1/2000. KJE szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság K.III. tanácsa által kezdeményezett jogegységi eljárásban meghozta a következő
A kényszerbérletből eredő önkormányzati feladatok ellátása során az önkormányzat és a kényszerbérlő között polgári jogi jogviszony jön létre, ezért az ebből származó jogok bírósági érvényesítése esetén a Polgári perrendtartás általános szabályait kell alkalmazni.
I.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban meghozott Pfv.III.20.662/1998/4. számú ítéletével a Fővárosi Bíróság 42.Pf.26.940/1996/7. számú ítéletét hatályában fenntartotta. A jogerős ítélet elutasította a felperesek keresetét, amelyben annak megállapítását kérték, hogy a III. r. felperes által bérelt lakás kényszerbérletnek minősül. A felülvizsgálati bíróság ítéletének indokolása szerint a jogerős ítélet a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény /a továbbiakban: Ltv./ 62. §-ának /3/ bekezdésére hivatkozással - kiegészítve még a 85. § /1/ bekezdésében és a 90. § /1/ bekezdésében foglalt rendelkezésekkel - helytállóan állapította meg, hogy a jogszabály a kényszerbérlet meghatározásán túl az önkormányzat terhére olyan kötelezettséget ró, amely a kényszerbérlő részére önkormányzati cserelakás bérbeadásának felajánlását jelenti. Ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítése a jogszabály rendelkezésének tartalma folytán polgári perben nem kényszeríthető ki, sem a tulajdonos, sem a kényszerbérlő részéről.
Az Ltv. a kényszerbérletek felszámolásának elősegítésére a 85. §-ának /1/ bekezdésében határidő meghatározásával cserelakás bérbeadásának felajánlását írja elő az önkormányzat terhére, s a 90. § /1/ bekezdésében foglalt rendelkezés szerint e feladat teljesítéséhez az önkormányzatot költségvetési támogatás illeti meg. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy ezek a kényszerbérleteket érintő jogszabályi rendelkezések önkormányzati feladatokat, illetőleg közigazgatási jogviszonyokat teremtenek, amelyekkel kapcsolatos kérdésekben polgári bíróság előtt a Pp. 123. §-ára alapítottan megállapítási per indításának nincs helye; az ilyen tartalmú jogvita csak közigazgatási eljárásban, a sérelmezett határozat esetében közigazgatási per keretében bírálható el.
A Legfelsőbb Bíróság K.III. tanácsa - a kényszerbérletek folytán keletkező jogviszonyok megítélésében eltérő jogi álláspontja miatt -, el kívánt térni a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.662/1998/4. számú döntésétől, ezért az előtte folyamatban lévő eljáró bíróság kijelölési ügyben meghozott Kk.III.37.903/2000/2. számú végzésével a Bsz. 29. §-ának /2/ bekezdése alapján az eljárás felfüggesztése mellett, jogegységi eljárást kezdeményezett.
A negatív hatásköri összeütközés folytán indult bíróság kijelölési ügy előzményei a következők voltak:
A képviselő-testület határozatával helybenhagyta a kényszerbérletek megszűnésével foglalkozó ad hoc bizottságnak azt az elsőfokú határozatát, amelyben a bérlőt nem minősítette kényszerbérlőnek.
A bérlő a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróságtól kérte a képviselő-testületi határozat hatályon kívül helyezését és a kényszerbérleti jogviszony fennállásának megállapítását. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes lakásbérleti jogviszonya 1995. augusztus 27. napját követően jött létre, így kényszerbérlőnek nem tekinthető. A keresetet ezért ítéletével elutasította /9.P.IV.22.063/1996/7./.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság a 47.P.23.220/1998/3. számú végzésével a pert megszűntette, az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a keresetlevelet áttenni rendelte a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz. A határozat indokolása szerint a felperes keresetét a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára irányadó rendelkezések szerint kell elbírálni. A Fővárosi Bíróság utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság az 1995. június 19. napján megtartott konzultatív tanácskozás során olyan álláspontot fejtett ki, hogy a képviselő-testület határozata nem polgári jogi, hanem közigazgatási jogi jogviszonyban hozott határozat, így azt polgári jogi perben támadni nem lehet.
A Pp. hatásköri szabályainak megváltozása miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 9.K.63.024/1998/3. számú végzésével a pert megszűntette és a keresetlevelet áttette a Fővárosi Bíróságra, mint a közigazgatási perek lefolytatására hatáskörrel rendelkező bíróságra.
A Fővárosi Bíróság a 9.K.30.793/1997/7. számú végzésével a pert megszűntette, megállapította hatáskörének hiányát, és az eljáró bíróság kijelölése végett az iratokat felterjesztette a Legfelsőbb Bírósághoz. A bíróság álláspontja szerint a kényszerbérleti jogviszony megállapítása ügyében hozott alperesi határozat - döntés - nem közigazgatási jogkörben hozott határozat, hanem a polgári jogi jogviszony keretében vizsgálandó ügy. Egyes esetekben az önkormányzatoknak állást kell foglalni abban, hogy egy létező bérlet kényszerbérlet-e vagy sem. A bíróság kifejtette, hogy a lakásügyeket érintő önkormányzati nyilatkozatok polgári jogi jellegűek, beleértve azt is, hogy az önkormányzat képviselő-testülete, ad hoc bizottsága, vagy mind kettő véleményt nyilvánít a kényszerbérlet fennállása kérdésében. A bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben fennáll a jogszabályi lehetőség a megállapítási pernek.
A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén az indítványozó fenntartotta az indítványát.
A legfőbb ügyész képviselője az indítvánnyal kapcsolatos felszólalásában kifejtette, hogy az ügyben alkalmazandó törvényi rendelkezések [Ltv., Pp., 1957. évi IV. tv. /Áe./ stb.] alapján az a következtetés vonható le, hogy a kényszerbérlő elhelyezésével /cserelakás biztosításával/ kapcsolatban az Ltv. 90. §-ának /6/ bekezdése szerint peres eljárás indítható, de erre az eljárásra a törvényi feltételek hiányában a Pp. XX. fejezetében foglalt, a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók; ezekre a peres eljárásokra a polgári jogi perek szabályait kell alkalmazni. Ebből okszerűen következik az is, hogy a Pp. 123. §-a szerint indítható per a kényszerbérlet megállapítása iránt is.
Az Ltv. 62. §-ának /3/ bekezdése szerint kényszerbérlet az állampolgár tulajdonában álló lakásra - ide értve az államosított lakást is - 1953. április 1. napja előtt bármilyen jogcímen, illetőleg azt követően a lakásügyi hatóság kiutaló határozata alapján létrejött lakásbérlet.
Az Ltv. 85. §-ának /1/ bekezdése szerint a lakás fekvése szerint illetékes önkormányzat köteles 1998. december 31. napjáig a kényszerbérlő részére önkormányzati cserelakás bérbeadását felajánlani.
A /2/ bekezdés szerint, ha az önkormányzat a lakás bérbeadását a kényszerbérlőnek felajánlotta, a bérbeadó a bérleti szerződést a következő hónap utolsó napjára felmondhatja.
Az e tárgykörben hozott önkormányzati döntés nem minősíthető a Pp. 324. §-ának /1/ és /2/ bekezdésében megjelölt közigazgatási határozatnak. Ebből következik, hogy a kényszerbérlő elhelyezésével /cserelakás biztosításával/ kapcsolatos peres eljárás a Pp. XX. fejezetében foglalt, a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok szerint nem folytatható le.
Ha az önkormányzat a cserelakás bérbeadását felajánlja, ajánlata lakásbérleti szerződés megkötésére irányuló olyan polgári jogi jognyilatkozat, amelyet a kényszerbérlő vagy elfogad vagy nem; esetleg az ajánlattól eltérő tartalmú elfogadást /új ajánlatot/ tesz. Például a kényszerbérletet közös megegyezéssel megszűnteti és az önkormányzattól másik lakás biztosítása helyett pénzbeli térítést kér /Ltv. 90. § /3/ bek./.
Az Ltv. 1. § /3/ bekezdése szerint a törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései irányadók. A kényszerbérletből eredő önkormányzati feladatok ellátása során az önkormányzat és a kényszerbérlő között polgári jogi jogviszony jön létre. A jog érvényesítése - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - bírósági útra tartozik /Ptk. 7. § /1/ bek./
A kifejtett okoknál fogva a jogegységi tanács a Bsz. 27. §-ában, a 29. §-a /1/ bekezdésének d/ pontjában és a 32. §-ának /4/ bekezdésében foglaltak alapján a rendelkező rész szerint határozott.
Budapest, 2000. november 30.
Dr.Solt Pál sk. a tanács elnöke, Dr.Rakvács József sk. előadó bíró, Dr.Besenyeiné dr.Varga Katalin sk. bíró, Dr.Havasi Péter sk. bíró, Dr.Horeczky Károly sk. bíró, Dr.Kozma György sk. bíró, Dr.Petrik Ferenc sk. bíró