Jpe.II.60.038/2025/6. számú határozat

A Kúria
Jogegységi Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Jpe.II.60.038/2025/6.

A felperes: a felperes neve
                 (a felperes címe)

A felperes képviselője: Németh és Palatics Ügyvédi Iroda
                                  (a felperes képviselőjének címe
                                  eljáró ügyvéd: Dr. Palatics Edit)

Az alperes: Miniszterelnöki Kabinetiroda
                (az alperes címe)

Az alperes képviselője: Balsai Ügyvédi Iroda
                                   (az alperes képviselőjének címe 
                                   eljáró ügyvéd: Dr. ifj. Balsai István)

A per tárgya: közérdekű adat kiadása

A jogegységi panaszt benyújtó fél: az alperes

A jogegységi panasszal támadott határozat: Pfv.20.302/2025/7. számú ítélet

Rendelkező rész

A Kúria az alperes jogegységi panaszát elutasítja.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes 2024. április 26-án e-mailben közérdekű adat megismerése iránti igényt nyújtott be az alpereshez, amelyben kérte, hogy az alperes küldje meg részére a cég neve1 és a cég neve2 által alkotott konzorciummal 2019. december 20-tól az adatkérés napjáig megkötött vállalkozási keretszerződésekhez kapcsolódó médiamixet és médiatervet, médiavásárlást, kampány-nyomonkövetést, optimalizálást, utóértékelést, hatékonyságvizsgálatot, médiakutatást úgy, hogy megállapítható legyen, hogy azok mely vállalkozási keretszerződésekhez kapcsolódnak. A felperes az adatigénylést oly módon kérte teljesíteni, hogy az alperes a másolatokat és egyéb igényelt adatokat a feladó e-mail címére küldje meg, vagy ha nem lehet e-mailben megküldeni, akkor azokat az alperes a honlap neve oldalra töltse fel.
  2. Az alperes 2024. május 13-án arról tájékoztatta a felperest, hogy a kért adatok jelentős terjedelmére tekintettel az adatigénylésnek a betekintési jog biztosításával áll módjában eleget tenni, továbbá közölte, hogy melyik e-mail címén keresztül tud időpontot egyeztetni a betekintéssel kapcsolatban. A felperes úgy nyilatkozott, hogy az adatigénylés betekintés útján történő teljesítését nem fogadja el, a NAIH-5114-2/2023. számú ügyben hozott állásfoglalására hivatkozással kifejtette: az információszabadság aránytalan korlátozását jelenti, ha a felperes kizárólag betekintési lehetőséget biztosít.
  3. Az alperes válaszlevelében arról tájékoztatta a felperest, hogy az adatigényléssel érintett adatmennyiség több mint 6000 oldal, ezen felül az adatigénylés tárgyát képező, a megjelenést alátámasztó támpéldányok mennyisége megbecsülhetetlen, azokat külön dobozokban tárolják. Az alperes hivatkozott az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 30. § (7) bekezdésére, amelyre tekintettel rögzítette, hogy a közfeladatot ellátó szerv gazdálkodásának átfogó, számlaszintű, illetve tételes ellenőrzésére irányuló adatmegismerés kívül esik az Infotv. hatályán. Kifejtette továbbá, hogy – az Infotv. 1. §-ára figyelemmel – nem lehet olyan adatigénylést benyújtani, amely az adatkezelő számára pontosan meg nem határozható, nagyszámú adat kiadására irányul, az joggal való visszaélést valósít meg. Mindezek ellenére továbbra is fenntartotta, hogy a kért adatokat a felperes betekintés útján megismerheti. A felperes ismételten jelezte, hogy továbbra sem fogadja el az adatigénylés teljesítéseként a betekintési lehetőség felajánlását. Kifejtette: a betekintés lehetőségét kizárólag a kiadni kért adatok mennyiségének esetleges csökkentése érdekében tudja elfogadni azzal, hogy az alperes biztosítja a fotókészítés, valamint az elektronikusan tárolt iratokról történő másolat készítését.
  4. A felperes keresetében Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) VI. cikk (2) bekezdése és 39. cikk (1)-(3) bekezdései, valamint az Infotv. 3. § 5. pontja, 26. § (1)-(2) bekezdése és a 28. § (1) bekezdése alapján a pert megelőző kérelmével azonos adatok kiadására kérte kötelezni az alperest azzal, hogy az adatokat az alperes elektronikus úton, a felperes által megjelölt e-mail címre küldje meg.
  5. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az adatigényléssel érintett adatokat összesen 450 db doboz tartalmazza, az adatoknak csak egy kis része található elektronikus formátumban. Az alperes egyrészről azzal érvelt, hogy az adatigénylés teljesítése az Infotv. 30. § (7) bekezdésébe ütközik, másrészről hivatkozott a joggal való visszaélés tilalmára, megjelölve a Kúria Pfv.20.137/2013/6. számú határozatát, amely alapján – álláspontja szerint – ilyen nagy mennyiségű iratanyag esetén a perben irányadó rövid törvényi határidők alatt érdemi védekezés nem készíthető el, valamint a bíróság sem képes az iratanyagot megismerni és megalapozott döntést hozni. Kifejtette továbbá, hogy az Infotv. 30. § (2) bekezdése alapján az adatkezelőnek van lehetősége az adatigénylő által meghatározott teljesítési módtól eltérni. Kitért arra is, hogy az alperes által felajánlott betekintés lehetőségével a felperes a közérdekű adatok megismeréséhez való jogát korlátlanul gyakorolhatja.
  6. A felperes az alperes ellenkérelmének ismeretében az Infotv. 30. § (7) bekezdése szerinti megtagadási ok kapcsán állította, hogy kérelme nem jár az alperes működésének számlaszintű ellenőrzésével, mert az adatigénylés tárgya egyetlen konzorciummal kötött szerződések iratanyaga. Az alperes érvelésével szemben arra is hivatkozott, hogy amennyiben az adatokat – a mennyiség okán – elektronikus formában előállítani lehetetlen, tőle sem lehet elvárni azt, hogy több munkatársával, megszámlálhatatlanul sok munkaórával csak megtekintés útján vizsgálhassa meg ezeket az adatokat, illetve memorizálja azokat.
  7. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül a felperes által igényelt közérdekű adatokat tartalmazó dokumentumok közül azokat, amelyek papíralapon rendelkezésére állnak, a felperes számára a megtekintés lehetőségének biztosításával tegye megismerhetővé, míg azokat, amelyek elektronikusan rögzített adat formájában állnak rendelkezésre, a felperes részére másolatban, adathordozón adja át; egyebekben a keresetet elutasította.
  8. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában mindenekelőtt megállapította: a perben nem volt vitatott, hogy a felperes által igényelt adatok közérdekű adatok az Infotv. 3. § 5. pontja értelmében, az alperes pedig adatkezelőnek minősül.
  9. Ezt követően az elsőfokú bíróság rámutatott: az Infotv. 30. § (7) bekezdése sem általában, sem a jelen perben nem alkalmas arra, hogy az adatigénylés teljesítésének megtagadását megalapozza. Álláspontja szerint e jogszabályhely még tételes, számlaszintű ellenőrzésre irányuló adatigénylés esetén sem teszi automatikussá az adatigénylés teljesítésének megtagadását, hanem – az iratelv helyett az adatelvet követve – lehetővé teszi, hogy az adatkezelő az adatigénylést a kérelemtől eltérően, a törvényben írt adatokra korlátozva teljesítse: iratmásolat helyett elegendő, ha a jogviszony alanyait, típusát, tárgyát, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás mértékét és a teljesítés időpontját közli. Kifejtette továbbá, hogy perbeli esetben a bíróság a rendkívüli adatmennyiség és a kérelemmel érintett, közel négy és fél éves időtartam mellett is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megjelölt konzorciumra és az alperes által ellátott közfeladatok korlátozott körére vonatkozó adatigénylés nem irányul az alperes gazdálkodásának – akár adott időszaki – átfogó, számlaszintű, tételes ellenőrzésére.
  10. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes joggyakorlása nem minősül rendeltetésellenesnek vagy visszaélésszerűnek. Egyetértett a bíróság azzal az alperes által is hivatkozott töretlen bírói gyakorlattal, amely szerint az adatigénylés oka és célja általánosságban közömbös, a közérdekű adatok megismerése és terjesztése önmagában alapjog, és a felperest igazolhatóan nem vezette sem személyes motiváció, sem vélt vagy valós konfliktus retorziója.
  11. Nem joggal való visszaélésnek, hanem a feleket terhelő igazmondási kötelezettség [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 4. § (3) bekezdés] megsértésének tekintette azt, hogy a felperes a perben azt állította: nem volt tisztában az adatigénylése tárgyával és terjedelmével. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a pert megelőzően arról tudott, hogy a kért adatok kezelése papíralapon történik, elektronikus adat nem áll rendelkezésre, tisztában volt a papíron rögzített adatmennyiséggel, a pert megelőző kérelmét mégsem módosította az adatok kiadásának módja tekintetében, és a keresetét is ezzel azonosan terjesztette elő.
  12. Az adatigénylés teljesítésének módjával összefüggésben megállapította: az adatigénylő a teljesítés módját a pert megelőzően megjelölte, az adatokat elektronikus formában kérte megküldeni. Hangsúlyozta: a felperes nem korábban nem létező, azaz minőségileg új adatok előállítását és kiadását kérte az adatkezelőtől, hanem olyan adatkiadási formát határozott meg, amely szükségessé tette a más formában rögzített és tárolt adatok újrarögzítését és az így létrehozandó elektronikus adatokról történő másolatkészítést. Ehhez képest az alperes az adatigénylés teljesítésének módját eltérően határozta meg, amelyre az Infotv. 30. § (2) bekezdése lehetőséget biztosít. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az elektronikus újrarögzítéssel együttjáró teljesítés aránytalan nehézségét az adatmennyiség nagy terjedelme okozza, ezért a betekintés biztosítása önmagában megfelel az adatigénylés kérelemtől eltérő módon történő teljesítésének. Érvelés szerint a teljes adathalmaz lemásolásának elmaradása a felperes Alaptörvényben foglalt jogát nem sérti, mivel a betekintés nem zárja el a felperest attól, hogy a teljes, papíralapon kezelt adathalmazt megismerje, az adatokat – jegyzetelés útján – maga rögzítse, ezáltal a felperes költségek felmerülte nélkül jusson hozzá az adatokhoz.
  13. Figyelemmel arra, hogy az alperes a papíralapú adatkezelés mellett arra is hivatkozott, hogy az adatok kis része pendrive-on áll rendelkezésre, de ezen adatmennyiség ismeretlen, így annak e-mail útján való megküldhetősége is bizonytalan, ezért az elsőfokú bíróság a pendrive-on tárolt, az adatigényléssel érintett adatok adathordozón történő átadására kötelezte a felperest.
  14. A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy az elsőfokú bíróság által megjelölt határidőben, az ítéletben meghatározott valamennyi adatot elektronikus adathordozón adja ki a felperesnek.
  15. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette: az Infotv. 30. § (7) bekezdése szerinti számlaszintű ellenőrzés körében az elsőfokú bíróság helytálló következtetést vont le, arra a másodfokú bíróság visszautalt.
  16. Az alperesnek a joggal való visszaélésre való hivatkozása körében rámutatott arra a másodfokú bíróság, hogy a felperes az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdésében biztosított alapjogát érvényesítette, amikor kiemelkedő összegű közpénz felhasználásával kapcsolatos teljesítésekre vonatkozó adatokat kívánt megismerni. Kiemelte: nem tekinthető joggal való visszaélésnek az, hogy a felperes által igényelt adatok nagy mennyiségűek.
  17. Ezt követően abban a kérdésben foglalt állást a másodfokú bíróság, hogy az alperesnek milyen módon kell teljesítenie a megismerési igényt, elégséges-e a betekintés biztosítása vagy ezen megismerési mód korlátozná az információszabadság érvényesülését. Álláspontja szerint éppen az alperes által hivatkozott adatmennyiség indukálja azt, hogy önmagában a betekintés nem eredményezi az információszabadság valóságos érvényesülését. Ennélfogva az Infotv. 29. § (3) bekezdése szerinti főszabálynak szükséges érvényesülnie, amely szerint a felperes másolatot kaphat az általa igényelt adatokról, ezért szükséges volt az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatása.
  18. A továbbiakban arról döntött a másodfokú bíróság, hogy az Infotv. 30. § (2) bekezdése szerinti főszabálytól – amely szerint a felperes által kívánt formában kell eleget tenni az adatközlésnek – való eltérés indokolt-e, mivel a közlés ezen formában való teljesítése aránytalan nehézséget okoz az alperes számára. A másodfokú bíróság hangsúlyozta: nem azt vizsgálta, hogy az adatközlés megtagadható-e az aránytalan munkateherre hivatkozással, hanem azt, hogy az alperesnek papíralapon vagy elektronikus formában kell közölnie az adatokat az alperessel.
  19. Álláspontja szerint a másoláshoz képest a papíralapú iratok digitalizálása a technika jelenkori fejlettsége folytán ténylegesen többlet munkaterhet és így aránytalan nehézséget nem okozhat az alperes számára, továbbá az költségtakarékosabb megoldás is, ezért elektronikus formában történő adatközlésre kötelezte az alperest valamennyi perbeli adat vonatkozásban. E körben azonban figyelemmel volt arra, hogy a közlendő adatok mennyisége okán az e-mail útján való megküldés aránytalan munkateherrel sújtaná az alperest, ezért elektronikus adathordozón való közlésre kötelezte.
  20. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával és a kereset elutasításával, másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyásával.
  21. Az elsődleges felülvizsgálati kérelmében az alperes megsértett jogszabályhelyként a Pp. 279. § (1) bekezdését, a Pp. 346. § (5) bekezdését, az Infotv. 30. § (2) és (7) bekezdését, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:5. §-át jelölte meg.
  22. Az alperes az elsődleges felülvizsgálati kérelme indokaként elsőként arra hivatkozott, hogy az első- és a másodfokú ítélet sérti az Infotv. 30. § (7) bekezdését. Álláspontja szerint a felperes adatigénylése tételes ellenőrzésre irányult: egy jelentős vállalkozási keretszerződés teljesítésének teljes körű dokumentációjára, amely négyévnyi terjedelemben foglalja magában a teljesítés során keletkezett valamennyi adatot. Ezeknek az adatoknak a felperes elismerten a birtokában van, erre tekintettel ezek ismételt közlésére az alperest nem lehet kötelezni, így a kereset elutasításának lett volna helye.
  23. Az alperes álláspontja szerint tévedett az első- és a másodfokú bíróság abban is, hogy nem tekintette a felperes keresetét a Ptk. 1:5. § (1) bekezdése alapján joggal való visszaélésnek. A felperes visszaélt az eljárás kezdeményezési jogával, amikor a kirívóan nagy mennyiségű adat kiadása érdekében nem külön-külön szakaszolva, hanem egyetlen eljárást kezdeményezett az alperessel szemben. Ennek következtében az alanyi jog gyakorlása jogellenes, amelyet alátámaszt az elsőfokú bíróság megállapítása is, amely szerint a felperes magatartása sérti a Pp. alapelveit.
  24. Az alperes továbbá rámutatott: a jogerős ítéletnek az a megállapítása, amely szerint nem jár bénító hatással a felperes adatigénylésének teljesítése, figyelemmel arra is, hogy „milyen jellegű közigazgatási szerv az alperes” {másodfokú ítélet, Indokolás [49]}, sérti a Pp. 279. § (1) bekezdését és a Pp. 346. § (5) bekezdését. A másodfokú bíróság az általánosság szintjét sem elérő kijelentést tett vele kapcsolatban, azt azonban nem mutatta be, hogy valójában mit kell érteni a másodfokú bíróság részéről neki tulajdonított jellegén, az miben áll és milyen logikai összefüggésben van az adatigénylés teljesíthetőségével kapcsolatban.
  25. Az alperes a másodlagos felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Infotv. 30. § (2) bekezdését. Kifejtette: a Kúria a Pfv.22.360/2017/11. számú határozatában kifejezetten úgy foglalt állást, hogy ha érdemi okból kivitelezhetetlen az adatigénylés teljesítése, akkor a felperes nem ragaszkodhat az általa követelt teljesítési módhoz és ez nem tekinthető az alapjoga gyakorlása korlátozásának. Hivatkozott továbbá a Kúria Pfv.20.502/2024/6. számú határozatára, amely szerint az adatigénylést elsősorban az igénylő által kért formában kell teljesíteni, de az Infotv. 30. § (2) bekezdése lehetőséget ad az igénynek olyan módon való teljesítésére, hogy az adatkezelő a kért adat nyilvános elérhetőségét biztosítja. Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak az adatkiadás módjára vonatkozó általános és ezért kifejezéstelen „technika jelenkori fejlettségére” hivatkozással tett megállapításai sértik az Infotv. 30. § (2) bekezdését.
  26. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria Pfv.20.302/2025/7. számú ítéletével (a továbbiakban: támadott határozat) a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest a megtekintés lehetőségének biztosításával a teljesítést igazoló támpéldányok megismerhetővé tételére kötelezte; ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
  2. A Kúria a támadott határozat indokolásában megállapította: a másodfokú bíróság helytállóan ítélte meg, hogy a felperes keresete nem irányul az alperes tételes ellenőrzésére, azaz a jogerős ítélet nem sérti az Infotv. 30. § (7) bekezdését. A támadott határozat indokolása szerint a felperes adatigénylése kizárólag egy konkrét vállalkozási keretszerződés teljesítésével kapcsolatos adatok megismerésére vonatkozik. Önmagában amiatt, hogy az adatmegismerés iránti igény jelentős mennyiségű irat kiadásával teljesíthető, nem minősül az Infotv. 30. § (7) bekezdése alapján a közfeladatot ellátó szerv gazdálkodására vonatkozó, külön törvényben az alperes ellenőrzésére feljogosított szerv adatmegismerésének. Az alperes védekezése körében ugyanis konkrétan azt nem jelölte meg, hogy a felperes kérelme az ellenőrzésére törvény által feljogosított melyik szerv eljárásának feleltethető meg, csupán általános tényállításokat fogalmazott meg ezzel kapcsolatban. Ezért a Kúriának e körben a megismerni kért adatkör terjedelmét nem kellett vizsgálnia.
  3. A Kúria az alperes joggal való visszaélésre vonatkozó érvelésére tekintettel rámutatott: a Kúria jelen ügyben is irányadó, a közérdekű adatmegismerés iránti igény tárgyában adott jogértelmezése szerint joggal való visszaélésnek minősül személyes motivációval, mintegy vélt konfliktus miatti retorzióként igényelni speciális információkat, amelyeknek érdemi közérdekű adattartalmuk alig van. Az ilyen motivációjú, személyes érdek által vezérelt joggyakorlás nem felel meg az alanyi jog fentiekben részletezett társadalmi rendeltetésének. A Ptk. 1:5. §-a ugyanis nem határozza meg a joggal való visszaélés fogalmát, nem kapcsolja kifejezetten össze a joggal való visszaélés tilalmát a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével (Pfv.20.130/2024/7., Pfv.20.557/2024/6., Pfv.20.861/2022/7.). A felperes adatigénylése az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdésében nevesített, több milliárd forint összegű közpénz felhasználására vonatkozik. Ebből következően a Kúria jogértelmezése szerint a felperesnek az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdésén, a 39. cikk (2) bekezdésén és az Infotv. 26. § (1) bekezdésén alapuló közérdekű adatigénye és a perindítása – a fent kifejtettek alapján – semmilyen szempontból nem minősül (minősíthető) joggal való visszaélésnek.
  4. A Kúria megállapítása szerint az alperes érvelésével szemben a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 279. § (1) bekezdését és a 346. § (5) bekezdését. A jogerős ítélet megfogalmazása alapján megfelelően alátámasztott a másodfokú bíróságnak az a jogértelmezése, hogy az alperes számára az adatigény teljesítése közfeladatot ellátó szerv jellege miatt nem jár bénító hatással.
  5. Ezt követően a Kúria az alperes másodlagos felülvizsgálati kérelmében előadottakat, vagyis azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet szerinti teljesítési mód meghatározása sérti-e az Infotv. 30. § (2) bekezdését.
  6. A Kúria ebben az ügyben is irányadónak tartott, közzétett határozatában kifejtett jogértelmezése szerint az adatkezelő alperesnek alapvetően az igénylő felperes által kért és a jogszabály által megengedett módon kell az adatigénylést teljesíteni. A betekintés felajánlása érdemben akkor minősül joghatályos teljesítésnek, ha az igénylő az eredetileg kért közlési mód helyett azt kifejezetten elfogadja. A felperes jogosult ragaszkodni az általa igényelt teljesítési módhoz, kivéve, ha az érdemi okból kivitelezhetetlen (Pfv.22.360/2017/11.). Az Infotv. 30. § (2) bekezdése alapján az igénylő által meghatározott teljesítési módtól eltérő teljesítés akkor lehetséges, ha az igénylő által meghatározottak szerinti teljesítés aránytalan nehézséget okoz. Ezért a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy kizárólag a felperes hozzájárulása esetén lehetséges a kérelemtől eltérően – akár betekintés biztosításával – az adatigény teljesítése, sérti az Infotv. 30. § (2) bekezdését, ellentétes a Kúria közzétett határozatában kifejtett jogértelmezéssel.
  7. A másodfokú bíróság – érvelt a Kúria – jogerős ítéletében nem indokolta meg, hogy a teljesítési mód meghatározásánál miért hagyta figyelmen kívül a zártan csatolt iratok tartalmát. A Kúria megvizsgálta az alperes által zártan kezelt iratként csatolt 24 doboz iratanyagot és megállapította, hogy 17 dobozban több százas nagyságrendben kizárólag a hirdetések megjelenését alátámasztó támpéldányok (különböző sajtókiadmányok) találhatók. A csatolt iratok vizsgálata alapján megállapította, hogy a teljesítést igazoló támpéldányoknak teljes terjedelemben történő elektronikus rögzítése az Infotv. 29. § (2) bekezdése szerinti 15 napos, de a 15 nappal meghosszabbított határidőn belül is aránytalan nehézséget okoz az alperesnek. Ezen túlmenően a több ezer oldal sajtótermék (a teljesítés igazolása mellett ugyanis más tartalmat is hordoznak) teljes terjedelmű digitalizációja nem felel meg az Infotv. 30. § (2) bekezdése értelmezése körében az Alaptörvény 28. cikkében meghatározott értelmezési szempontoknak, mivel nem felel meg a józan észnek és a közjónak, nem gazdaságos célt szolgál.
  8. A Kúria megítélése szerint e körülmények miatt az alperes jogszerűen teljesítheti a teljesítést igazoló támpéldányok megismerését azok megtekintésének biztosításával. Ezért a másodfokú bíróság e vonatkozásban az Infotv. 30. § (2) bekezdését megsértve kötelezte az alperest a támpéldányok elektronikus másolat kiadásával történő teljesítésre. A Kúria kiemelte, hogy a támpéldányok esetén a megtekintés biztosítása nem jelenti az információszabadsághoz való jog korlátozását, ugyanis az igénylő megtekintés útján is meggyőződhet a teljesítés megtörténtéről, akár az elektronikus adathordozón kiadott egyéb dokumentumok tartalmával összevetve.

A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata

  1. A támadott határozat ellen az alperes (a továbbiakban: panaszos) nyújtott be jogegységi panaszt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdésére alapítottan. A panaszos kérte a támadott határozat hatályon kívül helyezését, és a Kúria felülvizsgálati tanácsának új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
  2. A panaszos elsőként a Kúria Pfv.22.104/2015/4. számú határozatát jelölte meg, amelyben az alperes kizárólag általánosságban hivatkozott az Infotv. 30. § (7) bekezdésének első fordulatára, ellenkérelmében és perbeli védekezésében, majd a felülvizsgálati kérelmében egyáltalán nem jelölte meg, hogy a felperes kérelme az alperes ellenőrzésére törvény által feljogosított melyik szerv eljárásának feleltethető meg. Ebben az ügyben a Kúria ettől függetlenül érdemben megvizsgálta, hogy az adatigénylés az Infotv. 30. § (7) bekezdésébe ütközik-e és megállapítása igenlő volt, a felülvizsgálati kérelmet e részében (is) alaposnak találta.
  3. Ehhez képest – érvelése szerint – a Kúria támadott határozatának tartalma az, hogy általánosságban nem lehet hivatkozni az Infotv. 30. § (7) bekezdésének első fordulatára, hanem az adatkezelő alperesnek a védekezése körében konkrétan meg kell jelölnie, hogy a felperes kérelme az ellenőrzésére törvény által feljogosított melyik szerv eljárásának feleltethető meg, ezzel kapcsolatban nem elég csupán általános tényállításokat megfogalmaznia. Ennek hiányában a megismerni kért adatkör terjedelmét nem kell a bíróságnak vizsgálnia, vagyis az alperes védekezése (és adott esetben a felülvizsgálati kérelme) ebben az esetben érdemben nem bírálható el {támadott határozat, Indokolás [31]}.
  4. A fentieket a panaszos úgy összegezte, hogy a Kúria a támadott határozatával az Infotv. 30. § (7) bekezdésére való hivatkozása érdemi vizsgálatához perdöntő, a korábbi kúriai gyakorlat által e védekezés sikerességéhez (a kereset elutasítását eredményező érdemi döntéshez) meg nem követelt többletkövetelményt fogalmazott meg, amelynek szükségességét sem indokolta meg, majd döntésében ennek az általa hozzátársított indokolásnak a hiányát kérte számon az alperesen.
  5. A panaszos hivatkozott a Kúria Pfv.20.137/2013/6. számú határozatára is, amelyben a Kúria arra a megállapításra jutott, hogy általában helytálló az a felfogás, hogy az adatigénylés indoka közömbös, és az adatigénylő nem köteles számot adni arról, hogy mely okból kívánja a közérdekű adat vagy a közérdekből nyilvános adat kiadását. Ettől függetlenül az alanyi jog gyakorlása nem ütközhet a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 5. §-ába, azaz a jog gyakorlása rendeltetésszerű kell legyen.
  6. Sérelmezte, hogy a Kúria ezzel szemben a támadott határozatával azt mondta ki, hogy „a Kúria jelen ügyben is irányadó, a közérdekű adatmegismerés iránti igény tárgyában adott jogértelmezése szerint joggal való visszaélésnek minősül személyes motivációval, mintegy vélt konfliktus miatti retorzióként igényelni speciális információkat, amelyeknek érdemi közérdekű adattartalmuk alig van. Az ilyen motivációjú, személyes érdek által vezérelt joggyakorlás nem felel meg az alanyi jog fentiekben részletezett társadalmi rendeltetésének. A Ptk. 1:5. §-a ugyanis nem határozza meg a joggal való visszaélés fogalmát, nem kapcsolja kifejezetten össze a joggal való visszaélés tilalmát a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével.” {Indokolás [37]}
  7. Álláspontja szerint a Kúria egyrészt a korábbi határozatára hivatkozással irányadónak tartja, hogy a közérdekű adatigénylés megfeleljen a társadalmi rendeltetésének, másrészt egyszerre ezzel ellentétesen arra is hivatkozik, hogy a Ptk. 1:5. §-a alapján nem lehet ezt a követelményt figyelembe venni.
  8. A panaszos megítélése szerint egyrészt ellentmondásos, hogy a Kúria szerint a közérdekű adatigénylés bizonyos esetekben még jelenleg – tehát a Ptk. hatálybalépését követően – is ellentétes lehet a társadalmi rendeltetésével, miközben más esetekben ezt a Ptk. 1:5. §-a alapján kizártnak tartja. Ez utóbbi megállapításával másrészt a panaszos szerint a Kúria eltért a korábban közzétett határozatának azon kategorikus megállapításától, amely szerint a közérdekű adatigénylésnek mint alanyi jog gyakorlásának egyben rendeltetésszerűnek is kell lennie.
  9. Az ellenérdekű fél nyilatkozatában elsődlegesen a jogegységi panasz elutasítását kérte arra tekintettel, hogy a Kúria közzétett határozatától a támadott határozatban a panaszos által felvetett jogkérdés vonatkozásában eltérés nem történt. Másodlagosan, amennyiben a Kúria Jogegységi Tanácsa a jogkérdésben való eltérést megállapítaná, kérte a támadott határozat hatályában való fenntartását, figyelemmel arra, hogy az eltérés indokolt volt.

A Kúria Jogegységi Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz nem alapos.
  2. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye a Kúriának az eljárási törvény alapján további felülvizsgálati kérelemmel nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta. E § (2) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor.
  3. A Kúria elöljáróban utal arra, hogy a jogegység követelményét az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése tartalmazza, kimondva, hogy „[a] Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét.” A Kúria e feladatát az ítélkezése során akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezés elvi tartalmát (ún. ratio decidendi) az azonos ügyekben követi (Jpe.II.60.027/2021/8., Jpe.I.60.003/2022/9., Jpe.I.60.009/2022/10., Jpe.II.60.054/2022/14., Jpe.I.60.003/2023/16., Jpe.II.60.060/2023/7.).
  4. A jogegységi panasz eljárás egy rendkívüli, a jogerő utáni, a jogegységet célzó, a Bszi. külön szabályozásán alapuló sui generis eljárás, amely nem a per folytatása, hanem a jogrendszer belső koherenciájának a megteremtését szolgálja (Jpe.I.60.005/2021/5.). A jogegységi panasz eljárásban ezért a Kúria nem bírálja felül a jogerős határozatot, hanem kizárólag azt vizsgálja, hogy a jogegységi panasz beadványban kifejezetten megjelölt, közzétett kúriai határozatoktól való eltérés bekövetkezett-e és ha igen, akkor az eltérés indokolt volt-e vagy sem. A jogegységi panasz eljárás során a Kúria tehát a fél által megjelölt keretben, az általa hivatkozott eltérések tekintetében vizsgálja a panasz megalapozottságát (Jpe.II.60.040/2022/7., Jpe.I.60.041/2022/12., Jpe.II.60.040/2023/8.). A jogegységi panasz eljárás előzőekben említett kereteit kijelölik egyfelől azok a közzétett kúriai határozatok, amelyektől való eltérésre a panasz előterjesztője a jogegységi panaszában hivatkozott, másrészről az a jogkérdés, amelyben a panaszos eltérést állít (Jpe.II.60.060/2023/7.).
  5. A jogegységi panasz eljárásban eljárási kérdésekben is lehet jogegységi panasszal élni. (Jpe.I.60.011/2021/3.) Nyilvánvalóan eltérően kell vizsgálni az ügyazonosság fennállásának feltételeit eljárásjogi kérdések esetén, figyelemmel arra, hogy előfordulhat, hogy ugyanazon eljárásjogi rendelkezéseket eltérő ténybeli és anyagi jogi alapon elbírálandó ügyekben kell azonosan alkalmazni. E körben tehát annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az alkalmazott eljárási rendelkezés azonos-e, és az összehasonlítandó ügyekben az alkalmazott normával összefüggésben felvetett absztrakt jogkérdés azonos vagy eltérő módon került megválaszolásra (Jpe.II.60.044/2025/14.).
  6. A Kúria Jogegységi Tanácsa már több döntésében {pl. Jpe.I.60.019/2025/11., Indokolás [46]} elvi éllel fejtette ki, hogy a jogegységi panasz jogintézménye nem a panaszosnak a per tárgyává tett jog- és érdeksérelmének kiküszöbölésére szolgál. Erre az eljárási törvények által szabályozott rendes és rendkívüli jogorvoslatok többirányú lehetőséget biztosítanak. A jogegységi panasz eljárás, mint ahogy a nevéből is tükröződik, a közzétett határozattól eltérés feloldását, a jogegység biztosítását célozza, nem pedig újabb jogorvoslati fórumot nyit a panaszosnak, a megelőző eljárások során szükségszerűen már érvényesített jog- és érdeksérelem orvoslására {Jpe.I.60.001/2021/2., Indokolás [13]}. Ugyancsak e körben mutatott rá a Kúria Jogegységi Tanácsa arra is, hogy a jogegységi panasz eljárás a Bszi.-n alapuló, rendkívüli, jogerő utáni, jogegységet célzó sui generis eljárás. Más megfogalmazásban: a jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgáló önálló eszköz. Jogorvoslati eljárás ugyan, de nem a per folytatása. Nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, továbbá az abban szereplő indokolás felülmérlegelését. Nem működhet továbbá kvázi „szuper-felülvizsgálatként” sem {Jpe.I.60.011/2021/3., Indokolás [20]}.
  7. A panaszos a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapítva kérte a támadott határozat hatályon kívül helyezését, és a felülvizsgálati tanács új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A jogegységi panaszban a Kúria két olyan közzétett határozatát jelölte meg, amelytől álláspontja szerint a támadott határozat jogkérdésben indokolatlanul eltért: a Pfv.22.104/2015/4. és a Pfv.20.137/2013/6. számú határozatokat.
  8. Elsőként arra hivatkozott a panaszos, hogy a Kúria a támadott határozatban eltért a Pfv.22.104/2015/4. számú ítélettől. A panaszos szerint a jogegységi panasz eljárásban vizsgálandó egyik jogkérdés az, hogy milyen mélységben köteles megindokolni az adatkezelő alperes az Infotv. 30. § (7) bekezdésére alapított védekezését. A panaszos álláspontja szerint a vizsgálandó kérdés alapvetően eljárási és nem anyagi jogi, erre tekintettel kisebb jelentőséget tulajdonított a hivatkozott referenciahatározat tényállásának.
  9. A panaszos érvelésével szemben a Kúria Jogegységi Tanácsa a támadott határozat és a Pfv.22.104/2015/4. számú határozat közötti ügyazonosságot nem találta megállapíthatónak az alábbi indokok alapján. Mindenekelőtt kiemelendő, hogy a panaszos által megjelölt jogkérdés – állításával ellentétben – nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi eredetű: a panaszos által megjelölt jogkérdés az Infotv. 30. § (7) bekezdésének alkalmazására, azaz anyagi jogi rendelkezésre vonatkozik. A hivatkozott anyagi jogi szabályt nem transzformálja eljárásjogivá az a panaszos által megjelölt szempont, miszerint az alperesnek az e jogszabályhelyre alapított védekezésének mire kell kiterjednie, mennyire kell részletesnek lennie, minek az előadását követeli meg a bíróság ezzel kapcsolatban, éppen ellenkezőleg: mindez az anyagi jogi szabály konkrétabb értelmezésére irányul.
  10. Ebből következik, hogy a Kúria Jogegységi Tanácsa nem értett egyet a panaszos azon kijelentésével, amely arra utalt, hogy ebben az ügyben az ügyazonosság szempontjából kisebb jelentősége lenne a tényállás vizsgálatának. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis az, hogy a Pfv.22.104/2015. számú ügy tényállása szerint a felperes és az alperes önkormányzatok 2012. január 1. és 2012. december 31. közötti időtartamra – amelyet a felek 2013. december 31-ig meghosszabbítottak – az egészségügyi alapellátáshoz csatlakozó, háziorvosi tevékenység ellátására Központi Egészségügyi Ügyeleti Szolgálatot Fenntartó Társulás (a továbbiakban: Társulás) jött létre. Az alperes által a Társulás 2012. évi gazdálkodásával kapcsolatban kiállított számlát a felperes vitatta, és a részletes elszámolás érdekében a 2012. évre vonatkozó összes számla, szerződés, bizonylat másolatának megküldését kérte az alperestől. A perbeli adatigény tehát a felek által létrehozott Társulás egy évre vonatkozó gazdálkodásának ellenőrzésére, a felek között keletkezett elszámolási vitában lényegében az alperes számadásra való kötelezésére vonatkozott {Pfv.22.104/2015/4., Indokolás [16]-[17]}. Ehhez képest a támadott határozattal elbírált ügy tárgyát képező adatigénylés nemhogy nem az alperes gazdálkodásának átfogó, számlaszintű, illetve tételes ellenőrzésére irányult, de annak még a tárgyát sem képezte számviteli információra vonatkozó adat.
  11. A két ügy tényállása közötti különbség tehát szembetűnő: az adatigénylés tárgya az egyik ügyben kifejezetten a felek közötti elszámolási vitában az alperes számadására való kötelezésére, azaz pénzügyi információkra vonatkozott, a másik ügyben pedig egy konkrétan megjelölt vállalkozási keretszerződéshez kapcsolódó média- és kommunikációs anyagokra irányult. Az ügyek tényállásának összevetése során pedig annak nincs jelentősége, hogy az alperes védekezéseként, az adatigénylés teljesítése megtagadásának okaként az Infotv. 30. § (7) bekezdésére hivatkozott az eljárás során. Ahogy azt a Kúria a támadott határozat [31] bekezdésében is kifejtette: önmagában amiatt, hogy az adatmegismerés iránti igény jelentős mennyiségű irat kiadásával teljesíthető, nem minősül az Infotv. 30. § (7) bekezdése alapján a közfeladatot ellátó szerv gazdálkodására vonatkozó, külön törvényben az alperes ellenőrzésére feljogosított szerv adatmegismerésének.
  12. Tévesen állította a panaszos azt is, hogy a Kúriának mindegyik ügyben részben abban kellett állást foglalnia, hogy az alperesnek az Infotv. 30. § (7) bekezdése e fordulatára alapított védekezése érdemben elbírálandó-e, ha erre az alperes csak általánosságban hivatkozott, vagy meg kell követelnie a bíróságnak annak előadását is, hogy a felperes kérelme az ellenőrzésére törvény által feljogosított melyik szerv eljárásának feleltethető meg. A Kúria Jogegységi Tanácsának álláspontja szerint a panaszos által megjelölt jogkérdésben a referenciahatározatként megjelölt Pfv.22.104/2015/4. számú határozatban a Kúria nem foglalt állást, de még a támadott határozatban sem döntött erről a jogkérdésről.
  13. A Pfv.22.104/2015. számú ügyben – a panaszos érvelésével ellentétben – az alperes felülvizsgálati kérelmében az Infotv. 30. § (7) bekezdése mellett hivatkozott arra is, hogy a felperest mint a Társulás tagját a célszerűségi és gazdasági szempontú elszámoltatásra a perbeli időszakban hatályos, a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény jogosította fel. A felperes az önkormányzattól elkülönítetten működő és gazdálkodó Társulásnak egy teljes évre vonatkozó valamennyi szerződését, számláját, könyvviteli és egyéb bizonylatai kiadását kérte, amely számlaszintű, tételes ellenőrzésre irányuló adatmegismerésnek minősül {Pfv.22.104/2015/4., Indokolás [10]}. A referenciahatározatban a Kúria – tekintettel a felperes adatigénylésének tárgyára – kifejtette, hogy a közfeladatot ellátó szervek gazdálkodásának célszerűségét, eredményességét, valamint törvényességét érintő ellenőrzések lefolytatására külön törvényben meghatározott szervek jogosultak és nem az Infotv. szerinti adatigénylő {Pfv.22.104/2015/4., Indokolás [14]}, valamint rámutatott, hogy az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény 5. § (2) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat társulása gazdálkodását az Állami Számvevőszék az államháztartás gazdálkodásának ellenőrzése keretében ellenőrzi {Pfv.22.104/2015/4., Indokolás [18]}. Mindezek alapján állapította meg a Kúria, hogy az adott esetben a Társulás tevékenységének egy évre vonatkozó teljes körű a számlaszintű, tételes ellenőrzésre irányuló adatmegismerési igény teljesítését az Infotv. 30. § (7) bekezdésének rendelkezése kizárja {Pfv.22.104/2015/4., Indokolás [19]}. Mindebből az következik, hogy ebben az ügyben a Kúria egyáltalán nem vizsgálta azt a panaszos által megjelölt jogkérdést, hogy az alperes érvelésének mire kell kiterjednie az Infotv. 30. § (7) bekezdésére alapított védekezés során, az adatigénylés tárgyköre alapján döntött.
  14. A támadott határozat esetén a Kúria szintén nem a panaszos által felvetett jogkérdésben döntött. A Kúria – ebben az ügyben is az adatigényélés tárgykörét megvizsgálva – egyetértett az eljárt bíróságok álláspontjával abban a kérdésben, hogy az alperes által megkötött, közpénz felhasználását érintő vállalkozási keretszerződés teljesítésével kapcsolatos adatok megismerése iránti igény nem minősül az alperes feladatai ellátásával kapcsolatos, a teljes gazdálkodását érintő tételes ellenőrzésének, az ugyanis kizárólag egy konkrét vállalkozási keretszerződés teljesítésével kapcsolatos adatok megismerésére vonatkozik. Kifejezetten rámutatott arra is, hogy önmagában amiatt, hogy az adatmegismerés iránti igény jelentős mennyiségű irat kiadásával teljesíthető, nem minősül az Infotv. 30. § (7) bekezdése alapján a közfeladatot ellátó szerv gazdálkodására vonatkozó, külön törvényben az alperes ellenőrzésére feljogosított szerv adatmegismerésének {támadott határozat, Indokolás [31]}. E gondolatmenet lezárását követően – melyet a panaszos is kiemelt – a Kúria kifejtette: „az alperes védekezése körében ugyanis konkrétan azt nem jelölte meg, hogy a felperes kérelme az ellenőrzésére törvény által feljogosított melyik szerv eljárásának feleltethető meg, csupán általános tényállításokat fogalmazott meg ezzel kapcsolatban. Ezért a Kúriának e körben a megismerni kért adatkör terjedelmét nem kellett vizsgálnia”. Ezzel azonban a Kúria – a panaszos jogértelmezésével ellentétben – nem arra utalt, hogy az alperes által előadott védekezést érdemben nem vizsgálta meg, mivel konkrétan nem jelölte meg, hogy a felperes kérelme melyik szerv eljárásának feleltethető meg, hanem arra, hogy mivel az alperes hivatkozása csak általános tényállításokat tartalmazott, további vizsgálatnak nem volt indoka. Az alperes védekezése tehát nem azért volt sikertelen, mert csak általános tényállításokat fogalmazott meg, hanem azért, mert az adatigénylés tárgyát képező adatok nem alkalmasak az alperes gazdálkodásának átfogó, számlaszintű, illetve tételes ellenőrzésére.
  15. A panaszos referenciahatározatként megjelölte a Kúria Pfv.20.137/2013/6. számú határozatát is. Előadta: a Kúria e határozatában arra a megállapításra jutott, hogy általában helytálló az a felfogás, hogy az adatigénylés indoka közömbös, és az adatigénylő nem köteles számot adni arról, hogy mely okból kívánja a közérdekű adat vagy a közérdekből nyilvános adat kiadását. Ettől függetlenül az alanyi jog gyakorlása nem ütközhet a régi Ptk. 5. §-ába, azaz a jog gyakorlása rendeltetésszerű kell legyen. Ehhez képest a Kúria a támadott határozatával pedig azt mondta ki, hogy „a Kúria jelen ügyben is irányadó, a közérdekű adatmegismerés iránti igény tárgyában adott jogértelmezése szerint joggal való visszaélésnek minősül személyes motivációval, mintegy vélt konfliktus miatti retorzióként igényelni speciális információkat, amelyeknek érdemi közérdekű adattartalmuk alig van. Az ilyen motivációjú, személyes érdek által vezérelt joggyakorlás nem felel meg az alanyi jog fentiekben részletezett társadalmi rendeltetésének. A Ptk. 1:5. §-a ugyanis nem határozza meg a joggal való visszaélés fogalmát, nem kapcsolja kifejezetten össze a joggal való visszaélés tilalmát a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével” {támadott határozat, Indokolás [37]}.
  16. A Kúria Jogegységi Tanácsa e referenciahatározattal összefüggésben is hangsúlyozza: az ügyek összevethetősége során kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani az adatigénylés tárgykörének, az ügyazonosság nem állapítható meg pusztán abból kifolyólag, hogy mindkét ügy tárgya közérdekű adat kiadása volt, valamint annak okán, hogy az alperes perbeli védekezéseként mindkét esetben hivatkozott a joggal való visszaélés tilalmára is. Lényeges különbség ugyanis a két határozat között, hogy a támadott határozattal elbírált ügyben az alperes a joggal való visszaélésre alapított védekezése körében a rendkívüli adatmennyiségre és a peres eljárásban meghatározott rövid törvényi határidőkre hivatkozott. Ezzel szemben a referenciahatározatban a Kúria a felperesek közérdekű adatigénylése mögött rejlő személyes motivációra figyelemmel ítélte joggal való visszaélésnek a felperesek joggyakorlását. Egyértelműen megállapítható volt ugyanis, hogy a felperesek nem közérdekből, nem a közérdek érvényesülése céljából, hanem a konkrét ügyüket tárgyaló bíróval keletkezett vélt konfliktusuk miatt, mintegy retorzióként kérték a rendkívül egyedi és a bíróság tevékenységére vonatkozóan érdemi információval alig-alig szolgáló speciális adatok kigyűjtését és kiadását. Kifejezetten személyes érintettség, ezen belül személyes sértettségük miatt kívánták az alanyi jogukat gyakorolni, amely nem fér össze az adatmegismerés Alaptörvényben, illetve az Infotv.-ben biztosított rendeltetésével. Az ilyen motivációjú személyes érdek által vezérelt joggyakorlás nyilvánvalóan nem felel meg az alanyi jog társadalmi rendeltetésének, azaz az ilyen joggyakorlás joggal való visszaélésnek minősül. Ilyen jellegű személyes motivációt, érintettséget, sértettséget jelen ügyben a bíróságok nem azonosítottak, arra a panaszos sem hivatkozott, ahogy arra sem, hogy a felperes által kiadni kért adatok ne lennének közérdekűek vagy olyanok, amelyeket a felperes nem a közérdek érvényesülése céljából igényelt.
  17. Mindezek alapján a Kúria Jogegységi Tanácsának álláspontja szerint nem állapítható meg a panaszos által eltérő döntésként megjelölt Pfv.20.137/2013/6. számú határozat és a támadott határozat közötti ügyazonosság, ebből következően az sem vizsgálható, hogy a támadott határozat eltért-e a hivatkozott referenciahatározattól. A teljesség kedvéért azonban megjegyzi a Kúria Jogegységi Tanácsa, hogy a támadott határozat a joggal való visszaéléssel összefüggésben kialakított gyakorlattal megegyezően, a referenciahatározatként is megjelölt Pfv.20.137/2013/6. számú határozat panaszos által is idézett rendelkezéseit megerősítő kúriai ítélkezési gyakorlatra vonatkozó hivatkozást {Pfv.20.130/2024/7., Pfv.20.557/2024/6., Pfv.20.861/2022/7.} tartalmaz.
  18. A fentiekből tehát az következik, hogy a támadott határozat és a panaszos által megjelölt két referenciahatározat között ügyazonosság nem áll fenn, így értelemszerűen nem állapítható meg a támadott határozat eltérése, és emiatt nem vizsgálható az eltérés indokoltsága sem. Erre figyelemmel a panaszos e körben előadott hivatkozásait a Kúria Jogegységi Tanácsa nem vizsgálhatta.
  19. Mindezekre tekintettel nem állapítható meg, hogy a Kúria a panaszos által hivatkozott referenciahatározatokban kifejtett jogértelmezéstől jogkérdésben eltért volna, ezért a Kúria Jogegységi Tanácsa a jogegységi panaszt – mint alaptalant – a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.

Elvi tartalom

  1. Közérdekű adat kiadása iránti perekben hozott határozatok esetén az ügyek összevethetőségének vizsgálata során kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani az adatigénylés tárgykörének. Az ügyazonosság nem állapítható meg pusztán amiatt, hogy az összevetendő ügyek tárgya egyaránt közérdekű adat kiadása volt, vagy éppen azért, mert a referenciahatározatként megjelölt ügyben és a jogegységi panasz alapjául szolgáló határozattal elbírált ügyben az adatkezelő alperes a perbeli védekezését azonos jogszabályhelyre alapította.

Záró rész

  1. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 50. § (1) bekezdésében meghatározott jogegységi panasz eljárási illeték – figyelemmel a panaszos részére az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentességre – a Bszi. 41/C. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 102. § (6) bekezdése alapján az állam terhén marad.
  2. A jogegységi panasz elbírálásával összefüggésben költség nem merült fel, ezért arról rendelkezni nem kellett.
  3. A Kúria Jogegységi Tanácsa a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
  4. A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2026. május 4.

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. előadó bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Farkas Katalin bíró helyett,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,
Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s.k. bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró,
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró,
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró,
Dr. Márton Gizella s.k. bíró,
Molnár Ferencné dr. s.k. bíró,
Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró,
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró helyett,
Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró,
Dr. Suba Ildikó s.k. bíró,
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró,
Dr. Tóth Kincső s.k. bíró,
Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró