Jpe.I.60.051/2024/10. számú határozat

A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának 
határozata

Az ügy száma: Jpe.I.60.051/2024/10.

A felperes: a felperes neve 
                  (a felperes címe)

A felperes képviselője: KPM Ügyvédi Iroda 
                                    (a felperes képviselőjének címe 
                                    eljáró ügyvéd: Dr. Petrovics Bálint)

Az alperesek: az I. rendű alperes neve 
                       (az I. rendű alperes címe) 
                       a II. rendű alperes neve 
                       (a II. rendű alperes címe)

A per tárgya: kölcsöntartozás megfizetése

A jogegységi panaszt előterjesztő fél: a felperes             

A jogegységi panasszal támadott határozat: Pfv.20.497/2024/2. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria a jogegységi panaszt elutasítja.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes jogelődje lízingbeadóként, az I. rendű alperes lízingbevevőként kötöttek egymással CHF alapú pénzügyi lízingszerződést 2008. július 10-én motorkerékpárra, amelynek vételára 2.048.000 forint volt. A lízingszerződésből eredő fizetési kötelezettség biztosítására a felperes jogelődje mint finanszírozó cég és a II. rendű alperes mint kezes között készfizető kezességi szerződés jött létre.
  2. A felperes jogelődje 2015. április 23-án tájékoztatta az I. rendű alperest a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló ​2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) szerinti elszámolási kötelezettség teljesítéséről és annak eredményéről. Az I. rendű alperes 2015. július 12-e után törlesztőrészletet nem fizetett, ezért a felperes jogelődje 2016. október 4-én a lízingszerződést azonnali hatállyal felmondta és felszólította az I. rendű alperest 2.375.485 forint tartozás megfizetésére.
  3. A felperes és a jogelődje értesítették az alpereseket, hogy a jogelőd engedményezőként a 2.353.077 forint összegű követelését a hozzá kapcsolódó biztosítékokkal együtt a felperesre engedményezte. Az I. rendű alperes 2018. március 1-jén, míg a II. rendű alperes 2018. február 22-én vette át az engedményezési értesítőt.
  4. A felperes kérelmére közjegyző fizetési meghagyást bocsátott ki az alperesekkel szemben. Az eljárás az alperesek ellentmondása folytán perré alakult. A járásbíróság egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 2.286.735 forint és késedelmi kamata megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljáró törvényszék ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította a követelés alapjául szolgáló szerződés árfolyamkockázati tájékoztatójának tisztességtelensége miatti érvénytelenségét megállapítva.
  5. 2021. szeptember 13-án a felperes kérelmére közjegyző ismételten fizetési meghagyást bocsátott ki az alperesekkel szemben, immár a lízingszerződés érvénytelenségéből fakadó elszámolás címén, egyetemlegesen 1.493.488 forint és járulékai megfizetése iránt. Az eljárás az alperesek ellentmondása folytán perré alakult. A felperes módosított keresetében kérte a lízingszerződés érvényessé nyilvánítását a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 237. § (2) bekezdése alapján akként, hogy a kirovó pénznem a forint, az ügyleti kamat az irányadó forintkamat szerződéskötéskori értékének kamatfelárral növelt mértékével egyenlő azzal, hogy az induló éves ügyleti kamatláb mértéke 14,35%. Ezt meghaladóan kérte az alperesek egyetemleges kötelezését 412.239 forint és kamata megfizetésére.
  6. A felperes és jogelődje 2022 márciusában egy „Megállapodás követelés adásvételi és engedményezési szerződés 1. számú kiegészítése” elnevezésű okiratot szerkesztettek. A tervezet 4. pontja szerint az engedményezési szerződéssel érintett kölcsönszerződések tekintetében a felperes jogelődje a felperesre átruházza az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására, az érvénytelenség jogkövetkezményeinek és az ebből eredő igények érvényesítésére vonatkozó jogát, valamint a kölcsönszerződésekkel kapcsolatosan a felek között 2017. november 30-án létrejött követelés adásvételi és engedményezési szerződésből eredően fennálló, bármely jogcímen érvényesíthető követelés igényérvényesítési jogát. Ezzel egyidejűleg a felperes jogelődje a felperesre átruházta a kölcsönszerződések érvénytelenségén alapuló, annak érvénytelensége alapján a kötelezettekkel szemben az engedményezéssel korábban megszerzett kölcsönügyletek alapján bármely jogcímen érvényesíthető valamennyi követelését is.
  7. Az elsőfokú bíróság a keresetet a felperes kereshetőségi jogának hiánya miatt elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletet – részben eltérő indokok alapján – helybenhagyta. Kifejtette, hogy a perindítási jog a régi Ptk. szerint forgalomképtelennek minősül, ezért a régi Ptk. alapján kizárólag a szerződés érvénytelenségének reparálására vonatkozó jogot átruházni nem lehet. Utalt e körben a Kúria a Pfv.20.159/2021/4. számú határozatára. Indokolása szerint, miután szerződést alakító jog átruházására a régi Ptk. alapján nincs lehetőség, a felperes pedig az eredeti lízingszerződésben nem volt fél, így perlési jogosultságát a szerződéshez kapcsolódó jogok tekintetében az engedményezési szerződés nem alapozza meg, a szerződés érvényessé nyilvánítását a perben nem kérhette; a szerződés létrejötte, érvényessége ugyanis a szerződés egészét, annak minden rendelkezését érinti. Kiemelte, hogy az igényérvényesítési lehetőség átruházása a magyar jogban tiltott perbizomány, ennélfogva a felperes által utóbb becsatolt jogátruházási szerződés jogszabályba ütközött, a régi Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis.
  8. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyet anyagi jogi és eljárásjogi szabálysértésre, valamint a Kúria közzétett határozataitól való eltérésre alapított. Felülvizsgálati kérelméhez engedélyezés iránti kérelmet is csatolt. A felülvizsgálat engedélyezését elsődlegesen a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (3) bekezdése, másodlagosan a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjának mindkét fordulata, harmadlagosan a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjának mindkét fordulata alapján kérte.
  9. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a régi Ptk. 234. § (1) bekezdésébe, 237. § (2) bekezdésébe, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:193. § (1) bekezdésébe, 6:194. § (1) bekezdésébe, 6:202. §-ába, 6:59. § (2) bekezdésébe; a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 1. § a) pontjába, 50. § (1) bekezdésébe; a Pp. 346. § (5) bekezdésébe ütközik, valamint eltér a Kúria Gfv.30.087/2021/7. számú (megjelent BH 2022.158. számon is) és Gfv.30.183/2021/4. számú ítéletétől, amelyekben a Kúria úgy foglalt állást, hogy a szerződésben nem részes felperest (engedményest) kizárólag abban az esetben illeti meg a más személyek között létrejött kölcsönszerződés érvénytelensége esetén az érvényessé nyilvánítás kérelmezésének a joga, amennyiben a jogelődje ezt a jogát egy kifejezetten erre irányuló jogátruházási megállapodásban átruházza rá. Jogkérdésként azt vetette fel, hogy „az engedményesként fellépő felperest megilleti-e a kereshetőségi jog a más felek között fennállt szerződés érvénytelenségére hivatkozás iránt, azaz az engedményes jogosult-e a bank és az adós között létrejött kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítását kérni”. Másodlagos kérelmét a joggyakorlat egységének kialakítása és továbbfejlesztése szükségességére, a harmadlagosat a jogkérdés különleges súlyára, illetve társadalmi jelentőségére alapította. 

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria a felülvizsgálatot a Pfv.20.497/2024/2. számú végzésével megtagadta. Döntését azzal indokolta, hogy valamennyi engedélyezési ok tekintetében alapvető feltétel az ügy érdemére kiható jogszabálysértés megjelölése, a megsértett jogszabály pontos feltüntetésével [Pp. 410. § (2) bekezdés b) pont, Gfv.30.228/2021/2.], további feltétel, hogy a fél által az ügy érdemére kihatónak állított jogszabálysértés vizsgálata a felvetett jogkérdésben legyen szükséges [Pp. 409. § (2) bekezdés], a jelen ügyben azonban ezek a feltételek nem teljesültek. A felperes ugyanis az eljárásban alkalmazott régi Ptk. rendelkezései közül a 234. § (1) bekezdésének és a 237. § (2) bekezdésének a sérelmére hivatkozott, amelyek a szerződés érvénytelenségére vonatkozó rendelkezések, a felperes által felvetett jogkérdés viszont az engedményes perbeli legitimációjával kapcsolatos, amivel adekvát jogszabályi rendelkezés a régi Ptk. 329. § (1) bekezdése. Ennek megjelölése az engedélyezés iránti kérelemben nem szerepel. Rámutatott, hogy a Ptk. felperes által hivatkozott rendelkezéseit a másodfokú bíróság nem alkalmazta, az elvi jelentőségű jogkérdésnek viszont – az engedélyezés szempontjából – a perben alkalmazott és az érdemi felülvizsgálat körében vizsgálható jogszabályi rendelkezés értelmezésével összefüggésben kell felmerülnie [Gfv.30.273/2023/4. (megjelent BH 2023.271. számon is), Pfv.20.648/2022/5.]. Kifejtette még, hogy a megjelölt további jogszabályhelyek sem állnak összhangban a felvetett jogkérdéssel. A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálatát mindegyik engedélyezési ok tekintetében a megjelölt jogszabályi rendelkezésnek meg nem feleltethető jogkérdés miatt tagadta meg a Pp. 411. § (1) bekezdés alkalmazásával.

A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata

  1. A Kúria határozatával szemben a felperes terjesztett elő jogegységi panaszt, amelyet a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) és (2) bekezdésére alapított. Álláspontja szerint a Kúria eljáró tanácsa a következő kúriai határozatokról tért el jogkérdésben: Gfv.30.087/2021/7. (megjelent BH 2022.158. számon is), Gfv.30.183/2021/4., Jpe.II.60.028/2023/4., Jpe.I.60.063/2023/5., Gfv.30.156/2023/4., Gfv.30.330/2022/2., Pfv.21.312/2020/3., Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2., Gfv.30.562/2022/2., Gfv.30.042/2023/2. és 10/2024. Jogegységi határozat (a továbbiakban: 10/2024. JEH).
  2. Indokolása szerint a Pp. 409. § (3) bekezdésére alapított, felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében kifejtette, hogy a jogerős ítélet a Pp. 346. § (5) bekezdése szerinti indokolás nélkül tért el jogkérdésben a Gfv.30.087/2021/7. számú (megjelent BH 2022.158. számon is) és a Gfv.30.183/2021/4. számú döntésektől, amelyeket utóbb a 10/2024. JEH is megerősített abban, hogy egy jogátruházási megállapodás megalapozza az engedményes kereshetőségi jogát a szerződés érvénytelenségéből fakadó jogkövetkezmények érvényesítésére. Álláspontja szerint a Kúriának ez alapján mérlegelés nélkül engedélyeznie kellett volna a felülvizsgálatot. Utalt rá, hogy a felülvizsgálati kérelmében egyébként megjelölte megsértett jogszabályhelyekként a Ptk. 6:193. § (1), 6:194. § (1) bekezdését és 6:202. §-át. Szerinte ezek a jogszabályhelyek és nem a régi Ptk. szabályai alkalmazandók a követelése alapjául szolgáló engedményezési szerződésre, valamint jogátruházási megállapodásra. Hivatkozott a Pp. 7. § (1) bekezdésére, 170. § (2) bekezdésének c) és d) pontjaira, valamint 415. § (2) bekezdésére, kifejtve, hogy a jogalap nem csak jogszabályhelyre utalással jelölhető meg a keresetlevélben, és a felülvizsgálati kérelem sem utasítható vissza, ha abban tartalmilag helyesen történik hivatkozás a megsértett jogszabályi rendelkezésre, de a jogszabályhely megjelölése téves; az engedélyezés iránti kérelmében pedig egyértelműen előadta, hogy az engedményezésből és a jogátruházásból eredő jogait sérti a jogerős ítélet.
  3. A jogegységi panasszal támadott határozatnak a Kúria Gfv.30.156/2023/4. és Gfv.30.330/2022/2. számú határozataitól való eltérését abban látta, hogy a másik ügyekben azonos jogkérdésre alapított azonos indokok mentén mindhárom engedélyezési ok alapján megengedhetőnek találta a Kúria a felülvizsgálatot. A Jpe.II.60.028/2023/4. és Jpe.I.60.063/2023/5. számú határozatokra azért hivatkozott, mert ezek meghozatalával a Kúria befogadta a perbeli esettel azonos indokok alapján megtagadó határozatok ellen benyújtott jogegységi panaszait. A Kúria Pfv.21.312/2020/3. számú határozatától való eltérést azért állította, mert e döntés szerint a felülvizsgálat engedélyezésének a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján akkor van helye, ha a másodfokú bíróság jogértelmezése ellentétes a Kúria jogértelmezésével egy konkrét jogi norma tartalmát, lényegét érintően, ami az adott ügyben megvalósult a Gfv.30.087/2021/7. és Gfv.30.183/2021/4. számú határozatoktól való eltéréssel; ezzel ellentétben viszont a támadott határozatában a Kúria nem valamely jogi norma tartalmának feltárását követelte meg az engedélyezéshez, hanem a precedensként hivatkozott határozat és az engedélyezési kérelem azonos jogszabályhelyre vonatkozó egyezőségét. Előadása szerint azért nem jelölte meg az engedélyezés iránti kérelmében a régi Ptk. 329. § (1) bekezdését, mert az ügyben nem a régi Ptk. hanem a hatályos Ptk. alkalmazandó, amelynek a megfelelő vonatkozó szabályait viszont a felülvizsgálati kérelmében megjelölte. De ezt is irrelevánsnak tartotta, utalva arra, hogy részéről elegendő volt pusztán annak megjelölése, hogy a jogerős ítélet az engedményezés és a jogátruházás szabályaitól tért el jogkérdésben.
  4. A Kúria Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2., Gfv.30.562/2022/2. és Gfv.30.042/2023/2. számú határozataitól való eltérésre azért hivatkozott, mert ezek tartalma szerint a „felülvizsgálatban” (a jogegységi panasz tartalmából nem derül ki, hogy ez a kifejezés a felülvizsgálati kérelmet, vagy a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet hivatott-e jelölni) hivatkozott jogszabálysértésnek az ügy érdemére kiható, elvi jelentőségű jogkérdésben kell fennállnia, amely a jogszabály értelmezésével kapcsolatos, adott esetben az engedményezés és jogátruházás alapvető tartalmával függ össze.
  5. Az ellenérdekű fél a jogegységi panasz eljárásban nyilatkozatot nem tett.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz nem alapos.
  2. Az alperes jogegységi panasza a Bszi. 41/C. § (3) bekezdésében írt követelményeknek megfelelt, megjelölte azt a kúriai határozatot, amellyel szemben a panaszt előterjesztette, azokat a közzétett kúriai határozatokat is, amelyektől a jogkérdésben való eltérést állította, és kifejtette az eltérésre vonatkozó jogi álláspontját is. Erre tekintettel – visszautasítási ok hiányában – a Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszt befogadta.
  3. A jogegységi panasz eljárás egy rendkívüli, a jogerő utáni, a jogegységet célzó, a Bszi. külön szabályozásán alapuló sui generis eljárás, amely nem a per folytatása, hanem a jogrendszer belső koherenciájának a megteremtését szolgálja (Jpe.I.60.005/2021/5.). A jogegységi panasz eljárásban ezért a Kúria nem bírálja felül a jogerős határozatot, hanem kizárólag azt vizsgálja, hogy a jogegységi panaszban kifejezetten megjelölt, közzétett kúriai határozatoktól való eltérés bekövetkezett-e, és ha igen, akkor az eltérés indokolt volt-e vagy sem. A jogegységi panasz eljárás során a Kúria tehát a fél által megjelölt keretben, az általa hivatkozott eltérések tekintetében vizsgálja a panasz megalapozottságát.
  4. A panaszos a kérelmét a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással is előterjesztette. Az (1) bekezdés alapján jogegységi panasznak van helye – a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével – a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától (a továbbiakban: a Kúria közzétett határozata) jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta. A (2) bekezdés alapján jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbbfokú bíróságok határozatában nem került sor. Mindkét esetben csak a BHGY-ban közzétett kúriai határozatra lehet eredményesen hivatkozni.
  5. A panaszban hivatkozott határozatok közül hét teljesíti azt a követelményt, hogy azt a Kúria 2012. január 1-je után hozta és a BHGY-ban közzé van téve, a többi megjelölt határozat azonban nem: a Jpe.II.60.028/2023/4. és a Jpe.I.60.063/2023/5. számon hozott végzésekben a Kúria a panasz befogadásáról tájékoztatta a feleket, ezek nem az eljárást befejező döntések, így nem kell közzé tenni azokat a BHGY-ban; a Gfv.30.156/2023/4. és a Gfv.30.330/2022/2. számú végzésekkel a Kúria a felülvizsgálatot engedélyezte, az ilyen – nem az eljárást befejező – döntéseket a BHGY-ban nem kell közzétenni; a Gfv.30.042/2023/2. számú végzéssel a Kúria a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet visszautasította, az ilyen határozatokat a BHGY-ban nem kell közzétenni. Az érdemi elbírálás körében vizsgálható referenciahatározatok tehát a következők: Gfv.30.087/2021/7., Gfv.30.183/2021/4., Pfv.21.312/2020/3., Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2., Gfv.30.562/2022/2. és 10/2024. JEH.
  6. A panaszos nem különítette el sem az indokait, sem az általa hivatkozott referenciahatározatokat abból a szempontból, hogy azok a panaszát a Bszi. 41/B. § (1) vagy (2) bekezdése alapján hivatottak-e megalapozni. A két jogszabályi rendelkezés együttes alkalmazása viszont logikailag kizárt: az (1) bekezdés akkor alkalmazható, ha a Kúria a BHGY-ban közzétett határozatától már a jogerős határozatot hozó bíróság is eltért és ezt a Kúria a felülvizsgálati kérelem ellenére sem orvosolta, míg a (2) bekezdés akkor, ha kizárólag a Kúria tért el a korábban BHGY-ban közzétett határozatától a felülvizsgálati eljárás során, és erre értelemszerűen a panaszos megelőzőleg felülvizsgálati kérelemben nem tudott hivatkozni.
  7. A felülvizsgálati kérelmében is megjelölt kúriai határozatokra (Gfv.30.087/2021/7. és Gfv.30.183/2021/4.), továbbá a 10/2024. JEH-ra az ügy érdemi elbírálásának tévessége, a kereshetőségi jogának el nem ismerése miatt hivatkozott. A jogegységi panasszal támadott határozat viszont az ügy érdemét nem érinti, ezzel az anyagi jogi kérdéssel nem foglalkozik, kizárólag a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló kérelem tartalmi követelményeinek vizsgálatával mint eljárási jogi kérdésekkel.
  8. A panaszos a jogegységi panasszal támadott végzés helyességét vitatta, mert szerinte a felülvizsgálat engedélyezésének lett volna helye. Ilyen esetben a panaszosnak azt is be kell mutatnia, hogy a Kúria határozata – adott esetben a felülvizsgálatot megtagadó végzés – annak ellenére elzárta az állított jogsérelem orvoslásától, hogy erre az elbírált kérelem lehetőséget kínált. Ezért ebben az esetben a jogegységi panasz eljárásban csak az vizsgálható, hogy a felülvizsgálatot megtagadó végzés jogsértően hiúsította-e meg a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő által állított azon jogsértésnek az érdemi vizsgálatát, amely szerint a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúriának a felülvizsgálati kérelemben megjelölt közzétett határozatától.
  9. A panaszos ennek alátámasztásaként a Gfv.30.156/2023/4., Gfv.30330/2022/2., Jpe.II.60.028/2023/4. és Jpe.I.60.063/2023/5. számú határozatokat jelölte meg referenciaként, utalva arra, hogy ezekben az ügyekben azonos jogkérdés megjelölése és azonos indokolás mellett engedélyezte a Kúria a felülvizsgálatot, illetve befogadta a megtagadó határozatokkal szemben előterjesztett jogegységi panaszait. A [20] bekezdésben kifejtettek szerint ezek a BHGY-ban közzé nem tett határozatok nem alkalmasak jogegységi panasz megalapozására.
  10. Hivatkozott továbbá a Kúria Pfv.21.312/2020/3. számú végzésére is, kifejtve, hogy ennek értelmében a Pp. 409. § (3) bekezdésére alapított, felülvizsgálat engedélyezésére irányuló kérelem alaposságához elegendő arra hivatkoznia a kérelmezőnek, hogy a másodfokú bíróság jogértelmezése ellentétes a Kúria jogértelmezésével, a támadott határozat viszont ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem valamely jogi norma tartalmának (jelentésének, értelmének) feltárása szükséges az engedélyezéshez, hanem a „precedensként szolgáló ügy” és az engedélyezési kérelem azonos jogszabályhelyre, azaz szakaszmegjelölésre vonatkozó egyezését kívánta meg. Ez a hivatkozás több okból is téves. Mindenekelőtt azért, mert a támadott határozat nem a „precedensként szolgáló ügy” és az engedélyezési kérelem azonos jogszabályhelyen alapulását, hanem a felülvizsgálat tárgyává tett jogerős határozattal alkalmazott és az érdemi felülvizsgálat körében vizsgálható jogszabály(ok) értelmezésére vonatkozó jogkérdés megjelölését minősítette érdemi vizsgálatra alkalmasnak. Felhívta a Pp. 410. § (2) bekezdés b) pontját, valamint a 409. § (2) bekezdését, kifejtve, hogy a fél által az ügy érdemére kihatónak az érintett jogszabály pontos feltüntetésével állított jogszabálysértés vizsgálata a felvetett jogkérdésben kell szükséges legyen. Megállapította, hogy a felperes felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelme ezeket a jogszabályi követelményeket nem teljesíti, mert nem tartalmazza a megjelölt jogkérdéshez kapcsolható jogszabályhelyet. Ezekre figyelemmel tehát azért is téves a panaszos hivatkozása, mert az általa megjelölt referenciahatározat nem tartalmaz azzal ellentétes megállapítást, hogy a Pp. 410. § (2) bekezdésének b) pontját, valamint a 409. § (2) bekezdését nem a támadott határozat indokolásában kifejtett módon kellene értelmezni és alkalmazni.
  11. A Kúria Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2. és Gfv.30.562/2022/2. számú határozataitól való eltérést azért állította a panaszos, mert – hivatkozása szerint – e döntések szerint a „felülvizsgálatban” hivatkozott jogszabálysértésnek az ügy érdemére kiható, elvi jelentőségű jogkérdésben kell fennállnia. Azt nem fejtette ki, hogy ehhez képest a támadott határozat miben tér el, de utalt rá, hogy az általa megjelölt jogkérdés megfelelt ennek a követelménynek. A panaszosnak ez a hivatkozása is alaptalan, mert egyrészt a támadott határozat nem tér el a megjelölt jogkérdésben a megjelölt referenciahatározatoktól, hanem összhangban áll azokkal az előző bekezdésben már idézett indokolása szerint, másrészt nem a megfelelő jogkérdés megjelölését hiányolta a Kúria a támadott határozata meghozatalakor, hanem az annak megfelelő („adekvát”) jogszabályi rendelkezés megjelölését, amelynek szükségtelensége nem fejeződik ki a panaszos által hivatkozottak szerint sem az általa megjelölt referenciahatározatokban.
  12. A panasz egyéb – jogszabályok alkalmazhatóságával és értelmezésével kapcsolatos – indokai érdemben nem voltak vizsgálhatóak a jogegységi panasz eljárásban, mert az csak a Kúria közzétett határozataitól jogkérdésben való eltérésre szorítkozhat.
  13. A panaszos nem mutatta ki, hogy a Kúria a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét annak ellenére nem teljesítette a támadott határozata meghozatalával, hogy az egyébként a kérelemmel szemben támasztott jogszabályi követelmények maradéktalan teljesítésével lehetőséget kínált az állított jogkérdésben való eltérés orvoslására. Ugyanis azt nem is állította, hogy az engedélyezés iránti kérelme teljesítette volna a Pp. 410. § (2) bekezdés b) pontjában írt – valamennyi engedélyezési okra vonatkozó – követelményt. Arra hivatkozott, hogy ez a tartalom a felülvizsgálati kérelmében volt fellelhető. Ez azonban nem alkalmas az engedélyezés iránti kérelme tartalmi hiányának pótlására. A felülvizsgálat mint rendkívüli perorvoslat engedélyezése a polgári peres eljárás Kúria előtti, elkülönülő, önálló kérelemre induló és a kérelem elbírálásával befejeződő szakasza, amelyet csak eredményessége esetén követ az eljárás felülvizsgálati kérelmen alapuló szakasza [Pfv.20.764/2020/3. (megjelent BH 2020.366. számon is)]. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem szabályozása önálló: eltérnek a kötelező tartalmi elemeik [Pp. 410. § (2) bekezdés, 413. §], és a tartalmi hiányukhoz fűződő jogkövetkezmények [Pp. 410. § (4) bekezdés, 415. §] is. Az engedélyezés iránti kérelem kötelező tartalmát a Pp. 410. § (2) bekezdés a)-c) pontjaiban taxatíve felsoroltak teszik ki.
  14. A panaszos nem jelölt meg továbbá olyan referenciahatározatot sem, amelytől a támadott határozat jogkérdésben eltért volna.
  15. Ezért a Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdés alkalmazásával elutasította.

Elvi tartalom

  1. Ha a panaszos a felülvizsgálatot megtagadó végzést támadja, kérelmében azt is be kell mutatnia, hogy a Kúria határozata annak ellenére nem orvosolta a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet által okozott sérelmet, hogy erre a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló kérelem a vele szemben támasztott jogszabályi követelményeknek megfelelően lehetőséget kínált.
  2. A jogegységi panasz eljárásban a támadott és az eltérőként megjelölt határozatok összevethetőségének alapvető követelménye, hogy az érintett határozatok egymáshoz képest ellentétesen foglaljanak állást az adott jogkérdésben.

Záró rész

  1. A jogegységi panasz eljárásban az alpereseknek költsége nem merült fel, ezért erről rendelkezni nem kellett.
  2. A jogegységi panasz nem vezetett eredményre, így a Bszi. 41/C. § (2) bekezdése és 41/D. § (4) bekezdése alapján a jogegységi panasz eljárásban felmerült illetéket a panasszal élő felperes viseli.
  3. A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2025. június 16. 

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, 
Dr. Döme Attila s.k. előadó bíró, 
Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró, 
Dr. Bartkó Levente s.k. bíró, 
Dr. Cseh Attila s.k. bíró, 
Dr. Darák Péter s.k. bíró, 
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró, 
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró, 
Dr. Farkas Attila s.k. bíró, 
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró, 
Dr. Kovács András s.k. bíró, 
Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró, 
Dr. Puskás Péter s.k. bíró, 
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró, 
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Tánczos Rita bíró helyett