Jpe.I.60.019/2025/11. számú határozat

A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Jpe.I.60.019/2025/11.

A felperes: a felperes neve (a felperes címe)

A felperes képviselője: Dr. Tóth Ákos kamarai jogtanácsos

Az alperes: Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal (az alperes címe)

Az alperes képviselője: Dr. Ujjné dr. Urbán Zsuzsanna kamarai jogtanácsos

A per tárgya: társadalombiztosítási ügyben indult közigazgatási jogvita

A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat: Kfv.45.001/2025/2. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 112.000 (száztizenkétezer) forint jogegységi panasz eljárásban felmerült költséget.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. A felperes munkavállalója 2021. július 26-án foglalkozási megbetegedése kapcsán tájékoztatást kért az alperestől az ügyében korábban a Fővárosi Törvényszék által 112.K.705.377/2020/35. számon hozott jogerős ítélettel lefolytatni rendelt új eljárásról. Az alperes a beadványt a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 68. § (2) bekezdésére hivatkozással a 2021. augusztus 3-án kelt átiratával továbbította a Nemzeti Népegészségügyi Központ Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztálya (a továbbiakban: NNK) felé a beküldött dokumentumok megvizsgálása és szakvélemény adása céljából; erről a munkavállalót tájékoztatta. Az NNK 2023. február 28-án arról értesítette az alperest, hogy a munkavállaló foglalkozási megbetegedését D15 kódszámon fogadták el és vették nyilvántartásba. A csatolt szakvélemény szerint a bejelentést 2022. február 14-én az NNK reumatológus szakorvosa tette.
  2. Az alperes a 2023. március 6-án kelt levelében (a továbbiakban: tájékoztató levél) az NNK átiratában foglaltakról a munkavállalót és a felperest mint munkáltatót is tájékoztatta; leveléhez mellékelte az általa 2022. április 12-én kiállított vizsgálati lapot.
  3. A felperes a tájékoztató levelet keresettel támadta, amelyben elsődlegesen annak megsemmisítését, másodlagosan a megsemmisítés mellett az alperes új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Az alperes a védiratában a keresetlevél visszautasítására tett indítványt.
  4. Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés d) pontja alapján visszautasította, mely végzést a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a keresetlevelet a Kp. 48. § (1) bekezdés d) pontja alapján ismételten visszautasította. A teljes közigazgatási iratanyag és a peres felek további nyilatkozatainak beszerzését követően megállapította, hogy a tájékoztató levél a felperes jogi helyzetének megváltoztatására nem irányult – és nem is eredményezte azt –, a felperes vonatkozásában joghatást nem váltott ki. Az alperes csak a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) szerinti értesítési kötelezettségének tett eleget, de nem hozott joghatást kiváltó döntést.
  5. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetlevelet visszautasító végzését helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan indult ki a közigazgatási jogvita fogalmából, és helyesen azonosította a közigazgatási cselekmény három konjunktív fogalmi elemét, amelyek vizsgálatával jog- és okszerűen jutott arra a megállapításra, hogy a tájékoztató levél a felperes jogi helyzetének megváltoztatására nem irányult, és azt nem is eredményezte. A felperes azon hivatkozása, hogy vele szemben a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 67. §-a alapján megtérítési eljárás indult, amely eljárásban az egészségbiztosítási igazgatási szervet köti az alperes tájékoztató levelének tartalma, nem tekinthető ilyennek. E körben a másodfokú bíróság a Kúria Kfv.45.209/2022/7. számú ítéletére utalt azzal, hogy a foglalkoztató a foglalkozási megbetegedés foglalkozási eredetét az egészségbiztosítási igazgatási szerv által kezdeményezett megtérítési eljárásban vitathatja, vagyis nincs döntő jelentősége annak, hogy az NNK a megbetegedést foglalkozási megbetegedésként elismerte, nyilvántartásba vette, és e tényről a munkavédelmi hatóság a munkáltatót értesítette. Nem értelmezhető joghatásként az sem, hogy az Mvt. 64/E. § (3) bekezdésének, illetve az NM rendelet 5/D. § (1) bekezdésének megfelelően a munkavédelmi hatóság a bejelentett foglalkozási betegségekkel kapcsolatos vizsgálati lapokat, jegyzőkönyveket a munkáltatók szerint nyilvántartja. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogkérdésben nem tért el a Kúria Kpkf.40.058/2021/2. és Kpkf.39.090/2022/4. számon közzétett határozataitól.
  6. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a per tárgyává tett tájékoztató levél nem tekinthető a Kp. 4. §-a szerinti közigazgatási cselekménynek, így az azzal szembeni jogorvoslat kizártsága nem sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéséből fakadó jogorvoslathoz való jogot, sem a Kp. 2. §-a által biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jogot. Közigazgatási jogvita tárgyát majd a Budapest Főváros Kormányhivatala megtérítési eljárásban hozott érdemi döntése képezheti. A Kp. 40. § (6) bekezdésének elsőfokú bíróság általi megsértése, a pénzbírság kötelező kiszabásának elmulasztása nem volt megállapítható.
  7. A másodfokú bíróság elutasította a felperesnek az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmét, tekintettel arra, hogy a perben a Tanács 1989. június 12-i, a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 11. cikk (6) bekezdését alkalmazni nem kellett, így annak az uniós bíróság általi értelmezése sem vált szükségessé.
  8. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés elsőfokú végzésre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem befogadhatóságának okaként a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa), ab), ac) és ad) alpontjait, valamint a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontját jelölte meg. A felperes a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett kérte az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését, hivatkozva a C-148/78. számú, a C-106/77. számú, valamint a C-19/12. számú ügyekben hozott ítéletekre az általa pontosan (felülvizsgálati kérelem 9. oldal 8. pontban) meghatározott kérdésekkel összefüggésben. A felperes a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti befogadhatósági ok indokolása körében előadta, hogy a jogerős végzés azon megállapítása, hogy az NM rendelet alapján lefolytatott hatósági eljárással összefüggésben nincs helye közigazgatási pernek, bírói jogorvoslatnak, sérti az Alaptörvény XXIV. cikkében, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében deklarált jogait, a felülvizsgálati eljárás tisztázhatná, hogy a felperes tisztességes hatósági eljáráshoz való jogának, jogorvoslathoz való jogának sérelme a bíróság téves jogi következtetése-e, vagy az esetlegesen az NM rendelet alaptörvény-ellenessége folytán valósulhatott meg. Kérte ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.
  9. A felperes érvelése szerint sérült az Alaptörvény XXIV. cikke szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való joga azáltal is, hogy nem vonták be az NM rendelet szerinti „megelőző” eljárásba, és annak megindításáról az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 104. § (3) és (4) bekezdését sértve nem is értesítették.
  10. A felperes hivatkozott a Kúria Kfv.37.023/2023/34. számú határozatában megjelenő jogértelmezésre is, amely visszautalt a 3311/2018. (X. 16.) AB határozatra, amely szerint a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog magában foglalja mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák, az iratokat megismerje, és az igazgatási szervek a döntéseiket indokolják. A határozat indokolása utalt a 6/1998. (III. 11.) AB határozatra is, amely úgy foglalta össze a tisztességes eljáráshoz való jog lényegét, hogy az olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért az egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes. Az eljárás megindításáról való értesítés a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog garanciája, az eljárás megindulásáról való értesítés joga, valamint a bizonyítékok megismerésének joga a nyilatkozattételhez és a védekezéshez való jogon keresztül a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog értelmezési tartományához szükségképpen hozzátartozik. A Kúria Kfv.35.015/2021/4. számú határozatának elvi tartalma szerint a tisztességes eljáráshoz való jog alapján egyes eljárási garanciák, így a hivatalból való eljárás megindítása esetén az ügyfél értesítése és a jogszabálynak megfelelő bizonyítás lefolytatása olyan értéket jelentenek, amelyek megszegése, vagy be nem tartása az ügy kimenetelétől függetlenül is mindenképpen kihat az ügy érdemére, tekintve, hogy a sérelem nagysága eléri az alaptörvény-ellenesség szintjét. Hivatkozott továbbá a Kúria Kfv.38.186/2021/10. számú, valamint Kfv.38.192/2021/9. számú határozatában foglaltakra is. Hangsúlyozta, hogy számára a jogsérelmet nemcsak a nyilvántartásban rögzített valótlan adatok jelentik, hanem az is, hogy az NM rendelet szerinti eljárásban nem vehetett részt, arról nem értesítették, abba nem vonták be.
  11. A felperes olyan határozatként, amelytől a jogerős végzés eltér, megjelölte a Kúria 1/2009. számú közigazgatási jogegységi határozatát, a Kpkf.40.058/2021/2. számú döntés [13] bekezdését, valamint a Kpkf.39.090/2022/4. számú döntés [54] bekezdését.
  12. A felperes felülvizsgálati kérelmében azonnali jogvédelem iránti kérelmet is előterjesztett.
  13. A felülvizsgálati kérelem benyújtását követően az Alkotmánybírósághoz címzett alkotmányjogi panaszt nyújtott be.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria a jogegységi panasszal támadott végzésével a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. § (2) bekezdése alapján megtagadta, mivel úgy ítélte meg, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdésében meghatározott befogadási okok egyike sem áll fenn.
  2. A felperes felülvizsgálati kérelmében a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjának valamennyi alpontját és b) pontját is megjelölte, indokolást – a befogadhatóság körében – kizárólag a Kp. 118. § (1) bekezdés ad) alpontja és b) pontja szerinti befogadási okokhoz fűzött; a Kp. 118. § (1) bekezdés ac) alpontjának indokolását a felülvizsgálati kérelem érdemi indokolási része tartalmazta. Amint azt a Kúria a 2/2024. (XII. 3.) KK véleményében kiemelte, a Kp. által biztosított azon lehetőség, amely szerint a befogadhatósági okot indokolni, illetve a fennállását bizonyítékokkal alátámasztani nem kell, nem jelenti azt – összhangban a felek ezirányú kötelezettségét alapelvi szinten tartalmazó Kp. 3. § (3) bekezdésével –, hogy a felülvizsgálatot kérő félnek elegendő lenne mindössze a befogadhatóság törvényi jogcímére utalnia.
  3. A Kúria a Kp. 118. § (1) bekezdés aa)-ab) alpontjai körében megállapította, hogy sem a joggyakorlat egységének, illetve továbbfejlesztésének biztosítása, sem a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége nem indokolja a Kúria eljárását. A joggyakorlat egysége biztosításán alapuló befogadásnak a Kúria elvi tartalmú, Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett iránymutatásának hiánya mellett további, konjunktív feltétele, hogy a felvetett jogkérdésben legyenek olyan eltérő bírói döntések, amelyek arra világítanak rá, hogy a bírói gyakorlat széttartó, annak egysége – ellentétes jogértelmezés miatt – a támadott jogerős ítélet folytán sérült vagy ennek veszélye áll fenn (Kfv.37.072/2025/2.), azonban a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan eltérő bírói döntéseket, amelyek arra mutatnak, hogy a bírói gyakorlat széttartó lenne és ilyenről a Kúriának sincs tudomása. A joggyakorlat továbbfejlesztése sem indokolt, mivel nincs olyan változás, amely a kialakult joggyakorlat újragondolását kívánná meg. Sem a felülvizsgálati kérelem, sem a jogerős ítélet nem vetett fel olyan elvi jogkérdést, amely a közigazgatási jogvita tárgyát képező közigazgatási cselekmény fogalmának értékelése körében kialakult joggyakorlat továbbfejlesztését indokolná. A felperes a felülvizsgálati kérelmében nem adott elő olyan tényt, körülményt sem, amely valószínűsítené az egyedi tényállású ügy önmagán túlmutató súlyát, jelentőségét, és ilyen típusú ügy sorozatos előfordulásáról a Kúriának sincs hivatalos tudomása. Az adott ügy mikénti eldöntése az abban félként szereplőkön kívül tömegesen más jogalanyok jogi helyzetét sem befolyásolja. Az, hogy a felperes a jogerős végzésben kifejtett jogértelmezéssel nem ért egyet, a felmerülő jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége szempontjából szintén nem értékelhető olyan körülményként, amely a felülvizsgálati kérelem befogadását indokolná (Kfv.45.058/2023/2.; Kfv.37.823/2024/2.). Mindezek miatt arra a következtetésre jutott, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontja alapján nem volt helye.
  4. A Kp. 118. § (1) bekezdés ac) alpontja vonatkozásában a felperes által a felülvizsgálati kérelem érdemi indokai között felhozott kérdések tekintetében a Kúria arra mutatott rá, hogy a felperes az Irányelv 11. cikk (6) bekezdésének – és az NM rendelet 5. § (2) bekezdésének – sérelmét állítva látta szükségesnek az EUB előzetes döntéshozatali eljárását, amely kérdések az ügy érdemére tartoznak. A felülvizsgálati kérelmet azonban nem az ügy érdemében hozott döntéssel, hanem éppen az érdemben való vizsgálódást kizáró, a munkáltató által előterjesztett keresetlevelet visszautasító jogerős végzéssel szemben nyújtották be, ezért nem az Irányelv 11. cikk (6) bekezdésében megfogalmazott kérdés merül fel, hanem az, hogy a munkavédelmi hatóság által kiadott tájékoztató levél tekinthető-e olyan közigazgatási tevékenységnek, amellyel szemben közigazgatási jogvitának van helye. Ez utóbbi témakört a felperes által az EUB felé feltenni javasolt kérdések még áttételesen sem érintik. Erre figyelemmel úgy döntött, hogy az ac) alpont okán sem lehetett a felülvizsgálati kérelmet befogadni.
  5. A Kp. 118. § (1) bekezdés ad) alpontját érintően a felperes az Alaptörvény XXIV. cikkének és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének – mint alapvető eljárási jogainak – valószínűsíthető sérelmére hivatkozott. Azonban e hivatkozások közül a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot a bíróság keresetlevelet visszautasító végzése értelemszerűen nem sérthette, míg a bírósághoz fordulás jogának és a jogorvoslathoz való jognak a sérelme vonatkozásában a felperes által a befogadás körében előadottak nem tárták fel kellő alapossággal, hogy miért lenne indokolt a felülvizsgálati kérelem befogadása. A felülvizsgálati kérelem ezzel összefüggésben csupán utalást tartalmazott ezen alapjogi sérelmekre – és kérte azok kapcsán az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését is –, azonban e hivatkozásokhoz konkrét eljárási cselekményeket nem társított, azok pedig önmagukban nem voltak elegendőek a felülvizsgálati kérelem ad) alpont szerinti befogadásához. Nem a Kúria feladata annak kiválogatása, hogy az érdemi felülvizsgálati kérelmek indokai közül esetlegesen mely hivatkozások köthetőek a befogadási kérelemhez. A két indokolásnak – a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően – karakteresen el kell különülnie egymástól.
  6. A Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja körében a felperes a Kúria 1/2009. számú közigazgatási jogegységi határozatát, a Kfv.37.023/2023/34. számú határozat több bekezdését, valamint a Kpkf.40.058/2021/2. számú és a Kpkf.39.090/2022/4. számú határozatok egy-egy bekezdését jelölte meg olyan határozatként, amelyektől a jogerős végzés jogkérdésben eltért. Az 1/2009. számú közigazgatási jogegységi határozat nem a jelen hatósági és bírósági eljárásban alkalmazott eljárási kódexre (Kp.), hanem a korábban hatályos eljárási szabályokra (régi Pp.) vonatkozott, ezért annak ellenére, hogy az a jelenlegi szabályozás előzményének tekinthető, az annak való megfelelőség nem bír relevanciával. Ezen felül a fenti jogegységi határozatot a meghozatalának időpontját tekintve sem fogadta el „precedenserejű” határozatként. A Kpkf.40.058/2021/2. számú és a Kpkf.39.090/2022/4. számú határozat vonatkozásában a felperes elmulasztotta bemutatni a jogerős ítélet és a közzétett kúriai döntések közötti ügyazonosságot, a jogkérdés szempontjából releváns tényeket, alkalmazandó jogszabályokat. A Kúria Kfv.37.023/2023/34. számú határozata tekintetében a felperes a befogadás körében csak általánosságban jelölte meg azokat a bekezdéseket, amelyektől álláspontja szerint a jogerős végzés eltér, de nem fejtette ki a Kp. 117. § (4) bekezdésében előírt részletességgel, hogy az ügyazonosság a két döntés között miben áll fenn, és miért értelmezhető a jogerős végzés ettől eltérő döntésnek.
  7. A fentiekre tekintettel a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kúria a Kp. 118. § (2) bekezdése alapján megtagadta.

A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata

  1. A panaszos a jogegységi panaszban arra kérte a Jogegységi Panasz Tanácsot, hogy a támadott határozatot helyezze hatályon kívül, és a Kúriát utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
  2. Előadta, hogy a Kúria Kfv.45.001/2025/2. számú végzése jogkérdésben tér el a Kúriának a BHGY-ban közzétett Kfv.37.023/2023/34., Kpkf.40.058/2021/2. és Kpkf.39.090/2022/4. számú határozataitól.
  3. Kifejtette, hogy a Kúria Kfv.37.023/2023/34. számú határozata, valamint az általa hivatkozott alkotmánybírósági, valamint kúriai határozatok jogértelmezésében a tisztességes hatósági ügyintézéshez való alapjog magában foglalja az eljárás megindításáról szóló értesítést, az iratbetekintés, a nyilatkozattétel lehetőségének biztosítását, illetőleg ha az ügy a rendelkezésre álló adatok alapján nem dönthető el, a bizonyítási eljárás lefolytatását is. Az ügyféli jogok hatósági eljárásban történő teljes elvonása a közigazgatási perben nem orvosolható lényeges, az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértésnek minősül, melyre tekintettel a közigazgatási cselekményt meg kell semmisíteni, és az eljáró közigazgatási szervet új eljárásra kell utasítani.
  4. Állította, hogy az ügyazonosság a jelen üggyel megállapítható, a jogkérdésben való eltérés pedig abban azonosítható, hogy a Kúria a jelen jogegységi panasszal támadott Kfv.45.001/2025/2. számú határozatában nem foglalt állást abban, hogy a jogerős határozat eltér-e jogkérdésben a Kúria Kfv.37.023/2023/34. számú határozatától, ennek következményeként a Kúria nem gyakorolta felülvizsgálati hatáskörét egy olyan jogerős bírósági végzés vonatkozásában, amely a jogegységet megbontva szembe megy a Kúria és az Alkotmánybíróság által kimunkált, egységes és következetes gyakorlattal. A jogegységi panasszal támadott kúriai végzés ugyanis érintetlenül hagyja a jogerős végzést, és annak azt a téves jogértelmezését, amely szerint nem kell az alperesnek az általa indított eljárásról értesítenie a felperest, nem kell a felperest és az NM rendelet 5. § (2) bekezdése szerinti más személyeket az eljárásba bevonnia, nem kell a felperes részére a nyilatkozattétel lehetőségét biztosítania, és nem kell az NM rendelet 5. § (6) bekezdése szerinti jegyzőkönyvet a felperes részére átadnia.
  5. Összességében tehát álláspontja szerint a támadott kúriai végzés nem csupán az ügyféli jogok sérelmét hagyja figyelmen kívül, hanem veszélyezteti a tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal kapcsolatos alapvető jogállami minimumkövetelmények érvényesülését a közigazgatási eljárásokban.
  6. A Kúria Kpkf.40.058/2021/2. és Kpkf.39.090/2022/4. számú határozatával összefüggésben kifejtette, hogy azok a Kp. 4. §-a szerint közigazgatási cselekmény fogalmának tartalmát mint jogkérdést vizsgálják.
  7. Kiemelte, hogy a Kpkf.40.058/2021/2. számú határozat elvi éllel rögzítette, hogy a Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontja alapján nincs helye a keresetlevél visszautasításának amennyiben a támadott tevékenység a Kp. 4. § (1) bekezdésében foglalt három együttes feltételnek megfelel, azaz a kereset a közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló, vagy azt eredményező cselekménye, vagy a cselekmény elmulasztása jogszerűségének vizsgálatára irányul.
  8. Hivatkozott arra, hogy a Kúria Kpkf.39.090/2022/4. számú határozata ezt megerősítve rögzítette, hogy a Kp. 4. § (1) bekezdése a közigazgatási jogvita fogalmának három felismerhető elemét szabályozza: egyrészt a tevékenységet kifejtő személynek közigazgatási szervnek kell lennie, másrészt a közigazgatási cselekménynek közigazgatási jog által szabályozottnak kell lennie, harmadrészt a tevékenységnek az érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására kell irányulnia.
  9. Állította, hogy az ügyazonosság a megjelölt kúriai határozatokkal megállapítható.
  10. Álláspontja szerint, a vitatott közigazgatási cselekmény volt az, amely rendezte a munkavállaló foglalkozási megbetegedés gyanújának kivizsgálásával kapcsolatos NM rendelet szerinti ügyet, ez volt az a döntéstartalmú akaratnyilvánítás is, amelynek következtében a felperest, továbbá az NM rendelet 5. §-a szerinti más ügyfeleket, közreműködőket nem vonták már be az NM rendelet szerinti eljárásba, és amelynek eredményeként az alperes, kizárólag a munkavállaló által előadottakra alapozva valótlan adatot rögzített az NM rendelet 5/D. § (1) bekezdése szerinti nyilvántartásba. A vitatott közigazgatási cselekmény miatt indult – a Kúria Kfv.45.001/2025/2. végzésének [6]–[8] bekezdéseiben ismertetettek szerint – a felperessel szemben megtérítési eljárás is.
  11. A panaszos álláspontja szerint tehát a Kpkf.40.058/2021/2. számú határozatban és a Kpkf.39.090/2022/4. számú határozatban jogértelmezéssel egyezően meg kellett volna állapítani a közigazgatási cselekményi minőséget a vitatott aktussal összefüggésben, és a Kúriának orvosolnia kellett volna azt a jogsértést, hogy az eljárt bíróságok megalapozatlanul utasították vissza a felperes keresetlevelét.
  12. Álláspontja szerint tehát a Kúria Kfv.45.001/2025/2. számú végzése a korábbi, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ebtv. vhr.) 43. § (3) bekezdésével egyező gyakorlattól teljes mértékben eltér, amely különösen azért veszélyezteti a jogegységet, mert a Kúriának ez a határozata kiüresíti az NM rendelet 5. § (9a) bekezdése szerinti aktus szerepét, rendeltetését. Amennyiben ugyanis – egyébként az Ebtv. vhr. 43. § (3) bekezdésével ellentétes módon – az alperes értesítését nem lehet bizonyítéknak tekinteni, az az egészségbiztosítási szervet nem köti, akkor tartalmilag az egészségbiztosítási szerv egy felülbírálati hatáskört kap, amellyel felülbírálhatja a munkavédelmi hatóság következtetését és maga dönthet arról mit minősít foglalkozási megbetegedésnek és mit nem. Ez végső soron éppen a munkavállalót hozza hátrányos helyzetbe, hiszen miközben a munkavállaló egy NM rendelet szerint lefolytatott eljárás végén, az NM rendelet 5. § (9a) bekezdése alapján egy munkavédelmi hatósági aktussal fog rendelkezni, hogy foglalkozási megbetegedése alakult ki a munkáltatónál, addig az egészségbiztosítási szerv egy másik eljárásban – a bíróságok szerint – akként is dönthet, hogy nem alakult ki foglalkozási megbetegedése a munkavállalónak a munkáltatónál.
  13. A panaszos a jogegységi panaszban a Bszi. 41/C. § (2) bekezdés j) pontja folytán alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bekezdése alapján kérte a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsát, hogy a jogegységi panasz eljárást függessze fel és az alábbi kérdések megválaszolása érdekében kezdeményezze az EUB-nak előzetes döntéshozatali eljárását: 1. A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK irányelv 11. cikk (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az illetékes hatóságok által végzett munkahelyi ellenőrzésnek minősül az olyan hatósági eljárás, amelyben a munkavédelmi hatóság azt vizsgálja ki, hogy a munkavállaló valamely betegsége a munkáltatónál kialakult foglalkozási megbetegedésnek minősül-e? 2. A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK irányelv 11. cikk (6) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke tükrében úgy kell értelmezni, hogy biztosítani kell a bírói jogorvoslat lehetőségét, ha az illetékes hatóságok nem tették lehetővé, hogy a munkavállalók képviselői észrevételeiket közölhessék a munkahelyi ellenőrzés során? 3. A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK irányelv 11. cikk (6) bekezdése alapján, ha a tagállami bíróság azt állapítja meg, hogy a munkavállalók képviselőinek nem adtak lehetőséget arra, hogy az illetékes hatóságok által végzett munkahelyi ellenőrzés során közöljék észrevételeiket a tagállami bíróságnak biztosítania kell-e, hogy egy megismételt eljárásban a munkavállalók képviselői közölhessék észrevételeiket?
  14. Az ellenérdekű fél nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását kérte, hivatkozással arra, hogy a felperes által támadott levél nem tekinthető döntésnek, csupán a felperes tájékoztatását szolgálta. Állította, hogy a Kúria helytállóan döntött, amikor a felperes felülvizsgálati kérelmét nem fogadta be, mert az a befogadhatóság követelményeit nem teljesítette. Ezt a következőkkel indokolta. A jogegységi panasz nem a befogadás megtagadását, hanem az egész peres eljárás során hozott döntéseket támadja. Ugyanakkor egyetlen befogadási ok fennállását sem bizonyította. A panaszos által hivatkozott kúriai határozatok az érdemi döntéshez kapcsolódnak, a befogadás megtagadásáról hozott végzéssel nem összevethetőek. A panaszosnak az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárása kezdeményezésére irányuló kérelme szintén alaptalan, amelyre a Kúria már befogadást megtagadó végzésében is kitért.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz alaptalan.
  2. A panaszos a jogegységi panaszt a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére alapította. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye – a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével – a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel, vagy felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta. E rendelkezés és a Bszi. 41/D. § (2) bekezdése értelmezésével a Jogegységi Panasz Tanács által kialakított gyakorlat szerint a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását (engedélyezését) megtagadó végzése jogegységi panasszal támadható (Jpe.I.60.029/2021/9.). Ebben az esetben a jogegységi panasz eljárásban a vizsgálat tárgyát az képezi, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának (engedélyezésének) megtagadása során a bíróság jogkérdésben eltért-e a Kúria panaszban megjelölt közzétett határozataiban foglalt értelmezéstől {Jpe.I.60.019/2024/10., Indokolás [28]}.
  3. A panaszos a Bszi. 41/B. § (1) bekezdéséhez kapcsolódóan a jogegységi panaszban a Kúriának a – már felülvizsgálati kérelmében is megjelölt – Kfv.37.023/2023/24., Kpkf.40.058/2021/2. és a Kpkf.39.090/2022/4. számú határozataira hivatkozott.
  4. A panaszos felülvizsgálati kérelmében a befogadhatóság okaként a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjának valamennyi alpontját, valamint b) pontját is megjelölte.
  5. A Jogegységi Panasz Tanács következetes gyakorlata szerint azonban a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján előterjesztett jogegységi panasz a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjához tartozó befogadási okokhoz kapcsolódóan érdemben nem vizsgálható, mert ezen befogadási okokhoz más, általánosabb értékelési szempontok társulnak, továbbá fogalmilag nem teljesülhet az a jogszabályi követelmény, hogy a jogkérdésben való eltérésre a felülvizsgálati kérelemben már hivatkoznia kell a panaszosnak. (Jpe.II.60.019/2021/18., Jpe.II.60.030/2022/8.) Mindezek alapján a panaszos Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjához tartozó befogadási okokhoz kapcsolódóan előadott indokai érdemben nem voltak vizsgálhatók.
  6. A Jogegységi Panasz Tanács a Jpe.I.60.019/2024/10. számú határozatának [34] bekezdésében kifejti, hogy ha a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja alapján tagadja meg, akkor az erről szóló végzés összevethető más, valamely érdemi kérdésben is állást foglaló kúriai határozattal (Jpe.II.60.019/2021/18., Jpe.I.60.019/2022/9., Jpe.II.60.030/2023/11.). Mindebből az következik, hogy a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján csak a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti befogadási okkal kapcsolatos, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott kúriai döntések vizsgálhatók. A vizsgálat során kizárólag arra kell kitérni, hogy a kúriai döntések és a panasszal támadott végzés alapjául szolgáló ügy közötti ténybeli eltérés jelentőségét jól ítélte-e meg az ítélkező tanács. Amennyiben ugyanis az ügyek az azonos jogi háttér mellett eltérő tényállásúak, azaz a jogkérdés elbírálása szempontjából a releváns tényállási elemek nem összevethetőek, tehát nincs ügyazonosság, akkor az ítélkező tanács a közzétett kúriai döntésektől jogkérdésben való eltérés hiányára tekintettel okszerűen tagadta meg a felülvizsgálati kérelem befogadását.
  7. A Kúria a Jpe.II.60.019/2021/18. számú határozata [30] bekezdésében rögzítette, hogy a befogadást megtagadó végzést illetően azt vizsgálta, hogy a kérelmező által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott kúriai döntések (Kfv.37.421/2021/7., Kfv.37.276/2020/8., Kf.38.020/2019/9.) és a panasszal támadott végzés alapjául szolgáló ügy közötti ténybeli eltérés jelentőségét jól ítélte-e meg az ítélkező tanács. Amennyiben ugyanis az ügyek az azonos jogi háttér mellett eltérő tényállásúak, azaz a jogkérdés elbírálása szempontjából a releváns tényállási elemek nem összevethetőek, nincs ügyazonosság, és az ítélkező tanács a közzétett kúriai döntésektől jogkérdésben való eltérés hiányára tekintettel okszerűen tagadta meg a felülvizsgálati kérelem befogadását.
  8. A Jpe.I.60.019/2022/9. számú határozat [29] bekezdésében a Kúria megállapította, hogy a Jogegységi Panasz Tanácsának a jogegységi panaszok elbírálása során körvonalazódik az a gyakorlata, amely szerint a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó kúriai döntés adott esetben nemcsak a befogadhatósági okok értelmezése tekintetében lehet vizsgálat tárgya. A Jpe.II.60.019/2021/18. számú határozatban a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa érdemi vizsgálat keretében utasította el a felperes és az alperes külön-külön benyújtott felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadó döntés elleni jogegységi panaszt. A Jpe.I.60.029/2021/9. számú határozat szintén érdemi vizsgálat tárgyává tette a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó döntést. Mindkét jogegységi panasz ügyben hozott határozat közös vonása, hogy a Jogegységi Panasz Tanács a befogadást megtagadó döntést nemcsak a befogadási okok értelmezése körében vetette össze más kúriai határozattal, továbbá közös vonásnak tekinthető – és ez a jogegységi panasz eljárás sajátosságából is ered –, hogy mindkét ügyben a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti befogadási ok körében történt a vizsgálat. A Kp. e rendelkezése értelmében a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt.
  9. A fentiek alapján megállapítható, hogy amennyiben a Kúria a befogadást a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja alapján meg is tagadta, úgy az erről szóló végzés összevethető más, valamely érdemi (elvi) kérdésekben is állást foglaló kúriai határozattal {Jpe.I.60.019/2022/9., Indokolás [30]}.
  10. A fent ismertetett gyakorlat szerint tehát a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó kúriai döntés elvileg érdemben vizsgálható, az érdemi vizsgálat alapja pedig a panaszos kérelme alapján jelen esetben az lehetne, hogy a jogegységi panaszban megjelölt más kúriai döntés és a jelen ügy közötti ügyazonosság fennáll-e. Megvizsgálva azonban a jelen ügyben hozott befogadást megtagadó határozat indokolását, a felülvizsgálati tanács azt állapította meg, hogy „a Kpkf.40.058/2021/2. és a Kpkf.39.090/2022/4. számú döntés vonatkozásában a felperes elmulasztotta bemutatni a jogerős ítélet és a közzétett kúriai döntések közötti ügyazonosságot, a jogkérdés szempontjából releváns tényeket, alkalmazandó jogszabályokat. A Kúria Kfv.37.023/2023/34. számú határozata tekintetében a felperes a befogadás körében csak általánosságban jelölte meg azokat a bekezdéseket, amelyektől álláspontja szerint a jogerős végzés eltér, de nem fejtette ki a Kp. 117. § (4) bekezdésében előírt részletességgel, hogy az ügyazonosság a két döntés között miben áll fenn, és miért értelmezhető a jogerős végzés ettől eltérő döntésnek.”
  11. Mindebből az következik, hogy mivel a felülvizsgálati tanács nem vizsgálhatta, fennáll-e az ügyazonosság a jogerős ítélet és a felülvizsgálati kérelemben eltérőként megjelölt kúriai határozatok között, így az ügyazonosság kérdése a jogegységi panasz eljárásban sem vizsgálható. Ebben az esetben a jogegységi panasz eljárásban legfeljebb csupán azt lehetne a vizsgálat tárgyává tenni, hogy a felülvizsgálati tanács helyesen ítélte-e meg, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében nem mutatta be megfelelően az ügyazonosságot, illetve nem fejtette ki kellő részletességgel, hogy az ügyazonosság a két döntés között miben áll fenn, és miért értelmezhető a jogerős határozat ettől eltérő döntésnek.
  12. A Jogegységi Panasz Tanács viszont már több döntésében elvi éllel kifejtette, hogy a jogegységi panasz jogintézménye nem a panaszosnak a per tárgyává tett jog- és érdeksérelmének kiküszöbölésére szolgál. Erre a bírósági eljárási törvények által szabályozott rendes és rendkívüli jogorvoslatok többirányú lehetőséget biztosítanak. A jogegységi panasz eljárás, mint ahogy a nevéből is tükröződik, a közzétett határozattól eltérés feloldását, a jogegység biztosítását célozza, nem pedig újabb jogorvoslati fórumot nyit a panaszosnak, a megelőző eljárások során szükségszerűen már érvényesített jog- és érdeksérelem orvoslására. (Jpe.I.60.001/2021/2.) Ugyancsak e körben mutatott rá a Jogegységi Panasz Tanács arra is, hogy a jogegységi panasz eljárás egy a Bszi.-n alapuló, rendkívüli, jogerő utáni, jogegységet célzó, sui generis eljárás. Más megfogalmazásban: a jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgáló önálló eszköz. Jogorvoslati eljárás ugyan, de nem a per folytatása. Nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, továbbá az abban szereplő indokolás felülmérlegelését. Nem működhet továbbá kvázi „szuper-felülvizsgálatként” sem. (Jpe.I.60.011/2021/3., Jpe.II.60.030/2023/11.)
  13. A felülvizsgálati tanács a támadott határozat [33] bekezdésében – a [44] bekezdésben idézettek szerint – indokolta meg, hogy a felperes által a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja körében előadott érvek miért nem elégségesek a felülvizsgálati kérelem befogadásához. A Jogegységi Panasz Tanács álláspontja szerint az ítélkező tanács a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról a Kp. 118. §-a szerint döntött, a befogadás megtagadását a 118. § (2) bekezdésének megfelelően indokolta. A felülvizsgálati tanács befogadhatóság tárgyában hozott döntésének további vizsgálata, felülértékelése a jogegységi panasz eljárás kereteit meghaladná, ezért a Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.
  14. A panaszos ügyféli jogainak sérelmét a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog megsértésével hozta összefüggésbe, előadva, hogy a támadott kúriai végzés e sérelmeket figyelmen kívül hagyta. Az önkényes bírói jogértelmezés valóban sértheti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot. Amint az Alkotmánybíróság rámutatott: „Az a bírói ítélet, amely alapos ok nélkül hagyja figyelmen kívül a hatályos jogot, önkényes, fogalmilag nem lehet tisztességes, és nem fér össze a jogállamiság alapelvével.” (23/2018. (XII. 25.) AB határozat, indokolás 28.) A tisztességes eljárás azonban csak akkor nem valósul meg, ha a bíróság contra legem jogértelmezést végez, vagy contra legem alkalmazza a jogot. E törvényellenes aktus egyben alkotmányellenes is, ha az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt szabályokat kifejezetten figyelmen kívül hagyja. Ugyanakkor a tisztességes ügyintézéshez való jog sérelme nem absztrakt módon, automatikusan állapítható meg. Az ügy egyedi körülményei többek között a jogvitának az érdekelt számára fennálló fontossága (a jogvita tétje), az ügy összetettsége, a felperes és a hatóság viselkedése alapján kell értékelni {Kf.38.020/2019/9., Indokolás [33]}.
  15. A panaszos érvelése arra épül, hogy a hatóság közigazgatási cselekményt végzett és ezért őt ügyfélként kellett volna kezelni, értesíteni kellett volna az eljárás megindításáról, iratbetekintést biztosítani, nyilatkozattételt lehetővé tenni, bizonyítási eljárást lefolytatni. Csakhogy a panaszos kiindulási pontja téves, mert az első és másodfokú bíróság nem azonosított közigazgatási cselekményt. A Kúria pedig jogegységi panasszal támadott határozatában a közigazgatási cselekmény megtörténtének érdemi vizsgálatáig el sem jutott a [44] bekezdésben kifejtettek okán, ebbéli álláspontját pedig megfelelő részletességgel megindokolta.
  16. Mivel a jogegységi panasz eljárás tárgya a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó határozat jogegységi szempontból történő vizsgálata, így jelen eljárás keretében a panaszos által előadott, az eljárás érdemét érintő, a tisztességes hatósági ügyintézéshez, illetve eljáráshoz való alapjog sérelmére vonatkozó érvelés sem volt vizsgálható, az szükségképpen kívül esik jelen eljárás keretein.
  17. Mindezek alapján a Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.

Elvi tartalom

  1. Ha a felülvizsgálati kérelem befogadásának indokai elégtelenek és a panaszos ennek megítélését nem is vitatja, akkor az ügy érdemét érintő jogegységi panasz sem lehet eredményes.

Záró rész

  1. A Bszi. 41/C. § (8) bekezdése értelmében, ha a Jogegységi Panasz Tanács indokoltnak tartja tárgyalás tartását, arra a panasz előterjesztőjét és a (7) bekezdésben meghatározott személyeket a polgári perrendtartásról szóló törvény szabályai szerint idézi. Jelen ügyben nem merült fel indok a tárgyalás tartására, ezért a Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszt tárgyalás tartása nélkül bírálta el.
  2. A jogegységi panasz eredménytelensége folytán a Bszi. 41/C. § (2) bekezdés i) pontja alapján alkalmazandó Pp. 82. §-a értelmében a panaszos viseli az eljárásban felmerült saját költségét, beleértve az általa megfizetett eljárási illetéket is.
  3. A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 41/C. § (2) bekezdésére figyelemmel az alperes jogegységi panasz eljárásban felmerült költségét a Pp. 81. § (2) bekezdése, 82. § (1) bekezdése, a 83. § (1) bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése és (5) bekezdése alapulvételével állapította meg, és annak megfizetésére kötelezte a panaszost.
  4. A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2025. szeptember 8.

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Darák Péter s.k. előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró,
Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró,
Dr. Bartkó Levente s.k. bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Cseh Attila s.k. bíró,
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,
Dr. Döme Attila s.k. bíró,
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,
Dr. Hajdu Edit s.k. bíró,
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró,
Dr. Puskás Péter s.k. bíró,
Dr. Remes Gábor s.k. bíró,
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró