3/2006. számú BJE határozat

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

3/2006. BJE. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa Budapesten a 2006. évi június 14. napján tartott ülés, július 12. és október 6. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A büntetőeljárási törvény 2006. június 30. napjáig hatályos rendelkezése értelmében az elsőfokú ítéletet - a vádon túlterjeszkedés miatt - tévesen hatályon kívül helyező másodfokú határozat eljárási okból törvénysértő; de feltétlen eljárási szabálysértést nem, csupán relatívat valósít meg, ezért felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható.

I n d o k o l á s

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt B. T. ellen az Ózdi Városi Bíróság és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság előtt folyamatban volt bűnügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be a másodfokú bíróságnak az első fokú ítéletet hatályon kívül helyező végzése ellen. Ennek elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság B.II. tanácsa jogkérdésben el kívánt térni a Legfelsőbb Bíróság B.I. tanácsának 2005. február 15-én meghozott Bfv.I.779/2004/5. számú határozatától, ezért a 2006. február 9-én kelt Bfv.II.914/2005/6. számú végzésével jogegységi eljárást kezdeményezett és a jogegységi határozat meghozataláig a büntetőeljárást felfüggesztette.

A végzés indokolása szerint az alapügyben meghozott másodfokú határozat tévesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon, ennek következtében az elsőfokú ítélet törvényes vád hiányával indokolt hatályon kívül helyezése törvénysértő volt. A határozat azonban nem a büntető anyagi jog szabályait, hanem a vádelv eljárásjogi szabályait sértette meg, s mivel a törvényben a felülvizsgálati okok között ez nem szerepel, a törvénysértő határozat felülvizsgálatára nincs lehetőség.

A Legfelsőbb Bíróság B.I. tanácsának az említett korábbi határozata a hasonló törvénysértést a büntető anyagi jog szabályai megsértésének, vagyis felülvizsgálati oknak tekintette, a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte, s a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A Legfőbb Ügyészség a B.1135/2006. számú átiratával úgy nyilatkozott, hogy a Legfelsőbb Bíróság B.II. tanácsának álláspontjával egyetért, s annak megfelelő határozat meghozatalát indítványozta.

A jogegységi tanács megállapította, hogy a jogegységi eljárás lefolytatásának a Be.439.§-a (1) bekezdés b) pontja szerinti előfeltétele megvalósult, mert a Legfelsőbb Bíróság B.II. tanácsa jogkérdésben kívánt eltérni a másik ítélkező (B.I.) tanács Bfv.I.779/2004/5. számú határozatától.

Az eldöntendő jogkérdés az, hogy a B.II. tanács által felfüggesztett eljárásban, valamint általános érvénnyel is kimondva, a vázolt törvénysértés esetén van-e helye felülvizsgálatnak.

Az alapügyben az Ózdi Városi Ügyészség vádirata a következő tényállást tartalmazta:
B. T. terhelt 2002. október elején megbízta egyik ismerősét, A. I.-t a tulajdonában lévő Citroen ZX 1,4 típusú személygépkocsi értékesítésével. A gépkocsival átadott neki egy általa már aláírt kész adásvételi szerződést is, amelyet már csak a vevő adataival kellett utólag kitölteni.

A gépkocsit 2002. november 7-én A. I. közvetítésével Sz. L. megvásárolta. A szerződés aláírása után A. I-nak kifizette a 380 000 Ft vételárat, az pedig átadta neki a gépkocsi forgalmi engedélyét.

A terhelt A. I. előtt eltitkolta, hogy a gépkocsit 80 000 Ft és annak járulékai erejéig végrehajtási jog terheli, és azt is, hogy az R. Bank Rt. javára elidegenítési tilalmat és elővásárlási jogot jegyeztek be. A leplezés érdekében a forgalmi engedély 3. lapját, amelyre az elidegenítési tilalmat bejegyezték, kitépte, s az engedélyt már így adta át A. I-nak.

Sz. L. annak érdekében, hogy a gépkocsit a saját nevére írathassa, az azt terhelő 95 689 Ft tartozást a végrehajtónak kifizette, az elidegenítési és terhelési tilalom miatt azonban így sem tudta a gépkocsit átíratni.

A cselekményével a terhelt a sértettnek 475 689 Ft kárt okozott.

A tényállás alapján az ügyészség csalás bűntette és közokirattal visszaélés vétsége miatt emelt vádat; az ügyész a tárgyaláson a tényállást és a vádat fenntartotta.

Az Ózdi Városi Bíróság a 2004. november 16-án meghozott B.468/2003/23. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében, 6 hó börtönre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte; a közokirattal visszaélés vádja alól pedig felmentette.

Az ítéleti tényállás szerint a terhelt a gépkocsit 2002. május 22-én a mezőkövesdi T. Kereskedelmi és Szolgáltató Bt-től vásárolta, s május 24-én 640 000 Ft összegre kölcsönszerződést kötött az R. Bank Rt-vel. A szerződésben vállalta, hogy a törlesztő részleteket az esedékesség napjáig kifizeti, s biztosítékul a gépkocsira elidegenítési és terhelési tilalom került bevezetésre.

A terhelt a futamidő alatt befizetést nem teljesített, ezért a bank 2002. október 7-én a szerződést felmondta, élt a vételi jogával, és megbízást adott a H.-K. Kft-nek a gépkocsi visszaszármaztatására.

A terhelt 2002. október elején 380 000 Ft kölcsönt vett fel A. I-tól, s ennek fejében a gépkocsit és az arról szóló aláírt adásvételi szerződést adta át neki. A gépkocsit Sz. L. - A. I. közvetítésével - november 7-én 380 000 forintért megvásárolta, s annak forgalmi engedélyét is átvette.

A terhelt A. I. előtt eltitkolta, hogy a gépkocsit idegen jogok terhelik. E bejegyzett jogok miatt Sz. L. nem írathatta át a nevére a megvett gépkocsit, a terhelt cselekménye folytán 475 689 Ft kára keletkezett.

Az eljárás során nem nyert bizonyítást, hogy a forgalmi engedélyt a terhelt csonkította meg; a felmentő rendelkezés első fokon jogerőre emelkedett.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 2005. június 8-án meghozott 7.Bf.1984/2004/13. számú végzésével az ítélet vagyon elleni cselekményre vonatkozó részét hatályon kívül helyezte.

A végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság olyan tényeket is megállapított, amelyek a vádban nem szerepeltek. Ilyen tény, hogy a terhelt milyen módon került a gépkocsi birtokába, miért terhelték azt idegen jogok, valamint az is, hogy a terheltnek munkahelye, jövedelme nem volt, a felvett hitelből semmit nem törlesztett, az A. I-tól felvett kölcsönt sem fizette vissza, s hogy erre lehetősége sem volt.

Ezen tények a vádhoz képest olyan többletet tartalmaznak, amelyek nélkül a terhelt haszonszerzésre irányuló célzatát, a károkozási szándékát, így a csalás elkövetését nem lehetett volna megállapítani. Az elsőfokú bíróság törvényes vád nélkül járt el, ezért az ítéletét a Be.373.§ (1) bekezdés III. pontja értelmében hatályon kívül kellett helyezni.

A végzés ellen a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be, az indítványát a Legfőbb Ügyészség fenntartotta.

Az ügyészi álláspont szerint a vádirat minden olyan tényt tartalmaz, amelynek alapján a büntetőjogi felelősség megállapítható. A vádon túlterjeszkedés nem valósult meg, viszont a téves végzés miatt az előterjesztett vád nem lett elbírálva, ezért azt az anyagi jogszabály megsértése miatt hatályon kívül kell helyezni, s a megyei bíróságot új eljárásra kell utasítani.

A Legfelsőbb Bíróság B.II. tanácsa egyetértett az ügyészi állásponttal annyiban, hogy a megyei bíróság álláspontjával ellentétben az Ózdi Városi Bíróság nem terjeszkedett túl a vád tényein, az ítéletnek a hatályon kívül helyezése törvénysértő. Úgy ítélte meg azonban, hogy a megyei bíróság nem az anyagi, hanem az eljárásjogi szabályokat sértette meg, s mivel ez a szabálysértés a törvényben meghatározott felülvizsgálati okok között nem szerepel, a végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak.

A jogegységi tanács a B.II. tanács végzésében kifejtett álláspontját - és a legfőbb ügyész ezzel egyező tartalmú indítványát - helyesnek, illetve alaposnak találta.

A megyei főügyészség azért indítványozta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság végzésének felülvizsgálatát, mert - álláspontja szerint - az Ózdi Városi Bíróság nem terjeszkedett túl a vád keretein, hanem "kizárólag a megvádolt terhelt büntetőjogi felelősségéről határozott", ezért a megyei bíróság másodfokú eljárásában követett el anyagi jogszabálysértést, amikor az elsőfokú ítéletnek a vagyon elleni bűncselekményben bűnösséget megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte.

A rendkívüli perorvoslat tehát azt a másodfokú végzést támadta, amely döntését a büntetőeljárási törvény 2006. június 30-ig hatályban volt 373.§-ának (1) bekezdés III. pontjában megjelölt okból hozta meg.

A főügyészség felülvizsgálati indítványát ezért eljárási okra alapozta, de tévesen a Be.405.§ (1) bekezdés a) pontját hívta fel, amely anyagi jogszabálysértés esetén alkalmazható. Az indítvány ugyanis a hatályon kívül helyezést támadta, amely az eljárási törvény rendelkezéseinek hibás alkalmazásával valósult meg, és nem valamely büntető anyagi jogszabály megsértésével.

A felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértéseket a Be.(2006. június 30-áig hatályos) 405. § (1) bekezdés c) és d) pontjai sorolják fel. Ezek közül a 405.§ (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373.§ (1) bekezdésének II.-IV. pontjaiban meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

A felülvizsgálati indítvánnyal érintett másodfokú határozat azért helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítélet egyik rendelkezését, mert értékelése szerint az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában állapította meg a terhelt bűnösségét a vagyon elleni bűncselekményben.

Döntésének jogi indokolásában is a Be.373.§ (1) bekezdés III. pontját jelölte meg törvényes okként. E szerint: "a másodfokú bíróság tanácsülésen hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, ha az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el".

A megyei főügyészség az indítványt azonban nem emiatt nyújtotta be, hanem azért, mert ezt az idézett hatályon kívül helyezési okot a másodfokon eljáró megyei bíróság tévesen állapította meg. A Be.405.§-a azonban az ilyen okból hibás határozat orvoslására nem ad (adott) módot. Miként azt a Bfv.II.914/2005/6. számú - eljárást felfüggesztő - végzés indokolása helyesen tartalmazza: "Bár ez az abszolút hatályon kívül helyezési ok szerepel a Be. felülvizsgálatról szóló XVII. Fejezetében (Be.405.§ (1) bekezdés c) pont), a szabályozásból kitűnően a vádon való túlterjeszkedés, mint eljárási szabálysértés a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését csak akkor eredményezheti, ha maga a megtámadott ítélet tartalmazza ezt az eljárásjogi hibát, aminek következménye a terhelt büntetőjogi felelősségének a vádelv sérelmével történő megállapítása. Jelen esetben azonban nem erről, hanem ennek "fordítottjáról" van szó. Az elsőfokú bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét nem törvényes vád hiányában, hanem törvényes vád alapján állapította meg. A másodfokú bíróság értelmezte tévesen a Be.2.§-ában megfogalmazott vádelvet, és alkalmazta helytelenül a Be.373.§ (1) bekezdés III. pontját, és ezen eljárási szabálysértéssel hozott határozatával idézett elő olyan helyzetet, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségéről nem született bírósági döntés. A Be.405.§ (1) bekezdés c) pontjának alkalmazása tehát ez esetben szóba sem jöhet."

A Legfelsőbb Bíróság ítélkező tanácsának - a korábbi Bfv.I.779/2004/5. számú végzésben jogkérdésben kifejtettől eltérni kívánó - álláspontját tartalmazó indítványa tehát nem a vádelv sérelmének, hanem annak értelmezésére irányult, hogy a vádelv sérelmét helytelenül megállapító és emiatt hatályon kívül helyezést kimondó másodfokú határozat milyen szabályt sért, s az felülvizsgálattal orvosolható-e.

A kifejtettekből következik a Bfv.II.914/2005/6. számú határozatban adott jogértelmezés helyessége, tehát az, hogy a másodfokon eljárási okból téves hatályon kívül helyezés nem anyagi, hanem eljárási szabálysértés. Mivel ezt a Be. 2006. június 30-ig hatályban volt rendelkezései feltétlen eljárási szabálysértésként nem tartalmazták, felülvizsgálatát a törvény nem engedte meg.

Megjegyzést érdemel, hogy a 2006. június 30-áig hatályban volt eljárási szabályok alkalmazásával a Be.373.§ (1) bekezdés III. pontjára alapított azon hatályon kívül helyezés, amely nem rendelkezett a büntetőeljárás megszüntetéséről, a Be.257.§-ának (1) bekezdésében meghatározott körben nem ügydöntő bírósági határozat, tehát az ilyen végzés felülvizsgálatát a törvény ez okból is kizárta.

A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa ezért helyt adott a jogegységi indítványnak és elvi álláspontját a rendelkező részben foglaltak szerint összegezte.

A jogegységi tanács az indítvány elbírálásakor a büntetőeljárási törvény 2006. június 30-ig hatályban volt rendelkezéseire alapozta döntését, és az elvi iránymutatást azokra figyelemmel adta meg. A 2006. évi LI. tv. 2006. július 1-től hatályos rendelkezései megváltozott helyzetet eredményeznek a Be.373.§ (1) bekezdés II/e) pontjának bevezetésével, mert ez a törvényhely az I. pontban meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárás megszüntetését is a feltétlen eljárási szabálysértések közé emelte.

A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa határozatát a Bsz.32.§ (4), illetve a Be.445.§ (2) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2006. október 6.

Dr. Kónya István s.k.a tanács elnöke,
Dr. Bíró András s.k. előadó bíró,
Dr. Belegi József s.k. bíró,
Dr. Demeter Ferencné s.k. bíró,
Dr. Márki Zoltán s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

bírósági tisztviselő
MGy