Jpe.I.60.023/2025/10. számú határozat

A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Jpe.I.60.023/2025/10.

A felperes: a felperes neve (a felperes címe)

A felperes jogi képviselője: Kálóczi, Petrovics és Marofka Ügyvédi Iroda (a felperes képviselőjének címe, eljáró ügyvéd: Dr. Petrovics Bálint)

Az alperes: az alperes neve (az alperes címe)

A per tárgya: lízingdíj megfizetése

A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat: Pfv.20.974/2024/2. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes jogelődje, a lízingbe adó neve mint lízingbe adó (a továbbiakban: lízingbe adó) és a lízingbe vevő neve mint lízingbe vevő (a továbbiakban: lízingbe vevő) 2007. március 28-án svájci frank alapú zártvégű pénzügyi lízingszerződést kötöttek. Ennek értelmében a lízingbe adó vállalta, hogy regisztrációs adóval növelten 8.335.833 forint + áfa vételáron megvásárol, majd a lízingbe vevő használatába ad egy Ford típusú személygépkocsit. A lízingbe vevő ügyvezetője a lízingszerződés létrejöttének időpontjában az alperes volt, aki a teljesítésért készfizető kezességet vállalt.
  2. A lízingbe vevő a lízingszerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségét nem teljesítette, ezért a lízingbe adó 2009. október 13-án kézbesített levelével a lízingszerződést azonnali hatállyal felmondta. A felmondáskor a lízingbe vevőnek összesen 7.450.638 forint tartozása állt fenn, amely a gépkocsi értékesítésével befolyt vételárral 4.109.817 forintra csökkent.
  3. A felperes és a felperes jogelődje között 2012. július 27-én engedményezési szerződés jött létre az alperessel szemben fennálló követelésre. A felperes az alperessel szemben fennálló követeléséből 200.000 forint tőke és kamata megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte, majd a perré alakult eljárásban eljárt első- és másodfokú bíróság a kereseti kérelemmel egyezően marasztalta az alperest. A másodfokú bíróság határozata 2017. szeptember 27-én emelkedett jogerőre.
  4. Ezt követően a felperes keresetében a fizetési meghagyással nem érvényesített 3.909.817 forint tőke és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a kereseti kérelemmel egyezően marasztalta. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen vonta le azt a következtetést, hogy a korábban lefolytatott polgári peres eljárás az előzményi perben nem érvényesített, jelen per tárgyát képező követelés elévülésének megszakítását eredményezte. Ennek hiányában pedig az elévülés bekövetkezett.
  5. A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő. Utóbbit a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (3) bekezdésére alapította.
  6. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 327. § (1) bekezdését és a Pp. 346. § (5) bekezdését, a 360. § (1) bekezdését, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/D. § (1) bekezdését, továbbá jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.22.146/2017/8. számú, Jpe.II.60.054/2022/14. számú és Pfv.21.290/2022/3. számú (megjelent BH 2023.186. számon is) döntéseitől. Erre hivatkozással kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja hegyben.
  7. A felperes a Kúria Pfv.22.146/2017/8. számú határozatától való eltérés körében a határozat [28] bekezdésében írtakra hivatkozott, amellyel szerinte ellentétesen állapította meg a másodfokú bíróság a korábbi fizetési meghagyással nem érvényesített követelésrész vonatkozásában az elévülést, és utasította el a keresetet.
  8. A felperes érvelése szerint a részkövetelés érvényesítésére indított fizetési meghagyásos eljárás mint bíróság előtti igényérvényesítés és a fizetési meghagyás mint írásbeli fizetési felszólítás a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján az elévülést megszakította, mint ahogy azt a Kúria Pfv.21.290/2022/3. számú (megjelent BH 2023.186. számon is) határozata is alátámasztja, amelytől a jogerős ítélet jogkérdésben szintén eltér.
  9. A jogerős ítélet – érvelt a felperes – jogkérdésben eltér a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozattól is, amelynek indokolása szerint a bírói gyakorlat még a hatálytalan keresetlevelet is alkalmasnak tartja írásbeli felszólításként az elévülés megszakítására. A jelen esetben azonban a bírósági eljárással azonos hatályú fizetési meghagyásos eljárás az elvülést a fizetési meghagyással mint fizetési felszólítással a teljes összegre megszakította.
  10. A felperes a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét arra is alapította, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.20.039/2012/4. számú (megjelent BH 2014.106. számon) határozattól is, amely meghatározza a fizetési felszólításnak az elévülés megszakítását eredményező minimális tartalmi elemeit, amely követelményeknek szerinte a fizetési meghagyás megfelelt.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria a Pfv.20.974/2024/2. számú végzésével a felülvizsgálatot megtagadta.
  2. A felperes hivatkozásának megfelelően [Pp. 409. § (3) bekezdés] a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet abból a szempontból értékelte, hogy az abban előadottakra figyelemmel a jogszabálysértés vizsgálata a Kúria megjelölt határozataitól jogkérdésben eltérés miatt indokolt-e.
  3. Megállapította, hogy a Kúria Pfv.20.039/2014/4. számú (megjelent BH 2014.106. számon) határozata nem felel meg a Pp. 409. § (3) bekezdés szerinti „a Kúria közzétett határozata” fogalmának [Pp. 346. § (5) bekezdés, Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pont], mivel közzététele nem történt meg a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY). Ezért a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben hivatkozottakat a Kúria érdemben nem vizsgálhatta.
  4. A Kúria megállapította, hogy a Pfv.22.146/2017/8. számú határozat kötelező erejűként nem hivatkozható a 2024. július 18-án a Magyar Közlönyben közzétett Jpe.II.60.060/2023/7. számú jogegységi hatályú határozatra tekintettel.
  5. A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem egyéb hivatkozásai kapcsán arra utalt végzése [21] bekezdésében, hogy a felperes ezzel megegyező tartalmú kérelmei alapján a Kúria a felülvizsgálatot megtagadta a Pfv.20.536/2024/2. és Pfv.20.339/2024/2. számú végzéseivel. E határozatokat a BHGY-ban közzétették, ezért a Kúria ítélkező tanácsaira nézve tartalmuk kötelező. Kitért arra is, hogy az e határozatokban foglaltakkal maradéktalanul egyetért, azoktól jogkérdésben a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem kíván eltérni, az indokolásukra visszautal.

A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata

  1. A Kúria határozatával szemben a felperes (a továbbiakban: panaszos) terjesztett elő jogegységi panaszt a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdésére alapozva. Kérte a támadott végzést a Bszi. 41/D. § (2) bekezdés alapján hatályon kívül helyezni és a Kúriát a felülvizsgálati eljárás lefolytatására utasítani. Álláspontja szerint a Kúria eljáró tanácsa a következő közzétett kúriai határozatoktól tért el jogkérdésben: Pfv.20.423/2024/2., Pfv.20.348/2024/2., Gfv.30.191/2022/2., Jpe.I.60.002/2021/7., Pfv.21.312/2020/3., Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2., Gfv.30.562/2022/2., Gfv.30.042/2023/2. és Pfv.20.639/2022/6. Hivatkozása szerint már a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben állította, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben – a Pp. 346. § (5) bekezdése ellenére – indokolás nélkül eltér a Jpe.II.60.054/2022/14. számú és Pfv.20.039/2012/4. számú döntésektől.
  2. A Kúria Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozatában abban a kérdésben foglalt állást, hogy a hatálytalan keresetlevél írásbeli felszólításként a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján megszakítja az elévülést. A panaszos szerint a jelen perben megjelenő jogkérdés ezzel teljes mértékben azonos arra is figyelemmel, hogy a közte és az alperes között peres eljárás volt folyamatban, amelyben a keresetlevél nemcsak hatályosult (megfelelve a fizetési felszólítás követelményeinek), hanem a per ítélettel zárult a részkövetelés vonatkozásában, ennek ellenére helyezkedett a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében arra az álláspontra, hogy az a teljes követelés vonatkozásában az elévülést nem szakította meg.
  3. Arra hivatkozott, hogy a panasszal támadott végzés [21] bekezdésében megjelölt két egyedi döntésben (Pfv.20.536/2024/2. és Pfv.20.339/2024/2.) a Kúria a felülvizsgálatot arra hivatkozással tagadta meg, hogy a megelőző eljárás közjegyzői fizetési meghagyás volt, és azért nem volt alkalmas az elévülés megszakítására, mert „a bírósági eljárásban érdemi döntés nem született”, szemben a jelen ügyben történt megelőző eljárással. A Kúria ezért szerinte a más tényállás mellett hozott közzétett egyedi döntésekre utalással jelen ügyben a felülvizsgálatot nem tagadhatta volna meg.
  4. A panaszos álláspontja szerint a felülvizsgálat megtagadásával a Kúria panasszal támadott végzése jogkérdésben eltért a Pfv.20.423/2024/2. és Pfv.20.348/2024/2. számú határozatoktól, amelyekben a Kúria hasonló tényállás és egyező jogkérdés mellett engedélyezte a felülvizsgálatot a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján. Mindkét esetben a Kúriának arról kellett dönteni, hogy a korábbi fizetési meghagyás és annak kézbesítése írásbeli fizetési felszólításként megszakította-e az elvülést.
  5. A panaszos szerint az álláspontját támasztja alá a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben is hivatkozott Pfv.21.290/2022/3. számú (megjelent BH 2023.186. számon is) döntés is, amely szerint a keresetváltoztatásban új tényként előhozott további kártérítési igények tekintetében az elévülési idő eltelt. A jelen perben és az előzményi peres eljárásban érvényesített követelések azonban nem eltérő követelések, ebben a perben nem új tényállási elemként hivatkozott arra, hogy az alperesnek további tartozása áll fenn a 200.000 forintot meghaladóan. Ennek ellenére a Kúria a panasszal támadott végzése [21] számú bekezdésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy eltérő tényállása miatt a jogerős ítélet a Pfv.21.290/2022/3. számú határozattól nem térhetett el.
  6. A panaszos arra is hivatkozott, hogy a Kúria panasszal támadott végzése ellentétes a Pfv.20.423/2024/2. és Pfv.20.348/2024/2. számú határozatokkal azért is, mert a jogkérdés azonosságát és az abban való eltérő értelmezést e végzésekben a Kúria megállapította, és a felülvizsgálatot a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján engedélyezte.
  7. Kitért arra is, hogy a Kúria a panasszal támadott végzésben azzal indokolta a Pfv.20.039/2012/4. számú (megjelent BH 2014.106. számon) határozatra mint eltérő határozatra történő hivatkozás megalapozatlanságát, hogy ennek közzététele a BHGY-ban nem történt meg. A Kúria ezzel az állításával eltért a Gfv.30.191/2022/2. számú döntésben kifejtettektől, ahol a Kúria figyelembe vette ezt a határozatot mint BHGY-ban közzétettet. A panaszos álláspontja szerint a Pfv.20.039/2012/4. számú hatályon kívül helyező végzéssel a Kúria az elévülés kérdését érdemben elbírálta, tehát e döntés közzététele indokolt a BHGY-ban. A közzététel pótlásáról a Kúriának intézkednie kellene.
  8. A panasszal támadott határozat meglátása szerint túlterjeszkedett a felülvizsgálat engedélyezésének szabályain, mert az ügyazonosság körében a releváns tények azonossága, nem pedig a teljes tényállás azonossága szükséges a Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozat alapján. A Jpe.II.60.054/2022/14. és Pfv.21.290/2022/3. számú határozatokban, valamint a panasszal támadott határozatban a vizsgált jogkérdés teljes mértékben azonos: a kézbesített keresetlevél a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése szerinti írásbeli fizetési felszólításként megszakítja-e a követelés elévülését. Nem tartotta ezért alaposnak a Kúria ténybeli eltérésre történt hivatkozását a panasszal támadott végzés [21] számú bekezdésében szereplő utalásban a Jpe.II.60.054/2022/14. számú határozat és a Pfv.20.039/2012/4. számú (megjelent BH 2014.106. számon) határozat vonatkozásában.
  9. Állította, hogy a panasszal támadott határozat eltér jogkérdésben a Kúria Pfv.21.312/2020/3. számú végzésétől is, amelyben a Kúria kimondta: az alapozza meg a felülvizsgálat engedélyezését a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján, ha a másodfokú bíróság jogértelmezése ellentétes a Kúria jogértelmezésével, amely fogalomba egy konkrét jogi norma (jelen perbeli esetben a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése szerint írásbeli fizetési felszólítás szabályai) tartalmát, lényegét érintő jogértelmezési tevékenység tartozik. Ezzel ellentétes a panaszolt végzés [21] bekezdésében hivatkozott két döntés (Pfv.20.536/2024/2., Pfv.20.339/2024/2.), mivel a Kúria nem a rendelkező részben fejtette ki álláspontját, a vizsgált jogkérdésben csupán utalt az indokolásban annak szabályaira a felülvizsgálat engedélyezését megtagadva.
  10. A felülvizsgálat megtagadásával a Kúria eltért a Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2., Pfv.21.312/2020/3. és Gfv.30.562/2022/2. számú döntésekben foglaltaktól, miszerint a felülvizsgálatban hivatkozott jogszabálysértésnek az ügy érdemére kiható elvi jelentőségű jogkérdésben kell fennállnia. A panaszos szerint az általa hivatkozott jogkérdés ilyen, mert a régi Ptk. 327. § (1) bekezdés alapvető tartalmával függ össze, így a Gfv.30.042/2023/2. számú döntés szerint is helye lett volna a felülvizsgálat engedélyezésének. Azzal érvelt, hogy a jelen ügyben az minősül a jogkérdés lényegi tartalmának, hogy a megküldött fizetési meghagyás mint hatályosult fizetési felszólítás megszakítja-e az elévülést, szemben a panasszal támadott végzésben foglaltakkal {[21] bekezdésben foglalt hivatkozások}, miszerint az lenne a jogkérdés lényegi tartalma, hogy a fizetési felszólításként hatályosuló keresetlevél vagy fizetési meghagyás a megküldését követően mely eljárásban, milyen döntést eredményez.
  11. Az ellenérdekű fél a jogegységi panasz eljárásban nyilatkozatot nem tett.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz nem alapos.
  2. Az alperes jogegységi panasza a Bszi. 41/C. § (3) bekezdésében írt követelményeknek megfelelt, erre tekintettel – visszautasítási ok hiányában – a Kúria a jogegységi panaszt befogadta.
  3. A panaszos a kérelmét a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással is előterjesztette, azonban nem minden esetben különítette el az indokait, illetve az általa hivatkozott referenciahatározatokat abból a szempontból, hogy azok a panaszt a Bszi. 41/B. § (1) vagy (2) bekezdése alapján hivatottak-e megalapozni. Ehhez képest elöljáróban ki kell emelni, hogy mindkét esetben csak a BHGY-ban közzétett kúriai határozatra lehet eredményesen hivatkozni.
  4. A panaszban hivatkozott határozatok közül négy nem felel meg annak a követelménynek, hogy azt a Kúria 2012. január 1-je után hozta és a BHGY-ban közzétették: Pfv.20.423/2024/2., Pfv.20.348/2024/2., Pfv.20.039/2012/4. (megjelent BH 2014.106. számon), Gfv.30.042/2023/2. A Kúria a Pfv.20.423/2024/2. és Pfv.20.348/2024/2. számú végzésében engedélyezte a felülvizsgálatot a Pp. 409. §-a alapján. E határozatokat a Bszi. 163. § (1) és (1a) bekezdése alapján nem kell közzétenni a BHGY-ban. A Pfv.20.039/2012/4. számú végzésében a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte a Kúria, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította. E határozatot a Bszi. a határozathozatal idején hatályos 163. § (1) bekezdése alapján nem kellett közzétenni a BHGY-ban. A Kúria a Gfv.30.042/2023/2. számú végzésében az alperes felülvizsgálat engedélyezés iránti kérelmét visszautasította a Pp. 409. § (3) bekezdése, illetve (2) bekezdés a) és b) pontjai alapján. E határozatot a Bszi. 163. § (1) és (1a) bekezdése alapján szintén nem kell közzétenni a BHGY-ban. Az érdemi elbírálás körében vizsgálható referenciahatározatok tehát a következők: Gfv.30.191/2022/2., Jpe.I.60.002/2021/7., Pfv.21.312/2020/3., Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2., Gfv.30.562/2022/2., Jpe.II.60.054/2022/14., Pfv.21.290/2022/3.
  5. A Pfv.20.639/2022/6. számú határozattal összefüggésben érvelést a panasz nem tartalmaz, csak a referenciahatározatok felsorolásában szerepel, ezért ennek vizsgálatát a Kúria mellőzte.
  6. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdés akkor alkalmazható, ha a Kúria a BHGY-ban közzétett határozatától már a jogerős határozatot hozó bíróság is eltért, és ezt a Kúria a felülvizsgálati kérelem ellenére sem orvosolta; míg a (2) bekezdés akkor, ha kizárólag a Kúria tért el a korábban BHGY-ban közzétett határozatától a felülvizsgálati eljárás során, és erre a panaszos megelőzőleg felülvizsgálati kérelemben nem tudott hivatkozni. A panaszos előadta, hogy már a felülvizsgálati kérelmében és a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság jogkérdésben eltért a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozattól. Ezért a Kúria a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozatra vonatkozó érvelést a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése, míg a többi határozattal kapcsolatos érvelést a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján vizsgálta.
  7. A Kúria Gfv.30.191/2022/2. számú határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozás megalapozatlan, mivel a Kúria ítélkező tanácsa a panasszal támadott végzésében jogkérdésben nem tért el ettől a referenciahatározattól. A két határozat ugyanis nem tartalmaz eltérő jogértelmezést a Bszi.-nek a közzétett határozat fogalmára, a közzéteendő határozatok körére vonatkozó rendelkezéseiről. A referenciahatározat indokolásának [15] bekezdése a Kúria a Pfv.20.039/2012/4. (megjelent BH 2014.106. számon) számú határozatával kapcsolatban annyit tartalmaz, hogy e határozatot közzétették a BHGY-ban. Ez a megállapítás azonban nem jogkérdésben adott jogértelmezés, hanem – téves – ténymegállapítás. E határozatot ugyanis nem tették közzé a BHGY-ban, a határozat meghozatalakor, 2013. január 16-án hatályos Bszi. 163. § (1) bekezdés alapján nem is kellett ott közzétenni a jogerős ítéletet hatályon kívül helyező és új eljárást, új határozat hozatalát elrendelő, azaz az eljárást nem érdemben befejező végzésként. A hatályon kívül helyező végzések BHGY-ban való közzétételét a Bszi. 163. § (1) bekezdése 2021. január 1-től teszi kötelezővé.
  8. A panaszos a Jpe.I.60.002/2021/7., Pfv.21.312/2020/3., Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2. és Gfv.30.562/2022/2. számú határozatok esetében a Pp. 409. § (3) bekezdése értelmezése körében állította a jogkérdésben való eltérést. Érvelése szerint a Kúria a felülvizsgálat engedélyezése során a panasszal támadott határozatában más szempontrendszert alkalmazott az összevethetőség, az ügyazonosság megítélése során, mint amelyet a referenciahatározatok meghatároznak, és a jogkérdés fogalmát is másként értelmezte.
  9. A panaszos ez utóbbi érvelésével összefüggésben a Kúria utal a következőkre. A jogegységi panasz előterjesztőjének ki kell munkálnia: a támadott határozat konkrétan melyik jogszabályi rendelkezésre vonatkozó mely jogi értelmezést jogi érvelése mely pontjában nem tartotta be. Fel kell tárni az ügyek összehasonlítható tényállását, a felmerült jogkérdést, az alkalmazandó jogot; egy konkrét jogszabály konkrét határozatban való értelmezését kell összevetni egy hasonló helyzetben történt másik jogértelmezéssel (Jpe.I.60.011/2021/3., Jpe.I.60.001/2022/3., Jpe.II.60.002/2022/3., Jpe.I.60.013/2023/3., Jpe.II.60.060/2023/7.). Az ügyazonosság bemutatása a panaszos feladata: neki kell annak fennállását részletesen indokolni; a jogkérdésben való eltérést pontosan megjelölni, párhuzamot állítani  a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás keretét meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva; bemutatni, hogy a közzétett döntésekben milyen elvi megállapítás került rögzítésre, ugyanezen jogkérdésre milyen álláspontot fogadott el az ítélkező tanács, és megindokolni, hogy miben látja a közzétett és támadott kúriai döntés közötti eltérést (Jpe.II.60.019/2021/18., Jpe.II.60.040/2023/8.).
  10. A panaszos azonban elmulasztotta bemutatni a támadott és a hivatkozott határozatok közötti ügyazonosságot. A jogegységi panaszban ugyanis nem tért ki arra, hogy a támadott határozat konkrétan mely részében, milyen tartalommal fogalmaz meg a Pp. 409. § (3) bekezdése vonatkozásában a referenciahatározatokétól eltérő jogértelmezést. A Kúria ezért csupán megjegyzi, hogy a támadott határozat nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy az ügyazonosság vizsgálata során nemcsak a releváns tényállást kell figyelem venni; hogy csak a referenciahatározat rendelkező részében foglaltak vehetők figyelembe a határozatok összevetése, a jogkérdésben eltérés megítélése során; hogy a jogkérdésben eltérés vizsgálatát nem az értelmezett jogi norma tartalmának, a norma szövegének elemzéséből, a jogkérdés rendszerszintű értelmezéséből kiindulva kellene elvégezni; hogy a felülvizsgálat engedélyezésének alapjául szolgáló jogszabálysértésnek nem az ügy érdemére kiható elvi jelentőségű jogkérdésben kell fennállnia.
  11. A panasszal támadott végzés [21] bekezdésében hivatkozott határozatok (Pfv.20.536/2024/2., Pfv.20.339/2024/2.) indokolásából is kitűnően a Kúria eljáró tanácsa valójában azért találta alaptalannak az engedélyezés iránti kérelmet, mert a jelen eljárás tárgyát képező és a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozattal elbírált jogkérdést a panaszos által az engedélyezés iránti kérelemben előadottaktól eltérően azonosította, és ebből kiindulva úgy ítélte meg, hogy ezek a jogkérdések eltérnek egymástól, nem összevethetőek. A Kúria ezzel megegyező álláspontját tartalmazza a Jpe.II.60.042/2024/7. számú határozata, melyben utalt arra is, hogy a fizetési meghagyás ugyan alkalmas eszköz az elévülés megszakítására, ez azonban nem jelenti azt, hogy mint ilyen, az abban érvényesített követelésen túlmenően is kifejti e joghatást.
  12. A Kúria hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben felmerült, az ügy eldöntése szempontjából releváns jogkérdésben – amint azt a panasszal támadott végzés [19] bekezdése is tartalmazza – a Jpe.II.60.060/2023/7. számú jogegységi hatályú határozatban már állást foglalt, és a bíróságokra nézve kötelező jogértelmezésként megállapította, hogy az azonos jogi alapon nyugvó, korábban perben vagy fizetési meghagyásos eljárásban nem érvényesített további követelés elévülését a korábbi részkövetelésre irányuló igényérvényesítés nem szakítja meg. A jogegységi hatályú határozat e jogértelmezésétől eltérő tartalmú határozatok kötelező erejűként nem hivatkozhatók. Erre figyelemmel a jogegységi panasz akkor sem vezethetne eredményre, ha a megjelölt referenciahatározatok a jogegységi hatályú határozattól eltérő tartalmú álláspontot foglalnának el az ügy eldöntése szempontjából releváns fenti jogkérdésben.
  13. A Kúria Pfv.21.290/2022/3. számú határozatával összefüggésben sem állapítható meg az ügyazonosság a felvetett jogkérdés tekintetében az alábbiak szerint.
  14. A Kúria Pfv.21.290/2022/3. számú határozat indokolásának [41] bekezdésében utalásként szerepel a Pfv.22.146/2017/8. számú döntés és a kapcsolódó bírói gyakorlat, amely szerint a perindítás esetén az elévülés megszakadása nem korlátozódik arra az összegre, amelynek megfizetése iránt a keresetet benyújtották, ez kizárólag a kérelem összegszerűségének megváltoztatása, annak felemelése esetén irányadó. Abban az ügyben azonban nem volt eldöntendő jogkérdés a részkövetelés elévülése: arról volt szó, hogy a II-III. rendű felperesek az elévülési időn túl előterjesztett beadványukban a korábbiaktól eltérő tényalapon nyugvó kártérítési követeléseket érvényesítettek. A Kúria megállapította, hogy a kereset előterjesztése csak azon kárelemek tekintetében szakította meg az elévülést, amelyeket a felperesek konkrétan érvényesítettek. A követelés bírósági úton való érvényesítése ugyanis, elévülést megszakító jogi tényként, annak a követelésnek a vonatkozásában érvényesül, amely a keresetlevél kötelező tartalmi elemei közül a kereseti kérelem, az érvényesíteni kívánt jog és annak alapjául szolgáló tények alapján beazonosítható.
  15. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogegységi panaszt mint alaptalant a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.

Elvi tartalom

  1. A jogegységi panasszal támadott határozattól eltérő jogkérdésben hozott referenciahatározatra hivatkozás ügyazonosság hiányában, az azonos jogkérdést jogegységi hatályú határozattól eltérő módon elbíráló referenciahatározatra hivatkozás pedig annak alkalmazhatósága hiányában nem eredményezheti a jogegységi panasz megalapozottságát.
  2. A Kúria jogegységi hatályú határozatában eldöntött jogkérdés tárgyában kezdeményezett jogegységi panasz kizárólag akkor lehet eredményes, ha abban referenciahatározatként magára a jogegységi hatályú határozatra vagy a jogkérdést azonos módon elbíráló más közzétett határozatára hivatkoznak, és az azoktól történő eltérést sérelmezik.

Záró rész

  1. A jogegységi panasz alaptalanságára tekintettel saját eljárási költségeit, köztük a jogegységi panasz eljárás megfizetett illetékéből álló eljárási költségét, a panaszos – a Bszi. 41/C. § (2) bekezdésére és a 41/D. § (4) bekezdésére is figyelemmel – maga viseli.
  2. A Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
  3. A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2025. november 17.

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró,
Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró,
Dr. Bartkó Levente s.k. bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Cseh Attila s.k. bíró,
Dr. Darák Péter s.k. bíró,
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró,
Dr. Kovács András s.k. bíró,
Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró,
Dr. Puskás Péter s.k. bíró,
Dr. Remes Gábor s.k. bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró