2/2026. JEH (Jpe.III.60.003/2025/16. szám)

A Kúria
Jogegységi Tanácsa

2/2026. Jogegységi határozat
(Jpe.III.60.003/2025/16. szám)

a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelemről

A Kúria Jogegységi Tanácsa a Kúria P.I. tanácsának előzetes döntéshozatali indítványa alapján meghozta a következő

jogegységi határozatot:

  1. Minden esetben vissza kell utasítani a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet.
  2. A Kúria indítványozó tanácsa a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Gfv.30.002/2024/10. számú határozattól az 1. pontban érintett jogértelmezési kérdésben eltérhet.
  3. A Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Gfv.30.002/2024/10. számú határozata és más, azonos tartalmú határozatai az 1. pontban érintett jogértelmezési kérdésben a továbbiakban nem hivatkozhatók kötelező erejű döntésként.

Indokolás

I.

  1. A Kúria előtt Pfv.21.115/2024. számon indult felülvizsgálati eljárásban az eljáró tanács (a továbbiakban: indítványozó tanács) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés b) pontjában biztosított jogkörében eljárva a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő a jogegység érdekében, mert jogkérdésben el kíván térni a Kúria Gfv.30.002/2024/10. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától (a továbbiakban: referenciahatározat).
  2. Az indítványozó tanács az egységes joggyakorlat biztosítása érdekében annak megválaszolását kérte, hogy minden esetben vissza kell-e utasítani a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet.
  3. Az indítványozó tanács az előtte folyamatban lévő eljárást a Bszi. 32. § (2) bekezdése alapján a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggesztette.

II.

  1. Az előzetes döntéshozatali indítványt előterjesztő indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügyben az elsőfokú bíróság alaposnak ítélte a felperesnek a tulajdonjog elbirtoklás címén történő ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének tűrése iránt előterjesztett keresetét. Megállapította, hogy a felperes az ingatlant a törvény által előírt időtartamban sajátjaként birtokolta, valamint azt, hogy az előzményi perben történtek nem szakították meg az elbirtoklást, annak nyugvása sem következett be, tehát az elbirtoklási idő eredményesen eltelt.
  2. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az elbirtoklás megszakadása nem következett be, valamint az előzményi per tartama alatt nem is nyugodott, ugyanakkor eljárásjogi okból nem találta megállapíthatónak, hogy az előzményi per alatt a felperes elbirtokolta a tulajdoni hányadot. Erre figyelemmel az előzményi pert követő időszakra vonatkozóan is vizsgálta a sajátkénti birtoklást, és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes tekintetében már nem álltak fenn ennek feltételei. A kereset tehát azért alaptalan, mert az előzményi per megindításáig nem telt el az elbirtoklási idő, a jogerős ítéletet követően pedig már nem valósult meg a szakadatlan, sajátkénti birtoklás.
  3. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalával az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte arra hivatkozva, hogy az elbirtoklás feltételei megvalósultak. Az I. rendű alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálati ellenkérelmet is benyújtott. Csatlakozó felülvizsgálati kérelmet kizárólag a jogerős ítélet indokolása ellen terjesztett elő, annak megváltoztatását, kiegészítését kérte azzal, hogy jogilag nem létező tulajdoni hányadot nem lehet elbirtokolni, nem létező tulajdoni hányad kiszámítását a bíróságok nem végezhetik el, kívülálló nem szerezhet tulajdonjogot elbirtoklás útján, így nem jöhetett létre közös tulajdon, valamint az előzményi per megszakította az elévülést. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségének körében a referenciahatározatra hivatkozott.

III.

  1. A referenciahatározatban a felülvizsgálati tanács a csatlakozó felülvizsgálati kérelem érdemben történő elbírálhatósága körében mindenekelőtt a Kúria Mfv.10.046/2022/5. számú határozatára hivatkozott. Ebben a határozatában a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet azzal az indokkal utasította vissza, hogy csupán a határozat indokolásával szemben csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem nyújtható be a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 405. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 372. §-a, valamint a 407. § (1) bekezdés c) pontja értelmében. Álláspontja szerint azonban a határozat ezen részének nincs a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontjában írt kötőereje, mert az csak a Kúriának a BHGY-ban közzétett határozataira terjed ki, a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet visszautasító határozat pedig a Bszi. 163. § (1) bekezdése értelmében nem közzéteendő a BHGY-ban. Ezért megállapította: a Kúria anélkül foglalhatott el eltérő álláspontot, hogy előzetes döntéshozatali indítványt kellett volna előterjesztenie.
  2. A referenciahatározatot hozó tanács szerint a felülvizsgálat korlátaira vonatkozó szabályokból az is következik, hogy amennyiben a másodfokú bíróság az érdemben helyes döntését a felek által hivatkozott jogi indokok közül a helytelenekre alapította a helyesek helyett, az érdemi döntéssel egyetértő, de annak indokait nem osztó fél teljes mértékben az ellenfelének kiszolgáltatott, tehetetlen, garantált pervesztességét eredményező helyzetbe kerülne, ha az ellenfele által benyújtott felülvizsgálati kérelemmel támadott részében csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel sem támadhatná a felülvizsgálat tárgyává tett érdemi döntés indokait. Álláspontja szerint ez az eljárásjogi eredmény nem lenne összeegyeztethető a Pp. preambulumában, valamint Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikkében foglaltakkal. Hivatkozott továbbá a Kúria Pfv.20.862/2022/11. számú határozatára, amelynek [90]-[91] bekezdéseit a következőképp összegezte: „a jogerős ítéletnek csak az indokolását (és a másodfokú perköltséget) támadó csatlakozó felülvizsgálati kérelem is előterjeszthető és vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban, amennyiben van olyan felülvizsgálati kérelem és abban megfogalmazott petitum, amellyel összefüggésben, annak velejárójaként lehetséges a kapcsolódó indokolás felülbírálata”.
  3. Erre figyelemmel a referenciahatározatot hozó tanács rámutatott: a felperes felülvizsgálati kérelme a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős határozat hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a kereset teljesítésére irányult. Erre tekintettel a Pp. 405. § (1) bekezdéséből, 372. §-ából és 407. § (1) bekezdés c) pontjából levezetett formális okból nem hagyhatta figyelmen kívül az alperes által az eljárás során mindvégig hivatkozott és a csatlakozó felülvizsgálati kérelme tárgyává is tett, de a másodfokú bíróság által alaptalannak tekintett védekezését, mivel az összefüggött a felülvizsgálati kérelem petitumával, így annak velejárójaként felülbírálható, ahhoz társítható. Ennek alapján tehát a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet érdemben vizsgálhatónak tekintette, azonban nem találta alaposnak.
  4. Mindezekre tekintettel a Kúria a referenciahatározat elvi tartalmaként azt állapította meg, hogy a jogerős ítéletnek csak az indokolását támadó csatlakozó felülvizsgálati kérelem is előterjeszthető és vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban, amennyiben van olyan felülvizsgálati kérelem és abban megfogalmazott kérelem, amellyel összefüggésben, annak velejárójaként lényeges a kapcsolódó indokolás felülbírálata.

IV.

  1. A Kúria indítványozó tanácsa a referenciahatározatban kifejtett állásponttól el kíván térni. Az előzetes döntéshozatali indítványban kiindulópontként azt állította, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 2012. szeptember 1-jétől módosított 271. § (1) bekezdés d) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak a jogerős határozatnak csupán az indokolása ellen. Az indítványozó tanács kiemelte, hogy a régi Pp. polgári gyakorlatában korlátozás nélkül – a jogerős ítélet, a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem egymásra vetített tartalmától függetlenül – érvényesült a régi Pp. 271. § (1) bekezdés d) pontjában írt tilalom: a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet – egyéb körülmények vizsgálata nélkül – kizárólag azért utasította el hivatalból, mert az a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen irányult (pl. Pfv.21.240/2019/7. és Pfv.21.510/2021/5. számú végzések).
  2. Álláspontja szerint ezzel a jogértelmezéssel nem ellentétes a referenciahatározatban hivatkozott Pfv.20.862/2022/11. számú döntés sem, mivel értelmezése szerint e határozat – a referenciahatározat [120] bekezdésében foglaltakkal szemben – nem azt mondta ki, hogy csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadható a jogerős határozatnak csupán az indokolása. Meglátása szerint a referenciahatározat hivatkozott bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a felülvizsgálat kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg, így az indokolásnak csak a felülvizsgálati kérelemben megfogalmazottakhoz kapcsolódó része bírálható felül a felülvizsgálat során.
  3. További érvként hivatkozott arra, hogy a Pp. a régi Pp.-hez képest jelentősen megváltoztatta a felülvizsgálat szabályozását a szabályozási cél és a konkrét rendelkezések vonatkozásában is. A polgári perrendtartásról szóló T/11900. számú törvényjavaslat 417. oldalán írtak szerint az új szabályozás célja a jogerő intézményének erősítése, az annak áttörési lehetőségét biztosító felülvizsgálat szűkítése, valamint a felülvizsgálat jogegységi funkciójának fokozottabb hangsúlyozása volt. A konkrét rendelkezések között a Pp. megváltoztatta a felülvizsgálati kérelemmel érintett határozatnak a csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadható részének a szabályozását is (vö. Pf.24.933/2022/2., megjelent BH 2023.70. számon). Míg a régi Pp. 273. § (6) bekezdése értelmében alkalmazandó régi Pp. 244. § (1) bekezdése a csatlakozó felülvizsgálati kérelem kizártságát úgy szabályozta, hogy ha a felülvizsgálati kérelem nem érinti a per főtárgyát, akkor nincs helye a per főtárgyára vonatkozóan csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek, addig a Pp. 419. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 372. § (1) bekezdése szerint csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel az ítéletnek csak az a része támadható, amit a felülvizsgálati kérelem érint. A Pp. 372. § (1) bekezdése alkalmazásában tehát nem annak van jelentősége, hogy a felülvizsgálati kérelem a per főtárgyát érinti-e, hanem annak, hogy a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletnek melyik részét támadja.
  4. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Pp. szűkítette a csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésének a lehetőségét. Ez a szűkítés is abba az irányba mutat, hogy a Pp. 419. § (1) bekezdés második mondata és a 407. § (1) bekezdés c) pontja egyáltalán nem teszi lehetővé csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztését a jogerős határozatnak csupán az indokolása ellen.
  5. Az indítványozó tanács kiemelte azt is, hogy a Kúria Gfv.30.325/2021/6. számú ítéletében {Indokolás [34], [36]}, valamint az Mfv.10.046/2022/5. számú ítéletében {Indokolás [28], [31]-[32]} a Pp. fenti rendelkezéseire hivatkozással utasította vissza a jogerős ítélet indokolását támadó csatlakozó felülvizsgálati kérelmet. Ezeket meghaladóan a Kúria több olyan – a BHGY-ban közzé nem tett – végzést hozott már, amelyekben a Pp. fenti rendelkezéseire hivatkozva a jogerős ítélet indokolása ellen irányuló csatlakozó felülvizsgálati kérelmet visszautasította (Pfv.21.450/2021/4., Gfv.30.170/2022/5., Pfv.20.169/2023/7., Pfv.20.787/2023/8.).
  6. Végül arra hivatkozott, hogy a referenciahatározat az eddigi gyakorlattól eltérő jogértelmezését alapvetően két okra alapította: egyrészt arra, hogy ezzel a felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének ellenfele kiszolgáltatottá válik, ami ellentétes a Pp. preambulumával és az Alaptörvény 28. cikkével, másrészt a Kúria Pfv.20.862/2022/11. számú határozatában foglaltakra. A Kúria Pfv.20.862/2022/11. számú határozatával kapcsolatban állította: a felülvizsgálat alapjául szolgáló ügyben a régi Pp.-t kellett alkalmazni, amelyhez képest a Pp. jelentősen megváltoztatta a felülvizsgálat szabályozását a szabályozási cél és a konkrét rendelkezések vonatkozásában is. Visszautalt továbbá arra, hogy az indítványozó tanács értelmezése szerint – ez a határozat ténylegesen nem tartalmaz olyan jogértelmezést a csatlakozó felülvizsgálati kérelem vonatkozásában, mint amit a referenciahatározat [120] bekezdése határoz meg. Az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezéssel összefüggésben kifejtette: a Pp. értelmezése során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szabályozás normaszövege – bármely kivétel megfogalmazása nélkül – egyértelműen kizárja a felülvizsgálat lehetőségét a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen [Pp. 407. § (1) bekezdés c) pont], amely így egyaránt vonatkozik a felülvizsgálati kérelemre és a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre is [Pp. 419. § (1) bekezdés második mondat]. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az Alkotmánybíróság szerint nincs mód arra, hogy a jogalkalmazó a jogszabályi rendelkezésben előírt törvényi feltételek tartalmát bővítse új esetkörrel {3417/2024. (XI. 28.) AB határozat, Indokolás [45]}.
  7. A fentiekben kifejtettek alapján álláspontja szerint minden esetben vissza kell utasítani a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet.

V.

  1. A legfőbb ügyész a Bszi. 37. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában az indítványozó tanács álláspontjával értett egyet.
  2. Nyilatkozatában kifejtette, hogy a jogbiztonság elvének biztosítására szolgáló jogerő intézménye csak kivételesen, indokolt esetben, szűk körben törhető át, ezért a Pp. a felülvizsgálat intézményét rendkívüli perorvoslatként szabályozza. Kiemelte: a Pp. normaszövege egyértelműen és kivétel megfogalmazása nélkül kizárja a felülvizsgálat lehetőségét a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem vonatkozásában is. Álláspontja szerint a Pp. e szabálya nem „formális”, hanem objektív rendelkezés. Erre az egyértelmű jogalkotói akaratra utal az is, hogy kivételesen, külön engedélyezéssel sem kérhető rendkívüli perorvoslat az indokolás tekintetében, mert az csak a Pp. 408. § és 409. §-ainak alkalmazásában értelmezhető.
  3. Végül utalt a referenciahatározatban hivatkozott Pfv.20.862/2022/11. számú döntésre is, amely álláspontja szerint nem tartalmaz olyan kitételt, hogy a kizárólag a jogerős ítélet indokolása ellen benyújtott felülvizsgálati, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem megengedett lenne.
  4. Az I. rendű alperes nyilatkozatában kifejtett álláspontja szerint nem indokolt a referenciahatározattól való eltérés.

VI.

  1. A Kúria Jogegységi Tanácsa az indítványozó tanács által feltett kérdésben, azaz abban, hogy minden esetben vissza kell-e utasítani a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet, az alábbiak szerint foglalt állást.
  2. 1. A Kúria Jogegységi Tanácsa mindenekelőtt az indítványozó tanács által feltett jogkérdés jogszabályi hátterét, valamint az annak mentén kialakult kúriai ítélkezési gyakorlatot vizsgálta.
  3. Mind az indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügyben, mind a referenciahatározat alapjául szolgáló ügyben a Pp. 2026. január 1-je előtt hatályos rendelkezéseit kellett alkalmazni.
  4. A Pp. 407. § (1) bekezdés c) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen. Ebben az esetben tehát a jogalkotó egyértelműen kizárta a felülvizsgálatot. Ennek alapján a jogerős ítélet indokolása önmagában nem, csak azzal a jogerős ítélet rendelkező részében szereplő ítéleti rendelkezéssel együtt támadható felülvizsgálati kérelemmel, amelyhez az indokolás kapcsolódik.
  5. A Pp. 419. § (1) bekezdés első fordulata szerint a csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésére a csatlakozó fellebbezésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ennek alapján, a Pp. 372. § (1) bekezdése értelmében a csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel az ítéletnek csak az a része támadható, amit a felülvizsgálati kérelem érint. A Pp. 419. § (1) bekezdés második fordulata alapján csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a fél csak akkor terjeszthet elő, ha maga is jogosult lett volna felülvizsgálatot kérni. A Pp. e §-ához fűzött előterjesztői indokolás szerint: „A törvény változatlanul – a törvényi feltételek keretei között – lehetőséget ad csatlakozó felülvizsgálati kérelem benyújtására. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem a felülvizsgálatot kérelmező ellenfelének járulékos jognyilatkozata, amelyet a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére tekintettel terjeszt elő, ha tehát a felülvizsgálati kérelmet a kérelmező visszavonja, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem hatályát veszti. A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél ellenfele azonban csak akkor terjeszthet elő csatlakozó felülvizsgálati kérelmet, ha maga is jogosult lett volna felülvizsgálatot kérni, azaz vonatkozásában a felülvizsgálati kérelem benyújtásának feltételei önállóan fennállnak. A törvény utaló szabályai egyébként a csatlakozó felülvizsgálat előterjesztésére a csatlakozó fellebbezésre vonatkozó szabályok alkalmazását írják elő.” Ez a szabály azt jelenti, hogy a fél csak akkor, abban a körben terjeszthet elő a jogerős ítélet ellen csatlakozó felülvizsgálati kérelmet, ha az érintett körben önálló felülvizsgálati kérelmet is előterjeszthetett volna. Ha tehát a felülvizsgálati kérelem előterjesztése valamely esetkörben kizárt, ebben a körben csatlakozó felülvizsgálati kérelmet sem lehet előterjeszteni.
  6. A fenti jogszabályhelyek értelmezésével összefüggő kúriai ítélkezési gyakorlat a referenciahatározat meghozataláig egységesnek volt tekinthető. A Kúria számos precedens, a BHGY-ban közzétett határozata tartalmaz csatlakozó felülvizsgálati kérelmet visszautasító rendelkezést a Pp. 415. § (1) bekezdés d) pontja alapján, tekintettel arra, hogy azt a fél csupán a jogerős ítélet indokolása ellen terjesztette elő {például: Gfv.30.325/2021/6., Indokolás [36]; Mfv.10.046/2022/5., Indokolás [32]; Mfv.10.010/2023/5., Indokolás [36]; Pfv.20.881/2023/6., Indokolás [49]}. A Kúria Jogegységi Tanácsának álláspontja szerint a referenciahatározat [118] bekezdésében téves az a következtetés, hogy e határozatoknak azért nincs „kötőereje”, mert a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet visszautasító határozatot a Bszi. 163. § (1) bekezdése értelmében nem kell közzétenni a BHGY-ban.
  7. A hivatkozott határozatokban közös, hogy azok nem önállóan, kizárólag a csatlakozó felülvizsgálati kérelem visszautasításáról rendelkeznek, hanem az ügy érdemében hozott döntést is tartalmazzák. A Pp. 415. § (1) bekezdésében meghatározott szabályból kiindulva – miszerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet (így a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet is) az eljárás bármely szakaszában visszautasíthatja – semmi sem zárja ki azt, hogy amennyiben a Kúria a visszautasítás okát az általános intézkedési kötelezettség körében előírt harmincnapos határidőn túl, az érdemi eljárása során észleli, ekkor utasítsa vissza a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet, akár úgy, hogy erről nem hoz külön végzést, hanem arról az érdemi, befejező határozatban rendelkezik. Tekintettel tehát arra, hogy ebben az esetben a Kúria nem hoz külön határozatot a csatlakozó felülvizsgálati kérelem visszautasításáról, hanem az erről szóló döntést az ügy érdemében hozott határozatba foglalja, e határozatot a Bszi. 163. § (1) bekezdése alapján közzé kell tenni a BHGY-ban. A BHGY-ban történő közzététel során a határozatok egyes rendelkezései, részei nem választhatók szét, a határozatok teljes terjedelmükben – a személyes adatok védelme érdekében elvégzett anonimizálási folyamatot nem számítva – vannak feltöltve a BHGY-ba. Ebből következik az, hogy ezek a határozatok teljes terjedelmükben, így a csatlakozó felülvizsgálati kérelem elbírálása tekintetében is precedensképes határozatnak minősülnek, tehát azok a Kúriára kötelezőek.
  8. A fentiekben hivatkozott határozatokon kívül természetesen számos alkalommal előfordult, hogy a Kúria még az érdemi döntés meghozatala előtt, külön végzésben rendelkezett a csatlakozó felülvizsgálati kérelem visszautasításáról. Az indítványozó tanács e körben a Kúria Pfv.21.450/2021/4., Gfv.30.170/2022/5., Pfv.20.169/2023/7., Pfv.20.787/2023/8. számú határozatait jelölte meg. E döntésekben a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet azért utasította vissza, mert az a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen irányult, határozataiban nem vizsgálta egymásra vetítve a jogerős ítélet, a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem tartalmát. Helyesen jegyezte meg ugyanakkor az indítványozó tanács, hogy e döntések nem precedensek, hiszen azokat a Bszi. 163. § (1) bekezdése alapján a BHGY-ban nem kellett közzétenni.
  9. A teljesség kedvéért utal a Kúria Jogegységi Tanácsa arra is, hogy a Pp. hatályba lépését követően kialakult, fentiekben bemutatott ítélkezési gyakorlat nem újszerű, ugyanis a Pp. fenntartotta a régi Pp. 2012. szeptember 1-jétől módosított 271. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakat, amely szerint nem volt helye felülvizsgálatnak a jogerős határozatnak csupán az indokolása ellen. Az indítványozó tanács helyesen mutatott rá arra, hogy a régi Pp. polgári gyakorlatában korlátozás nélkül – a jogerős ítélet, a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem egymásra vetített tartalmától függetlenül – érvényesült a régi Pp. 271. § (1) bekezdés d) pontjában írt tilalom: a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet – egyéb körülmények vizsgálata nélkül – kizárólag azért utasította el hivatalból, mert az a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen irányult (pl. Pfv.21.240/2019/7., Pfv.21.510/2021/5.). Ettől eltérő jogértelmezést csak a közigazgatási perekben hozott határozatok tartalmaznak a közigazgatási perekben érvényesülő felülvizsgálati szabályokról szóló 3/2013. (IX. 23.) KMK vélemény (a továbbiakban: KMK vélemény) alapján. A KMK vélemény szerint ugyanis nem minősül csupán a jogerős ítélet indokolása ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemnek az olyan felülvizsgálati kérelem, amely a jogerős ítélet indokolásának az ügy érdemére kiható megváltoztatására irányul. Az indokolásban azonban hangsúlyozta a Kúria, hogy ez a jogértelmezés a közigazgatási perek specialitásából következik. Erre figyelemmel a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 116. § c) pontja már nem zárja ki a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztendő felülvizsgálati kérelem lehetőségét.
  10. 2. Az 1. pontban kifejtettek tisztázására azért volt szükség, mert a referenciahatározat [118] bekezdése szerint az eljáró tanács a korábbi joggyakorlattól eltérő álláspontot képvisel. Az eltérés okaként azonban két szempont azonosítható: a Pfv.20.862/2022/11. számú határozat téves, valamint a (csatlakozó) felülvizsgálati kérelemre vonatkozó normaszöveg kiterjesztő értelmezése.
  11. A referenciahatározat [120] bekezdése szerint abban az esetben, amennyiben a másodfokú bíróság az érdemben helyes döntését a felek által hivatkozott jogi indokok közül a helytelenekre alapította a helyesek helyett, az érdemi döntéssel egyetértő, de annak indokait nem osztó fél teljes mértékben az ellenfelének kiszolgáltatott, tehetetlen, garantált pervesztességét eredményező helyzetbe kerülne, ha az ellenfele által benyújtott felülvizsgálati kérelemmel támadott részében csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel sem támadhatná a felülvizsgálat tárgyává tett érdemi döntés indokait. Az eljáró tanács álláspontja szerint ez az eljárásjogi eredmény nem lenne összeegyeztethető a Pp. preambulumában írt közjónak és józan észnek megfelelő jogalkalmazás eszméjével, sem az anyagi jogok hatékony érvényre juttatásának követelményével, akadályozná a felet az ugyancsak a preambulumban írt felelős pervitelben. Hivatkozott arra is, hogy az Alaptörvény 28. cikke alapján a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik; a jogszabályok céljának megállapítása során pedig elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni; továbbá az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Megítélése szerint ezzel a megfontolással összhangban foglalt állást a Kúria Pfv.20.862/2022/11. számú határozata [90]-[91] bekezdésében úgy, hogy a jogerős ítéletnek csak az indokolását (és a másodfokú perköltséget) támadó csatlakozó felülvizsgálati kérelem is előterjeszthető és vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban, amennyiben van olyan felülvizsgálati kérelem és abban megfogalmazott petitum, amellyel összefüggésben, annak velejárójaként lehetséges a kapcsolódó indokolás felülbírálata.
  12. Az indítványozó tanács helyesen mutatott rá arra, hogy a referenciahatározatban hivatkozott Pfv.20.862/2022/11. számú határozatnak az eljáró tanács eltérő tartalmat tulajdonított. A Kúria ebben az ítéletében a régi Pp. 273. § (6) bekezdése és a 244. § (1) bekezdése, valamint a 271. § (1) bekezdés c) és d) pontjai, továbbá a régi Pp.-t módosító, az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVII. törvény és az Alkotmánybíróság határozatai alapján jutott arra a következtetésre, hogy csatlakozó felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő – és vizsgálható érdemben –, ha a fél maga is jogosult lett volna a támadott körben felülvizsgálatot kérni, valamint, hogy a jogerős ítélet indokolása egyedül akkor támadható és vizsgálható felülvizsgálati eljárásban, amennyiben van olyan felülvizsgálati kérelem és abban megfogalmazott petitum, amellyel összefüggésben, annak velejárójaként lehetséges a kapcsolódó indokolás felülbírálata {Indokolás [89]-[92]}. A Pfv.20.862/2022/11. számú határozat [92] bekezdésének utolsó mondatában a Kúria kifejezetten megállapította, hogy tudatos jogalkotói döntés, hogy a régi Pp. hatálya alatt kizárt önmagában az indokolási rész felülvizsgálata: a pernyertes fél, még ha számára kedvezőtlen is, nem támadhatja a Kúria előtt pusztán a jogerős ítélet indokolását. A Kúria Jogegységi Tanácsa tehát egyetért az indítványozó tanács álláspontjával abban, hogy a Kúria a Pfv.20.862/2022/11. számú határozatában nem azt mondta ki, hogy csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadható a jogerős határozatnak csupán az indokolása, mint ahogy azt a referenciahatározat [120] bekezdése tartalmazza. A Kúria határozata csak annyit tartalmazott, hogy a felülvizsgálat kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg, így az indokolásnak csak a felülvizsgálati kérelemben megfogalmazottakhoz kapcsolódó része bírálható felül a felülvizsgálat során.
  13. Szintén helyesen érvelt azzal az indítványozó tanács, hogy a referenciahatározatban a Kúria az Alaptörvény 28. cikk szerinti jogértelmezésre hivatkozással a felülvizsgálatra vonatkozó eljárásjogi szabályokat kiterjesztően, a normaszöveg egyértelmű megfogalmazásával ellentétesen értelmezte. A Pp. normaszövege nem tartalmaz olyan kivételszabályt, amelyet a referenciahatározatban a Kúria megállapított, és ilyen kivételes eset megteremtésének a célja sem olvasható ki az előterjesztői indokolásból, de az nem vezethető le a Pp. preambulumában megfogalmazott általános célokból sem. E körben kiemelést érdemel a Pp. 419. § (1) bekezdésének előterjesztői indokolása: „[a] felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél ellenfele azonban csak akkor terjeszthet elő csatlakozó felülvizsgálati kérelmet, ha maga is jogosult lett volna felülvizsgálatot kérni, azaz vonatkozásában a felülvizsgálati kérelem benyújtásának feltételei önállóan fennállnak”, amely kifejezetten kizárja a referenciahatározat szerinti (kivételi) esetkör lehetőségét, ezt pedig az Alaptörvény 28. cikke alapján kötelező figyelembe venni. A kógens perjogi szabályozás lényege ugyanis annak közjogi meghatározása, hogy az anyagi jogból fakadó igényeket milyen módon, milyen eljárásban, milyen eljárási szabályok mellett lehet érvényesíteni. Önmagában a közjóra és a józan észre, valamint a felelős pervitelre és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatására vonatkozó általános hivatkozás a kógens közjogi törvény bármely konkrét normájának a formálissá minősítéséhez és félretételéhez is elvezethetne, amely esetben a bíróság felülírná a jogalkotó által létrehozott általánosan kötelező magatartási szabályt.
  14. 3. Megjegyzi a Kúria Jogegységi Tanácsa, hogy a referenciahatározatban felvetett problémakör a Kúria kasszációs jogkörének gyakorlásával megfelelően orvosolható. Előfordulhat, hogy a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem többféle, a jogvita érdemi eldöntése szempontjából releváns hivatkozást tartalmaz, azokat a másodfokú bíróság teljeskörűen elbírálta (egyes hivatkozásokat a pervesztes fél számára kedvezően, másokat kedvezőtlenül), a jogerősen pervesztes fél pedig felülvizsgálati kérelmet terjeszt elő, és az ítéleti rendelkezés mellett annak a számára kedvezőtlen indokait támadja. Ebben a helyzetben ugyan a felülvizsgálati támadás alapos lesz, azonban a jogvita végleges érdemi lezárásához szükség lenne az ítélet indokolásában szereplő egyéb releváns, de a felülvizsgálati támadással nem érintett indokok, jogerős ítéleti jogértelmezések felülbírálatára is, azonban ezek a kérdések nem képezik a felülvizsgálati eljárás tárgyát, mert a felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének nem áll érdekében azokat a Kúria elé vinni, az ellenérdekű félnek pedig erre nincs módja, mert nem biztosított számára az önmagában az indokolás elleni csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztése.
  15. Ilyen esetben a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a Kúria akkor jár el helyesen, ha – határozata indokolásában az elé tárt jogkérdésben a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát megállapítva, és megadva a helyes jogértelmezést – kasszációs jogkört gyakorol, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja azzal, hogy a másodfokú bíróság az új eljárásban a Kúria által megadott jogértelmezés figyelembevételével bírálja el a fellebbezést, és hozzon új érdemi határozatot. Az új jogerős ítélet ellen viszont, amely már nem alapulhat a korábbi, a Kúria által előzőleg felülbírált indokon, a pervesztes fél számára adott a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének lehetősége.
  16. Végül a Kúria Jogegységi Tanácsa utal a felülvizsgálati eljárásban érvényesülő döntési jogkört érintő legújabb jogalkotási irányra is. A Pp. 424. §-ának 2026. január 1-től hatályos (3a) bekezdése szerint, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta, és a Kúria azt állapítja meg, hogy ez a határozat az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő, a Kúria a határozatot részben vagy egészben hatályon kívül helyezi és az első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A jogalkotó tehát nemhogy tágította a felülvizsgálat körét, e rendelkezéssel a Kúria reformatórius jogkörét még szűkítette is. Ebből az következik, hogy ha a fentiekben említett esetben lehetőség lenne a csupán az indokolással szembeni csatlakozó kérelem előterjesztésére, a Kúria közvetett módon megkérdőjelezné a Pp. 424. § (3a) bekezdésének értelmét, indokolt voltát is.
  17. Mindezek alapján az indítványozó tanács által felvetett jogkérdésre az a válasz adható, hogy minden esetben vissza kell utasítani a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet. A Kúria Gfv.30.002/2024/10. számú határozata ezzel az állásponttal ellentétes, ezért az és a Kúria más, azonos tartalmú határozatai a továbbiakban nem hivatkozhatók kötelező erejűként az érintett jogértelmezési kérdésben.

VII.

  1. Mindezekre tekintettel a Kúria Jogegységi Tanácsa a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, 32. § (1) bekezdés b) pontja, a 33. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a 40. § (1) és (2) bekezdései alapján, a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása érdekében [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
  2. A Kúria Jogegységi Tanácsa a Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a BHGY-ban, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi. 
  3. A jogegységi határozat a bíróságokra – az indítványozó tanács kivételével – a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.

Budapest, 2026. április 13. 

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró,
Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró,
Dr. Bartkó Levente s.k. bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Cseh Attila s.k. bíró,
Dr. Darák Péter s.k. bíró,
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,
Dr. Döme Attila s.k. bíró,
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,
Dr. Hajdu Edit s.k. bíró,
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró,
Dr. Kovács András s.k. bíró,
Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró,
Dr. Puskás Péter s.k. bíró,
Dr. Remes Gábor s.k. bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró

Dr. Döme Attila bíró többségi határozattól eltérő álláspontja

  1. A Bszi. 41/A. § (3) bekezdésének második mondata alapján a Kúria Jpe.III.60.003/2025. számú ügyében hozott határozatához a Kúria Jogegységi Tanácsának a határozat meghozatala során kisebbségben maradt tagjaként a többségi határozattól eltérő alábbi álláspontomat csatolom a határozat indokolásához.
  2. A Pp. 407. § c) pontjának és 419. § (1) bekezdés második mondatának együttes nyelvtani értelmezése valóban arra a következtetésre vezet, hogy a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen nincs helye csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek. Az Alaptörvény 28. cikkének első mondata alapján viszont a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogértelmezési követelmény alapján a jogszabályok értelmezése nem vezethet Alaptörvény-ellenes következtetésre. Ez azt jelenti, hogy a jogszabályértelmezés legalacsonyabb szintjének megfelelő nyelvtani értelmezés csak akkor szolgálhat bírói döntés alapjául, ha az nem sért Alaptörvénybe foglalt alapjogot. Ellenkező esetben a jogszabály szövegének csak az Alaptörvénnyel minden tekintetben összhangban lévő értelem tulajdonítható. Amennyiben tehát adód(hat)nak olyan esetek, amikor a jogszabály nyelvtani értelmének megfelelő jogértelmezés alapjogi sérelmet okozna, akkor is felül kell vizsgálni a nyilvánvalónak tűnő interpretációs következtetés helyességét, ha ezek az esetek kivételes jellegűek. Egyetlen esetben sem fogadható el ugyanis az alapjogi sérelem bekövetkezte.
  3. A fellebbviteli bíróságoknak gazdag tapasztalati tárháza van olyan esetekből, amikor maga az alsóbb fokú bírói döntés helyes, de annak indokai nem azok. Azaz részben vagy egészben eltérő jogi alapon állhat meg a döntés. Amennyiben a felülvizsgálati kérelem egy ilyen döntést támad, megjelölve az annak alapjaként hivatkozott jogszabályokat és vitatva az azokból levont jogi következtetések helyességét, egyúttal említést sem téve azokról a jogszabályokról és azokból levonható jogi következtetésekről, amelyek alkalmasak lennének a döntés jogi megalapozására, a Kúriának úgy kell egy érdemben helyes jogerős ítélet helyett egy érdemben helytelen döntést hoznia, hogy az ellenérdekű fél egyébként hivatkozott a per folyamán a megfelelő jogszabályokra és jogi indokokra, csak azokat nem tehette felülvizsgálat tárgyává, mert az ő érdekeinek az érdemi jogerős döntés megfelelt, az indokolását pedig nem támadhatta.
  4. Ilyen helyzetek adódhatnak tipikusan látszólagos keresethalmazatok esetén. Például, amikor a másodfokú bíróság alaptalannak találja a keresetet valamely elsőbb sorban hivatkozott jogi alapon, de alaposnak valamely hátrább sorolt jogi hivatkozás alapján, holott fordítva lenne helyes. Vagy: a bíróság a keresetet elutasítja az ellenkérelem valamely jogi hivatkozását alaposnak találva, holott „csak” másik hivatkozott alapon lenne helye annak. Ez utóbbi esetben már az a helyzet is problémás, amikor az elsőfokú bíróság döntése nem csak megfelelt a fél kérelmének, de annak indokai is megegyeztek a kérelem indokaival, azonban a másodfokú bíróság csak szűkített indokok alapján hagyta helyben az elsőfokú ítéletet. Ilyen esetben a fél értelemszerűen nem fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen, hiszen az megegyezett saját jogi álláspontjával, a másodfokú ítélet azonban – indokait tekintve – már csak részben. A Pp. 407. § (1) bekezdés c) pontjának utolsó fordulata erre az esetre tekintet nélkül zárja ki számára a felülvizsgálati kérelem benyújtásának lehetőségét. Aminek esetleg az lehet a következménye, hogy – mivel a másodfokú bíróság által szűkített indokok alkalmatlanok az érdemi döntés megalapozására – a Kúriának azt hatályon kívül kell helyeznie, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával érdemben helytelen döntést kell hoznia, hiszen a felülvizsgálatnak nem lehet tárgya az elsőfokú ítélet, sem az abban foglalt indokok, ha azok nem szerepelnek a felülvizsgálati kérelemben és nem szerepelhetnek joghatályosan a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben sem.
  5. Ugyanis a Pp. 423. § (1) bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok […] tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő […] voltát […]. A 424. § (3) bekezdése alapján, ha a határozat az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő […] a Kúria a határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz, egyébként az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a Kúria a felülvizsgálati vagy csatlakozó felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértéseket (az ott írt okokból) az ügy érdemére kiható módon megsértettnek látja, akkor is köteles egészben vagy részben hatályon kívül helyezni a jogerős határozatot, ha egyébként maga az érdemi döntés más – az eljárás folyamán a felek által joghatályosan hivatkozott, de a másodfokú bíróság által alaptalannak tekintett – jogi alapon helyes lenne. Ebben az értelemben foglalt állást a Kúria a Pfv.20.077/2021/12. számú határozata meghozatalakor is, leszögezve, hogy a felülvizsgálati ellenkérelemben hivatkozott jogszabálysértések nem vizsgálhatók (megjelent BH 2021.258. számon is). Ez következik abból, hogy a Kúria a felülvizsgálat során kizárólag a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok […] tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát, a felülvizsgálati ellenkérelem nem tágítja a vizsgálat körét.
  6. A jogegységi határozat indokolása kitér arra, hogy „a régi Pp. polgári gyakorlatában korlátozás nélkül – a jogerős ítélet, a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem egymásra vetített tartalmától függetlenül – érvényesült a régi Pp. 271. § (1) bekezdés d) pontjában írt tilalom: a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet – egyéb körülmények vizsgálata nélkül – kizárólag azért utasította el hivatalból, mert az a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen irányult” {Indokolás [30]}. A régi Pp. talaján kialakult egységes gyakorlat a hatályos törvény alkalmazásában viszont csak akkor lehet további indokolás nélkül hivatkozási alap, ha a törvényszövegek – legalábbis tartalmukat tekintve – maradéktalanul egybevágnak. Ez nem mondható el a régi Pp. 275. § (2) bekezdésének és a Pp. 423. § (1) bekezdésének viszonyáról. A régi Pp. 275. § (2) bekezdésének a hatályvesztését megelőző szövege szerint a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, míg a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát (kiemelés utólag). A Pp. megalkotására irányuló törvényjavaslat végső előterjesztői indokolása szerint a törvény „a korábbi szabályozást pontosítva rögzíti a felülvizsgálati kérelem elbírálásának kereteit, és korlátait. […] Amennyiben a felek által megjelölt jogszabálysértés nem állapítható meg, a Kúria eljáró tanácsa a felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretein túllépve, hivatalból nem állapíthat meg más jogszabálysértést, kivéve az abszolút hatályon kívül helyezési okok fennállását.” Ez azt jelenti, hogy amennyiben a másodfokú bíróság egy jogszabályi hivatkozást megvizsgált és alaptalannak talált, a Kúria ezt nem vizsgálhatja felül, amennyiben ennek a jogszabálynak a megsértése nem válik a felülvizsgálat tárgyává. Ha pedig erre a felülvizsgálati kérelemhez csatlakozó felülvizsgálati kérelem sem ad alapot, az bizonyos – kivételes – esetekben az egyébként helyes érdemi döntésben megnyugvó fél számára az ellenfelének kiszolgáltatott, tehetetlen helyzetet, az eljárási szabályrendszerből és nem az ügy körülményeiből fakadóan garantált pervesztességet eredményez.
  7. Csak egyetlen példával élve: ha a másodfokú bíróság alaptalannak találta a keresetet az elsődlegesen jóerkölcsbe ütközés jogcímre alapítottan, de alaposnak a másodlagosan megjelölt jogalapon, megtévesztésre hivatkozással, és a Kúria ügyben eljáró tanácsának megítélése szerint megtévesztés miatt nem tekinthető érvénytelennek a keresettel támadott szerződés, a Kúriának meg kell állapítania a megtévesztésen alapuló érvénytelenséget megalapozó jogszabályok megsértését, de nem vizsgálhatja a jóerkölcs sérelmén alapuló érvénytelenség fennállását, és a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett keresetet elutasító döntést kell hoznia, akkor is, ha a jóerkölcs sérelme folytán valójában alapos lehetne a kereset. Mindezt pusztán azért, mert a Pp. rendelkezéseiből arra következtetett a Kúria, hogy csatlakozó felülvizsgálati kérelemben sem tehető a felülvizsgálat tárgyává a jóerkölcs sérelmének vizsgálhatósága. Véleményem szerint ez a helyzet az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdésébe ütközik, mivel a pervesztes fél erre a jogalapra hivatkozással már semmilyen polgári eljárásban nem érvényesítheti az anyagi jogerő miatt ezt az igényét. Ez a jogértelmezés továbbá nem felel meg sem a cikk első bekezdésében és a Pp. preambulumában foglalt eljárási tisztességesség követelményének, sem a XV. cikk (1) bekezdés első mondatába foglalt jogegyenlőségi deklarációnak, sem a perbeli fegyveregyenlőséget megteremteni kívánó jogalkotói célnak.
  8. Az ilyen és ‒ a jogérvényesíthetőség szempontjából ‒ hasonló esetek a Pp. 424. § (3) bekezdésének második fordulatában szabályozott kasszációs jogkör gyakorlásával nem megoldhatók. Hiába helyezné hatályon kívül a Kúria a jogerős ítéletet, megadva a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében a helyes jogértelmezést, arra nincs felhatalmazása, hogy a felülvizsgálati kérelem körében általa nem érinthető részben a másodfokú bíróságot a korábbi döntésétől eltérő döntésre utasítsa. Ez a kasszációs jogkör csak azokra az esetekre képes ‒ egyébként meglehetősen körülményes, többfordulós és a perkoncentrációt semmiképpen nem szolgáló ‒ megoldást nyújtani, amikor olyan perbeli hivatkozást talál helyesnek a Kúria, amelyet a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgált meg és nem nyilvánított alaptalannak. Minden lehetséges esetre (tipikusan a látszólagos keresethalmazatban elbírált igényekre) tehát nem. Ha pedig így van, akkor nincs kiküszöbölve az alapjogi sérelem lehetősége.
  9. A jogegységi határozat indokolásának [37] bekezdése utal arra, hogy a Pp. 424. § (3a) bekezdésének a törvénybe iktatásával a jogalkotó tovább szűkítette a Kúria reformatórius jogkörét, amiből a Kúria Jogegységi Tanácsa arra következtetett, „hogy ha a fentiekben említett esetben lehetőség lenne a csupán az indokolással szembeni csatlakozó kérelem előterjesztésére, a Kúria közvetett módon megkérdőjelezné a Pp. 424. § (3a) bekezdésének értelmét, indokolt voltát is”. Nem látom be a következtetés logikai kényszerűségét, hiszen ez a rendelkezés mindössze arról szól, hogy ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta, és a Kúria azt állapítja meg, hogy ez a határozat az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő, a Kúria a határozatot részben vagy egészben hatályon kívül helyezi, és az első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A rendelkezést a Pp.-be iktató 2025. évi XLIX. törvény végső előterjesztői indokolásának a rendelkezéshez fűzött magyarázata szerint „[e] kasszációs jogkör lényege, hogy az egybehangzó határozatokat követő új kúriai jogértelmezés ne járjon a felek jogorvoslathoz való jogának sérelmével, annak vitatására a peres feleknek az eljárás folyamán lehetősége legyen. A Törvény célja nyilvánvalóan az, hogy a Kúria ne hozzon »meglepetés ítéleteket«. A Kúria ugyanis nem határozhat olyan kérdésben, amelyben az eljárt bíróságok még nem döntöttek, hiszen a felülvizsgálati eljárásban csak jogkérdés vizsgálható.” Az én olvasatomban ez nem a Kúria döntési kompetenciájának a kasszáció irányába való elmozdítását jelenti, hanem éppen a felek jogorvoslathoz való jogának a megerősítését. Ebből a nézőpontból pedig ez a törvénymódosítás nem ellene, hanem mellette szól a jogegységi határozattal precedensértékétől megfosztott kúriai határozatnak. Az Alaptörvény 28. cikke a jogszabályok céljának a megállapítása során az elsősorban figyelembe veendőnek minősíti a jogszabály módosítására irányuló javaslat indokolását is.
  10. Véleményem szerint tehát a jogegységi határozat egyezik ugyan a Pp. felhívott rendelkezéseinek a kézenfekvőnek tűnő nyelvtani értelmezésével, de nem egyeztethető össze az Alaptörvény 28. cikkén alapuló alapjogi követelményekkel, és nincs kellő figyelemmel a csatlakozó felülvizsgálati kérelem perjogi funkciójára sem.
  11. A felülvizsgálati kérelemtől eltérően a Pp. 376. § (3) bekezdés d) pontjából következően fellebbezés irányulhat „csak” az ítélet indokolása ellen is (következésképpen a csatlakozó fellebbezés sincs ebből kizárva, feltéve, hogy ez az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel támadott részére vonatkozik). A bírói határozat indokolásának támadhatósága tekintetében a fellebbezés és a felülvizsgálati kérelem közötti jogalkotói különbségtétel alapja a jogorvoslat jellege közötti különbség. Míg a rendes perorvoslathoz a jogkeresőnek Alaptörvényben biztosított alapjogi igénye fűződik, a további, rendkívüli perorvoslat biztosítása már nem az állam alkotmányos kötelezettségén alapul. Azaz a jogalkotó alaptörvénysértés nélkül korlátozhatja a harmadfok igénybevételének feltételeit, és ennek körében dönthet úgy, hogy az igazságszolgáltatás legfelsőbb instanciájának feladata nem a peres felek „l’art pour l’art” igényeinek kielégítése. Ha maga a jogerős érdemi döntés nem sérti az érdekeiket, jogigényük már nem terjed ki veretes jogi okfejtések adresszálására. A lényeg tehát azon van: a Kúriának nem feladata „csupán” a jogerős határozat indokainak helyesbítése, mert ez semmit nem tesz hozzá annak végrehajthatóságához, azaz a jogi érdek érvényesíthetőségéhez.
  12. Figyelembe veendő az is, hogy a csatlakozó felülvizsgálati kérelem járulékos perorvoslati forma: önmagában nem létezhet, önmagában nem is értelmezhető, mindig csak a felülvizsgálati kérelemmel együtt. Ahhoz azonban úgy „csatlakozik”, hogy a felülvizsgálati kérelemmel ellentétes célzatú. A felülvizsgálati ellenkérelem is ellentétes célzatú a felülvizsgálati kérelemmel, de nem mutat azon túl. Tulajdonképpen a felülvizsgálat szempontjából a felülvizsgálati ellenkérelem nem is bír semmilyen eljárási jogi jelentőséggel, hiszen a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben eltérő voltát, kivéve, ha az eljárást hivatalból megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben törvény értelmében kizáró ok áll fenn. A felülvizsgálati ellenkérelem tehát nem korlátja a jogerős ítélet felülvizsgálatának, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem viszont igen. Mivel a csatlakozó felülvizsgálati kérelem is a felülvizsgálat korlátja és természete szerint ellentétes irányú a felülvizsgálati kérelemmel, a Kúria döntési mozgásterét a felülvizsgálati kérelemhez viszonyítva valójában tágítva határolja be.
  13. A hatályos Pp. pertárgyfogalma háromtagú: a harmadik tag a jogalap. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem akkor is alkalmas lehet túlmutatni a felülvizsgálati kérelmen, ha csak a jogalap körében tágítja a Kúria vizsgálati korlátait, és ennyiben is több lehet az ellenkérelemnél. Ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet rendelkező részét is támadja, akkor a kizárólag az indokolás ellen előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél valójában azt állítja, hogy a felülvizsgálati kérelem eredményessége folytán meghozandó határozat lenne az általa megjelölt jogszabálysértések miatt érdemben helytelen, így az általa állított jogszabálysértés az ügy érdemére is kihatna. 
  14. Ez az Alaptörvény 28. cikkének megfelelő cél szerinti értelmezés nem áll feloldhatatlan ellentétben a nyelvtani értelmezés eredményével. A jogalkotó a felülvizsgálatból kizárt határozatokat felsoroló Pp. 407. § (1) bekezdés c) pontja utolsó fordulatában – a régi Pp. szerinti szóhasználatot fenntartva – a „csupán” határozószót használja hangsúlyozva, hogy olyan felülvizsgálati kérelemnek (csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek) nincs helye, amely semmi mást, csak a megjelölt indokolási részt támadja. Kívül esik ezen a fogalomkörön az az eset, amikor az indokolás megváltoztatása kihat a jogerős ítélet tartalmára, érdemben érinti azt.
  15. Nem vitatható, hogy a jogerős ítélet indokolása ellen benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelmet vissza kell utasítani, ha az valóban az indokolásnak csupán olyan részére vonatkozik, amelyet a felülvizsgálati kérelem nem érint, vagy amelynek a megalapozottsága esetén sem változna a határozat rendelkező része. Nem minősül azonban csupán a jogerős ítélet indokolása ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemnek az olyan felülvizsgálati kérelem, amely a jogerős ítélet indokolásának az ügy érdemére kiható megváltoztatására irányul.
  16. Minthogy a Pp. 419. § (1) bekezdése kifejezett jogszabályi tilalmat nem tartalmaz a második fordulatának értelmezése során – az Alaptörvény 28. cikkére is figyelemmel – olyan jogértelmezést kellett volna elfogadnia a Kúria Jogegységi Tanácsának, amely a felek eljárási jogait szükségtelenül nem korlátozza, és hozzájárul a Pp. preambulumában is meghatározott célok eléréséhez. A megfelelő döntés annak kimondása lett volna, hogy a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet vissza kell utasítani, kivéve, ha az a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott része indokai helyességét a fél által a per folyamán már korábban is kifejtett okból támadja.

Budapest, 2026. április 19.

Dr. Döme Attila s.k. bíró

Dr. Dzsula Marianna bíró többségi határozattól eltérő álláspontja

  1. A többségi határozattól eltérő állásponthoz csatlakozom a következő okok miatt.
  2. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy a perrendtartás vizsgált rendelkezéseinek [Pp. 407. § c) pont, 419. § (1) bekezdés második mondat] nyelvtani értelmezésének megfelel a jogegységi határozat rendelkező része, azzal azonban, hogy alkalmas a magánjogi jogviták tisztességes eljárás elvén nyugvó rendezésére és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatására, illetve, hogy az Alaptörvény 28. cikke alapján ez áll összhangban a cél szerinti értelmezéssel, nem értek egyet.
  3. A jogegységi határozat nem ad érdemi választ a perrendtartás alapján látszólagos tárgyi keresethalmazatban álló igények esetén a csatlakozó felülvizsgálat előterjesztésének kizárása esetén felmerülő problémára, mivel ilyenkor lényegében egy kereseti kérelemről kell a bíróságnak döntenie, eltérő jogalapok megjelölése esetén. A jogegységi határozat [35] bekezdésében javasolt kasszációs jogkör gyakorlásával ez a probléma megfelelően nem orvosolható, ha a látszólagos halmazatban álló kereseteket a felülvizsgálati kérelem nem támadja, figyelemmel a 6/2022. Jogegységi határozatban (Jpe.III.60.027/2022/15.) értelmezett anyagi jogerőhatásra is.

Budapest, 2026. április 19.

Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró