Jpe.I.60.019/2024/10. számú határozat

A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Jpe.I.60.019/2024/10.

A felperes: a felperes neve (a felperes címe)

A felperes képviselője: Dr. Holhós-Kovács Szilárd egyéni ügyvéd (a felperes képviselőjének címe)

Az alperes: Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal (az alperes címe)

Az alperes képviselője: Bakóné dr. Papp Katalin kamarai jogtanácsos

Az alperesi érdekeltek:
Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata I. rendű (az I. rendű alperesi érdekelt címe)
Magyar Állam II. rendű

Az alperesi érdekeltek képviselője:
Dr. Gaál Zsolt ügyvéd I. rendű (az I. rendű alperesi érdekelt képviselőjének címe)
Süle Krisztián elnök jogkörében eljáró elnökhelyettes
Nemzeti Földügyi Központ II. rendű (a II. rendűalperesi érdekelt képviselőjének címe)

A per tárgya: termőföldek hasznosítása

A jogegységi panaszt előterjesztő fél: a felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat: Kfv.37.013/2024/2. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. Az I. rendű alperesi érdekelt a Város neve helyrajzi számú, szántó művelési ágú – 4253/4285 arányban a felperes, míg 32/4285 arányban a II. rendű alperesi érdekelt tulajdonában álló – ingatlan végleges más célú hasznosítására irányuló kérelmet terjesztett elő az alpereshez.
  2. Az alperes 12090-9/2022. számú határozatával az érintett termőföld végleges más célú hasznosítását beruházási célterület kialakításának céljára engedélyezte. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az I. rendű alperesi érdekelt a kérelmében foglaltak szerint kisajátítási eljárást fog kezdeményezni az érintett ingatlan tulajdonjogának terület- és településrendezési célú megszerzése érdekében, ezért a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tfvt.) 12. § (2) bekezdés g) pontja szerinti tulajdonosi hozzájárulás nem került benyújtásra. Utalt arra is, hogy Magyarország Kormánya a Debrecen megyei jogú város külterületén fekvő, egyes ipari-gazdasági övezetbe tartozó földrészletek beruházási célterületté nyilvánításáról szóló 1191/2015. (III. 30.) Korm. határozatával (a továbbiakban: Korm. határozat) a perbeli ingatlant beruházási célterületté, a Debrecenben megvalósuló ipari telephely kialakításával összefüggő közigazgatási hatósági ügyeket pedig a Debrecenben megvalósuló ipari telephely kialakításával összefüggő közigazgatási hatósági ügyek nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról és az eljáró hatóságok kijelöléséről szóló 75/2015. (III. 30.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Korm. rendelet) nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította.
  3. A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, amelyben annak megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Az alperes az eljárás során bejelentette, hogy a határozatba foglalt engedélyt a 10215-8/2023. számú határozatával a Tfvt. 13. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. A felperes erre figyelemmel módosított keresetében a jogsértés tényének megállapítását kérte.
  4. A Debreceni Törvényszék a 2023. december 5. napján kelt, 102.K.700.706/2023/41. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes az I. rendű alperesi érdekelt 2022. november 15-én kelt, Város neve helyrajzi számú ingatlant érintően előterjesztett más célú hasznosításhoz szükséges végleges engedély megadása tárgyában indult eljárásában és az annak eredményeként meghozott 12090-9/2022. ügyiratszám alatti – utóbb hatályon kívül helyezett – határozatában az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 10. §-a szerint a felperest megillető ügyféli jogokat és a tisztességes eljárás követelményét megsértette, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
  5. Ítéletének indokolása szerint a felperes alaptalanul hivatkozott a széljegyzés elmaradására, mivel a tulajdoni lap szemlelapján mind a felperes, mind az I. rendű alperesi érdekelt kérelme kapcsán indult eljárás szerepelt széljegyként. Szintén alaptalannak ítélte a felperes azon hivatkozását, miszerint az I. rendű alperesi érdekelt nem minősült ügyfélnek az eljárás során. E körben utalt arra, hogy az érintett ingatlan gazdasági-ipari övezet létrehozására szolgáló beruházási célterületen fekszik, az I. rendű alperesi érdekelt pedig ezzel összefüggésben úgy nyilatkozott kérelmében, hogy településrendezési célú kisajátítás iránti kérelmet kíván előterjeszteni az ingatlan tulajdonjogának megszerzése érdekében. Erre figyelemmel az ügy az I. rendű alperesi érdekelt jogos érdekét közvetlenül érintette, hiszen a kijelölt beruházási célterület célja gazdasági-ipari övezet létrehozása volt, ami önkormányzati feladatkörbe tartozó településrendezési feladat, ennek pedig egyik eleme az érintett termőföld más célú hasznosításának kezdeményezése.
  6. A kisajátítási cél fennállta kapcsán a Kúria Kfv.37.283/2020/5. számú határozatára utalással kifejtette: a felperes nem bizonyította, hogy a kérelemben megjelölt kisajátítási cél ne lenne közérdekű, a bíróság pedig a beruházás közérdekűségét megállapíthatónak tartotta. Utalt arra is, hogy a Tfvt. előírásaiból nem következik, hogy a kisajátítási eljárásnak meg kell előznie a jelen eljárást. Kiemelte, hogy az I. rendű alperesi érdekelt nem volt tulajdonos vagy haszonélvező, így a Tfvt. 12. § (2) bekezdés g) pontja értelmében főszabály szerint szükséges lett volna hozzájáruló nyilatkozat, azonban ezt a szabályt felülírja a termőföld igénybevétele kapcsán megjelölt közérdekű célra történő hivatkozás, így a jelen esetben a felperes nyilatkozata nem volt szükségszerű melléklete az I. rendű alperesi érdekelt kérelmének.
  7. A felperes ügyféli jogállása körében a Kúria és az Alkotmánybíróság tisztességes hatósági ügyintézéshez való joggal kapcsolatos határozataira hivatkozással leszögezte, hogy a hatósági eljárás megindulásáról való értesítés az ügyféli jogok gyakorlásának alapvető, garanciális feltétele. Megállapította, hogy a felperes az ügyben az Ákr. 10. §-a alapján kvázi ellenérdekű ügyfélnek minősült. Kiemelte, hogy az alperes nem volt elzárva attól, hogy az Ákr. 43. § (3) bekezdése alapján értesítse a felperest a kérelem benyújtásáról, az eljárás megindulásáról és a szemléről. Ennek elmulasztásával azonban az alperes elzárta a felperest a tudomására jutott információk értékelésétől és ekként ügyféli jogállásának elismerésétől, ami semmisségi okként a döntés hatályban léte esetén annak kötelező megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését eredményezné.
  8. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak befogadását a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pont aa) és ad) alpontjai, valamint b) pontja alapján kérte.
  9. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja körében előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Tfvt. 11-12. §-ait. Kifejtette, hogy a jogalkotó a közérdekű cél megjelölését és annak igazolását konkrétan követeli meg, amely konkrét célnak valósnak is kell lennie. Az I. rendű alperes nem tulajdonosa az ingatlannak, így ha konkrét közérdekű célt nem jelölt meg kérelmében, akkor a felperes tulajdonosi hozzájárulását is mellékelnie kellett volna. Azon jogalkotói kívánalommal, miszerint a termőföld végleges más célú hasznosítására csak kivételes és indokolt esetekben kerüljön sor, csak a közérdekű vagy beruházási cél konkrét megjelölése és igazoltsága egyeztethető össze. Az I. rendű alperesnek a Korm. rendeletben konkrétan megjelölt célokra kellett volna hivatkoznia kérelmében, illetve ezek fennállását kellett volna igazolnia. E körben utalt a Tfvt. 11. §-ának 2023. július 1. napjától hatályos rendelkezésére és az ahhoz fűzött miniszteri indokolásra, amelyre az alperesnek Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikke alapján figyelemmel kellett volna lennie. Kiemelte, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti, a joggyakorlat egységéhez kapcsolódó befogadási ok fennálltát a törvényi indokolásban megjelölt jogpolitikai indok egyértelműen indokolja, hiszen a kérelmezőnek a közérdekű célt már a kérelmében konkrétan meg kell jelölnie, a jogerős ítélet ugyanakkor a jogalkotó által kifejezett, ezen egységes gyakorlatra törekvéssel ellentétes.
  10. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja körében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, továbbá téves jogi következtetéseket vont le. Állította, hogy az ítéleti indokolás [5] bekezdése hiányos és iratellenes, mivel a hatósági eljárás során már széljegyen szerepelt a tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme. Hivatkozott arra is, hogy az indokolás [10]-[13] bekezdéseiben hiányosan ismertette a bíróság a keresetét, mivel jogsérelemként arra is hivatkozott, hogy az I. rendű alperesi érdekelt kérelme nem kellően konkrét. A bíróság a jogerős ítélet [87] bekezdésében iratellenesen rögzítette azt is, hogy a felperes nem valószínűsítette és nem igazolta a közérdekű cél hiányát. Kifejtette, hogy a kérelem alaptalanságát igazolja, hogy az I. rendű alperesi érdekelt azt visszavonta, így a Kp. 78. § (1) bekezdés folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 266. § (1) bekezdése alapján a közérdekű cél hiányát igazoltnak kell tekinteni. Előadta, hogy a bíróságnak hivatalból tudomása volt a NIF Zrt. által az ugyanazon felek között zajló másik perben becsatolt nyilatkozatról, miszerint az ingatlan útfejlesztéshez mint közérdekű célhoz nem szükséges, ezt pedig a bíróságnak hivatalból figyelembe kellett volna venni a Kp. 78. § (1) bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 266. § (2) bekezdés alapján. Állította, hogy a bíróság tévesen, a Kp. 78. § (2) bekezdésébe ütköző módon értékelte a bizonyítékokat.
  11. A Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja körében kifejtette, hogy a bíróság tévesen alapította ítéletét a Kúria Kfv.37.283/2020/5. számú, valamint a BH 2023.116. számon is megjelent Kfv.37.907/2022/12. számú, kisajátítási ügyben hozott határozataira, mivel jelen ügy tárgyát nem kisajátítási eljárás képezte, továbbá kisajátítási eljárás az ingatlan kapcsán nem fog indulni. Utalt arra, hogy a bíróságnak a Kúria Kfv.37.866/2018/10. számú határozatát kellett volna figyelembe vennie, amely szerint a termőföld más célú felhasználása csak kivételesen, a Tfvt. 11. § (2) és (3) bekezdéseiben meghatározott okokból engedélyezhető, továbbá az igénybevétel tényleges, valós szükségletének hiányában, pusztán a HÉSZ-ben megfogalmazott távlati településfejlesztési célok nem alapozzák meg a más célú hasznosítást. Álláspontja szerint a jogerős ítélet indokolásának [33]-[37] és [41]-[42] bekezdéseiben kifejtett jogértelmezés ezzel ellentétes. Kifejtette, hogy a két ügy között párhuzam vonható, mert az I. rendű alperesi érdekelt nem tudott olyan konkrét szempontot megjelölni, aminek okán az igénybevétel helyhez kötött igénybevételnek vagy indokolt szükségletnek minősülne. Hivatkozott arra is, hogy a Kúria Kfv.37.915/2019/6. számú határozata szerint a hatóságot még az ideiglenes más célú hasznosítás körében is tényállástisztázási és bizonyítási kötelezettség terheli, függetlenül a kérelemben foglaltaktól. E kúriai határozat a végleges más célú hasznosítás esetén is irányadó, hiszen egy végleges, helyre nem állítandó állapot esetében a jogszabályi elvárásoknak fokozottabban érvényre kell jutniuk.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria eljáró tanácsa a 2024. február 7. napján kelt, Kfv.37.013/2024/2. számú végzésével a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását a Kp. 118. § (2) bekezdése alapján megtagadta.
  2. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti befogadási ok körében megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében az irányadó jogszabályok tekintetében nem tárt fel olyan eltérő bírói döntéseket, amelyek arra világítanának rá, hogy a bírói gyakorlat széttartó lenne, annak egysége a jogerős ítélet folytán sérült volna, vagy ennek veszélye fenyegetne. A felperes nem vázolt fel a bírói gyakorlat megváltoztatását, továbbfejlesztését, felsőbírósági iránymutatást igénylő problémát sem. Kiemelte, hogy önmagában a Tfvt. 11. §-ának 2023. július 1. napjától hatályos módosítása, valamint az a tény, hogy a felperes nem ért egyet az ítéleti megállapításokkal, a felülvizsgálati kérelem befogadását nem indokolja.
  3. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerint befogadási ok körében leszögezte, hogy a Kp. 117. § (4) bekezdésében foglalt kógens jogszabályi rendelkezés értelmében ezen befogadási ok fennállását indokolni kell, mégpedig kifejezetten a befogadhatóság körében. Hangsúlyozta, hogy a Kúria a befogadhatóság vizsgálata során a jogorvoslati kérelem által taglalt jogszabálysértésekről nem foglalhat állást, erre kizárólag a felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló határozatban kerülhet sor. Megállapította, hogy a felperes nem mutatta be, hogy melyik alapvető eljárási jogának sérelme valószínűsíthető, csupán megjelölte az adott jogsértéseket. Rögzítette, hogy ezen felül a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértések fennállásuk esetén sem minősülnek olyan jogsértéseknek, amelyek kimerítenék a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjában foglaltakat.
  4. A Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti befogadási ok kapcsán kifejtette, hogy e rendelkezés kizárólag a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés esetén teszi lehetővé a felülvizsgálati kérelem befogadását, így a felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, miszerint az elsőfokú bíróság tévesen alapította döntését a Kúria Kfv.37.283/2020/5. számú, valamint a BH 2023.116. számon is megjelent Kfv.37.907/2022/12. számú határozataira, e befogadási ok körében nem vehető figyelembe. Nem tartotta relevánsnak a Kfv.37.866/2018/10. számú kúriai határozattól való eltérést, mivel az I. rendű alperesi érdekelt éppen arra hivatkozással vonta vissza kérelmét, hogy a perbeli ingatlan teljes kisajátítását nem tervezi. Végül utalt rá, hogy a Kfv.37.915/2019/6. számú kúriai határozatban vizsgált jogkérdés jelen ügyben nem merült fel, így e kúriai határozat az ügyben relevanciával nem bírt.

A jogegységi panasz

  1. A Kúria végzése ellen a felperes (a továbbiakban: panaszos) terjesztett elő jogegységi panaszt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) és (2) bekezdése alapján, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
  2. A panaszos álláspontja szerint a jogegységi panasz Bszi. 41/B. § (1) bekezdése szerinti jogalapja fennáll, mivel a Kúria eljáró tanácsa nem vette figyelembe a Kúria Kfv.37.866/2018/10. és Kfv.37.915/2019/6. számú, valamint a BH 2022.162. számon is megjelent Kfv.35.591/2021/10. számú határozatainak általa hivatkozott bekezdéseit, így a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzés indokolása hiányos. Előadta, hogy a hivatkozott határozatok elvetésének nem lehet az az indoka, hogy nem ugyanolyan ügyben születtek, mivel nincs két egyforma ügy. E határozatok kimondták, hogy a termőföld más célú hasznosítása iránti kérelem akkor alapos, ha az konkrét, valós, ténylegesen szükséges okot jelöl meg és igazol, következésképp azok jelen ügyben is irányadóak.
  3. Kifejtette, hogy másodlagosan a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján is helye van a jogegységi panasznak, mivel a Kúria a befogadást megtagadó végzésével szentesítette az elsőfokú bíróság által felhívott Kfv.37.283/2020/5. számú és a BH 2023.116. számon is megjelent Kfv.37.907/2022/12. számú, kisajátítási ügyekben hozott kúriai határozatok alkalmazhatóságát termőföld más célú hasznosításával kapcsolatos ügyekben. Álláspontja szerint a jogegységi panasz befogadását indokolja az is, hogy a Kúria eljáró tanácsa a 7/2023. Jogegységi határozattal, valamint a Kúria más tanácsai által folytatott befogadási gyakorlattal, így például a Kúria Kfv.37.102/2024/3. számú végzéssel ellentétesen járt el.
  4. A támadott határozat Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára vonatkozó indokolása kapcsán kifejtette, hogy a Kúria eljáró tanácsa a végzés indokolásának [29] bekezdésében a 7/2023. Jogegységi határozatban foglalt jogértelmezéssel ellentétesen foglalt állást. Álláspontja szerint ugyanis nem csupán kialakult és eltérő bírói gyakorlat alapján van helye a felülvizsgálati kérelem befogadásának, hanem akkor is, ha az eltérő jogalkalmazás veszélye fennáll. Ebből következően a széttartó gyakorlat bemutatásának elmaradása nem vezethet a kérelem befogadásának megtagadásához, ha ilyen még nem alakult ki. Ellenben, ha ilyen gyakorlat kialakulásának a veszélye fenyeget, akkor a felülvizsgálati kérelem befogadásnak helye van. Kiemelte, hogy a Tfvt. 11. §-ának 2023. július 1. napjától hatályos módosítása elvi jelentőséggel bír, mivel az a jogalkotó akaratát fejezi ki a jogszabály mikénti alkalmazására nézve, amelyre az Alaptörvény 28. cikke alapján figyelemmel kell lenni. Álláspontja szerint a Kúria eljáró tanácsának figyelembe kellett volna vennie, hogy a jogegység megbomlásának veszélye áll fenn a jogerős ítélet közzététele által, mivel az abban kifejtett jogértelmezés a jogalkotói céllal ellentétes, így pedig fennáll a jogszabállyal ellentétes gyakorlat kialakulásának lehetősége. Így álláspontja szerint a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont szerinti, a joggyakorlat egységének biztosítása céljából való befogadást a jogalkotó törvényi indokolásban megjelölt jogpolitikai indoka egyértelműen indokolja.
  5. A támadott határozat Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjára vonatkozó indokolása kapcsán előadta, hogy a végzés indokolásának [30] bekezdésében foglaltakkal szemben felülvizsgálati kérelmében bemutatta a befogadást megalapozó jogsérelmet és azt részletesen indokolta. Sérelmezte, hogy a Kúria eljáró tanácsa az általa megjelölt jogszabálysértések közül nem vizsgálta a Kp. 78. § (1)-(5) bekezdéseinek és 86. §-ának, továbbá a Pp. 266. § (1)-(2) bekezdéseinek sérelmét, valamint a Tfvt. 11-12. §-ainak sérelmét sem. Kiemelte, hogy felülvizsgálati kérelmének végén összegezve is indokolta a befogadást megalapozó körülményeket. Sérelmezte, hogy a Kúria eljáró tanácsa nem fogadta el azon felülvizsgálati kérelem-szerkesztési technikát, miszerint a kérelmező az ismétlések elkerülése érdekében a jogsérelmeket befogadási okként és érdemi indokolásként is megjelölve, egy helyen részletezve tünteti fel, miközben hangsúlyozza, hogy azok mely befogadási okot valósítják meg. Álláspontja szerint a befogadási okként történő vizsgálat hiánya folytán sérült a Kp. 2. § (4) bekezdésében foglalt tartalom szerinti elbírálás elve, hiszen a beadvány tartalmazta a befogadás okait. Kifejtette, hogy ha a Kúria azért tagadja meg a felülvizsgálati kérelem befogadását, mert a jogsérelmek megítélése az ügy érdemére tartozna, akkor nem biztosított a hatékony jogvédelem, hiszen az ügy érdemére tartozó kérdés vizsgálatát a Kúria a befogadás körében mellőzi. Mindez álláspontja szerint felveti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és a Kp. 2. § (2) bekezdésének sérelmét.
  6. Utalt arra, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti befogadási okhoz tartozó indokolás kapcsán a Kúria maga sem folytat egységes gyakorlatot. E körben hivatkozott a Kúria Kfv.37.102/2024/3. számú végzésére, amelyben a Kúria másik tanácsa befogadta az azonos szerkesztési technikával készített felülvizsgálati kérelmet. Végül hivatkozott arra, hogy a Kúria eljáró tanácsa elmulasztotta értékelni, hogy a Kp. 118. § (4) bekezdése szerint a Kúria a fél által megjelölt befogadási okhoz nincs kötve, így hiába nem jelöli meg a kérelmező a beadvány egyes hivatkozásait a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpont szerinti körbe tartozóként, azokat a Kúriának így is az eljárási jogsérelmek külön indokaként és befogadási okként is értékelnie kell.
  7. A támadott végzés Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontjára vonatkozó indokolása kapcsán kifejtette, hogy a Kúria elmulasztotta megvizsgálni, hogy a jogerős ítéletében kifejtett jogértelmezés mennyiben tér el az általa hivatkozott közzétett kúriai határozatoktól. Sérelmezte, hogy a Kúria eljáró tanácsa nem vette figyelembe, hogy az általa hivatkozott határozatok ellenkező irányú bizonyítási terhet állapítottak meg, mint az elsőfokú bíróság által figyelembe vett, kisajátítási ügyekben hozott határozatok. Kifogásolta, hogy a Kúria eljáró tanácsa nem volt tekintettel a befogadás körében a Kfv.37.866/2018/10. számú határozatban foglalt jogértelmezésre, hogy félreértelmezte a Kfv.37.915/2019/6. számú határozatra való hivatkozását, valamint hogy egyáltalán nem vizsgálta a BH 2022.162. számon is megjelent Kfv.35.591/2021/10. számú határozattól való eltérést.
  8. Végül kifejtette, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadása teret enged a más ügyekben kialakult kúriai gyakorlattal ellentétes bírói gyakorlatnak, mivel a jogerős ítélet közzététele miatt azt más bíróságok is alkalmazhatják. Mindez a Kúria határozataiban foglalt gyakorlattól való eltérésnek, a széttartó gyakorlatnak teret enged, így a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pont szerinti befogadási ok fennállt. Előadta, hogy ezt meghaladóan sem fogadható el a támadott végzésben szereplő indokolás, miszerint az alsóbb fokú bíróságoknak nincs eltérő gyakorlata, illetve azt a felperes nem mutatta be. A jogerős ítélet közzététele folytán ugyanis ez esetben is fennáll a jogszabálytól eltérő jogalkalmazás veszélye, amely esetben a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti befogadási ok áll fenn.

Az ellenérdekű felek nyilatkozatai

  1. Az alperes észrevétele szerint a jogegységi panasz elutasításának van helye a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján. Álláspontja szerint a panaszos nem fejtette ki a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára való hivatkozása körében, hogy pontosan miben áll a jogegység megbomlásának veszélye, valamint hogy hogyan tért el a Kúria a 7/2023. Jogegységi határozattól. A Kfv.37.866/2018/10. számú kúriai határozattól való eltérés kapcsán kifejtette, hogy a Tfvt. 11. § (3) bekezdés c) pontjában foglalt feltétel teljesült azáltal, hogy a Kormány beruházási célterületté nyilvánította az érintett területet, így a Kúria nem tért el e határozattól. Utalt arra is, hogy a Kúria Kfv.37.915/2019/6. számú határozata termőföld időleges más célú hasznosításával kapcsolatban született, így a két ügy között ügyazonosság nem áll fenn. Előadta, hogy a panaszos nem indokolta meg kellőképp a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti hivatkozásait. Kifejtette, hogy a Kúria nem tért el a BH 2022.162. számon is megjelent Kfv.35.591/2021/10. számú döntéstől sem, továbbá a panaszos nem mutatta be, hogy e döntéssel kapcsolatban pontosan minek a részletes kifejtését hiányolja a Kúria határozatában. Alaptalanul hivatkozott a panaszos a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti befogadási ok körében is a Kúria Kfv.37.866/2018/10. és Kfv.37.915/2019/6. számú, valamint a BH 2022.162. számon is megjelent Kfv.35.591/2021/10. számú határozataitól való eltérésre. Végül utalt rá, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan járt el, amikor a Kúria Kfv.37.283/2020/5. számú és a BH 2023.116. számon is megjelent Kfv.37.907/2022/12. számú, kisajátítási ügyben hozott határozatait is figyelembe vette ítélete meghozatala során.
  2. Az I. rendű alperesi érdekelt nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a perbeli ingatlan más célú hasznosítására irányuló kérelmét visszavonta, ezért a Kfv.37.866/2018/10. számú ítélettől való eltérés nem releváns. Ugyancsak érdektelen az ügyben a Kúria Kfv.37.915/2019/6. számú határozatára való hivatkozás. A felülvizsgálati kérelem befogadhatósága szempontjából az a körülmény, hogy a Debreceni Törvényszék a Kfv.37.283/2020/5. számú döntésre alapította határozatát, nem bír jelentőséggel. Összegző álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem csupán a jogerős ítélettel való egyet nem értést igazolja, azonban nem tárt fel olyan problémát, amely arra utalna, hogy ellentétes jogértelmezés miatt a bírói gyakorlat széttartó lenne.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz alaptalan.
  2. A Jogegységi Panasz Tanácsnak mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzéssel szemben előterjeszthető-e jogegységi panasz.
  3. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján jogegységi panasznak van helye – a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével – a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel, vagy felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta. E rendelkezés és a Bszi. 41/D. § (2) bekezdése értelmezésével a Jogegységi Panasz Tanács által kialakított gyakorlat szerint a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását (engedélyezését) megtagadó végzése jogegységi panasszal támadható (Jpe.I.60.029/2021/9.). Ebben az esetben a jogegységi panasz eljárásban a vizsgálat tárgyát az képezi, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának (engedélyezésének) megtagadása során a bíróság jogkérdésben eltért-e a Kúria panaszban megjelölt közzétett határozataiban foglalt értelmezéstől.
  4. A panaszos jogegységi panaszát a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdésére alapította.
  5. A panaszos a Bszi. 41/B. § (1) bekezdéséhez kapcsolódóan a jogegységi panaszban a Kúriának a – már felülvizsgálati kérelmében is megjelölt – Kfv.37.866/2018/10. és Kfv.37.915/2019/6. számú, valamint a BH 2022.162. számon is megjelent Kfv.35.591/2021/10. számú határozataira hivatkozott.
  6. A panaszos felülvizsgálati kérelmében a befogadhatóság okaként a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjának aa) és ad), valamint b) pontját is megjelölte, ezért vizsgálandó, hogy bármely befogadási okra alapított befogadás megtagadásáról szóló végzés támadható-e jogegységi panasszal a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján.
  7. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontja szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata aa) a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása; ab) a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége; ac) az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége vagy ad) a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés miatt indokolt. Míg a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha azt a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés teszi indokolttá.
  8. A Jogegységi Panasz Tanács következetes gyakorlata szerint a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján előterjesztett jogegységi panasz a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjához tartozó befogadási okokhoz kapcsolódóan érdemben nem vizsgálható, mert ezen befogadási okokhoz más, általánosabb értékelési szempontok társulnak, továbbá fogalmilag nem teljesülhet az a jogszabályi követelmény, hogy a jogkérdésben való eltérésre a felülvizsgálati kérelemben már hivatkoznia kell a panaszosnak. (Jpe.II.60.019/2021/18., Jpe.II.60.030/2022/8.) Mindezek alapján a jogegységi panaszban a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjához tartozó befogadási okokhoz kapcsolódóan megjelölt BH 2022.162. számon is megjelent Kfv.35.591/2021/10. határozat érdemben nem vizsgálható.
  9. A Jogegységi Panasz Tanács körvonalazódó gyakorlata szerint ugyanakkor, ha a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja alapján tagadja meg, akkor az erről szóló végzés összevethető más, valamely érdemi kérdésben is állást foglaló kúriai határozattal (Jpe.II.60.019/2021/18., Jpe.I.60.019/2022/9., Jpe.II.60.030/2023/11.). Mindebből az következik, hogy a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján csak a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti befogadási okkal kapcsolatos, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott kúriai döntések, vagyis a Kfv.37.866/2018/10. és a Kfv.37.915/2019/6. számú határozatok vizsgálhatók. A vizsgálat során kizárólag arra kell kitérni, hogy a kúriai döntések és a panasszal támadott végzés alapjául szolgáló ügy közötti ténybeli eltérés jelentőségét jól ítélte-e meg az ítélkező tanács. Amennyiben ugyanis az ügyek az azonos jogi háttér mellett eltérő tényállásúak, azaz a jogkérdés elbírálása szempontjából a releváns tényállási elemek nem összevethetőek, tehát nincs ügyazonosság, következésképpen az ítélkező tanács a közzétett kúriai döntésektől jogkérdésben való eltérés hiányára tekintettel okszerűen tagadta meg a felülvizsgálati kérelem befogadását. (Jpe.II.60.019/2021/18., Indokolás [30])
  10. A panaszos által hivatkozott Kfv.37.866/2018/10. számú ítéletben foglalt tényállás szerint a felperes és az önkormányzat kérte a szántó művelési ágú földrészlet végleges más célú hasznosításának engedélyezését út kialakítása céljából. Az elsőfokú ingatlanügyi hatóság a kérelmet a Tfvt. 11. § (2) és (3) bekezdései alapján, a termőföld átlagosnál jobb minőségére, valamint a beruházás (út kialakítása) helyhez kötöttségének hiányára hivatkozással elutasította. A Kúria ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a termőföld más célú felhasználása csak kivételesen, a Tfvt. 11. § (2) és (3) bekezdéseiben meghatározott okokból engedélyezhető. Rögzítette továbbá, hogy a felperesi kérelem azért nem volt engedélyezhető, mert a felperes nem tudott olyan valós indokot felhozni, amely a Tfvt. 11. §-ában meghatározottak szerint igazolná a termőföld más célú felhasználásának kivételes esetét.
  11. A fenti ítélet tényállását összevetve a panaszolt végzés alapjául szolgáló ügy tényállásával, megállapítható, hogy kizárt az ügyazonosság fennállása. A jelen ügy központi kérdése – ettől az ügytől eltérően – a Tfvt. 11. § (2) bekezdésében külön nevesített hasznosítási cél, ugyanis az átlagosnál jobb minőségű termőföldet más célra hasznosítani helyhez kötött igénybevétel céljából is lehet. E § (3) bekezdés c) pontja szerint a (2) bekezdés alkalmazása szempontjából helyhez kötött igénybevételnek kell tekinteni azt a területet, amelyet a Kormány a Magyar Közlönyben közzétett határozatával beruházási célterületté nyilvánított. A perbeli ingatlant – ahogy azt a [2] bekezdés részletesen tartalmazza – Magyarország Kormánya beruházási célterületté, a Debrecenben megvalósuló ipari telephely kialakításával összefüggő közigazgatási hatósági ügyeket pedig nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította. A referencia határozatban érintett ingatlan esetén ilyenről nem volt szó, épp ellenkezőleg: a Kúria megállapította, hogy a termőföld más célú igénybevételére valós igény nem volt, a felperes nem tudott felhozni olyan érvet, amely igazolná a termőföld más célú felhasználásának esetét. A két ügy között lényegi különbség továbbá, hogy a támadott határozat alapjául szolgáló tényállás szerint a más célú hasznosítás iránti kérelemhez a tulajdonos (felperes) nem járult hozzá, ezért a Tfvt. 12. § (2) bekezdés g) pontját is alkalmazni kellett.
  12. A panaszos által hivatkozott további, Kfv.37.915/2019/6. számú ítélet tényállása szerint a kérelmező a perbeli termőföld időleges, öt éves időtartamban kérte más (transzformátor állomás, valamint közcélú földkábel szerelési, építési munkálatok) célú hasznosítását. Ahogyan arra a Kúria ítéletének indokolása is rámutatott, a felülvizsgálati eljárásban azt a jogkérdést kellett megítélni, hogy a Tfvt. 14. § (2) bekezdésében meghatározott „legfeljebb 5 évre engedélyezhető” kitétel tekintetében az eljáró hatóságnak van-e mérlegelési joga, avagy a kérelem pozitív elbírálása esetén köteles azt automatikusan a kérelemben megjelölt időtartammal megegyező időtartamban engedélyezni. Látható, hogy a referencia határozatként megjelölt ügy nemcsak abban tér el a jelen ügytől, hogy a perbeli területet nem nyilvánították beruházási célterületté, hanem abban is, hogy a termőföld más célú hasznosítására vonatkozó kérelem nem végleges, hanem időleges időtartamú volt, és az eljárás során felmerült jogkérdés is ehhez kapcsolódott.
  13. A panaszos a fentieken kívül a BH 2022.162. számon is megjelent Kfv.35.591/2021/10. számú döntésre a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére alapítottan, a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontjához tartozó befogadási ok körében is hivatkozott. Előadta, hogy ugyan e döntést már a felülvizsgálati kérelmében is megjelölte, azt a Kúria támadott határozatának indokolásában figyelmen kívül hagyta. Mindezekre figyelemmel, ügyazonosság hiányában, a panaszos által állított jogkérdésben való eltérés nem volt megállapítható. A BH 2022.162. számon megjelent határozattal összefüggésben a felperes a kereseti kérelem ítéleti ismertetésének hiányára utalt, mint amely mulasztás kihat az ügy érdemére. A hivatkozott BH-val kapcsolatban a Kúria utal arra, hogy a jogerős ítélet [67] bekezdésében csupán összefoglaló jelleggel idézte fel a kereseti előadást, azt az ítélet [9]-[15] bekezdése részleteiben is ismertette, míg a hivatkozott BH ettől jelentősen eltérő tényálláson alapul. A hivatkozott BH-ban ugyanis a védirat és a felek ehhez kapcsolódó releváns előadásának megjelenítése minősült érdemi jogszabálysértésnek. A fentiekre tekintettel a befogadást a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés nem indokolta, a Kúria felülvizsgálati tanácsa helytállóan állapította meg az ügyazonosság hiányát. [Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja]
  14. A Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére hivatkozással előterjesztett jogegységi panasz alapján a következőket szükséges értékelni. E jogszabályhelyre alapított jogegységi panasznak akkor van helye, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tért el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbbfokú bíróságok határozatában nem került sor. A panaszos e körben a Kúria négy határozatát jelölte meg: a Kfv.37.283/2020/5., a BH 2023.116. (Kfv.37.907/2022/12.) és a Kfv.37.102/2024/3. számú határozatokat, valamint a 7/2023. Jogegységi határozatot.
  15. A panaszos által megjelölt Kfv.37.283/2020/5. számú és a BH 2023.116. számon is megjelent Kfv.37.907/2022/12. számú döntésekkel kapcsolatban a panaszos azzal érvelt, hogy a támadott határozattal a Kúria megerősítette e határozatok alkalmazhatóságát termőföld más célú hasznosítása iránti ügyekben. A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésével összefüggésben kiemeli, hogy azokra nem a Kúria ítélkező tanácsa, hanem az elsőfokú bíróság hivatkozott, tehát e döntések esetében nem állnak fenn a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésében rögzített feltételek, ezért ezekre a határozatokra vonatkozó hivatkozás érdemben nem vizsgálható.
  16. A Kfv.37.102/2024/3. számú végzést a panaszos arra tekintettel jelölte meg, hogy ebben az esetben a jelen ügyben benyújtott felülvizsgálati kérelmével azonos módon szerkesztett, más ügyben benyújtott felülvizsgálati kérelmét a Kúria másik tanácsa befogadta. E határozattal kapcsolatban a Jogegységi Panasz Tanács utal a Bszi. 163. § (1) bekezdésére, amelynek értelmében a Kúriának a felülvizsgálati kérelem befogadásáról rendelkező, vagyis nem az ügy érdemében hozott döntést a Bírósági Határozatok Gyűjteményében nem kell közzé tennie, tehát e határozat nem tekinthető a Kúria közzétett határozatának. Erre tekintettel a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésében foglaltak ebben az esetben sem valósulnak meg, így erre a határozatra való hivatkozás sem vizsgálható érdemben.
  17. A panaszos a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti befogadási ok értelmezése kapcsán arra hivatkozott, hogy a Kúria eljáró tanácsa eltért a 7/2023. Jogegységi határozat rendelkezéseitől. A Jogegységi Panasz Tanács ennek kapcsán rámutat, hogy a támadott végzés indokolásának [28] bekezdésében a 7/2023. Jogegységi határozat elvi tartalmát szó szerint idézte, majd indokolásának [29] bekezdésében annak alkalmazásával ítélte meg a felperes felülvizsgálati kérelmének a joggyakorlat egységével kapcsolatos befogadási okra történő hivatkozását. Erre figyelemmel a panaszos alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Kúria eljáró tanácsa a 7/2023. Jogegységi határozattól eltért volna.
  18. A fentiekben kifejtettek alapján – a jogszabályi feltételek fennállása hiányában – a jogegységi panasz a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján sem vizsgálható érdemben.
  19. Mindezek alapján a Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.

Elvi tartalom

  1. Ha a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja alapján tagadja meg, akkor az erről szóló végzés összevethető más, valamely érdemi kérdésben is állást foglaló kúriai határozattal.
  2. A vizsgálat során kizárólag arra kell kitérni, hogy a kúriai döntések és a panasszal támadott végzés alapjául szolgáló ügy közötti ténybeli eltérés jelentőségét jól ítélte-e meg az ítélkező tanács. Amennyiben ugyanis az ügyek eltérő tényállásúak, a közzétett kúriai döntésektől jogkérdésben való eltérés hiányára tekintettel okszerűen tagadta meg a felülvizsgálati kérelem befogadását.

Záró rész

  1. A Bszi. 41/C. § (8) bekezdése értelmében, ha a Jogegységi Panasz Tanács indokoltnak tartja tárgyalás tartását, arra a panasz előterjesztőjét és a (7) bekezdésben meghatározott személyeket a polgári perrendtartásról szóló törvény szabályai szerint idézi. Jelen ügyben nem merült fel indok a tárgyalás tartására, ezért a jogegységi panaszt tárgyalás tartása nélkül bírálta el.
  2. Az alperes és az alperesi érdekelt perköltség igényt nem terjesztett elő, így arról a Jogegységi Panasz Tanácsnak határozni nem kellett.
  3. A jogegységi panasz elbírálásával összefüggésben költség a panaszos részéről a jogegységi panasz eljárás megfizetett illetékének összegében merült fel, amelyet a panasza alaptalansága folytán viselnie kell a Bszi. 41/C. § (2) bekezdésére és 41/D. § (4) bekezdésére figyelemmel.
  4. A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2024. október 7.

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Darák Péter s.k. előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró,
Dr. Bartkó Levente s.k. bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Cseh Attila s.k. bíró,
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,
Dr. Döme Attila s.k. bíró,
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró,
Dr. Hajdu Edit s.k. bíró,
Dr. Hajnal Péter s.k. bíró,
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró,
Dr. Kovács András s.k. bíró,
Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró