A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának
végzése
Jpe.IV.60.064/2025/3. szám
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria polgári szakági elnökhelyettese által a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 37. § (1) bekezdése szerint benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
végzést:
a Jogegységi Panasz Tanács a Miskolci Törvényszék elnöke által a fizetési meghagyásos eljárásban megengedhető keresethalmazat tárgyában előterjesztett előzetes döntéshozatali kezdeményezést visszautasítja.
Indokolás
I.
- A Miskolci Törvényszék elnöke (a továbbiakban: kezdeményező) az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Bszi. 32. § (1) bekezdése a) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezte, az erre vonatkozó indítványt a Kúria polgári szakági elnökhelyettese terjesztette a Jogegységi Panasz Tanács elé a Bszi. 37. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.
- A kezdeményező felhívta a figyelmet arra, hogy nem egységes a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a jogosult egy fizetési meghagyásos eljárásban érvényesítheti-e a kötelezettel szemben fennálló több, különböző jogviszonyon alapuló követelését. A kezdeményező az eltérő joggyakorlat szemléltetésére kilenc másodfokú határozatra hivatkozott (Budapest Környéki Törvényszék 10.Pkf.50.261/2024/5.; Fővárosi Törvényszék 48.Pkf.630.498/2024/2., 56.Pkf.634.593/2024/3., 61.Pkf.636.620/2018/3., 61.Pkf.631.401/2023/3., 72.Pkf.633.064/2024/2.; Szegedi Törvényszék 3.Pkf.21.118/2018/2., 4.Pkf.20.070/2025/2.; Tatabányai Törvényszék 3.Pkf.50.303/2023/2.).
- Az egyik álláspont szerint a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 21. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 173. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelel, így egy eljárásban érvényesíthető az ugyanazon felek között, ugyanazon típusú jogviszonyból eredő, különböző időpontban létrejött, de ugyanabban az időpontban lejárt követelés. E nézetet képviselő másodfokú tanácsok a döntésüket azzal indokolták, hogy a jogosult egyes konkrét összegű követelései – még ha nem is ugyanabból a szerződésből származnak – a felek és a szerződések fajtájának azonossága folytán ténybeli és jogi alapon összefüggő jogviszonyból erednek, így egy eljárásban érvényesíthetők. Hivatkoztak továbbá arra, hogy az ezzel ellentétes értelmezés nem szolgálná sem a fizetési meghagyásos eljárás perelterelő funkcióját, sem pedig a keresethalmazat perökonómiai szempontjainak érvényre juttatását (a fentiekben hivatkozott kilenc másodfokú döntésből hét esetben ezt az értelmezést követték a törvényszékek).
- A másik álláspontot tükröző két határozat szerint viszont önmagában az a körülmény, hogy a kötelezett a jogosult jogelődjével több kölcsönszerződést kötött és az ebből eredő fizetési kötelezettségének nem tett eleget, nem alapozza meg a követelés egy eljárásban való érvényesíthetőségét. Álláspontjuk alátámasztásaként azzal érveltek, hogy a különböző jogviszonyok ténybeli és jogi összefüggésének a Pp. 173. § (1) bekezdésének törvényi kritériuma kizárólag abban az esetben teljesül, ha a jogvita eldöntéséhez elbírálandó releváns tény- és jogkérdések az egyes jogviszonyoknál egymástól függenek, egymásra épülnek vagy legalább egymást befolyásolják. A jogvitával érintett kölcsönszerződéseket egyedül a személyazonosság köti össze, amelyet meghaladóan a jogviszonyok egymástól függetlenek, önállóak – és így eltérő tényeken alapulnak –, amelynek következtében egymásra és az érvényesített követelésre kihatással nem bírnak.
II.
- A Bszi. 37. § (1) bekezdése szerint, ha az előzetes döntéshozatalt a törvényszék vagy az ítélőtábla elnöke kezdeményezte, az arra vonatkozó indítványt a Kúria érintett kollégiumvezetője terjeszti a Jogegységi Panasz Tanács elé. A kollégiumvezető indokolt indítványt tesz a kezdeményezés befogadására vagy visszautasítására.
- A Kúria polgári szakági elnökhelyettese a kezdeményező által előterjesztett előzetes döntéshozatali indítványra vonatkozó kezdeményezés visszautasítását indítványozta. Indítványában kifejtette: a jogegységi eljárás lefolytatása – jogegységi helyzet fennállása hiányában – nem indokolt.
III.
- A Jogegységi Panasz Tanács álláspontja szerint az indítvány alapján jogegységi eljárás lefolytatása nem szükséges.
- A 2022. január 1-jétől hatályos, az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXXIV. törvénnyel módosított Bszi. 32. § (1) bekezdése szerint előzetes döntéshozatali indítványra jogegységi eljárásnak van helye, ha az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatala, korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges, vagy a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében (BHGY) közzétett határozatától.
- A kezdeményező a Bszi. 27. § (2) bekezdése alapján, a jogalkalmazás egysége érdekében tartotta szükségesnek jogegységi eljárás indítványozását abban a jogkérdésben, hogy a jogosult egy fizetési meghagyásos eljárásban érvényesítheti-e a kötelezettel szemben fennálló több, különböző jogviszonyon alapuló követelését. Bemutatta, hogy a felvetett jogkérdésben két különböző álláspont alakult ki a törvényszékeken és ennek alátámasztásául kilenc másodfokú határozatot mellékelt.
- Az eltérő joggyakorlatot szemléltető döntésekben a közjegyző a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet azért utasította vissza, mert megállapítható volt, hogy a fizetési meghagyás kibocsátásának a 3. § vagy törvény egyéb rendelkezése alapján nincs helye [Fmhtv. 24. § (1) bekezdés c) pont] az Fmhtv. 21. § (1) bekezdésére figyelemmel. E rendelkezés alapján a kérelem a kötelezett ellen fennálló több követelés tekintetében kizárólag a Pp. 173. § (1) bekezdése szerinti feltételek, valamint több kötelezett ellen fennálló azonos követelés tekintetében a Pp. 36. § vagy 37. § a), illetve b) pontja szerinti feltételek fennállása esetén terjeszthető elő együttesen. Több kötelezett ellen fennálló követelés esetében az egyes kötelezetteket terhelő összegeket határozottan meg kell jelölni, egyetemleges kötelezettség esetében pedig a kérelemben ennek tényét kell feltüntetni. E rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni arra az esetre, ha a kérelmet több jogosult terjeszti elő.
- A Jogegységi Panasz Tanács álláspontja szerint a kezdeményező által bemutatott esetben nincs szükség jogegységi eljárás lefolytatására, mivel jogegységi helyzet nem áll fenn. Egyrészről a kezdeményező nem mutatta be a döntések alapjául szolgáló ügyek tényállásának azokat a sajátosságait, amelyek meghatározzák, hogy az egyes kereseti kérelmek alapján milyen jogkérdésben (érvényesség, szerződésszegés, felmondás jogszerűsége, elévülés stb.) kell dönteni. Márpedig a nem vitásan különböző jogviszonyokon alapuló igények esetében csak ezek ismeretében lehet eldönteni, hogy az egyes ügyekben a Pp. 173. §-át alkalmazva eltérő volt-e a tárgyi keresethalmazatot megalapozó „ténybeli és jogi alapon fennálló összefüggés” megítélése. A felvetett jogkérdés megítélése tehát rendkívül ügyspecifikus: a különböző jogviszonyok ténybeli és jogi összefüggésének eldöntése tényállásfüggő, azaz csak az adott esetben alkalmazandó anyagi jogi rendelkezések megvizsgálását követően lehet dönteni arról, hogy az érvényesítendő (alanyi) jogok összefüggő jogviszonyból erednek-e vagy sem.Másrészről a Kúria a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozataiban már értelmezte a Pp. 173. § (1) bekezdését olyan jogviszonyok esetén, amelyeknél azonos volt a felek személye, kiemelve azt is, hogy a keresethalmozás korlátlansága az egyes perek hatékonyságát jelentősen rontja, ezért észszerű korlátok felállítására volt szükség (Pfv.20.089/2024/5., Pfv.21.081/2024/4.). Mindezek alapján a kezdeményező által megfogalmazott jogkérdésre általános érvényű, minden ügyre alkalmazható, absztrahált válasz nem adható.
- A fentiekre tekintettel a Jogegységi Panasz Tanács a kezdeményező által a Bszi. 37. § (1) bekezdése alapján előterjesztett előzetes döntéshozatal kezdeményezését visszautasította.
Budapest, 2025. november 10.
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Farkas Katalin s.k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,
Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s.k. bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró,
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró,
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró,
Dr. Márton Gizella s.k. bíró,
Molnár Ferencné dr. s.k. bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró helyett,
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró,
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró,
Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró,
Dr. Suba Ildikó s.k. bíró,
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró,
Dr. Stark Marianna s.k. bíró,
Dr. Tóth Kincső s.k. bíró