Jpe.II.60.008/2025/7. számú határozat

A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának 
határozata

Az ügy száma: Jpe.II.60.008/2025/7.

A felperes:  a felperes neve 
                   (a felperes címe)

A felperes képviselője: Dévényiné dr. Fücsök Ágnes Katalin ügyvéd  
                                     (a felperes képviselőjének címe)

Az alperes: Szombathelyi Törvényszék 
                   (az alperes címe)

Az alperes képviselője: Országos Bírósági Hivatal 
                                      Jogi Képviseleti Osztály 
                                      (az alperes képviselőjének címe, 
                                      eljáró képviselő: Dr. Gór Zoltán bíró)

A per tárgya: bírósági jogkörben okozott kár megtérítése

A jogegységi panaszt benyújtó fél: az alperes

A jogegységi panasszal támadott határozat: Pfv.21.008/2024/3. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria az alperes jogegységi panaszát elutasítja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 140.000 (száznegyvenezer) forint költséget.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. Az önálló bírósági végrehajtó felperes a perbeli ingatlanok tekintetében 2021. június 3-án árverési hirdetményeket készített, amelyek alapján 2021. június 27-én sikeresen értékesítette azokat ingatlanonként 5.400.000 forintért. Ezt követően 2021. július 8-án árverési jegyzőkönyveket készített, amelyeket a jogerőre emelkedést követően megküldött az illetékes földhivatalnak az árverési vevő tulajdonjogának bejegyzése iránt, majd a 2021. október 20-án készített jogerős felosztási terv alapján 10.811.598 forintot kifizetett a jogosultaknak.
  2. Az árverési vevő 2021. október 25-én igazolási kérelmet és végrehajtási kifogást terjesztett elő az árverési jegyzőkönyvekkel szemben. Arra hivatkozott, hogy az ingatlanokat abban a tudatban szerezte meg, hogy azok tehermentesek.
  3. A végrehajtást foganatosító Szombathelyi Járásbíróság végzésével az árverési vevő igazolási kérelmének és végrehajtási kifogásának helyt adott; a felperes támadott intézkedéseit megsemmisítette, és kötelezte arra, hogy a 10.800.000 forint árverési vételárat térítse vissza az árverési vevő részére.
  4. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését – pontosítással – helybenhagyta.
  5. Az árverési vevő 2022. október 11-én felszólította a felperest 10.800.000 forint visszafizetésére, mivel azonban az árverésből befolyt vételárat már kiutalták a végrehajtói letéti számláról, a felperes végrehajtó irodája 2022. október 19-én átutalt az alperes gazdasági hivatalának 20.741 forintot, az árverési vevőnek pedig 10.946.170 forintot.
  6. A felperes keresetében 10.820.741 forint és annak 2022. október 19-től járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:518. §-ára, 6:519. §-ára, 6:522. § (1)-(2) bekezdéseire, 6:527. § (1) bekezdésére és 6:549. § (1) bekezdésére alapította. Hivatkozása szerint az alperes – és elsőfokon eljárt bírósága is – kirívóan jogellenes módon hozott döntést, mivel a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 217. § (2) bekezdésében rögzített 3 hónapos határidő figyelmen kívül hagyásával az árverési vevő elkésett végrehajtási kifogását érdemben elbírálta. Sérelmezte, hogy a határozat a kifogás elkésettsége tekintetében indokolást nem tartalmaz, továbbá, hogy a végrehajtási kifogás illetékét sem fizették meg, amelynek – álláspontja szerint – szintén a kifogás visszautasítását kellett volna eredményeznie. Állította, hogy az elsőfokú bíróság a kérelemhez kötöttség elvét sem tartotta be, a tényállást is hiányosan állapította meg, továbbá a döntése lehetetlenre irányul, mivel az árverést az általa kifejtettek szerint nem lehet megismételni.
  7. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az árverési vevő a postaládában 2021. október 12-én talált, a víziközmű társulattól származó levélből szerzett tudomást arról, hogy az ingatlan nem tehermentes, és a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül nyújtotta be a végrehajtási kifogást. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 107. § (1) bekezdésére hivatkozással rámutatott arra, hogy a 2021. július 8-i árverési jegyzőkönyvvel szembeni végrehajtási kifogás tizenöt napos határidejének utolsó napja 2021. július 23., az igazolási kérelem benyújtására nyitva álló három hónapos határidő utolsó napja pedig 2021. október 25. volt, így az igazolási kérelem sem késett el. Egyebekben nem tartotta kirívó jogértelmezési hibának azt a körülményt, hogy az igazolási kérelmet befogadta. Vitatta, hogy a végrehajtási kifogás érdemi elbírálása olyan jogellenes, felróható magatartást valósított volna meg, amely okozati összefüggésben áll a felperest ért vagyoni hátránnyal.
  8. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 10.820.741 forint és annak 2022. október 19-től a kifizetésig járó törvényes kamata megfizetésére a felperes részére. Megállapította, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítésének a Ptk. 6:549. § (1) bekezdésében írt speciális feltétele, a rendes jogorvoslat kimerítése teljesült azzal, hogy a felperes az elsőfokú bíróság végrehajtási kifogást elbíráló végzésével szemben fellebbezéssel élt. Megállapította, hogy a végrehajtási kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő számítása szempontjából szóba jöhető legkésőbbi releváns dátum az árverési jegyzőkönyvek keletkezési dátuma (2021. július 8.), amely időponthoz képest a három hónapos határidő 2021. október 8-án járt le. Mindezekre tekintettel úgy foglalt állást, hogy hibázott az alapper bírósága, amikor az elkésetten, a végrehajtó intézkedésétől számított három hónapon túl előterjesztett végrehajtási kifogást a Vht. 217. § (5) bekezdése alapján nem utasította el hivatalból. Kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedésként értékelte, hogy az elsőfokú bíróság a jogvesztés tényét figyelmen kívül hagyva az igazolási kérelem elbírálásába bocsátkozott.
  9. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján, a Pp. 386. § (4) bekezdés második mondata szerint a helyes indokaira utalással – helybenhagyta.
  10. Álláspontja szerint az alapperben eljárt elsőfokú bíróság a tények kirívóan okszerűtlen értékelésével és nyilvánvalóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési tévedéssel állapította meg, hogy az árverési vevő nem tehermentes ingatlanokat szerzett, ugyanis a víziközmű társulat bejegyzett végrehajtási jogát – az egyéb terhekkel együtt – az árverési vevő tulajdonjogának bejegyzésével egyidejűleg törölték.
  11. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 279. §-át, 346. § (4) bekezdését, 369. § (3) bekezdés a) és b) pontját, a Ptk. 6:518. §-át, 6:519. §-át, 6:525. § (1) bekezdését, 6:532. §-át, 6:548. § (1) bekezdését, 6:549. § (1) bekezdését, 6:579. § (1) bekezdését, a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 47. § (1) bekezdését, a Vht. 137. §-át, 143. § (1) bekezdés d) pontját, 154. § (2) bekezdését és 217/A. §-át, továbbá a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 35. § (2) és (3) bekezdését, valamint a vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 12. § (2) bekezdés a) pontját jelölte meg.
  12. A felülvizsgálati kérelmével egyidejűleg felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is előterjesztett, amelyet a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pont mindkét fordulatára (a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége) és (3) bekezdésére (Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés) alapított. A megsértett jogszabályhelyeket a felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal egyezően jelölte meg.
  13. A Pp. 409. § (2) bekezdés b) pont szerinti kérelme körében arra hivatkozott, hogy a bírósági jogkörben okozott kártérítési felelősség általános feltételei együttesen nem valósultak meg, amelynek eldöntése jogkérdésnek minősül.
  14. Álláspontja szerint különös súlya és társadalmi jelentősége van annak a kérdésnek, hogy a végrehajtó a bírósági határozatok végrehajtása érdekében milyen cselekményekre köteles (akár peres eljárás kezdeményezése), a hatálytalanná vált felosztási terv alapján kifizetett összeg milyen jogcímen (például jogalap nélküli gazdálkodás) követelhető vissza, a hirdetményben milyen adatokat, információkat köteles a végrehajtó megjelölni [Vht. 143. § (1) bekezdés d) pont], azaz a fennmaradó kötelmi jellegű terhekről is kötelessége-e tájékoztatást adni. Hivatkozása szerint a kérelem befogadását alapozza meg a végrehajtási ügyek és azon belül is a végrehajtási kifogások jelentős száma; az utóbbiak nagy számban árverés megsemmisítését célozzák. Emiatt – állítása szerint – különös súlya és társadalmi jelentősége van annak a kérdésnek, hogy ilyen esetben milyen kötelezettségei lehetnek a végrehajtónak.
  15. Ugyancsak különös súlyt és társadalmi jelentőséget tulajdonított annak a kérdésnek, hogy a Vht. 217/A. § (4) bekezdése alapján milyen kötelezettségei vannak a végrehajtónak a bíróság által előírt új intézkedések végrehajtása körében; a Ptk. 6:521. §-a alapján a bíróság felelőssége meddig terjed az igazolási kérelmek elbírálása során; az igazolási kérelem elbírálásakor a bíróságnak előre kellett-e látnia későbbi döntését, illetve az igazolási kérelem esetlegesen téves elbírálása okozhat-e önmagában kárt.
  16. A Pp. 409. § (3) bekezdés szerinti kérelme körében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Kúria Pfv.21.158/2014/6. számú határozatát, valamint a Legfelsőbb Bíróság Pfv.20.505/2011. számú határozatát (megjelent EBH 2011.2405. számon) a döntések tényleges tartalmától eltérően értelmezte.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria a Pfv.21.008/2024/3. számú végzésével (a továbbiakban: támadott határozat) a felülvizsgálatot megtagadta.
  2. A Kúria mindenekelőtt a mérlegelést nem tűrő engedélyezési ok fennállását vizsgálta és megállapította, hogy az alperes megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 409. § (3) bekezdésére, mert a Pfv.20.505/2011. számú határozat az engedélyezés körében nem volt vizsgálható, míg a Kúria Pfv.21.158/2014/6. számú közzétett határozatától jogkérdésben – az ügyazonosság hiánya miatt – eltérés nincs. A Kúria a támadott határozata indokolásában a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjában írt engedélyezési okokhoz kapcsolódóan arra hivatkozott, hogy az adott esetben az alperes az engedélyezési kérelmében csupán állította a megjelölt jogkérdések különleges súlyát, egyben társadalmi jelentőségét, azonban nem adott elő olyan körülményt és az engedélyezési okoknak megfeleltethető szöveges magyarázatot, amely a felvetett jogkérdések megítélésének egyedi ügyön túlmutató jelentőségére mutatna. Az alperes általánosságban hivatkozott a megfogalmazott jogkérdések jelentőségére, de nem adta elő, hogy milyen körülmények alapján állapítható meg a jogegységgel, illetve közvetetten a jogbiztonsággal kapcsolatba hozható az a fontos ok, ami a Kúria iránymutatását szükségessé tenné, vagy társadalmi jelentőséggel bírna. Emellett önmagában a kártérítési és végrehajtási ügyek, valamint a végrehajtási kifogások nagy számára történt hivatkozás sem alapozhatta meg a felülvizsgálatnak az említett okokból való engedélyezését.
  3. Az alperes részéről nem lett volna mellőzhető annak levezetése sem, hogy a felülvizsgálati kérelemmel érintett jogerős ítéletre figyelemmel, arra vonatkoztatva mennyiben indokolt a Kúria részéről az elvi jelentőségű kérdésben az állásfoglalás, vagyis milyen hatással lehet a Kúriának a jogkérdésben tett állásfoglalása a jogerős ítéletre. Az engedélyezés iránti kérelem azonban ezt a tartalmi követelményt sem elégítette ki. A Kúria a kifejtettekre tekintettel, a Pp. 411. § (1) és (2) bekezdése alapján a felülvizsgálatot megtagadta.

A jogegységi panasz

  1. A Kúria támadott határozatával szemben a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdésére hivatkozással az alperes (a továbbiakban: panaszos) nyújtott be jogegységi panaszt, amelyben a támadott határozat hatályon kívül helyezését, és a Kúria utasítását kérte a felülvizsgálati eljárás lefolytatására. Álláspontja szerint a támadott kúriai határozat jogkérdésben eltér a BHGY-ban közzétett Gfv.30.167/2020/5., Mfv.10.061/2021/6., valamint Jpe.II.60.018/2023/13. számú határozatoktól.
  2. A panaszos szerint a jogegységi panasz eljárásban eldöntendő kérdés, hogy milyen mélységben köteles a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet előterjesztő fél megindokolni a felvetett jogkérdés különleges súlyát, illetve társadalmi jelentőségét. A panaszos azzal érvelt, hogy a referenciaként megjelölt határozatok tartalma szerint az előterjesztő fél indokolása az általánosság szintjén mozgott, mindkét esetben az alapperben felmerült jogkérdésben indult perek számosságára hivatkoztak, amelyet a Kúria elengedőnek talált a befogadáshoz. A támadott határozatban a Kúria ennél jóval részletesebb kifejtést várt el, és ebben ragadható meg a hivatkozott határozatoktól való eltérés. Az eltérés indokolatlanságára alapított döntés a panaszos szerint a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltétel szűkítő értelmezésében áll.
  3. A panaszos álláspontja szerint a támadott határozat, valamint a hivatkozott Gfv.30.167/2020/5. és Jpe.II.60.018/2023/13. számú határozatokkal eldöntött ügyekben megállapított tényállásban közös, hogy a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet előterjesztő felek mindegyike általánosságban hivatkozott arra, hogy az alapperben felmerült jogkérdés a jogalanyok széles körét érinti, mert a perbelivel azonos jogkérdés felmerülésének lehetősége folyamatban lévő hasonló perek nagy számában fordult elő. Az alkalmazandó jogszabályok között az azonosság az, hogy a Kúriának mindegyik ügyben abban kellett állást foglalnia, hogy a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott engedélyezési oknak minősül-e a folyamatban lévő hasonló perek nagy száma és az azokban a perbelivel azonos jogkérdés felmerülésének lehetősége.
  4. A panaszos a jogegységi panasz [37]-[38] bekezdéseiben mutatta be, hogy miben látja a közzétett és támadott kúriai határozatok közötti eltérést.
  5. A támadott határozat elvi tartalma az, hogy általánosságban nem lehet hivatkozni a megfogalmazott jogkérdések jelentőségére és elő kell adni, hogy milyen körülmények alapján állapítható meg a jogegységgel, illetve közvetve a jogbiztonsággal kapcsolatos fontos ok, ami a Kúria iránymutatását szükségessé tenné vagy társadalmi jelentőséggel bírna. Nem mellőzhető annak levezetése sem, hogy mennyiben indokolt a Kúria részéről az elvi jelentőségű kérdésben az állásfoglalás, vagyis a Kúria jogkérdésben tett állásfoglalása milyen hatással lehet a jogerős ítéletre.
  6. A hivatkozott Gfv.30.167/2020/5. és Jpe.II.60.018/2023/13. számú határozatok elvi tartalma szerint társadalmi jelentősége lehet minden olyan jogkérdésnek, amely a jogalanyok széles körét érinti. A folyamatban lévő hasonló perek nagy száma és az azokban a perbelivel azonos jogkérdés felmerülésének lehetősége megalapozza a felülvizsgálat engedélyezését, ha az egyedi ügyön túlmutató, olyan jogértelmezési kérdést kell megítélni, amellyel kapcsolatban a Kúria korábban még nem foglalt állást.
  7. A panaszos érvelése szerint a felperes önálló bírósági végrehajtó, az alperes pedig törvényszék, mindkét fél közhatalmat gyakorol, így döntésük a társadalom széles körét, azon belül a feleket közvetlenül, az egyéb jogkereső közönséget pedig közvetett módon érinti.
  8. Álláspontja szerint különös súlya és társadalmi jelentősége van annak a kérdésnek is, hogy a végrehajtó a bírósági határozatok végrehajtása érdekében milyen cselekményekre köteles, s nem hagyható figyelmen kívül a végrehajtási ügyek és azon belül a kifogások jelentős száma. A jogegységi panasz [47]-[52] bekezdéseiben megismételte a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében foglaltakat és érvelése szerint a Jpe.II.60.018/2023/13. számú határozatában foglaltakkal ellentétes a felülvizsgálat megtagadása.
  9. A panasz [56] bekezdésében említi a Mfv.10.061/2021/6. számú ítélet [63] bekezdését, amelyben a Kúria a felvetett jogkérdés társadalmi jelentőségére figyelemmel a felülvizsgálatot engedélyezte.

Az ellenérdekű fél nyilatkozata

  1. Az alapeljárás felperese a jogegységi panasz elutasítását és költsége megfizetését kérte.
  2. Álláspontja szerint hiányzik a felvetett jogkérdés konkrét megjelölése és ezért a jogkérdés különleges súlyának alátámasztása is. Téves az alperesnek az a hivatkozása, hogy párhuzam vonható a nagyszámú devizaperek és a nagyszámú végrehajtási perek között, pusztán a nagy számuk folytán. Érvelése szerint önmagában egy jogterületen a számosság nem alapozza meg a felülvizsgálat engedélyezhetőségét.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz nem alapos.
  2. A Kúria először azt vizsgálta, hogy a panasz eleget tesz-e a jogszabályi rendelkezésben írt feltételeknek, és ennek keretében összevethető-e a támadott határozat a megjelölt referenciahatározatokkal (megállapítható-e az ügyazonosság).
  3. A panaszos a jogegységi panaszát a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján terjesztette elő. E szerint jogegységi panasznak van helye, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor.
  4. A Kúria megállapította, hogy a panaszos a Bszi. 41/C. § (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően megjelölte azt a határozatot (Pfv.21.008/2024/3.), amellyel szemben a panaszt előterjesztette, valamint azokat a közzétett kúriai határozatokat (Gfv.30.167/2020/5., Jpe.II.60.018/2023/13., Mfv.10.061/2021/6.), amelyektől jogkérdésben való eltérést állít, és kimutatta, hogy miben látja az eltérést. Nem álltak fenn továbbá a Bszi. 41/C. § (6) bekezdésben írt elbírálási akadályok, ezért a Kúria a jogegységi panaszt érdemben bírálta el.
  5. A Kúria már több döntésében kifejtette, hogy a jogegységi panasz intézménye nem a per tárgyává tett jog- és érdeksérelem kiküszöbölésére, hanem a jogrendszer belső koherenciájának megteremtésére és fenntartására szolgál (Jpe.I.60.011/2021/2., Jpe.I.60.014/2021/3., Jpe.II.60.060/2023/7. számú határozatok). A jogegységi panasz eljárás nem a per folytatása, nem nyit újabb jogorvoslati fórumot a panaszosnak a megelőző eljárások során már érvényesített sérelmei orvoslására, és nem ad lehetőséget a bizonyítékok újabb összevetésére és értékelésére, hanem a közzétett határozattól jogkérdésben való eltérés feloldását célozza.
  6. Amint arra a Kúria a Jpe.I.60.002/2021/7. és a Jpe.I.60.005/2021/5. számú határozataiban is rámutatott: a jogegység fogalmát az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le – negatív oldalról – következtetés, amelynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez, jogértelmezéshez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel. Következésképpen – a jogegységi panasz eljárásokban eddig kialakult gyakorlatot követve – a jogegység követelményén belül az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység.
  7. A jogegységi panasz eljárásban a Kúria nem bírálja felül a jogerős határozatot, hanem kizárólag azt vizsgálja, hogy a jogegységi panaszban kifejezetten megjelölt, közzétett kúriai határozatoktól való eltérés bekövetkezett-e, és ha igen, az eltérés indokolt volt-e vagy sem. A Kúria tehát a jogegységi panasz eljárás során a fél által megjelölt keretben, az általa hivatkozott eltérések tekintetében vizsgálja a panasz megalapozottságát.
  8. A Kúria ezt követően azt vizsgálta, hogy a panasszal támadott határozat jogkérdésben eltért-e a hivatkozott, korábban a BHGY-ban közzétett határozataitól.
  9. Egy támadott határozat eltérése jogkérdésben a referenciahatározatok jogértelmezésétől általában akkor állapítható meg, ha a fentiekben kifejtett összevethetőség (ügyazonosság) keretei között ugyanaz a tényállás, ugyanazon jogszabályok alkalmazásával és ugyanazon kérelmek alapján a korábbitól eltérő megítéléshez vezetne.
  10. A Bszi. 41/D. § (2) bekezdése értelmében jogegységi panasznak lehet helye a Kúria felülvizsgálatot megtagadó határozata ellen. A Kúria ezt a lehetőséget a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése megfelelő alkalmazásának esetére is értelmezte {Jpe.II.60.018/2023/13., Indokolás [39]}.
  11. A panaszos jogegységi panaszban kifejtett érvelése szerint „kisebb jelentősége van” a megjelölt referenciahatározatokban elbírált tényállásoknak, mert az alkalmazandó jogszabályok között az azonosság az, hogy a Kúriának mindegyik ügyben abban kellett állást foglalnia, hogy a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott engedélyezési oknak minősül-e a folyamatban lévő hasonló perek nagy száma és az azokban a perbelivel azonos jogkérdés felmerülésének lehetősége.
  12. A Kúria kiemeli: a támadott határozatot olyan perben hozta, amelynek tárgya bírósági jogkörben okozott kár megtérítése volt, végrehajtási kifogás tárgyában folyamatban volt eljárásban meghozott igazolási kérelemnek helyt adó döntés és a végrehajtási kifogásnak helyt adó érdemi határozat miatt.
  13. A bírósági jogkörben okozott kár megtérítése tárgyában eljárt első- és másodfokú bíróság a végrehajtást foganatosító bíróság eljárását vizsgálta és a Vht. 217. § (2) bekezdését értelmezve hozott érdemi döntést. A vizsgált jogkérdés az volt, hogy az előbbi rendelkezés szerinti három hónapos határidő jogvesztő-e és e határidőt honnan kell számítani.
  14. A jogegységi panasszal érintett eljárás, a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése tekintetében a panaszos által a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjában előírt feltételek alátámasztásaként előadott hivatkozások, miszerint a felperes önálló bírósági végrehajtó, az alperes törvényszék, mindkét fél közhatalmat gyakorol, így döntésük a társadalom széles körét közvetett módon érinti, a végrehajtási ügyek és azon belül a kifogások jelentős száma, valamint felvetett jogkérdések: a végrehajtó a bírósági határozatok végrehajtása érdekében milyen cselekményekre köteles, meddig terjed a bíróságok felelőssége a Ptk. 6:521. §-a alapján az igazolási kérelmek elbírálása során, a bíróságnak figyelembe kell-e vennie az esetleges későbbi megtérülést, illetve vizsgálnia kell-e, hogy mi a megtérülés akadálya, a végrehajtónak meddig terjed a kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettsége a Ptk. 6:525. § (1) bekezdése alapján, olyan kérdések, amelyekben a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet konkrétan nem foglalt állást.
  15. A Kúria hangsúlyozza: a jogegységi panaszban nem elegendő jogkérdéseket felvetni, a felvetett jogkérdéseknek a megjelölt referenciahatározatokban kifejtett jogértelmezéssel összevethetőknek kell lenniük, amely a jelen esetben nem állapítható meg.
  16. A panaszos nem mutatta be az előbbiekben kifejtettek szerint, hogy ugyanazon releváns tényállás, ugyanazon jogszabályok alkalmazásával és ugyanazon kérelmek alapján a korábbitól eltérő megítéléshez vezetne.
  17. A Kúria a Gfv.30.167/2020/5. számú határozatában gépjármű deviza kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában döntött és a folyamatban lévő deviza perek nagy száma és az azokban a perbelivel azonos jogkérdés felmerülése miatt engedélyezte a felülvizsgálatot.
  18. A Kúria a Jpe.II.60.018/2023/13. számú jogegységi hatályú határozatában megállapította, hogy abban az eljárásban a jogegységi panasszal támadott határozat a „társadalmi jelentőség” mint a felülvizsgálat engedélyezésének eljárásjogi előfeltétele megítélésében eltér a Gfv.30.167/2020/5. számú, a fentiekben vizsgált felülvizsgálati ügyben meghozott határozattól. A Kúria az eltérést azért találta indokoltnak, mert a közzétett kúriai határozatokra történő hivatkozásokkal kapcsolatosan megállapítható volt, hogy azokban – a felülvizsgálat engedélyezésének eljárásjogi feltétele tekintetében – az adott jogértelmezés összevethető a perbeli, sajátos versenyjogi károkozással összefüggő igény tekintetében felmerülő jogértelmezési kérdésekkel.
  19. A referenciahatározatként megjelölt Mfv.10.061/2021/6. számú határozat munkaügyi perben született és a Kúria a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 2019. február 1-től hatályos 362/A. § (2) bekezdésében foglaltakat értelmezte, és abban a besorolást érintő jogkérdésben foglalt állást, hogy a munkaviszonyban alkalmazott festő-mázoló feladatok tartalmilag azonosak-e a Hszt. szerinti fizikai alkalmazott (szakmunkás) munkakörben foglalkoztatottakéval. A Kúria a felvetett jogkérdés társadalmi jelentősége miatt a felülvizsgálatot azért engedélyezte, mert a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2018. évi CXV. törvény hatályba lépésével a rendvédelmi szervnél foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonya – az érintett hozzájárulásával – rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonnyá vagy munkaviszonnyá alakult át, tehát a felmerült jogkérdés érintette a rendvédelmi szervnél foglalkoztatottak egy részének a besorolását.
  20. Az előbbiekben kifejtettek szerint a referenciahatározatokkal elbírált jogkérdések nem azonosak a jelen ügyben felvetett jogkérdésekkel, még közvetett okozati összefüggés sem állapítható meg. Az a körülmény, hogy a felülvizsgálati kérelemmel élő fél a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjára alapította és hivatkozott a folyamatban lévő hasonló ügyek nagy számára, egymagában nem eredményezi az ügyazonosság megállapíthatóságát.
  21. Mindezekre tekintettel a jogegységi panaszban hivatkozott jogkérdésben a támadott határozat nem tért el, ezért a Kúria a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján a jogegységi panaszt elutasította.

Elvi tartalom

  1. A társadalmi jelentőségű jogkérdés alátámasztása tekintetében nem elegendő a folyamatban lévő hasonló perek nagy számára hivatkozás, a felülvizsgálat engedélyezését a folyamatban lévő perekben a perbelivel azonos jogkérdés felmerülésének lehetősége alapozza meg, ha az egyedi ügyön túlmutató olyan jogértelmezési kérdést kell megítélni, amellyel kapcsolatban a Kúria korábban még nem foglalt állást.

Záró rész

  1. A jogegységi panasz nem vezetett eredményre, ezért a Kúria a panaszost a Pp. 81. § (2) bekezdése alapján költség megfizetésére kötelezte az ellenérdekű fél részére, amelynek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése és 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint állapította meg.
  2. A panaszos alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés f) pontja alapján személyes illetékmentesség illeti meg, ezért a jogegységi panasz eljárásban felmerült illeték a Pp. 102. § (6) bekezdése alapján az állam terhén marad.
  3. A Kúria a panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
  4. A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot. 

Budapest, 2025. november 24. 

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke, 
Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, 
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró, 
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró, 
Dr. Farkas Katalin s.k. bíró, 
Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s.k. bíró, 
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, 
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró, 
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, 
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró, 
Dr. Márton Gizella s.k. bíró, 
Molnár Ferencné dr. s.k. bíró, 
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró helyett, 
Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, 
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Suba Ildikó bíró helyett, 
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró, 
Dr. Tóth Kincső s.k. bíró, 
Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró