1/2000. számú PJE határozat

1/2000. Polgári jogegységi határozat*

 

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Polgári Kollégium vezetője által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

Nyomdai úton előállított névre szóló részvény (a továbbiakban: részvény) csak forgatmány útján ruházható át.

A forgatmány nem érvényességi kelléke a részvényátruházás jogcíméül szolgáló szerződésnek (előszerződésnek).

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 31. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt jogkörében a (Bsz.) 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatására és annak eredményeként jogegységi határozat meghozatalára tett indítványt a következő jogkérdésben.

"Érvényes-e a névre szóló részvény tulajdonjogának átruházására irányuló, a Ptk. 338/B. §-a (1) és (2) bekezdésében előírt feltétel és alakiság mellőzésével megkötött szerződés?"

Az indítványozó a jogegységi határozat meghozatalának szükségességét az egységes ítélkezési gyakorlat biztosításához fűződő fokozott érdekkel indokolta, tekintettel arra, hogy a felvetett jogkérdés megítélésében a bírósági gyakorlat - sem a Legfelsőbb Bíróságon, sem pedig az alsóbb bíróságokon - nem egységes.

II.

A Bsz. 30. §-ának (2) bekezdése alapján hét tagból álló jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője felszólalásában kifejtette, hogy névre szóló részvény átruházása kizárólag csak a váltójogi szabályok szerinti forgatmány útján történhet meg. A forgatmány jelenti magát az átruházást, így ennek hiányában érvényesen létrejött részvényátruházási szerződésről nem beszélhetünk.

III.

A perekből nyert tapasztalatok szerint nem egységes a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy nyomdai úton előállított névre szóló részvények tőzsdén kívüli forgalma során fűződik-e joghatás az olyan részvényátruházási szerződéshez, amelyet nem követ forgatmányozás. E kérdésben két egymással ellentétes álláspont jelenik meg a bírói ítéletekben.

Az egyik álláspont különbséget tesz a tulajdonátruházást célzó szerződés (jogcím), valamint a tulajdonváltozást kiváltó forgatmányozás (szerzésmód) között, és ebből következően forgatmány hiányában sem tekinti a Ptk. 338/B. §-ának (2) bekezdése alapján érvénytelennek magát a részvényátruházási szerződést. A másik álláspont szerint nem válik külön a jogcímet teremtő és az átruházó ügylet, hanem a kötelmet magát is a forgatmány hozza létre. Következésképpen a forgatmány elmaradása esetén a részvényátruházási szerződés a Ptk. 338/B. §-a (1) és (2) bekezdésében előírt feltétel és alakiság mellőzése miatt - egy bírósági döntés szerint - nem létezőnek, illetve - más indokolás szerint - alaki okból semmisnek tekinthető.

A jogegységi tanács feladata annak eldöntése volt, hogy részvényátruházás esetén mi a jogi kapcsolat a tulajdonátruházást célzó szerződés és a tulajdonváltozást kiváltó forgatmány között; egyáltalán van-e helye ilyen megkülönböztetésnek? Előrebocsátja a jogegységi tanács, hogy a jogegységi határozat - az indítvány keretének megfelelően - csak és kizárólag a nyomdai úton előállított, névre szóló részvények nem tőzsdei forgalomban való átruházására vonatkozik.

IV.

A részvényekre, a részvényátruházásra vonatkozó alapvető hatályos szabályokat a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) tartalmazza. A Gt. 180. §-a (3) bekezdésének első mondata szerint: "A nyomdai úton előállított, névre szóló részvény átruházása a részvény hátoldalára vagy a részvényhez csatolt lapra (toldatra) írt teljes vagy üres forgatmány útján történik." E szabály alapján egyértelmű, hogy az ilyen részvény átruházásának kizárólagos módja a forgatmány, vagyis az ilyen részvényen értékpapírjogi hatállyal csak forgatmány útján lehet tulajdont szerezni. A forgatmány a váltójogból ismert fogalom, speciális írásbeli alakban megtett átruházó nyilatkozatot jelent. Bár a hatályos Gt. nem utal kifejezetten a váltójogi szabályokra, a Ptk.-nak a Gt. 9. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 338/B. § (2) bekezdése továbbra is kapcsolatot teremt a részvényátruházás és a váltóátruházás szabályai között, de csak a forgatás jogi tartalmát adó szabályokat illetően.

A Gt. alapján a részvény átruházható értékpapír. Az átruházás a tulajdonjogban szerzésmódot jelent, ami minden esetben jogcímet tételez fel. A tulajdonátruházás tehát kétféle jogügyletből áll: a tulajdonjog átruházására vonatkozó kötelezettségvállalásból, mint jogcímet teremtő kötelező ügyletből (szerződés) és a tulajdonátszállást eredményező átruházó (rendelkező) ügyletből. Ez a kettősség áll a részvényátruházásra is, vagyis részvényátruházásnál is különbséget kell tenni a jogcímes ügylet (legtöbbször szerződés) érvényes létrejötte és a tulajdonátszállást eredményező forgatmány között.

Az átruházás jogcíme tekintetében a részvényre vonatkozóan nincs olyan speciális törvényi rendelkezés, amely kivételt jelentene a dolog átruházás - Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó - szabályai alól. Eltérő rendelkezés csak a tulajdonátszállást eredményező rendelkező ügylet, a szerzésmód tekintetében van. A Ptk. 338/B. §-ának (1) bekezdése ugyanis csak magához a rendelkezéshez, vagyis a forgatáshoz kívánja meg a részvény birtoklását, a Gt. 180. §-ának (3) bekezdése, valamint a Ptk. 338/B. §-ának (2) bekezdése pedig szintén csak a szerzésmód, az átruházás módja tekintetében tartalmaznak speciális rendelkezéseket. Az e rendelkezések által előírt forgatmány ugyanis jogi jellegét tekintve csak az átruházás módja, vagyis a részvényen való tulajdonszerzéshez kapcsolódó jogcselekmény, amelynek elmaradása azonban nem érinti az átruházás jogcíméül szolgáló ügyletnek (mint a részvény forgatására való kötelmi jogi kötelezettségvállalásnak) a létrejöttét és érvényességét. A forgatmány nem alakisága, nem érvényességi kelléke a részvényátruházás jogcíméül szolgáló szerződésnek, amely forgatmány hiányában is érvényes és kikényszeríthető kötelmet keletkeztet. (A forgatmány hiányával esik egy tekintet alá az az eset is, amikor van ugyan forgatmány, de az érvénytelen, mert pl. nem a részvény hátoldalára vagy toldatára, hanem a részvény előlapjára írták.) Az indítványban megfogalmazott jogkérdéssel kapcsolatban tehát a jogegységi tanács álláspontja az, hogy a Ptk. 338/B. § (1) bekezdésében előírt feltétel és a (2) bekezdésben előírt alakiság nem a részvényátruházási szerződésre, hanem csak a részvényen való tulajdonszerzésre vonatkoznak, ezek hiánya tehát a szerződés kötelmi jogi érvényességét nem érinti.

A jogegységi tanácsnak ezt az álláspontját erősíti az is, hogy a Gt. 200. §-a a részvényátruházás sajátos szabályai közt az adásvétel egyes különös nemei közül olyan kötelmi jogi intézményeket (elővásárlási és visszavásárlási jogot, továbbá vételi jogot, illetve kötelezettséget) szabályoz, amelyek gyakorlati alkalmazhatóságát kizárná az a jogértelmezés, amely forgatmány hiányában a kötelmi jogi megállapodásnak nem tulajdonít joghatást. A Gt. 200. §-ának (1) bekezdésében jelzett esetekben ugyanis egyoldalú jognyilatkozatok keletkeztetik a kötelmet. Ha tehát pl. az elővásárlási jog jogosultja él ezzel a jogával, ez önmagában kiváltja a részvény átruházójának azt a bírói úton is kikényszeríthető kötelezettségét, hogy a részvényt az elővásárlási jogával élt személyre forgassa.

V.

Abból, hogy a részvény átruházásának jogcímében való megállapodás forgatmány hiányában is érvényes, következik, hogy a jogosult perben is követelheti a szerződés teljesítését, vagyis a részvény kiadását akár úgy, hogy a bíróság kötelezi az alperest a forgatmány részvényre való rávezetésére, akár úgy, hogy a Ptk. 295. §-a alapján a bíróság ítélete pótolja a hiányzó forgatmányt.

Ha ugyanis a részvény átruházója nem tesz eleget a részvény forgatására irányuló szerződéses kötelezettségének, ezzel szerződésszegést követ el és a másik szerződő fél a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján követelheti a teljesítést, (illetve ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől). Ha pedig a részvény átruházója a forgatmánnyal ellátott részvények kiadását kifejezetten megtagadja, akkor a jogosult a Ptk. 313. §-a alapján választhat a késedelem [300. §-ának (1) bekezdése] és a lehetetlenülés [312. §-ának (2) bekezdése] következményeinek alkalmazása között. Ha a jogosult a teljesítés követelését választja, keresetében kérheti, hogy a bíróság kötelezze az alperest a részvények forgatmánnyal ellátva történő kiadására. Amennyiben azonban eleve számolni lehet azzal, hogy az alperes nem kíván eleget tenni a forgatási kötelezettségének, akkor ennek kikényszerítését nem célszerű a végrehajtási eljárásra bízni. A Ptk. 295. §-a értelmében: "Ha a kötelezettség jognyilatkozat adására irányul, a teljesítést a bíróság ítélete pótolja." E jogszabály alapján a felperes kérheti, hogy a hiányzó forgatmányt a bíróság ítélete pótolja. Természetesen a részvény kiadására való kötelezésre ilyenkor is szükség van. A forgatmányt mint jognyilatkozatot pótló bírói ítélet biztosítja ugyan a forgatmányláncolat megszakítatlanságát, az ítélet azonban nem képezheti "örök időkre" a részvény "mellékletét", nem beszélve arról, hogy magának az értékpapírnak kell legitimálnia a birtokosát. A bírói ítélet által pótolt forgatmányt tehát rá kell vezetni a részvényre. A hatályos jog már ismer ilyen megoldást. A Gt. 180. §-ának (4) bekezdése szerint a nyomdai úton előállított, névre szóló részvény tulajdonjogának öröklés jogcímén történt átszállása esetén az örökös kérésére a részvénytársaság igazgatóságának elnöke jogosult és köteles az ítélet alapján, annak számának és keltének feltüntetésével a tulajdonosváltozásnak a részvény hátoldalán vagy a toldaton történő átvezetésére. A Gt. 180. §-ának (4) bekezdése szerinti megoldás analóg alkalmazásával kell eljárni abban az esetben is, amikor jogerős bírói ítélet a Ptk. 295. §-a alapján pótolja a hiányzó forgatmányt.

Természetesen nincs helye a részvények kiadására kötelezésnek akkor, ha a per során nyilvánvalóvá válik, hogy az alperes már nincs a szerződés teljesítésére alkalmas részvények birtokában pl. azért, mert a felperessel kötött részvényátruházási szerződés ellenére azokat másra forgatta. A részvény jóhiszemű megszerzőjének a részvényen fennálló tulajdonjogát a korábbi kötelmi jogosult már nem teheti vitássá. Ilyen esetben a lehetetlenülés szabályai [Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése] szerint csak kártérítés követelhető.

VI.

Az indítvány alapjául szolgált perek egy részében részvények átruházására kötött előszerződésekkel kapcsolatban merült fel az indítványban megfogalmazott jogkérdés, vagyis hogy a forgatmány hiánya nem teszi-e érvénytelenné az ilyen előszerződést. A kérdés megválaszolásához abból kell kiindulni, hogy az előszerződés jogi tartalma csak a szerződéskötési kötelezettség elvállalása és nem a tulajdonátruházás, így a részvény átruházására irányuló előszerződés érvénytelenségét a forgatmány mint átruházó nyilatkozat hiánya fogalmilag nem alapozhatja meg. Nem lehet a forgatmány hiányát az előszerződés alaki okból való érvénytelensége okának tekinteni a Ptk. 208. §-ának (6) bekezdése azon rendelkezése alapján sem, amely szerint az előszerződésre az annak alapján megkötendő szerződésre vonatkozó szabályok az irányadóak. A forgatmány ugyanis - az előzőeknek megfelelően - magának a részvényátruházási szerződésnek (tehát az előszerződés alapján megkötendő "végleges" szerződésnek) sem alaki érvényességi kelléke, így ebből következően az a Ptk. 208. §-ának (6) bekezdése alapján az előszerződés alakiságává sem tehető. (Ezzel ellentétes álláspont egyébként arra vezetne, hogy részvényátruházás esetén az előszerződés jogintézménye alkalmazhatatlan.)

A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács - a Bsz. 27. §-ában, 29. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján - a rendelkező rész alapján határozott.

Budapest, 2000. április 27.

Dr. Solt Pál s. k.,
a jogegységi tanács elnöke

Dr. Wellmann György s. k.,
előadó bíró

Dr. Haitsch Gyula s. k.,
bíró

Dr. Horeczky Károly s. k.,
bíró

Salamonné dr. Solymosi Ibolya s. k.,
bíró

Dr. Vezekényi Ursula s. k.,
bíró

Dr. Völgyesi Lászlóné s. k.,
bíró

 

 * Csak a régi Ptk. alapján elbírálható ügyekben alkalmazható: vö. 1/2014. PJE határozat V. 1. b) pont.