biztosítása. Nem válhat egyfajta szuper-felülvizsgálattá, nem lehet a per folytatása akkor sem, ha jogorvoslati funkciója is van {Jpe.II.60.044/2025/14., Indokolás [47]}. Nem a panaszosnak a per tárgyává tett jog- és érdeksérelmének kiküszöbölésére szolgál; erre a bírósági eljárási törvények által szabályozott rendes és rendkívüli jogorvoslatok biztosítanak többirányú lehetőséget {Jpe.I.60.001/2021/2., Indokolás [13]}. A jogegységi panasz eljárásban az eljárt tanács bíróinak kizárásával kapcsolatosan a panaszos által előterjesztett kifogások nem vizsgálhatók, mert azok a lényegüket tekintve szuper-felülvizsgálatot célzó állítások, amelyek nem egyeztethetőek össze a jogegységi panasz jogintézményének céljával {Jpe.II.60.030/2022/8., Indokolás [64]}.
  6. A panasz további részeit illetően a Kúria Jogegységi Tanácsa előrebocsátja, hogy gyakorlata szerint a jogegységi panasz eljárás során csak a fél által megjelölt keretben, az általa hivatkozott eltérések tekintetében vizsgálja a panasz megalapozottságát (Jpe.I.60.011/2021/3., Jpe.I.60.005/2021/5., Jpe.I.60.035/2022/7., Jpe.I.60.041/2022/12., Jpe.I.60.009/2023/22.).
  7. Jogegységi panasza 3. pontjában a panaszos azt panaszolta, hogy a kölcsönszerződése I. rendű alperes általi felmondása jogellenességének megállapítására irányuló kérelmét a Kúria ítélkező tanácsa nem bírálta el, ítélete erre vonatkozó indokolást nem tartalmaz. Az általa megjelölt referenciahatározatok az ítéletindokolási kötelezettség tartalmi követelményeire vonatkozó jogértelmezési és -alkalmazási szempontokat rögzítenek. A panasszal támadott határozat nem tartalmaz ezekkel a jogalkalmazási elvekkel ellentétes vagy összeegyeztethetetlen állásfoglalást. A panaszos sérelme e vonatkozásban az, hogy az általa támadott határozat meghozatalakor – véleménye szerint – nem teljesültek ezek a követelmények. Valójában tehát azt állítja, hogy a Kúria ítélkező tanácsa eljárási szabálysértéssel hozta meg az ítéletét. A Kúria Jogegységi Tanácsa ezzel kapcsolatban is visszautal a [30] bekezdésben írtakra: a jogegységi panasz jogintézménye nem a panaszosnak a per tárgyává tett jog- és érdeksérelmének kiküszöbölésére szolgál, hanem a jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgáló önálló eszköz. Nem lehet tárgya a panaszos által vélt eljárási szabálysértések megítélése akkor sem, ha a Kúria a panaszos által hivatkozott referenciahatározatokban valamilyen módon állást foglalt e jogszabályi rendelkezések értelmezése körében {Jpe.II.60.058/2024/8., Indokolás [32]-[33]; Jpe.I.60.019/2023/4., Indokolás [11]}.
  8. A 4. pont lényege az a kifogás, hogy a Kúria nem mondta ki: a felmondáshoz nem fűződhet joghatás, mert érvényessé nyilvánítás hiányában az érvénytelen szerződés nem mondható fel. Az ezzel kapcsolatban hivatkozott referenciahatározatok általa is kiemelt lényege szerint ez a joghatás(hiány) érvénytelen szerződésekhez fűződik. A panaszos által jogellenesnek mondott felmondás azonban nem érvénytelen szerződést érintett. A szerződés érvénytelenségét az alperesek vitatásával szemben jogerős bírói ítélet nem állapította meg. A referenciaként hivatkozott határozatok olyan kölcsönszerződésekre vonatkoztak, amelyek érvénytelensége vagy már a másodfokú ítéletben vagy a Kúria határozatával jogerősen megállapítást nyert, kivéve a hivatkozott jogegységi határozatot, amely pedig ugyancsak olyan tényállásokra vonatkozik, amelyek alapvető lényeges eleme hiányzik ebben az ügyben. A kúriai határozatok összevethetőségét már az ügyazonosság alapvető eltérése akadályozza. A panaszos véleménye szerint „ha döntött volna e vonatkozásban a Kúria, akkor […] eltért volna” a megjelölt kötelező érvényű korábbi határozataitól. Csupán feltételezett, de ténylegesen meg nem hozott, tehát nem is létező kúriai határozat jogegységi panasz eljárásban való érdemi vizsgálhatóságának semmilyen jogszabályi alapja nincs.
  9. A jogegységi panasz 5. pontjában megjelölt kötelező erejű kúriai határozatok a Pfv.20.605/2024/10. {annak [33] bekezdése} és a Gfv.30.382/2023/3. {annak [24]-[30] bekezdései} számú ítéletek. A panaszos álláspontja szerint ezektől abban a jogkérdésben tér el a támadott határozat, hogy az érvénytelen szerződés egyéb jogkövetkezményeinek az elévülés tekintetében milyen jogszabályhelyet kell megjelölni ahhoz, hogy a felülvizsgálati kérelem megfeleljen a Pp. 413. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Állítása szerint a Kúria e határozatoktól eltérően indokolatlan többletként várta el tőle a régi Ptk. 326. § (1) bekezdésének és 361. § (1) bekezdésének a másodfokú bíróság által megsértettként való megjelölését. A Pfv.20.605/2024/10. számú ítélete indokolásának [33] bekezdésében a Kúria éppen arra mutatott rá, hogy a jogerős ítéletnek az elévülési idő kezdetére vonatkozó indokait támadó felülvizsgálati kérelem semmilyen jogszabályi hivatkozást nem tartalmazott, a felülvizsgálati kérelem előterjesztője még azokat sem jelölte meg megsértettként, amelyeket ítéletéből is kitűnően értelmezett és alkalmazott a másodfokú bíróság. Nincs olyan tartalma ennek a bekezdésnek, amiből arra lehetne következtetni, hogy hasonló esetekben nem lehet szükséges a régi Ptk. 326. § (1) bekezdésének és 361. § (1) bekezdésének megsértettként való hivatkozása a felülvizsgálati kérelemben, de még az sem, hogy annak csak és kizárólag a másodfokú ítéletben tételesen felhívott és ott értelmezett jogszabályhelyek megjelölését kellene tartalmaznia. Ugyancsak nem tartalmaz arra vonatkozó indokolást a Gfv.30.382/2023/3. ítélet [24]-[30] bekezdése sem, hogy hasonló esetekben a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló igény elévülésének kezdő időpontja kérdésében melyek azok a jogszabályhelyek, amelyeknek a felülvizsgálati kérelemben megsértettként való megjelölése szükséges, egyben elégséges is. Jogkérdésben való eltérés tehát nem mutatkozik a vizsgált határozatok között.
  10. Ugyancsak az 5. pontban hangsúlyosan érvelt a panaszos amellett is, hogy a Kúriának a támadott határozatban hiányolt jogszabálymegjelölésekre vonatkozó álláspontja azért kizárt fogalmilag, mert a felülvizsgálati kérelmében nem azt állította, hogy a másodfokú bíróság téves jogszabályok alapján bírálta el a fellebbezését, hanem azt, hogy az alkalmazott jogszabályokat helytelenül értelmezte. Ez a hivatkozás azonban már az ügy egyedi megítélésére tartozó olyan kérdés, amely a fentiekben már kifejtett szuper-felülvizsgálat meg nem engedettsége folytán nem vizsgálható érdemben a jogegységi panasz eljárásban.
  11. A 6.-ként megjelölt panasz lényege, hogy a panasszal támadott határozat – az indokolás [67]-[69] bekezdéseiben – eltért a Kúria Pfv.22.215/2017/10. számú ítéletének [42] és Pfv.20.216/2021/4. számú ítélet [35] bekezdésében foglaltaktól abban a jogkérdésben, hogy az elévülést a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése szerint megszakító írásbeli felszólítás minimális tartalmi kellékeként a konkrét és kifejezett teljesítésre való felszólítást is elvárta-e az elévülés megszakításához. Ezt a kérdést ugyan az ügyben eljárt elsőfokú bíróság a Kúriával azonos módon ítélte meg, a másodfokú bíróság döntése azonban nem ezeken az indokokon alapult és indokolása [81] bekezdése valóban inkább arra enged következtetni, hogy indokait nem az elsőfokú indokok mellett, hanem azok helyett fejtette ki. Ezért önmagában az a körülmény, hogy panaszának e részét a panaszos a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére és nem az (1) bekezdésére alapította, nem akadályozta a panasz érdemi vizsgálatát, hiszen a felülvizsgálati kérelem tárgya a jogerős másodfokú ítélet, annak pedig nem volt olyan indoka, amelyen a felülvizsgálat eredményeként hozott ítélet alapult.
  12. A Pfv.22.215/2017/10. számú ítélet indokolásának [42] bekezdése szerint „az elévülést megszakító írásbeli felszólítás minimális tartalmi kelléke a követelést megalapozó tényállásnak, valamint az alapul szolgáló jogviszonynak a megjelölése és a jogosult azon akaratának kifejezésre juttatása, miszerint követelését a kötelezettel szemben érvényesíteni kívánja (BH2014.106.)”. Ugyanez a szöveg ismétlődik a Pfv.20.216/2021/4. számú ítélet indokolásának [35] bekezdésében is. Erre az utóbbi döntésre a jogegységi panasszal támadott határozat maga is hivatkozik, felhívva többek között annak [35] bekezdését is. A támadott határozat indokolása utal még a Pfv.21.003/2024/3. számú ítélet indokolásának [33] bekezdésére is, amelyben a Kúria – ugyancsak utalva a Pfv.20.216/2021/4. számú határozat [35] bekezdésére – kifejtette, hogy az elévülés megszakítására alkalmas teljesítésre irányuló felszólításnak „egyértelmű akaratkifejezést kell tartalmaznia az igény érvényesítésére”, „[a] jogszabályszövegben megjelenő, a követelés »teljesítésére irányuló felszólítás« kifejezésből következően minimális tartalmi kelléke tehát az elévülés megszakadásához vezető fizetési felszólításnak az igény érvényesítése, azaz a követelés teljesítésére való felhívás”. Ehhez kapcsolódóan ebben a határozatában a Kúria kitért még a következőkre is: „a jogosult azon nyilatkozata, hogy a bírói úton nem érvényesített követelés(rész) tekintetében »jogfenntartással él«, nem tekinthető igényérvényesítésnek, mert csak azt fejezi ki, hogy a jogosult a ténylegesen érvényesített követelésrészen felüli követelésrész vonatkozásában a későbbi érvényesítés jogáról nem mond le. Ez nem jelent többet annál, hogy a későbbiekben dönt arról, kívánja-e a követelésrészt érvényesíteni, vagy sem.”
  13. A jogegységi panasszal támadott határozata indokolásának [69] bekezdésében a Kúria rámutatott, hogy a panaszos által a perben fizetési felszólításnak nevezett és ekként értékelni kért jognyilatkozat valójában egy egyezségi ajánlat volt, tehát nem teljesítésre való egyértelmű felszólítás, hanem megállapodás létrehozására irányuló akaratkifejezés, amelyben elfogadásának hiánya esetére – tehát feltételesen – helyezte kilátásba a panaszos az igényérvényesítést. Ez az eset a Kúria Pfv.21.003/2024/3. számú ítéletében kifejtett nyilatkozattípussal rokonítható. Ezzel összevetve sem a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott – BHGY-ban közzé nem tett – BH 2014.106. számon megjelentetett kúriai határozat, sem a jogegységi panaszban hivatkozott referenciahatározatok nem tartalmaznak olyan okfejtést, amely szerint egy egyezségi ajánlat, illetve az abban említett feltételes igényérvényesítési szándék alkalmas lehetne a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének alkalmazására. Ezért nem áll fenn a panaszban megjelölt jogkérdésben való eltérés a panaszos által támadott és a referenciaként megjelölt kúriai határozatok között.
  14. A panaszos a 7. pontba foglalt panaszát a Bszi. 41/B. § mindkét bekezdésére alapította. Az e vonatkozásban általa megjelölt jogkérdés az, hogy az adós érvényesíthet-e igényt az engedményessel szemben az engedményezett követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségére hivatkozva. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdését azért jelölte meg panasza alapjaként, mert álláspontja szerint a Kúria „lényegében nem is döntött és érdemi indokolást sem adott” a másodfokú bíróság ezt tagadó álláspontját támadó felülvizsgálati kérelme megalapozottságáról. A (2) bekezdést pedig azért, mert szerinte a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya, hogyan minősíthető az alperesek között létrejött engedményezési szerződés, ezért a Kúria a joggyakorlat egységét megbontó módon bírálta el a felülvizsgálati kérelmét azt feltételezve, mintha abban az engedményezési szerződés másodfokú bíróság általi minősítését sérelmezte volna.
  15. A támadott kúriai határozat indokolásának a panaszban kifogásolt [60]-[61] bekezdései nem tartalmaznak állásfoglalást arról, hogy az adós a kölcsönkövetelés engedményesével szemben érvényesíthet-e a kölcsönszerződés érvénytelenségén alapuló igényt. Ebben a részében a határozat indokolása mindössze arról szól, hogy a panaszos anyagi jogkérdést tett felülvizsgálati kérelme tárgyává, de csak eljárási szabálysértést állított ezzel összefüggésben, anyagi jogit nem, ezért kérelmének ez a része érdemben nem volt vizsgálható. Jogkérdésben való állásfoglalás nélkül jogkérdésben való eltérés nem lehetséges.
  16. A panaszos a panaszában vitatta ugyan ezeknek az indokoknak a helyességét is, saját eljárásjogi nyilatkozatait összevetve a másodfokú határozat indokaival, és állítva, hogy a felülvizsgálati kérelmét ebben a részében a Kúria félreértelmezve bírálta el. Ezek az indokok azonban megint nem mutatnak túl az ügy egyediségén, nem állnak még állítás szerint sem ellentétben a hivatkozott referenciahatározatokkal, a fentiekben már a jogegységi panasz eljárás céljára vonatkozóan kifejtettek szerint nem alkalmasak jogegységi panasz érdemi vizsgálatára.
  17. A panasz 7. pontjában foglaltak önmagukban egyébként sem alkalmasak a támadott határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem teljesítésére. Ugyanis a fentiekben kifejtettek szerint a Kúria a jogegység sérelme nélkül állapította meg, hogy a panaszos által fizetési felszólításnak nevezett jognyilatkozat tartalmilag nem volt alkalmas az igény érvényesítésére nyitva álló elévülési idő megszakítására, így az elévülésre hivatkozás folytán az igény alapossága akkor sem vizsgálható érdemben, ha azt a panaszos adósként elviekben jogosult lett volna érvényesíteni az engedményessel szemben. A jogegységi panasz alapjául szolgáló jogértelmezési különbség az ügy érdemére kiható kell legyen {Jpe.I.60.033/2025/12., Indokolás [32]; Jpe.II.60.030/2023/11., Indokolás [43]}.
  18. Ugyanez vonatkozik a panasz 8. pontjában foglaltakra is. Ebben azt állította a panaszos, hogy az általa támadott kúriai határozat a Kúria korábbi kötelező erejű határozataitól indokolatlanul tért el abban a jogkérdésben, hogy egy deviza-kölcsönszerződés adósának milyen tartalmú kereseti kérelmet kell előterjesztenie a szerződés érvénytelenségéből fakadó jogkövetkezmények érvényesítéséhez. E vonatkozásban a határozat [70]-[72] bekezdéseiben foglaltakat sérelmezte. Ezekben a bekezdésekben nem található kúriai állásfoglalás a felvetett jogkérdésben még olyan szinten sem, hogy a másodfokú bíróság álláspontjával való egyetértés fejeződne ki bennük. A Kúria ítélkező tanácsa a panaszos előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmének elbírálása körében idézte fel csupán a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos álláspontját, hozzátéve, hogy az elsődleges kereset tartalmi értelmezésének az érdemi vizsgálatra alkalmas módon való támadása hiányában – az indokolásának megelőző részében kifejtettek szerint – nem foglalhatott állást a panaszos igénye keletkezésének időpontja kérdésében sem. A Kúria Jogegységi Tanácsa ezért ezúttal is hangsúlyozza: jogkérdésben való állásfoglalás hiányában jogkérdésben való eltérés sem lehetséges. Olyan indokot nem tartalmaz a jogegységi panasz, amely szerint a Kúria a jogegységet sértő módon következtetett volna arra, hogy a kereset tartalmi értelmezésére nem nyújtott lehetőséget számára a felülvizsgálati kérelem.

Elvi tartalom

  1. A jogegységi panasz elutasításának van helye, ha a támadott határozat a panaszos által megjelölt jogkérdésben nem tartalmaz állásfoglalást, vagy ha a panaszban hivatkozott kúriai határozatok és a panasszal támadott határozat között nem mutatható ki a jogkérdésben való eltérés.

Záró rész

  1. Az eljárási illetéket a panaszos előzetesen megfizette, azt a jogegységi panasz elutasítására figyelemmel viselni köteles.
  2. Az ellenérdekű felek a jogegységi panasz eljárással felmerült költségigényt nem jelentettek be,ezért a perköltségviselésről a Kúria Jogegységi Tanácsa nem határozott.
  3. A Kúria Jogegységi Tanácsa a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
  4. A határozat ellen a sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2026. szeptember 21.

Dr. Gyarmathy Judit s.k. a tanács elnöke,
Dr. Döme Attila s.k. előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró,
Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró,
Dr. Bartkó Levente s.k. bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Darák Péter s.k. bíró,
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró,
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró,
Dr. Idzigné dr. Novák Marianna Csilla s.k. bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró,
Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró,
Dr. Puskás Péter s.k. bíró,
Dr. Remes Gábor s.k. bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró