Jpe.II.60.028/2025/16. számú határozat

 

A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Jpe.II.60.028/2025/16.

A felperesek: az I. rendű felperes neve 
                      (az I. rendű felperes címe) 

                       a II. rendű felperes neve 
                       (a II. rendű felperes címe) 

                       a III. rendű felperes neve
                       (a III. rendű felperes címe)

A felperesek képviselői: Gárdos Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda I. rendű 
                                        (az I. rendű felperes képviselőjének címe, 
                                        eljáró ügyvéd: Dr. Kovács Zsolt)  

                                        Dr. Valentinyi Andrea Ügyvédi Iroda II-III. rendű 
                                        (a II-III. rendű felperes képviselőjének címe, 
                                        eljáró ügyvéd: Dr. Valentinyi Andrea)

A felperesi érdekelt: a felperesi érdekelt neve 
                                  (a felperesi érdekelt címe)

A felperesi érdekelt képviselője: Molnár & Társa Ügyvédi Iroda 
                                                     (a felperesi érdekelt képviselőjének címe,
                                                     eljáró ügyvéd: Dr. Molnár István)

Az alperes: Magyar Nemzeti Bank 
                   (az alperes címe)

Az alperes képviselője: Dr. Subai Gáspár kamarai jogtanácsos

Az alperesi érdekelt: az alperesi érdekelt neve
                                  (az alperesi érdekelt címe)

Az alperesi érdekelt képviselői: Ormai, Papp, Czike és Társai CMS Cameron
                                                   McKenna Nabarro Olswang LLP Ügyvédi Iroda 
                                                    (az alperesi érdekelt képviselőjének1 címe)

                                                    Okányi Ügyvédi Iroda
                                                    (az alperesi érdekelt képviselőjének2 címe)  

                                                    Bibók Ügyvédi Iroda
                                                    (az alperesi érdekelt képviselőjének3 címe) 

                                                    Zlati Ügyvédi Iroda
                                                    (az alperesi érdekelt képviselőjének4 címe,
                                                    eljáró ügyvéd: Dr. Okányi Zsolt)

A per tárgya: piacfelügyeleti ügyben indult közigazgatási jogvita

A jogegységi panaszt benyújtó fél: az alperes

A jogegységi panasszal támadott határozat száma: 
                                                     Kfv.35.249/2024/10. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria az alperes jogegységi panaszát elutasítja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesi érdekeltnek 560.000 (ötszáz-hatvanezer) forint jogegységi panasz eljárásban felmerült költséget.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. Az I. rendű felperes 2012. július 25. és 2019. augusztus 31. között, a II. rendű felperes 2014. február 24. és 2020. szeptember 30. között, a III. rendű felperes 2012. szeptember 1. és 2020. szeptember 30. között az anyavállalat neve (a továbbiakban: anyavállalat) 100%-os tulajdonában álló alperesi érdekelt biztosító igazgatóságának tagjai voltak. Emellett az I. rendű felperes 2014. január 6-tól, a II. rendű felperes 2019. november 7-től az első számú vezetői (vezérigazgatói), a III. rendű felperes 2012. július 25-től a számviteli rendért felelős vezetői pozíciót is betöltötte. A II. és III. rendű felperesek egyben az anyavállalat igazgatóságában is tagságot viseltek. Az alperesi érdekelt szavatolótőke-megfelelősége 2019 év végére a törvényi szint alá csökkent.
  2. Az alperes az alperesi érdekeltnél több átfogó-, illetve célvizsgálatot végzett 2015-től kezdődően, majd 2019. október 21-től újabb célvizsgálatot folytatott le, amelybe a felpereseket a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bit.) 73. § szerinti felelősségük vizsgálata érdekében 2020. szeptember 8-án kelt végzéseivel ügyfélként bevonta. A vizsgálat alapján meghozott, 2021. április 6. napján kelt H-JÉ-II-B-17/2021. számú határozatának 5., 6. és 7. pontjaiban az alperes az I. rendű felperest 20.000.000 forint, a II. rendű felperest 5.000.000 forint, a III. rendű felperest 5.000.000 forint felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. Döntése indokolásához felhasználta a korábbi átfogó- és célvizsgálatainak megállapításait, illetve az alperesi érdekelt feletti folyamatos felügyelet során beszerzett információkat, adatokat, dokumentumokat. Határozatát a Bit. 77. § (1) bekezdésére és 73. §-ára alapította, megállapítva, hogy a felperesek nem a vonatkozó jogszabályi előírásokban, belső szabályzatokban előírtak szerint, a beosztásukkal járó fokozott szakmai követelményeknek megfelelően, elvárható gondossággal jártak el a tevékenységük végzése során.
  3. A felperesek keresete folytán eljárt Fővárosi Törvényszék a 106.K.703.920/2021/65. számú ítéletében az alperes határozatának a felperesek felelősségét megállapító 5., 6. és 7. pontjait megsemmisítette, és az alperest e körben új eljárásra kötelezte. Ítéletét arra alapította, hogy az alperes határozatából nem egyértelmű, hogy a Bit. 73. §-a vagy a 77. § (1) bekezdése alapján állapította meg a felperesek felelősségét, téves az alperesnek az az álláspontja, miszerint ezen rendelkezések együttesen alkalmazhatóak. Kifejtette, hogy a Bit. 73. §-a felróhatósági és nem objektív jellegű felelősséget rögzít, míg a Bit. 77. § (1) bekezdése objektív jellegű, kollektív felelősséget állapít meg, amely alapján csak a bírságszankció alól van lehetőség kimentésre. A Bit. 73. §-a és 77. § (1) bekezdése együttesen nem alkalmazhatóak, közöttük sorrendiség érvényesül. Kifejtette, hogy a Bit. vonatkozásában nincs kúriai gyakorlat, ugyanakkor a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 140. §-ának, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 45. §-ának rendelkezései megfeleltethetőek a Bit. 77. §-ának, ezért annak értelmezésénél az ezekre vonatkozó kúriai döntések felhívhatóak. Az alperesi érdekelttel szemben hozott külön határozatban foglaltakkal kapcsolatban kimondta, hogy a felperesek a velük szemben hozott határozat ellen indult közigazgatási perben azokat vitathatják, mivel a bíróságot nem köti a véglegessé vált határozat.
  4. Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes, az I. rendű felperes és az alperesi érdekelt fellebbezést terjesztettek elő. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla az 1.Kf.700.464/2023/15. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás megváltoztatásával helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság jogértelmezését tévesnek ítélte meg a Bit. 73. §-a és 77. § (1) bekezdése vonatkozásában, ugyanis a Bit. alapján az igazgatóság tagjainak felelőssége objektív, kizárólag a bírságszankció alól menthetik ki magukat, ha a fokozott elvárhatósági mércének megfelelően jártak el. Egyidejűleg nem állhat fenn objektív és szubjektív felelősség, ezért nem lehet sorrendiség közöttük. A közigazgatási jogi felelősség objektív, nem szükséges a tudatállapot vizsgálata, a jogsértés ténye önmagában megalapozza a fennállását. A Bit. 73. §-a az igazgatósági tagok vonatkozásában nem felelősségi, hanem a bírságszankció alóli kimentési szabály. Megállapította, hogy az alperes által hivatkozott kúriai határozatok tényállása eltér a jelen ügyétől, ugyanakkor analógiaként felhívhatók az alperes által felügyelt pénzügyi intézmények vezetőinek objektív felelőssége vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott kollektív felelősség nem értelmezhető jogi kategóriaként, az igazgatóság tagjainak felelőssége egymástól függetlenül megítélhető. A korábbi határozatok kötőereje körében – szemben az elsőfokú ítélettel – megállapította, hogy a felperesek nem jogosultak az alperesi érdekeltre vonatkozó, a véglegessé vált határozatban megállapított jogsértéseket utóbb vitássá tenni.
  5. A jogerős ítélet ellen az I. rendű felperes, a felperesi érdekelt és az alperesi érdekelt terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria a felperesi érdekelt felülvizsgálati kérelme vonatkozásában a felülvizsgálati eljárást megszüntette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 116. § b) pontja alapján.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria a Kfv.35.249/2024/10. számú végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A Bit. 77. § (1) bekezdése kapcsán kifejtette, hogy az az igazgatósághoz telepíti a végső felelősséget, de a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:282. § (3) bekezdéséből következően az igazgatóság felelőssége az egyes igazgatósági tagokon kérhető számon. Ebből következően a Bit. 77. § (1) bekezdésében nevesített végső felelősséget a Bit. 73. §-a tölti meg tartalommal, amikor az elvárható gondosságot rögzíti a felelősség alapjaként, szubjektív felelősségi alakzatként. Megilleti az igazgatósági tagot a kimentés lehetősége, ha bizonyítja, hogy tevékenysége, eljárása során az elvárható gondosságot tanúsította, mely értelmezés összhangban áll a Ptk. 3:118. §-ban írt szabállyal is. A végzés indokolása szerint tévesen minősítette tehát a másodfokú bíróság objektívnek a felperesek felelősségét, ezért téves jogkövetkeztetésre jutott. Ugyanakkor az elsőfokú ítélet által megfogalmazott sorrendiség is téves, valamint annak sincs jelentősége, hogy a felperesek igazgatósági tagként vagy vezetőként követték el a jogsértést. Az alperes határozatait érdemben egyik eljárt bíróság sem vetette össze a keresetekben foglalt jogsérelmi hivatkozásokkal a felelősség eltérő értékelése miatt.
  2. A véglegessé vált határozatok vitathatósága kapcsán a Kúria az elsőfokú bíróság érvelését osztotta a Kúria Kf.40.542/2021/6. számú határozatában foglaltakkal megegyezően, azaz a felperesekkel szemben a más felek közötti eljárásokban hozott határozatok anyagi jogerő hatással nem bírnak, tényállásuk nem köti a jelen közigazgatási perben a bíróságot. A tisztességes eljáráshoz való jog és az alapvető ügyféli jogok érvényesülése megköveteli, hogy a vezető állású személyek a felelősségük megállapítására irányuló eljárásban azokkal szemben védekezhessenek, az azokat megalapozó tényeket érdemben vitathassák.

A jogegységi panasz

  1. Az alperes (a továbbiakban: panaszos) a Kúria határozata (a továbbiakban: támadott határozat) ellen a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdése alapján jogegységi panaszt terjesztett elő, amelyben állította, hogy a támadott határozat a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett összesen tíz határozatától jogkérdésben indokolatlanul eltért akként, hogy az eltérésre a másodfokú bíróság jogerős ítéletében nem került sor. Ezért kérte annak hatályon kívül helyezését, valamint a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
  2. A panaszos kifejtette, hogy a felpereseket mint az alperesi érdekelt biztosító társaság korábbi vezető tisztségviselőit, igazgatósági tagjait felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte határozatában, mivel nem feleltek meg a velük szemben támasztott jogszabályi követelményeknek. A biztosítók vezetésének felelősségét meghatározó közjogi rendelkezések – így a Bit. 77. § (1) bekezdése – objektív felelősséget telepítenek az igazgatósági tagokra, e körben a másodfokú bíróság is osztotta a panaszos álláspontját. Az objektív felelősség és a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mnbtv.) 77. § (2) és (3) bekezdése szerinti kimentési lehetőség nem állnak ellentétben egymással, a kimentés eredményessége csak a bírság megfizetésére vonatkozik, nem vonja el a vezető tisztségviselő egyébként fennálló objektív felelősségét. Mindebből következően a felperesek az alperesi érdekelt jogsértő magatartásáért objektív módon felelősek, nem vitathatják a biztosítóval szemben hozott határozatokban foglalt megállapításokat. Ellenkező esetben az anyagi kötőerővel bíró közigazgatási határozatok utólag bárki által támadhatóak lennének és felmerülne az az eset is, hogy más tényállást állapítanak meg, mint a biztosító vonatkozásában. Álláspontja szerint a Kúria tévesen vetette össze a Bit. 77. § (1) bekezdése által meghatározott közjogi felelősségi és a Ptk. 3:282. § (3) bekezdése szerinti felelősségi szabályt, az objektív közjogi felelősségi szabályrendszer felállításának ugyanis mások a jogpolitikai indokai.
  3. Az ügyazonosság fennállása körében előadta, hogy mind az irányadó norma, mind az ügyek tartalmi összevethetősége megalapozza azt. A Bit. vezető tisztségviselőkkel kapcsolatos felelősségi rendszere megegyezik a panaszos által felügyelt más pénzügyi intézmények vezető tisztségviselőivel kapcsolatos felelősségi rendszerekkel, különösen a régi Hpt. és a Hpt. szabályozásával, valamint a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) szerinti objektív felelősséggel. Szövegszerűen ismertette a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket és kifejtette, hogy azok tartalmi azonossága miatt az ügyazonosság fennáll a panaszban megjelölt kúriai határozatok tekintetében. Kiemelte, hogy a Kúria a Kfv.35.309/2020/8. számú ítéletében (a továbbiakban: Határozat5) kimondta, hogy a Kúria korábban a Hpt. és a régi Hpt. szabályaiból vonta le és a Bszt. hatálya alatt is érvényesnek tekinti az igazgatósági tagok törvényen alapuló felelősségét, attól eltérni nem kíván.
  4. Az ügyek tartalmi összevethetősége tekintetében kifejtette, hogy valamennyi ügyben a panaszos által felügyelt intézmény vezető tisztségviselőjének az intézmény súlyosan jogszabálysértő működéséért fennálló felelősségének a megítélése volt a kérdés, nem a vezetők konkrét magatartása volt az eljárás tárgya, hanem az irányítási rendszer nem megfelelő volta miatt huzamos ideig fennálló, a jogszerű és prudens működést veszélyeztető jogsértéshalmaz. Összefoglalóan ismertette az általa hivatkozott tíz korábbi kúriai ítélet tényállását, majd azok jogi érveléséből is idézett annak az álláspontjának az alátámasztása érdekében, hogy az általa felügyelt intézmények vezetői az intézményeknél kialakult jogszabálysértő helyzetért a felróhatóságuktól függetlenül, objektív alapon felelősek. Érvelése szerint a támadott határozat indokolásának [65] bekezdésében és elvi tételében szereplő jogi álláspont, miszerint a Bit. 77. § (1) bekezdését a Bit. 73. § tölti meg tartalommal és ezáltal szubjektív alapú felróhatósági alakzat, ellentétes a Kúria hivatkozott határozataival.
  5. A Kúria a Kfv.35.640/2014/10. számú ítéletében (a továbbiakban: Határozat1) a felperes takarékszövetkezet igazgatóval szemben alkalmazott az alperes személyes felelőssége alapján felügyeleti bírságot, a Kúria pedig kimondta, hogy a felperes tevékenységét mint egészet vizsgálta az alperes, a régi Hpt. 45-46. § következtében az intézmény jogszerűtlen működése kapcsán fennáll a vezetők felelőssége, az nem függvénye a „mikori, mely magatartásnak”. A Kfv.35.579/2015/7. számú ítéletben (a továbbiakban: Határozat2) ugyancsak a régi Hpt.-t értelmezte a Kúria és megállapította a vezető tisztségviselő felperes törvényen alapuló felelősségét. A Kfv.35.683/2016/7. számú ítéletben (a továbbiakban: Határozat3) a Bszt. 94. § (1) bekezdése alkalmazásával kimondta a Kúria, hogy a társaság vezető állású személye a társaságnál kialakult jogszabálysértő helyzetért felelősséggel tartozik azon okból, hogy ezt a Bszt. kógens szabályként kimondja. A Kfv.35.246/2019/4. számú ítéletben (a továbbiakban: Határozat4) a Kúria a régi Hpt. és a Hpt. 140. § (1)-(2) bekezdései alapján megerősítette, hogy az igazgatóságok tagjai a törvény erejénél fogva felelősséggel tartoznak a kialakult jogszabálysértő helyzetért. A Kfv.39.904/2021/7. számú határozatban (a továbbiakban: Határozat6) a felperes bank ügyvezetője és általános vezérigazgató-helyettese a régi Hpt. és a Hpt. hatálya alá tartozott. A Kúria kimondta, nem annak van jelentősége, hogy a felperes magatartása vezetett-e a bank tevékenységi engedélyének visszavonását eredményező helyzet kialakulásához, felelőssége ugyanis nem a konkrét és mikénti cselekvőségéhez, mulasztásához kötődik. A vezető állású személy felelős a bank működésében tapasztalható jogsértésekért. Felelőssége alól akkor mentesülhet, ha bizonyítani tudja az Mnbtv. 77. § (2) és (3) bekezdéseiben meghatározott valamennyi körülmény fennállását. A Kfv.35.168/2017/5. számú ítéletben (a továbbiakban: Határozat8) a Kúria a Bszt. alkalmazásával megállapította, hogy a társaságnál feltárt jogszabálysértések szükségszerűen magukkal hozzák a vezető tisztségviselők felelősségének vizsgálatát. Azonos indokolást tartalmaz a Kfv.35.126/2017/8. számú ítélet is (a továbbiakban: Határozat9) ugyancsak a Bszt. hatálya alatt, miszerint a felperes mint az igazgatóság tagja a törvény erejénél fogva felelősséggel tartozik a kialakult jogszabálysértő helyzetért. A Kfv.35.375/2017/5. számú határozatban (Határozat10) foglaltak értelmében a Bszt. 21/A. § (1) bekezdése szerint az irányítási jogkörrel rendelkező vezető testület felelősségéből adódóan a felperes mint a társaság igazgatósági tagja a törvény erejénél fogva felelősséggel tartozik a kialakult jogszabálysértő helyzetért, a jogszerűtlen intézményi működésért.
  6. Jogi érvelésének második részében a panaszos a pénzügyi intézménnyel szemben hozott, véglegessé vált határozatok utólagos támadhatóságával kapcsolatban állította, hogy a támadott határozat jogkérdésben indokolatlanul eltért a Határozat3 és Kpkf.39.098/2020/5. számú (a továbbiakban: Határozat7) határozataitól. Idézte a két határozat indokolásában foglaltakat, amelyek szerint a véglegessé vált közigazgatási határozat megállapításait, az abban megállapított jogsértéseket tényként kell kezelni. A Kúria már a Hpt. és a Bszt. hatálya alatt egyértelműen kimondta, hogy az intézmény jogszabálysértő működését megállapító, önálló jogorvoslattal nem támadható határozat megállapításait a személyes felelősség körében már nem lehet vitatni. Az érdemben azonos tartalmú szabályozásra tekintettel a Bit. hatálya alatt is irányadónak kell tekinteni ezen kúriai döntéseket.

Az ellenérdekű felek és az alperesi érdekelt nyilatkozata

  1. Az I. rendű felperes a jogegységi panaszra tett nyilatkozatában elsődlegesen a jogegységi panasz eljárás részbeni megszüntetését kérte, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a jogegységi panasznak az a része, ami azon jogértelmezésbeli eltérésre irányul, miszerint a felügyelt szervezet ellenőrzés alá vont vezetője a személyes felelősségének megállapítására irányuló külön eljárásban jogosult vitatni a korábbi, a szervezettel szemben lefolytatott eljárásban megállapított jogsértéseket, nem felel meg a Bszi. 41/C. § (3) bekezdés b) pontja szerinti feltételnek. A jogegységi panasz másik, a Bit. 77. § (1) bekezdése szerinti végső felelősségre vonatkozó része tekintetében, valamint az eljárás részbeni megszüntetésének hiányában, a jogegységi panasz elutasítását kérte a Bszi. 41/D. § (3) bekezdésére hivatkozással az ügyazonosság hiányára tekintettel.
  2. Az eljárás részbeni megszüntetése vonatkozásában kifejtette, hogy a Kúria gyakorlata szerint a jogegységi panaszban pontos jogértelmezésre vonatkozó álláspontnak kell ütköznie az összevetett határozat azonos jogszabály jogértelmezésére vonatkozó álláspontjával, azonban a panaszos nem jelölte meg, mely jogszabályi rendelkezés értelmezésében való eltérést állítja panaszának második részében.
  3. A Kúria ítélkezési gyakorlatának ismertetése mellett a panasz elutasítása körében előadta, hogy az ügyazonosság a jelen eljárásban nem állapítható meg, egyrészt, mert a Kúria a támadott határozatában és a panaszos által megjelölt határozatokban nem azonos jogkérdést vizsgált. Másrészt a panaszos nem jelölte meg, mely jogszabályi rendelkezés értelmezésében való eltérést állítja. Valamennyi, a panaszos által megjelölt határozat tekintetében bemutatta, hogy álláspontja szerint az ügyazonosság nem áll fenn, mivel azok nem a Bit. 73 §-át és 77. § (1) bekezdését értelmezték: a Határozat1 a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) és a régi Hpt. rendelkezéseit alkalmazta; a Határozat2 esetén a jogkérdést eljárásjogi rendelkezések alkalmazásával döntötte el a Kúria; a Határozat3 eljárásjogi rendelkezések, illetve a Bszt. 94. § (1) bekezdés a) pontja értelmezésével foglalkozott; a Határozat4 eljárásjogi, valamint a régi Hpt. és a Hpt. egyes rendelkezésein alapult; a Határozat5 a Bszt. szabályait alkalmazta; a Határozat6 a Hpt. és az Mnbtv. alkalmazásával döntötte el a jogkérdést; a Határozat8 eljárásjogi rendelkezések és az Mnbtv., valamint a Bszt. értelmezésén alapult; a Határozat9 és a Határozat10 ugyancsak az Mnbtv. rendelkezéseit és eljárásjogi kérdéseket vizsgált. A másodlagos jogegységi panasz tekintetében – megszüntetés hiányában – akként érvelt, hogy az ügyazonosság ugyancsak nem áll fenn, mivel a panaszos nem jelölte meg azt a konkrét jogszabályt, amelynek értelmezésében a jogkérdéstől való eltérést állítja, ezért az ügyazonosság a támadott határozat, továbbá a Határozat3 és a Határozat7 tekintetében nem állapítható meg.
  4. A II. és III. rendű felperesek nyilatkozatukban a panasz elutasítását kérték arra hivatkozással, hogy a panaszos tévesen, a Bit. alapjául szolgáló, a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelvével (a továbbiakban: Szolvencia II. irányelv) ellentétesen értelmezi és alkalmazza a Bit. felelősségi szabályát. Kifejtették, hogy a panaszos állításával ellentétben nem áll rendelkezésre a Bit. 77. § (1) bekezdésére vonatkozó bírói gyakorlat, így nem is lehetséges a panaszos által állított ügyazonosság fennállása a hivatkozott kúriai ítéletek vonatkozásában. Valamennyi, a panaszos által megjelölt kúriai határozat tekintetében kifejtették, hogy az ügyazonosság hiánya és az alkalmazott jogszabályok eltérése okán azok nem alkalmasak a jogegységi panasz megalapozására. Tévesnek tartották a panaszosnak azt az álláspontját is, miszerint a pénzügyi szektort szabályozó jogszabályok a Bit. 77. §-sal azonos módon szabályozzák a vezetők felelősségét. A panasz elutasításának hiányában indítványozták, hogy a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa forduljon az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: EUB) előzetes döntéshozatali indítvánnyal a vezető tisztségviselők közjogi felelőssége mércéjének meghatározása érdekében.
  5. A felperesi érdekelt nyilatkozatában a támadott határozat hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a Bit. 77. § (1) bekezdése szerinti felelősség jellegével kapcsolatban olyan uniós jogi értelmezési kérdés merül fel, amelynek kapcsán a Kúriának kötelezettsége az EUB eljárását kezdeményeznie az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 267. cikke szerint. Előadta, hogy a panaszos az ügyazonosság fennállásának állításával lényegében új jogkérdés tekintetében kéri a Kúria állásfoglalását, miszerint a Bit. 73. § és 77. § bekezdéseinek alkalmazása során irányadóak a Bszt., a Hpt. és a régi Hpt. rendelkezései, amely kérdésről a Kúria sem a támadott, sem pedig a referenciahatározatokban nem foglalt állást.
  6. A kérdés érdemében kifejtette, hogy nem áll fenn az ügyazonosság a támadott határozat és a panaszos által megjelölt határozatok kapcsán, mivel a támadott határozatban a Kúria a Bit. releváns, a Szolvencia II. irányelv implementációjául szolgáló szabályt értelmezte, míg a Határozat3, 8, 9 és 10 esetében a Bszt.-t alkalmazta, amely a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelvének (a továbbiakban: MiFID II. irányelv) átültetése. Továbbá a Határozat1, 2, 4, 5, 6 és 7 esetén a Kúria a Hpt. 140. §-át alkalmazta, amelyet a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelv (a továbbiakban: CRD IV irányelv) vonatkozó részével összhangban kell értelmezni. Az uniós jog eltérése miatt az ügyazonosság nem megállapítható. Abban a nem várt esetben, ha a Kúria megállapítaná az ügyazonosságot, kifejtette, hogy az eltérés indokolt volt, a panaszos által állított értelmezés kiüresítené a Bit. 73. §-ában és az Mnbtv. 77. § (2) bekezdésében foglalt felróhatóságon alapuló felelősségi mércét. Álláspontja szerint jogpolitikai indokból is szükséges, hogy a vezető felelőssége saját magatartásához igazodjon.
  7. A felperesi érdekelt szerint az eljárásjogi kérdés tekintetében sem állapítható meg az ügyazonosság a támadott határozat, valamint a Határozat3 és a Határozat7 között, mivel mindkét hivatkozott határozatban az eljárás alá vont vezető állású személy az eljárás lefolytatása során és a bírósági eljárás alatt is betöltötte ezt a pozíciót, míg a támadott határozat tényállása szerint a felperesek az eljárás lefolytatásának idején már nem voltak vezetők, nem tudták az alperesi érdekelttel szemben folytatott eljárás során ügyféli jogaikat gyakorolni. A jogbiztonság és a tisztességes hatósági eljárás érvényesülése szempontjából is a támadott határozat érvelése fogadható el. Ebben a körben felhívta az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is.
  8. Az alperesi érdekelt akként nyilatkozott, hogy egyetért a jogegységi panaszban kifejtettekkel, a Kúria a támadott határozatában a hivatkozott határozatoktól indokolatlanul eltért, ezért kérte a támadott határozat hatályon kívül helyezését, és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Az ügyazonosság tekintetében előadta, hogy az a támadott határozat és a panaszos által megjelölt határozatok között azért áll fenn, mivel azok ugyanazt a jogkérdést vizsgálják, attól függetlenül, hogy nem a Bit. szerint bírálták el azokat. Hivatkozott a Jogegységi Panasz Tanács Jpe.I.60.003/2023/16. számú határozatának [79] bekezdésére, miszerint a jogegységi panasz eljárásban a cél az azonos jogkérdések vizsgálata, a helyes jogértelmezés meghatározása, ennek pedig nem akadálya eltérő tényállású, adott esetben különböző jogágakhoz tartozó határozatok összevetése, figyelembevétele. Egyetértett a panaszossal azzal, hogy a vezetői felelősség objektív jellege tekintetében a Kúria joggyakorlata egységes, ettől a támadott határozat indokolatlanul eltért, a Hpt. és a Bszt. releváns szakaszai érdemben azonos normatartalommal bírnak, mint a Bit. 77. §-a. A támadott határozat jogértelmezését az Mnbtv. 77. § (2) és (3) bekezdései önmagukban is cáfolják. Kifejtette azt is, hogy a panaszos által hivatkozott Határozat3 és Határozat7 szerint a Kúria joggyakorlata egységes, miszerint a biztosító jogsértései a jelen, vezetőkkel szemben folytatott eljárásban nem vitathatók. Kiemelte, hogy a támadott határozat alapjául szolgáló Kf.40.542/2021/6. számú határozat a BHGY-ban nincs közzétéve, azt a felek nem ismerhetik meg. Utalt továbbá arra, hogy a Kúria a támadott határozatban nem adta indokát, miért tért el a közzétett határozatokban foglalt jogértelmezéstől.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz az alábbiak szerint nem alapos.
  2. Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A Kúria a jogegység biztosításának alaptörvényi követelményét akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezés elvi tartalmát az azonos ügyekben követi (Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.II.60.008/2023/10., Jpe.II.60.028/2024/8.). A jogegység biztosítása érdekében a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott esetekben a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogosultak jogegységi panaszt terjeszthetnek elő a Kúriánál.
  3. A jogegységi panasz eljárás egy sui generis eljárás, nem az alapeljárás folytatása. A Bszi. 41/B. § (2) bekezdése szerint jogegységi panasznak van helye, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor. A jelen jogegységi panasz eljárásban a panaszos erre hivatkozással terjesztette elő jogegységi panaszát a támadott határozattal szemben. A panaszos két jogkérdés vonatkozásában állította az ügyazonosság fennállását és a jogértelmezés eltérését. Az első kérdéskör a vezető állású tisztségviselő felelősségének objektív, avagy szubjektív jellege, azaz egy anyagi jogi jellegű kérdés, a Bit. 73. § és 77. § (1) bekezdésének értelmezése. A második kérdés a korábban a pénzügyi intézménnyel szemben folytatott eljárásban hozott határozatokban foglalt állítások később, a vezető tisztségviselőkkel szemben folyó eljárásban való vitathatóságát érintette (a továbbiakban: eljárási kérdés).
  4. A Bszi. 41/C. § (3) bekezdése előírja, hogy a jogegységi panaszban – a beadványra vonatkozó általános szabályokon túl – meg kell jelölni a határozatot, amellyel szemben a fél a panaszt előterjeszti, valamint azt a közzétett kúriai határozatot, amelytől jogkérdésben való eltérést állít a fél. A Bszi. 41/C. § (6) bekezdés h) pontja értelmében a jogegységi panasz tanács – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – a jogegységi panaszt visszautasítja, ha az nem tartalmazza a (3) bekezdésben foglaltakat, és a megfelelő kiegészítés az a jogegységi panasz benyújtására meghatározott határidőn belül nem történt meg.
  5. A jelen jogegységi panasz tárgyát képező ügyben a Kúria a Bszi.-ben foglalt befogadási szempontokat a [24] bekezdés szerint elhatárolt jogkérdések tekintetében külön-külön vizsgálta. Megállapította, hogy a panasz második, eljárási kérdésre vonatkozó része nem felel meg a Bszi. 41/C. § (6) bekezdés h) pontjának, ezért az érdemi vizsgálatra alkalmatlan.
  6. A Kúria kiforrott gyakorlata szerint a Bszi.-ben foglalt tartalmi követelmények mellett (a támadott és hivatkozott határozatok megjelölése) a félnek nem elég arra hivatkozni, hogy az egyik határozat eltért a másiktól, a panasz befogadásához szükséges, hogy az előterjesztő megjelölje, miben látja az eltérést. Az eltérés megjelölésének azonban konkrétnak kell lennie, pontos jogértelmezésre vonatkozó álláspontnak kell ütköznie pontos jogértelmezésre vonatkozó állásponttal. Be kell mutatnia tehát azt a lényegi háttértényállást, azaz a szükséges ügyazonosságot, ami az összehasonlítás alapfeltétele. Ki kell munkálnia, hogy a támadott határozat konkrétan melyik jogszabályi rendelkezésre vonatkozó mely jogértelmezést hol nem tartotta be, hol tért el a támadott határozat jogkérdésben a Kúria közzétett jogértelmezésétől. Fel kell tárni tehát az ügyek összehasonlítható tényállását, az ügyben felmerült jogkérdést, az alkalmazandó jogot; egy konkrét jogszabály konkrét határozatban való értelmezését kell összevetni egy hasonló helyzetben történt más értelmezéssel (Jpe.I.60.013/2023/3., Jpe.I.60.011/2021/3., Jpe.I.60.014/2021/5., Jpe.II.60.002/2022/3., Jpe.II.60.032/2022/5.).
  7. A Kúria hangsúlyozta már legkorábbi döntéseiben is, hogy a jogegységi panaszt előterjesztő féltől elvárható, épp a jogintézmény sajátos jellege és a kötelező jogi képviselet okán, hogy a támadott döntés és a közzétett kúriai döntés(ek) közötti ügyazonosságot bemutassa, annak fennállását részletesen indokolja, a jogkérdésben való eltérést a kezdeményező pontosan megjelölje, és panaszában állítson fel párhuzamot a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva. Továbbá mutassa be, hogy a közzétett döntések milyen elvi megállapítást tartalmaznak, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ítélkező tanács és indokolja meg, miben látja a közzétett és a támadott kúriai döntés közötti eltérést {Jpe.I.60.002/2021/7., Indokolás [25]}.
  8. A panaszos a második, eljárásjogi kérdés vonatkozásában két referenciahatározatban foglalt jogértelmezés, valamint a támadott határozatban foglalt jogértelmezés eltérését állította. A Bszi. 41/C. § (3) bekezdés b) pontjának eleget téve megjelölt két, a BHGY-ban közzétett kúriai határozatot (Határozat3 és Határozat7). Kifejtette, a Határozat3 és a Határozat7 szerint az intézmény jogszabálysértő működését megállapító határozat megállapításait a személyes felelősség körében már nem lehet vitatni. A Határozat3 a Bszt., míg a Határozat7 a Hpt. hatálya alatt született, a Bit. esetén az érdemben azonos szabályozásra tekintettel ettől a jogértelmezéstől nem térhetett volna el a Kúria. Idézte a referenciahatározatok érvelését az eljárási kérdés tekintetében, ezt meghaladóan azonban további érvelést nem terjesztett elő, jogszabályi hivatkozást nem jelölt meg, nem végezte el a konkrét jogszabályhely állítólagos két eltérő értelmezésének a részletes összevetését.
  9. A Kúria hangsúlyozza, hogy a panaszos nem emelte ki világosan és egyértelműen azonosítható módon, hogy melyik jogszabály mely rendelkezését érintő, melyik korábbi ítélet mely jogértelmezésétől miért, miben tér el a Kúria a támadott határozatban. Formálisan ugyan megjelölte az érintett határozatokat, azonban a konkrét jogszabályhely ismertetésével és a részletes összehasonlító munka elvégzésével adós maradt. Ezek hiányában a panasza – e körben – érdemi elbírálásra alkalmatlan, a jogegységi panasz eljárás célja ugyanis mindig konkrét jogértelmezés összevetése konkrét jogértelmezéssel. Az érintett jogszabályi rendelkezés hiányában ezt az összehasonlító elemzést nem lehet elvégezni, a panasz hiányossága folytán a további vizsgálat kizárt. A jogszabályhely megjelölése és a részletes összehasonlító elemzés – amely a Kúria gyakorlata szerint eljárásjogi kérdések esetén még szigorúbb mérce alá esik – követelménye alól nem mentesíti a panasz előterjesztőjét az sem, hogy a támadott határozat esetleg hiányos e tekintetben, a fenti követelménynek pedig nem tesz eleget a referenciahatározatban foglaltak szó szerinti idézése még akkor sem, ha abban szerepel jogszabályhely, a panaszos álláspontjának és jogi érvelésének előterjesztése nélkül.
  10. Mindezek alapján a jogegységi panaszt a második, a vezetett biztosítóval szemben lefolytatott megelőző hatósági eljárás eredményeként hozott határozatnak a vezető tisztviselők személyes felelőssége körében történő utólagos vitatása részében a Kúria érdemi elbírálásra alkalmatlannak találta.
  11. Ezt követően a Kúria a panaszban elsőként megjelölt, anyagi jogi kérdés tekintetében folytatta le a vizsgálatát. A panaszos tíz, a BHGY-ban közzétett határozat és a támadott határozat közötti jogértelmezésbeli eltérést állított a vezető tisztviselők felelősségének objektív, avagy szubjektív volta tekintetében, mivel álláspontja szerint a Bit. 73. § és 77. § (1) bekezdésének a támadott határozatban foglalt értelmezése eltér a referenciahatározatokban foglalt értelmezésektől.
  12. A jogegységi panasz eljárásokban kiemelt jelentősége van az ügyazonosság vizsgálatának, amely minden más, az ügy érdemére tartozó kérdést megelőz. Csak akkor végezheti el a Kúria a jogértelmezések érdemi összehasonlítását, ha az ügyazonosság már megállapítást nyert. Ebben az esetben kerül olyan helyzetbe a Kúria, hogy az állított eltéréseket érdemben vizsgálja. Ha nincs ügyazonosság, nincs jogegységi helyzet sem, ahogy azt a Kúria több döntésében kifejtette (Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.I.60.005/2021/5., Jpe.II.60.027/2021/8.). A jogegység fogalmát az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le – negatív oldalról – következtetés, amelynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel {Jpe.II.60.008/2023/10., Indokolás [49]}.
  13. A jelen ügyben is vizsgálandó, hogy a panaszos által referenciahatározatként megjelölt tíz kúriai határozat és a támadott határozat között az ügyazonosság megállapítható-e. Az ügyazonosság fogalma tekintetében a Kúria gyakorlata, elsősorban a Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozat az irányadó. Az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát, továbbá közigazgatási perben – a kérelemhez kötöttség és a közigazgatási ügy tárgya által meghatározott vizsgálat miatt – a hatósági, a kereseti és a felülvizsgálati kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit. Nincs ügyazonosság: eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmet tartalmazó, vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság továbbá: azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén {Jpe.I.60.002/2021/7., Indokolás [20]-[21]}.
  14. A fentiek alapján megállapítható, hogy az ügyazonosság vizsgálata során kiemelt jelentősége van az alkalmazott jogszabály egyezőségének, mivel a jogegységi panasz eljárásban a Kúria arról dönt, hogy azonos jogszabályi környezetben, a jogkérdés szempontjából releváns hasonló tények mellett jogkérdésben történt-e eltérés (Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.60.030/2023/11.). A Kúria korábban kifejezetten hangsúlyozta azt a fentebb is kifejtett elvi tételt, miszerint nincs ügyazonosság eltérő anyagi jogi hátterű ügyek esetén {pl. Jpe.I.60.005/2021/5., Indokolás [32]}. A támadott kúriai ítélet érdemi helyességének felülvizsgálatára, a panaszosnak az alapeljárásban el nem fogadott saját álláspontja érvényesítésére a jogegységi panasz eljárás keretében nincs mód, tekintettel arra, hogy bár jogorvoslati eljárásról van szó, de a jogegységi panasz eljárás nem a per folytatása, nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, továbbá az abban szereplő indokolás felülmérlegelését, nem működhet kvázi „szuper-felülvizsgálatként” {Jpe.I.60.001/2024/4., Indokolás [16]}.
  15. A fentiek alapján a Kúria elsőként azt vizsgálta meg, hogy a hivatkozott ügyek az ügyazonosság mércéjét kiállják-e, azaz összevethetőek-e. Kiemeli a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság, valamint a másodfokú bíróság is érintette ítéletében az ügyazonosság kérdését, részben a panaszos által a jogegységi panaszban is hivatkozott referenciahatározatok vonatkozásában, míg a Kúria eljárt tanácsa – eltérő jogi álláspontjából adódóan – nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. A Fővárosi Törvényszék ítélete indokolásának [78] bekezdésében kifejtette, hogy nem tartotta a jelen ügyre alkalmazandónak a Határozat7 és Határozat3 által kifejtetteteket, eltérő tényállásuk, valamint a Bit. és a Bszt. különbözősége miatt. A Bit. 73. §-a és 77. §-a értelmezésével kapcsolatban nem tudott irányadó kúriai döntést azonosítani, a panaszos által megjelölt ítéleteket más ágazati jogszabályok alapján, eltérő tényállások mellett hozták, így a Határozat1, a Határozat4, a Határozat3 és a Határozat5 sem tekinthető irányadónak {Indokolás [92]}. A Fővárosi Ítélőtábla ítéletének [42] bekezdésében akként foglalt állást, hogy ugyan a referenciaként hivatkozott kúriai határozatok és a perbeli ügy tényállása eltér és azok anyagi jogi szempontból sem azonosak, ez azonban nem zárja ki kategorikusan a Kúria ezen ügyekben kifejtett álláspontja analógiaként való figyelembevételét akkor sem, ha az érintett jogesetek nem esnek a Kúria által kialakított ügyazonosság fogalma alá (kifejezetten említve a jogegységi panaszban is megjelölt Határozat1, Határozat4, Határozat3 és a Határozat5-t).
  16. A Kúria megállapította, hogy a támadott határozatban alkalmazott jogszabályi rendelkezések – a Bit. 73. §-a és 77. § (1) bekezdése – nem képezték egyik hivatkozott referenciahatározat alapját sem. A Határozat1, Határozat2, Határozat4, Határozat6 esetén az ügyben a régi Hpt. 45. §-át és 46. §-át alkalmazták, a Határozat3, Határozat5, Határozat8, Határozat9 és a Határozat10 esetén a Bszt. 94. § (1) bekezdését, míg a Határozat4, Határozat6 és a Határozat7 a Hpt. 140. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozott. A panaszos álláspontja szerint ezen jogszabályok tartalmilag azonosak.
  17. A Bit. 77. § (1) bekezdése szerint „A biztosító vagy a viszontbiztosító igazgatósága vállal végső felelősséget az e törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályokban meghatározott kötelezettségek teljesítéséért, ideértve a kiszervezett tevékenység körébe tartozókat is.” A Hpt. vonatkozó szakasza akként rendelkezik, hogy „140. § (1) A pénzügyi intézmény igazgatóságának, felügyelő bizottságának vezetői és tagjai, és a fióktelep formájában működő pénzügyi intézmény vezető állású személyei felelősek azért, hogy a pénzügyi intézmény az engedélyezett tevékenységeket az e törvény, továbbá a prudens működésre vonatkozó jogszabályok, valamint az 575/2013/EU rendelet előírásainak megfelelően végezze. (2) A vezető állású személy és a pénzügyi intézmény alkalmazottja mindenkor a beosztásával járó fokozott szakmai követelményeknek megfelelően, elvárható gondossággal és szakértelemmel, a pénzügyi intézmény és az ügyfelek érdekeinek figyelembevételével, a jogszabályok szerint jár el.” A régi Hpt. közel azonosan rendelkezett: „45. § A pénzügyi intézmény igazgatóságának, felügyelő bizottságának vezetői és tagjai, valamint a pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény és a fióktelep formájában működő pénzügyi intézmény vezető állású személyei felelősek azért, hogy a pénzügyi intézmény, pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény az engedélyezett tevékenységeket az e törvényben és a külön jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően végezze. 46. § A vezető állású személy és a pénzügyi intézmény alkalmazottja mindenkor – e beosztásával járó fokozott szakmai követelményeknek megfelelő – elvárható gondossággal és szakértelemmel, a pénzügyi intézmény és az ügyfelek érdekeinek figyelembevételével, a jogszabályok szerint köteles eljárni.” A Bszt. 94. § (1) bekezdés a) pontja szerint „A befektetési vállalkozás és az árutőzsdei szolgáltató a működésére és tevékenységére vonatkozó jogszabályokban, illetve szabályzatokban foglaltak betartásáért ​a részvénytársasági formában működő befektetési vállalkozás és árutőzsdei szolgáltató igazgatóságának és felügyelő bizottságának elnöke és tagja (…) felelős azzal, hogy egyúttal biztosítja a működéshez és a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi, technikai, szervezeti és személyi feltételek, valamint szabályok és eljárások meglétét és alkalmazását.”
  18. Látható, hogy a fenti jogszabályhelyek bár tartalmilag hasonlóak, de nem egyeznek meg egészükben. A Kúria külön súllyal emeli ki, hogy nem csupán a magyar jogszabályi rendelkezések térnek el szövegszerűen, de az azok háttereként szolgáló uniós irányelvek sem azonosak, sem formálisan, sem tartalmilag. A Hpt. 140. §-a a CRD IV irányelv 88. cikk (1) bekezdésének, a Bszt. 94. §-a a MiFID II. irányelv 9. cikk (3) bekezdésének, míg a Bit. 77. § (1) bekezdése a Szolvencia II. irányelv 40. cikkének a magyar jogba való átültetését biztosítja. A jogszabályi háttér – és az Európai Unió jogának – nem csupán formális, hanem a konkrét normaszövegben is tükröződő eltérése is arra mutat, hogy a támadott határozat és a referenciahatározatok közötti, a jogegység követelménye szempontjából kötelező ügyazonosság nem áll fenn.
  19. A Kúria eddigi gyakorlata főszabályként írja elő az azonos anyagi jogi norma meglétét az ügyazonosság megállapításához. Ettől a gyakorlattól nem kíván eltérni a Kúria, annak jelen ügybeli áttörését még az sem támasztja alá, hogy valamennyi pénzügyi intézmény esetében a panaszos mint pénzügyi felügyeleti szerv jár el hatóságként. Az sem szolgálhat ennek indokául, hogy az Mnbtv. 77. § (2) bekezdése valamennyi eljárásban alkalmazandó. A Kúria irányadó gyakorlata szerint az ügyazonosság fennállásának feltételeit eljárásjogi kérdések esetén eltérően kell vizsgálni az anyagi jogi kérdésekhez képest, mert előfordulhat, hogy ugyanazon eljárásjogi rendelkezéseket eltérő ténybeli és anyagi jogi alapon elbírálandó ügyekben kell azonosan alkalmazni {Jpe.II.60.027/2021/8., Indokolás [27]}. Ugyanakkor a Kúria az anyagi jogi kérdések esetén továbbra is a fentebb ismertetett, a Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozatban lefektetett elveket tekinti irányadónak.
  20. A Kúria abban is állást foglalt, hogy amennyiben a jogi érvelés analógia alapú, esetforrású, az kizárja a jogértelmezések összevethetőségét {Jpe.60.048/2023/6., Indokolás [36]}. Az ügyazonosság komplex vizsgálatát a Kúria mindig esetről esetre végzi el, amelynek során – a korábban bemutatott gyakorlat szerint – szigorúan kell venni az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét többek között a hatály és a normatartalom vonatkozásában is. Még abban az esetben is, ha az anyagi jogszabály egyezősége megállapítható, közigazgatási ügyekben – a kérelemhez kötöttség és a közigazgatási ügy tárgya által meghatározott vizsgálat miatt – a hatósági határozat, a kereseti és a felülvizsgálati kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit is szigorú vizsgálat alá kell vetni {Jpe.60.002/2021/7., Jpe.II.60.008/2023/10., Indokolás [50]}.
  21. A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának álláspontja szerint – a vonatkozó gyakorlat értelmében – jelen ügyben az ügyazonosság megállapítását a panaszos által megjelölt, a Bit. 73. § és 77. § (1) bekezdését érintő jogértelmezési kérdés vonatkozásában önmagában már az anyagi jogi háttér eltérése is kizárja. Ugyanakkor hangsúlyozza a Jogegységi Panasz Tanács, hogy a panaszban megjelölt referenciahatározatok esetén a tényállások, valamint a felülvizsgálati kérelmekben foglalt érvelések iránya közötti eltérések még azonos anyagi norma esetén is alappal kérdőjeleznék meg az ügyazonosság meglétét. Ezek részletes vizsgálata azonban jelen ügyben az eltérő anyagi jogszabályi háttér okán szükségtelen volt.
  22. A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.

Elvi tartalom

  1. A jogegységi panasz előterjesztője köteles pontosan megjelölni azt a jogszabályhelyet, amelynek értelmezése a támadott döntésben eltér a referenciahatározatoktól. Ennek hiányában a jogegységi panasz érdemi elbírálásra nem alkalmas.
  2. Általában nem áll fenn ügyazonosság különböző anyagi jogi jogszabályokon alapuló döntések között.

Záró rész

  1. A Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
  2. A jogegységi panasz elutasítására tekintettel a Kúria az alperest kötelezte a felperesi érdekelt költségének megtérítésére a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. § (5) és 3. § (2) bekezdései alapján előterjesztett kérelme szerint. Az I. rendű felperes a költségeit a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § és 4/A. § (2) bekezdése alapján kérte megtéríteni, azonban a költségeit nem számította fel, ezért részére költség nem jár. A II-III. rendű felperesek nem terjesztettek elő költségigényt a jogegységi panasz eljárásban, ezért arról rendelkezni nem kellett.
  3. A panaszt előterjesztő alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés i) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg, ezért a jogegységi panasz eljárásban felmerült illeték a Bszi. 41/C. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 102. § (6) bekezdése alapján az állam terhén marad.
  4. A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2025. november 24. 

Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke, 
Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, 
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró, 
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró, 
Dr. Farkas Katalin s.k. bíró, 
Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s.k. bíró, 
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, 
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, 
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, 
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró, 
Molnár Ferencné dr. s.k. bíró, 
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, 
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró helyett, 
Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, 
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Suba Ildikó bíró helyett, 
Dr. Stark Marianna s.k. bíró, 
Dr. Tóth Kincső s.k. bíró, 
Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró