Jpe.I.60.065/2023/7. számú határozat

A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Jpe.I.60.065/2023/7.

A felperes: Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata (a felperes címe)

A felperes képviselője: Dr. Szabó Iván Ügyvédi Iroda (a felperes képviselőjének címe, eljáró ügyvéd: Dr. Szabó Iván)

Az alperes: Rácalmás Város Önkormányzata (az alperes címe)

Az alperes képviselője: Dr. Petrik Ferenc Ügyvédi Iroda (az alperes képviselőjének címe, eljáró ügyvéd: Dr. Petrik Ferenc)

A per tárgya: szerződésben vállalt fizetési kötelezettség teljesítése

A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat: Pfv.20.171/2023/9. számú ítélet

Rendelkező rész

A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 300.000 (háromszázezer) forint jogegységi panasz eljárásban felmerült költséget.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. A peres felek 2010. december 16-án hosszútávú együttműködésük érdekében „Egyezségi Keretmegállapodást” (a továbbiakban: Keretmegállapodás) kötöttek, amelynek preambulumában utaltak a felek között 2003-ban létrejött Együttműködési Megállapodásra és Szindikátusi szerződésre. A Keretmegállapodásnak „A helyi iparűzési adók megosztása” címet viselő 3.1. pontja szerint az érintett területről 2011. január 1-jét követően befolyó helyi iparűzési adó fele Rácalmás Önkormányzatát, másik fele pedig Dunaújváros Önkormányzatát illeti meg. A 3.2. pontja értelmében az érintett területről származó helyi iparűzési adót Rácalmás Önkormányzata szedi be a hatályos szabályok alapján, a Dunaújváros Önkormányzatát megillető összeget pedig a számláján történő jóváírásától számított 15 napon belül köteles átutalni, jogszabály változása esetén annak megfelelően kerül beszedésre az adó. A Keretmegállapodás alapján az alperes 2021. év első félévéig folyamatosan teljesített.
  2. A 2021. július 1-jén hatályba lépett 362/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) „Duna-mente – Fejér Megye” elnevezéssel különleges gazdasági övezetet jelölt ki Iváncsa község és Rácalmás város közigazgatási területén, és különleges gazdasági övezetté nyilvánította az alperes önkormányzat közigazgatási területén elhelyezkedő, a Hankook Tire Magyarország Kft. beruházásának megvalósítását szolgáló ingatlanokat, valamint az ezen ingatlanokból a telekalakítási eljárásban hozott döntés véglegessé válását követően kialakított ingatlanokat. A felsorolt ingatlanok – három kivételével – a Keretmegállapodásban érintett terület részét képezik. A Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése nevesítette az úgynevezett közvetlenebbül érintett települési önkormányzatok körét, amelybe beletartozott mások mellett az alperes önkormányzat, míg a felperes önkormányzat nem.
  3. Az alperes képviselő-testülete a 2021. július 21-én tartott testületi ülésén hozott 187/2021. (VII. 21.) számú határozatával megállapította, hogy a Korm. rendeletre tekintettel a Keretmegállapodás a jogszabályi környezet megváltoztatása miatt a jogszabály erejénél fogva 2021. július 1-jei hatállyal megszűnt, és erről tájékoztatta a felperest.
  4. Az alperes, valamint Fejér Megye Önkormányzata között 2021. július 22-én megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) jött létre a Duna-mente – Fejér Megye különleges gazdasági övezet vonatkozásában, a Rácalmás Város Közigazgatási területét érintő feladat- és hatáskör ellátásáról. A Megállapodás értelmében a megyei önkormányzat vállalta, hogy rendeletben fogja megállapítani az iparűzési adóból származó bevétel kormányrendeletben meghatározott, a beruházással közvetlenebbül érintett települések területén megvalósuló fejlesztések és a területén működő szervezetek és települések működése támogatásának szabályait. Törekedni fog arra, hogy az alperes önkormányzat területén lévő különleges gazdasági övezetben befolyt helyi iparűzési adóbevétel legalább 60%-a – mint fejlesztési és működési támogatás – az alperes önkormányzatot illesse meg, míg a felette lévő rész tekintetében pályázatot nyújthasson be a fejlesztési, működési feladatának támogatására; utóbbi érdekében fejlesztési és működési alapot fog létrehozni a befolyt működési költségekkel csökkentett iparűzési adóbevétel terhére. A támogatásokról a Fejér Megyei Önkormányzat 2021. október 1-jén megalkotott 13/2021. (X. 1.) önkormányzati rendelete rendelkezett. A megyei önkormányzat közgyűlése az alperes részére az alap terhére 898.192.652 forint támogatást nyújtott 2021. évben.
  5. A felperes keresetében 449.096.326 forint és annak 2021. november 17-től járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Keretmegállapodás, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 198. § (1) bekezdésére és 277. § (1) bekezdésére hivatkozva.
  6. Az alperes a kereset elutasítását kérte, állítva, hogy nem egy meghatározott pénzösszeg megfizetésére, hanem arra vállalt kötelezettséget, hogy a területén képződő iparűzési adót megosztja, 2021. július 1. után azonban az illetékességi területén végzett vállalkozási tevékenységhez köthető bevétel a megyei önkormányzatot illeti meg.
  7. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította megállapítva, hogy a különleges gazdasági övezetből folyó adó a települési önkormányzathoz nem folyik be a megjelölt időpontot követően, így az alperes a Keretmegállapodás szerinti kötelezettségét nem tudja teljesíteni, a teljesítés a régi Ptk. 312. § (1) bekezdésében írtakból következően jogi szempontból lehetetlenült.
  8. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság kijavított ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően marasztalta az alperest. Megállapította, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 8. § (3) bekezdése szerint az adóból származó bevétel az azt megállapító önkormányzat bevétele, s ez nem teszi lehetetlenné az alperes teljesítését. Kifejtette, hogy a különleges gazdasági övezetből közvetlenül a megyei önkormányzathoz befolyó helyi iparűzési adó a megyei önkormányzat koordinálásával, egy újabb szempontrendszer alapján kerül a települési önkormányzatok között újraelosztásra. Álláspontja szerint a Keretmegállapodás 3.2. pontja szerint jogszabályváltozás folytán a jövőben történhet eltérés a helyi adók beszedésében, az nem tartalmazott azonban olyan rendelkezést, hogy mindez mentesítené az alperest a fizetési kötelezettség alól, feltételezve, hogy az alperes számláján jóváírják a helyi adót. A régi Ptk. 207. § (1) bekezdése szerinti értelmezési szabályra utalva a másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felek Keretmegállapodása egy korábbi vitás ügyük egyezséggel való rendezését célozta. Megállapította, hogy az abban foglaltakat teljesíteni kell, függetlenül attól, hogy az alperes utóbb a megyei önkormányzattal kötött szerződésben milyen kötelezettséget vállalt a támogatás felhasználására.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria mint felülvizsgálati bíróság 2023. november 8-án hozott, Pfv.20.171/2023/9. számú határozatával a kijavított jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria a felülvizsgálati eljárás kereteinek rögzítése körében rámutatott arra, hogy az alperes közigazgatási jogi jogszabálysértésekre utaló felülvizsgálati hivatkozásai az alperes teljesítésének – az ellenkérelemben állított – jogi lehetetlenülése polgári jogi megítélése körében voltak értelmezhetők. A Kúria – ítéletének [76]-[84] bekezdéseiben meghatározott felülvizsgálati keretek között eljárva – a felülvizsgálat eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 312. § (1) bekezdését.
  2. Kifejtette, hogy az alperes a polgári jogi szerződésben nem egy meghatározott pénzösszeg, hanem kifejezetten a felek által nevesített, az alperes által beszedett, az illetékességi területén keletkezett helyi adónem, a közigazgatás határain belül elhelyezkedő úgynevezett érintett területekről befolyó helyi iparűzési adó felének átadására vállalt kötelezettséget. Megállapította, hogy az alperes szolgáltatása nem fajlagos pénztartozásnak, hanem ahhoz képest szűkebben meghatározott, zártfajú szolgáltatásnak minősült [régi Ptk. 198. § (1) bekezdés, 277. § (1) bekezdés], és az alperes a megállapított helyi iparűzési adó felének átadásával volt köteles a teljesítésre, míg a felperes e szolgáltatásra volt jogosult.
  3. Ezt követően a Kúria a Korm. rendelet, a Keretmegállapodás, valamint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.), a különleges gazdasági övezetről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Kgötv.), az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) és a Htv. rendelkezéseit összevetve arra a következtetésre jutott, hogy a Korm. rendelet 4. §-a szerint 2021. július 1-től az alperes önkormányzat különleges gazdasági övezetbe sorolt illetékességi területén az adóalanyok helyi iparűzési adó-kötelezettsége megszűnt, és a hatálybalépés napjától ez a kötelezettségük a Fejér Megyei Önkormányzat irányába keletkezett. Ettől a naptól a Keretmegállapodásban rögzített „érintett terület” elnevezésű földrajzi területről helyi iparűzési adó jogcímen az alperesnek nem keletkezett bevétele. A Htv. 8. §-ának 2021. július 1-től hatályos rendelkezése szerint az adóztatási jog jogosultja az alperes helyett a megyei önkormányzat lett, amely a saját bevételét képező helyi iparűzési adóbevételből csak a különleges gazdasági övezetben lévő területeket részesíthette támogatásban, a felperest nem.

A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata

  1. A felperes (a továbbiakban: panaszos) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdésére alapított jogegységi panaszában kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, valamint a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, mert álláspontja szerint a támadott ítélet jogkérdésben indokolatlanul eltért a Kúria közzétett határozataitól. A panaszos a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésével összefüggésben a következő határozatokat jelölte meg: Pfv.20.475/2020/10.; Pfv.21.590/2017/5.; Mfv.10.040/2023/8.; Mfv.10.034/2023/4.; Pfv.21.013/2021/19.; Pfv.20.180/2017/6. és Pfv.20.591/2020/6.
  2. Kifogásolta, hogy a Pfv.20.475/2020. számú ügyben a Kúria úgy foglalt állást, hogy a felek közötti szerződés magánjogi szerződés és a felperes igénye pénzkövetelésre irányul, míg a sérelmezett határozat a helyi iparűzési adót nem fajlagos pénzkövetelésnek, hanem ahhoz képest szűkebben, zártfajú szolgáltatásnak minősítette. Állította, hogy a helyi adó minden esetben pénzben kerül megfizetésre, így igénye nem lehetett más, mint pénzkövetelés, az alperest pedig pénzfizetési kötelezettség terhelte.
  3. A Pfv.21.590/2017. számú ügyre vonatkozó érvelése szerint indokolatlan egy olyan szolgáltatás klasszikus magánjogi csoportosításra hivatkozva zártfajú szolgáltatásnak minősíteni, amelyre vonatkozóan tételes jogi meghatározás szerepel a régi Ptk. 289. §-ában, azonban a Kúria a tételes jogi meghatározást figyelmen kívül hagyja, nem alkalmazza.
  4. Lényegesnek tartotta, hogy támadott határozatában a Kúria eljárásjogi kérdésekben is eltért több, korábban közzétett határozatoktól, így például az Mfv.10.040/2023/8., az Mfv.10.034/2023/4., a Pfv.21.013/2021/19. és a Pfv.20.180/2017/6. számú döntésektől. A bírói gyakorlat szerint a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, vagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozása tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel, ellenkező esetben a hiányos felülvizsgálati kérelmet a Kúria érdemben nem vizsgálhatja, e korlátra azonban nem volt maradéktalanul figyelemmel a sérelmezett határozat meghozatala során. Érvelése szerint a Kúria hivatalból vizsgálta a régi Ptk. 207. § (1) bekezdése megsértését, mivel az alperes ugyan e jogszabályhelyre hivatkozott, de a jogszabálysértésekkel összefüggésben nem adott elő semmit. Sérelmezte, hogy a Kúria nem tért ki arra határozatában, hogy melyek voltak az alperes felülvizsgálati kérelmében azok az általa hivatkozott jogszabálysértések, amelyek érdemi elbírálásának helye volt, és melyek voltak azok, amelyek vizsgálatára valamilyen tartalmi hiányossága folytán nem kerülhetett sor.
  5. A Pfv.20.591/2020/6. számú ítéletre hivatkozással kifejtette azt is, hogy a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt. Rámutatott, hogy e korlátra a sérelmezett határozat meghozatala során nem volt figyelemmel a Kúria, és elbírálta az alperes azon felülvizsgálati hivatkozását is, amelyre először a felülvizsgálati eljárás során hivatkozott a régi Ptk. 289. §-a megsértésének megjelölésével együtt, ez azonban állítása szerint ellenkérelem-változtatásnak minősül.
  6. Az ellenérdekű fél nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes jogi képviselője nem rendelkezett hatályos meghatalmazással az eljárás lefolytatására és az ügyben kötelező volt a jogi képviselet. Tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésében rögzített határidőn belül jogszerű meghatalmazással rendelkező felperesi képviselő nem nyújtott be jogegységi panaszt, a Jogegységi Panasz Tanácsnak a jogegységi panaszt el kell utasítania. Emellett érdemben sem találta megalapozottnak a felperes kérelmét.
  7. Érvelése szerint nem áll fenn ügyazonosság a felperes által hivatkozott döntések és a panaszolt ítélet között, mivel abban eltérő jogszabályokat alkalmazott a Kúria, mint a hivatkozott többi kúriai határozatban, továbbá rögzítette azt is, hogy a jogkérdés szempontjából releváns tények is eltérőek voltak. Előadta, hogy amennyiben lett volna ügyazonosság, úgy már az elsőfokon eljárt bíróság döntése is eltért a felperes által hivatkozott kúriai határozatoktól, ezért a jogegységi panasznak a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján nem lett volna helye, továbbá utalt arra is, hogy a felperes valójában a felülvizsgálat során született ítélet tartalmi felülvizsgálatát szerette volna, amely a vonatkozó eljárási szabályok szerint nem lehetséges.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz alaptalan.
  2. A Bszi. 41/C. § (1) bekezdése alapján a 41/B. § (1) bekezdése szerinti határozat közlésétől számított 30 napon belül jogegységi panaszt terjeszthet elő a fél, amely eljárásban a Bszi. 41/C. § (4) bekezdése alapján a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szerinti jogi képviselet kötelező. Ennek megfelelően a Jogegységi Panasz Tanácsnak a meghatalmazott képviseleti jogosultságát a jogegységi panasz érdemi vizsgálata előtt vizsgálnia kellett aszerint, hogy a meghatalmazás alaki és tartalmi szempontból megfelel-e a jogszabály előírásainak, illetve hogy az a jogosulttól származott-e.
  3. A Mötv. 41. § (1) bekezdése szerint az önkormányzat jogi személy. Szintén e bekezdés rögzíti, hogy a képviselő-testületet a polgármester, a vármegyei közgyűlés elnöke, a főpolgármester képviseli. A Mötv. 41. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati feladatok ellátását a képviselő-testület és szervei biztosítják; a polgármester a képviselő-testület egyik szerve, a Mötv. 65. §-a szerint pedig a polgármester a képviselő-testület elnöke. E szabályok alapján a polgármester a képviselő-testületet – külön meghatalmazás vagy egyéb jogi aktus nélkül – jogosult képviselni az önkormányzat feladat- és hatáskörét érintő perekben. Ebben az esetben a polgármester képviseleti joga – a polgári jogi szabályokkal összhangban – törvényen alapul (Ptk. 3:30. §).
  4. A panaszos által csatolt meghatalmazást Pintér Tamás polgármester mint Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata törvényes képviselője adta 2023. november 16-án a dr. Szabó Iván Ügyvédi Irodának, amelyet dr. Szabó Iván irodavezető ügyvéd képvisel. A jogegységi panasz eljárásra vonatkozó meghatalmazás a Jogegységi Panasz Tanács megállapítása szerint a felperes képviseletére jogosult polgármestertől származott, e tevékenységtől a Mötv. nem zárta el a polgármestert, és nem tartozott a jogegységi panasz eljárás kereteibe annak vizsgálata, hogy erről az eljárásáról a polgármester mikor és miként tájékoztatta a képviselő-testületet. Mindebből következően a jogegységi panasz érdemben vizsgálható volt.
  5. A Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye akkor, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbbfokú bíróságok határozatában nem került sor. A panaszos a hivatkozott bekezdésnek megsértésére hivatkozva a következő határozatokat jelölte meg: Pfv.20.475/2020/10.; Pfv.21.590/2017/5.; Mfv.10.040/2023/8.; Mfv.10.034/2023/4.; Pfv.21.013/2021/19.; Pfv.20.180/2017/6. és Pfv.20.591/2020/6.
  6. Erre tekintettel a Jogegységi Panasz Tanácsnak mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy a jogegységi panaszban a Kúria támadott határozatától eltérő döntésként megjelölt hét határozat megfelel-e a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésében meghatározott kritériumoknak. E vizsgálat alapján a Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy a panaszos által megjelölt valamennyi határozat eleget tesz a jogszabályban meghatározott követelményeknek.
  7. A jogegység követelményét Magyarország Alaptörvényének 25. cikk (3) bekezdése rögzíti, kimondva, hogy a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A Jogegységi Panasz Tanács töretlen gyakorlata szerint a Kúria e feladatát az ítélkezés során akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezést, elvi megállapítást („ratio decidendi”-t) az azonos ügyekben követi. {Jpe.I.60.002/2021/7., Indokolás [18]; Jpe.I.60.005/2021/5., Indokolás [29]; Jpe.I.60.023/2021/11., Indokolás [34]; Jpe.II.60.036/2021/13., Indokolás [19]; Jpe.I.60.003/2022/9., Indokolás [20]; Jpe.II.60.030/2022/8., Indokolás [40]; Jpe.I.60.035/2022/7., Indokolás [15]}
  8. A Jogegységi Panasz Tanács már több döntésében elvi éllel kifejtette, hogy a jogegységi panasz jogintézménye nem a panaszosnak a per tárgyává tett jog- és érdeksérelmének kiküszöbölésére szolgál. Erre a bírósági eljárási törvények által szabályozott rendes és rendkívüli jogorvoslatok többirányú lehetőséget biztosítanak. A jogegységi panasz eljárás – mint ahogy a nevéből is tükröződik – a közzétett határozattól eltérés feloldását, a jogegység biztosítását célozza, nem pedig újabb jogorvoslati fórumot nyit a panaszosnak a megelőző eljárások során szükségszerűen már érvényesített jog- és érdeksérelem orvoslására. {Jpe.II.60.036/2021/13., Indokolás [22]; Jpe.II.60.030/2022/8., Indokolás [42]; Jpe.I.60.035/2022/7., Indokolás [17]}
  9. A Jogegységi Panasz Tanács kiemeli, hogy a jogegységi panasz eljárás egy, a Bszi.-n alapuló, rendkívüli, jogerő utáni, jogegységet célzó, sui generis eljárás. A jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgáló önálló eszköz, jogorvoslati eljárás ugyan, de nem a per folytatása. Nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, továbbá az abban szereplő indokolás felülmérlegelését. Nem működhet kvázi „szuper-felülvizsgálatként” {Jpe.I.60.011/2021/3., Indokolás [20]}. Ebből következik, hogy ebben az eljárásban nem általában kell a jogegységi panasszal támadott kúriai határozat jogszerűségét vizsgálni, és nincs lehetőség a felülvizsgálati határozattal szemben megismételt, illetve újabb jogi érvek érdemi értékelésére sem. A jogegységi panasz e körben tett előadásait ezért nem lehet figyelembe venni {Jpe.II.60.025/2021/14., Indokolás [39]}.
  10. A jogegységi panasz érdemi vizsgálatánál először azt kellett megállapítani, hogy a hivatkozott kúriai határozatok összevethetők-e a jogegységi panasszal támadott kúriai határozattal. E körben hangsúlyozza a Jogegységi Panasz Tanács, hogy a jogegységi panasz eljárásban jogkérdésekre vonatkozó eltérést vizsgál a támadott és a referenciaként megjelölt határozatok között {Jpe.II.60.025/2021/14., Indokolás [37]; Jpe.II.60.018/2022/6., Indokolás [30]; Jpe.II.60.022/2022/6., Indokolás [31]}. A Jogegységi Panasz Tanács töretlen gyakorlata, hogy a Bszi. 41/C. § (3) bekezdés b) pontjában leírt követelménnyel összefüggésben a határozat szám szerinti megjelölésén túl azt is megköveteli a panasz benyújtójától, hogy az eltérést konkrétan megjelölje, megindokolja, bemutassa a panaszolt határozat és az összehasonlításul hivatkozott határozatok közötti ellentétet {Jpe.I.60.011/2021/3., Indokolás [23]}. A Jogegységi Panasz Tanács Jpe.I.60.007/2022/6. számú határozatában kifejtett álláspontja szerint a jogegységi panaszt előterjesztő féltől elvárható épp a jogintézmény sajátos jellege és a kötelező jogi képviselet okán, hogy a támadott döntés és a közzétett kúriai döntés(ek) közötti ügyazonosságot bemutassa, annak fennállását részletesen indokolja, a jogkérdésben való eltérést pontosan megjelölje és panaszában állítson fel párhuzamot a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva. Továbbá mutassa be, hogy a közzétett döntésekben milyen elvi megállapítás került rögzítésre, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ítélkező tanács és indokolja meg, miben látja a közzétett és támadott kúriai döntés közötti eltérést. {Jpe.I.60.029/2021/9., Indokolás [18]; Jpe.II.60.019/2021/18., Indokolás [29]}
  11. A jogértelmezések összehasonlítása nem lehet teljesen absztrakt, mivel az összevetett határozatok egyrészt konkrét tényállások vonatkozásában értelmezték az alkalmazandó jogszabályokat, másrészt ezt csak adott ügyben előterjesztett kérelmek keretei között tehették meg. Ez ugyan nem követeli meg a teljes tényállás azonosságot, de az érintett határozatoknak az elbírált tény- és jogkérdésekre vonatkozó lényegi összevethetőségét igen. Ezt a nem teljes tényállási azonosságot, ugyanakkor lényegi összevethetőséget fejtette ki a Kúria a Jpe.I.60.005/2021/5. számú határozatában az ügyazonosság követelményének megfogalmazásával.
  12. A jogegységi panasz eljárás alapja a panaszban megjelölt ügyekben felmerült tényhelyzet, valamint az anyagi jogi és eljárásjogi háttér. A Jogegységi Panasz Tanács arról dönt, hogy azonos jogszabályi környezetben, a jogkérdés szempontjából releváns hasonló tények mellett jogkérdésben történt-e eltérés. A jogkérdésben való eltérés konkrét, az ügy érdemével összefüggésbe hozható jogértelmezések között kell igazolni, általánosan megfogalmazott eljárási jogsérelem állítása a panaszt nem alapozza meg (Jpe.II.60.030/2023/11.).
  13. A panaszos által elsőként megjelölt Pfv.20.475/2020/10. számú döntés és a támadott határozat nem vethető össze az elbírált jogkérdések eltérése miatt. A referenciahatározat kifejezetten rögzítette, hogy az ügyben a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az adott per közigazgatási vagy polgári bíróság hatáskörébe tartozik-e {Indokolás [49]}. A hivatkozott ügyben az anyagi jogi szabályok [régi Ptk. 207. § (1) bekezdés, régi Ptk. 277. § (1) bekezdés, régi Ptk. 312. § (1) bekezdés] érdemi vizsgálatára – a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel – nem kerülhetett sor {Indokolás [65]}. Ezzel szemben a támadott határozat a referenciahatározatban foglaltakkal egyezően leszögezte, hogy a jogvita a felek által sem vitatottan polgári jogi jogviszonyon alapult, és annak tárgya a helyi iparűzési adó megfizetése mint szolgáltatás jogi lehetetlenülése (lehetetlenné válása) volt, vagyis a vizsgált jogkérdés nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi természetű. Erre tekintettel a panaszos által állított eltérés sem volt megállapítható.
  14. A panaszos által hivatkozott Pfv.21.590/2017/5. számú referenciahatározat tényállása teljes mértékben eltér a támadott határozattól. A felek adásvételi szerződést kötöttek az alperes által termelt takarmánykukoricára, az alperes azonban az őt ért belvízkár miatt nem tudta teljesíteni a lekötött mennyiséget. A felperes az adott ügyben elsődlegesen kártérítés jogcímén, másodlagosan kötbér jogcímén kérte az alperes marasztalását. A Kúria azt állapította meg, hogy az alperes az általa megtermelt takarmánykukorica biztosításával a régi Ptk. 289. §-ban definiált zártfajú szolgáltatás nyújtására vállalt kötelezettséget. A hiányzó termékmennyiséget ugyan az alperes nem volt köteles a teljesítés céljára mástól beszerezni, de a további mennyiség teljesítésére köteles volt. A panaszos állításával ellentétben a referenciahatározat [18] bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy zártfajú szolgáltatásnak csak az minősülhet, amelyet a régi Ptk. 289. §-a ekként határoz meg: e határozatból csak arra lehet következtetni, hogy a Kúria az adott dolgot zártfajú szolgáltatásnak minősítette. Erre tekintettel tehát a támadott határozat sem jelenthet eltérést azáltal, hogy a régi. Ptk. 289. §-án kívül eső dolgot minősített zártfajú szolgáltatásnak. Nem jelent eltérést az sem, hogy a Kúria a referenciahatározatban azt állapította meg, hogy a zártfajú szolgáltatás teljesítése fizikai okból vált részben lehetetlenné, míg a támadott határozatban a lehetetlenülés jogi okból következett be. A Kúria referenciahatározata ugyanis egyáltalán nem tartalmaz általános megállapítást a zártfajú szolgáltatás teljesítése lehetetlenülésének lehetséges okaival összefüggésben, csupán az ügyre vonatkozóan rögzíti, hogy az adott szolgáltatás teljesítése fizikai okból vált részben lehetetlenné.
  15. A panaszos állítása szerint a támadott határozat négy közzétett döntéstől (Mfv.10.040/2023/8., az Mfv.10.034/2023/4., a Pfv.21.013/2021/19. és a Pfv.20.180/2017/6.) tér el abban a jogkérdésben, hogy a Kúriának a felülvizsgálati kérelmet a felülvizsgálati eljárás korlátai között kell vizsgálnia. Állítása szerint a Kúria a támadott határozatban a régi Ptk. 207. § (1) bekezdése jogerős ítélet általi megsértésének vizsgálatát hivatalból végezte el, mivel ezzel összefüggésben az alperes felülvizsgálati kérelmében – a jogszabályhely megjelölésén túl – nem adott elő semmit. Szintén a felülvizsgálati eljárás kereteit érintően hivatkozott a panaszos a Kúria Pfv.20.591/2020/6. számú határozatára, valamint e határozattal összefüggésben a panaszos előadta azt is, hogy a Kúria érdemben elbírálta az alperesnek azt a felülvizsgálati hivatkozását, amely szerint a felek a per tárgyát képező Keretmegállapodásban zártfajú szolgáltatást kötöttek ki az alperes kötelezettségeként, miközben az alperes erre először a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a régi Ptk. 289. §-a megsértésének megjelölésével együtt, amely azonban szerinte ellenkérelem-változtatásnak minősül.
  16. A panaszos által előadott eljárásjogi érveléssekkel összefüggésben a Jogegységi Panasz Tanács mindenekelőtt rámutat: nyilvánvalóan eltérően kell vizsgálni az ügyazonosság fennállásának feltételeit eljárásjogi kérdések esetén, figyelemmel arra, hogy előfordulhat, hogy ugyanazon eljárási rendelkezéseket eltérő ténybeli és anyagi jogi alapon elbírálandó ügyekben kell azonosan alkalmazni. E körben tehát annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az alkalmazott eljárási rendelkezés azonos-e, és az összehasonlítandó ügyekben az alkalmazott normával összefüggésben felvetett absztrakt jogkérdés azonos, vagy eltérő módon kerül-e megválaszolásra a határozatban (Jpe.II.60.027/2021/7.).
  17. Valamennyi hivatkozott ügyben rögzítette a Kúria, hogy a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdésére figyelemmel a joghatályosan előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között lehet elbírálni az abban konkrétan megjelölt jogszabályok tekintetében, továbbá rögzítették azt is, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie a felülvizsgálati kérelemnek. Ugyanezt a megállapítást tartalmazza a támadott kúriai döntés is: az indokolás [77] és [78] bekezdéseiben hivatkozik a Pp. 413. §-ára, valamint a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) számú PK vélemény 3. és 4. pontjaira. A panaszos állításával ellentétben tehát a támadott döntés meghatározta a felülvizsgálati eljárás kereteit az indokolás [76]-[84] bekezdéséiben.
  18. A Pfv.20.591/2020/6. számú határozattal összefüggésben a Jogegységi Panasz Tanács utal arra, hogy a panaszos érvelésével szemben az indokolás [82] bekezdése rögzíti, hogy „[a] Kúria – ugyancsak a felülvizsgálati eljárás kereteinek körében – rámutat egyrészről arra, hogy az alperes közigazgatási jogi jogszabálysértésekre történt felülvizsgálati hivatkozásai az alperesi teljesítés – ellenkérelemben állított – jogi lehetetlenülésének polgári jogi megítélése körében volt értelmezhető. Másrészről az alperes a 2.P.20.324/2022/4. számú érdemi ellenkérelmében (1. és 4. oldal) – a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében írtakkal szemben – kifejezetten előterjesztette anyagi jogi kifogásait […]. Miután a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és jogerős ítéletének indokolásában számos közjogi elemet érintett, nem volt akadálya, hogy az alperes ezekkel összefüggésben részletesen levezesse jogi álláspontját felülvizsgálati kérelmében […]”. Mindez nem felel meg a jogegységi panasz [33] bekezdésében foglalt állításnak, miszerint a Kúria „[ú]gy foglalt állást a felülvizsgálati eljárás kereteinek meghatározása körében, hogy e tekintetben a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperes első- és másodfokú eljárásban előterjesztett nyilatkozatait vette figyelembe”.
  19. A Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszban előadott további eljárásjogi kérdéssel összefüggésben ismételten hangsúlyozza: a jogegységi panasz eljárásban a támadott és az eltéréssel érintett határozatok összehasonlíthatóságának alapvető követelménye, hogy mindkét – összehasonlítható ügyben meghozott – határozat állást foglaljon egy adott jogi kérdésben, méghozzá az alapos panaszhoz szükségszerűen egymáshoz képest ellentétesen. Ezt a Kúria akkor tudja megítélni, ha a jogegységi panaszt előterjesztő párhuzamba állítja egymással az érintett határozatokat, a fentebb kifejtettek szerint bemutatva, hogy – ebben az értelemben – „azonos” ügyekről van szó. Mindezek hiánya eleve kizárja az eredményes jogegységi panasz előterjesztését. Ehhez képest eltérő a helyzet akkor, ha a panasz a támadott határozat jogszabálysértő voltát elemzi oly módon, hogy annak megerősítésére egyéb, a szerinte helyes (jogszerű) gyakorlatot alátámasztó kúriai határozatokra is hivatkozik (Jpe.II.60.006/2023.).
  20. A panaszos az előadott eljárásjogi kérdéssel kapcsolatban nem mutatta be az ügyek összehasonlíthatóságának kritériumait (az ügyazonosság kérdését), ehelyett a hivatkozott döntések egyszerű leírását tartalmazza a panasz. A panaszos a hivatkozott döntésekben nem mutatta be, hogy az adott ügyekben a felülvizsgálati eljárás – a felülvizsgálati kérelemhez képest – milyen keretek között zajlott, csupán idézte a Kúria ítéleteiből az erre vonatkozó jogszabályra, illetve joggyakorlatra való utalást. A panaszos az ellentétek bemutatása helyett elemzi, hogy a támadott döntés miért jogszabálysértő, és emellett hivatkozik néhány olyan határozatra, amelyekben szerinte a Kúria helyesen járt el. Mindezzel gyakorlatilag panasza a támadott kúriai döntés felülvizsgálatát célozza, amire a korábban kifejtettek szerint a jogegységi panasz eljárásban nincs jogi lehetőség.
  21. A panaszos hivatkozásaival összefüggésben tehát hangsúlyozza a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa, hogy ebben az eljárásban a vizsgálatnak nem lehet tárgya önmagában – jogegységi helyzet fennállása hiányában – a felülvizsgálati eljárás, illetve az abban meghozott kúriai határozat helyes vagy helytelen volta.
  22. Mindezekre tekintettel nem állapítható meg, hogy a Kúria a panaszos által felvetett jogi kérdésekben az eltéréssel érintettként hivatkozott döntésekben kifejtett jogértelmezéstől eltért volna, ezért a Kúria a jogegységi panaszt mint alaptalant a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította. A hivatkozott bekezdés szerint, ha a Kúria a jogegységi panaszt elutasítja, a határozat indokolásának elegendő csak erre a körülményre utalnia az alkalmazott jogszabályok feltüntetése mellett azzal, hogy az indokolásból ki kell derülnie, hogy az adott jogkérdés vonatkozásában a korábban közzétett és a megtámadott határozat között miért nem volt eltérés. Erre figyelemmel a Kúria a fentiekben az összehasonlíthatóság és az eltérés hiányát mutatta be, ezt meghaladóan a hivatkozott határozatok részletes bemutatását és elemzését mellőzte (Jpe.II.60.006/2023.).

Elvi tartalom

  1. A jogegységi panasz eljárásban a támadott és az eltérőként megjelölt határozatok összevethetőségének alapvető követelménye, hogy az érintett határozatok egymáshoz képest ellentétesen foglaljanak állást az adott jogi kérdésben. A jogegységi panasz előterjesztőjének párhuzamba kell állítania az érintett határozatokat, bemutatva az ügy érdemével összefüggésbe hozható jogértelmezések közötti eltérést.

Záró rész

  1. A jogegységi panasz eljárásban az államot terhelő költség nem merült fel, a panaszos az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján személyes illetékmentességben részesült, így az eljárási illetéket nem kell megfizetnie.
  2. Az alperes kérte a felperes kötelezését a jogegységi panasz eljárásban a jogi képviseletével felmerült költségei megfizetésére a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. §-a alapján. A Jogegységi Panasz Tanács következetes gyakorlata szerint a jogegységi panasz eljárásban is megilleti költségtérítés a panasz eljárásra okot nem adó felet (Jpe.I.60.005/2021/5., Jpe.I.60.055/2022/10.). Erre tekintettel a Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 41/C. § (2) bekezdésére figyelemmel, a Pp. 82. § (1) bekezdése és 83. § (1) bekezdése alapján rendelkezett az alperes jogi képviseletével felmerült költség megfizetéséről, amelynek összegét az IM rendelet 3. § (2) és (5) és (6) bekezdése alapján, a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel (a jogegységi panasz eljárásban egy beadvány szerkesztése) arányban állapította meg.
  3. A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2024. november 4.

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró,
Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró,
Dr. Bartkó Levente s.k. bíró,
Dr. Darák Péter s.k. bíró,
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,
Dr. Döme Attila s.k. bíró,
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró,
Dr. Hajdu Edit s.k. bíró,
Dr. Hajnal Péter s.k. bíró,
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró,
Dr. Kovács András s.k. bíró,
Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró,
Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró