1/2010. számú BJE határozat

1/2010.BJE.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Büntető Jogegységi Tanácsa Budapesten, a 2010. év január hó 18. és február hó 1. napján tartott nyilvános ülésen - a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének indítványa tárgyában - meghozta a következő

I. A részben felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó külföldi ítélet érvényének elismerésekor a feltételes szabadság tartamát mindig a Btk. 48.§-ának (1) bekezdése alapján kell meghatározni, ha az rövidebb, mint a külföldi bíróság ítéletében megállapított felfüggesztés tartama.


II. Abban az esetben, ha a Btk. 48.§ (1) bekezdése alapján megállapított tartam meghaladná a külföldi bíróság ítéletében meghatározott felfüggesztés próbaidejét, úgy ez utóbbival azonos a feltételes szabadság tartama.


III. A külföldi ítélet érvényének elismerése során a magyar Btk. szabályait kell alkalmazni, ezért a feltételes szabadság tartama a Btk. 48.§-ának (1) bekezdése szerint azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, amennyiben a felfüggesztett rész az egy évet meghaladja. Ennek megfelelően nincs törvényes lehetőség - a II. pont kivételével - a feltételes szabadság tartamának a felfüggesztés próbaidejével azonos tartamban történő meghatározására.

1) A legfőbb ügyész a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 439.§ (1) bekezdés a) pontjának II. fordulatára hivatkozva a 440.§ (1) bekezdés a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta.


A jogegységi indítványban megjelölt elvi kérdés annak eldöntése, hogy az Nbj. 48.§ (6) bekezdésének alkalmazása során a feltételes szabadság tartamát a Btk. 48.§-ának (1) bekezdése, illetve a külföldi bíróság ítéletében megállapított felfüggesztés tartama, vagy a külföldi ítéletben felfüggesztett büntetés mértéke alapján kell-e meghatározni.


2) Az indítványozó a következő, ugyanazon tárgyban hozott és az elvi kérdésekben eltérő álláspontokat tartalmazó bírósági határozatokra hivatkozott.

Az Osztrák Köztársaság Sankt Pölteni Tartományi Bírósága a 15.HV.5/05.w/171. számú, 2005. február 28-án jogerőre emelkedett ítéletével H.G. III. rendű terheltet nagy összegű, bűnszervezetben elkövetett, üzletszerű betöréses lopás bűntette miatt 20 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A kiszabott büntetésből 11 hónapot az osztrák Btk. 43.§-a alapján feltételesen elengedték azzal, hogy a próbaidő tartama 5 év.


A/a. A Fővárosi Bíróság a 2007. július hó 30-án kelt 3.Bk.713/2005/17. számú végzésével H.G. III. rendű terhelt tekintetében a külföldi ítélet érvényét 3 rendbeli lopás bűntette miatt kiszabott 1 évi és 8 hónapi börtönbüntetésként ismerte el, egyben megállapította, hogy az elítéltet 2005. június hó 7-én a büntetéséből hátralévő 11 hónapra feltételes szabadságra bocsátották. A bíróság a feltételes szabadság tartamát az osztrák ítélettel egyezően 5 évben határozta meg.


Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában az Nbjt. 48.§-ának (6) bekezdésében foglaltakat idézve azt fejtette ki, hogy ilyen esetekben a Fővárosi Bíróság a feltételes szabadság tartamát a felfüggesztés tartamával azonosan állapítja meg és a feltételes szabadság utolsó napjával tekinti a büntetést kitöltöttnek.


A/b. A Fővárosi Ítélőtábla a 2007. december hó 5. napján kelt 5.Bkf.10872/2007/3. számú végzésével az elsőfokú határozatát a III. rendű terhelt esetében megváltoztatta és a feltételes szabadság tartamát 1 évben állapította meg.


Az ítélőtábla jogi indokolásának lényege szerint a Fővárosi Bíróság az Nbjt. 48.§-a (6) bekezdésének téves értelmezésével állapította meg a feltételes szabadság tartamát, mert figyelmen kívül hagyta a Btk. 48.§ (1) bekezdésének rendelkezését. E szerint ugyanis a feltételes szabadság tartama azonos a büntetés hátralévő részével, de legalább egy év. Miután a III. rendű terhelt büntetésének hátralévő része 11 hónap, "így a feltételes szabadság tartama a magyar jog szerint egy év, ami pedig nem haladja meg a külföldi ítéletben megállapított felfüggesztés tartamát".

Az Osztrák Köztársaság Korneuburgi Tartományi Bírósága az 522.HV.51/07/f. számú, 2007. július hó 27-én jogerőre emelkedett ítéletével B.R.-t, L.T.-t, M.B.-t és K.T.-t üzletszerűen elkövetett lopás bűntette miatt 10-10 hónapi, ugyanezen bűncselekményért H.B.-t 6 hónapi szabadságvesztéssel sújtotta. Az előbbiek büntetéséből a bíróság 7-7 hónapi szabadságvesztést, H.B. esetében pedig a teljes 6 hónapi szabadságvesztést felfüggesztette azzal, hogy a próbaidő tartama 3 év.


B/a. A Fővárosi Bíróság a 2008. október hó 28-án kelt 18.Bk.28/2008/6. számú végzésével a külföldi ítélet érvényét B.R., L.T., M.B. és K.A. terheltek esetében lopás vétsége miatt kiszabott 10-10 hónapi végrehajtandó, míg H.B. esetében 6 hónapi, végrehajtásában 3 évre felfüggesztett fogházbüntetésként ismerte el. A Fővárosi Bíróság megállapította, hogy B.R., L.T., M.B. és K.A. terheltek esetében a feltételes szabadság 2008. március 15-ig tart.


B/b. A Fővárosi Ítélőtábla a 2009. június 10-én kelt 6.Bkf.10523/2009/3. számú végzésével a Fővárosi Bíróság határozatát megváltoztatta; a külföldi ítélet érvényét lopás bűntette és lopás vétsége miatt ismerte el és a szabadságvesztések végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg azzal, hogy B.R., L.T., M.B., valamint K.A. terhelteket 2007. augusztus hó 16-án bocsátották feltételes szabadságra.


A másodfokú bíróság helyesnek tartotta, hogy a fellebbezéssel érintett terheltek esetében a Fővárosi Bíróság a feltételes szabadság tartamát egyezően az osztrák ítéletben írt felfüggesztett résszel, 7 hónapban határozta meg. Kifejtette, hogy bár az Nbjt. 48.§-ának (6) bekezdése a magyar Btk. 48.§ (1) bekezdésére utal, azonban lehetőséget ad az attól való eltérésre is. Abban az esetben azonban, ha a bíróság nem a külföldi ítéletben írt, még le nem töltött résszel azonosan határozná meg a feltételes szabadság tartamát, hanem a Btk. 48.§ (1) bekezdése szerinti legkevesebb egy évben, "még hátrányosabb helyzetbe hozná a terhelteket, holott olyan megállapításokat kell tenni, hogy az a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen a külföldi bíróság által tett megállapításoknak".


3) Az indítványozó szerint a két egymással ellentétes határozatra figyelemmel indokolt annak eldöntése, hogy az Nbj. 48.§-ának (6) bekezdése alkalmazása során a feltételes szabadság tartamát a Btk. 48.§-ának (1) bekezdése, illetve a külföldi bíróság ítéletében megállapított felfüggesztés tartama, vagy a külföldi ítéletben felfüggesztett büntetés mértéke alapján kell-e meghatározni.


Az indítványozó álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság 18.Bk.28/2008/6. számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 6.Bkf.10523/2009/3. számú végzése (B/a,b) törvénysértően határozta meg a terheltek feltételes szabadságának a tartamát.


A legfőbb ügyész indítványában hivatkozik az Nbj. 48.§-ának (6) bekezdésére, amely szerint ha a külföldi bíróság olyan szabadságvesztést szabott ki, amelynek tartamának meghatározott részét rendelte végrehajtani és a fennmaradó rész végrehajtását felfüggesztette, a bíróság az ilyen szabadságvesztést végrehajtandó szabadságvesztésként ismeri el, amelyből a terheltet feltételes szabadságra bocsátották. Ebben az esetben viszont a feltételes szabadságra bocsátás időpontjának meghatározásakor a Btk. 47.§ (2) bekezdésének, valamint - ha a feltételes szabadságnak a Btk. 48.§-ának (1) bekezdés szerinti tartama meghaladná a külföldi bíróság ítéletében meghatározott felfüggesztés tartamát - a Btk. 48.§ (1) bekezdésének rendelkezésétől el lehet tekinteni. Ebben az esetben viszont a feltételes szabadság tartama megegyezik a külföldi bíróság ítéletében megállapított felfüggesztés tartamával, a büntetést pedig a feltételes szabadság így megállapított utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni.


Ezen álláspont alátámasztásául hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság 2008. június 3-án kelt Bt.III.192/2008/3. számú ítéletére, amely szerint a feltételes szabadság tartamát mindig a Btk. 48.§-ának (1) bekezdése alapján kell meghatározni abban az esetben, ha az rövidebb, mint a külföldi bíróság ítéletében megállapított felfüggesztés tartama. A külföldi bíróság ítéletében megjelölt próbaidő ilyen módon csak akkor lehet azonos a feltételes szabadság tartamával, ha a feltételes szabadság a Btk. 48.§-ának (1) bekezdése szerint számított tartama meghaladná a külföldi ítéletben meghatározott felfüggesztés tartamát. A feltételes szabadság tartamának meghatározása tehát kizárólag a Btk. 48.§-ának (1) bekezdése, vagy a külföldi ítéletben megállapított próbaidő alapján történhet.


Az indítványozó álláspontja szerint ez a fajta értelmezés nem eredményez a terhelt számára hátrányosabb helyzetet. A külföldi bíróság által alkalmazott joghátrány lényege éppen abban rejlik, hogy a terhelt a büntetés egy részének kiállása után meghatározott ideig függő jogviszonyba kerül, amelynek eredményes eltelte esetén mentesül a szabadságvesztés hátralévő részének letöltése alól.

A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen a Be. 2435/2009/1-I. számú írásbeli indítványával egyezően nyilatkozott és az ott kifejtetteknek megfelelő határozat meghozatalát indítványozta, megerősítve, hogy az Nbj. 48.§ (6) bekezdésének helyes értelmezése szerint a feltételes szabadság tartama a Btk. 48.§ (1) bekezdésére figyelemmel 1 évnél rövidebb nem lehet.

Az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29.§-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve a Be. 439.§-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a legfőbb ügyész által előterjesztett elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges.


A jogegységi határozat meghozatalát indokolja az a körülmény is, hogy a 2009. évi LXXX. törvény 29.§-ának (2) bekezdésével a Btk. 90.§-ának módosítása az Nbj. 48.§-ának (6) bekezdését nem érintette, ezért a külföldi ítélet érvényének elismerése során az egységes jogértelmezés biztosítása a folyamatban lévő ügyekben továbbra is szükséges.


Ennek érdekében a Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa a Be. 442.§-a (3) bekezdése szerint nyilvános ülést tartott.

A jogegységi indítvány az alább kifejtett indokoknál fogva alapos.


A külföldi ítélet érvényének elismerése során a feltételes szabadság tartamának meghatározása alkalmával kialakult gyakorlat az alábbiak szerint eltér a Fővárosi Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla, illetve az ítélőtábla egyes tanácsai között:


- a Fővárosi Bíróság a feltételes szabadság tartamának meghatározása során esetenként a külföldi bíróság által kiszabott részben felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejét tekinti a feltételes szabadság tartamának az Nbj. 48.§ (6) bekezdésére hivatkozással.


- A Fővárosi Ítélőtábla ezzel szemben a Btk. 48.§ (1) bekezdésére hivatkozással, utalva az Nbj. 48.§ (6) bekezdésére azt állapítja meg, hogyha a külföldi ítéletben megállapított próbaidő tartama az 1 évet meghaladja, úgy a feltételes szabadság tartama 1 év.


- A Fővárosi Ítélőtábla más határozataiban viszont kifejti, hogy a külföldi ítélet érvényének elismerése során az 1 évnél rövidebb tartamú felfüggesztett szabadságvesztés esetén az Nbj. 48.§ (6) bekezdésére figyelemmel a feltételes szabadság tartama azonos a büntetés hátralévő részével.


A kérdés megválaszolásánál az alábbi törvényi szabályokat és jogelveket kell figyelembe venni.


1) A Strasbourgban 1983. március 23-án kelt, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezményt kihirdető 1994. évi XX. törvény 11. cikkelyének 1/b. pontja szerint az ítélet átalakítása esetén a végrehajtó állam joga szerinti eljárás alkalmazandó, de "az illetékes hatóság nem súlyosíthatja az elítélt büntetőjogi helyzetét és semmilyen olyan büntetési minimumhoz nincs kötve, melyet a Végrehajtó Állam joga az elkövetett cselekményre vagy cselekményekre előír."


Ez a törvényi tilalom biztosítja, hogy az elítélt a végrehajtás helyétől függetlenül csak azt a hátrányt szenvedje el, amelyet rá, a cselekményt elbíráló bíróság kiszabott. E tilalom körébe tartozik adott esetben akár a végrehajtási fokozat eltérő megállapítása vagy ezzel összefüggésben a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges legkorábbi időpontjának a meghosszabbítása.


Az Nbj. 48.§ (2) bekezdése szerint a bíróság eljárása során megállapítja, hogy az elítéléshez a magyar törvény alapján milyen jogkövetkezmények fűződnek. Ha a külföldi bíróság ítéletében kiszabott büntetés vagy intézkedés nem teljes mértékben egyeztethető össze a magyar törvénnyel, a bíróság határozatában a magyar törvény szerint állapítja meg az alkalmazandó büntetést vagy intézkedést úgy, hogy az a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen annak a büntetésnek vagy intézkedésnek, amelyet a külföldi bíróság alkalmazott és - a végrehajtásra vonatkozó kérelem esetén - ennek megfelelően rendelkezik ezen büntetés vagy intézkedés végrehajtásáról.


Ebből következően jelenleg törvényes az eljárás és maradéktalanul megfelel az Nbj. 48.§ (6) bekezdésében írtaknak, amikor a magyar bíróság a külföldi bíróság által felfüggesztett szabadságvesztés büntetést úgy tekinti, mintha az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották volna.


Helytálló az indítványozó azon álláspontja, amely szerint mind a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés, mind a feltételes szabadságra bocsátás - mint jogintézmény -, azonos célt szolgál, nevezetesen, hogy a terhelt átmeneti időre olyan függő jogviszonyba kerüljön, amelynek eredményes eltelte esetén mentesülhet a szabadságvesztés hátralevő részének letöltése alól.


Ugyanakkor a terhelt nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe azáltal, hogy a magyar bíróság a külföldi ítélet érvényének elismerésekor a felfüggesztett szabadságvesztést végrehajtandó szabadságvesztésnek tekintve, a felfüggesztés próbaidejének tartamát a feltételes szabadság próbaidejével azonosítja.


A magyar bíróságnak az Nbj. 48.§ (6) bekezdése szerint nincs mérlegelési lehetősége, ha a külföldi bíróság olyan szabadságvesztést szabott ki, amelynek meghatározott részét rendelte végrehajtani és a fennmaradó rész végrehajtását felfüggesztette. A hazai bíróság az ilyen szabadságvesztést úgy ismeri el, mintha végrehajtandó szabadságvesztésből az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották volna. E két rendelkezés egybevetéséből egyértelműen kiderül, hogy nem az elítélt büntetőjogi helyzetének súlyosításáról, hanem az Nbj. 48.§ (6) bekezdése első mondatának kötelező alkalmazásáról van szó.


A feltételes szabadság tartamának számítására az Nbj. 48.§ (6) bekezdés második és harmadik mondata egyértelmű eligazítást ad. Ezek szerint a feltételes szabadságra bocsátás időpontjának meghatározásakor a Btk. 47.§-a (2) bekezdésének, valamint - ha a feltételes szabadságnak a Btk. 48.§-ának (1) bekezdése szerinti tartama meghaladná a külföldi bíróság ítéletében meghatározott felfüggesztés tartamát -, a Btk. 48.§ (1) bekezdésének rendelkezésétől el lehet tekinteni.


A Btk. 48.§ (1) bekezdése szerint a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább 1 év, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén 15 év.


A Btk. 47.§ (1) bekezdése szerint az elítélt feltételes szabadságra bocsátása csak meghatározott feltételek teljesülése esetén fennálló lehetőség. Az egyik ilyen feltétel a (2) bekezdés szerint az, ha az elítélt - fegyházban végrehajtandó büntetésének legalább 4/5-öd - börtönben végrehajtandó büntetésének legalább 3/4-ed, illetve fogházban végrehajtandó büntetésének legalább 2/3-ad részét kitöltötte. Ebből következően a magyar jog az életfogytig tartó szabadságvesztés kivételével nem ismeri a feltételes szabadság hónapokban vagy években történő meghatározását.


A külföldi ítélet érvényének elismerése az ítélet olyan adaptációját jelenti, amelynek során a külföldi bíróság által meghozott ítéletet úgy kell átalakítani, hogy változatlan tényállás mellett megfeleljen a hazai jognak, a cselekmény minősítését, a büntetés vagy intézkedés nemét és mértékét, illetve annak végrehajtását tekintve, miközben az elítélt nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe.


A jelenleg hatályos büntető anyagi jogszabályok - a 2009. évi LXXX. törvény 29.§ (2) bekezdésével módosított Btk. 90.§-ának hatályba lépéséig - nem ismerik a részben végrehajtandó, részben felfüggesztett szabadságvesztést.


Ebben az esetben viszont eldöntendő kérdés, hogy a külföldi ítélet átalakítása során a feltételes szabadság tartamát hogyan kell meghatározni.


A külföldi bíróság által részben felfüggesztett tartam a szabadságvesztés büntetés hátralévő része, és így a Btk. 48.§-ának (1) bekezdése szerint ez felel meg a feltételes szabadság tartamának, akkor ha ez hosszabb 1 évnél.


Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés tartamát tekintve nem felel meg a Btk. 47.§-a (2) bekezdésének (mert annál több) és nem felel meg a Btk. 48.§-ának (1) bekezdésében írt 1 éves minimumnak sem (mert annál kevesebb).


Az Nbj. 48.§-ának (6) bekezdése viszont lehetőséget ad mind a 47.§ (2), mind a 48.§-ának (1) bekezdésétől való eltérésre.


A Btk. 48.§-ának (1) bekezdés I. fordulata szerint a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralévő (le nem töltött) részével. Mivel a külföldi ítéletben a részben felfüggesztett szabadságvesztés a külföldi bíróság által kiszabott büntetés hátralévő része, így az megfelel a Btk. 48.§-ának (1) bekezdésében írt tartamnak.


A Btk. 48.§ (1) bekezdésének rendelkezése 1 évben limitálja a feltételes szabadság tartamának minimumát. Abban az esetben, ha ez az 1 éves tartam nagyobb lenne a felfüggesztés tartamától, úgy az Nbj. 48.§ (6) bekezdése szerint a Btk. 48.§ (1) bekezdésétől el lehet térni.


Kétségtelen, hogy ebben az esetben a külföldi ítéletben kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét kell azonosítani a feltételes szabadság tartamával annak ellenére, hogy ezt a hatályos Btk. jelenleg ugyanúgy nem ismeri, mint a részben végrehajtandó, részben felfüggesztett szabadságvesztés jogintézményét, ám nemzetközi egyezmény ír elő kötelezettséget a magyar bíróság számára, hogy az ítélet átalakításakor az elítélt büntetőjogi helyzetét nem súlyosbíthatja.


Ez azonban nem eredményezheti azt, hogy a magyar bíróság a külföldi ítéletben megállapított 1 évet meghaladó próbaidőben határozza meg a feltételes szabadság tartamát, ugyanis ez esetben a Btk. 48.§-ának (1) bekezdésében írtak érvényesülnek és a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralévő részével.


A külföldi ítélet érvényének elismerése során a részben felfüggesztett szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartamát a Btk. 48.§ (1) bekezdés I. fordulata alapján kell megállapítani, amennyiben a felfüggesztett rész az 1 évet meghaladja, vagy azzal azonos.


Ezt erősíti meg a 2007. évi XIII. törvény azon indokolása, amelyet az Nbj. 48.§ (6) bekezdésének értelmezéséhez fűzött:


"Annak érdekében, hogy az így átalakított hazai büntetés a lehető legnagyobb mértékben hasonlíthasson a külföldi bíróság által kiszabott részben felfüggesztett szabadságvesztéshez, azaz a magyar jogszabályoknak megfelelő átalakítás során a feltételes szabadság tartama minél inkább megegyezhessen a külföldi bíróság ítéletében megállapított felfüggesztés tartamával a törvény úgy rendelkezik, hogyha ennek érdekében az szükséges, akkor el lehet tekinteni a Btk. 47.§-ának (2) bekezdésében meghatározott arányoktól, illetve a feltételes szabadság tartamát legalább 1 évben meghatározó Btk. 48.§-a (1) bekezdésének e rendelkezésétől".


Abban az esetben tehát, ha a külföldi ítéletben a felfüggesztés próbaidejének tartama az 1 évet nem éri el, úgy az Nbj. 48.§ (6) bekezdésének felhatalmazó rendelkezése alapján a Btk. 48.§ (1) bekezdésében írt 1 éves minimumtól eltérve a felfüggesztés próbaidejével azonos tartamban kell meghatározni a feltételes szabadság tartamát.


Ellenkező esetben a Btk. 48.§-ának (1) bekezdésében írt 1 éves tartam meghatározásával sérülne az 1994 évi XX. törvénnyel kihirdetett strasbourgi egyezmény 11. Cikk (1) bekezdésének d/ pontja, mivel az ítélet átalakításakor a hazai bíróság súlyosbítaná az elítélt büntetőjogi helyzetét a feltételes szabadság tartamának egy évben történő meghatározásával.


Összességében tehát a részben felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó külföldi ítélet érvényének elismerése esetén a feltételes szabadság tartamának meghatározatásakor az alábbiak szerint kell eljárni:


- az ítélet átalakításakor a feltételes szabadság tartamának meghatározásakor a magyar Btk. által előírt szabályokat kell alkalmazni, amely kizárja a külföldi ítéletben megállapított egy évet meghaladó próbaidő tartam feltételes szabadságként történő elismerését. Ez esetben a Btk. 48.§-ának (1) bekezdése szerint a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés le nem töltött részével.


- az ítélet átalakításakor a magyar bíróság nem súlyosbíthatja az elítélt büntetőjogi helyzetét, és amennyiben ez indokolja, úgy


- a feltételes szabadság tartamának meghatározásakor el lehet tekinteni a Btk. 47.§-ának (2) bekezdésében meghatározott arányoktól, illetve a feltételes szabadság tartamát legalább egy évben meghatározó Btk. 48.§ (1) bekezdésének rendelkezésétől.


Ekként a Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa - a Be. 443.§-ának (1) és (2) bekezdése alapján - a legfőbb ügyész jogegységi indítványának alapján és a jogegységi eljárás tárgyául szolgáló, illetve azzal szorosan összefüggő elvi kérdésekben a rendelkező rész szerint határozott.


A Jogegységi Tanács a határozatát a Bszi. 32.§-ának (4) bekezdése, illetve a Be. 445.§-ának (2) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.


Budapest, 2010. február 1.