Jpe.I.60.037/2025/14. számú határozat

A Kúria 
Jogegységi Tanácsának 
határozata

Az ügy száma: Jpe.I.60.037/2025/14.

A felperesek: az I. rendű felperes neve 
                       (az I. rendű felperes címe) 

                       a II. rendű felperes neve 
                       (a II. rendű felperes címe) 

                       a III. rendű felperes neve 
                       (a III. rendű felperes címe) 

                       a IV. rendű felperes neve 
                      (a IV. rendű felperes címe)

Az I. rendű felperes képviselője: Dr. Holhós-Kovács Szilárd egyéni ügyvéd 
                                                      (az I. rendű felperes képviselőjének címe)

Az alperes: Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal 
                   (az alperes címe)

Az alperes képviselője: Bakóné Dr. Papp Katalin kamarai jogtanácsos

Az alperesi érdekeltek: az I. rendű alperesi érdekelt neve 
                                      (az I. rendű alperesi érdekelt címe) 

                                      a II. rendű alperesi érdekelt neve 
                                      (a II. rendű alperesi érdekelt címe)

A per tárgya: ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott 
                       34970/13/2022.01.13. számú határozat mint 
                       közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata

A jogegységi panaszt benyújtó fél: az I. rendű felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat száma: 
                                                              Kfv.37.143/2025/19. számú ítélet

Rendelkező rész

A Kúria az I. rendű felperes jogegységi panaszát elutasítja.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. Az I., a II., a III. és a IV. rendű felperesek, valamint az I. és a II. rendű alperesi érdekeltek jogelődje – mások mellett – tulajdonostársai voltak az erdő művelési ágban nyilvántartott, ingatlan címe ingatlannak. Az I. és a II. rendű alperesi érdekeltek jogelődje az alperes ingatlanügyi hatóságtól 2022. január 13-án kérte az ingatlan megosztását, a tulajdonközösség megszüntetését a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Foktftv.) alapján. Az alperes a kérelem, valamint a 2021. december 21-én kelt és ellenjegyzett egyezségi okirat alapján a 2022. május 26-án kelt 34970/13/2022.01.13 számú, keresettel támadott határozatával a változást átvezette, a tulajdonközösséget megszüntette.
  2. A határozat ellen az I. rendű felperes önállóan, a II., a III. és a IV. rendű felperesek közösen indítottak közigazgatási pert. A Debreceni Törvényszék mint elsőfokú bíróság a 2024. december 10-én kelt és jogerős 6.K.700.919/2024/14. számú ítéletével a felperesek kereseteit elutasította. Ítéletének indokolásában egyebek mellett kiemelte: az I. és a II. rendű alperesi érdekeltek jogelődje, az eljárást kezdeményező tulajdonostárs egymaga rendelkezett a tulajdoni hányad szerint számított egyszerű többséggel, így a felperesekkel nem kényszerült egyezséget kötni és egyeztetni sem. Rámutatott, hogy az alperes ingatlanügyi hatósági feladatkörben járt el, ezért a kérelemmel összefüggésben csak az volt vizsgálható, hogy alaki és tartalmi szempontból megfelelt-e a jogszabályoknak; e körben utalt a Foktftv. 8. § (2) bekezdésére. Ugyanakkor felhívta a Kúria Kfv.37.195/2024/5. számú határozatát azzal, hogy az alapján az alperest a megelőző eljárásban tényállástisztázási kötelezettség terhelte a tekintetben, hogy az erdőn fennálló osztatlan közös tulajdon megszüntetése során az egyezségben részt vevők figyelembe vették-e a földön található faállomány fatérfogatát is. Megállapította, hogy az I. és a II. rendű alperesi érdekeltek jogelődje akkor járt volna el helyesen, ha a kérelme előterjesztésekor az egyezségben foglalt megállapodás és értesítés csatolásán túl az egyéb iratokat is mellékeli annak érdekében, hogy igazolja: a Foktftv. 6. és 6/A. §-aiban foglalt jogszabályi kötelezettségének eleget tett. Mivel azonban a perben utólag igazolták, hogy a megosztást kezdeményező tulajdonostárs az értesítés mellékleteként csatolta táblázatos formában a megosztás tervezetét, és excel táblázatban a teljes ingatlanra vonatkozó faállomány fatérfogat-számítását is, valamint az egyezségi okirat 4. oldalán rögzítette – egy mondatban –, hogy a megosztás során figyelembe vette a földön található faállomány fatérfogatát, további tényállástisztázási kötelezettsége már nem lehetett az alperesnek. A közös tulajdon megszüntetéséből eredő minden egyéb jogvita – elszámolási igény – a Foktftv. 17. § (7) bekezdése értelmében egyéb bírósági útra tartozik, nem közigazgatási per keretében, hanem polgári peres eljárásban érvényesíthető.
  3. Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatásával az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmét részben az elsőfokú bíróság téves jogértelmezésére, részben pedig arra alapította, hogy a jogerős ítélet a Kúria Kfv.37.195/2024/5. számú határozatától jogkérdésben eltért.
  4. A II., a III. és a IV. rendű felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, azonban azt a Kúria végzéssel visszautasította.
  5. Az alperes, valamint az I. és a II. rendű alperesi érdekeltek felülvizsgálati ellenkérelmeikben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria a 2025. május 20-án kelt Kfv.37.143/2025/19. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
  2. Az ítélet indokolása szerint a Foktftv. szabályai alapján a földnek minősülő ingatlanon fennálló osztatlan közös tulajdon megosztásának folyamata kizárólag a felek és az általuk kötelezően igénybe veendő ügyvéd, valamint az általuk bevont személyek részvételével zajlik. A törvény mindössze a kisebbségbe kerülő tulajdonostársak védelme érdekében ír elő bizonyos garanciális szabályokat. Az egyik ilyen garanciális előírás, hogy a megosztás során egyik tulajdonosnak sem juthat a megosztás alapjául szolgáló ingatlanban fennálló tulajdoni hányada alapján a földnek aranykorona értékben kifejezett kataszteri tiszta jövedelme szerint számított értékűnél kisebb értékű ingatlan, kivéve, ha abba az egyezség részeként kifejezetten beleegyezik [Foktftv. 6. § (6) bekezdés]. A rendelkezés megszegése az egyezség semmisségét vonja maga után a Foktftv. 14. § d) pontja alapján. Rámutatott: a kifejezett beleegyezés csak akkor szükséges, ha az egyezség tartalmából egyértelműen kitűnik az aránytalan megosztás ténye. Az I. rendű felperes az aránytalanságot abban jelölte meg, hogy az erdő művelési ágú ingatlanból a megosztás eredményeként kisebb értékű ingatlanhoz jutott, mert az I. és a II. rendű alperesi érdekeltek megosztást kezdeményező jogelődje figyelmen kívül hagyta a Foktftv. 6/A. §-ának azon előírását, hogy erdőnek minősülő ingatlan esetében a 6. § (6) bekezdésének alkalmazása során figyelembe kell venni a földön található faállomány fatérfogatát is.
  3. Kifejtette: az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelme szerint az egyezségi okirat a Foktftv. 14. § d) pontja szerint semmis, mert az a 6. § (6) bekezdésének és 6/A. §-ának nem felel meg, önmagában a faállomány fatérfogatának figyelembevétele kitétel okiratban való rögzítése ezen törvényi elvárás teljesítéseként nem értékelhető. Rámutatott, hogy a Kúria ezt a kérdést is érintette a hasonló tényállású ügyben hozott Kfv.37.195/2024/5. számú határozatában, amelytől való eltérést állított az I. rendű felperes. Ezért vizsgálta, hogy a jelen ügy és a Kfv.37.195/2024/5. számú határozat alapjául szolgáló ügy között fennáll-e az ügyazonosság. Arra jutott, hogy a hivatkozott, közzétett kúriai határozattól eltérés nem állapítható meg, mert a két ügy ténybelileg nem tekinthető azonosnak. A hivatkozott ügy tényállása szerint az egyezségi okirat nem tartalmazta a szerződő feleknek a Foktftv. 6/A. §-a alapján előírt nyilatkozatát a földön található faállomány fatérfogatának figyelembevételéről. A perbeli ügyben ugyanakkor ezt az egyezségi okirat 4. oldala tényként rögzítette.
  4. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság – figyelemmel a Kfv.37.195/2024/5. számú határozatban kifejtett jogértelmezésre – maga is úgy ítélte meg, hogy a megosztást kezdeményező tulajdonostársat terheli az alperes eljárásában annak igazolása, hogy az egyezség létrehozása során eleget tett a Foktftv. 6. és 6/A. §-aiban foglalt kötelezettségének. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. és a II. rendű alperesi érdekeltek jogelődje az alpereshez benyújtott kérelméhez az értesítésen és a megállapodáson túlmenően erre vonatkozó egyéb iratot nem csatolt.
  5. Egyetértett a jogerős ítélet azon alapvetésével, hogy az alperes az eljárásában nem köteles bizonyítást lefolytatni, az okiratok tartalmi vizsgálata alapján kell megállapítania, hogy az átvezetés feltételei fennállnak-e. Rámutatott, hogy ezzel ellentétes elvi megállapítást a Kfv.37.195/2024/5. számú határozat sem tartalmaz. Kiemelte, hogy az ingatlanügyi hatóság eljárása regisztratív jellegű. Egyetértett az I. és a II. rendű alperesi érdekeltek felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtett azon állásponttal is, miszerint önmagában az a körülmény, hogy az egyezségből nem tűnik ki a fatérfogat-számítás módszertana, illetve annak számszaki levezetése, nem eredményezte az okirat nyilvánvaló semmisségét és bejegyzésre való alkalmatlanságát. A földön található faállomány arányos felosztása helyességének ellenőrzése a földhivatal eljárásában a hatályos szabályozás alapján kizárt.
  6. Rámutatott, hogy a kifejezett bejegyzési engedély megadása sem feltétele minden esetben a bejegyzésnek, ezt támasztja alá a Foktftv. 17. § (5) bekezdése is. Az I. rendű felperes az értesítése ellenére az egyezség létrehozásában nem vett részt, kifogásait az I. és a II. rendű alperesi érdekeltek jogelődjének nem jelezte. A nyilatkozattétel elmaradásának oka a bejegyzési eljárásban nem releváns.
  7. Kiemelte, hogy az I. rendű felperes elsőként a perben hivatkozott arra, hogy a földön található faállomány fatérfogata a megosztás során figyelmen kívül maradt, ezért – anélkül, hogy ahhoz kifejezetten hozzájárult volna – kevesebb faállományú területet kapott, mint ami a jogszabály erejénél fogva őt megilleti. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróságnak az alperesi érdekeltek által csatolt okiratokat értékelnie kellett a bizonyítás körében abból a szempontból, hogy azok alátámasztják-e az egyezségben foglaltak szerinti, de az I. rendű felperes által vita tárgyává tett fatérfogat figyelembevételét. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletében a rendelkezésre álló okiratok alapján helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a perben csatolt iratok alátámasztják az egyezségi megállapodásban foglaltakat, így a bejegyzési okirat nem tekinthető semmisnek a Foktftv. 6/A. §-ában foglaltak megsértése miatt, ezért az nem lehet akadálya a közös tulajdon megosztás ingatlan-nyilvántartási átvezetésének.
  8. Egyetértett a jogerős ítéletben foglaltakkal a tekintetben is, hogy az alperest a Foktftv. 8. § (2) bekezdésére figyelemmel kizárólag ezen jogszabályi előírás teljesülésével összefüggésben a tényállás további tisztázására és bizonyítás felvételére egy új eljárásban sem lehetne kötelezni, a felek közötti további elszámolási viták mind a hatósági eljárás, mind a közigazgatási per kereteit meghaladják. A Foktftv. 17. § (7) bekezdésének helyes alkalmazásával állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek által előterjesztett további jogvita és elszámolási igény egyéb bírósági útra tartozik, az polgári peres eljárásban vizsgálható érdemben.

A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata

  1. Az I. rendű felperes (a továbbiakban: panaszos) jogegységi panaszában a Kúria ítéletének hatályon kívül helyezését, és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/D. § (1) bekezdés c) pontja alapján. Panaszát a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére alapította azzal, hogy felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a Kúria Kfv.37.195/2024/5. számon közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésére hivatkozott, azonban a Kúria ítélkező tanácsa az eltéréssel okozott jogsértést a támadott ítéletében nem orvosolta.
  2. Felhívta a Foktftv. 2. §-át, 6. §-át, 6/A. §-át, 12. § (1) bekezdését, 14. §-át, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 29. §-át és 51. § (1) bekezdését, majd idézte a Kfv.37.195/2024/5. számú határozat indokolásának [44], [45], [48], [49] és [50] bekezdéseit. Hangoztatta, hogy a támadott ítélet megállapításai megalapozatlanok, és ellentétesek a referenciahatározat megállapításaival.
  3. Álláspontja szerint a Kúria tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy ügyazonosság nem áll fenn, egyúttal azt is kifogásolta, hogy e megállapítása ellenére a Kúria szerint a referenciahatározatra az elsőfokú bíróság alappal hivatkozhatott. Ez utóbbi szerinte sérti Magyarország Alaptörvényének 28. cikkét, és a XXVIII. cikk (7) bekezdését. Kifejtette: mindkét ügyben erdőnek minősülő, osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan megosztása iránt nyújtottak be kérelmet az ingatlanügyi hatósághoz úgy, hogy a jogorvoslattal élő tulajdonostárs nem vett részt az egyezségi okirat aláírásában. A tényállásbeli eltérés abban állt, hogy a referenciahatározat alapjául szolgáló ügyben a felperes már a megelőző eljárásban is sérelmezni tudta a megosztást a faállomány értékének eltérésére hivatkozva, azonban a hatóság ezt nem fogadta el, a változást átvezette. Ezzel szemben ő csak a perben értesült arról, hogy a számára kialakítandó ingatlan ténylegesen hová esik, így önhibáján kívül nem tudott sem az I. és a II. rendű alperesi érdekeltek jogelődjénél, sem az alperesnél nyilatkozatot tenni arról, hogy a megosztás sérti-e az érdekeit. Ez az ügyazonosság körében lényegi eltérést szerinte nem jelent, ugyanolyan anyagi és eljárásjogi szabályok alapján kellett a hatóságnak eljárnia, és rendelkezésére álltak az erdészeti adatok, mert azokat a Foktftv. 8. § (1a) bekezdése szerint az osztóprogram tartalmazza; tehát a Foktftv. 6. § (6) bekezdésének és 6/A. §-ának való megfelelőséget hivatalból köteles volt vizsgálni a Foktftv. 2. §-a és az Inytv. 1. § (1a) bekezdése folytán alkalmazandó, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-a szerint. Az összehasonlított ügyekben a jogorvoslati kérelem is megegyezett, azért fordultak bírósághoz, mert kisebb faállományt mértek ki a számukra, és azt sérelmezték, hogy ezt a körülményt a hatóságnak érdemben vizsgálnia kellett volna. Az ügyazonosságra figyelemmel a referenciahatározatban kimunkált jogértelmezés követendő.
  4. Sérelmezte, hogy miközben a referenciahatározatban a Kúria vizsgálati és tényállás-felderítési kötelezettséget telepített a hatóságra, addig a támadott ítéletben regisztratív szervként nevesítette az alperest, ezzel leszűkítette a vizsgálat körét, megfosztotta a tisztességes hatósági eljárástól a tulajdonostársakat. Az eltérést a következőkben látta: a referenciahatározat szerint a Foktftv. 6. § (6) bekezdésének és 6/A. §-ának szabályozása együttesen érvényesül, együttesen értelmezendő és alkalmazandó, és amennyiben e kívánalomnak nem feleltethető meg az okirat, az olyan nyilvánvaló érvénytelenségi ok, ami a szerződés semmisségét jelenti, és aminek jogkövetkezményét közigazgatási perben kell levonni: a hatóság határozatát meg kell semmisíteni. Ezzel szemben a támadott ítélet szerint a megelőző eljárásban eljáró hatóság szerepköre regisztratív, nem kell a Foktftv. 6. § (6) bekezdésének és 6/A. §-ának való megfelelőség érdemi vizsgálatába bocsátkozni, hanem elegendő az okiratot aláíró felek részéről annyit rögzíteni, hogy a faállományra figyelemmel voltak.
  5. Kifejtette: a Foktftv. 6. § (6) bekezdésének és 6/A. §-ának való megfelelőséget érdemben szükséges vizsgálni, méghozzá az erdő faállománya nyilvántartott adatainak számbavételével. Ennek hiányában az eljárás a tulajdonostársak nyilvánvaló alkotmányos jogait (tulajdonhoz, tisztességes hatósági eljáráshoz fűződő jogok) sértené. Ha az okirat nem tartalmaz konkrétumokat arra, hogy az egyes érintett tulajdonostársak esetében a Foktftv. 6. § (6) bekezdése és 6/A. §-a miként teljesül, akkor olyan hiányosság áll fenn, amit a hatóságnak tisztáznia kell, mert enélkül nem állapítható meg az, hogy szükséges-e a Foktftv. 6. § (6) bekezdés utolsó fordulata szerinti kifejezett nyilatkozat bármely tulajdonostárstól, illetve a nyilvánvaló érvénytelenség, ezáltal az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre való alkalmasság kérdésében így lehet állást foglalni. Az okiratban kimunkált táblázatos kimutatás sem annulálja a Foktftv. 6. § (6) bekezdésének utolsó fordulatát. A kifejezett hozzájárulás, azaz a bejegyzési engedély hiányát pedig az eljáró hatóságnak fel kell ismernie.
  6. A Kúria tévesen indult ki abból, hogy a Foktftv. 17. § (5) bekezdése alapján a megosztáshoz a hozzájárulás megadottnak tekintendő olyan tulajdonostárs esetében, aki nem vesz részt az eljárásban. Az elsőfokú bíróság az ellenbizonyítás lehetősége elől is elzárta, amit a Kúria a támadott ítéletében nem értékelt, így a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapjoga sérült.
  7. A Kúria tévesen jutott arra, hogy a Foktftv. 17. § (7) bekezdése alapján polgári perben érvényesíthetők az igényei. Ha a faállományban van nyilvánvaló eltérés, amelyhez a tulajdonostárs kifejezetten nem járult hozzá, az az okirat érvényességét érinti, és a hatósági eljárásban vizsgálandó.
  8. Arra is hivatkozott, hogy az ítélkezési gyakorlat nem egységes: a Miskolci Törvényszék a K.700.777/2024/12. számú ítéletében azonos megszövegezésű egyezségi okirat kapcsán mondta ki – a referenciahatározat iránymutatását követve –, hogy az nem felel meg a Foktftv. 6. § (6) bekezdése és 6/A. §-a szerinti elvárásnak: nem elegendő annak rögzítése, hogy a megosztás során a faállományra tekintettel voltak.
  9. Az alperes – mint ellenérdekű fél – nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását kérte.
  10. Meglátása szerint a panaszos valójában a támadott ítélet jogellenességét állította, ami az egyén sérelme, nem pedig a jogegységé. Kifejtette, hogy a Kúria a támadottítéletében logikusan és egyértelműen végigvezette az ügyazonosság hiányát, ezzel egyetértett.
  11. Hangsúlyozta, hogy az általánosan elfogadott, kiforrott és egységes gyakorlat elismeri az ingatlanügyi hatóság regisztratív szervi jellegét. Utalt e kérdésben a Kúria Kfv.37.299/2023/16. számú határozatában foglaltakra. Hangsúlyozta, hogy az Ákr. 62. §-ának sérelme az ingatlan-nyilvántartási eljárásban fel sem merülhet. Az ingatlanügyi hatóság feladatait a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásának részletes szabályairól szóló 647/2020. (XII. 23.) Korm. rendelet jelöli ki, amelynek 5. címe szabályozza a megosztás ingatlan-nyilvántartási átvezetésére irányuló eljárást. A hatóságnak ebben az eljárásban is a bejegyezhetőséget kell vizsgálnia. A törvény az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos jogvitákat polgári bíróság elé utalja, mert a megszüntetés a hatóság hatáskörén, látókörén kívül zajlik le, csak az eredménye kerül elé.
  12. Előadta, hogy nincs relevanciája annak, hogy a Kfv.37.195/2024/5. számú kúriai határozatban foglaltakat a Miskolci Törvényszék egy másik ügyben hogyan értékelte és milyen döntést hozott, az nem precedens, különös tekintettel arra, hogy ezt a döntést a Kúria nem vizsgálta felül. Álláspontja szerint a Kúria Kfv.37.195/2024/5. számon közzétett határozata és a támadott ítélet nem ellentétesek egymással, hanem kiegészítik egymást, és minden egyes kérdés, amiben a Kúria állást foglal, elősegíti a jogalkalmazás fejlődését. A támadott ítélet az irányadó jogszabályi rendelkezésekkel összhangban áll és a jogszerű jogalkalmazást segíti.
  13. A II., a III. és a IV. rendű felperesek, valamint az I. és a II. rendű alperesi érdekeltek a jogegységi panasz eljárásban nem tettek nyilatkozatot.

A Kúria Jogegységi Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz – az alábbiak szerint – nem alapos.
  2. A jelen ügyben a jogegységi panasz a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésén alapul. E törvényi rendelkezés alapján jogegységi panasznak van helye – a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével – a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést – lehetőség ellenére – határozatában nem orvosolta.
  3. A Kúria mindenekelőtt rámutat arra, hogy a jogegységi panasz eljárás nem a per folytatása, nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, sem a támadott határozattal szembeni „szuper-felülvizsgálatot” (pl. Jpe.I.60.011/2021/3., Jpe.I.60.025/2024/11., Jpe.I.60.019/2025/11.). A jogegységi panasz eljárásban a Kúria nem bírálja felül a támadott határozatot, hanem kizárólag azt vizsgálja, hogy a jogegységi panaszban kifejezetten megjelölt, közzétett kúriai határozat(ok)tól jogkérdésben a támadott határozat eltért-e, és ha igen, akkor az eltérés indokolt volt-e vagy sem (pl. Jpe.II.60.040/2022/7., Jpe.I.60.051/2024/10., Jpe.I.60.015/2025/10.).
  4. Következésképpen, jogkérdésben való eltérés hiányában önmagában az, hogy a panaszos azt kifogásolja, hogy a Kúria felülvizsgálati ügyben ítélkező tanácsa a támadott határozatában jogszabálysértő – jelen ügyben kifejtett álláspontja szerint a Foktftv. és az Inytv. rendelkezéseinek nem megfelelő – döntést hozott, nem adhat alapot a jogegységi panasznak helyt adó döntés meghozatalára. A jogegységi panasz eljárás tárgya nem a támadott kúriai határozat törvényessége, ezért ebben az eljárásban valamennyi előterjesztői hivatkozást a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésének tükrében, a jogkérdésben való eltérés szempontjából, azaz csak jogegységi és nem általában törvényességi szempontból kellett értékelni. Éppen ezért a panaszosnak a támadott határozat megalapozatlanságára, jogszabálysértő jellegére utaló hivatkozásainak megválaszolása meghaladta a jogegységi panasz eljárás kereteit, ezekkel a Kúria – a jogegységi kérdés vizsgálatán túl – érdemben nem foglalkozhatott.
  5. A jogegység követelménye azt az elvárást támasztja, hogy az ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. A Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés vizsgálata körében tehát alapvető jelentősége van a támadott, illetve a referenciahatározattal érintett ügyek azonosságának. Az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát, továbbá közigazgatási perben – a kérelemhez kötöttség és a közigazgatási ügy tárgya által meghatározott vizsgálat miatt – a hatósági, a kereseti és a felülvizsgálati kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit. Nincs ügyazonosság: eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmet tartalmazó, vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság továbbá: azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén (pl. Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.II.60.046/2024/7., Jpe.II.60.010/2025/15.).
  6. Mindebből következik, hogy amennyiben a jogegységi panasszal támadott határozat és a megjelölt referenciahatározat alapjául szolgáló ügyekben az ügyazonosság lényegi elemei hiányoznak, a határozatok egybevetésre alkalmatlanok, így indokolatlan eltérésre sem lehet sikerrel hivatkozni. Ennek jogkövetkezményét a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése tartalmazza.
  7. A jelen ügyben a panaszos arra hivatkozott, hogy a támadott ítélet és a Kúria Kfv.37.195/2024/5. számon közzétett határozata között az ügyazonosság fennáll, ennek hiányát a Kúria ítélkező tanácsa tévesen állapította meg. Részletezte a szerinte azonos, valamint azokat a tényállási elemeket, amelyekben az eltérés az ügyazonosságot nem befolyásolta.
  8. Az kétségtelen, hogy mindkét ügy tárgya erdőnek minősülő ingatlanon fennálló osztatlan közös tulajdonnak a Foktftv. szerinti, megosztással történő megszüntetése volt, és mindkét ügyben lényegi kérdésként merült fel, hogy a megszüntetés során figyelembe vették-e a földön található faállomány fatérfogatát. A felperes a két ügy közötti tényállásbeli eltérést mindössze abban látta, hogy ő a megelőző eljárásban nem, csak a perben tudta sérelmezni a megosztást a faállomány értékének eltérésére hivatkozva. A Kúria ítélkező tanácsa azonban a támadott ítéletében nem emiatt állapította meg az ügyazonosság hiányát.
  9. A Kúria ítélkező tanácsa rámutatott, hogy a referenciahatározat nem tartalmaz ellentétes elvi megállapítást a jogerős ítélet azon alapvetésével, hogy az alperes az eljárásában nem köteles bizonyítást lefolytatni, az okiratok tartalmi vizsgálata alapján kell megállapítania, hogy az átvezetés feltételei fennállnak-e. Kiemelte, hogy az ingatlanügyi hatóság eljárása regisztratív jellegű, ami azt jelenti, hogy az alperesnek eljárása során azt kell vizsgálnia, hogy a kérelemben megjelölt jog bejegyzése, tény feljegyzése alapjául szolgáló okirat rendelkezésre áll-e, és hogy az megfelel-e törvényi követelményeknek. Azt kell tehát értékelnie az eljárásra vonatkozó jogszabályi előírások mentén, hogy a bejegyzési kérelemhez csatolt bejegyzés alapjául szolgáló okirat (a perbeli esetben az egyezség) megfelel-e az alaki és tartalmi követelményeknek, az alapján a bejegyzés iránti kérelem teljesíthető-e {támadott ítélet, Indokolás [64]-[65], [79]}.
  10. Hangsúlyozza a Kúria, hogy az ingatlanügyi hatóság regisztratív szervi jellegével az 1/2021. Közigazgatási-polgári jogegységi határozatában is foglalkozott, és a támadott ítélet e körben adott jogértelmezését alátámasztó érvelést tartalmaz több közzétett kúriai határozat (pl. az ellenérdekű fél nyilatkozatában felhívott Kfv.37.299/2023/16. számú határozat) is. Ezen túlmenő vizsgálódási kötelezettség pedig a refererenciahatározatból sem következik. Aszerint ugyanis, míg a Foktftv. 14. § a)-c) pontjaiban foglaltak feltételezik az ingatlanügyi hatóság vizsgálatát, és e vizsgálat lefolytatása alapján állapítható meg az okirat változás átvezetésére való alkalmatlansága, addig az erdő művelési ágú ingatlan esetében a Foktftv. 14. § d) pontja szerint, a 6. § (6) bekezdésnek és 6/A. §-nak való meg nem felelés miatt a nyilvánvaló érvénytelenség oka külön vizsgálat nélkül is megállapítható az okiratból, ezért a hatóságnak a bejegyzési kérelmet a Foktftv. 2. §-a folytán alkalmazandó Inytv. 51. § (1) bekezdése alkalmazásával kell elutasítania. Ez utóbbi jogszabályhely szerint el kell utasítani a bejegyzési kérelmet, ha a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak olyan tartalmi vagy alaki hiányossága van, amely miatt az nyilvánvalóan érvénytelen. Az érvénytelenség akkor nyilvánvaló, ha ez a tény önmagában az okiratból megállapítható. A Foktftv. 6. § (6) bekezdésének és ezáltal a 6/A. §-ának meg nem felelő egyezség semmisségét a Foktftv. 14. § d) pontja egyértelműen kimondja. Ez viszont olyan semmisségi ok, amely további vizsgálatot nem igényel, az okirat nyilvánvalóan érvénytelen, annak hiányossága magából az okiratból – jelen esetben az egyezségből – megállapítható {referenciahatározat, Indokolás [45]-[46]}.
  11. A Kúria referenciahatározata szerint az alperes az – alperesi érdekeltek által előterjesztett, az osztatlan közös tulajdonban álló földrészlet megosztása iránt előterjesztett kérelmet elutasító – alaphatározatában azt állapította meg, hogy a benyújtott egyezségi okirat nem tartalmazza a szerződő felek nyilatkozatát a földön található faállomány fatérfogatának figyelembevételéről {referenciahatározat, Indokolás [4]}. Az alaphatározatot módosító – a kérelemnek helyt adó – határozat indokolása szerint az okiratnak nem is kell tartalmazni a felek arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a fatérfogatot figyelembe vették-e, ezért ennek hiánya nem minősülhet az okirat tartalmi hiányosságának, a kérelem elutasításának alapjául nem szolgálhat {referenciahatározat, Indokolás [8]}. A Kúria a felperes keresetét elutasító jogerős ítéletet megváltoztatta, és az alperes módosító határozatát megsemmisítette. Rámutatott: a Foktftv. 6. § (6) bekezdése alatt érteni kell a 6/A. §-át is, a jogalkotó e kiegészítéssel kifejezte, hogy az egyezségi megállapodásban az osztatlan közös tulajdon megszüntetése során a tulajdonostársaknak jutó ingatlan értékénél az erdőnek minősülő ingatlan esetében figyelembe kell venni a földön található faállomány fatérfogatát is a 6. § (6) bekezdésének alkalmazása során. Az adott esetben az alperesi érdekeltek által kötött egyezségi megállapodás, mivel nem vette figyelembe a földön található faállomány fatérfogatát, annak értékével nem számolt, nem felelt meg a Foktftv. 6. § (6) bekezdésének – amelybe a 6/A. §-nak való megfelelés beletartozik –, ezért a jogszabály erejénél fogva, a Foktftv. 14. § d) pontja alapján semmisnek minősült. Az okirat nyilvánvalóan érvénytelen, annak hiányossága magából az okiratból – jelen esetben az egyezségből – megállapítható: az alperesi érdekeltek egyezségi megállapodása a nagyobb részt erdő művelési ágban nyilvántartott érintett ingatlan esetében a Foktftv. 6/A. §-a szerinti fatérfogatot nem vette figyelembe, erre nem tért ki, nem felelt meg a 6. § (6) bekezdésében foglaltaknak {referenciahatározat, Indokolás [44]-[45]}.
  12. A döntés elvi tartalmaként a Kúria a következőkre mutatott rá: a Foktftv. 6. § (6) bekezdését és 6/A. §-át együttesen kell alkalmazni erdő területet érintő, osztatlan közös tulajdon megszüntetésénél az erre kötött egyezség esetében. Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére kötött egyezség alapján a megosztás az ingatlan-nyilvántartáson nem vezethető át, ha az egyezség olyan földterületet is érint, amely erdő terület, de az egyezség a földterületen található faállomány fatérfogatát nem vette figyelembe. Az ingatlanügyi hatóságnak a faállomány térfogata figyelembevételét mellőző egyezséget a Foktftv. 14. § d) pontja alapján jogszabály erejénél fogva semmisnek kell tekintenie, és az Inytv. 51. § (1) bekezdése alapján a nyilvánvaló érvénytelenségre tekintettel az ilyen egyezségen alapuló kérelmet el kell utasítania {referenciahatározat, Indokolás [48]-[50]}.
  13. A referenciahatározat tehát arra az esetre tartalmaz jogértelmezést a Foktftv. 6. § (6) bekezdésével, 6/A. §-ával, 14. § d) pontjával és az Inytv. 51. § (1) bekezdésével összefüggésben, amikor az egyezségi megállapodás „nem veszi figyelembe a földön található faállomány fatérfogatát, tehát annak értékével nem számol” {referenciahatározat, Indokolás [44]}. A konkrét ügyben a Kúria egyértelműen megállapította, hogy az egyezségi megállapodás „a nagyobb részt erdő művelési ágban nyilvántartott érintett ingatlan esetében a Foktftv. 6/A. §-a szerinti fatérfogatot nem vette figyelembe, erre nem tért ki” {referenciahatározat, Indokolás [45]}, és elvi megállapításait is arra tekintettel tette, hogy „az egyezség olyan földterületet is érint, amely erdő terület, de az egyezség a földterületen található faállomány fatérfogatát nem vette figyelembe” {referenciahatározat, Indokolás [49]}. A Kúria követendő jogértelmezése szerint „a faállomány térfogata figyelembevételét mellőző egyezséget” kell semmisnek tekinteni, és az ilyen egyezségen alapuló kérelmet kell elutasítani {referenciahatározat, Indokolás [50]}.
  14. Ezzel szemben a perbeli ügyben az ítélkező tanács – jogegységi panasz eljárásban nem vitatható – ténymegállapítása szerint a megosztást kezdeményező tulajdonostárs az értesítés mellékleteként csatolta táblázatos formában a megosztás tervezetét, és excel táblázatban a teljes ingatlanra vonatkozó faállomány fatérfogat-számítását is, valamint az egyezségi okirat 4. oldalán rögzítette – egy mondatban –, hogy a megosztás során figyelembe vette a földön található faállomány fatérfogatát {támadott ítélet, Indokolás [24]}. A Kúria a támadott ítéletében az ügyazonosság hiánya kapcsán is éppen erre mutatott rá: miközben a referenciahatározat alapjául szolgáló ügy tényállása szerint az egyezségi okirat nem tartalmazta a szerződő felek nyilatkozatát a földön található faállomány fatérfogatának figyelembevételéről, addig a perbeli esetben az egyezségi okirat 4. oldala ezt tényként rögzítette. A perben csatolt iratok alátámasztják az egyezségi megállapodásban foglaltakat, így a bejegyzési okirat nem tekinthető semmisnek a Foktftv. 6/A. §-ában foglaltak megsértése miatt, ezért nem lehet akadálya a közös tulajdon megosztása ingatlan-nyilvántartási átvezetésének {támadott ítélet, Indokolás [63], [67]}.
  15. Kiemeli a Kúria, hogy az egyes határozatokban kifejtett jogértelmezések összehasonlítása nem lehet absztrakt, mivel azok konkrét tényállások vonatkozásában értelmezték az alkalmazandó jogszabályokat. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor viszonyukban sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység követelménye. A panaszos által megjelölt referenciahatározat nem értékelte – nem is értékelhette, hiszen abban az ügyben fel sem merült – azt a helyzetet, amikor az egyezségben szerepel, hogy a földön található faállomány fatérfogatát figyelembe vették, továbbá rendelkezésre áll a megosztás tervezete és a teljes ingatlanra vonatkozó faállomány fatérfogat-számítása. Erre a helyzetre nézve követendő jogértelmezést a referenciahatározat nem tartalmaz.
  16. A referenciahatározat jogértelmezése kizárólag arra a helyzetre terjed ki, amikor a földön található faállomány fatérfogatát egyáltalán nem veszik figyelembe, és arról szól, hogy az ilyen egyezség semmis: az ingatlanügyi hatóságnak a faállomány térfogata figyelembevételét mellőző egyezséget a Foktftv. 14. § d) pontja alapján jogszabály erejénél fogva semmisnek kell tekintenie, és az Inytv. 51. § (1) bekezdése alapján, a nyilvánvaló érvénytelenségre tekintettel az ilyen egyezségen alapuló kérelmet el kell utasítania {referenciahatározat, Indokolás [50]}. Ezzel ellentétes jogértelmezés pedig a támadott ítéletben nem szerepel: az ítélet nem tartalmaz olyan megállapítást, amely szerint a faállomány fatérfogata figyelembevételének mellőzése esetén az egyezségi okirat ne lenne semmis. Sőt, a támadott ítélet elvi éllel tartalmazza, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetése során a tulajdonostársaknak jutó ingatlan értékénél az erdőnek minősülő ingatlan esetében figyelembe kell venni a földön található faállomány fatérfogatát is, ennek az egyezség tartalmából egyértelműen ki kell tűnnie {támadott ítélet, Indokolás [85]}.
  17. A referenciahatározatból ugyanakkor az mindenképpen következik, hogy erdőnek minősülő ingatlan osztatlan közös tulajdonának megszüntetésével kapcsolatos ügyekben jelentősége van annak, hogy a földön található faállomány fatérfogatát figyelembe vették-e. A Kúria a támadott ítélete indokolásának [64] bekezdésében mindössze arra utalt, hogy az elsőfokú bíróság figyelemmel volt – mert figyelemmel kellett lennie – a referenciahatározatban kifejtett jogértelmezésre. A panaszos érvelése ugyanis az volt, hogy az egyezségi okirat a Foktftv. 14. § d) pontja szerint semmis, mert a 6. § (6) bekezdésének és 6/A. §-ának nem felel meg. Márpedig a Kúria ezt a kérdést is érintette a hasonló tényállású ügyben hozott referenciahatározatában, amelytől való eltérést állított a panaszos a perben. Emiatt pedig vizsgálni kellett, hogy a perbeli ügy és a referenciahatározat alapjául szolgáló ügy között fennáll-e az ügyazonosság.
  18. E vizsgálat eredményeként azonban a Kúria arra jutott, hogy a két ügy, bár tényállásuk számos hasonlóságot mutat, ténybelileg nem tekinthető azonosnak. Megállapítható volt az a – jelentős – tényállásbeli különbség, hogy a támadott ítélet alapjául szolgáló ügyben az egyezségi okiratban szerepelt a földön található faállomány fatérfogatának figyelembevételére vonatkozó utalás, és az arra vonatkozó okiratokat is csatolták. A Kúria erre a tényre tekintettel jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli esetben az okirat nem tekinthető a faállomány fatérfogata figyelembevételét mellőző egyezségnek, és ezért nem semmis, mert önmagában az a körülmény, hogy az egyezségi okiratban nem részletezik a fatérfogat-számítás módszertanát, illetve annak számszaki levezetését, nem eredményezi az okirat nyilvánvaló semmisségét. Ilyen tényállást a referenciahatározatában a Kúria nem értékelt, ezt elsőként a perbeli ügyben tette meg.
  19. A Kúria megállapította, hogy a referenciahatározat nem értelmezte a Foktftv. 6. § (6) bekezdésének utolsó – a tulajdonostárs kifejezett beleegyezését megkívánó – fordulatát, és abban ugyancsak nem szerepel jogértelmezés sem a Foktftv. 17. § (5) bekezdésével, sem annak (7) bekezdésével kapcsolatosan. Erre is figyelemmel a panaszos e körben előadott érvei nem jogegységi, hanem kizárólag alkotmányossági, illetve törvényességi kérdéseket érintettek, e hivatkozások pedig a jogegységi panasz eljárásban önmagukban eredményre nem vezethettek.
  20. A panaszosnak a Miskolci Törvényszék ítéletére vonatkozó hivatkozása a jelen eljárásban érdemben nem volt vizsgálható, mert a jogegységi panasz csak a támadott határozatnak a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérése esetén lehet alapos, alsóbb fokú bíróságok határozatai e tekintetben relevanciával nem bírnak.
  21. Bár mind a referenciahatározat, mind a támadott ítélet alapjául szolgáló ügyben vizsgálat tárgyát képezte a földön található faállomány fatérfogatának figyelembevétele, a Kúria releváns elemeiben eltérő tényállások alapján döntött, ezek ezért összehasonlításra nem voltak alkalmasak, a határozatok közötti ügyazonosság – lényegi összevethetőség – nem volt megállapítható. Az eltérő érdemi döntés oka az érintett ügyekben nem jogértelmezésbeli eltérésből, hanem a tényállások különbözőségéből fakadt. Ekként a panaszos alaptalanul hivatkozott a Kfv.37.195/2024/5. számú határozattól jogkérdésben való eltérésre.
  22. Minderre tekintettel a Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.

Elvi tartalom

  1. A jogegységi panasz elutasításának van helye, ha a panaszban megjelölt referenciahatározat tényállása releváns elemeiben eltér a támadott határozat tényállásától, és emiatt nem állapítható meg, hogy a támadott határozat jogkérdésben eltért volna a referenciahatározattól.

Záró rész

  1. A Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdésében foglaltakra figyelemmel tárgyaláson kívül bírálta el.
  2. A panaszos a jogegységi panasz eljárás illetékét megfizette, azt a jogegységi panasz elutasítására figyelemmel viselni köteles. A jogegységi panasz eljárásban az ellenérdekű fél költséget nem igényelt, ezért e körben a Kúriának nem kellett határoznia.
  3. A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2026. március 23. 

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, 
Dr. Remes Gábor s.k. előadó bíró, 
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró, 
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró, 
Dr. Cseh Attila s.k. bíró, 
Dr. Darák Péter s.k. bíró, 
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró, 
Dr. Döme Attila s.k. bíró, 
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró, 
Dr. Farkas Attila s.k. bíró, 
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, 
Dr. Hajdu Edit s.k. bíró, 
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró, 
Dr. Kovács András s.k. bíró, 
Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró, 
Dr. Puskás Péter s.k. bíró, 
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró