3/2000. számú BJE határozat

3/2000.BJE szám

A Magyar Köztáraság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa a 2000. június 21. napján tartott nem nyilvános ülésen a legfőbb ügyész indítványa alapján meghozta a következő

1. A vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatás meghosszabbítása, illetőleg az ideiglenes kényszergyógykezelés fenntartása iránti eljárásban nem a gyanúsított fogvatartásának helye szerinti bíróság [Be.379/A.§ (4) bek.], hanem az általános szabályok (Be.28.§) szerinti bíróság illetékes.

2. Ugyanez irányadó, ha a fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben hajtják végre [Be.302.§ (2) bek. a) pont].

A legfőbb ügyész a Bszi.29.§-a (1) bekezdése a) pontjának II. fordulata és a 31.§-ának (2) bekezdése alapján - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében - jogegységi eljárást indítványozott.

A legfőbb ügyész BF.927/2000. számú indítványa szerint az ítélkezési gyakorlat nem egységes abban a jogértelmezési kérdésben, hogy a javítóintézetben végrehajtott előzetes letartóztatás határidejének meghosszabbítására melyik bíróság az illetékes: az eljárás folytatásának helye, amely rendszerint azonos a bűncselekmény elkövetésének a helyével, vagy a javítóintézet székhelye - vagyis a fogvatartás helye - szerint illetékes bíróság.

A legfőbb ügyész az eltérő bírói gyakorlatot az alábbi döntésekkel igazolta:

1. A Csongrád Megyei Bíróság az 1998. április 29. napján meghozott Bk.247/1998/2. számú végzésével a javítóintézetben fogvatartott fk. R. G. gyanúsított előzetes letartóztatása határidejének a meghosszabbítására irányuló ügyészi indítványt és a vonatkozó iratokat a Fővárosi Bírósághoz tette át. Álláspontja szerint a kényszerintézkedés meghosszabbításával kapcsolatos eljárásra a fogvatartás helye /a Budapest, Szőlő u.60. szám alatti javítóintézet/ szerinti Fővárosi Bíróság lenne illetékes.

A megyei bíróság álláspontja szerint a Be.379/A.§-ának (1) bekezdése a vádemelés előtti előzetes letartóztatás elrendelésére speciális illetékességi és hatásköri szabályt tartalmaz. Az eljárásra a gyanúsított fogvatartásának helye szerinti helyi bíróság az illetékes. A fogvatartás helye szerinti illetékesség a Be.379/A.§-ában "a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárás a vádirat benyújtása előtt" cím alatt szabályozott valamennyi eljárásra vonatkozik, így az előzetes letartóztatás meghosszabbítására is. A Be.95.§-ának (1) bekezdése pedig, amely a második, illetve harmadik hónap utáni meghosszabbítást a megyei bíróság hatáskörébe utalja, az illetékességre nem tartalmaz eltérő szabályt.

A megyei bíróság a végzésében utalt arra is, hogy az előzetes letartóztatás elrendelésére, meghosszabbítására eltérő illetékességi szabály a Be.-nek a fiatalkorúakra vonatkozó XIII. Fejezetében sem található. Csupán az előzetes letartóztatás végrehajtási helyének megváltoztatása tárgyában rendelkezik eltérően - a hatáskört és az illetékességet is érintően - a Be.302.§-ának (4) bekezdése. Ez a rendelkezés azonban az előzetes letartóztatás meghosszabbítása esetére - analógia alapján - nem alkalmazható. Egyértelműen a fogvatartás helye szerinti illetékesség lehetett csak a törvényalkotói szándék is, hiszen a Be.379/A.§-a (4) bekezdésének utolsó mondata a bírói meghallgatásra ad lehetőséget. A meghallgatást pedig a fogvatartás helye szerint illetékes bíróság tudja - a fogvatartott szállítása nélkül - megtartani.

A kifejtettekre tekintettel - a megyei bíróság jogi álláspontja szerint - a Budapesten javítóintézetben végrehajtott előzetes letartóztatás meghosszabbítására a Csongrád Megyei Bíróság nem illetékes.

A fiatalkorú gyanúsított és védője által bejelentett fellebbezés folytán a Csongrád Megyei Bíróság az 1998. június 3. napján kelt 1.Bkf.315/1998/1. számú végzésével mellőzte a Csongrád Megyei Bíróság Bk.247/1998/2. számú végzésének felülbírálatát, mert időközben a gyanúsítottat a fogvatartó intézet szabadlábra helyezte. A megyei bíróság - három hivatásos bíróból álló tanácsa - azonban a végzésének indokolásában mindenben osztotta az egyesbíró által az illetékesség kérdésében elfoglalt jogi álláspontot.

2. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság az 1999. június 2. napján kelt 4.Bk.170/1999/2. szám alatti végzésében a javítóintézetben fogvatartott fk.F. R. gyanúsított előzetes letartóztatását a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 1999. augusztus 10. napjáig meghosszabbította azzal, hogy a fogvatartás helyéül továbbra is a Szociális és Családügyi Minisztérium Debreceni Gyermekotthonát jelölte ki.

A gyanúsított fellebbezése folytán a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság az 1999. június 15. napján kelt 6.Bkf.188/1999/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

3. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság az 1999. december 14. napján kelt Bk.354/1999/2. szám alatti végzésével a javítóintézetben - a Szociális és Családügyi Minisztérium Debreceni Javítóintézetében - fogvatartott fk. B. E. gyanúsított előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig, de legfeljebb 2000. február 23. napjáig meghosszabbította. A gyanúsított fellebbezése alapján a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság az 1999. december 22. napján kelt 1.Bkf.367/1999/2. szám alatti végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A legfőbb ügyész az indítványában hivatkozott arra, hogy az ügyészi tapasztalatok szerint, az 1/ pont alatti ügy kivételével, minden esetben az eljárás folytatásának helye szerint illetékes bíróságok hosszabbították meg a javítóintézetben fogvatartott fiatalkorú gyanúsítottak előzetes letartóztatását.

A legfőbb ügyésznek a jogegységi eljárást kezdeményező indítványából kitűnő és a jogegységi tanács ülésén is kifejtett álláspontja szerint a Csongrád Megyei Bíróságnak az 1/ pont alatt ismertetett Bk.247/1998/2. és a Bkf.315/1998/1. szám alatti végzéseiben elfoglalt álláspontja a javítóintézetben végrehajtott előzetes letartóztatás meghosszabbítására vonatkozó illetékességi kérdésben téves jogértelmezésen alapul.

A jogegységi tanács - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében - a jogegységi határozat meghozatalát szükségesnek tartotta.

A Be.379/A.§-ának (1) bekezdése szerint az előzetes letartóztatás, illetőleg az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése iránt az ügyész tesz indítványt a gyanúsított fogvatartásának helye szerint illetékes bíróságnak. A megyei bíróság elnöke ezekre az eljárásokra - a megyei főügyész javaslatára - más helyi bíróság illetékességét is megállapíthatja.
Az előzetes letartóztatás elrendelésénél szükségszerűen gyors eljárásra, szoros határidőkön belüli intézkedésre van szükség, ezért rendelkezett úgy a törvény, hogy speciális illetékességi okot állapított meg, és a gyanúsított fogvatartásának helye szerinti illetékességről rendelkezett.

Az előzetes letartóztatás meghosszabbítását szabályozó Be.379/A.§-ának (4) bekezdése, illetőleg a Be.95.§-ának (1) bekezdése már nem tartalmaz ilyen speciális illetékességi szabályt.
A különleges eljárásokban /Be. XVIII. Fejezete/, mint amilyen a vádirat benyújtása előtti kényeszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárás is, a törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni [Be.356.§ (1) bek.]. Mivel eltérő illetékességi szabály itt nincs, arra kell következtetni, hogy a kényszerintézkedések meghosszabbításánál a bíróság illetékességének általános szabályai (Be.28.§) az irányadók.

A Be.-nek a fiatalkorúakra vonatkozó XIII. Fejezete sem tartalmaz ettől eltérő rendelkezést. Ezért a javítóintézetben fogvatartott fiatalkorú gyanúsított előzetes letartóztatásának meghosszabbítása tárgyában sem a fogvatartás helye - vagyis a javítóintézet székhelye - szerint illetékes bíróságnak, hanem az eljárás folytatásának helye szerint egyébként illetékes bíróságnak kell eljárnia.

Ezt az álláspontot nem gyengíti a Be.379.§-a (4) bekezdésének utolsó mondatában foglalt az a rendelkezés sem, amely az előzetes letartóztatás meghosszabbításával összefüggésben indokolt esetben lehetővé teszi a gyanúsítottnak a bírói meghallgatását. Ez a rendelkezés már hatályban volt, amikor a fiatalkorúak előzetes letartóztatásának szabályait módosító 1995. évi XLI. törvény hatályba lépett. A jogalkotó számolt azzal, hogy amennyiben olyan új körülmény merül fel, amely a fiatalkorú meghallgatását indokolja, a gyanúsított szállítása szükségessé válhat. Ennek ellenére nem változtatott azon a szabályozáson, amelynél fogva e kérdésben az illetékesség általános szabályai az irányadók.

A jogegységi tanács a kifejtettekre tekintettel a legfőbb ügyészi indítványt alaposnak találta és az eddig is követett általános bírói gyakorlatban képviselt elvi álláspontot tartja fenn /2. és 3. pont/, mely szerint a vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatás meghosszabbítása, illetőleg az ideiglenes kényszergyógykezelés fenntartása iránti eljárásban a bíróság illetékességére, a Be.28.§-ában meghatározott általános illetékességi szabályok az irányadók, s ezek - a Be. XIII. Fejezetében foglalt eltérő rendelkezés hiányában - a fiatalkorúakra nézve is alkalmazandók.

A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében /Bszi.27.§/ a rendelkező részben foglaltak szerint határozott és a döntését a Bszi.32.§ (4) bekezdése alapján közzéteszi.

B u d a p e s t, 2000. június 21.