Jpe.II.60.054/2024/8. számú határozat

A Kúria 
Jogegységi Panasz Tanácsának 
határozata

Az ügy száma: Jpe.II.60.054/2024/8.

A felperes: a felperes neve 
                   (a felperes címe)

A felperes képviselője: Kálóczi, Petrovics és Marofka Ügyvédi Iroda 
                                      (a felperes képviselőjének címe; 
                                      eljáró ügyvéd: Dr. Petrovics Bálint)

Az alperes: az alperes neve 
                   (az alperes címe)

A per tárgya: lízingtartozás megfizetése

A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat száma:  
                                                       Pfv.20.698/2024/2. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. A fogyasztó alperes és a felperes jogelődje között 2007. július 24-én svájci frank alapú, zárt végű pénzügyi lízingszerződés jött létre. A felperes jogelődje a lízingszerződést az alperes súlyos szerződésszegésére tekintettel 2010. június 8-án azonnali hatállyal felmondta. Az alperesnek a felmondás napján összesen 4.378.678 forint tartozása állt fenn. A felperes jogelődje a lízingtárgy gépjárművet birtokba vette, majd 2.100.000 forint vételáron értékesítette. A lízingtárgy értékesítéséből befolyt vételárat a költségekre és a tőke egy részére számolta el, az ezt követően fennmaradt 2.154.376 forint alperessel szembeni követelést a felperes jogelődje 2012. július 27-én a felperesre engedményezte, amelyről az alperest értesítették.
  2. A felperes a lízingtartozásból eredő követelés rendezésére az alperessel 2012. január 18-án átmeneti fizetési megállapodást kötött, amelyet az alperes nem teljesített, így a felperesnek az alperessel szemben 2.054.482 forint tőkekövetelése állt fenn, ebből a felperes a 2016. november 16-án kibocsátott fizetési meghagyással 166.000 forint összegű tőkekövetelést és annak járulékait érvényesített. A fizetési meghagyás jogerőre emelkedett.
  3. A felperes 2021. november 25-én a korábban fizetési meghagyással nem érvényesített 1.888.482 forint tőke és járulékainak megfizetése iránt fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett az alperessel szemben, amely az alperes ellentmondása folytán perré alakult.
  4. Az alperes az érdemi ellenkérelmében – egyebek mellett – elévülési kifogást terjesztett elő a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 324. § (1)-(3) bekezdése és 325. § (1) bekezdése alapján.
  5. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a lízingszerződésből eredő követelés 2010. június 8-án, a felmondás hatályosulásával vált esedékessé. Az elévülést megszakító cselekménynek a fizetési megállapodást, majd az alperes törlesztéseit, részteljesítéseit értékelte, amelyek tartozáselismerésnek minősülnek azzal, hogy az utolsó részteljesítés 2013. július 22-én történt. Kifejtette, hogy a követelés bírósági úton (közjegyző előtt fizetési meghagyással) való érvényesítése csak annak a követelésnek a vonatkozásában érvényesülhet, amelyre a fizetési meghagyás jogereje kiterjed. Rámutatott: a felperes a perben ettől különböző igényt érvényesített, amelynek érvényesítésére csak az elévülési időn belül van lehetőség, mivel a maradék követelés vonatkozásában az első részigényt érvényesítő 2016. évi fizetési meghagyás nem szakította meg az elévülést. Ennélfogva – döntése szerint – a felperes perbeli követelése 2018. július 22-én elévült.
  6. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján – helybenhagyta.
  7. Indokolásában a fellebbezésre tekintettel rámutatott, hogy a Kúria Gfv.30.232/2023/3. számú ítélete is kimondja, hogy a részkövetelés érvényesítése esetén az elévülés megszakadása nem következik be a perben nem érvényesített követelésrész tekintetében.
  8. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati és felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet. A felülvizsgálat engedélyezését a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján kérte. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésébe, a Pp. 346. § (5) bekezdésébe és a 360. § (1) bekezdésébe, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/D. § (1) bekezdésébe ütközik; továbbá jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.22.146/2017/8., a Pfv.21.290/2022/3. és a Jpe.II.60.054/2022/14. számú, valamint a BH 2014.106. számon „közzétett”, Pfv.20.039/2012/4. számú döntésétől.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria a felülvizsgálatot a támadott végzésével megtagadta.
  2. A BH 2014.106. számon megjelent Pfv.20.039/2012/4. számú, az adott felülvizsgálattal támadott határozatot hatályon kívül helyező és új eljárás elrendeléséről szóló végzés tartalmával való összevetést indokolása szerint kizárta, hogy azt a Bszi. 163. § (1) bekezdése alapján a meghozatalakor nem kellett közzétenni, annak a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) történő közzététele ténylegesen nem is történt meg, így az nem minősül „precedenserejű” közzétett kúriai határozatnak.
  3. A Pfv.21.290/2022/3. számú referenciahatározat vonatkozásában sem látott lehetőséget az eltérés vizsgálatára, mivel a felperes a Pp. 410. § (2) bekezdés c) pont cd) alpontjának rendelkezése ellenére nem jelölte meg a határozatnak azt a részét, amelytől a felülvizsgálattal támadott ítéleti rendelkezés jogkérdésben eltér.
  4. A Pfv.22.146/2017/8. számú határozat kapcsán a végzésének indokolásában kifejtette, hogy annak a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.II.60.060/2023/7. számú jogegységi hatályú határozattal ellentétes értelmezése kötelező erejűként nem hivatkozható.
  5. A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozata és a jogerős ítélet közötti ügyazonosságot a felvetett jogkérdés tekintetében nem találta megállapíthatónak. Utalt arra, hogy e referenciahatározat meghozatalának alapjául szolgáló ügy tényállása eltérő, figyelemmel arra, hogy annak tényállása szerint, amennyiben a keresetlevél érdemi tárgyalásra alkalmasnak bizonyul, de a perindítást nem követte érdemi határozat meghozatala, valamint a hatálytalan keresetlevél írásbeli felszólításként megszakítja az elévülést. Rámutatott: a konkrét ügyben azonban 166.000 forint és járulékai tekintetében a kibocsátott fizetési meghagyással a felperes követelésének egy részét a bíróságok érdemi határozattal elbírálták.

A jogegységi panasz

  1. A Kúria Pfv.20.698/2024/2. számú, a felülvizsgálatot megtagadó végzése (a továbbiakban: támadott határozat) ellen a felperes (a továbbiakban: panaszos) terjesztett elő jogegységi panaszt a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással, amelyben a Bszi. 41/D. § (2) bekezdésére hivatkozással kérte a támadott határozat hatályon kívül helyezését és a Kúria felülvizsgálati eljárás lefolytatására utasítását.
  2. A panaszos arra hivatkozott, hogy a Kúria eljáró tanácsa jogkérdésben eltért a Pfv.20.423/2024/2., a Pfv.20.348/2024/2., a Gfv.30.191/2022/2., a Pfv.21.294/2022/2., a Gfv.30.561/2022/2. és a Gfv.30.562/2022/2. számú határozatoktól.
  3. Hivatkozása szerint a jelen perben megjelenő jogkérdés – a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben részletesen kifejtettek szerint – teljes mértékben azonos a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozatban vizsgált jogkérdéssel, mivel abban a kérdésben kell a Kúriának állást foglalnia, hogy a ,,hatálytalan” keresetlevél (a perbeli esetben az azzal azonos hatályú közjegyzői fizetési meghagyás) megfelel-e a fizetési felszólítás követelményének és ekként, a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján mint fizetési felszólítás alkalmas-e az elévülés megszakítására. Álláspontja szerint a felülvizsgálat megtagadásával a Kúria jogegységi panasszal támadott végzése jogkérdésben eltér a Pfv.20.423/2024/2. és a Pfv.20.348/2024/2. számú határozatoktól, mivel e referenciahatározatokban a Kúria hasonló tényállás és egyező jogkérdés mellett engedélyezte a felülvizsgálatot a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján.
  4. Kifejezetten utalt arra, hogy a Pfv.20.348/2024. számú ügyben és a jelen ügyben a jogkérdés azonossága a szükségesnél is nagyobb mértékű, hiszen a jogkérdés egyezik, sőt ezen túl az engedélyezés iránti kérelem is szinte szó szerint azonos, a Kúria mégis eltérő tartalmú döntéseket hozott a hivatkozott ügyben és a jelen panasszal támadott eljárásban.
  5. A panaszos nem tartotta megalapozottnak a Kúria ténybeli eltérésre történő hivatkozását sem a jogegységi panasszal támadott végzés [23] bekezdésében, hiszen a Jpe.II.60.054/2022/14. számú döntés ugyancsak az ő ügyében, ugyancsak a követelés két részletben történő érvényesítésének vizsgálata során, ugyancsak arra a kérdésre vonatkozott, hogy az első igényérvényesítés elévülést megszakító joghatása kiterjed-e a másodikként érvényesített követelés elévülésének megszakadására, tehát a tényállás szinte teljes mértékben egyezik, az az engedélyezés körében megkívánt hasonlóság szintjét jóval meghaladja.
  6. Hangsúlyozta: a Kúria azzal a megállapításával, hogy a BH 2014.106. számon „közzétett” döntés nem hivatkozható „precedenserejű” döntésként, mert annak közzétételére nem került sor, eltért a Kúria Gfv.30.191/2022/2. számú döntésében kifejtettektől, amelyben a Kúria figyelembe vette a Pp. 346. § (5) bekezdése szerinti „precedenserejű” referenciahatározatként a BH 2014.106. számon megjelent (Pfv.20.039/2012. számú) határozatot, mert az közzétételre került a BHGY-ban.
  7. Megjegyezte: amennyiben a Kúria olyan határozatot észlel az ítélkezési gyakorlatában, amelyet a Bszi. 163. § (1a) bekezdése szerint közzé kellett volna tenni, azonban az bármilyen okból elmaradt, úgy indokolt, hogy annak közzététele iránt a Kúria intézkedjen a kialakult gyakorlatának megfelelően, és ez a határozat – a közzétételtől vagy annak téves elmaradásától függetlenül – „precedenserejű” határozatként hivatkozható a joggyakorlatban. Értékelése szerint a Bszi. 163. § (1) bekezdésének a Pfv.20.039/2012/4. számú határozat meghozatalakor hatályos szövegezéséből, annak helyes értelmezéséből az következik, hogy az ügy érdemében hozott határozatot kell közzétenni a BHGY-ban. Utalt arra, hogy álláspontja szerint a Kúria ebben az ügyben érdemi döntést hozott, amikor az elévülés tekintetében a hatályon kívül helyező végzéssel állást foglalt. Megítélése szerint a Kúria Gfv.30.191/2022/2. számú döntésében is ez a jogértelmezés jelenik meg azáltal, hogy a Kúria eljáró tanácsa a Pfv.20.039/2012/4. számú döntést precedensként hivatkozható döntésnek minősítette.
  8. Végezetül előadta, hogy a támadott határozat eltért a Pfv.21.294/2022/2., a Gfv.30.561/2022/2. és a Gfv.30.562/2022/2. számú határozatoktól is, „miszerint a felülvizsgálatban hivatkozott jogszabálysértésnek az ügy érdemére kiható, elvi jelentőségű jogkérdésben kell fennállnia.” Ezzel összefüggésben rögzítette: az általa hivatkozott jogkérdés olyan elvi jelentőségű jogkérdésnek minősül, amely a jogszabály értelmezésével, azaz a régi Ptk. 327. § (2) bekezdésének alapvető tartalmával függ össze, így a Gfv.30.042/2023/2. számú döntés szerint is helye lett volna a felülvizsgálat engedélyezésének, a Kúria a felülvizsgálat megtagadásával eltért ezen döntésében foglaltaktól. E vonatkozásban kifejtette: a Kúria ezekben a döntésekben meghatározta azt a zsinórmértéket, amelyek mentén az ügyazonosság megállapítható, amely a releváns tények hasonlósága és a jogkérdés egyezősége körében testesül meg. Utalt arra is: a felülvizsgálat engedélyezése során előadta a tényállásbeli szükséges mértékű hasonlóságot, illetve hivatkozott arra, hogy az elbírált jogkérdés azonos a Pfv.21.290/2022/3. számú döntésben foglalt jogkérdéssel (az elévülés megszakadása, amelynek módja egyezik a jelen perben előadott és a referenciahatározatban hivatkozott esetben).
  9. A panaszos érvelését akként összegezte, hogy a Kúria a felülvizsgálat megtagadásával jogkérdésben eltért a hivatkozott közzétett eseti döntésektől, mert a felülvizsgálat megengedhetősége kérdésében eltérő jogértelmezést folytatott a korábbi „precedenserejű” döntések által felállított elvi mércétől. Álláspontja szerint a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelme kifejezetten megfelelt a közzétett döntések által felállított zsinórmértéknek, abban megjelölte az alkalmazott (vagy éppen az alkalmazni elmulasztott) jogszabályt, annak lényegére, tartalmára irányuló, jogszabálysértést magában foglaló eltérő jogértelmezést, így a kérelme alapján a Kúriának engedélyeznie kellett volna a felülvizsgálatot.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz nem alapos.
  2. A panaszos a jogegységi panaszában megjelölte azokat a határozatokat is, amelyekre a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben olyanként hivatkozott, mint amelyektől a másodfokú bíróság jogkérdésben eltért. E határozatok tekintetében a Bszi. 41/B. § (1) bekezdését érintően érvelést nem adott elő, hanem azt állította a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján, hogy a Kúria ítélkező tanácsa a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmének elbírálása során a támadott határozatával jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tért el a Kúria Pfv.20.423/2024/2., Pfv.20.348/2024/2., Gfv.30.191/2022/2., Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2. és Gfv.30.562/2022/2.  számon közzétett határozataitól, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor.
  3. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye – a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével – a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal (a továbbiakban együtt: felülvizsgálati kérelem) nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a BHGY-ban közzétett határozatától (a továbbiakban: a Kúria közzétett határozata) jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta. A (2) bekezdés alapján jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tért el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor.
  4. A jogegységi panaszban hivatkozott határozatok közül négy teljesíti azt a követelményt, hogy azt a Kúria 2012. január 1-je után hozta és a BHGY-ban közzé van téve, a többi megjelölt határozat azonban nem. A panaszos szerint a Kúria a támadott határozatában a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozat vonatkozásában azzal a megállapításával, hogy „az ügyazonosság, azaz legalább a releváns tények lényegi hasonlósága és az alkalmazott anyagi jogi szabály egyezősége nem áll fenn”, eltért a Pfv.20.423/2024/2. és a Pfv.20.348/2024/2. számú végzésektől. Ezekben a végzésekben a Kúria a felülvizsgálatot engedélyezte, az ilyen – nem az eljárást befejező – döntéseket a BHGY-ban nem kell közzétenni. A panaszos által megjelölt Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozat kapcsán a Jogegységi Panasz Tanács utal arra is: a Jpe.II.60.042/2024/7. számú határozatában már kifejtette az ügyazonosság hiányára vonatkozó álláspontját, utalva arra, hogy a fizetési meghagyás ugyan alkalmas eszköz az elévülés megszakítására, ez azonban nem jelenti azt, hogy mint ilyen, az abban érvényesített követelésen túlmenően is kifejti e joghatást.
  5. A panaszos azt is állította, hogy Kúria a támadott határozatban tett azzal a megállapításával, hogy a Pfv.21.290/2022/3. számú döntéstől való eltérés vizsgálatára nem volt mód, mert a felperes „nem jelölte meg a határozatnak azt a részét, amelytől a felülvizsgálattal támadott ítéleti rendelkezés jogkérdésben eltér”, eltért a Pfv.30.042/2023/2. számú végzésétől. Ez a végzés felülvizsgálati kérelmet visszautasító végzés, amit a BHGY-ban szintén nem kell közzétenni.
  6. Mivel a Pfv.20.423/2024/2., Pfv.20.348/2024/2. és Pfv.30.042/2023/2. számú határozatok nem tartoznak a Bszi. 163. § (1) bekezdése szerinti közzétételi körbe, az azoktól való eltérés a Bszi. 41/B. §-a alapján érdemben nem is vizsgálható.
  7. A jogegységi panasz indokolása szerint a támadott határozat azzal az állításával, hogy a Pfv.20.039/2012/4. számú határozat nem BHGY-ban közzétett határozat, eltért a Kúria Gfv.30.191/2022/2. számú döntésében kifejtettektől, amelyben a Kúria ezt a határozatot BHGY-ban közzétettként hivatkozta.
  8. A Kúria Pfv.20.039/2012/4. számú határozata 2013. január 16-án kelt, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására vonatkozó döntést tartalmaz. E határozat meghozatalának időpontjában a Bszi. 163. § (1) bekezdése még nem kívánta meg az ilyen tartalmú határozatok BHGY-ban való közzétételét – az csupán 2021. január 1-től kötelező –, így az jogszabálysértés nélkül maradt el.
  9. Az a körülmény, hogy a Kúria a Gfv.30.191/2022/2. számú határozatában a hivatkozott döntésre mint BHGY-ban közzétett határozatra utalt, önmagában nem eredményez olyan jogkérdésben való eltérést, ami eredményes jogegységi panasz alapjául szolgálhatna. Az, hogy egy határozat BHGY-ban közzétett határozat-e nem jogkérdés, hanem ténykérdés. Ezen túlmenően pedig a Kúria sem a Gfv.30.191/2022/2. számú, sem a Pfv.20.039/2012/4. számú határozatában nem foglalt állást abban a jogkérdésben, amely a jelen eljárás tárgya.
  10. A Kúria Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2. és Gfv.30.562/2022/2. számú határozataira a panaszos azon az alapon hivatkozott, hogy „a felülvizsgálatban hivatkozott jogszabálysértésnek az ügy érdemére kiható, elvi jelentőségű jogkérdésben kell fennállnia”, míg a támadott határozat sérelmezett megállapítása volt, hogy a felperes (panaszos) a Pp. 410. § (2) bekezdés c) pont cd) alpontjának rendelkezése ellenére nem jelölte meg a Pfv.21.290/2022/3. számú határozatnak azt a részét, amelytől a felülvizsgálattal támadott ítéleti rendelkezés jogkérdésben eltér. Mindezekre figyelemmel téves a panaszos hivatkozása, mert az általa megjelölt referenciahatározatok nem tartalmaznak azzal ellentétes megállapítást, hogy a Pp. 410. § (2) bekezdésének c) pont cd) alpontját nem a támadott határozat indokolásában kifejtett módon kellene értelmezni és alkalmazni.
  11. A Kúria Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2. és Gfv.30.562/2022/2. számú határozataitól való eltérés körében egyebekben a panaszos azt nem fejtette ki, hogy azoktól az általa hivatkozottakhoz képest a támadott határozat miben tér el. A panaszosnak ezt a hivatkozását alaptalanná teszi továbbá, hogy nem a megfelelő jogkérdés megjelölését hiányolta a Kúria a támadott határozata meghozatalakor, hanem a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben feltüntetett Pfv.21.290/2022/3. számú határozat megfelelő részének megjelölését, amelynek szükségtelensége nem fejeződik ki a panaszos által megjelölt referenciahatározatokban.
  12. A Jogegységi Panasz Tanács hangsúlyozza azt is, hogy a jelen ügyben felmerült, az ügy eldöntése szempontjából releváns jogkérdésben a Jpe.II.60.060/2023/7. számú jogegységi hatályú határozatában állást foglalt és a bíróságokra nézve kötelező jogértelmezésként megállapította, hogy az azonos jogi alapon nyugvó, korábban perben vagy fizetési meghagyásos eljárásban nem érvényesített további követelés elévülését a korábbi részkövetelésre irányuló igényérvényesítés nem szakítja meg. A jogegységi hatályú határozatban foglalt e megállapítástól eltérő tartalmú határozatok kötelező erejűként nem hivatkozhatók.
  13. Ezt figyelembe véve a felperes jogegységi panaszban foglalt hivatkozásai akkor sem lehetnének megalapozottak, ha az általa megjelölt referenciahatározatok ez utóbbi jogegységi hatályú határozattól eltérő tartalmú álláspontot foglalnának el az ügy eldöntése szempontjából releváns fenti jogkérdésben.
  14. A panasz egyéb – jogszabályok alkalmazhatóságával és értelmezésével kapcsolatos – indokai érdemben nem voltak vizsgálhatóak a jogegységi panasz eljárásban, mert az csak a Kúria közzétett határozataitól jogkérdésben való eltérésre szorítkozhat.
  15. Mindezekre tekintettel a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdésében rögzített feltételek hiányában a Jogegységi Panasz Tanács – a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján – a jogegységi panaszt elutasította.

Elvi tartalom

  1. A jogegységi panasszal támadott határozattól eltérő jogkérdésben hozott referenciahatározatra hivatkozás ügyazonosság hiányában, az azonos jogkérdést jogegységi hatályú határozattól eltérő módon elbíráló referenciahatározatra hivatkozás pedig annak alkalmazhatósága hiányában nem eredményezheti a jogegységi panasz megalapozottságát.
  2. A Kúria jogegységi hatályú határozatában eldöntött jogkérdés tárgyában kezdeményezett jogegységi panasz kizárólag akkor lehet eredményes, ha abban referenciahatározatként magára a jogegységi hatályú határozatra vagy a jogkérdést azzal azonos módon elbíráló más közzétett határozatára hivatkoznak, és az azoktól történő eltérést sérelmezik.

Záró rész

  1. A jogegységi panasz nem vezetett eredményre, így a Bszi. 41/D. § (4) bekezdése alapján a jogegységi panasz eljárásban felmerült illetéket a panasszal élő felperes viseli.
  2. A Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
  3. A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2025. szeptember 29. 

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke, 
Dr. Gyarmathy Judit s.k. előadó bíró, 
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró, 
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró, 
Dr. Farkas Katalin s.k. bíró, 
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, 
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, 
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró, 
Dr. Márton Gizella s.k. bíró, 
Molnár Ferencné dr. s.k. bíró, 
Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró, 
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, 
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró, 
Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, 
Dr. Stark Marianna s.k. bíró, 
Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró