Jpe.I.60.061/2025/11. számú határozat

A Kúria
Jogegységi Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Jpe.I.60.061/2025/11. szám

A felperes: a felperes neve
                 (a felperes címe)

A felperes képviselője: Gór Ügyvédi Iroda
                                   (a felperes képviselőjének címe1;
                                   eljáró ügyvéd: Dr. Gór Csaba Gyula) és

                                   Lendvai és Szörényi Ügyvédi Iroda
                                   (a felperes képviselőjének címe2;
                                    eljáró ügyvéd: Dr. Lendvai András)

Az alperes: Pénzügyi Békéltető Testület
                  (az alperes címe)

Az alperes képviselője: Dr. Subai Gáspár kamarai jogtanácsos
                                  (az alperes képviselőjének címe)

A per tárgya: Pénzügyi Békéltető Testület ajánlásának hatályon kívül helyezése

A jogegységi panaszt benyújtó fél: az alperes

A jogegységi panasszal támadott határozatok száma: Pfv.20.523/2025/2. és Pfv.20.571/2025/2. számú végzések

Rendelkező rész

A Kúria az alperes jogegységi panaszait elutasítja.

Indokolás

  1. Mindenekelőtt a Kúria Jogegységi Tanácsa utal a Jpe.I.60.062/2025/7. számon hozott végzésére, amelyben a Jpe.I.60.062/2025. számú ügyet ehhez az ügyhöz egyesítette, mivel az eljárások tárgya összefügg, valamint az alapul szolgáló ügyekben résztvevő felek (a felperes és az alperes is) azonosak. Figyelemmel arra, hogy a jogegységi panaszokkal támadott határozatok rendelkező része és indokolása is gyakorlatilag megegyezik, a Kúria Jogegységi Tanácsa az alábbiakban a jogegységi panaszok alapját képező ügyek tényállásait, valamint az ügyek releváns iratanyagait összevontan ismerteti.

A jogegységi panaszok alapjául szolgáló tényállás

  1. Az alperes ajánlásaiban arra hívta fel a felperest, hogy a kérelmező részére fizesse meg a kérelmező által jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét.
  2. A felperes kereseteiben az ajánlások hatályon kívül helyezését kérte a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNBtv.) 116. § (4) bekezdése alapján, figyelemmel arra, hogy az ajánlások tartalma nem felel meg a jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróságok az ajánlásokat hatályon kívül helyezték. Az alperes fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróságok a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságok ítéleteit helybenhagyták.
  3. A jogerős ítéletek ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmeket, amelyekben jogszabálysértésre hivatkozással kérte a jogerős ítéletek hatályon kívül helyezése mellett a keresetek elutasítását. Az alperes felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmeket nem terjesztett elő.

A Kúria jogegységi panaszokkal támadott határozatai

  1. A Kúria a felülvizsgálati kérelmeket a Pfv.20.523/2025/2. és Pfv.20.571/2025/2. számú végzésekkel (a továbbiakban együtt: támadott határozatok) visszautasította. A támadott határozatokban kifejtette, hogy a Pp. 408. § (2) bekezdése alapján nincs helye felülvizsgálatnak vagyonjogi perben, ha az elsőfokú bíróság határozatát a másodfokú bíróság azonos jogszabályi hivatkozással és azonos jogi indokolásra utalással hagyta helyben. Ha a felülvizsgálatnak a Pp. 408. §-a alapján nem lenne helye – ugyanakkor törvény a felülvizsgálatot más okból nem zárja ki – a felülvizsgálatot a Kúria kivételesen, a Pp. 409. § (2) bekezdés a)-c) pontjaiban megjelölt okból engedélyezheti, illetve a Pp. 409. § (3) bekezdésében megjelölt okból engedélyezi.
  2. A Kúria támadott határozataiban megállapította, hogy a másodfokú bíróságok azonos jogszabályi rendelkezésekre és jogi indokolásra utalással hagyták helyben az elsőfokú bíróságok ítéleteit. Az a körülmény, hogy a másodfokú bíróságok a fellebbezésekben felhozott érvekre is reagáltak határozataikban, nem változtat azon, hogy az első- és másodfokú döntések – mint az tartalmuk egybevetése alapján egyértelműen megállapítható – azonos jogszabályi rendelkezéseken és indokokon alapulnak.
  3. Végül a Kúria utalt arra, hogy az adott esetekben az alperesnek felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmeket kellett volna előterjesztenie, és mivel ezt elmulasztotta, a Kúria a felülvizsgálati kérelmeket érdemben nem vizsgálhatta, így azokat a Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontja alapján visszautasította.

A jogegységi panaszok és az ellenérdekű fél nyilatkozata

  1. A Kúria támadott határozatai ellen az alperes (a továbbiakban: panaszos) terjesztett elő jogegységi panaszokat a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdése alapján, amelyekben kérte a támadott határozatok hatályon kívül helyezését, és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A panaszos arra hivatkozott, hogy a Kúria a támadott határozatokban jogkérdésben indokolatlanul eltért a Kúria Gfv.30.225/2020/6. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától (a továbbiakban: referenciahatározat).
  2. A panaszos álláspontja szerint a támadott határozatokban a Kúria tévesen abból indult ki, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozatok vagyonjogi perben születtek, és ezzel indokolatlanul tért el a referenciahatározattól. Idézte annak [37] bekezdését, amelyből kiemelte, hogy „a bíróság nem a peres felek közötti, a választottbírósági eljárás tárgyát képező anyagi jogi jogviszonyt bírálja el, hanem a felek és a választottbíróság közötti eljárásjogi jogviszonyt. A választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perek ezért a Pp. 408. §-ának alkalmazásában nem tartoznak a vagyonjogi perek körébe”.
  3. A panaszos érvelése szerint a támadott határozatok és a referenciahatározat között fennáll az ügyazonosság. Az irányadó norma szempontjából kifejtette, hogy a Kúria mindkét határozatában vizsgálta a Pp. 408. § rendelkezésével összefüggésben azt, hogy van-e helye felülvizsgálatnak. E körben a jogkérdés tehát az, hogy az alapul fekvő peres eljárások vagyonjogi pernek minősülnek-e, amelyeknek alapját a Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pontjában szereplő definíció képezi.
  4. Az ügyek tartalmi összevethetősége szempontjából álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy az ajánlások fogyasztói jogvitában, a referenciahatározat pedig választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben született, illetve annak, hogy az egyes ügyekben érdemben hogyan döntöttek. Csak annak a kérdésnek van szerepe, és álláspontja szerint azt kell vizsgálni, hogy valamennyi határozat vagyonjogi perben született-e. E kérdésben a támadott határozatok arra a következtetésre jutottak, hogy a jogerős határozatok vagyonjogi perben születtek, míg a referenciahatározat azt tartalmazza, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perek nem tartoznak e körbe.
  5. Érvelése szerint a Kúria indokolatlanul tért el a referenciahatározattól, hiszen a bíróság az ajánlás hatályon kívül helyezése iránti perben sem a pénzügyi fogyasztói jogvita tárgyát képező, a pénzügyi intézmény és a kérelmező (fogyasztó) közötti anyagi jogi jogviszonyt bírálja el, hanem az MNBtv. 116. §-a szerint azt, hogy eljárási okokból, illetve a jogszabályoknak meg nem felelő tartalom miatt van-e helye az ajánlás hatályon kívül helyezésének.
  6. A panaszos álláspontja szerint a következő szempontok teszik nyilvánvalóvá, hogy az ajánlás hatályon kívül helyezése iránti per nem a fél vagyoni jogain alapul. Elsőként arra a körülményre hivatkozott, hogy ha a felperes az ajánlásnak nem tesz eleget, annak egyetlen következménye az MNBtv. 119. § (1) bekezdése szerint az, hogy nyilvánosságra hozhatják a jogvita tartalmának rövid leírását és az eljárás eredményét, tehát a felperes vagyoni hátrányt nem szenved. Következőként azzal érvelt, hogy az ajánlás nem minősül végrehajtási záradékkal ellátható végrehajtható okiratnak. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az MNBtv. 116. § (1) bekezdése alapján az ajánlás nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy igényét bírósági eljárás keretében érvényesítse. Kifejtette azt is, hogy az ajánlás hatályon kívül helyezése iránti per tárgya lehet csupán az MNBtv. 116. § (3) bekezdése szerinti eljárási jogsértés is. Végül azzal érvelt, hogy mivel a pert velük szemben kell megindítani, a felperes által velük szemben érvényesített igény értéke nem fejezhető ki pénzben; mivel a felperes nem vagyonjogi követelést érvényesít. Szintén a panaszos álláspontját támasztja alá az a tény, hogy maga a felperes a keresetleveleiben meg nem állapítható pertárgyértéket jelölt meg az illeték alapjaként, amit a bíróságok nem kifogásoltak.
  7. Végül megjegyezte azt is, hogy a jogegységi panaszok alapját képező ügyekben azért nem terjesztett elő a felülvizsgálati kérelemmel együtt felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, mivel a Kúria korábban két azonos tárgyú perében már arról tájékoztatta a feleket, hogy a konkrét ügyben a felülvizsgálati eljárás lefolytatásához a felülvizsgálat engedélyezése nem szükséges (Pfv.20.062/2025/2. és Pfv.21.067/2024/2.). Hivatkozott arra is, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 271. § (2) bekezdése alapján a Pfv.21.699/2018. számú ügyben sem utasította vissza a Kúria a felülvizsgálati kérelmét arra hivatkozva, hogy azt olyan vagyonjogi perben terjesztették elő, ahol a vitatott érték a 3.000.000 forintot nem haladta meg, tehát az ajánlás hatályon kívül helyezése a régi Pp. alapján sem minősült vagyonjogi pernek.
  8. Az ellenérdekű fél nyilatkozataiban azt az álláspontot képviselte, hogy a támadott határozatok nem térnek el jogkérdésben a Kúria referenciahatározatától, és a panaszos tévesen hivatkozott arra, hogy a támadott határozatok és a referenciahatározat alapjául szolgáló ügy között párhuzam vonható és fennáll az ügyazonosság. Kifejtette, hogy a panaszos érvelésével szemben jelentősége van az ügyek tényállásának, ugyanis a referenciahatározat elvi tartalma anyagi jogi jogszabály értelmezésére irányult és nem a vagyonjogi per kérdésében foglalt állást.
  9. Erre tekintettel álláspontja szerint a támadott határozatok és a referenciahatározat között sem ténybeli, sem jogi azonosság nem lelhető fel. Hangsúlyozta azt is, hogy a véleménye szerint a panaszos nem fejtette ki részletesen, miként állíthatóak párhuzamba az ügyek a releváns tények, az alkalmazandó jogszabályok és a kérelmi elemek tekintetében.
  10. Kifejtette továbbá, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület (a továbbiakban: PBT) ajánlásának hatályon kívül helyezése iránti perben érvényesített igény a bank vagyoni jogain alapul és a Pp. által megkülönböztetett három pertípus (személyi állapoti, személyiségi jogi és vagyoni jogi perek) közül a vagyonjogi per kategóriájába sorolható. E körben aggályosnak tartotta a jogegységi panaszokban kifejtett álláspontot. Állította, hogy az ajánlásban foglaltak teljesítésének elmulasztásával járó következmények vagyoni hátrányt okoznak a banknak. Vitatta, hogy a vagyonjogi per fogalmának eleme lenne a kikényszeríthetőség, és nem tulajdonított elvi jelentőséget annak, hogy eljárási jogsértés is lehet adott esetben a per tárgya. Kifejtette továbbá, hogy a pertárgyérték meg nem határozhatósága és a per vagyoni jellege egymástól független fogalmak. Álláspontja alátámasztásaként hivatkozott a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 12. pontjában foglaltakra is.
  11. Ezen túl vitatta a panaszos képviseletében eljáró kamarai jogtanácsos képviseleti jogát. Előadta, hogy az MNBtv. 117. § (1) bekezdése szerint az ajánlás hatályon kívül helyezése iránti pert a PBT-vel szemben kell megindítani. Állította, hogy a panaszos képviseletében eljáró kamarai jogtanácsos munkáltatója a kamarai nyilvántartás szerint a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) és nem a PBT mint a munkáltatóval (MNB) irányítási vagy felügyeleti viszonyban álló nyilvántartásba bejelentett szerv, így álláspontja szerint a panaszokat benyújtó kamarai jogtanácsos nem rendelkezik az ügyben képviseleti joggal.

A Kúria Jogegységi Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panaszok nem alaposak.
  2. A Kúria Jogegységi Tanácsa mindenekelőtt a Bszi. 41/C. § (10) bekezdése alapján vizsgálta a panaszos jogi képviselőjének képviseleti jogát, különös tekintettel arra, hogy annak fennállását az ellenérdekű fél vitatta. Ezzel összefüggésben a Kúria Jogegységi Tanácsa megállapítja, hogy egyrészt a jogegységi panaszok előterjesztője benyújtotta a Fővárosi Törvényszék 75.Pk.22.480/2022/2. számú végzését, amellyel a meghatalmazó MNB által a jogegységi panaszt előterjesztő kamarai jogtanácsos számára jogi képviseletre adott általános meghatalmazását vették nyilvántartásba, és az általános meghatalmazás terjedelme nem korlátozott. Másrészt a panaszos csatolt egy 2025. október 6-án kelt meghatalmazást is, amelyben a PBT elnöke meghatalmazta a jogegységi panaszt előterjesztő kamarai jogtanácsost a jogegységi panasz előterjesztésére és az eljárásban való képviseletre. A meghatalmazás a tartami és formai követelményeknek megfelelt. Megjegyzi továbbá a Kúria Jogegységi Tanácsa, hogy az MNBtv. 96. § (2) bekezdése értelmében a PBT az MNB által működtetett szakmailag független testület és annak (3) bekezdése szerint azt az MNB szervezeti rendjében közvetlenül az MNB elnökéhez kell besorolni. Ennek megfelelően a hatályos meghatalmazással rendelkező kamarai jogtanácsos jogosult volt az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 66. § (1) bekezdés c) pontja alapján az alperes képviseletében a jogegységi panaszok előterjesztésére.
  3. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye a Kúriának az eljárási törvény alapján további felülvizsgálati kérelemmel nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a BHGY-ban közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta. E § (2) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor.
  4. A Kúria Jogegységi Tanácsa elöljáróban utal arra, hogy a jogegység követelményét Magyarország Alaptörvénye 25. cikk (3) bekezdése mondja ki azzal, hogy „[a] Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét.” A Kúria e feladatát az ítélkezése során akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezés elvi tartalmát (ún. ratio decidendi) az azonos ügyekben követi (Jpe.I.60.043/2025/8.).
  5. A jogegységi panasz eljárás egy rendkívüli, a jogerő utáni, a jogegységet célzó, a Bszi. külön szabályozásán alapuló sui generis eljárás, amely nem a per folytatása, hanem a jogrendszer belső koherenciájának a megteremtését szolgálja (Jpe.I.60.005/2021/5.). A jogegységi panasz eljárásban ezért a Kúria Jogegységi Tanácsa nem bírálja felül a jogerős határozatot, hanem kizárólag azt vizsgálja, hogy a jogegységi panasz beadványban kifejezetten megjelölt, közzétett kúriai határozatoktól való eltérés bekövetkezett-e, és ha igen, akkor az eltérés indokolt volt-e vagy sem. A jogegységi panasz eljárás során a Kúria tehát a fél által megjelölt keretben, az általa hivatkozott eltérések tekintetében vizsgálja a panasz megalapozottságát (Jpe.II.60.038/2025/6.). A jogegységi panasz eljárás előzőekben említett kereteit kijelölik egyfelől azok a közzétett kúriai határozatok, amelyektől való eltérésre a panasz előterjesztője a jogegységi panaszában hivatkozott, másrészről az a jogkérdés, amelyben a panaszos eltérést állít (Jpe.II.60.060/2023/7.).
  6. A panaszos a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapítva kérte a támadott határozatok hatályon kívül helyezését, és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A jogegységi panaszokban a Kúria egyetlen olyan, a BHGY-ban közzétett határozatát jelölte meg, amelytől álláspontja szerint a támadott határozatok jogkérdésben indokolatlanul eltértek: a Gfv.30.225/2020/6. számú határozatot. A panaszos által megjelölt jogkérdés az, hogy az ajánlás felülvizsgálata iránti per a Pp. 408. § alkalmazása szempontjából vagyonjogi pernek minősül-e.
  7. A Kúria Jogegységi Tanácsának gyakorlata következetes a tekintetben, hogy a jogegységi panasz eljárásban eljárási kérdésekben is lehet jogegységi panasszal élni. Nyilvánvalóan eltérően kell vizsgálni az ügyazonosság fennállásának feltételeit eljárásjogi kérdések esetén, figyelemmel arra, hogy előfordulhat, hogy ugyanazon eljárásjogi rendelkezéseket eltérő ténybeli és anyagi jogi alapon elbírálandó ügyekben kell azonosan alkalmazni. E körben tehát annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az alkalmazott eljárási rendelkezés azonos-e, és az összehasonlítandó ügyekben az alkalmazott normával összefüggésben felvetett absztrakt jogkérdés azonos vagy eltérő módon került megválaszolásra. (Jpe.II.60.038/2025/6.)
  8. A panaszos állításával szemben a Kúria Jogegységi Tanácsa a támadott határozatok és a referenciahatározat közötti ügyazonosságot nem találta megállapíthatónak. A panaszos érvelésével ellentétben a Kúria Jogegységi Tanácsának álláspontja szerint az ügyazonosságot önmagában nem alapozza meg az, hogy mindhárom határozat esetén vizsgálta a Kúria, hogy az adott ügy vagyonjogi pernek minősül-e.
  9. Mindenekelőtt utal arra a Kúria Jogegységi Tanácsa, hogy mind a támadott határozatok, mind a referenciahatározat esetén a Pp. 2025. december 31-ig hatályban volt rendelkezéseit kellett alkalmazni. Ebben az időállapotban a Pp. 408. §-a az alábbi két rendelkezést tartalmazta:

„(1) Nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi perben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a 21. § (1)–(4) bekezdése alapján, továbbá a 21. § (5) bekezdésének az egyesített perekre történő megfelelő alkalmazásával megállapított értéke az ötmillió forintot nem haladja meg. Ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetése iránt indított perekre, valamint a tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék iránt indított perekre.

(2) Nincs helye felülvizsgálatnak vagyonjogi perben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben.”

A vagyonjogi per fogalma pedig az értelmező rendelkezések között található, a Pp. 7. § 18. pontjában: vagyonjogi pernek minősül „az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető”.

  1. Tekintettel arra, hogy a Pp. a vagyonjogi per fogalmát az érvényesített igényhez köti, a Kúria Jogegységi Tanácsának megítélése szerint – a panaszos érvelésével szemben – jelentősége van annak, hogy az ajánlások milyen fogyasztói jogvitában születtek és annak, hogy a felperes kereseteit mire alapította. A PBT ugyanis az MNBtv. 113. § (1) bekezdés b) pontja alapján tett ajánlásokat, kiemelve, hogy az MNBtv. 39. §-ában meghatározott törvények hatálya alá tartozó személy vagy szervezet az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését kötelezésként nem ismeri el, alávetési nyilatkozatot nem tett. A felperes kereseteit az MNBtv. 116. § (4) bekezdésére alapította, amely lehetőséget ad az MNBtv. 39. §-ában meghatározott törvények hatálya alá tartozó személy vagy szervezet számára, hogy az ajánlás hatályon kívül helyezését a (3) bekezdésben foglaltakon túl akkor is kérhesse, ha az ajánlás tartalma nem felel meg a jogszabályoknak. Ilyen esetben a bíróság szükségképpen túllép a pusztán eljárásjogi kontroll keretein, és vizsgálja az ajánlás alapjául szolgáló anyagi jogi kérdéseket is. A per tárgya tehát formálisan ugyan az ajánlás hatályon kívül helyezése, azonban a bírósági felülvizsgálat tartalma szorosan összekapcsolódik az alapul fekvő vagyoni jogviszonnyal.
  2. Ehhez képest a választottbírósági eljárásra akkor kerülhet sor, ha a felek a választottbírósági szerződésben valamely meghatározott jogviszonyukból keletkező vitájukat választottbíróság elé utalják a rendes bíróság helyett. A választottbírósági eljárás a felek autonómiáján alapul azzal, hogy a jogvitájuk érdemi eldöntését a választottbíróságra bízzák. A választottbíróság a PBT hivatkozott eljárásával szemben nem ajánlást, hanem ítéletet hoz, amely a felekre kötelező. Ebből következik a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti per egyik sajátossága, miszerint a rendes bíróság felülvizsgálati jogköre a választottbíráskodás intézményi autonómiájára tekintettel rendkívül szűk körben érvényesül. A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 47. § (1) és (2) bekezdése alapján a választottbírósági ítélet rendes bírói úton csak a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perben vizsgálható felül. Ebben a perben viszont a rendes bíróság érdemben nem vizsgálhatja felül a választottbíróság ítéletét, a felek közötti anyagi jogvitáról nem nyilváníthat véleményt, lényegében csak garanciális funkcióval bír: a felek és a választottbíróság között létrejött alaki, eljárásjogi jogviszonyt vizsgálja.
  3. Mindezek alapján tehát szembetűnő a különbség a támadott határozatok és a referenciahatározat között a panaszos által megjelölt jogkérdéssel összefüggésben: míg a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben az alapjogviszony anyagi jogi tartalma a bírósági felülvizsgálat szempontjából lényegében irreleváns, addig a PBT ajánlása hatályon kívül helyezése iránti perben az alapul szolgáló vagyoni jogviszony érdemi vizsgálata a jogszabálysértő tartalom fennállásának megítéléséhez elengedhetetlenné válhat. A Kúria Jogegységi Tanácsának megítélése szerint mivel a Pp. a vagyonjogi per fogalmát az érvényesített igényhez köti, az érvényesített igény tartalma nem függetleníthető attól, hogy a bíróság konkrétan milyen perben és milyen terjedelemben jogosult felülvizsgálni az alapul fekvő jogviszonyt. Azáltal, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben a bíróság kizárólag a Vbt.-ben meghatározott érvénytelenítési okokat vizsgálhatja, az alapjogviszony érdemét nem, ezért a felek vagyoni jogvitája teljes mértékben háttérbe szorul.
  4. Ezzel szemben a PBT ajánlása hatályon kívül helyezése iránti perben az MNBtv. 116. § (4) bekezdése alapján a bíróság az ajánlás tartalmi jogszerűségét is vizsgálhatja, ami szükségképpen érinti a mögöttes vagyoni jogviszony anyagi jogi kérdéseit. Ennek alapján a két eljárásban eltérően ítélendő meg, hogy az adott per vagyonjogi pernek minősül-e.
  5. A panaszos előadta azt is, hogy a Kúrián több azonos tárgyú ügyben terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és két esetben is olyan végzést kapott (Pfv.20.062/2025/2. és Pfv.21.067/2024/2.), amelyben „a Kúria tájékoztatja a feleket, hogy a Pp. rendelkezései szerint a konkrét ügyben a felülvizsgálati eljárás lefolytatásához a felülvizsgálat engedélyezése nem szükséges”, amely megerősítette abban, hogy egyrészt e perek nem vagyonjogi perek, másrészt a Pp. 408. § (2) bekezdésében foglalt feltétel nem vizsgálandó. Ezzel összefüggésben a Kúria Jogegységi Tanácsa mindenekelőtt utal arra, hogy a hivatkozott határozatok nem a BHGY-ban közzétett határozatok. A Kúria ezeket a határozatokat nem az ügy érdemében hozta, azok ún. pervezető végzésnek minősülnek, abból általános jellegű következtést nem lehet levonni. E határozatokat tehát az adott ügyben hozta a Kúria, erre mindkét végzésben kifejezetten utalt is azzal, hogy külön megállapította azt, hogy a tájékoztatás a „konkrét ügyre” vonatkozik. Másrészről megjegyzi a Kúria Jogegységi Tanácsa azt is, hogy mindkét hivatkozott ügyben eltérő volt az ügy megítélése a felülvizsgálati kérelem befogadása szempontjából a támadott határozatokhoz képest, mivel ezekben az ügyekben az első- és másodfokú bíróságok határozatai eltérőek voltak és a Pfv.20.062/2025. számú ügyben a felülvizsgálati értékhatár meghaladta az ötmillió forintot.
  6. A fentiekből tehát az következik, hogy a támadott határozatok és a panaszos által megjelölt referenciahatározat között ügyazonosság nem áll fenn, így értelemszerűen nem állapítható meg, hogy a támadott határozatok jogkérdésben eltértek a referenciahatározattól, és emiatt nem vizsgálható az eltérés indokoltsága sem. Erre figyelemmel a panaszos e körben előadott hivatkozásait a Kúria Jogegységi Tanácsa nem vizsgálhatta.
  7. Mindezekre tekintettel a Kúria Jogegységi Tanácsa a jogegységi panaszokat – mint alaptalant – a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.

Elvi tartalom

  1. A Pp. a vagyonjogi per fogalmát az érvényesített igényhez köti, így jelentősége van annak, hogy az ajánlások milyen jogvitában születtek, illetve a felperes mire alapította az igényét.
  2. A választottbírósági ítélet érvénytelenítése és a PBT ajánlás hatályon kívül helyezése iránti perben a bíróság felülvizsgálati jogköre eltérő, így a két perben eltérően ítélendő meg, hogy az adott per vagyonjoginak minősül-e, ezért azok nem hasonlíthatók össze.

Záró rész

  1. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 50. § (1) bekezdésében meghatározott jogegységi panasz eljárási illeték – figyelemmel a panaszos részére az Itv. 5. § (1) bekezdés i) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentességre – a Bszi. 41/C. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 102. § (6) bekezdése alapján az állam terhén marad.
  2. A jogegységi panaszok elbírálásával összefüggésben költség nem merült fel, ezért arról rendelkezni nem kellett.
  3. A Kúria Jogegységi Tanácsa a jogegységi panaszokat a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
  4. A határozat ellen sem a Bszi, sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2026. június 29.

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró,
Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró,
Dr. Bartkó Levente s.k. bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Cseh Attila s.k. bíró,
Dr. Darák Péter s.k. bíró,
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,
Dr. Hajdu Edit s.k. bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró,
Dr. Kovács András s.k. bíró,
Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró,
Dr. Puskás Péter s.k. bíró,
Dr. Remes Gábor s.k. bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró