15/2025. JEH (Jpe.III.60.047/2024/11. szám)

A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsa

15/2025. Jogegységi határozat
(Jpe.III.60.047/2024/11. szám)

a helyben lakó földművesnek minősülésről

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria K.IV. tanácsának előzetes döntéshozatali indítványa alapján meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1. Annak, aki a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvényben szabályozott földforgalmi ügyben helyben lakó földművesként elfogadó nyilatkozatot tesz, és a joggyakorlását megelőző legalább 3 évben bejelentett lakóhellyel és tartózkodási hellyel is rendelkezett, a lakóhelyén megvalósuló életvitelszerű lakáshasználatát bizonyítania kell. Bizonyítékát a nyilatkozatával egyidejűleg köteles csatolni, azt közigazgatási perben nem pótolhatja.

2. A bíróságokra kötelező jogegységi határozat alkalmazhatóságának vizsgálata során figyelemmel kell lenni annak a jogszabálynak az időbeli hatályára és a szövegére, amelyet a Jogegységi Panasz Tanács eljárása során értelmezett.

3. A Kúria K.IV. számú tanácsa eltérhet a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kfv.37.025/2024/7. számú határozattól.

Indokolás

I.

1. A Kúria előtt Kfv.37.166/2024. számon folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásban eljáró tanács (a továbbiakban: indítványozó tanács) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés b) pontjában biztosított jogkörében eljárva a 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő a jogegység érdekében, mert el kíván térni a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) Kfv.37.025/2024/7. számon közzétett határozattól (a továbbiakban: referenciahatározat).
2. Az indítványozó tanács az egységes joggyakorlat biztosítása érdekében kérte földforgalmi ügyben jogegységi határozat meghozatalát az alábbi kérdésekben:

- Hogyan értelmezendők a bizonyítás szabályai akkor, amikor a földműves a haszonbérleti szerződésre elfogadó nyilatkozatot tesz, és az elfogadási joga gyakorlását megelőző legalább 3 évben bejelentett lakóhellyel, illetve bejelentett tartózkodási hellyel is rendelkezett, és állítása szerint életvitelszerű lakáshasználata a lakóhelyén megvalósult?

A jogszabályok módosulása esetén hogyan kell alkalmazni a jogegységi határozatokat?

3. Az indítványozó tanács az eljárását a Bszi. 32. § (2) bekezdése értelmében a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggesztette.

II.

4. A referenciahatározat tényállása szerint a felperesnek a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban rögzített lakóhelye B. községben van, míg tartózkodási helye 2021. szeptember 23-tól Ny. községben. A használatba adó személy és a felperes mint használatba vevő között 2022. június 20-án haszonbérleti szerződés jött létre b.-i külterületi ingatlanokra. A felperes nyilatkozatában előhaszonbérleti jogát a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 46. § (1) bekezdés c) pontjára (helyben lakó földműves) alapította.
5. Az alperes hatóság a 2022. július 19-én kelt 580739/2/2022. számú határozatával a haszonbérleti szerződés jóváhagyását megtagadta, mert a felperesnek Ny.-on tartózkodási helye is bejelentett, így B. településen nem minősül helyben lakónak, tehát a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés c) pontja szerinti előhaszonbérleti jog nem illeti meg.
6. A felperes keresete folytán eljárt Győri Törvényszék a 6.K.701.107/2023/16. számú ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette, a hatóságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte. Indokolása szerint a helyben lakói minőség az adott lakóhelyen való életvitelszerű tartózkodást jelent – ahogy arra a Kúria az 5/2022. Jogegységi határozatában (a továbbiakban: 5/2022. JEH) is rámutatott –, amelyet nem kizárólag a személyi adat- és lakcímnyilvántartás adatai igazolhatnak, a nyilvántartás adataival szemben helye van ellenbizonyításnak is. A perben a felperes bizonyította, hogy életvitelszerűen B. községben lakik, amelyet az új eljárásban az alperes köteles értékelni.
7. A jogerős ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Előadta, hogy amennyiben a polgár tartózkodási helyét is bejelenti, azt kell az életvitelszerű lakáshasználata helyének tekinteni. Az elsőfokú bíróság tévedett abban, hogy a helyben lakás kérdésében a közigazgatási hatósági eljárás helyett és után a felperes részéről a perben még van helye bizonyításnak. Az előhaszonbérleti jogot megalapozó körülménynek ugyanis e jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozat megtételekor kell fennállnia a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 26/A. § (1)-(2) bekezdései, annak jogalkotói indokolása, a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 53. § (2) bekezdés („A haszonbérleti szerződéshez csatolni kell az előhaszonbérleti jogosultságot igazoló okiratokat, kivéve, amelyet közhiteles nyilvántartásnak tartalmaznia kell.”) alapján. A közigazgatási eljárásban pedig a felperes nem hivatkozott rá és nem is bizonyította, hogy életvitelszerűen nem a tartózkodási helyeként bejelentett lakcímen él.
8. A Kúria a referenciahatározatában az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta. Indokolásában megállapította, az elsőfokú bíróság a helyben lakás ténye szempontjából az 5/2022. JEH alapján megfelelően döntött akként, hogy a lakcímnyilvántartás mint közhiteles nyilvántartás adatával szemben a perben ellenbizonyításra van lehetőség. Annak összehasonlítását azonban nem végezte el, hogy az 5/2022. JEH egyes elvi tételei, amelyek a 2021-ben hatályos jogi szabályozást vették alapul, mennyiben alkalmazhatók a 2021. évet követően módosult jogszabályok rendelkezéseinek – többek között a 2022. január 1-től hatályos Nytv. 26/A. § (2) bekezdésének, a Földforgalmi tv. 49. § (4) bekezdésének – tükrében.
9. A felperes a haszonbérleti szerződésben nyilatkozott többek között arról, hogy helyben lakó földműves. Ez a nyilatkozat jeleníti meg, hogy a Földforgalmi tv. 5. § 9. pontja szerinti „helyben lakó” fogalom alatt életvitelszerű lakóhelyének B. községet tekintette. Ennek igazolására nem kellett csatolnia okiratot, mert a 2022. január 1-től hatályos törvényi előírások [Földforgalmi tv. 49. § (4) bekezdés, Fétv. 53. § (2) bekezdés] értelmében az előhaszonbérleti jogosultság gyakorlása során (az elfogadó jognyilatkozathoz) csatolandó, előhaszonbérleti jogosultságot bizonyító okiratok közül nem kell csatolni a hatósági jóváhagyáshoz kötött ügylet esetén azt, amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartás tartalmaz. A helyben lakás tényét tehát az alperesnek kell ellenőriznie a közhiteles nyilvántartásból.
10. A referenciahatározatot hozó tanács álláspontja szerint a 2022. január 1. után kötött szerződésekre az 5/2022. JEH elvi tételei közül „meghaladottá vált” az 1. pontban az okiratcsatolási kötelezettségre, a lakcímkártya, illetve a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvány mint igazolások benyújtására vonatkozó megállapítás. (Ezen álláspontját a tanács a referenciahatározatának elvi tartalmában is megjelenítette.) Az alperes helytelenül következtetett arra, hogy a felperes hatósági eljárásbeli helyzete akként értékelhető, mint aki a hatósági eljárásban meg sem próbálta megdönteni az Nytv. 26/A. § (2) bekezdésben meghatározott vélelmet („Ha jogszabály valamely jogosultság vagy kötelezettség tekintetében eltérően nem rendelkezik, ellenkező bizonyításig a polgár életvitelszerű lakáshasználata helyének a bejelentett lakóhelyét kell tekinteni, ha tartózkodási hely bejelentésére nem került sor.”), így emiatt a vélelem megdöntésére a közigazgatási perben sem kerülhetett volna sor. A tényállás szerint ugyanis a haszonbérbe vevő felperes a szerződésben nyilatkozott a helyben lakás tényéről, és nem tudta azt: a hatóságnak az lesz a későbbiekben az álláspontja a szerződés vizsgálata során, hogy a bejelentett tartózkodási helyhez fűződő törvényi vélelem alapján őt Ny. községben tekinti életvitelszerűen ottlakónak. Ebből az következik – szemben az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal –, hogy a felperesnek nem is volt módja a hatósági eljárásban megdönteni a törvényi vélelmet, ezért az ellenbizonyításra a perben nyílt lehetősége, amellyel élt is.

III.

11. Az indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügyben az I. rendű alperesi érdekelt – a tulajdonában álló, a Földforgalmi tv. hatálya alá tartozó kettő k.-i ingatlanra – a II. rendű alperesi érdekelttel haszonbérleti szerződést kötött. A felperes a lakcímnyilvántartás adatai szerint K.-on 1986 óta állandó lakóhellyel rendelkezik, és 2018. december 17. - 2022. május 26. között O.-ban tartózkodási helyet létesített. A kifüggesztett haszonbérleti szerződésre 2023. július 17-én elfogadó nyilatkozatot tett, az előhaszonbérleti jogosultságát a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés c) pontra alapította: olyan földműves, aki helyben lakónak minősül. Az elfogadó nyilatkozatához csatolta a 2022. június 26-án kiállított lakcímet igazoló hatósági igazolványát arról, hogy lakóhelye K.-on található, bejelentett tartózkodási hellyel nem rendelkezik.
12. Az alperes a 2023. augusztus 10. napján kelt 580375/4/2023. iktatószámú határozatával a haszonbérleti szerződést az I. rendű és a II. rendű alperesi érdekeltek között hagyta jóvá, egyidejűleg felperesre vonatkozóan a szerződés jóváhagyását megtagadta. Indokolása szerint a felperes életvitelszerű lakáshasználatának a helye – az o.-i tartózkodási helye miatt – legalább 3 éve folyamatosan nem a haszonbérleti szerződés tárgyát képező föld fekvése szerinti K. településen van. A felperes elfogadó nyilatkozata ezért a Földforgalmi tv. 51. § (5) bekezdés c) pont alapján az előhaszonbérleti jogosultak sorrendjének megállapításánál nem vehető figyelembe, és úgy tekintette, hogy az előhaszonbérleti jogát nem gyakorolta.
13. A felperes keresete folytán eljárt Pécsi Törvényszék a 3.K.701.040/2023/23. számú jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette, és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolása szerint az alperes helyesen értelmezte az Nytv. 2022. január 1-től hatályos 26/A. § (2) bekezdését (ellenkező bizonyításig a polgár életvitelszerű lakáshasználata helyének a bejelentett lakóhelyét kell tekinteni, ha tartózkodási hely bejelentésére nem került sor), azaz amennyiben a polgár tartózkodási hellyel is rendelkezik, az életvitelszerű lakáshasználata a tartózkodási helye. E vélelmet a jogalkotó rendelkezése alapján az ellenkező bizonyításáig kell elfogadni. A perben a felperes gyakorolta az ellenbizonyítás jogát, a bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az o.-i ingatlant lakhatás céljából egyáltalán nem vette igénybe és életvitelszerűen a k.-i állandó lakóhelyén él. A felperes tehát az általa megjelölt ranghelynek megfelelt, az alperes pedig a felperes életvitelszerű lakáshasználatának helye, a ranghely, az elfogadó nyilatkozat tekintetében tévesen döntött, ezért köteles új eljárásban jogszerűen dönteni.
14. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Földforgalmi tv. 49. § (4) és (6) bekezdéseiben foglaltakat, mert amennyiben az előhaszonbérleti jogát „helyben lakóként” gyakorolni kívánó életvitelszerű lakáshasználata nem egyezik meg a bejegyzett tartózkodási helyével, annak hiányában lakóhelyével és a törvényi vélelemmel szemben ellenbizonyítással kíván élni, bizonyítékait az elfogadó jognyilatkozatához kell csatolnia. A jogosultságot igazoló okiratok benyújtására nyitva álló határidő pedig jogvesztő, így a helyben lakás igazolására szolgáló (a vélelmet megdöntő) iratok benyújtására meghatározott határidő is a kérelem benyújtásának időpontja. Továbbá a megismételt eljárásban olyan bizonyítékok figyelembevételére kötelezte, amelyek a hatósági eljárásban nem álltak rendelkezésre, csak a per során keletkeztek. A jogerős ítélet ezáltal az ügy érdemét érintően jogsértő.
15. Felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, az alperesi érdekeltek a felülvizsgálati eljárásban nem tettek nyilatkozatot.

IV.

16. Az indítványozó tanács álláspontja szerint földforgalmi ügyben az előhaszonbérleti jogosultságot bizonyító okiratait az elfogadó nyilatkozatának megtételekor kell benyújtania annak, aki a jogosultság szempontjából lényeges 3 éves időszakban az előhaszonbérleti jogosultságát a bejelentett lakóhelye szerinti helyben lakó minőségére (a 2023. január 1. napjától hatályos Földforgalmi tv. 5. § 9. pontja szerinti „helyben lakó” fogalmának lényegét adó „életvitelszerű lakáshasználatának” a bejelentett lakóhelyén való fennállására) alapítja, azonban a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban eltérő településen bejelentett tartózkodási hellyel is rendelkezett.
17. Amennyiben tehát az előhaszonbérleti jogát helyben lakóként gyakorolni kívánó jogosult életvitelszerű lakáshasználata nem egyezik meg a bejelentett tartózkodási helyével, és az Nytv. 26/A. § (2) bekezdése szerinti vélelemmel („ellenkező bizonyításig a polgár életvitelszerű lakáshasználata helyének a bejelentett lakóhelyét kell tekinteni, ha tartózkodási hely bejelentésére nem került sor”) szemben ellenbizonyítással kíván élni, az ennek tényét igazoló okiratokat az elfogadó jognyilatkozatához kell csatolnia. E vélelem miatt az előhaszonbérleti jog okirattal történő igazolása kötelezettségét tehát nem teljesíti az a nyilatkozata szerint „helyben lakó”, aki a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban a jogosultság szempontjából lényeges 3 éves időtartam alatt eltérő településen bejelentett tartózkodási hellyel is rendelkezett, és a lakóhelyén történt életvitelszerű tartózkodását csak a lakcímet igazoló hatósági igazolvánnyal igazolja. Ebben az esetben a jogosultság szempontjából lényeges 3 éves időtartamon belül, a tartózkodási hely megszüntetésekor kiállított lakcímkártya – önmagában – nem alkalmas 3 éve fennálló helybenlakói minőség igazolására.
18. A Földforgalmi tv. 49. § (4) bekezdésében meghatározott azon kötelezettség alapján, hogy az elfogadó jognyilatkozathoz csatolni kell az előhaszonbérleti jogosultságot bizonyító okiratokat is, illetve ha az előhaszonbérleti jogosultságot a közhiteles nyilvántartás nem támasztja alá, e törvényhely (6) bekezdése értelmében a (4) bekezdésben foglaltak megsértése esetén az előhaszonbérleti jognyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mintha az előhaszonbérleti jogát az arra jogosult nem gyakorolta volna.
19. Az okiratok a perben már nem pótolhatóak. A jogosultságot igazoló okiratok benyújtására nyitva álló határidő jogvesztő, így a helyben lakás igazolására szolgáló (és ha van, a felmerült vélelmet megdöntő) iratok benyújtására szolgáló határidő is a kérelem benyújtásának időpontja.
20. Az Nytv. 26/A. § (2) bekezdésében foglalt vélelem – figyelemmel az 5/2022. JEH-ban foglaltakra is – nem értelmezhető úgy, hogy a fél a perben ellenbizonyítással élhet a saját maga által a lakcímnyilvántartásba bejelentett adatokkal szemben. Az 5/2022. JEH 2. pontjában hivatkozott ellenbizonyítás lehetősége alapvetően nem a lakcímnyilvántartás adatával, hanem az arra jogosult által becsatolt – egyebek között jegyzői – igazolással szemben áll fenn. A perben ezért ellenbizonyításra az igazolást becsatoló földművessel szembeni, ellenérdekű fél jogosult, aki ugyanis csak a határozatból szerez tudomást a döntés tartalmáról.
21. Az indítványozó tanács álláspontja szerint felülvizsgálati eljárásban meghozott és a BHGY-ban közzétett határozat elvi tartalmaként nem lehet megállapítani, hogy jogszabálymódosítás folytán „meghaladottá vált” valamely hatályban lévő jogegységi határozat. Erre az esetkörre irányadó a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja szerinti eljárás („Az előzetes döntéshozatali indítványra jogegységi eljárásnak van helye, ha az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében korábban meghozott jogegységi határozat hatályon kívül helyezése szükséges.”). A Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozat – a Magyar Közlönyben való közzététel időpontjától – a bíróságokra kötelező, annak hatályon kívül helyezésére a Bszi. 42. § (3) bekezdése szerint a Jogegységi Panasz Tanács jogosult.
22. Az indítványozó tanács szerint álláspontjainak elfogadása szükségképpen eredményezi a referenciahatározattól való eltérést, mivel a vizsgált jogkérdés szempontjából azonos tényállás mellett a Kúriának a referenciahatározatot hozó tanácsa azt állapította meg, hogy a félnek elővásárlási nyilatkozatában elegendő megjelölnie a figyelembeveendő lakóhelyet, és nem tudhatja: a hatóság esetlegesen – a közhiteles nyilvántartás adatai alapján – a későbbiekben azt állapítja meg, „hogy a bejelentett tartózkodási helyhez fűződő törvényi vélelem alapján” őt a tartózkodási helye szerinti községben tekinti életvitelszerűen ottlakónak, így a félnek ellenbizonyításra csak a perben nyílik meg a lehetősége.

V.

23. A legfőbb ügyésznek a Bszi. 37. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozata szerint, ha a földműves tartózkodási helye, ennek hiányában a lakóhelye a releváns 3 éves időszakban megegyezik az előhaszonbérleti jog gyakorlásával érintett termőföld fekvése szerinti helységgel, akkor a helyben lakás igazolásául az életvitelszerű lakáshasználatot a törvényi vélelemre is figyelemmel külön okirat becsatolásával nem kell bizonyítani a 2022. január 1-jét követően megkötött szerződések jóváhagyására irányuló hatósági eljárásban.
24. Ha az előhaszonbérleti jogosultság érvényesítéséhez vizsgálandó 3 éves időszakban a jogosult életvitelszerű lakáshasználata nem a bejelentett tartózkodási helyén történik, hanem a bejelentett lakóhelyén, vagy a bejelentett tartózkodási helyétől eltér a jogosultsággal érintett ingatlan helye, akkor az életvitelszerű lakáshasználata tényét igazoló okiratokat a hatósághoz eljuttatott elfogadó nyilatkozathoz csatolni kell. Ennek elmulasztása vagy sikertelensége esetén a bizonyítás nem pótolható a bíróság előtt, mert a rendelkezés megsértésével az előhaszonbérleti jognyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mintha az előhaszonbérleti jogát az arra jogosult nem gyakorolta volna.
25. A jogegységi határozat „meghaladottságával” kapcsolatos döntés a Bszi. 32. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti eljárásban hozható.

VI.

26. A referenciahatározatban és az indítványozó tanács ügyében felülvizsgálati kérelemmel támadott elsőfokú bírósági döntésben is a felperesek a bejelentett lakóhely mellett a jog fennállása szempontjából vizsgálandó 3 éves időtartamban (annak egy részében) bejelentett tartózkodási hellyel is rendelkeztek. A két ügy tényállása ebben azonos.
27. Az 5/2022. JEH-t a Kúria a Földforgalmi tv. 2021. december 24. napját megelőzően hatályos rendelkezései alapján hozta meg, a referenciahatározatban 2022. július 19-én, az indítványozó tanács előtti ügyben 2023. augusztus 10. napján kelt a keresettel támadott közigazgatási határozat. A Kúria a jelen jogegységi eljárásban a Földforgalmi tv., az Nytv. 2023. december 31-ig hatályos rendelkezései alapján döntött, vizsgálta az indítványban hivatkozott Kfv.37.903/2022/5., Kfv.37.459/2023/9. és Kfv.37.225/2023/12. számú döntéseket.
28. A Kúria referenciahatározatot hozó, illetve indítványozó tanácsa részéről tárgyalt pereket megelőző közigazgatási eljárásban a felperes akként nyilatkozott, hogy helyben lakó földműves. E kijelentés jogszabályi alapja a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdésében „Az erdőnek nem minősülő föld haszonbérbe adása esetén” az előhaszonbérleti jogot meghatározó sorrendben a c) pont ranghelyen szabályozott „helyben lakó” földműves minősítés, mint törvényi feltétel. Mindkét ügyben vizsgálta a Kúria, hogy ki minősül a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés c) pontbeli feltételként meghatározott helyben lakónak. A Földforgalmi tv. 2022. december 31-ig az 5. § 9. pontban, 2023. január 1-től az 5. § 9. a) pontban rendelkezik arról, hogy e törvény alkalmazásában helyben lakó: az a természetes személy, akinek az életvitelszerű lakóhelye – 2023. január 1-től életvitelszerű lakáshasználatának helye – legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási területén az adás-vételi, a csere, illetve a haszonbérleti szerződés tárgyát képező föld fekszik. E szabályozás a helyben lakás törvényi feltételeként határozza meg az életvitelszerű lakó-, illetve tartózkodási hely és a szerződés tárgyát képező föld egy településen létét, fekvését.
29. E törvényhelyben meghatározott „legalább 3 éve” időtartamnak a Földforgalmi tv. 5. § 9. a) pontjában és 46. § (1) és (3) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseiben, a 3353/2021. (VII. 28.) AB határozatban, a Földforgalmi tv.-ben rögzített „közvetlen megelőző” minősítés megítéléséről megalkotott 2/2023. Jogegységi határozatban foglaltak alapján az elfogadási jog gyakorlását megelőző legalább 3 év minősül, ha az arra jogosult a haszonbérleti szerződésre elfogadó nyilatkozatot tesz.
30. A Kúria elsődlegesen a helyben lakáshoz szükséges lakóhely, tartózkodási hely, lakáshasználat törvényi szabályozásának módosulásait, annak indokait vizsgálta, alkalmazva Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikkét, amely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. A lakóhely, a tartózkodási hely fogalmát a Földforgalmi tv.-nek az 5. §-ban foglalt „Értelmező rendelkezések” a 2021., 2022., 2023. években nem tartalmazták. A teljesség érdekében utal a Kúria arra, hogy a Földforgalmi tv. 5. § 4. pontjában 2024. július 1-jétől szabályozott az életvitelszerű lakáshasználat helyének definíciója akként, hogy a törvény 80. §-a szerint e rendelkezést alkalmazni kell az életvitelszerű lakáshasználat helyének 2024. július 1-jét megelőző időszakra vonatkozó igazolása esetén is.
31. A Földforgalmi tv.-nek a már idézett „helyben lakó” definiálásához (5. §) használt lakó-, illetve (2023. január 1-től) tartózkodási hely helymeghatározás fogalmát az Nytv. tartalmazza. A 2021. december 31. napjáig hatályos Nytv. 5. § (2) bekezdése alapján a polgár lakóhelye annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él, amelyet életvitelszerűen otthonául használ, míg a tartózkodási helye az a lakás, ahol – lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül – három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik.
32. A 2022. január 1-jétől – és 2023. évben is – hatályos Nytv. módosított 5. § (2) bekezdése értelmében a polgár lakóhelye annak a lakásnak vagy szállásnak a címe, amely a polgár az állammal, továbbá a természetes és jogi személyekkel, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel való hivatalos kapcsolattartása, valamint lakóhelyhez kötött jogai és kötelezettségei megalapozásául szolgál. A (3) bekezdés szerint pedig a polgár tartózkodási helye az a lakás, ahol a polgár – a lakóhely-változtatás szándéka nélkül – három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik.
33. Az adatváltozás-kezelési szolgáltatás bevezetésével, továbbá az állampolgárok adminisztratív terheinek csökkentésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi CXIX. törvény (a továbbiakban: Nytv.-t Mód.tv.2024.) indokolása szerint az államnak kizárólag annyiban szükséges a polgár mindennapi életét ismerni és adminisztratív módon alakítani, amennyire azt a köz- és magánérdek érvényre juttatása megköveteli. Így a korábbi szabályozáshoz képest megszűnik az a követelmény, hogy a polgárnak életvitelszerűen a lakóhelyként bejelentett lakásban kell élnie. A polgár részéről a lakóhely bejelentése megalapítja a lakóhelyhez kötött jogok gyakorlását, e címen kapcsolattartást pl. az állammal. A lakóhellyel ellentétben tartalmi szempontból nem változik a tartózkodási hely fogalma, az továbbra is a lakóhelytől eltérő lakás, ahol a polgár három hónapot meghaladó időtartamban tartózkodik. Ha a polgár nem a lakóhelyén lakik, akkor továbbra is bejelenthető lesz a tartózkodási hely, így az állam és az államon keresztül az érintettek a közhiteles nyilvántartásból értesülhetnek arról, hogy a polgár ténylegesen hol: a tartózkodási helyén tartózkodik. A tartózkodási hely esetében változatlan formában megmarad a tényleges, életvitelszerű ottlakás is, mint fogalmi elem.
34. Az Nytv. 2022. január 1-től – 2023-ban is hatályosan – meghatározza a 26. § (1) bekezdésben, hogy a Magyarország területén élő, e törvény hatálya alá tartozó polgár köteles lakóhelyének címét nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni. A tartózkodási hely címe bejelenthető, vagy meghatározott esetben bejelentendő.
35. A törvényi szabályozás alapján így a polgárnak lehet – bejelentett tartózkodási hely nélkül – csak bejelentett lakóhelye, illetve egyidőben bejelentett lakó- és tartózkodási helye is.
36. A Földforgalmi tv. a 46. § (1) bekezdés c) pontjában a földműves előhaszonbérleti joggyakorlásához – az 5. § 9. pontban foglaltak alapján – az életvitelszerű lakáshasználatot feltételként rendeli, amelyre az Nytv. 26/A. § (2) bekezdése tartalmaz rendelkezést: „Ha jogszabály valamely jogosultság vagy kötelezettség tekintetében eltérően nem rendelkezik, ellenkező bizonyításig a polgár életvitelszerű lakáshasználata helyének a bejelentett lakóhelyét kell tekinteni, ha tartózkodási hely bejelentésére nem került sor.” E törvényi vélelem szerint a polgár bejelentett lakóhelye nemcsak a lakóhelyhez kötött jog gyakorlásának, illetve pl. az állammal történő kapcsolattartásának, hanem az életvitelszerű lakáshasználatának is a helye az ellenkező bizonyításáig, és ha tartózkodási hely bejelentésére nem került sor.
37. A helyben lakás törvényi feltétel [Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés c) pont] teljesítéséhez a lakóhely, a tartózkodási hely, az életvitelszerű lakáshasználat törvényi szabályozásában

- a Földforgalmi tv. a földműves életvitelszerű lakáshasználatát írja elő 3 évig az érintett föld fekvése szerinti településen (5. § 9. pont),

- az Nytv. alapján pedig az életvitelszerű lakáshasználat helye [26/A. § (2) bekezdés] a polgár bejelentett lakóhelye {amely tartalmában [5. § (2) bekezdés] a lakóhelyhez kötött jogai megalapozására, és például az állammal történő kapcsolattartásra is szolgál}, de csak az ellenkező bizonyításáig és ha tartózkodási hely bejelentésére nem került sor, mert ha

- tartózkodási helyet is bejelentenek [5. § (3) bekezdés], akkor az életvitelszerű lakáshasználat ott valósul meg.

VII.

38. A Kúria a továbbiakban a földműves helyben lakásához kapcsolódó bizonyítási szabályokat vizsgálta.
39. A Földforgalmi tv. 49. § (4) bekezdésének 2021. december 31-ig hatályos szabályozása szerint: „Az elfogadó jognyilatkozathoz csatolni kell az előhaszonbérleti jogosultságot bizonyító okiratokat is.” E törvényszöveg 2022. január 1-től kiegészült azzal a (2023. évben is hatályos) rendelkezéssel, hogy: „kivéve, amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartás tartalmaz”. A módosított rendelkezést – amelyet az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló 2021. évi CL. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.-t Mód.tv.2021.) 87. § (3) bekezdése állapított meg – a 2022. január 1-jén folyamatban lévő és a megismételt eljárásokban is alkalmazni kell [Földforgalmi tv. 78. § (2) bekezdés]. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 36. § (2) bekezdése is azt tartalmazza, hogy nem kérhető az ügyféltől az azonosításához szükséges adatok kivételével olyan adat, amely nyilvános, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak tartalmaznia kell.
40. E törvényhelyek alapján, továbbá az Nytv. (2022. január 1-től és 2023-ban is hatályos) 26. § (1) bekezdése értelmében, amely szerint a Magyarország területén élő polgár köteles lakóhelyének címét nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni, földforgalmi ügyben 2022. január 1-től a helyben lakás tényét a közhiteles nyilvántartás adatai igazolják, arra vonatkozóan a földművesnek további iratcsatolási kötelezettsége – a törvényen alapuló kivételekkel – nincsen.
41. A bejelentett lakóhely az Nytv. 26/A. § (2) bekezdése értelmében csak akkor minősül a polgár életvitelszerű lakáshasználata helyének, ha tartózkodási helyet nem jelentett be. Az Nytv. 5. § (3) bekezdése szerint ugyanis 2022. január 1-től a bejelentett tartózkodási hely annak a lakásnak a címe, ahol a polgár – a lakóhely-változtatás szándéka nélkül – három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik.
42. A földműves helyben lakását tehát igazolja a közhiteles nyilvántartás, ha az életvitelszerű lakáshasználatának a helye a bejelentett lakóhelye, és tartózkodási helyet nem jelentett be.

VIII.

43. Lehetséges olyan állapot is, amikor a földművesnek azonos időtartamban bejelentett lakóhelye és bejelentett tartózkodási helye is van. A közhiteles nyilvántartás ebben az esetben igazolja a bejelentett lakóhelyet, ahogyan a bejelentett tartózkodási helyet is.
44. A tartózkodási hely bejelentésével az Nytv. 26/A. § (2) bekezdése alapján a bejelentett lakóhely már nem minősül az életvitelszerű lakáshasználat helyének („a polgár életvitelszerű lakáshasználata helyének a bejelentett lakóhelyét kell tekinteni, ha tartózkodási hely bejelentésére nem került sor”), ugyanakkor az Nytv. 5. § (3) bekezdése és 26/A. § (2) bekezdése alapján a bejelentett tartózkodási hely az életvitelszerű lakáshasználat helye, míg a bejelentett lakóhely az állammal való kapcsolattartás, a lakóhelyhez kötött jogok és kötelezettségek megalapozásául szolgál.
45. A lakóhely és a tartózkodási hely azonos időtartamban történt bejelentettsége esetén tehát:

- a közhiteles nyilvántartás szerint bejelentett tartózkodási hely a törvényi szabályozás alapján az életvitelszerű lakáshasználat helye, míg

- a közhiteles nyilvántartás szerint bejelentett lakóhely a törvényi szabályozás értelmében nem az életvitelszerű lakáshasználat helye, hanem az állammal való kapcsolattartást, a lakóhelyhez kötött joggyakorlást szolgáló hely.

IX.

46. A földműves állíthatja azt is, hogy az ő vonatkozásában a törvényi vélelmekkel nem egyezik a valóság, mert életvitelszerűen nem a bejelentett tartózkodási helyén, hanem a bejelentett lakóhelyén lakik. Ebben az esetben meg kell döntenie a tartózkodási helyhez kapcsolt azon törvényi vélelmet, hogy életvitelszerűen a tartózkodási helyén lakik. Bizonyítania kell egyrészt azt, hogy a bejelentett tartózkodási helyén nem lakik, másrészt azt is, hogy a bejelentett lakóhelyén nemcsak a lakóhelyhez rendelt törvényi vélelem (az állammal való kapcsolattartásnak, a joggyakorlás alapjának a helye) valósul meg, hanem az életvitelszerű lakáshasználata is.
47. Ha a közhiteles nyilvántartásban a földművesnek a lakóhelye és a tartózkodási helye azonos időtartamban bejelentett, a nyilvántartás mind a kettő hely bejelentettségét tanúsítja. A Földforgalmi tv. 49. § (4) bekezdésében foglalt azon törvényi rendelkezés tehát, hogy olyan bizonyítékot nem kell csatolni, amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartás tartalmaz, a bejelentett lakó- és a tartózkodási helyre is vonatkozik.
48. Azon törvényi szabályozás alapján, hogy az azonos időtartamban bejelentett lakóhelyet és a bejelentett tartózkodási helyet is tanúsítja a közhiteles nyilvántartás, és e helyekre megalkotott törvényi vélelmek nem azonos tartalmúak, a vélelmek megdöntését bizonyítani kell.
49. A földműves

- a lakóhely bejelentésére köteles, a tartózkodási helyet saját döntés alapján bejelentheti,

- amennyiben létesít tartózkodási helyet, és azt a közhiteles nyilvántartásba be is jelenti, a törvényi vélelem szerint életvitelszerűen a tartózkodási helyén lakik,

- ha állítása szerint a vélelmezett helyhasználat nem egyezik a valósággal, mert nem a bejelentett tartózkodási helyén, hanem a bejelentett lakóhelyén tartózkodik életvitelszerűen, a törvényi vélelmet meg kell döntenie,

- ennek érdekében bizonyítani köteles, hogy az azonos időtartamban bejelentett lakóhely, illetve bejelentett tartózkodási hely közül a lakóhelyét használja életvitelszerűen,

- és mivel az azonos időtartamban bejelentett lakóhelyet és a bejelentett tartózkodási helyet is tanúsítja a közhiteles nyilvántartás, továbbá e helyekhez alapított törvényi vélelmek nem azonos tartalmúak,

- az elfogadó jognyilatkozathoz a lakóhelyén lakás tényének igazolására bizonyítékok csatolására köteles.

X.

50. További kérdés, hogy a földművesnek a bizonyítékait mikor kell benyújtania. A haszonbérleti szerződés hatósági jóváhagyási eljárásáról a Földforgalmi tv. önálló cím (14.) alatt rendelkezik. A mezőgazdasági igazgatási szervnek a közigazgatási eljárásban a bizonyítási eljárás lefolytatását követően – a rendelkezésére álló bizonyítékok értékelésével – döntési kötelezettsége van.
51. A Földforgalmi tv. 49. § (4) bekezdése (2022. január 1-től és 2023-ban is hatályosan) akként rendelkezik, hogy az elfogadó jognyilatkozathoz csatolni kell az előhaszonbérleti jogosultságot bizonyító okiratokat is, kivéve azt, amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartás tartalmaz. E törvényhely egyértelműen meghatározza azt a kötelezettséget, hogy a bizonyítékokat (közöttük a helyben lakás tényét igazoló okiratokat) az elfogadó jognyilatkozat benyújtásával egyidőben kell csatolni.
52. A bizonyítási eszközökre, azok értékelésére vonatkozó szabályokat az Ákr. III. fejezete, valamint az eljárás tárgya alapján irányadó törvények, földforgalmi ügyben a Földforgalmi tv., a Fétv. tartalmazza. A közigazgatási eljárás tárgya határozza meg, hogy a földművesnek az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése során közölt adatait milyen bizonyítási eszközökkel kell igazolnia.
53. A földműves jogszabályi rendelkezésen nyugvó bizonyítási kötelezettsége nem mentesíti a hatóságot a – szintén törvényen alapuló – tényállás tisztázási, bizonyítási kötelezettségének teljesítése alól (Ákr. 62. §). A mezőgazdasági igazgatási szerv pl. a helyben lakáshoz kapcsolódó tények, körülmények tisztázása, az ellentmondások feloldása érdekében is köteles eljárni.
54. A Földforgalmi tv. arról is rendelkezik a 49. § (6) bekezdésében, hogy a (4) bekezdésben foglaltak megsértése esetén (tehát ha a földműves bizonyítási kötelezettségének nem tesz eleget) az előhaszonbérleti jognyilatkozatát úgy kell tekinteni, mintha az előhaszonbérleti jogát az arra jogosult nem gyakorolta volna. Az „úgy kell tekinteni” meghatározás a hatóságra vonatkozik, ugyanis a Földforgalmi tv. 51. § (5) bekezdés c) pont szerint a mezőgazdasági igazgatási szerv úgy tekinti, hogy a jogosult előhaszonbérleti jogát nem gyakorolta, ha megállapítja, hogy az előhaszonbérleti jogosultságot bizonyító okiratokat nem csatolták. A jogkövetkezmény tartalma szerint pedig a földműves magatartása az, hogy a meglévő jogát nem gyakorolja.
55. E törvényhelyek – a Földforgalmi tv. 49. § (4) és (6) bekezdése, 51. § (5) bekezdés c) pontja – kifejezett rendelkezései (a bizonyítékokat az elfogadó jognyilatkozathoz kell csatolni, e kötelezettség megsértésének jogkövetkezménye a jog nem gyakorlásának állapota) alapján nincs törvényen alapuló lehetősége a földművesnek arra, hogy a hatóság eljárását követő jogorvoslati eljárásban: a közigazgatási perben mulasztását utólag pótolja. A mezőgazdasági igazgatási szervnek a részéről lefolytatott bizonyítási eljárást, a benyújtott bizonyítékok értékelését követően kell döntenie, a bizonyítási eljárás alaposságát, a bizonyítékok mérlegelését, az eredményeként meghozott határozat jogszerűségét a földműves közigazgatási perben vitathatja.
56. Összefoglalva tehát: földforgalmi ügyben annak, aki

- helyben lakó földművesként a haszonbérleti szerződésre elfogadó nyilatkozatot tesz, és

- az elfogadási joga gyakorlását megelőző legalább 3 évben bejelentett lakóhellyel, illetve bejelentett tartózkodási hellyel is rendelkezett,

- a lakóhelyén megvalósuló életvitelszerű lakáshasználatát bizonyítania kell,

- bizonyítékait a nyilatkozatával egyidejűleg köteles csatolni, azokat közigazgatási perben nem pótolhatja.

XI.

57. A Kúria végül a referenciahatározatnak az 5/2022. JEH-t „meghaladottnak” minősítő megállapítását vizsgálta.
58. A jogegységi eljárásról, a jogegységi határozatról a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) és b) pontjai, valamint a 42. § (1) bekezdése rendelkezik. Előzetes döntéshozatali indítványra jogegységi eljárásnak van helye, ha az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatala szükséges, vagy a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a BHGY-ban közzétett határozattól. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.
59. Előzetes döntéshozatali indítványra jogegységi eljárásnak akkor is helye van, ha a korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges [Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pont]. Ha a Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi határozatot hatályon kívül helyezi, a hatályon kívül helyező határozatot a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A jogegységi határozat a hatályon kívül helyező határozat közzététele időpontjától nem alkalmazható [Bszi. 42. § (3) bekezdés].
60. Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése szerint a jogszabályok mindenkire kötelezőek. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 6-7. §-ai rendelkeznek a jogszabályok területi, személyi és időbeli hatályáról. A jogalkalmazónak ismernie kell azt az időpontot, időtartamot, amikor hatályos jogszabályt kell alkalmaznia, továbbá a megjelölt időegységben alkalmazandó jogszabályok szövegét is. A jogszabályok mindenkire kötelező erejének alaptörvényi rögzítettsége mellett tehát alkalmazásuk során figyelemmel kell lenni azok időbeli hatályára, és e hatály függvényében a konkrét ügyben alkalmazandó normaszövegre.
61. A Kúria az 5/2022. JEH [10] bekezdésében megállapította, hogy a Földforgalmi tv. „ebben az ügyben alkalmazandó – 2021. december 24. napját megelőzően hatályos – rendelkezései”, vagyis az akkor hatályos jogszabályok alapján hozta meg döntését, és idézte az alkalmazott törvények szövegét. A 2022., 2023. években módosultak a Földforgalmi tv. rendelkezései.
62. A jogegységi határozatok bíróságokra kötelező erejének törvényi rögzítettsége mellett vizsgálni kell azoknak a jogszabályoknak az időbeli hatályát és azt a normaszövegét, amelyeket a Jogegységi Panasz Tanács döntése során értelmezett. Ahogyan meghatározott tényállásra az irányadó, az időben (valamikortól valameddig) hatályos, a személyi körre kötelező jogszabályokat kell alkalmazni, úgy az ügyazonos perekben megállapított tényállásokra a bíróságokra kötelező jogegységi határozatokat akként kell a bíróságoknak alkalmazniuk, hogy figyelemmel kell lenniük azoknak a jogszabályoknak az időbeli hatályára, és e hatály függvényében alkalmazandó normaszövegére, amelyek alapján a Jogegységi Panasz Tanács határozott.
63. A jogszabályok meghatározhatnak a jogalkalmazókra valamely időpontban, illetve valamely időtartam alatt kötelező magatartási szabályokat. A földművesnek például (meghatározott időpontban) az elfogadó jognyilatkozat benyújtásakor kell csatolnia az előhaszonbérleti jogosultságot bizonyító okiratokat, és (meghatározott időtartam) 3 év alatt kell életvitelszerűen azon a településen laknia, amelynek közigazgatási területén a haszonbérleti szerződés tárgyát képező föld fekszik. E 3 év alatt is módosulhatnak a jogszabályok, így felmerült az a kérdés, hogy miként kell alkalmazni az 5/2022. JEH-t akkor, amikor azokat a jogszabályokat, amelyeket a Jogegységi Panasz Tanács e határozatában értelmezett, a döntés meghozatalát követően és ezen időtartamon (3 év) belül a jogalkotó módosította.
64. A Jat. 5. § (1) bekezdése meghatározza, hogy a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően

a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint

b) megkezdett eljárási cselekményekre

kell alkalmazni.

Az 5/2022. JEH alkalmazhatósága tehát ügyazonos perben azon jogszabályok időbeli hatályának függvénye, amelyeket a Jogegységi Panasz Tanács határozatának meghozatala során értelmezett.

65. Figyelemmel kell lenni a jogszabály úgynevezett „továbbhatására” is, ugyanis a Jat. 15. § (2) bekezdése értelmében a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálya alatt

a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint

b) megkezdett eljárási cselekményekre

a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell.

Az 5/2022. JEH alkalmazása során tehát irányadó e törvényhely is, azaz a Jogegységi Panasz Tanács által értelmezett jogszabály hatályon kívül helyezett rendelkezését a hatályon kívül helyezés után is alkalmazni kell azokra a tényekre, jogviszonyokra és eljárási cselekményekre, amelyek még a hatálya alatt keletkeztek, illetve kezdődtek meg.

66. Értelmezni kell továbbá minden alkalommal a módosításokat hatályba léptető rendelkezéseket is, azoknak lehet a módosítás hatályba lépésének napja előtti időtartamokra vonatkozó szabályozása. Például a Földforgalmi tv. 5. § 4. pontjába 2024. július 1-jétől beiktatott az „életvitelszerű lakáshasználat helyének” definícióját a törvény 80. §-a szerint az életvitelszerű lakáshasználat helyének 2024. július 1-jét megelőző időszakra vonatkozó igazolása esetén is alkalmazni kell. Meghatározhatja a hatályba léptető rendelkezés azt is, hogy a módosítást a folyamatban lévő és a megismételt eljárásokban is alkalmazni kell, ahogyan a Földforgalmi tv. 78. §-a elrendeli ezt a 49. § (4) bekezdésébe beiktatott („kivéve, amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartás tartalmaz”) rendelkezésre. Mindezek együttesével határozható meg a perben a bíróságokra kötelező 5/2022. JEH alkalmazhatósága.
67. Összefoglalva tehát: abban az esetben, ha a jogalkotó megváltoztatja azt a jogszabályi rendelkezést, amelyet – a módosítást megelőzően – már értelmezett a Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi határozatának meghozatala során, a bíróságokra kötelező jogegységi határozat alkalmazhatóságához együtt vizsgálandó a jogszabály módosításához kapcsolódó időbeli hatály és normaszöveg. E kapcsolatra „meghaladottság” nem értelmezhető. Ha a tényállásra már új jogszabályszöveg irányadó, akkor a korábbi jogegységi határozat nem „meghaladott”, hanem azt nem kell alkalmazni, mivel nem arra a szövegre vonatkozik. Ha pedig egy korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése válik szükségessé, arról nem az ítélkező tanács, hanem – jogegységi eljárás keretében – a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa dönt a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
68. A jogegységi eljárás tárgyához képest eltérő kérdésben foglalt állást a Kúria a Jpe.III.60.037/2022/12. számú végzésében, amikor megállapította, hogy a joggyakorlattól (a Kúria BHGY-ban közzétett, eseti precedenshatározatától) való eltérést indokolja az időközben megváltozott, alkalmazandó nemzeti jogszabály {Jpe.III.60.037/2022/12., Indokolás [58]}.
69. A Jogegységi Panasz Tanács kifejtett jogi álláspontjaival ellentétes ezért a Kfv.37.025/2024/7. számú kúriai határozat, amely a továbbiakban kötelező erejűként nem hivatkozható.

XII.

70. Mindezekre tekintettel a Kúria a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, 32. § (1) bekezdés b) pontja, 33. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a 40. § (1) és (2) bekezdései alapján a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása érdekében [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
71. A Kúria a Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a BHGY-ban, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi.
72. A jogegységi határozat a bíróságokra – az indítványozó tanács kivételével – a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.

Budapest, 2025. november 17.

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Kurucz Krisztina s.k. előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró,
Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró,
Dr. Bartkó Levente s.k. bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Cseh Attila s.k. bíró,
Dr. Darák Péter s.k. bíró,
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,
Dr. Döme Attila s.k. bíró,
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,
Dr. Hajdu Edit s.k. bíró,
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró,
Dr. Kovács András s.k. bíró,
Dr. Puskás Péter s.k. bíró,
Dr. Remes Gábor s.k. bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró

Dr. Kovács András bíró többségi határozattól eltérő álláspontja

73. Az alábbi eltérő álláspontom a jogegységi határozat (továbbiakban: Jogegységi határozat) rendelkező részének 2. és 3. pontját, az azzal összefüggő indokolást érinti.
74. A referenciahatározatot hozó tanács álláspontja szerint a 2022. január 1. után kötött szerződésekre az 5/2022. JEH elvi tételei közül „meghaladottá vált” az 1. pontban az okiratcsatolási kötelezettségre, a lakcímkártya, illetve a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvány mint igazolások benyújtására vonatkozó megállapítás. Ezen álláspontját a tanács a referenciahatározatának elvi tartalmában is megjelenítette. {Jogegységi határozat, Indokolás [10]}
75. Az indítványozó tanács álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban meghozott és a BHGY-ban közzétett határozat elvi tartalmaként nem lehet megállapítani, hogy jogszabálymódosítás folytán „meghaladottá vált” valamely hatályban lévő jogegységi határozat. Erre az esetkörre irányadó a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pont szerinti eljárás („Az előzetes döntéshozatali indítványra jogegységi eljárásnak van helye, ha az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében korábban meghozott jogegységi határozat hatályon kívül helyezése szükséges.”). A Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozat – a Magyar Közlönyben való közzététel időpontjától – a bíróságokra kötelező, annak hatályon kívül helyezésére a Bszi. 42. § (3) bekezdése szerint a Jogegységi Panasz Tanács jogosult. {Jogegységi határozat, Indokolás [21]}
76. A legfőbb ügyész álláspontja szerint a jogegységi határozat „meghaladottságával” kapcsolatos döntés a Bszi. 32. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti eljárásban hozható. {Jogegységi határozat, Indokolás [25]}
77. A Jogegységi Panasz Tanács a referenciahatározatnak az 5/2022. JEH 1. pontját „meghaladottnak” minősítő megállapítását is vizsgálta. {Jogegységi határozat, Indokolás [57], Indokolás IX. fejezet}
78. E vizsgálat konklúziója jelen Jogegységi határozat indokolása IX. fejezetében a következő:

79. „[67] Összefoglalva tehát: abban az esetben, ha a jogalkotó megváltoztatja azt a jogszabályi rendelkezést, amelyet – a módosítást megelőzően – már értelmezett a Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi határozatának meghozatala során, a bíróságokra kötelező jogegységi határozat alkalmazhatóságához együtt vizsgálandó a jogszabály módosításához kapcsolódó időbeli hatály és normaszöveg. E kapcsolatra „meghaladottság” nem értelmezhető. Ha a tényállásra már új jogszabályszöveg irányadó, akkor a korábbi jogegységi határozat nem „meghaladott”, hanem azt nem kell alkalmazni, mivel nem arra a szövegre vonatkozik.

    [68] A Jogegységi Panasz Tanács kifejtett jogi álláspontjaival ellentétes ezért a Kfv.37.025/2024/7. számú kúriai határozat, amely a továbbiakban kötelező erejűként nem hivatkozható.”

80. Álláspontom szerint a fenti konklúzióval, az indítványozó tanács és a legfőbb ügyész álláspontjával szemben a BHGY-ban közzétett határozat elvi tartalmaként megállapítható, hogy jogszabálymódosítás folytán meghaladottá vált valamely hatályban lévő jogegységi határozat, ilyen tartalmú döntés nem csak a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja szerint lefolytatható eljárásban hozható.
81. A jogegységi – panasz − eljárás a jogállamiság elvének a jogalkalmazásban történő érvényesülését hivatott garantálni. Az igazságszolgáltatást érintően a jogállamiság részét képező jogbiztonság elvének fontos követelménye, hogy a bíróságok hasonló tényállással rendelkező esetekben ugyanazon jogforrásokat hasonló módon értelmezzék. [Dr. Ficsor Krisztina – Dr. Patyi András: A jogegységi panasz eljárás, mint a jogegység biztosításának eszköze a Kúria gyakorlatában. Kúriai döntések, 2022, 70. évf. 8. sz., 1311-1320. o.]
82. A jog egységes alkalmazása a jogbiztonság egyik követelménye, amelyet a bíróságok úgy teljesítenek, hogy hasonló tényállással rendelkező esetekben hasonló tartalmú döntést hoznak, hasonló elvi alapon értelmezik a jogot. E követelmény a törvény előtti egyenlőség teljesülésének is alapvető feltétele. [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése]
83. A jogegységi eljárás 2019-es törvényi bevezetésének miniszteri indokolása alapján Magyarországon egyfajta korlátozott precedensrendszer lépett életbe, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy teljes mértékben precedensrendszerré alakul át a jogrendszerünk. (Az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény 72. §) A precedensrendszer egyik korlátja abban ragadható meg, hogy a magyar (kontinentális) jogrendszerben a jogszabályok változása érinti, alapvetően meg is szünteti a korábbi döntések precedenshatását, hiszen a Kúria határozata nem számít alaki jogforrásnak, hanem úgynevezett értelmezési forrásként működik, ellentétben az angolszász jellegű jogrendszerekkel, melyekben a bírói döntés jogforrásként alkalmazható. [Postema, Gerald J.: Philosophy of the Common Law, In: The Oxford Handbook of Jurisprudence and Philosophy of Law (ed.: Coleman, Jules‒Himma, Kenneth Eimar‒Shapiro, Scott J.), Oxford University Press, Oxford, 2004, 589. o.]
84. Ha a Kúria ítélkező tanácsának legitim indoka van a korábbi joggyakorlattól való eltérésre – a precedensrendszer korlátozott volta miatt –, erre lehetősége adott. Jogegységi eljárásra és azáltal határozatra akkor van szükség, ha a Kúria ítélkező tanácsának nincs legitim indoka az eltérése, amelyet Osztovits András jogegységi – panasz – eljárásra vonatkozó kritikája is alátámaszt: „Nagyfokú bizalmatlanságot sugall az a perorvoslat, amely azon alapul, hogy konkrét ügyben a Kúria eltér saját joggyakorlatától anélkül, hogy arra legitim oka lett volna. (…)” [Osztovits András: Törvénymódosítás a bírósági joggyakorlat egységesítése érdekében - jó irányba tett rossz lépés? Magyar Jog folyóirat, 2020/2., 72-80. o.]
85. A Bszi. 32. §-ának (1) bekezdése állapítja meg azokat az okokat, amelynek alapján jogegységi eljárásnak van helye. Az (1) bekezdés a) pontja megkülönbözteti a joggyakorlat továbbfejlesztését, vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítását, mint olyan feltételeket, amelyek elvi kérdésben foglalhatók össze, és amelyek megválaszolására jogegységi határozat meghozatala szükséges, és további két fordulatában a korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezésének szükségességét állapítja meg.
86. Az egységes ítélkezési gyakorlat biztosításának érdeke a már létező, kiegyensúlyozott ítélkezés megóvása, annak elkerülése, hogy a megnyugodott ítélkezést egy annak ellentmondó döntés ne zavarhassa meg, és a Kúria kötelessége, sőt felelőssége e rendet megbontani képes elvi álláspont helyreigazítása, és az igazoltan létező jogépség megóvása. Amikor tehát arra kell vigyázni, hogy egy jól működő gyakorlat fennmaradjon. [Kónya István: Érzelmek és indulatok az életfogytig körül. Magyar Jog folyóirat, 2017/3., 129-140. o.] A bírósági gyakorlatra (hatályos jogszabály értelmezésre) azonban a jogszabályváltozás hatással lehet, amely magával vonhatja a gyakorlat (értelmezés) – jogegységi eljárás lefolytatása nélküli – BHGY-ban közzétett határozat elvi tartalmában történő megváltozását.
87. A jogegységi határozatnak a jogalkalmazás egységét biztosító többi eszköztől megkülönböztető jegye, vagyis a hatályos szabályozásban jellegadó vonása, hogy a bíróságokra kötelező [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés, Bszi. 42. § (1) bekezdés]. A törvény úgy fogalmaz, hogy a jogegységi határozat a bíróságokra kötelező. Ebből kizárólag az a következtetés vonható le, hogy a Kúria is köteles alkalmazni az eljárásának időpontjában „hatályos”, adott jogszabályi rendelkezés értelmezését segítő jogegységi határozatot.
88. A jogegységi eljárás Alaptörvényben is megfogalmazott legfontosabb célja a jogalkalmazás egységesítése. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogegységi határozatban a „jogértelmezés a jogszabály eleve adott tartalmát tárja fel, így ezzel kapcsolatban a visszaható hatály nem értelmezhető.” [34/2014. (XI. 14.) AB határozat] Álláspontom szerint ez fordítva is igaz. Így, ha a jogszabály tartalma megváltozik, arra már nem alkalmazható a korábbi jogegységi határozat. A jogegységi eljárás célja nem egy normatív szabályozás megalkotása, hanem az, hogy a hatályban lévő jogszabályoknak a bíróságokra nézve kötelező jellegű értelmezésével elősegítse az egységes jogalkalmazási gyakorlat alakulását. [Orosz Árpád: A visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma kontra a jogegységi határozat „időbeli hatálya”. Közjegyzők Közlönye, 2017/3., 57-62. o.]
89. A jogegység absztrakt fogalmát mindig konkrét ügyekre vonatkoztatva lehet értelmezni, de ennek során is az eltérő határozatokban megjelenő elvi tartalmak és a jogértelmezés részletes feltárása segítségével. Jogkérdésben való eltérésről akkor beszélhetünk, ha a Kúria ugyanazon jogfogalmat hasonló tényállás esetén eltérő tartalommal értelmezett, vagy ugyanazon jogi fogalomból eltérő döntést vezetett le. (Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozat) „Az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ha a döntések jogkérdésben való hasonlóságát vizsgálja a Kúria, szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények azonosságát. A Kúria szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy nincs ügyazonosság eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmet tartalmazó, vagy azonos anyagi jogi háttér mellett az összehasonlítást lehetetlenné tevő vagy releváns körülményekben jelentősen különböző tényállású ügyek és annak alapján indult jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság továbbá az azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén.” (Jpe.I.60.005/2021/5. számú határozat)
90. A Kúria korábbi jogegységi eljárása során maga is amellett foglalt állást, hogy bizonyos esetekben el lehet térni korábban hozott jogegységi határozatától. „A Kúria idézett törvényhelyeken alapuló, töretlen joggyakorlatától abban az esetben kell eltérni, ha például az EUB uniós jogszabály értelmezése a nemzeti jogszabálynak más alkalmazási irányt szabott (pl.: Kfv.I.35.481/2022/5.), vagy az AB az alkalmazott jogszabályokra vonatkozó indítványt érdemi határozatával elbírálta (az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 63. §), illetve, ha a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa közzétett határozatról döntött (Bszi. 41/D. §), és azok kihatnak az ügyre. A joggyakorlattól való eltérést indokolja továbbá, ha időközben megváltozott az alkalmazott nemzeti jogszabály akként, hogy azt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, vagy lényegesen eltérő az ügy releváns tényállási eleme.” {Jpe.III.60.037/2022/12., Indokolás [58]}
91. Alkotmányossági kérdések is felmerülnek, hiszen a hivatkozott jogegységi határozattal érintett elővásárlásra jogosultakat olyan Jogegységi határozat alapján érheti joghátrány, amely a jogszabály változása miatt meghaladottá vált. Felmerül továbbá a kérdés, hogy ha a Jogegységi határozat alapján hozott döntésből következően az eljáró hatóságot új eljárásra kötelezik, az elsőfokú szerv milyen döntést fog hozni? [Dr. Schiller-Dobrovitz Alexandra: Az 5/2022. Jogegységi határozat alkotmányjogi megítélése].
92. Álláspontom szerint, mivel 2022. január 1-jén jogszabálymódosítás történt, így a referenciahatározatot hozó tanácsnak ezért sem kellett új jogegységi határozat meghozatalát kezdeményezni. Nem egy meglévő jogszabály értelmezésére vonatkozó határozattól tért el az eljáró tanács a BHGY-ban közzétett határozat elvi tartalmában, hanem egy új rendelkezésnek adott annak megfelelő értelmezést.
93. Végül lényegesnek tartom, hogy a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapán, figyelemmel a (2) bekezdésre, a referenciahatározatot hozó tanács nem is volt abban az eljárásjogi helyzetben, hogy a Jogegységi Panasz Tanács eljárását kezdeményezze, arra a folyamatban lévő felülvizsgálati eljárását nem függeszthette volna fel. Mindemellett egy jogegységi határozat – részbeni – hatályon kívül helyezését nem is kérhette volna, mivel ahogy arra jelen Jogegységi határozat helyesen utal, a jogszabály megváltozása előtti szabályozás is alkalmazandó továbbra is azon ügyekben, amelyek tényállására a jogszabály megváltozása előtt hatályos jogszabály szöveget kell alkalmazni. Különösen is hangsúlyozandó, hogy egy jogegységi határozat hatályon kívül helyezése nem azonos joghatással bír, mint amit a referenciahatározat megállapított: tudniillik, hogy a jogszabályváltozás folytán a jövőben a jogegységi határozat – illetve annak egy pontja – nem alkalmazandó, azaz meghaladottá vált. Értelmezésem szerint a referenciahatározat ebben az értelemben használta a „meghaladottá vált” kifejezést.
94. Jelen Jogegységi határozatból nem olvasható ki egy határozott álláspont arra nézve, hogy a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja körében az indítványozó tanács és a legfőbb ügyész által előadottak mennyiben helytállóak. Ugyanakkor ezeket az álláspontokat – azok cáfolata nélkül – ismerteti, márpedig ezek az álláspontok egy jogegységi határozat jogszabályváltozás folytán bekövetkező meghaladottságát azonosítják a jogegységi határozat eseti kúriai döntéssel történő „hatályon kívül helyezésével”. Ebből a téves megközelítésből kiindulva azonban azt a következtetést vonja le végső soron a Jogegységi határozat, hogy egy kúriai ítélkező tanács nem mondhatja ki, hogy jogszabályváltozás folytán egy Jogegységi határozat egésze vagy része a jövőre nézve nem alkalmazható, azaz meghaladottá vált.
95. Úgy gondolom, hogy a jogegység szempontjából kiemelt jelentősége van annak, hogy a jogkereső közönség, amikor a jogszabályváltozást követően a kúriai joggyakorlatra rákeres, a korábbi szabályozásra vonatkozó jogegységi határozat mellett könnyen megtalálja azon eseti döntéseket is, amelyekből nyilvánvalóan kiolvasható a jogegységi határozat – vagy annak egy részének – meghaladottsága, felhívva arra a figyelmet, hogy a jogegységi határozat relevanciája, alkalmazhatósága, a jogszabály időbeli hatályától függ.
96. A Jogegységi határozat 1. pontjára vonatkozó indokolás körében pedig azt szükséges megjegyezni, hogy az indokolás nem tér ki arra, hogy amikor a földművesnek lakóhelye és tartózkodási helye is van, akkor az életvitelszerű lakáshasználat helyének megállapítása körében az Ákr. 64. §-a szerinti ügyféli nyilatkozat mint bizonyítási eszköz, miért nem elegendő bizonyíték – ahogy azt a referenciahatározat tartalmazza – és vajon mennyiben kötelező erejű ezekre az esetekre nézve továbbiakban is az 5/2022. JEH 1. pontjában megjelölt hitelt érdemlő bizonyításra alkalmas bizonyítási eszköz (jegyzői nyilatkozat). Míg a referenciahatározat alapján egyértelmű volt, hogy az 5/2022. JEH határozat 1. pontja meghaladottá vált, addig e Jogegységi határozattal nem dőlt el ezen 1. pont alkalmazhatóságának kérdése, hanem éppenhogy bizonytalanná vált a jogszabályváltozást követő jogviszonyokban. A jogegységi határozatok funkciója az egységes jogalkalmazás biztosítása. Nem értek egyet az olyan jogegységi határozatok meghozatalával, amelyek inkább elbizonytalanítják az egységes jogalkalmazást a jövőre nézve, mint elősegítik.

Budapest, 2025. november 27.

Dr. Kovács András s.k. bíró