Jpe.II.60.052/2024/8. számú határozat

A Kúria 
Jogegységi Panasz Tanácsának 
határozata

Az ügy száma: Jpe.II.60.052/2024/8.

A felperes: a felperes neve 
                  (a felperes címe)

A felperes képviselője: Kálóczi, Petrovics és Marofka Ügyvédi Iroda 
                                     (a felperes képviselőjének címe; 
                                     eljáró ügyvéd: Dr. Petrovics Bálint)

Az alperes: az alperes neve 
                   (az alperes címe)

Az alperes képviselője: Dr. Vörös Zsolt ügyvéd 
                                      (az alperes képviselőjének címe)

A per tárgya: kölcsöntartozás megfizetése

A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat száma: 
                                                   Pfv.20.860/2024/3. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes jogelődje, a hitelező neve (a továbbiakban: hitelező) és az alperes között 2006. január 30-án CHF alapú kölcsönszerződés jött létre, amelynek alapján a hitelező 2.885.000 forint kölcsönt folyósított az alperes részére.
  2. Az alperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a hitelező a kölcsönszerződést 2010. szeptember 28-án azonnali hatállyal felmondta, és tájékoztatta az alperest, hogy a felmondással teljes tartozása esedékessé vált. Az alperes a felmondást 2010. október 5-én vette át.
  3. A hitelező az alperessel szemben fennálló követelését 2012. július 27-én a felperesre engedményezte, erről az alperest a 2012. november 20-án kézbesítettnek tekintett értesítővel tájékoztatta.
  4. A felperes 2016. október 25-én a fenti jogviszonyból eredő követelése egy részének (166.000 forint) megfizetése iránt fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett az alperessel szemben. A 11082/Ü/31334/2016. számon kibocsátott fizetési meghagyás 2016. december 8-án jogerőre emelkedett.
  5. A felperes ezt követően, 2021. november 23-án a kölcsöntartozásból fennmaradó további 2.361.567 forint megfizetése iránt újabb fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett, amely az alperes ellentmondása folytán perré alakult.
  6. Az alperes az ellenkérelmében – egyebek mellett – elévülési kifogást terjesztett elő. Utalt arra, hogy ha a korábbi fizetési meghagyás meg is szakította volna a teljes követelés vonatkozásában az elévülést, az az újabb (jelen per alapjául szolgáló) fizetési meghagyásos eljárás kezdeményezésének időpontjában már elévült.
  7. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, ítéletének indokolása szerint az elévülés 2021. október 25-én – az első fizetési meghagyás kezdeményezésének a napját követő öt év elteltével – bekövetkezett.
  8. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét eltérő indokolással hagyta helyben. Álláspontja szerint az elévülés 2012 novemberében – az engedményezésről való értesítéssel – megszakadt ugyan, ezt követően azonban a jelen perben érvényesített követelésrész tekintetében 2021-ig nem volt az elévülést megszakító esemény. A jogerős ítélet utalt a Kúria Gfv.30.232/2023/3. számú határozatára, amely szerint a részkövetelés érvényesítése esetén az elévülés megszakadása nem következik be a perindítással a perben nem érvényesített követelésrész tekintetében.
  9. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati és felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet. A felülvizsgálat engedélyezését a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (3) bekezdése alapján kérte. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet sérti az általa megjelölt jogszabályhelyeket, továbbá jogkérdésben eltér a Kúria Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozatától, valamint a BH 2014.106. számon megjelent határozattól.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria a felülvizsgálatot a jogegységi panasszal támadott, Pfv.20.860/2024/3. számú végzésével (a továbbiakban: támadott határozat) megtagadta.
  2. A Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozat kapcsán kifejtette, hogy az abban elbírált jogkérdés nem azonos a jelen ügyben felmerült jogkérdéssel: a követelésrész érvényesítése iránt indított fizetési meghagyásos eljárás megszakítja-e az elévülést a fennmaradó és később más eljárásban érvényesített követelésrész vonatkozásában. Álláspontját a következőkkel indokolta. A Kúria a jogegységi hatályú határozatában ettől eltérően azt vizsgálta, hogy a követelés bírósági úton való érvényesítése esetén szükséges-e az elévülés megszakításához az, hogy a megindított eljárásban a bíróság érdemi döntést hozzon. Erre tekintettel a jogerős ítélet jogkérdésben nem tért el a Kúria közzétett határozatától, az nem eltérő jogértelmezésen, hanem más jogkérdésen alapul.
  3. Ezen túlmenően a támadott határozat utalt arra, hogy a felperes a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében a BH 2014.106. számon megjelent határozattól való eltérést a Kúria ügyszámának megjelölése nélkül állította. Ezen a számon – mutatott rá – a Pfv.20.039/2012/4. számú határozat jelent meg, amelyet a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) nem tettek közzé, ezért az attól való eltérés érdemben nem vizsgálható.

A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata

  1. A felülvizsgálatot megtagadó végzés ellen a felperes (a továbbiakban: panaszos) terjesztett elő jogegységi panaszt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással, amelyben a Bszi. 41/D. § (2) bekezdésére utalással kérte a támadott határozat hatályon kívül helyezését és a Kúria felülvizsgálati eljárás lefolytatására utasítását.
  2. A panaszos a jogegységi panaszában arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság jogkérdésben eltért a Kúria Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozatától és a „BH 2014.106. számú döntésétől”. A Kúria ennek ellenére a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján nem engedélyezte a felülvizsgálatot, noha szerinte a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozatban vizsgált jogkérdés teljes mértékben azonos a „jelen perben megjelenő jogkérdéssel”. További érvelése szerint a Kúria eljáró tanácsa jogkérdésben eltért a Pfv.20.423/2024/2., a Pfv.20.348/2024/2. és a Gfv.30.191/2022/2. számú határozatoktól is.
  3. A panaszos a Pfv.20.423/2024/2. számú és a Pfv.20.348/2024/2. számú határozatoktól való eltérést abban jelölte meg, hogy a hasonló tényállású ügyekben a Kúria e végzéseivel a Jpe.II.60.054/2022/14. számú határozattól való eltérésre hivatkozással engedélyezte a felülvizsgálatot.
  4. Végül a panaszos arra hivatkozott, hogy a támadott határozat azért tért el a Gfv.30.191/2022/2. számú döntéstől, mert az utóbbiban a Kúria a Pfv.20.039/2012/4. számú határozatot mint BHGY-ban közzétett határozatot vizsgálta. Álláspontja szerint „amennyiben a Kúria olyan határozatot észlel az ítélkezési gyakorlatában, amelynek a Bszi. 163. § (1a) bekezdése szerinti közzétételére kellett volna sor kerüljön, azonban az bármilyen okból elmaradt, úgy indokolt, hogy annak közzététele iránt a Kúria intézkedjen.”
  5. Az alperes nyilatkozatában kérte a támadott határozatot „hatályában fenntartani”, és a panaszost a jogegységi panasz eljárásban felmerült költsége megfizetésére kötelezni. Utalt a Kúria Gfv.30.232/2023/3. számú határozatára, amely szerint az azonos alapon nyugvó, korábbi perben nem érvényesített további követelés elévülését a korábbi részkövetelésre irányuló igényérvényesítés nem szakítja meg.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz nem alapos.
  2. A panaszos a jogegységi panaszának alapjaként egyaránt hivatkozott a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdésére. E körben azonban kifejezetten nem jelölte meg, hogy melyik referenciahatározat esetében melyik jogszabályi rendelkezésre alapítja a panaszát.
  3. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye – a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével – a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal (a továbbiakban együtt: felülvizsgálati kérelem) nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a BHGY-ban közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta. A (2) bekezdés alapján jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tért el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor.
  4. A jogegységi panaszban megjelölt referenciahatározatok közül a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozat és a Pfv.20.039/2012/4. számú határozat volt olyan, amelyre a panaszos a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott, így e határozatok képezhették a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése szerinti eljárás alapját.
  5. A jogegységi panasz a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozatra vonatkozóan nem tartalmazza azt, hogy a panaszos álláspontja szerint a Kúria a támadott határozatában miért értékelte tévesen az ügyazonosság kérdését. E referenciahatározat kapcsán a Jogegységi Panasz Tanács a Jpe.II.60.042/2024/7. számú határozatában már kifejtette az ügyazonosság hiányára vonatkozó álláspontját, utalva arra, hogy a fizetési meghagyás ugyan alkalmas eszköz az elévülés megszakítására, ez azonban nem jelenti azt, hogy mint ilyen, az abban érvényesített követelésen túlmenően is kifejti e joghatást.
  6. Helytállóan utalt a támadott határozat arra, hogy a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján a Kúria akkor engedélyezi a felülvizsgálatot, ha a jogerős ítélet a Kúria BHGY-ban közzétett határozatától jogkérdésben eltér. A Pfv.20.039/2012/4. számú (BH 2014.106. számon megjelent) határozat viszont a BHGY-ban nincs közzétéve.
  7. A Bszi. 41/B. §-ának mindkét bekezdése a jogegységi panasz előterjesztésének feltételeként írja elő – egyebek mellett – a BHGY-ban közzétett határozattól jogkérdésben való eltérésre hivatkozást. E követelménynek a Pfv.20.039/2012/4. számú határozaton túlmenően a Pfv.20.423/2024/2. számú és a Pfv.20.348/2024/2. számú referenciahatározat sem felelt meg, így a Jogegységi Panasz Tanács e határozatok további vizsgálatát mellőzte.
  8. A jogegységi panasz indokolása szerint a támadott határozat azzal az állításával, hogy a Pfv.20.039/2012/4. számú határozat nem BHGY-ban közzétett határozat, eltért a Kúria Gfv.30.191/2022/2. számú határozatában kifejtettektől, amelyben a Kúria ezt a határozatot BHGY-ban közzétettként hivatkozta.
  9. A Kúria Pfv.20.039/2012/4. számú határozata 2013. január 16-án kelt, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására vonatkozó döntést tartalmaz. E határozat meghozatalának időpontjában a Bszi. 163. § (1) bekezdése még nem kívánta meg az ilyen tartalmú határozatok BHGY-ban való közzétételét – az csupán 2021. január 1-től kötelező –, így az jogszabálysértés nélkül maradt el.
  10. Az a körülmény, hogy a Kúria a Gfv.30.191/2022/2. számú határozatában a hivatkozott döntésre mint BHGY-ban közzétett határozatra utalt, önmagában nem eredményez olyan jogkérdésben történő eltérést, ami eredményes jogegységi panasz alapjául szolgálhatna. Az, hogy egy határozat BHGY-ban közzétett határozat-e nem jogkérdés, hanem ténykérdés. Ezen túlmenően pedig a Kúria sem a Gfv.30.191/2022/2. számú, sem a Pfv.20.039/2012/4. számú határozatában nem foglalt állást abban a jogkérdésben, amely a jelen eljárás tárgya.
  11. Mindemellett utal a Jogegységi Panasz Tanács arra, hogy a jelen ügyben felmerült, az ügy eldöntése szempontjából releváns jogkérdésben a Jpe.II.60.060/2023/7. számú jogegységi hatályú határozatában állást foglalt, és a bíróságokra nézve kötelező jogértelmezésként megállapította, hogy az azonos jogi alapon nyugvó, korábban perben vagy fizetési meghagyásos eljárásban nem érvényesített további követelés elévülését a korábbi részkövetelésre irányuló igényérvényesítés nem szakítja meg. A jogegységi hatályú határozatban foglalt e megállapítástól eltérő tartalmú határozatok kötelező erejűként nem hivatkozhatók.
  12. Ezt figyelembe véve a felperes jogegységi panaszban foglalt hivatkozásai akkor sem lehetnének megalapozottak, ha az általa megjelölt referenciahatározatok a jogegységi hatályú határozattól eltérő tartalmú álláspontot foglalnának el az ügy eldöntése szempontjából releváns fenti jogkérdésben.
  13. Mindezekre tekintettel a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdésében rögzített feltételek hiányában a Jogegységi Panasz Tanács – a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján – a jogegységi panaszt elutasította.

Elvi tartalom

  1. A jogegységi panasszal támadott határozattól eltérő jogkérdésben hozott referenciahatározatra hivatkozás ügyazonosság hiányában, az azonos jogkérdést jogegységi hatályú határozattól eltérő módon elbíráló referenciahatározatra hivatkozás pedig annak alkalmazhatósága hiányában nem eredményezheti a jogegységi panasz megalapozottságát.
  2. A Kúria jogegységi hatályú határozatában eldöntött jogkérdés tárgyában kezdeményezett jogegységi panasz kizárólag akkor lehet eredményes, ha abban referenciahatározatként magára a jogegységi hatályú határozatra vagy a jogkérdést azzal azonos módon elbíráló más közzétett határozatára hivatkoznak, és az azoktól történő eltérést sérelmezik.

Záró rész

[33]   A Pp. 81. § (1) bekezdése szerint a fél a perköltsége megtérítését annak felszámításával kérheti; a felszámítás módját a Pp. 81.  § (2) bekezdése határozza meg. Tekintettel arra, hogy az alperes részéről a fenti jogszabályi rendelkezésnek megfelelő felszámítás nem történt, a Kúria az eljárási költség megállapítását mellőzte.

[34]   A jogegységi panasz nem vezetett eredményre, így a Bszi. 41/D. § (4) bekezdése alapján a jogegységi panasz eljárásban felmerült illetéket a panasszal élő felperes viseli.

[35]   A Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

[36]   A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2025. szeptember 29. 

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke, 
Dr. Suba Ildikó s.k. előadó bíró, 
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró, 
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró, 
Dr. Farkas Katalin s.k. bíró, 
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, 
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, 
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, 
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró, 
Dr. Márton Gizella s.k. bíró, 
Molnár Ferencné dr. s.k. bíró, 
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, 
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró, 
Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, 
Dr. Stark Marianna s.k. bíró, 
Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró