Jpe.II.60.058/2025/3. számú határozat

A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának
végzése

Az ügy száma: Jpe.II.60.058/2025/3.

Terhelt: a VI. rendű terhelt neve

A VI. rendű terhelt védője: Váczi Ügyvédi Iroda
                                          (a VI. rendű terhelt védőjének címe
                                          eljáró ügyvéd: Dr. Váczi Péter)

A per tárgya: áru hamis megjelölésének bűntette és más bűncselekmény

A jogegységi panaszt benyújtó fél: a VI. rendű terhelt

A jogegységi panasszal támadott határozat száma: Bfv.783/2024/11. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria a VI. rendű terhelt jogegységi panaszát visszautasítja.

Indokolás

1. A VI. rendű terhelt (a továbbiakban: panaszos) a Kúria Bfv.783/2024/11. számú végzésével (a továbbiakban: támadott határozat) szemben nyújtott be jogegységi panaszt, amelyben a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott elsőfokú és másodfokú határozatot hatályában fenntartotta. A panaszos a jogegységi panasz jogalapjaként a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) bekezdését jelölte meg. Kérte a támadott határozat hatályon kívül helyezését, a Kúria új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint a támadott határozat eltér a Kúria Bfv.830/2017/16. számú, a „BH2016.163.III.” számon megjelent és a „BH2014.103.I.” számon megjelent határozataitól. A panaszos kérte a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.563/2019/34. számú ítélete végrehajtásának felfüggesztését is.
2. A jogegységi panasz érdemben nem bírálható el.
3. A Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (6) bekezdés h) pontja alapján – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – visszautasítja, ha az nem tartalmazza a (3) bekezdésben foglaltakat, és a megfelelő kiegészítés az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem történt meg. A Bszi. 41/C. § (3) bekezdése értelmében a jogegységi panaszban – a beadványra vonatkozó általános szabályokon túl – meg kell jelölni azt a határozatot, amellyel szemben a fél a panaszt előterjeszti és azt a közzétett kúriai határozatot, amelytől jogkérdésben való eltérést állít a fél.
4. A panaszos a beadványában a Bfv.830/2017/16. számú határozat mellett kettő, a Kúriai Döntések (korábban: Bírósági Határozatok) című folyóiratban megjelent bírósági határozatra hivatkozott, így a „BH2016.163.III.”, „BH2014.103.I.” számú döntésekre. Jogegységi panasz a Kúria 2012. január 1. napját követően a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt terjeszthető elő. A BHGY nem összetévesztendő az 1952 óta kiadott Bírósági Határozatok (2013-től Kúriai Döntések), 2022. január 1. napja óta online elérhető folyóirattal, amely jelenleg a Kúria, azt megelőzően pedig utoljára a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. szabad felhasználású kiadványa. A BHGY a Bszi. által létrehozott, annak 163-165. §-aiban szabályozott, online, bárki által elérhető és kereshető hivatalos gyűjtemény, ami a törvényben meghatározott bírósági határozatokat anonimizált formában, de egyebekben változtatás nélkül és a törvényben előírt körben teljeskörűen tartalmazza. {Jpe.II.60.020/2024/3., Indokolás [4]}
5. A folyóiratban megjelent eseti döntések jogegységi panasz alapjául csak akkor szolgálhatnak, ha azokat a BHGY-ban is közzétették. {Jpe.II.60.020/2024/3., Indokolás [10]} Megállapítható, hogy a Kúria a BH 2016.163. számon megjelent döntést Bfv.666/2015/9., míg a BH 2014.103. számon megjelent döntést Bfv.868/2012/14. számon hozta meg, azok a BHGY-ban közzé vannak téve.
6. A Jogegységi Panasz Tanács azonban számos döntésében következetesen kifejtette, hogy a támadott és a hivatkozott határozat megjelölésének követelménye nem a határozatok és az eltérés puszta megnevezését jelenti. A jogegységi panaszban nem elég arra hivatkozni, hogy az egyik határozat eltért a másiktól, a panasz befogadásához szükséges, hogy a panaszos megjelölje miben látja az eltérést. Az eltérés megjelölésének azonban konkrétnak kell lennie, pontos jogértelmezésre vonatkozó álláspontnak kell ütköznie pontos jogértelmezésre vonatkozó állásponttal. Továbbá a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa azt is egyértelművé tette, hogy a panaszosnak ki kell munkálnia, hogy a támadott határozat konkrétan melyik jogszabályi rendelkezésre vonatkozó mely jogértelmezést hol nem tartotta be, hol tért el a támadott határozat jogkérdésben a Kúria közzétett határozatában kifejtett jogértelmezéstől. Fel kell tárni tehát az ügyek összehasonlítható tényállását, az ügyben felmerült jogkérdést, az alkalmazandó jogot; egy konkrét jogszabály konkrét határozatban való értelmezését kell összevetni egy hasonló helyzetben történt más értelmezéssel. {Jpe.I.60.059/2024/5., Indokolás [4]}
7. A panaszos a jogegységi panaszban a Bfv.830/2017/16. számú végzésből idézett egy mondatot, amely szerint „az alapcselekmény és a pénzmosás esetében valóságos heterogén halmazat általában nem jöhet létre, azaz egy elkövetési magatartás (vagy magatartás sorozat) egyidejűleg az alapbűncselekmény és a pénzmosás törvényi tényállását nem merítheti ki”. Hangsúlyozta az azzal kapcsolatos álláspontját, hogy a pénzmosás körében megállapított büntetőjogi felelősségre vonás nem megalapozott, azonban e körben nem mutatta be a hivatkozott és a támadott határozat közötti ügyazonosságot, nem munkálta ki, hogy milyen értelmezésbeli különbség van a támadott és a hivatkozott határozat között.
8. A panaszos a következő referenciahatározatot „BH2016.163.III.” számon jelölte meg. Ezt a határozatot a Kúria Bfv.666/2015/9. számon hozta meg, erre azonban a panaszos nem hivatkozott a felülvizsgálati indítványában. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján benyújtott jogegységi panasz befogadási vizsgálata során szempont, hogy a panaszos a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott-e a jogegységi panaszban megjelölt referenciahatározatokra. Tekintettel azonban arra, hogy e határozatot a panaszos felülvizsgálati eljárással összefüggésben (is) említi, ennek a felülvizsgálati eljárást követően lehetne relevanciája, így vizsgálandó az e határozattal kapcsolatban kifejtett érvélése. Azt sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta a történeti tényállás azon hiányosságát, hogy mely cselekmények valósították meg az eredetleplezési célzatot, s így a törvényi tényállásban szereplő elkövetési magatartás hiányának ellenére állapították meg a terhelt büntetőjogi felelősségét a pénzmosás bűncselekményében. E körben sem mutatta be azonban azt, hogy a támadott határozat konkrétan melyik jogszabályi rendelkezésre vonatkozó mely jogértelmezést hol nem tartotta be, hol tért el a támadott határozat jogkérdésben a Kúria közzétett jogértelmezésétől.
9. A panaszos a harmadikként megjelölt referenciahatározatot (Bfv.868/2012/14.) is BH számon említi („BH2014.103.I.”), azonban e határozatnál is azt emeli ki, hogy a Kúria gyakorlata szerint büntető anyagi jogszabálysértés, ha az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége nem dönthető el, miként az is, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján nem lehetséges megalapozott állásfoglalás a terhelt cselekményének törvényes minősítése, következésképpen a büntetés kiszabása kérdésében. Hangsúlyozta ezen határozattal kapcsolatban is a korábban kifejtett álláspontját, amely szerint nem valósított meg pénzmosással kapcsolatos tevékenységet, az eljárás során nem merült fel erre vonatkozó adat, illetve körülmény, hogy bármilyen leplező magatartást kifejtett volna a bűncselekményből származó haszon kapcsán, így nem lehetett volna a büntetőjogi felelősségét e bűncselekményben megállapítani. E határozatra való hivatkozás körében is elmaradt a támadott határozat és a referenciahatározat tényállásának és az ügyekben megjelenő jogkérdések értelmezésének összevetése, azok ütköztetése, valamint az ügyek összehasonlítható tényállásának bemutatása, az ügyazonosság feltárása.
10. Az eseti döntések bemutatása után kiemelte azon álláspontját, hogy a támadott határozat a fent hivatkozott döntésekkel ellentétes, és nem vizsgálta a pénzmosás megállapításának vonatkozásában a szükséges elkövetési magatartások meglétét. A panaszos szerint tényállási ellentmondás ellenére állapították meg a pénzmosás elkövetését, amely magával vonta a bűnszervezetben történt elkövetést, annak ellenére, hogy a támadott határozat tényállása nem részletezi, hogy milyen módon valósult meg a bűncselekményből származó vagyon leplezett célú felhasználása.
11. Megállapítható, hogy a panaszos nem tett eleget a Jogegységi Panasz Tanács gyakorlatában kialakított tartalmi követelményeknek. A panaszos elsősorban azt sérelmezte, hogy a bíróság megállapította a büntetőjogi felelősségét a pénzmosás bűncselekményében, és a jogegységi panaszban az eljárás korábbi szakaszában el nem fogadott érvelését ismételte meg. A panaszos az általa tévesnek tartott kúriai jogértelmezést kívánta orvosolni, amelyre a jogegységi panasz eljárás nem ad lehetőséget. A jogegységi panasz eljárás nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, továbbá az abban szereplő indokolás felülmérlegelését. Az nem működhet kvázi „szuper-felülvizsgálatként”. {Jpe.I.60.001/2024/4., Indokolás [11]}.
12. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (6) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

Elvi tartalom

13. A jogegységi panaszban nem elég arra hivatkozni, hogy az egyik határozat eltért a másiktól, a panasz befogadásához szükséges, hogy a panaszos megjelölje, miben látja az eltérést. Az eltérés megjelölésének azonban konkrétnak kell lennie, pontos jogértelmezésre vonatkozó álláspontnak kell ütköznie pontos jogértelmezésre vonatkozó állásponttal.
14. A panaszosnak ki kell munkálnia, hogy a támadott határozat konkrétan melyik jogszabályi rendelkezésre vonatkozó mely jogértelmezést hol nem tartotta be, hol tért el a támadott határozat jogkérdésben a Kúria közzétett jogértelmezésétől. Fel kell tárni tehát az ügyek összehasonlítható tényállását, az ügyben felmerült jogkérdést, az alkalmazandó jogot; egy konkrét jogszabály konkrét határozatban való értelmezését kell összevetni egy hasonló helyzetben történt más értelmezéssel.

Záró rész

15. Az eljárás a jogegységi panasz visszautasítására tekintettel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján illetékmentes.
16. A jogegységi panasz visszautasítása miatt a büntetés félbeszakításáról rendelkezni nem kellett.
17. A végzés ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2025. október 27.

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Farkas Katalin s.k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,
Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s.k. bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró,
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró,
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Márton Gizella bíró helyett,
Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró,
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró,
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró,
Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró,
Dr. Suba Ildikó s.k. bíró,
Dr. Stark Marianna s.k. bíró,
Dr. Tóth Kincső s.k. bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró helyett