6/2026. JEH (Jpe.IV.60.010/2026/11. szám)

A Kúria
Jogegységi Tanácsa

6/2026. Jogegységi határozat
(Jpe.IV.60.010/2026/11. szám)

a támogatói okirat visszavonásának, illetve a támogatási szerződéstől elállás jogszerűtlenségének megállapítása iránt indított perben az ideiglenes intézkedés elrendelhetőségéről

A Kúria Jogegységi Tanácsa a Kúria általános és polgári szakági elnökhelyettesének előzetes döntéshozatali indítványa alapján meghozta a következő

jogegységi határozatot:

  1. A támogatói okirat visszavonásának, illetve a támogatási szerződéstől elállás jogszerűtlenségének megállapítása iránt indított perben a bíróság ideiglenes intézkedéssel kötelezheti az alperest (irányító hatóság): tartózkodjon a per tárgyával összefüggésben kiállított végrehajtható okirat (megkeresés) adóhatóságnak – végrehajtási eljárás lefolytatása céljából – történő megküldésétől, vagy kezdeményezze a folyamatban lévő – adóhatóság által foganatosított – végrehajtási eljárás felfüggesztését.
  2. A Kúria Gf.30.077/2025/2. számú határozata a továbbiakban kötelező erejűként nem hivatkozható.

Indokolás

I.

  1. A Fővárosi Ítélőtábla elnöke (a továbbiakban: kezdeményező) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 27. § (2) bekezdése alapján javaslatot tett a Kúria általános és polgári szakági elnökhelyettesének (a továbbiakban: indítványozó) előzetes döntéshozatali indítvány előterjesztésére. Az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében abban a kérdésben látta szükségesnek jogegységi határozat meghozatalát, hogy a támogatási jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránt indult perekben a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 103. §-a szerinti ideiglenes intézkedéssel kötelezhető-e az alperes irányító hatóság az elállásra alapított jogainak gyakorlásától (az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárás kezdeményezése) való tartózkodásra.
  2. A kezdeményező ismertette a Fővárosi Ítélőtáblán kialakult eltérő ítélkezési gyakorlatot. Eszerint az egyik jogi álláspont abban foglalható össze, hogy a felperes mint támogatott a perben érvényesített joga alapján jogosult annak követelésére, hogy az alperes mint irányító hatóság tartózkodjon az elállásra alapított jogainak gyakorlásától, ha ez a felperes fennálló anyagi jogait veszélyezteti; vagyis a „Pp. keretei között kérhet polgári jogi hatályú ideiglenes jogvédelmet”. Ez a jogértelmezés jelenik meg a Fővárosi Ítélőtábla számos határozatában: 9.Pkf.25.432/2021/2., 9.Pkf.26.010/2022/2., 13.Gpkf.43.726/2023/2., 13.Gpkf.43.783/2024/2., 6.Pkf.25.609/2024/2., 9.Pkf.25.697/2024/2., 13.Gpkf.43.182/2025/2., 13.Gpkf.43.242/2025/2., 10.Gpkf.43.257/2025/4., 13.Gpkf.43.297/2025/2., 13.Gpkf.43.321/2025/2., 13.Gpkf.43.338/2025/2., 13.Gpkf.43.418/2025/2., 13.Gpkf.43.450/2025/3. A másik jogi álláspont szerint e magatartások átmeneti, a polgári per befejezéséig terjedő megakadályozása is csak a végrehajtásra vonatkozó szabályok rendelkezése alapján, az arra hatáskörrel rendelkező hatóság útján történhet. Az ideiglenes intézkedés tárgya csak olyan magatartás lehet, amely a keresettel érvényesített jog alapján követelhető. A Fővárosi Ítélőtábla ezt a jogértelmezést is több határozatában követte: 3.Pkfv.25.735/2021/2., 3.Pkf.25.529/2022/2., 14.Gpkf.43.385/2023/2., 4.Gpkf.43.691/2023/2., 14.Gpkf.43.692/2023/2., 16.Gpkf.43.732/2023/2., 16.Gpkf.43.332/2024/6., 14.Gpkf.44.111/2023/2., 14.Gpkf.43.812/2024/2., 14.Gpkf.43.040/2025/3., 14.Gpkf.43.041/2025/3., 14.Gpkf.43.064/2025/3., 14.Gpkf.43.110/2025/2., 14.Gpkf.43.117/2025/2., 14.Gpkf.43.131/2025/2., 10.Gpkf.43.181/2025/4., 14.Gpkf.43.184/2025/3., 14.Gpkf.43.220/2025/2., 16.Gpkf.43.238/2025/5., 14.Gpkf.43.523/2025/2., 14.Gf.40.002/2025/4. A kezdeményező utalt arra, hogy a Kúria a felvetett jogkérdésben egy esetben, a Gf.30.077/2025/2. számú határozatában foglalt állást, amelynek a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) történő közzétételét a Kúria elnöke a Bszi. 163. § (5) bekezdésére figyelemmel elrendelte.
  3. A kezdeményező a 2025. november 11-én érkezett megkeresésében jelezte, hogy az ítélkezési gyakorlat továbbra sem egységes, hivatkozott továbbá az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-510/24. számú ügyben hozott ítéletére, amelyben álláspontja szerint az EUB a Kúria által elfogadottól eltérő álláspontra jutott a felvetett jogkérdésben.

II.

  1. Az indítványozó – a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel – a Bszi. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján indítványozta jogegységi eljárás lefolytatását abban a kérdésben, hogy a támogatói okirat visszavonása jogszerűtlenségének megállapítására irányuló perben a támogatott kérelmére a bíróság ideiglenes intézkedéssel eltilthatja-e az irányító hatóságot az adóhatósági végrehajtási eljárás kezdeményezésétől, illetőleg a már megindult végrehajtási eljárásban attól, hogy a támogatási összeg behajtása érdekében végrehajtási cselekményeket végezzen.
  2. Az indítványozó utalt arra, hogy a Kúria BHGY-ban közzétett határozata azt az álláspontot tartalmazza, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani, mivel a kért intézkedés tárgya csak olyan magatartás lehet, amely a keresettel érvényesített jog alapján követelhető, a jelen esetben az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyát azonban olyan magatartás (eltiltás a végrehajtási eljárás megindításától) képezi, amelynek a gyakorlása vagy az attól való tartózkodás a keresettel érvényesített jog alapján nem követelhető. A végrehajtás megakadályozása csak a jogviszony közjogi szabályai, illetve a végrehajtásra vonatkozó szabályok rendelkezése alapján, az arra hatáskörrel rendelkező hatóság útján történhet. Az ítélőtábla a Kúria BHGY-ban közzétett határozatával helybenhagyott végzésében e tekintetben az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) 15. § (3) bekezdésére hivatkozott, amely szerint az adóhatóság az adós kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtási eljárást, ha az adós a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolt.
  3. Az indítványozó vázolta a másik jogi álláspontot is, amely szerint nincs akadálya ideiglenes intézkedéssel eltiltani az alperest (irányító hatóságot) attól, hogy az általa követelt összeg behajtása érdekében intézkedéseket tegyen. Ezzel összefüggésben utalt az EUB C-510/24. számú ügyben hozott ítéletére mint a Kúria közzétett határozatával ellentétes álláspontot megfogalmazó döntésre, és kérte az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat hozatalát.

III.

  1. A Kúria Jogegységi Tanácsa az indítványt a Bszi. 37. § (1) bekezdése alapján befogadta és az eljárást az általános és polgári szakági elnökhelyettes indítványára folytatta le.
  2. A legfőbb ügyész a Bszi. 37. § (2) bekezdésén alapuló nyilatkozatában kifejtette, hogy a 3385/2018. (XII. 14.) számú AB határozat szerint a támogatási szerződés sajátos szerződés, a szabálytalansági eljárás és annak jogkövetkezménye sajátos eljárási forma, abban keverednek a polgári jogi és közjogi elemek. Ennek oka, hogy a támogatási szerződés tárgya közpénz (uniós támogatás) felhasználása. A jogalkotó szigorú szabályokat határoz meg az irányító hatóság vonatkozásában a felhasználás ellenőrzésére, a jogsértés egyoldalú megállapítására és a pénzügyi konzekvenciái levonására vonatkozó kötelezettségekről, e tekintetben végső eszközként írja elő az adók módjára történő behajtást. E szerint rendelkezik többek között a 2021-2027 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 256/2021. (V. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet1.) 436. §-a, valamint az Európai Unió brexit miatti kiigazításokra képzett Brexit Alkalmazkodási Tartalékból a magyar vállalkozások részére nyújtott támogatások igénylésének és a források felhasználásnak részletes szabályairól szóló 733/2021. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet2.) 256. §-a. Ezek a szabályok olyan közjogi jellegű imperatív szabályok, amelyektől eltérni nem lehet. Az irányító hatóságnak nincs diszkrecionális jogköre a támogatás visszakövetelése kérdésében.
  3. A legfőbb ügyész utalt arra is, hogy a nemzeti jognak az uniós joggal összhangban történő értelmezésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a nemzeti jogszabályok az egyes alapoknál nyújtott támogatások körében az uniós rendeletek végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítanak meg, ekként ezek a szabályok is az Európai Unió jogának való megfelelést szolgálják, az unió pénzügyi érdekeinek védelme kiemelt jelentőségű követelmény. A közösségi jog elsődlegességének elve alapján, ha a tagállami bíróság olyan közvetlen hatállyal bíró uniós jogszabályt alkalmaz, amely ütközik a tagállami jogszabállyal, akkor a tagállami jogot hivatalból köteles félretenni. A nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezése elvének vannak bizonyos korlátai. E kötelezettség nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául (C-268/06. számú ügyben hozott ítélet 100. pontja, C-282/10. számú ügyben hozott ítélet 25. pontja, C-176/12. számú ügyben hozott ítélet 39. pontja).
  4. A legfőbb ügyész nyilatkozatában hivatkozott továbbá a 11/2020. (VI. 3.) AB határozat [59] és [60] bekezdésére, amely szerint hatályban lévő törvény alkalmazását általános hatáskörű bíróság az európai uniós jog kiterjesztő értelmezésével nem tagadhatja meg, a hazai jogot nem teheti félre, annak indokolatlan mellőzése sérti Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) B) cikkében deklarált jogállamiság elvét is. Az uniós jog elsőbbségének elve, valamint az ehhez kapcsolódó alkotmánybírósági követelményrendszer összevetéséből következik, hogy az EUB döntés közvetlenül csak a döntés alapjául szolgáló ügyre hat ki.
  5. Hangsúlyozta azt is, hogy a Pp. 103. § (2) bekezdése alapján ideiglenes intézkedés csak a perben érvényesített jogviszonnyal összefüggésben kérhető, továbbá az e tárgyban hozott végzés előzetesen végrehajtható.
  6. A legfőbb ügyész hivatkozott arra is, hogy az EUB C-510/24. számú ügyben hozott döntése 34. és 36. pontjában emlékeztetett arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata az előtte folyamatban lévő ügyekben a nemzeti jog helyes értelmezésének meghatározása. A polgári perben elrendelt előzetes végrehajthatóság a bírósági végrehajtáshoz kötődő jogintézmény, a bírósági végrehajtó pedig az adóvégrehajtási eljárás felfüggesztésére vagy megszüntetésére hatáskörrel nem rendelkezik. Az ideiglenes intézkedést foganatosító bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályai szerint eljárva nem kötelezheti az adóhatóságot meghatározott magatartás tanúsítására, tekintettel arra, hogy az adóvégrehajtás szabályai ezt nem teszik lehetővé, a C-510/24. számú ügyben hozott ítélet 14. pontja is tartalmazza, hogy a bíróság nem jogosult az adóvégrehajtás felfüggesztésére.
  7. Jogvédelmet biztosító közvetett megoldásnak tekinthető a felperes számára az Avt. 15. § (3) bekezdése, amely lehetőséget biztosít az adósnak a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem előterjesztésére, igazolva egyúttal a polgári bíróság előtti per megindítását.
  8. A legfőbb ügyész álláspontja szerint az előzetes döntéshozatali eljárásban vizsgált ügyekben általános érvénnyel a jogalkotó biztosíthatja az EUB által előírt hatékony bírói jogvédelmet, mivel a bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedés az adóhatóság előtti végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtó által nem foganatosítható.

IV.

  1. A Kúria Jogegységi Tanácsának álláspontja az indítványban meghatározott jogkérdéssel összefüggésben a következő.
  2. Az EUB ítélkezési gyakorlata szerint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 267. cikke alapján történő előzetes döntéshozatali eljárásban hozott döntése kötelező arra a tagállami bíróságra, amely a kérdést előterjesztette (C-29/68. számú Milch-, Fett- und Eierkontor Gmbh kontra Hauptzollamt Saarbrücken ügy), továbbá minden hasonló ügyben, ugyanazon jogkérdésben döntést hozó más tagállami bíróságokra is (C-283/81. számú CILFIT és C-561/19. számú Consorzio ügyek), a tagállami bíróság az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálásakor köteles az EUB által adott értelmezést követni.
  3. Ezt figyelembe véve kell irányadónak tekinteni a C-510/24. számú ügyben hozott ítéletet azokban az ügyekben, amelyeknek a tárgya európai uniós forrásból nyújtott költségvetési támogatás felhasználásával összefüggésben létrejött olyan támogatási jogviszony, amely az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 48. § (1) bekezdés b) pontja szerinti támogató okirattal vagy támogatási szerződéssel jött létre, és amelyekkel kapcsolatos jogviták eldöntése az Áht. 48. § (4) bekezdése alapján polgári peres eljárásban kezdeményezhető.
  4. Az EUB C-510/24. számú ügyben hozott ítéletének alapjául szolgáló ügyben a Korm. rendelet1. 436. §-a alapján, míg a Kúria Gf.30.077/2025/2. számú végzésének alapjául szolgáló ügyben a Korm. rendelet2. 256. §-a alapján kerülhetett sor a támogatás adók módjára történő behajtására az adóhatóság Avt. 29. § (1) bekezdés 8. pontja szerinti megkeresésével, amely megkeresés végrehajtható okiratnak minősül.
  5. Mindezek alapján a Kúria Jogegységi Tanácsa az indítványban szereplő jogkérdésről az EUB C-510/24. számú ügyben hozott ítéletében kifejtettekre figyelemmel döntött, amely ítélet szerint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkét a következőképpen kell értelmezni: „Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra, az Igazságos Átmenet Alapra és az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtása keretében nyújtott európai uniós támogatás kedvezményezettjének hatékony bírósági jogorvoslattal kell rendelkeznie az uniós alapokból támogatott program irányító hatóságának olyan végrehajtható határozatával szemben, amely őt e támogatás visszafizetésére kötelezi. Valamely európai uniós támogatás kedvezményezettjének azon lehetősége, hogy egyrészt az e támogatás visszavonását elrendelő határozat jogellenességének megállapítása iránt polgári bíróság előtt indított per keretében járulékosan vitassa az őt az említett támogatás visszafizetésére kötelező végrehajtható határozatot, és másrészt e per keretében e határozat végrehajtásának felfüggesztése érdekében ideiglenes intézkedés meghozatalát kérje, hatékony bírósági jogorvoslatnak minősül.”
  6. A Charta 47. cikke úgy rendelkezik: „Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.” A Charta 51. cikkének (1) bekezdése alapján a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az unió jogát hajtják végre.
  7. Az EUB e feltétel megvalósulását a C-510/24. számú ügyben hozott ítéletének 30. pontja szerint abban látta, hogy az alapul szolgáló ügy tárgya uniós alapokból származó támogatás visszafizetésével függ össze.
  8. Az ítélet 40. és 43. pontjában az EUB utal arra, hogy „az adott területre vonatkozó konkrét uniós szabályok hiányában az eljárási autonómiai elve értelmében az egyes tagállalmok belső jogrendjének feladata, hogy meghatározzák a bírósági jogorvoslatok eljárási szabályait, valamint hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett meghatározzák a jogalanyok uniós jogrendből eredő jogainak védelmét biztosító jogorvoslatokra vonatkozó eljárási szabályokat, a tagállamok felelőssége, hogy minden esetben biztosítsák az említett jogokkal kapcsolatban a Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartását (2019. november 19-i A.K. és társai [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] ítélet, C-585/18, C-624/18 és C-625/18, EU:C:2019:982, 115. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 2-i Skeyes ítélet, C-353/20, EU:C:2022:423, 52. pont; 2025. augusztus 1-jei Alace és Canpelli ítélet, C-758/24 és C-759/24, EU:C:2025:591, 64. pont).” Az „uniós jog szerint megítélendő jogvitában eljáró nemzeti bíróságnak az uniós jog alapján felhívott jogok létezésére vonatkozóan meghozandó bírósági határozat teljes érvényesülésének biztosítása érdekében lehetősége kell, hogy legyen ideiglenes intézkedések elrendelésére (lásd ebben az értelemben: 1990. június 19-i Factortame és társai ítélet, C-213/89, EU:C:1990:257, 21. pont; 2007. március 13-i Unibet ítélet, C-432/05, EU:C:2007:163, 67. és 77. pont; 2022. június 2-i Skeyes ítélet, C-353/20, EU:C:2022:423, 53. pont). Ebből következik, hogy az a bíróság, amely e körülmények között ideiglenes intézkedéseket rendelne el akkor, ha ebben nem akadályozná a nemzeti jog valamely szabálya, köteles e szabály alkalmazásától eltekinteni.”
  9. Az EUB a végső álláspontjának kialakításakor döntő jelentőséget tulajdonított annak a körülménynek, hogy a felmerült jogkérdéssel összefüggésben megosztott a tagállami bíróságok gyakorlata, eltérően értelmezik és alkalmazzák az ideiglenes intézkedésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket az érintett ügyekben. Ezzel összefüggésben a C-510/24. számú ügyben hozott ítélet 44. pontjában az EUB emlékeztet a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének követelményére, amely azzal a kötelezettséggel jár a nemzeti bíróságok vonatkozásában, hogy „módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a nemzeti jognak valamely irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul”. Ennek megfelelően az EUB szerint a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az ítélkezési gyakorlatnak azt a vonalát részesítse előnyben, amely lehetővé teszi az irányító hatóság „végrehajtható határozatának felfüggesztését”, ugyanis az a nemzeti szabályozás amely lehetővé teszi, hogy a jogerős bírósági határozat valamely fél hátrányára hatástalan maradjon, a Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog lényeges tartalmát sérti (C-510/24. számú ügyben hozott ítélet 45. és 46. pontja).
  10. Mindezekre figyelemmel a Kúria Jogegységi Tanácsa egyrészt azt vizsgálta, hogy a támogatás visszafizetésével összefüggő ügyekben az EUB által hatékony bírósági jogorvoslatnak ítélt ideiglenes intézkedésen kívül van-e egyéb ilyenként minősíthető jogorvoslat, amely adott esetben alkalmas lehet az uniós forrásból nyújtott támogatás visszakövetelésének időleges megakadályozására. Amennyiben pedig nincs egyéb hatékony bírósági jogorvoslat, úgy a Pp. VIII. Fejezetének 27. címében szabályozott ideiglenes intézkedés – contra legem jogértelmezés nélkül – betöltheti-e, illetve milyen módon töltheti be ezt a szerepet.
  11. A Kúria a Gf.30.077/2025/2. számú határozatában – a legfőbb ügyész nyilatkozatával összhangban – az Avt. 15. § (3) bekezdése szerint látta biztosítottnak az adós számára a jogorvoslatot az adóhatóság által lefolytatott végrehajtási eljárásban, utalva arra, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelhetőségének a Pp. 103. § (2) bekezdésében meghatározott feltétele – csak olyan magatartás lehet, amely a keresettel érvényesített jog alapján követelhető – nem áll fenn.
  12. Az Avt. 15. § (1) bekezdése szerint az adóhatóság a döntés végrehajtását hivatalból felfüggesztheti vagy felettes szerve rendelkezésére felfüggeszti, ha a fizetési kötelezettséget előíró döntés megváltoztatása vagy megsemmisítése várható. Az Avt. 15. § (3) bekezdése alapján az adóhatóság az adós kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtási eljárást, ha az adós a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és az adóst a végrehajtási eljárás során korábban a törvény alapján nem sújtották eljárási bírsággal. Az Avt. tehát a végrehajtás felfüggesztését három módon teszi lehetővé: hivatalból, a felettes szerv rendelkezésére, illetve kérelemre.
  13. Az Avt. 15. §-ához fűzött végső előterjesztői indokolás a fenti jogszabályi rendelkezések alapján azt tartalmazza, hogy továbbra sincs mód a végrehajtás felfüggesztését azon az alapon kérelmezni, hogy a határozat (végzés) megváltoztatása, megsemmisítése várható, ez ugyanis a hivatalbóli, illetve a felettes szerv rendelkezése alapján bekövetkező felfüggesztés indoka lehet és leginkább az adóhatósági döntések végrehajtása során merülhet fel. Az Avt. 15. § (4) bekezdése példálózó jellegű felsorolást is tartalmaz a felfüggesztés alapjául szolgáló méltányolható okok körében, amelyek főként az adós olyan személyi körülményeivel vannak összefüggésben, amelyek időlegesen – a tartozás gyors behajtásához fűződő közérdekkel szemben – előnyben részesíthetők.
  14. Az Avt. 15. § (3) bekezdésébe foglalt jogszabályi rendelkezés megalkotásának a célja tehát az volt, hogy az adóhatóság méltányosságot gyakorolva értékeljen olyan már bekövetkezett eseményeket, amelyek az adós helyzetét az átlagoshoz képest is elnehezítik a végrehajtási eljárás során.
  15. Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban annak céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
  16. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az Avt. 15. § (3) bekezdésében biztosított jogorvoslati lehetőség nem felel meg a Charta 47. cikke szerinti hatékony bírósági jogorvoslat kritériumainak, mindemellett már csak a megindult végrehajtási eljárásban alkalmazható jogorvoslati eszköz.
  17. A Pp. 103. § (1) bekezdése tartalmazza az ideiglenes intézkedés elrendelhetőségének esetköreit, a Pp. 103. § (2) bekezdése pedig egy általános érvényű követelményt határoz meg annak tartalmára vonatkozóan, amely szerint az csak olyan magatartásra kötelezést tartalmazhat, amely magatartás követelésére a kérelmező jogosult lenne a perben érvényesített jog alapján.
  18. A Pp. 103. §-ához fűzött indokolás ennek megfelelően tartalmazza: az ideiglenes intézkedés sajátossága, hogy az elrendelés feltételei lényegében meghatározzák, hogy a fél mit kérhet, ugyanis nem bármely érvényesített jog előrehozott teljesítését kérheti, hanem csak a törvény által konstituált feltételek teljesüléséhez szükséges intézkedések elrendelését.
  19. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet előterjesztő felperes ezekben az ügyekben jellemzően a Pp. 103. § (1) bekezdés a) vagy c) pontjára hivatkozik (Fővárosi Ítélőtábla 9.Pkf.26.010/2022/2., 9.Pkf.25.432/2021/2., 14.Gf.40.002/2025/4.), amely szerint a cél a fennálló állapot megváltoztatásának megakadályozása, ha az eredeti állapot utóbb helyreállíthatatlan lenne, illetve a kérelmezőt közvetlenül fenyegető hátrány bekövetkezésének elhárítása. A kérelmezők e körben leginkább arra hivatkoznak, hogy cégük működésében a jelentős összegekre folyó „adóvégrehajtás” visszafordíthatatlan változásokat (csődhelyzet) eredményezne.
  20. A Pp. 103. §-ához fűzött indokolás szerint a fennálló állapot fenntartása, bármely változás megakadályozása önmagában méltányolandó érdek akkor, ha annak elmaradása visszafordíthatatlan állapothoz vezetne. Az indokolásnak a Pp. 103. § (2) bekezdéséhez kapcsolódó megállapítása szerint a törvény egyértelművé kívánja tenni, hogy a kért ideiglenes intézkedés tartalma ugyan eltérhet a kereseti kérelemtől, de annak mindig a vitás jogviszonnyal összefüggésben kell állnia. Az ideiglenes intézkedést elrendelő bíróságok jellemzően ezt alapul véve döntöttek (Fővárosi Ítélőtábla 9.Pkf.26.010/2022/2., 9.Pkf.25.432/2021/2.) és kötelezték az irányító hatóságot a visszafizetési igény érvényesítésétől való tartózkodásra. Mindezek alapján az ideiglenes intézkedésre vonatkozó eljárási szabályoknak tehát kétségtelenül van olyan értelmezési tartománya, amely – az EUB C-510/24. számú ügyben hozott ítéletével összhangban – lehetővé teszi azt, hogy ez a jogintézmény hatékony bírósági jogorvoslatként szolgáljon a támogatói okirat visszavonása (támogatási szerződéstől elállás) jogszerűtlenségének megállapítására irányuló perekben a támogatott fél számára.
  21. A hatékony bírósági jogorvoslat fogalomkörében azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem előterjesztése a támogatás visszafizetésével összefüggő igényérvényesítés mely szakaszában történik. Az Avt. 29. § (1) bekezdés 8. pontja szerinti megkeresésnek mint végrehajtható okiratnak az adóhatóság részére történő megküldését megelőzően még valóban hatékony bírói jogvédelmet jelenthet az alperes (irányító hatóság) időleges eltiltása a végrehajtási eljárás megindításától, ezt követően azonban a végrehajtási cselekmények megakasztása a végrehajtás felfüggesztésével történhet. A támogatói okirat visszavonása, illetve a támogatási szerződéstől elállás jogszerűtlenségének megállapítása iránt indított polgári peres eljárásban az eljáró bíróságnak kétségtelenül nincs hatásköre ilyen tartalmú közvetlen intézkedés megtételére, azonban a fentebb kifejtettek szerint nincs akadálya annak, hogy ideiglenes intézkedéssel kötelezze a „támogató” felet az ennek érdében szükséges intézkedés megtételére. Ez a rendelkezés az előzőekben kifejtettek szerint nem lépi túl a Pp. 103. § (2) bekezdése szerinti korlátot, mivel vitathatatlanul összefüggésben áll a vitás jogviszonnyal.
  22. Miután azonban az Avt. 15. §-ában meghatározott végrehajtás felfüggesztési okok ebben az esetben nem alkalmazhatók, a Kúria Jogegységi Tanácsa azt vizsgálta, hogy az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásban milyen további lehetőség van a végrehajtás felfüggesztésére.
  23. Az Avt. XII. Fejezetének 53. alcíme eltérő szabályokat állapít meg az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása kapcsán. Az Avt. 104. §-a szerint az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása során az I-XI. Fejezet rendelkezéseit a jelen alcímben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Az Avt. 111. § (2) bekezdése szerint a behajtást kérő kezdeményezésére az adóhatóság a végrehajtási eljárást felfüggeszti. Ha a behajtást kérő a felfüggesztés megszüntetését a felfüggesztéstől számított 6 hónapon belül nem kezdeményezi, az adóhatóság a behajtási eljárást megszünteti. A megszüntetett behajtási eljárás alapjául szolgáló tartozás behajtásának ismételt kezdeményére az Avt. 113. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazhatók, amely szerint a megszüntetett végrehajtási eljárás alapjául szolgáló adók módjára behajtandó köztartozás behajtása az eljárás megszüntetésétől számított egy év elteltével ismételten kezdeményezhető.
  24. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az irányító hatóság a támogatás visszakövetelése során mindvégig az arra vonatkozó imperatív szabályokra tekintettel tud eljárni, ideiglenes intézkedés hiányában haladéktalanul intézkedhet az Avt. 29. § (1) bekezdés 8. pontja szerinti megkeresésről. Ezek az imperatív szabályok azonban nem akadályozhatják meg azt, hogy a polgári peres eljárás másik résztvevője érvényesítse az eljárásban őt megillető jogokat és a Pp. 103. § (1) bekezdése alapján olyan ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesszen elő, ami alkalmas arra, hogy konkrét azonnali jogvédelmet biztosítson annak érdekében, hogy az ítélet meghozatalának időpontjára ne álljon elő számára sérelmes visszafordíthatatlan helyzet.
  25. A Kúria Gf.30.077/2025/2. számú BHGY-ban közzétett határozata – a jogegységi határozatban foglaltaktól eltérő jogértelmezés miatt – a továbbiakban kötelező erejűként nem hivatkozható.

V.

  1. Mindezekre tekintettel a Kúria Jogegységi Tanácsa a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, 32. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 40. § (1) és (2) bekezdései alapján, a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása érdekében [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
  2. A Kúria Jogegységi Tanácsa a Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a BHGY-ban, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.

Budapest, 2026. szeptember 28.

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Suba Ildikó s.k. előadó bíró,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,
Dr. Idzigné dr. Novák Marianna Csilla s.k. bíró,
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró,
Dr. Márton Gizella s.k. bíró,
Molnár Ferencné dr. s.k. bíró,
Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró,
Dr. Osztovits András s.k. bíró,
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró,
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró,
Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró,
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró,
Dr. Stark Marianna s.k. bíró,
Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró