Jpe.II.60.044/2025/14. számú határozat

A Kúria 
Jogegységi Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Jpe.II.60.044/2025/14.

A felperesek: az I. rendű felperes neve 
                      (az I. rendű felperes címe) 

                       a II. rendű felperes neve 
                      (a II. rendű felperes címe) 

                       a III. rendű felperes neve 
                       (a III. rendű felperes címe) 

                       a IV. rendű felperes neve 
                       (a IV. rendű felperes címe) 

                        az V. rendű felperes neve 
                        (az V. rendű felperes címe)

A felperesek képviselői: Bassola Ügyvédi Iroda III-V. rendűért 
                                        (eljáró ügyvéd: Dr. Bassola Bálint, 
                                         a III-V. rendű felperesek képviselőjének címe)

Az alperes: Gazdasági Versenyhivatal 
                   (az alperes címe)

Az alperes képviselője: Dr. Szögi Nóra kamarai jogtanácsos és Dr. Ay Zoltán 
                                     Nándor kamarai jogtanácsos

A per tárgya: versenyfelügyeleti ügyben indult közigazgatási jogvita

A jogegységi panaszt benyújtó felek: a III. rendű, IV. rendű és V. rendű felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat száma: 
                                                    Kfv.37.427/2025/2. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria a III-V. rendű felperesek jogegységi panaszait elutasítja.

Kötelezi a III-V. rendű felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek személyenként 55.000 (ötvenötezer) forint jogegységi panasz eljárásban felmerült költséget.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. Az ügy felperesei közúti táblák kihelyezésével és útburkolati jelek festésével foglalkozó gazdasági társaságok. Az alperes a felperesekkel és más eljárás alá vont vállalkozásokkal szemben 2015. március 16-án versenyfelügyeleti eljárást indított, mivel észlelése szerint a vizsgált 2011-2015 közötti időszakban közbeszerzési és egyéb versenyeztetési eljárásokon az ajánlati árakra, a nyertes vállalkozás személyének meghatározására, valamint a munkákkal kapcsolatos kompenzációkra vonatkozó előzetes egyeztetéseket folytattak.
  2. Az alperes a 2023. szeptember 14-én hozott VJ/3-1107/2015. számú határozatában (a továbbiakban: Határozat) megállapította, hogy a II. rendű felperes 2012 szeptembere és 2014 júliusa, a cég neve1 mint az cég neve2 jogutódja 2013 februárja és 2014 júliusa, az I. rendű felperes pedig 2012 szeptembere és 2014 szeptembere között a forgalomtechnikai tevékenységeket, azaz a közúti táblák kihelyezését és az útburkolati jelek festését érintő, a közép-magyarországi régióra vonatkozó, a status quo (piaci részesedések) fenntartására irányuló, a piac, illetőleg az egyes tenderek felosztása, az árak egyeztetése és az árakra vonatkozó érzékeny információk megosztása révén megvalósuló, versenykorlátozó célú egységes, folyamatos és összetett jogsértést tanúsított, megsértve ezáltal a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. § (2) bekezdés a) és d) pontját, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 101. cikk a) és c) pontját (Határozat I. pont).
  3. Továbbá megállapította, hogy az V. rendű felperes 2011 februárja és 2015 márciusa között az I. pont szerinti magatartás nyugat-magyarországi régió tekintetében történő tanúsításával (Határozat II. pont); a IV. rendű felperes 2012 májusa és 2014 októbere között az I. pont szerinti magatartás kelet-magyarországi régió tekintetében történő tanúsításával az I. pontban foglalt jogsértést valósították meg (Határozat III. pont). A versenytanács azt is megállapította, hogy a cég neve3 és a cég neve4 is részese volt a II. rendű felperes, a cég neve1, az I. rendű felperes, a cég neve5, az V. rendű felperes, a cég neve6, a cég neve7, a IV. rendű felperes, valamint a cég neve8 részvételével létrejött, a cég neve9 2013. évi országos útburkolati jel festési tendere (30. számú tender) kapcsán az egyes résztenderek felosztására vonatkozó, versenykorlátozó célú megállapodásnak, amely a fenti I-III. rendelkezéssel is érintett eljárás alá vontak esetén az egyes regionális szintű egységes és folyamatos jogsértések részét képezi (Határozat IV. pont).
  4. Az alperes azt is megállapította, hogy a cég neve10 a Magyar Közút megye neve Megyei Igazgatóságának forgalomtechnikai eszközök szállítása tárgyú tendere (2014. július) kapcsán a tender felosztására irányuló, versenykorlátozó célú magatartást tanúsított azáltal, hogy a IV. rendű felperessel egyeztették ajánlatadói magatartásukat, áraikat, megsértve ezáltal a Tpvt. 11. § (2) bekezdés a) és d) pontját, valamint az EUMSZ 101. cikk a) és c) pontjait (Határozat V. pont).
  5. A megállapított jogsértések miatt az alperes az I. rendű felperessel szemben 21.950.000 forint, a II. rendű felperessel szemben 76.720.000 forint, a III. rendű felperessel szemben 5.860.000 forint, a IV. rendű felperessel szemben 46.500.000 forint, míg az V. rendű felperessel szemben 59.620.000 forint versenyfelügyeleti bírságot szabott ki (Határozat VII. pont).
  6. Határozata indokolásában az alperes ismertette a 2011-2015 közötti időszakban az országos és megyei közúthálózaton, az önkormányzati kezelésű helyi közutakon és az egyéb utakon megvalósítandó forgalomtechnikai munkálatokra kiírt versenyeztetési eljárásokkal kapcsolatos tendereket, ahol a rendelkezésre álló bizonyítékokra tekintettel az eljárás alá vontak részéről a jogsértő egyeztetések tényét bizonyíthatónak találta. Megállapította, hogy a vállalkozások az általuk kötött megállapodásokkal és az ennek alapján meghozott döntéseikkel lényegében kizárták a magatartásuk autonóm, egymástól független jellegét. Az eljárás alá vontak közül az I-II. és a IV-V. rendű felperesek egy országos, valamint a II. rendű felperes öt, a III. rendű felperes tizenkettő, a IV. rendű felperes tizennyolc, az V. rendű felperes harminckettő helyi jogsértő egyedi tenderben vett részt. A jogsértés kezdetét az adott vállalkozás részvételével megvalósult első bizonyíthatóan jogsértő tender időpontjához igazította.
  7. Az eljárás alá vont vállalkozások közül az I-V. rendű felperesek közigazgatási pert indítottak az alperes határozatával szemben. A Fővárosi Törvényszék a 2025. április 10-én kelt 105.K.703.615/2023/75. számú ítéletével a felperesek keresetét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította. A felperesek eljárásjogi jogsértésekre, az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének megsértésére való hivatkozásai kapcsán részletesen kifejtette, hogy az egyes egyéni tenderek esetén miért volt alapos a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a jogsértés megállapítása. Hangsúlyozta a határozat megfelelőségét a Kúria Kfv.37.288/2022/13. számú ítélete és az Alkotmánybíróság 30/2014. (IX. 30.) AB határozata bizonyításra vonatkozó követelményeket és mércét kijelölő részeire figyelemmel. A Kúria joggyakorlatára tekintettel kiemelte, hogy az egységes, folyamatos jogsértésben való részvétel bizonyításának a Kúria által meghatározott három feltétele megállapítható volt az alperes határozata alapján. Azt állapította meg, hogy az alperes a bizonyítékok egyenkénti és összességükben történő értékelésére alapítottan, okszerű következtetéseket levonva állapította meg a tényállást és az eljárás alá vont vállalkozások által elkövetett jogsértéseket.
  8. Az ügyintézési határidő túllépésével kapcsolatos kereseti érvelések kapcsán megállapította a jogerős ítélet, hogy megalapozatlan az az érvelés, amely szerint az alperes nem szabhatott volna ki bírságot, ha határozatát határidőben hozza meg. Hangsúlyozta a Kúria gyakorlata alapján, hogy a határidő észszerűségét az eljárás típusa, összetettsége és az eljárás alá vontak száma kontextusában kell vizsgálni. A törvényszék a határozat megsemmisítését indokoló szakszerűtlenséget nem állapított meg, arra is tekintettel, hogy az alperes a büntetőbíróság ítéletéhez kötve volt, a nagy méretű iratanyagnak az áttekintése sok időt vett igénybe, igazgatási szünet is volt a vitatott időszakban és a versenytanács tagjainak személyében is történt változás.
  9. Rámutatott a következőkre: önmagában az, hogy a Kúria Kf.37.959/2018/14. számú ítéletétől eltérően a Jpe.I.60.019/2022/9. számú határozatra figyelemmel nem állapította meg a bírságolási jognak a határidő túllépése miatti automatikus elenyészését, nem tekinthető a felperesekre hátrányosabb jogszabály alkalmazásának. A III-V. rendű felperesek állításával szemben az alperes nem a saját felróható magatartásával szerzett előnyként, hanem a Tpvt. 78. §-a szerint szabta ki a bírságot. Azt is részletesen elemezte, hogy a bírság mértékének körében az alperes mérlegelése okszerű volt, az arányosítás követelményének az alperes eleget tett, valamint enyhítő körülményként értékelte az eljárás elhúzódását is.
  10. A jogerős ítélet ellen a II., valamint a III., IV. és V. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A II. rendű felperes a befogadás körében a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjával összefüggésben állította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Kp. 85. § (5) bekezdését, a Tpvt. 78. § (3) bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdését és 346. § (5) bekezdését. A Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontjának vonatkozásában pedig azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet a 4/2023. Jogegységi határozat (a továbbiakban: JEH) [64]-[65] bekezdésétől, valamint a Kúria Kfv.38.235/2021/9. számú határozatának [63] bekezdésétől jogkérdésben eltér.
  11. A III., IV. és V. rendű felperes egyaránt a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab), ad) alpontjára és a b) pontra hivatkozott. Az ab) alpont vonatkozásában kifejtették, hogy az eljárás során az alábbi elvi jelentőségű jogkérdések merültek fel: irányadó-e a nemo suam jogelv a közigazgatási hatósági eljárásban, illetve mi minősül előnynek a nemo suam fogalomrendszere szerint, konkrétan a hatóság számára előnynek minősül-e a bírságolási jogkör helyreállása. A jogkérdés társadalmi jelentőségét szerintük az adja, hogy a hatóságok az általuk elkövetett jogsértések nyomán adott esetben kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek. Az ilyen mulasztások jogkövetkezményeinek meghatározásához jelentős társadalmi érdek fűződik. A jogbiztonság és a közigazgatásba vetett közbizalom egyaránt erősödhet, ha a hatóságok mulasztásainak jogkövetkezményeit a Kúria „precedensértékű” határozatában tisztázza.
  12. Az ad) alpont körében a III. rendű felperes a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdése, a IV. és V. rendű felperes pedig a Pp. 279. § (1) bekezdése és a 346. § (4)-(5) bekezdései megsértésére hivatkozott. A IV. és V. rendű felperes a Pp. 279. § (1) bekezdés megsértésével összefüggésben előadta, hogy a törvényszék iratellenesen megállapított tényállásra alapítottan a rendelkezésre álló bizonyítékokból helytelen következtetést vont le, amely kihat az ügy érdemére is. Előadták, hogy a jogerős ítélet „több ponton mellőzte az indokolást”, érdemi reflexió nélkül hagyta az érveiket, vagy fogadta el az alperes megközelítését. E körben a törvényszék nem fejtette ki, hogy miért nem tekinthető előnynek a bírságolási jogkör megalapozása a nemo suam fogalomrendszerében, különös tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság absztraktabb célokat is előnyként kezel {15/2019. (IV. 17.) AB határozat [65] pont}, és nem fűzött indokolást ahhoz, hogy miért nem kellett az alperesnek feltárnia a kiírói közrehatás mértékét az egyes tenderek kapcsán, amikor az értelemszerűen a verseny korlátozásának lényeges tényállási elemét képezi. Utaltak ezzel kapcsolatban a 2/2024. (XII. 3.) KK vélemény 5. pontjához fűzött indokolásra is.
  13. A III-V. rendű felperesek a b) pont körében azzal érveltek, hogy a határozat a Kf.39.062/2020/4. számú kúriai határozat [47] bekezdésében foglalt jogértelmezésnek nem felel meg. A két határozat közötti azonosság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. A hivatkozott határozat megjelölt bekezdése arról foglal állást, hogy egy adott tényállási elem bizonyítatlanságának terhét a versenyfelügyeleti eljárásban melyik félnek kell viselnie, közelebbről a versenyfelügyeleti eljárás büntetőjogias karaktere mennyiben befolyásolja a bizonyítási teher allokációját. Álláspontjuk szerint a Kf.39.062/2020/4. számú határozat egyértelművé teszi, hogy a Ket. 50. § (1) bekezdésének alkalmazása során nem lehet bizonyítatlan tényeket az eljárás alá vont vállalkozás terhére értékelni. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a feleken kívül még legalább két vállalkozás is részt vett az egyes jogsértésekben, bizonyítatlan tényt értékelt a terhükre, ezért az ítélet [169] bekezdése eltér Kf.39.062/2020/4. számú határozattól. A IV. rendű felperes e körben még előadta, hogy az alperes a jogsértés kezdő időpontját nem tudta feltárni, de azt a IV. rendű felperesre hátrányos időpontban határozta meg, amit a törvényszék ítélete [131] bekezdésében elfogadott. A törvényszék az ítélete [135] bekezdésében szintén bizonyítatlan tényt értékelt a terhére, mert úgy foglalt állást, hogy a korábbi években nem vizsgált tendereken sem fogadható el, hogy azokon a IV. rendű felperes nem követett el jogsértést és ezért az árai a versenyárat tükrözik.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria Kfv.37.427/2025/2. számú végzésével (a továbbiakban: támadott határozat) a felülvizsgálati kérelmek befogadását megtagadta, mivel a II., III., IV. és V. rendű felperes által előadottak vizsgálata alapján a rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatását nem látta indokoltnak.
  2. Az indokolásban kifejtette, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont (a felvetett jogkérdés különleges súlya, társadalmi jelentősége) körében a III-V. rendű felperesek a felülvizsgálati kérelmükben mindösszesen arra hivatkoztak, hogy a jelen ügyben a nemo suam jogelv értelmezése merült fel, az alperes mulasztásának jogkövetkezményeit a jogbiztonság és a közigazgatásba vetett közbizalom erősödése érdekében le kell vonni, e mulasztások meghatározásához jelentős társadalmi érdek fűződik. Rámutatott, hogy az ügyintézési határidő versenyhatóság általi túllépésével kapcsolatban van iránymutató gyakorlat (Kfv.37.759/2021/9., Kfv.38.235/2021/9., Kfv.37.026/2022/8.), továbbá a Kúria Jogegységi Tanácsa is – az Alkotmánybíróság vonatkozó határozataira tekintettel – foglalkozott a kérdéssel, ezt a gyakorlatot pedig a törvényszék idézte és követte. Utalt arra, hogy e befogadási ok esetén az egyéni jogsérelem megjelölése nem elegendő, a befogadáshoz az szükséges, hogy a döntés legalább áttételesen a társadalom szélesebb körére is hatást gyakoroljon, az túlmutasson a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozaton, ilyen hatást a Kúria nem talált azonosíthatónak.
  3. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjának vizsgálata kapcsán a Kúria hangsúlyozta, hogy a IV. és V., valamint a III. rendű felperesek által hivatkozott jogszabálysértések nem szolgálhattak a befogadás okául. A IV. és V. rendű felperes a Pp. 279. § (1) bekezdés megsértésére egyaránt hivatkozott, kifejtve, hogy az elsőfokú bíróság „iratellenes tényállás nyomán vizsgálta” a kereset pontjait és a rendelkezésre álló bizonyítékokból helytelen következtetést vont le. A Kúria a befogadás körében ezzel összefüggésben azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az ítélete [158] bekezdésében az ezzel kapcsolatos előadásokra reagált. Az V. rendű felperes azzal is érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a jogsértés súlyát kifejező arányszámok egyediesítésének hiányára vonatkozó kifogásait nem egészében merítette ki. A per adatai alapján ezzel szemben megállapította, hogy az eljárt bíróság e kereseti érvekre az ítélet indokolása [193]-[194] bekezdésében részletesen is kitért.
  4. Továbbá a III., IV. és V. rendű felperes Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésére való hivatkozása vonatkozásában a Kúria a periratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyintézési határidő alperes általi elmulasztásának kérdését és ennek a felperesek bírságfizetési kötelezettségével való kapcsolatát részletesen vizsgálta a [174]-[182] és a [185]-[188] bekezdésekben, vagyis a keresetben foglaltakat megválaszolta, a kiírói közrehatás alperes általi értékelésével összefüggő álláspontját pedig az ítélet [193] bekezdésében fejtette ki. Emellett utalt arra is, hogy „a Kúria következetes gyakorlata szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és a figyelembe vett bizonyítékok értékelésének felülmérlegelésére kirívó iratellenesség vagy okszerűtlenség, illetve súlyos eljárási szabályszegés hiányában nincs lehetőség (Kfv.I.35.316/2021/2., Kfv.III.37.028/2022/2., Kfv.VII.37.037/2022/2., Kfv.III.37.768/2022/2., Kfv.V.37.686/2023/3.)” {támadott határozat, Indokolás [37]}. Hangsúlyozta, hogy ezen befogadási ok megállapíthatóságához a felülvizsgálati kérelmekben előterjesztett indokolásnak olyan kétséget kell ébresztenie a felülvizsgálni kért jogerős határozat helytállósága tekintetében, hogy az további érdemi vizsgálat nélkül ne legyen megítélhető (Kfv.35.472/2022/3., Kfv.45.269/2022/2., Kfv.35.285/2023/2., Kfv.35.129/2024/2.). Ennek hiányában a felülvizsgálati kérelmek befogadása a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja alapján nem volt lehetséges.
  5. A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperesek ugyancsak hivatkoztak a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontjára. A II. rendű felperes e körben előterjesztett hivatkozását a Kúria érdemben nem vizsgálta, mivel a támadott és a hivatkozott határozatok közötti ügyazonosságot nem mutatta be, az egyéniesítés nélkül a határozatokból kiemelt bekezdésrészek idézése e befogadási ok alátámasztására nem voltak alkalmasak. A III-V. rendű felperesek a felülvizsgálati kérelmükben azzal érveltek, hogy a jogerős ítélet [169] bekezdésben szereplő jogértelmezése a Kúria Kf.39.062/2020/4. számú határozata [47] bekezdésétől eltér, valamint a IV. rendű felperes ezzel összefüggésben az elsőfokú ítélet [135] bekezdését is megjelölte. A Kúria egyrészt megállapította, hogy a Kf.39.062/2020/4. számú ítélet általános megállapításai az elsőfokú bíróság ítéletének megjelölt bekezdéseivel nem összevethetők, másrészt a befogadás körében előadottak az elsőfokú bíróság által elvégzett mérlegelés felülmérlegelését célozzák, amelyre a korábban már kifejtettek szerint kirívó okszerűtlenség valószínűsítésének hiányában nincs lehetőség. A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati kérelmek Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan történő befogadását sem tartotta indokoltnak.
  6. A fentiekre tekintettel a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kúria a Kp. 118. § (2) bekezdését alkalmazva megtagadta.

A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata

  1. A támadott határozattal szemben a III., IV. és V. rendű felperesek külön-külön terjesztettek elő jogegységi panaszt, amelyek tárgyi összefüggésére tekintettel (mind a három jogegységi panaszt ugyanazzal a határozattal szemben nyújtották be) a Kúria Jogegységi Tanácsa Jpe.II.60.044/2025. számú eljáráshoz egyesítette a Jpe.II.60.045/2025. számú és a Jpe.II.60.046/2025. számú jogegységi panasz eljárásokat.
  2. A III-V. rendű felperesek panaszai tartalmilag azonos érveléssel arra irányultak, hogy a Kúria Jogegységi Tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/D. § (2) bekezdése alapján a támadott határozatot helyezze hatályon kívül és a Kúriát utasítsa a felülvizsgálati eljárás lefolytatására. A panaszban három tárgykörben állítottak eltérést a Kúria közzétett joggyakorlatához képest, referenciahatározatként megjelölve a Kfv.37.172/2025/2. számú végzést (a továbbiakban: referenciahatározat1.), a Jpe.II.60.002/2023/5. számú határozatot (a továbbiakban: referenciahatározat2.), valamint a Kf.39.062/2020/4. számú ítéletet (a továbbiakban: referenciahatározat3.).
  3. Az első eltérés kapcsán kifejtették, hogy a Kúria a támadott határozatban a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja körében nem a korábban közzétett határozatban szereplő tesztet alkalmazta, ezért az ellentétes a referenciahatározat1.-gyel. Az ügyazonosság fennállása kapcsán utaltak a Kúria Jogegységi Tanácsának gyakorlatára (Jpe.I.60.002/2021/7.), előadva, hogy eljárásjogi kérdésekben az ügyazonosságot eltérően kell megítélni, annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az alkalmazott eljárásjogi rendelkezések azonosak-e és az absztrakt jogkérdést azonosan vagy eltérően válaszolták-e meg (Jpe.II.60.002/2023/5.). Érvelésük szerint a Kúria a támadott határozatban nem, illetve nem a referenciahatározatok szerinti tartalommal alkalmazta a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdéseit. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontját eljárási jellegű kérdésként azonosították, amelyet a Kúria mind a támadott határozatban, mind a referenciahatározat1.-ben alkalmazott, erre a tényre alapították az ügyazonosság fennállását. Kifejtették, hogy az absztrakt jogkérdést a két határozat eltérően válaszolja meg, mivel a referenciahatározat1. szerint a fenti befogadási ok körében az vizsgálandó, hogy a bíróság indokolási kötelezettsége az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre teljesült vagy sem. Ezzel szemben a támadott határozatban a Kúria a felülmérlegelés tilalmára utalt, összemosva a Pp. 279. § (1) bekezdésének és a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésének sérelmét. Álláspontjuk szerint a Kúria által elfogadott indokolás e körben a joggyakorlatból fakadó követelményekkel ellentétes, azt kellett volna vizsgálnia, hogy az a mélységű indokolás nem sérti-e a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdéseit. Arra hivatkoztak, hogy ezért a támadott határozat [131] bekezdése {helyesen: [37] bekezdése} is eltér a referenciahatározat1.-től, amely szerint a lényeges kérdésekre vonatkozó indokolás megléte vizsgálandó a befogadás körében.
  4. A második állított eltérés a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontjával kapcsolatos, a III-V. rendű felperesek értékelése szerint a támadott határozat nem követte a Kúria gyakorlatát az ügyazonosság megítélése körében. Ezzel szemben álláspontjuk szerint a felülvizsgálati kérelemben is megjelölt referenciahatározat3. és az elsőfokú ítélet egyaránt eljárási szabály, a Ket. 50. § (1) bekezdés értelmezésével foglalkozik. Mivel ezt az ügyazonosságot a befogadás okaként nem állapította meg a Kúria a támadott határozatban, ezért az eltér a Határozat2. [40] bekezdésében és elvi tartalmában megállapított jogértelmezéstől abban a kérdésben, hogy az ügyazonosság megállapításához elégséges-e az azonos eljárási szabályok alkalmazása eltérő jogértelmezés esetén.
  5. Harmadik pontban az in dubio pro reo elv versenyügyekben való értelmezésének eltérését jelölték meg a III-V. rendű felperesek a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére hivatkozással, miszerint a felülvizsgálati kérelemben már hivatkoztak jogkérdésben való eltérésre a referenciahatározat3. vonatkozásában és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést a támadott határozatban nem orvosolta. Kifejtette, hogy a referenciahatározat3. [48] bekezdése szerint a kétséget kizáróan nem bizonyítható tény nem értékelhető az eljárás alá vontak terhére, ezzel szemben a jelen ügyben hozott és felülvizsgálattal támadott jogerős ítélet [169]-[170] bekezdésében az alperes álláspontját fogadta el, miszerint nem bizonyítható, hogy kettőnél több vállalkozás vett részt a jogsértésekben, ezt azonban a felperesek előre láthatták. A IV. rendű felperes esetén a jogerős ítélet [131] bekezdése is a fenti jogelvvel ellentétesen fogadta el, hogy az első jogsértő cselekmény időpontját – bizonyítottság hiányában – a legkorábbi lehetséges időponthoz kötötte az alperes. A jogegységi panaszban kifejtettek szerint fennáll a jogerős ítélet és a referenciahatározat3. között az ügyazonosság, mivel mindkettő a Ket. 50. § (1) bekezdése mint eljárásjogi szabály értelmezésével kapcsolatban tartalmaz – ellentétes – iránymutatást. Ezen körülmény az ügyazonosság megállapításához a Határozat2. szerint elégséges, mivel annak lényege, hogy azonos absztrakciós szinten kell vizsgálni a tényállásokat. Ugyan a jogerős ítélet nem mondja ki, hogy az in dubio pro reo nem alkalmazandó versenyfelügyeleti eljárásokban, de szerintük tartalmilag ez olvasható ki az ítéletben alkalmazott bizonyítási sztenderdekből, amelyek mint implicit módon megjelenő normatartalom a Kúria Jogegységi Tanácsának gyakorlata (Jpe.II.60.072/2023/13.) szerint a jogegységi panasz tárgyává tehetők. Ezt az eltérést – érveltek – nem orvosolta a jelen panasszal támadott határozat.
  6. Az ellenérdekű fél (az alapügy alperese) mindhárom jogegységi panasz tekintetében benyújtott, azonos tartalmú nyilatkozataiban a jogegységi panaszok elutasítását kérte, hivatkozással arra, hogy azok megalapozatlanok. Állította, hogy a támadott határozat nem tért el a referenciahatározat1.-től, a támadott határozat [37] bekezdése tartalmazza a vitatott kérdésben való indokolást. A panaszosok szerinte iratellenesen állítják azt, hogy a Kúria a felülmérlegelés tilalmára hivatkozással tagadta meg a befogadást, mivel a Kúria a támadott határozatban utalt a jogerős ítélet vonatkozó bekezdésére, és nem alkalmazott eltérő jogi tesztet a befogadás vonatkozásában. A második támadott kérdéskör, a referenciahatározat2.-től való eltérés tekintetében az alperes hangsúlyozta, hogy a Kúria a támadott határozat [41] bekezdésében kifejtette, hogy a hivatkozott referenciahatározat3. általános megállapításai nem vethetőek össze a jogerős ítélet megjelölt konkrét bekezdéseivel. A két ítélet összevetéséből álláspontja szerint nem állapítható meg eltérő jogértelmezés, a két ügy érdemében sem született eltérő döntés. A panaszban megjelölt harmadik elem, a referenciahatározat3.-tól való eltérés körében kifejtette, hogy nem állapítható meg ügyazonosság, de ha fenn is állna, nincs eltérés a két határozat között. Rámutatott, hogy a törvényszék a jogerős ítéletben részletesen levezette a bizonyítékok alapján, hogy a felperesek miből láthatták észszerűen azt, hogy a szélesebb körű egyeztetési folyamat részesei. Az volt az álláspontja, hogy a hivatkozott és a támadott határozatban a jogértelmezés azonos, az ügyek érdemi elbírálása is azonos volt.

A Kúria Jogegységi Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panaszok az alábbiak szerint nem alaposak.
  2. Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 25. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A Kúria a jogegység biztosításának alaptörvényi követelményét akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezés elvi tartalmát az azonos ügyekben követi (Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.II.60.008/2023/10., Jpe.II.60.028/2024/8.). A jogegység biztosítása érdekében a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott esetekben a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogosultak jogegységi panaszt terjeszthetnek elő a Kúriánál.
  3. A jogegység fogalmát nem az eljárásjogi törvények határozzák meg, azt a bírói gyakorlat alakította ki. A jogegységet – illetve annak hiányát – nem absztrakt módon, hanem a konkrét ügyhöz, jogértelmezéshez kapcsolódva lehet vizsgálni. A jogegység a társadalom olyan, a bíróságokkal szemben támasztott elvárása, amely megkívánja, hogy a bíróságok azonos vagy hasonló ügyeket ugyanolyan jogértelmezés szerint, ugyanolyan tartalommal döntsenek el, azaz az azonos jogkérdést felvető ügyekben a jogértelmezés azonos legyen. Ez a követelmény szükségszerűen megköveteli az ügyek összehasonlítását, az ügyazonosság vizsgálatát.
  4. A jelen jogegységi panasz eljárás alapjául szolgáló jogegységi panaszokban az alapügy III-V. rendű felperesei (a továbbiakban együtt: panaszosok) három okból támadták a támadott határozatot, részben a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére, részben a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére hivatkozással.
  5. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése szerint jogegységi panasznak van helye – a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével – a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést – lehetőség ellenére – határozatában nem orvosolta.
  6. A Bszi. 41/B. § (2) bekezdése szerint jogegységi panasz abban az esetben is benyújtható, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor.
  7. A panaszosok elsőként a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére hivatkozással azt állították, hogy a támadott határozat azért sérti a jogegységet, mert a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti befogadási ok vizsgálata során alkalmazott szempontok, vizsgálati teszt eltér a referenciahatározat1.-től. A panaszosok állították, hogy a referenciahatározat1. szerint az indokolási kötelezettség megsértésére való hivatkozás esetén a befogadhatóság vizsgálata során meg kell vizsgálni az indokolást, míg a támadott határozat [37] bekezdése a felülmérlegelés tilalmára hivatkozott. Az ügyazonosságot a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjának eljárásjogi jellegére alapították.
  8. A Kúria Jogegységi Tanácsa kiemeli, hogy a jogegységi panasz eljárás sui generis eljárás, nem tekinthető a peres eljárás folytatásának. A Kúria Jogegységi Tanácsa az ítélkező tanács által tett ténymegállapítások felülbírálatára nem jogosult {Jpe.I.60.002/2021/7., Indokolás [24]}. A Kúria a panaszosok Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésére történt hivatkozása kapcsán a támadott határozat indokolásának [37] bekezdésében a periratok vizsgálata alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság részletesen kitért a panaszosok által hiányolt kérdésekre, megjelölve, hogy a jogerős ítélet mely pontjai foglalkoznak a nemo suam kérdésével, valamint az ügyintézési határidő elmulasztásának következményeivel. Ezen logikai egység (bekezdés) végén utalt a Kúria a felülmérlegelés tilalmára, amelyet a panaszosok – tévesen – eltérő tesztként értékeltek.
  9. A Kúria Jogegységi Tanácsa a fentiekre tekintettel a referenciahatározat1. és a támadott határozat között a panaszosok által állított eltérést nem tartotta megállapíthatónak, ugyanis a Kúria azokban egyaránt elvégezte a felülvizsgálati kérelemben állított indokolási kötelezettség megsértésének vizsgálatát. Az, hogy a panaszosok nem értenek egyet a Kúriának az indokolási kötelezettség megtartására vonatkozó értékelésével – vitatják, hogy elegendő volt-e a jogerős ítéletben foglalt indokolás, annak milyenségét és terjedelmét támadják –, nem szolgálhat alapul a jogkérdésben való eltérés megállapítására.
  10. A Kúria Jogegységi Tanácsa továbbá hangsúlyozza, hogy a közzétett kúriai határozatok és a jogegységi panasszal támadott határozat közötti eltérésre vonatkozó jogi érvelés nem lehet kontextus nélküli, nem szorítkozhat egy-egy mondat kiragadására a szövegkörnyezetből, az azt megelőző megállapítások, jogértelmezések értékelése nélkül. Az ügyazonosság megállapítása és a jogértelmezések összevetése nem alapulhat ún. „cherry-picking” szerint kiválasztott viszonyítási pontokon és érveken.
  11. A jogegységi panaszban megjelölt második eltérés kapcsán az alábbiakat állapította meg a Kúria Jogegységi Tanácsa.
  12. A panaszosok a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésének alkalmazásával azt állították, hogy a Kúria eljárt tanácsa akként tért el a referenciahatározat2.-től, hogy arra az alsóbb fokú bíróság határozatában nem került sor. Az eltérés az ügyazonosság kérdését érintette, mivel a támadott határozat [41] bekezdésében a Kúria nem állapított meg ügyazonosságot a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti hivatkozásuk kapcsán. Állították, hogy az eljárásjogi kérdések tekintetében az ügyazonosság megállapításához az azonos eljárásjogi szabályok is alapul szolgálhatnak, ezzel ellentétesen minősítette a Kúria a referenciahatározat3.-at és a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletét nem összevethetőnek a támadott határozatban.
  13. A Kúria Jogegységi Tanácsának gyakorlata az ügyazonosság kérdésében a Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozatban kifejtetteken alapul, azoktól a Kúria Jogegységi Tanácsa a jelen ügyben sem kíván eltérni. A Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozat [22] bekezdése szerint sajátos kérdés közigazgatási perekben a hatósági és a bírósági eljárás lényeges szabályainak megsértése, és e jogsérelem érdemi döntésre való kihatásának, illetve a tisztességes hatósági ügyintézéshez és tisztességes bírósági eljáráshoz való jog talaján történő megítélése. Az eljárásjogi jogkérdés egységes értelmezése érdekében részletes elemzést igényel a vonatkozó eljárási szabályok közötti egyezés.
  14. Ugyanezen határozatban a Kúria Jogegységi Tanácsa kimondta, hogy a közigazgatási perben szigorúan kell venni – a kérelemhez kötöttség és a közigazgatási ügy tárgya által meghatározott vizsgálat miatt – a hatósági döntés, a kereseti és a felülvizsgálati kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit {Indokolás [20]}. Kifejtette azt is, hogy a jogegységi panaszt előterjesztő féltől elvárható, épp a jogintézmény sajátos jellege és a kötelező jogi képviselt okán, hogy a támadott döntés és a közzétett kúriai döntés(ek) közötti ügyazonosságot bemutassa, annak fennállását részletesen indokolja, a jogkérdésben való eltérést pontosan megjelölje, és panaszában állítson fel párhuzamot a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva, továbbá mutassa be, hogy a közzétett döntésekben milyen elvi megállapítás került rögzítésre, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ítélkező tanács és indokolja meg, miben látja a közzétett és támadott kúriai döntés közötti eltérést {Indokolás [25]}.
  15. A Kúria Jogegységi Tanácsa ugyanakkor az eljárásjogi kérdések speciális jellemzői kapcsán utal arra, hogy ezek vizsgálata során annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az alkalmazott eljárási rendelkezés azonos-e, és az összehasonlítandó ügyekben az alkalmazott normával összefüggésben felvetett absztrakt jogkérdés azonos vagy eltérő módon került megválaszolásra {Jpe.II.60.027/2021/8., Indokolás [27]}. Nem elegendő tehát az eljárási szabály azonosságára való hivatkozás, az is szükséges, hogy annak értelmezése és alkalmazása alapján valóban eltérést lehessen megállapítani.
  16. A Kúria Jogegységi Tanácsának gyakorlata szerint tehát önmagában elvileg nem kizárt eljárási kérdésben is – eltérő jogértelmezésre hivatkozással – jogegységi panasz előterjesztése, de ez esetben az ügyazonosságnak az összemérhetőség szintjéig történő kimunkálása még részletesebb elemzést kíván a panasz előterjesztőjétől, mint egy jól körülhatárolható anyagi jogi kérdés felmerülésénél {Jpe.I.60.014/2021/5., Indokolás [18]}.
  17. A panaszosok által megjelölt referenciahatározat2.-ben is kiemelte a Kúria Jogegységi Tanácsa, hogy ha a jogegységi panasz előterjesztője arra hivatkozik, hogy a jogerős ítélet eljárási szabályt sért, az csak akkor vezethet eredményre, ha megjelöl olyan közzétett kúriai határozatot, amely szerint a Kúria ugyanilyen eljárási helyzetben az ügy érdemében eltérő döntést hozott {Indokolás [25], továbbá Jpe.II.60.004/2023/7.}.
  18. A fentiek alapján az ügyazonosság megállapításához eljárásjogi kérdések esetén sem elégséges pusztán az alkalmazott eljárásjogi rendelkezés azonosságának állítása, szükséges az összevethetőség igazolása is. A kérelmezőnek azt is be kell mutatnia, hogy a tényállásbeli hasonlóságok mellett került az eljárásjogi rendelkezés eltérő értelmezésére és alkalmazására sor, ki kell térni érvelésében a releváns tények lényegi hasonlóságára {Jpe.I.60.009/2022/10., Indokolás [44]-[45]}. A jogegység követelményén belül az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység {Jpe.II.60.027/2021/8., Indokolás [24]}.
  19. A panaszosok felülvizsgálati kérelmükben a referenciahatározat3. megállapításainak és a jogerős ítélet jogértelmezésének eltérését állították, kérve erre tekintettel a felülvizsgálati kérelem befogadását. Ugyanakkor a referenciahatározat3. hivatkozott bekezdése csupán a Ket. 50. § (1) bekezdésének általánosságban megfogalmazható értelmezését tartalmazza. A Kúria Jogegységi Tanácsának ügyazonosság terén kialakult gyakorlata értelmében az általános jogértelmezés nem szolgálhat alapul az ügyazonosság megállapításához, nem elég az absztrakt jogelvek bemutatása, az szükséges, hogy a konkrét tényállás mellett az eljárásjogi rendelkezés alkalmazása eltérő eredményre vezessen (Jpe.II.60.027/2021/8., Jpe.II.60.008/2022/8., Jpe.II.60.030/2023/11., Jpe.I.60.009/2022/10.). Ezt a körülményt a III-V. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmükben nem támasztották alá, nem mutatták be az elvárt részletességgel a határozatok és a jogértelmezések összevethetőségét, csupán általános jogelvekre hivatkoztak, ezért az eljárt tanács az ügyazonosságot nem találta megállapíthatónak.
  20. Mindezekből következően a Kúria a támadott határozatban nem tért el a referenciahatározat2. elvi tartalmától, a panaszosok hivatkozásával ellentétben nem értelmezte eltérően az ügyazonosság kérdését eljárásjogi kérdések esetén, ezért a Kúria Jogegységi Tanácsa nem állapított meg eltérést.
  21. A panaszosok jogegységi panaszaik harmadik elemeként a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére utalással azt állították, hogy a Kúria nem orvosolta a jogerős ítéletnek a referenciahatározat3.-tól való eltérését, erre vonatkozó felülvizsgálati hivatkozásuk ellenére.
  22. Amint a jelen határozat [27] bekezdése is tartalmazza, a jogegységi panasz eljárás célja az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése szerinti jogegység biztosítása. Nem válhat ugyanakkor egyfajta szuper-felülvizsgálattá, nem lehet a per folytatása akkor sem, ha jogorvoslati funkciója is van. A jogegységi panasz eljárás nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, továbbá az abban szereplő indokolás felülmérlegelését, nem működhet kvázi szuper-felülvizsgálatként (Jpe.I.60.001/2024/4.). Nem szolgálhat arra sem, hogy a panaszosok az alapeljárásban el nem fogadott jogértelmezésüket érvényesítsék, erre a jogegységi panasz eljárásban nincs mód {Jpe.I.60.043/2024/8., Indokolás [46]}.
  23. A referenciahatározat3. kapcsán az eljárt kúriai tanács vizsgálta az ügyazonosság és a joggyakorlattól való eltérés kérdéskörét, amely alapján az ügyazonosság hiányát állapította meg, így az eltérést a továbbiakban nem vizsgálta. A panaszosok referenciahatározat2.-re való hivatkozása körében a Kúria Jogegységi Tanácsa megállapította, hogy az eljárt kúriai tanács ezen értékelése a joggyakorlatnak megfelelt, az azonos jogértelmezési elvek mentén történt, mint amelyeket a referenciahatározat2. támaszt. Az eljárt tanács a támadott határozatban a referenciahatározat3. és a jogerős ítélet ügyazonossági szempontú összevetését elvégezte, a Kúria Jogegységi Tanácsának értékelése szerint a kialakult joggyakorlatnak megfelelő módon, ez alapján ügyazonosságot és a felülvizsgálati kérelem befogadásra alkalmasságát nem találta megállapíthatónak.
  24. A Kúria Jogegységi Tanácsa hangsúlyozza, hogy ügyazonosság hiányában nincs lehetőség további érdemi vizsgálatra, az eltérés megállapítására. Ugyancsak nincs mód a támadott határozat indokolásának felülmérlegelésére, érdemi helyességének vizsgálatára, ekként a támadott határozat megállapításait a Kúria Jogegységi Tanácsa nem írhatja felül.
  25. A fentiekből kifolyólag a panaszosok jogegységi panaszát a Kúria Jogegységi Tanácsa a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján – mint alaptalant – elutasította.

Elvi tartalom

  1. A jogegységi panasz eljárás nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, továbbá az abban szereplő indokolás felülmérlegelését, nem működhet kvázi szuper-felülvizsgálatként.
  2. Ügyazonosság hiányában az eltérés érdemben nem vizsgálható. Eljárásjogi kérdések esetén sem elégséges csupán az általános jogértelmezésre hivatkozni, ez esetben annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az alkalmazott eljárási rendelkezés azonos-e, és az összehasonlítandó ügyekben az alkalmazott normával összefüggésben felvetett absztrakt jogkérdés azonos vagy eltérő módon került megválaszolásra.

Záró rész

  1. A Kúria Jogegységi Tanácsa a panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, mivel tárgyalás tartását nem találta indokoltnak.
  2. A panaszosok a jogegységi panasz eljárás illetékét megfizették, azt a jogegységi panaszok elutasítására tekintettel viselni kötelesek. 
  3. A jogegységi panaszok elutasítására tekintettel a Kúria Jogegységi Tanácsa a panaszosokat kötelezte a Bszi. 41/C. § (2) bekezdésére figyelemmel a Pp. 87. § (2) bekezdésének megfelelően az alperes költségének megtérítésére a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. § (5) és 3. § (2) bekezdései alapján.
  4. A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2026. április 20. 

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, 
Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, 
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró, 
Dr. Farkas Katalin s.k. bíró, 
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, 
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, 
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, 
Dr. Márton Gizella s.k. bíró, 
Molnár Ferencné dr. s.k. bíró, 
Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró, 
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, 
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró, 
Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, 
Dr. Suba Ildikó s.k. bíró, 
Dr. Stark Marianna s.k. bíró, 
Dr. Tóth Kincső s.k. bíró, 
Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró