Jpe.I.60.015/2025/10. számú határozat

A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Jpe.I.60.015/2025/10.

A felperes: a felperes neve (a felperes címe)

A felperes képviselője: Kálóczi, Petrovics és Marofka Ügyvédi Iroda (a felperes képviselőjének címe, eljáró ügyvéd: Dr. Petrovics Bálint)

Az alperes: az alperes neve (az alperes címe)

Az alperes képviselője: Dr. Birk Csaba ügyvéd (az alperes képviselőjének címe)

A per tárgya: kölcsöntartozás megfizetése

A jogegységi panaszt előterjesztő fél: a felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat: Pfv.21.160/2024/2. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 95.428 (kilencvenötezer-négyszázhuszonnyolc) forint jogegységi panasz eljárásban felmerült költséget.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

  1. Az alperes és a hitelező neve mint hitelező között 2002. november 6-án svájci frank alapú kölcsönszerződés jött létre. A hitelező 2006. május 27-én felmondta a szerződést, majd a felek 2007. november 19-én megállapodást kötöttek egymással a fennmaradó tartozás részletekben történő megfizetéséről. A hitelező e megállapodást is felmondta, és 2008. május 25-én felszólította az alperest a tartozása megfizetésére. A fizetési felszólítást az alperes részére 2008. június 6-án kézbesítették. 2010. május 6-án a hitelező a követelését a felperesre engedményezte, az engedményezésről szóló, az alperesnek megküldött értesítés a hitelező részére „nem kereste” postai jelzéssel érkezett vissza. Ezt követően a felperes a 2011. március 16-án kézbesített nyilatkozatával felhívta az alperest a tartozás kiegyenlítésére.
  2. A felperes a teljes követeléséből 200.000 forint és járulékai iránt 2014. december 10-én fizetési meghagyás iránti kérelmet terjesztett elő. Az eljárás az alperes ellentmondása folytán perré alakult. A Miskolci Járásbíróság 25.P.23.700/2017/20. számú, 2019. január 9-én jogerőre emelkedett ítéletében kötelezte az alperest 200.000 forint és járulékainak megfizetésére.
  3. 2022. augusztus 3-án a felperes újabb fizetési meghagyás iránti kérelmet terjesztett elő a kölcsönszerződésből eredő, korábban nem érvényesített 1.908.548 forint tőke, 1.872.518 forint késedelmi kamat és a tőke után 2022. május 10. napjától a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetése iránt. Az alperes ellentmondása folytán az eljárás a jelen jogegységi panasz eljárás közvetlen előzményét képező perré alakult.
  4. A felperes és a hitelező jogutódja a 2010. május 6-án kötött engedményezési szerződéssel kapcsolatban 2023. október 2-án megállapodásukban rögzítették, hogy eredeti szerződési akaratuk arra is kiterjedt, hogy az adott jogviszonyból eredő követelés érvényesíthetőségének jogát teljes egészében átruházzák az engedményes felperesre, jogcímtől függetlenül. Megállapodtak abban, hogy az engedményezési szerződést kiegészítik úgy, hogy a hitelező átruházza a felperesre a követelés érvényesítéséhez szükséges jogosultságokat.
  5. A felperes keresetében elsődlegesen 1.908.548 forint és ennek 2008. május 29-től a kifizetés napjáig számított, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Másodlagosan, arra az esetre, ha a kölcsönszerződés érvénytelennek bizonyulna, a szerződés érvényessé nyilvánítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 237. § (2) bekezdése alapján akként, hogy kirovó pénznem a forint, az alperes pedig ennek alapján 1.355.425 forint tőke és a tőkeösszeg 2008. május 29-től a kifizetés napjáig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére köteles.
  6. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Többek között a követelés elévülésére hivatkozott.
  7. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét – a követelés elévülésére tekintettel – elutasította. A 6/2022. Jogegységi határozatra és a Kúria Gfv.30.349/2023/3. számú határozatára utalva rámutatott, hogy a felperes első, 2014. december 10-én előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelme csak a kérelemben szereplő és a Miskolci Járásbíróság 25.P.23.700/2017/20. számú ítéletével megítélt 200.000 forint és járulékai tekintetében szakította meg az elévülést, a kölcsönszerződésből eredő követelés további, fennmaradó részét illetően nem. A jelen per tárgyát képező követelés ezért elévült, a felperes ugyanis a 2011. március 16-án közölt utolsó, az elévülés megszakítására alkalmas fizetési felszólítás közlését követően öt éven belül nem érvényesítette.
  8. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – helyes indokaira utalással – helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a perbeli kölcsönszerződésből eredő követelés a felperes jogelődje felmondásának közlésekor, 2006. május 22-én vált esedékessé, és a régi Ptk. 326. § (1) bekezdése értelmében ekkor kezdődött meg a követelés elévülése is. A felperes jogelődje ezt követően több fizetési felszólítást is küldött az alperesnek, amelyek közül az utolsó közlésére 2011. március 16-án került sor, és amely a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján alkalmas volt az elévülés megszakítására. A jelen ügyben a felperes 2022. augusztus 3-án terjesztette elő fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét. Az alperes elévülési kifogására figyelemmel ezért a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy 2011. március 16., vagyis a fizetési felszólítás közlése és 2022. augusztus 3., azaz a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztése között sor került olyan jogcselekményre, amely az elévülés megszakítását idézte elő. A törvényszék egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes által e körben hivatkozott, a jelen eljárást megelőzően, 2014. december 10-én előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem csak a kérelemben érvényesített 200.000 forint tőke és járulékai vonatkozásában szakította meg az elévülést, a jelen ügyben érvényesíteni kívánt követelésrész tekintetében nem.
  9. A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetének helyt adó döntés meghozatala, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt – a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
  10. Megsértett jogszabályhelyként a régi Ptk. 327. § (1) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdését és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/D. § (1) bekezdését jelölte meg. Hivatkozása szerint a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozattól, valamint a Kúria Pfv.20.039/2012/4. számú (megjelent BH 2014.106. számon) végzésétől is.
  11. A felülvizsgálatnak az értékhatár miatti kizártsága miatt a felperes a Pp. 409. § (3) bekezdésére alapítottan felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is előterjesztett. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal egyezően előadta, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozattól, valamint a Kúria Pfv.20.039/2012/4. számú végzésétől (megjelent BH 2014.106. számon).
  12. Kifejtette, hogy a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozat értelmében a hatálytalan keresetlevél a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján írásbeli felszólításként megszakítja az elévülést. Álláspontja szerint ugyanakkor nincs jogi jelentősége annak, hogy a bírósági úton történő igényérvényesítés során született-e érdemi döntés vagy nem, az írásbeli fizetési felszólítás ugyanis a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése értelmében önálló elévülést megszakító ok. Ezért, mivel a jelen esetben korábban követelése egy részét polgári peres eljárás keretében érvényesítette, a keresetlevél fizetési felszólításként a teljes követelés elévülését megszakította.
  13. Előadta továbbá, hogy a Kúria a Pfv.20.039/2012/4. számú (megjelent BH 2014.106. számon) végzésében meghatározta, hogy milyen tartalmi kellékekkel kell rendelkeznie a fizetési felszólításnak ahhoz, hogy a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján alkalmas legyen az elévülés megszakítására. Ha az általa előterjesztett első fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem megfelelt ezeknek a követelményeknek, akkor a fizetési meghagyás kibocsátásával – az álláspontja szerint – nemcsak az abban szereplő követelésrész, hanem a teljes követelés elévülése megszakadt. Kifejtette, hogy a megelőző eljárásban félreérthetetlen módon kinyilvánította, hogy fennmaradó követeléséről nem mond le. Kifejezett joglemondás hiányában nem hivatkozhat alappal arra a kötelezett, hogy a jogosult a követelése, mégpedig teljes követelése teljesítését nem kívánja.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria a Pfv.21.160/2024/2. számú végzésével a felülvizsgálatot megtagadta.
  2. Megállapította, hogy a Kúria Pfv.20.039/2012/4. számú (megjelent BH 2014.106. számon) határozata a felülvizsgálattal támadott jogerős határozatot hatályon kívül helyező és az eljárt bíróságokat új eljárásra, új határozat hozatalára utasító végzés, amelyet a Bszi. akkor hatályban volt 163. § (1) bekezdése értelmében nem kellett a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétenni. Nem történt meg ténylegesen sem a határozatnak a BHGY-ban való közzététele. A határozat erre figyelemmel nem „precedens”, az attól való eltérés ezért a felülvizsgálat engedélyezését nem alapozhatja meg.
  3. A Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozat és a jogerős ítélet közötti összevethetőséget pedig a felvetett jogkérdés tekintetében nem találta megállapíthatónak. Rámutatott, hogy a felperes abban a jogkérdésben állította azt eltérést, hogy a hatálytalan keresetlevél írásbeli felszólításként a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján megszakítja-e az elévülést. E jogkérdésről azonban a Jogegységi Panasz Tanácsnak nem kellett döntenie a Jpe.II.60.054/2022/14. számú határozatban. A Jpe.II.60.054/2022. számú ügy tárgya ugyanis a követelés bírósági úton való érvényesítése mint elévülést megszakító ok vizsgálata volt. A Jogegységi Panasz Tanács csupán a helyes bírói jogértelmezés kereteinek meghatározása érdekében utalt a hatálytalan keresetlevél kézbesítésének az elévülést írásbeli felszólításként megszakító joghatására. A jogegységi hatályú határozat alapját képező ügy tényállása egyébként is eltér a jelen ügy tényállásától, abban az ügyben ugyanis az eredetileg benyújtott keresetlevél magában foglalta a teljes követelést, a jelen ügyben viszont az elsőként előterjesztett keresetlevélben a felperes nem a teljes követelését érvényesítette, csupán követelése egy részét.
  4. A Kúria rámutatott arra is, hogy a jelen ügy tárgyát képező jogkérdésben a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Jpe.II.60.060/2023/7. számú jogegységi hatályú határozatában már állást foglalt, és a bíróságokra nézve kötelező jogértelmezésként megállapította, hogy az azonos jogi alapokon nyugvó, korábban perben vagy fizetési meghagyásos eljárásban nem érvényesített további követelés elévülését a korábbi részkövetelésre irányuló igényérvényesítés nem szakítja meg. A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet pedig e jogegységi hatályú határozatnak megfelelő döntést tartalmaz.

A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata

  1. A Kúria felülvizsgálatot megtagadó végzésével szemben a felperes (a továbbiakban: panaszos) a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére hivatkozással jogegységi panaszt terjesztett elő. Kérte a támadott határozat hatályon kívül helyezését és a Kúriának a felülvizsgálati eljárás lefolytatására utasítását.
  2. Előadta, hogy a másodfokú bíróság jogkérdésben eltért a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozattól, valamint a Kúria Pfv.20.039/2012/4. számú végzésétől (megjelent BH 2014.106. számon). Ennek ellenére a Kúria a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján nem engedélyezte a felülvizsgálatot, noha a Jpe.II.60.054/2022/14. számú határozatban vizsgált jogkérdés teljes mértékben azonos a jelen perben felmerült jogkérdéssel. Hivatkozása szerint a felülvizsgálat megtagadásával a Kúria eljáró tanácsa jogkérdésben eltért a Kúria Pfv.20.423/2024/2., Pfv.20.348/2024/2., Gfv.30.191/2022/2., Jpe.I.60.002/2021/7., Pfv.20.039/2012/4., Pfv.21.312/2020/3., Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2., Gfv.30.562/2022/2., Gfv.30.042/2023/2. és Pfv.20.639/2022/6. számú határozataitól.
  3. A Pfv.20.423/2024/2. és Pfv.20.348/2024/2. számú végzések esetében a jogkérdésben eltérést amiatt állította, mert szerinte e határozatokban a Kúria hasonló tényállás és egyező jogkérdés mellett engedélyezte a felülvizsgálatot a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján.
  4. A Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozattól a panaszos érvelésének lényege szerint az összevethetőség megítélésének szempontjait illetően tért el a támadott határozat. A Jogegységi Panasz Tanács említett határozata ugyanis azt tartalmazza, hogy az ügyazonosság feltétele, hogy a referenciahatározat és a támadott döntés alapjául szolgáló anyagi jogi jogszabályok megegyezzenek, és a jogértelmezés szempontjából releváns tények hasonlóságot mutassanak. A panaszos álláspontja szerint a jelen esetben mindkét feltétel teljesült. A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében hivatkozott Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozatban és a jelen ügyben is ugyanabban a kérdésben kellett ugyanis állást foglalni, mégpedig a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének értelmezésével abban, hogy a kézbesített keresetlevél (fizetési meghagyás) a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése szerinti fizetési felszólításként megszakítja-e a követelés elévülését. A Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozattól jogkérdésben eltérés a panaszos szerint azért következett be, mert a támadott határozatban a Kúria eljáró tanácsa az ügyazonosság körében nem a releváns tények azonosságát, hanem a teljes tényállás azonosságát kívánta meg. A támadott határozat indokolásának [35] bekezdése szerint ugyanis az ügyazonosságot csak akkor látta volna megállapíthatónak, hogy mind a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozat alapjául szolgáló tényállásban, mind a jelen ügy tényállásában hatálytalan keresetlevél (fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem) szerepel. Érvelése szerint a támadott határozat [34] bekezdése tévesen tartalmazza a tényállások különbözőségének indokaként azt, hogy „a bíróság döntésére irányuló határozott kérelem (kereseti kérelem) nem terjedt ki a második eljárásban érvényesíteni kívánt követelésre”. Ez a hivatkozás éppen a felülvizsgálat megengedhetőségét támasztja alá, hiszen ez a tény is tényállásbeli azonosságot támaszt alá, mert mindkét esetben egy olyan követelésrész elévüléséről kellett a bíróságnak döntenie, amelynek érvényesítésére korábban (a megelőző eljárásban) nem került sor, amelyről a bíróság korábban nem hozott ítéletet. Kifejezetten ezért, a tényállás hasonlósága miatt alkalmas összehasonlításra a Jpe.II.60.054/2022. számú ügy és a jelen eljárás, mert mindkét ügyben volt folyamatban megelőző peres eljárás, amelynek során keresetlevél (keresetet tartalmazó irat) került kézbesítésre az alperes részére, és ezen irat elévülést megszakító joghatásáról kell állást foglalnia a bíróságnak. Hangsúlyozta, a támadott határozat [35] bekezdésében foglalt megállapítások abban az esetben lennének helytállóak, amennyiben a bíróságnak a jelen ügyben a megelőző perben előterjesztett keresetlevél bíróság előtti igényérvényesítéskénti elévülést megszakító joghatásáról kellene állást foglalnia. Jelen perben azonban a felperes kérelme kifejezetten azt célozta, hogy a bíróság a megelőző eljárásban kézbesített keresetlevél mint írásbeli fizetési felszólítás elévülést megszakító joghatásáról foglaljon állást, e vonatkozásban pedig kifejezetten fennáll a szükséges tényállásbeli egyezőség a jelen ügy és a Jpe.II.60.054/2022. számú ügy között.
  5. A panaszos állítása szerint a támadott határozat eltért a Kúria Pfv.20.039/2012/4. számú végzése (megjelent BH 2014.106. számon) indokolásának [34]-[35] bekezdéseiben kifejtettektől is. Az eltérést abban látta, hogy az összevethetőség körében a támadott határozat – a referenciahatározattól eltérve – a kereseti kérelmek azonosságát kívánta meg.
  6. A Kúria a támadott határozatában a panaszos érvelése szerint azért sem ítélte megállapíthatónak az összevethetőséget a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozat vonatkozásában, mert a Jogegységi Panasz Tanács nem a határozat rendelkező részében fejtette ki álláspontját a hivatkozott jogkérdésben, hanem csupán a határozat indokolásában utalt a jogkérdés kapcsán a rendszertani szabályokra. Ezzel a támadott határozat eltért a Kúria Pfv.21.312/2020/3. számú határozatától is, e határozat ugyanis ilyen követelményt nem fogalmaz meg, hanem a jogi norma tartalmának, a norma szövegének elemzését, azaz a vizsgált jogkérdés rendszerszintű értelmezését tartja szükségesnek az engedélyezés iránti kérelem elbírálása során. A referenciahatározatban foglaltak szerint jogértelmezés alatt az a tudatos jogalkalmazói tevékenység értendő, amelynek során a bíróság arra törekszik, hogy valamely jogi norma tartalmát (jelentését, értelmét) feltárja. Mindebből értelemszerűen az következik, hogy a felülvizsgálat engedélyezése során a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés kizárólag olyan ítéleti rendelkezés vonatkozásában állapítható meg, amely esetén a másodfokú bíróság konkrét jogi norma (vagy normák) eltérő értelmezése útján jutott a Kúria közzétett eseti döntésében foglalt jogértelmezésétől különböző álláspontra. A Pp. 409. § (3) bekezdése alapján a felülvizsgálat engedélyezését tehát az alapozza meg, ha a másodfokú bíróság jogértelmezése ellentétes a Kúria jogértelmezésével, ebbe a fogalomba pedig egy konkrét jogi norma (a jelen ügyben a panaszos szerint a Ptk. 327. § (1) bekezdése szerinti írásbeli fizetési felszólítás szabályainak) tartalmát, lényegét érintő jogértelmezési tevékenység tartozik bele.
  7. A panaszos álláspontja szerint a felülvizsgálat megtagadásával a Kúria eltért a Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2., Pfv.21.312/2020/3., Gfv.30.562/2022/2. és Gfv.30.042/2023/2. számú határozataitól is. E határozatok értelmében ugyanis a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértésnek az ügy érdemére kiható, elvi jelentőségű jogkérdésben kell fennállnia. Az általa megjelölt jogkérdés pedig ebbe a körbe tartozik, hiszen a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének alapvető tartalmával függ össze, nem csupán a számára értelmezést igénylő jogkérdésről van szó, amelyben valóban nem lenne helye a felülvizsgálat engedélyezésének. Kiemelte, hogy nem az minősül a felvetett jogkérdés lényegi tartalmának, hogy a fizetési felszólításként hatályosuló keresetlevél vagy fizetési meghagyás a megküldését követően mely eljárásban milyen tartalmú döntést eredményez, hanem az, hogy a megküldött irat mint hatályosult fizetési felszólítás megszakítja-e az elévülést. Álláspontja szerint tévedett a Kúria, amikor az ügyazonosság megítélése során nem csupán az alkalmazott jogszabály [régi Ptk. 327. § (1) bekezdés], hanem a polgári perrendtartásnak a keresetlevél hatályosságára, illetve az érdemi elbírálásra való alkalmatlanságára vonatkozó szabályai alkalmazási körébe tartozó kérdéseket is értékelt.
  8. Arra is hivatkozott a panaszos, hogy a támadott határozat eltért a Kúria Pfv.20.639/2022/6. számú határozatától. Előadta, hogy a referenciahatározat értelmében a bíróság döntésének ki kell terjednie valamennyi, a felek által bíróság elé vitt igény, jogkérdés elbírálására, és a bíróság megfelelő indokkal köteles ellátni ítéletét, bármely fél kérelmét is találja megalapozottnak. Álláspontja szerint a támadott határozat – a Pp. 423. § (1) bekezdését megsértve – nem felel meg az ítélet teljessége követelményének, a Kúria ugyanis nem bírálta el a teljes érvényesített igényét, döntése nem terjedt ki az általa az engedélyezés alapjául állított jogkérdésben eltérésre. Hangsúlyozta, hogy nem azzal érvelt az engedélyezés iránti kérelmében, hogy a korábbi peres eljárás bíróság előtti igényérvényesítésként megszakítaná az elévülést, ebben a jogkérdésben ugyanis a Kúria a Jpe.II.60.060/2023/7. számú jogegységi hatályú határozatban állást foglalt. Helyesen arra vonatkozóan kérte a felülvizsgálati eljárásban a Kúria döntését, hogy az első peres eljárásban kézbesített keresetlevél fizetési felszólításként megszakítja-e a teljes követelés elévülését. A támadott határozat azonban erre a kérdésre nem tért ki.
  9. A panaszos végül referenciahatározatként megjelölte a Kúria Gfv.30.191/2022/2. számú határozatát is, azonban e határozattal kapcsolatban semmilyen érvelést, indokolást nem adott elő, nem mutatta be, hogy milyen jogkérdésben tért el a támadott határozat e referenciahatározattól, és az eltérés miben áll.
  10. Az alperes mint ellenérdekű fél nyilatkozatában – tartalmilag – a jogegységi panasz elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogegységi panasz alaptalan, mert a támadott határozat nem tért el a panaszos által megjelölt határozatoktól. Utalt arra is, hogy a felvetett jogkérdésben a Kúria már állást foglalt a Jpe.II.60.060/2023/7. számú jogegységi hatályú határozatban. A panaszost a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogegységi panasz eljárásban felmerült költségei megtérítésére kérte kötelezni.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz nem alapos.
  2. A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (5) bekezdése alapján megvizsgálta, és megállapította, hogy az a befogadhatóság körében megfelel a törvényi feltételeknek.
  3. Előrebocsátja, hogy a jogegység követelményét Magyarország Alaptörvényének 25. cikk (3) bekezdése tartalmazza, kimondva, hogy „[a] Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét.” A Kúria e feladatát az ítélkezése során akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezés elvi tartalmát (ún. ratio decidendi) az azonos ügyekben követi (Jpe.II.60.027/2021/8., Jpe.I.60.003/2022/9., Jpe.I.60.009/2022/10., Jpe.II.60.054/2022/14., Jpe.I.60.003/2023/16., Jpe.II.60.060/2023/7.).
  4. A jogegységi panasz eljárás rendkívüli, a jogerő utáni, a jogegységet célzó, a Bszi. külön szabályozásán alapuló sui generis eljárás, amely nem a per folytatása, hanem a jogrendszer belső koherenciájának a megteremtését szolgálja (Jpe.I.60.005/2021/5.). A jogegységi panasz eljárásban ezért a Kúria nem bírálja felül a támadott határozatot, hanem kizárólag azt vizsgálja, hogy a jogegységi panasz beadványban kifejezetten megjelölt, közzétett kúriai határozatoktól való eltérés bekövetkezett-e, és ha igen, akkor az eltérés indokolt volt-e vagy sem. A jogegységi panasz eljárás során a Kúria tehát a fél által megjelölt keretben, az általa hivatkozott eltérések tekintetében vizsgálja a panasz megalapozottságát (Jpe.II.60.040/2022/7., Jpe.I.60.041/2022/12., Jpe.II.60.040/2023/8.). A jogegységi panasz eljárás előzőekben említett kereteit kijelölik egyfelől azok a közzétett kúriai határozatok, amelyektől való eltérésre a panasz előterjesztője a felülvizsgálati kérelmében, illetve a jogegységi panaszában hivatkozott, másrészről az a jogkérdés, amelyben a panaszos eltérést állít (Jpe.II.60.060/2023/7.).
  5. Jogegységi panasz a felülvizsgálatot megtagadó végzéssel szemben is előterjeszthető. A Bszi. hatályos szabályozása külön nem nevesíti ugyan a jogegységi panasszal támadható határozatok körében a felülvizsgálatot megtagadó végzést, azonban a Bszi. – az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi CLXV. törvény 43. §-a által beiktatott, 2021. január 1. napjától hatályos – 41/D. § (2) bekezdéséből észszerű kétség nélkül az a következtetés vonható le, hogy a Bszi. jelenleg hatályos szabályai szerint is helye van a felülvizsgálat engedélyezését megtagadó végzés elleni jogegységi panasznak {Jpe.I.60.063/2023/11., Indokolás [36]}. Ilyen esetekben viszont a jogegységi panasz eljárás a tárgyát tekintve annak vizsgálatára korlátozódik, hogy a Kúria a felülvizsgálat engedélyezésének megtagadása során valamely jogkérdésben eltért-e a Kúria közzétett határozatától. A jogegységi panasznak nem a másodfokú bíróság jogerős határozata, hanem a Kúria határozata ellen van helye. Ebből következően a jogegységi panasz eljárásban azt kell vizsgálni, hogy a Kúria a támadott határozatában eltért-e a panaszos által hivatkozott közzétett kúriai határozattól, ideértve az engedélyezésre vonatkozó szabályok eltérő alkalmazását is {Jpe.I.60.005/2020/3., Indokolás [15], Jpe.II.60.018/2023/13., Indokolás [39]}.
  6. A panaszos a jogegységi panaszt a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján terjesztette elő. A Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján jogegységi panasznak akkor van helye, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor.
  7. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése értelmében a Kúria közzétett határozatának kell tekinteni a Kúria 2012. január 1. után hozott és a BHGY-ban közzétett határozatát. A Kúria a Bszi. 163. § (1) bekezdése szerint a jogegységi határozatot, a jogegységi panasz eljárásban, valamint a jogorvoslat a törvényesség érdekében folytatott eljárásban hozott határozatát, az általa az ügy érdemében hozott és a hatályon kívül helyező határozatot hozott határozatot a BHGY-ban digitális formában közzéteszi. E rendelkezést egészíti ki a Bszi. 163. § (1a) bekezdése, amely alapján a Kúria felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló határozatát is közzé kell tenni a BHGY-ban.
  8. A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alapján előterjesztett jogegységi panasz elbírálása során megállapította, hogy a panaszban hivatkozott tizenegy határozat közül csak hét, mégpedig a Kúria Gfv.30.191/2022/2., Jpe.I.60.002/2021/7., Pfv.21.312/2020/3., Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2., Gfv.30.562/2022/2. és Pfv.20.639/2022/6. számú határozata minősül közzétett határozatnak. Megjegyzi a Jogegységi Panasz Tanács, hogy a panaszos tizenkét határozattól történt eltérést állított a jogegységi panaszban, a referenciahatározatok felsorolásában azonban egy határozatot, a Kúria Pfv.21.312/2020/3. számú határozatát kétszer szerepeltette, ténylegesen tehát a jogegységi panasz tizenegy kúriai határozattól eltérést sérelmez.
  9. A panaszos által hivatkozott négy másik végzés közül kettőben (Pfv.20.423/2024/2., Pfv.20.348/2024/2.) a Kúria a Pp. 409. §-a alapján a felülvizsgálat engedélyezéséről, a harmadikban (Gfv.30.042/2023/2.) pedig a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem – annak tartalmi hiányosságai miatti – visszautasításáról rendelkezett. Ezeket a határozatokat a Bszi. 163. § (1)-(1a) bekezdései értelmében nem kell közzétenni a BHGY-ban, közzétételükre ténylegesen sem került sor. Az e határozatokkal kapcsolatban előadottak ezért érdemben nem voltak vizsgálhatók a jogegységi panasz eljárásban.
  10. A Jogegységi Panasz Tanács erre figyelemmel csupán megjegyzi, hogy a panaszos állításaival ellentétben – amint az az érintett ügyekben hozott érdemi befejező határozatokból egyértelműen kitűnik, és amint arról a panaszosnak egyébként a megjelölt ügyekben is felperesként részt vett félként magának is tudnia kellett – a Kúria sem a Pfv.20.423/2024., sem a Pfv.20.348/2024. szám alatt indult ügyben nem a Jpe.II.60.054/2022/14. számú döntésre tekintettel engedélyezte a felülvizsgálatot, hanem a Pfv.22.146/2017/8. számú határozattól való eltérés miatt {Pfv.21.003/2024/3., Indokolás [22], Pfv.20.348/2024/5., Indokolás [23]}. Kiemelendő az is, hogy a Kúria az említett érdemi befejező határozatokban kifejezetten hangsúlyozta, hogy a panaszos tévesen hivatkozott a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozattól történt eltérésre, mert a jogegységi hatályú határozat a támadott határozattal ügyazonosság hiányában nem volt összevethető {Pfv.21.003/2024/3., Indokolás [30], Pfv.20.348/2024/5., Indokolás [33]}.
  11. A negyedik határozatot, a Kúria Pfv.20.039/2012/4. (megjelent BH 2014.106. számon) számú végzését ugyancsak nem tették közzé a BHGY-ban, és a meghozatalakor hatályban volt szabályozás alapján nem is kellett ott közzétenni. A Kúria Pfv.20.039/2012/4. számú végzése ugyanis 2013. január 16-án kelt, e határozattal a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A határozat meghozatalakor hatályos Bszi. 163. § (1) bekezdése alapján pedig a Kúriának a jogegységi határozatot, az elvi bírósági határozatot, az elvi bírósági döntést, illetve az általa az ügy érdemében hozott határozatot kellett a BHGY-ban digitális formában közzétennie. Az ügy érdemében hozott határozat e szabály alkalmazásában a Kúriának az ügyet érdemben befejező döntését jelentette. A jogerős ítéletet hatályon kívül helyező, és az eljárt alsóbb fokú bíróságokat új eljárásra, új határozat hozatalára utasító végzés azért nem tartozott ebbe a körbe, mert meghozatalával az eljárás nem fejeződik be, hanem a megismételt eljárás lefolytatására utasított alsóbb fokú bíróság előtt folytatódik. A Kúria ilyen hatályon kívül helyező végzéseinek a BHGY-ban történő közzétételét csupán a Bszi. 163. § (1) bekezdésének az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi CLXV. törvény 49. § (1) bekezdésével módosított, 2021. január 1-től hatályos rendelkezése írta elő. A Kúria tehát a hatályon kívül helyező határozatokat 2021. január 1-től teszi közzé a BHGY-ban, ezért csak a 2021. január 1-jén, illetve azt követően hozott ilyen határozatai tartoznak a precedensek körébe. A Kúria Pfv.20.039/2012/4. számú végzését (megjelent BH 2014.106. számon) a fentiek értelmében nem kellett közzétenni a BHGY-ban. Az e határozattal kapcsolatban a panaszos által előadottak ezért érdemben nem voltak vizsgálhatók a jogegységi panasz eljárásban.
  12. A panaszos által hivatkozott további hét határozat a korábban kifejtettek értelmében a Kúria közzétett határozatának minősül. A Jogegységi Panasz Tanács ezért a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a Kúria ítélkező tanácsa a támadott határozatban jogkérdésben eltért-e ezektől a közzétett határozatoktól.
  13. A hét vizsgálható referenciahatározat közül öt, a Jpe.I.60.002/2021/7., Pfv.21.312/2020/3., Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2. és Gfv.30.562/2022/2. számú határozat esetében a panaszos a jogegységi panaszban előadottakból kikövetkeztethetően a Pp. 409. § (3) bekezdésének értelmezése körében állította a jogkérdésben eltérést, érvelése értelmében ugyanis a Kúria a felülvizsgálat engedélyezése során a támadott határozatban más mércét alkalmazott, más szempontrendszert vett alapul az összevethetőség megítélése során, mint amelyet a referenciahatározatok meghatároznak, illetve a jogkérdés, a jogkérdésben való eltérés fogalmát is másként értelmezte.
  14. Az érintett referenciahatározatokra hivatkozás kapcsán a Jogegységi Panasz Tanács hangsúlyozza, hogy a jogegységi panaszban nem elégséges csupán megjelölni az összevetni kért határozatokat, miképpen az eltérésre való puszta hivatkozás sem nyitja meg az utat a panasz érdemi elbírálásához. A jogegységi panasz előterjesztőjének ki kell munkálnia, hogy a támadott határozat konkrétan melyik jogszabályi rendelkezésre vonatkozó, mely jogértelmezést jogi érvelése mely pontjában nem tartotta be. Ebből következően fel kell tárni az ügyek összehasonlítható tényállását, a felmerült jogkérdést, az alkalmazandó jogot; egy konkrét jogszabály konkrét határozatban való értelmezését kell összevetni egy hasonló helyzetben történt másik értelmezéssel (Jpe.I.60.011/2021/3., Jpe.I.60.001/2022/3., Jpe.II.60.002/2022/3., Jpe.I.60.013/2023/3., Jpe.II.60.060/2023/7.). A Kúria gyakorlata következetes a tekintetben, hogy az összevethetőség bemutatása a panaszos feladata: a jogegységi panaszt előterjesztő féltől a jogintézmény sajátos jellege és a kötelező jogi képviselet okán elvárható, hogy a támadott döntés és a közzétett kúriai döntés közötti összevethetőséget bemutassa, annak fennállását részletesen indokolja, a jogkérdésben való eltérést pontosan megjelölje, és panaszában párhuzamot állítson fel a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva, továbbá mutassa be, hogy a közzétett döntésekben milyen elvi megállapítás került rögzítésre, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ítélkező tanács, és indokolja meg, miben látja a közzétett és támadott kúriai döntés közötti eltérést (Jpe.II.60.019/2021/18., Jpe.II.60.040/2023/8.).
  15. A Jogegységi Panasz Tanács a hivatkozott öt referenciahatározat kapcsán rámutat, a panaszos elmulasztotta bemutatni a támadott és a hivatkozott határozatok közötti összevethetőséget, a jogegységi panaszban ugyanis nem tért ki arra, hogy a támadott határozat konkrétan mely részében, milyen tartalommal fogalmaz meg a Pp. 409. § (3) bekezdése vonatkozásában a referenciahatározatokétól eltérő jogértelmezést. A Jogegységi Panasz Tanács ezért csupán megjegyzi, hogy a támadott határozat nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy az összevethetőség vizsgálata során nemcsak a releváns tényállást, hanem irreleváns tényeket is figyelembe kellene venni. Nem szerepel a támadott határozatban olyan jogértelmezés sem, hogy csak a referenciahatározat rendelkező részében foglaltak vehetők figyelembe a határozatok összevetése, a jogkérdésben eltérés megítélése során. Nem tett a Kúria eljáró tanácsa a támadott határozatban olyan megállapítást sem, hogy a jogkérdésben eltérés vizsgálatát nem az értelmezett jogi norma tartalmának, a norma szövegének elemzéséből, azaz a vizsgált jogkérdés rendszerszintű értelmezéséből kiindulva kellene elvégezni. Olyan megállapítást sem tartalmaz a támadott határozat, hogy a felülvizsgálat engedélyezésének alapjául szolgáló jogszabálysértésnek nem az ügy érdemére kiható, elvi jelentőségű jogkérdésben kell fennállnia.
  16. Mindezekre figyelemmel a Jpe.I.60.002/2021/7., Pfv.21.312/2020/3., Pfv.21.294/2022/2., Gfv.30.561/2022/2. és Gfv.30.562/2022/2. számú határozatoktól való eltérés nem állapítható meg.
  17. A támadott végzés indokolásából kitűnően a Kúria eljáró tanácsa valójában azért találta alaptalannak az engedélyezés iránti kérelmet, mert a jelen eljárás tárgyát képező és a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozattal elbírált jogkérdést is a panaszos által az engedélyezés iránti kérelemben előadottaktól eltérően azonosította. Ebből kiindulva úgy ítélte meg, hogy ezek a jogkérdések eltérnek egymástól, nem összevethetők. A Jogegységi Panasz Tanács ezzel összefüggésben hangsúlyozza, a jogegységi panasz nem a támadott határozattal szembeni rendes perorvoslat, nem működhet kvázi „szuper-felülvizsgálatként” sem (Jpe.I.60.011/2021/3., Jpe.II.60.036/2021/13., Jpe.I.60.035/2022/7., Jpe.II.60.030/2022/8., Jpe.II.60.032/2023/3., Jpe.I.60.059/2023/7., Jpe.II.60.070/2023/4., Jpe.I.60.001/2024/4.). A jogegységi panasz eljárásban kizárólag annak vizsgálatára kerülhet sor, hogy a jogegységi panaszban kifejezetten megjelölt, közzétett kúriai határozatoktól jogkérdésben a támadott határozat eltért-e, és ha igen, akkor az eltérés indokolt volt-e vagy sem. Jogkérdésben eltérés hiányában önmagában az, hogy a panaszos megítélése szerint a Kúria eljáró tanácsa a támadott határozatban téves döntést hozott, nem adhat alapot a jogegységi panasznak helyt adó döntés meghozatalára.
  18. A Jogegységi Panasz Tanács mindezektől függetlenül a teljesség kedvéért rámutat, hogy a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése négy önálló elévülést megszakító okot szabályoz: a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítást, a követelés bírósági úton való érvényesítését, megegyezéssel való módosítását – ideértve az egyezséget is –, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerését. A Jpe.II.60.054/2022/4. számú jogegységi hatályú határozat – amint azt a határozat indokolásának [40] bekezdése egyértelműen rögzíti – az említett elévülést megszakító okok közül a követelés bírósági úton való érvényesítését vizsgálta, mégpedig konkrétan azt a kérdést, hogy a követelés bírósági úton való érvényesítése mint elévülést megszakító ok alkalmazási körébe tartozik-e az az eset, amikor az érdemi elbírálásra alkalmas keresetlevél alapján megindul a bírósági eljárás, de abban érdemi döntés végül nem születik. A Jogegységi Panasz Tanács a felmerült jogkérdés vizsgálata során – a jogegységi hatályú határozat indokolásának [42] bekezdéséből kitűnően – áttekintette az elévülést megszakító okok rendszerét, azok egymáshoz való viszonyát. Ennek keretében tért ki arra, hogy az érdemi elbírálásra alkalmatlan és így a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 161. § (1) bekezdése szerint hatálytalan keresetlevél a bírói gyakorlat szerint írásbeli felszólításként [régi Ptk. 327. § (1) bekezdés első fordulata] megszakítja az elévülést. Ebből pedig azt a következtetést vonta le, hogy a régi Ptk. alapján a követelés bírósági úton való érvényesítésének fogalmi körébe tartozik az az eset, amikor a keresetlevél érdemi tárgyalásra alkalmasnak bizonyul, még akkor is, ha a perindítást nem követte érdemi határozat hozatala. Ilyenkor tehát az elévülés a régi Ptk. 327. § (2) bekezdése értelmében az eljárás jogerős befejezése után kezdődik meg újból.
  19. Mindezekből kitűnően annak a körülménynek, hogy a keresetlevél érdemi elbírálásra alkalmas vagy alkalmatlan-e, és így a benyújtásához fűződhetnek-e joghatások, az elévülést megszakító okok rendszerének vizsgálata során maga a Jpe.II.60.054/2022/4. számú jogegységi hatályú határozat tulajdonított jelentőséget.
  20. A Jogegységi Panasz Tanács mindezekkel összefüggésben rámutat, hogy a keresetlevél benyújtásához eljárásjogi és anyagi jogi joghatások fűződnek, így például az, hogy megindul az eljárás, megszakad az elévülés. Az érdemi elbírálásra alkalmatlan keresetlevél ezeket a joghatásokat nem váltja ki. Az ilyen keresetlevél kézbesítése ezért a régi Ptk. alkalmazásában a bírói gyakorlat szerint legfeljebb a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításként idézhette elő az elévülés megszakítását, ha rendelkezett az írásbeli felszólítás tartalmi kellékeivel. A keresetlevél érdemi elbírálásra alkalmas vagy alkalmatlan volta közötti különbségtételnek az elévülés megszakadására vonatkozó szabályok alkalmazása során a Kúria a Jpe.II.60.054/2022/4. számú jogegységi hatályú határozatban azért tulajdonított jelentőséget, mert arra a következtetésre jutott, hogy – az érdemi elbírálásra alkalmatlan keresetlevéltől eltérően – az érdemi elbírálásra alkalmas keresetlevél minden esetben e minőségében, tehát a követelés bírósági úton való érvényesítéseként szakítja meg az elévülést. Eszerint az elévülés nemcsak akkor szakad meg, ha a keresetlevél alapján megindult eljárás érdemi határozattal zárult le, hanem akkor is, ha nem született érdemi határozat, mert például a felek kérelme alapján az eljárás megszüntetésére került sor, vagy az eljárás szünetelés folytán szűnt meg.
  21. A jelen ügyben a panaszos első fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelme, amelyben lejárt követelésének csupán egy részét érvényesítette, érdemi elbírálásra alkalmas volt. A közjegyző a fizetési meghagyást a kérelemnek megfelelően ki is bocsátotta, az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az alperest a kereset szerint marasztalták. A fennmaradó követelés érvényesítése érdekében a panaszos több év elteltével terjesztett elő újabb fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet. A fizetési meghagyással szembeni ellentmondás folytán megindult perben az ellenérdekű fél alperes elévülésre alapított védekezésére tekintettel helyesen abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a követelés egy részének a korábbi fizetési meghagyásos eljárásban történt érvényesítése megszakította-e a teljes követelés, beleértve az akkor nem érvényesített követelésrész elévülését is. Az érdemi elbírálásra alkalmas fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésével fizetési meghagyásos eljárásban történő igényérvényesítés a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésében szabályozott elévülést megszakító okok közül a követelés bírósági úton történő érvényesítésének felel meg, nem pedig az írásbeli felszólításnak. A ténylegesen felmerült jogkérdés pedig – amint azt a támadott határozat is tartalmazza – nem azonos a Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozattal elbírált jogkérdéssel.
  22. A Jogegységi Panasz Tanács mindezeken túl megjegyzi, hogy a jelen ügyben felmerült, az ügy eldöntése szempontjából releváns jogkérdésben a Jpe.II.60.060/2023/7. számú jogegységi hatályú határozatban már állást foglalt, és a bíróságokra nézve kötelező jogértelmezésként megállapította, hogy az azonos jogi alapon nyugvó, korábban perben vagy fizetési meghagyásos eljárásban nem érvényesített további követelés elévülését a korábbi részkövetelésre irányuló igényérvényesítés nem szakítja meg. A jogegységi hatályú határozat e jogértelmezésétől eltérő tartalmú határozatok kötelező erejűként nem hivatkozhatók. Erre figyelemmel a jogegységi panasz akkor sem vezethetne eredményre, ha a megjelölt referenciahatározatok a jogegységi hatályú határozattól eltérő tartalmú álláspontot foglalnának el az ügy eldöntése szempontjából releváns fenti jogkérdésben.
  23. A hatodik, elvileg érdemben vizsgálható referenciahatározatot, a Kúria Gfv.30.191/2022/2. számú határozatát a panaszos csupán megjelölte referenciahatározatként a jogegységi panaszban, e határozattal kapcsolatban azonban semmilyen érvelést, indokolást nem adott elő, nem mutatta be, hogy milyen jogkérdésben tért el a támadott határozat e referenciahatározattól, és az eltérés miben áll. Nem volt ezért megállapítható, hogy a támadott határozat e referenciahatározattól jogkérdésben eltért volna.
  24. A panaszos által megjelölt hetedik érdemben vizsgálható referenciahatározatban, a Pfv.20.639/2022/6. számú ítéletében a Kúria a régi Pp. 239. §-ának és 213. § (1) bekezdésének együttes értelmezésével – egyebek mellett – abban a jogkérdésben foglalt állást, hogy a másodfokú eljárásban hogyan kell érvényesülnie az ítélet teljessége követelményének. A támadott és a referenciahatározat közötti összevethetőséget azonban a panaszos e vonatkozásban sem mutatta be, a jogegységi panaszban ugyanis nem tért ki arra, hogy a támadott határozat konkrétan mely részében, milyen tartalommal fogalmaz meg ebben a jogkérdésben a referenciahatározatétól eltérő jogértelmezést. A Jogegységi Panasz Tanács erre figyelemmel csupán megjegyzi, hogy az egyébként nem is a régi Pp., hanem a Pp. szabályai szerint lefolytatott eljárásban hozott támadott határozat az ítélet teljességének követelményével kapcsolatban egyáltalán nem tartalmaz semmilyen megállapítást.
  25. A panaszos tehát alaptalanul hivatkozott a Pfv.20.639/2022/6. számú határozattól való eltérésre is.
  26. A Jogegységi Panasz Tanács e körben a teljesség kedvéért ismételten utal arra, hogy a Kúria eljáró tanácsa a támadott végzés indokolásából kitűnően azért találta alaptalannak a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, mert a jelen eljárás tárgyát képező jogkérdést a panaszos által az engedélyezés iránti kérelemben előadottaktól eltérően azonosította, és ebből kiindulva úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítélet által ténylegesen felvetett jogkérdés és az engedélyezés iránti kérelemben hivatkozott referenciahatározattal elbírált jogkérdés eltér egymástól, így a határozatok nem összevethetők. A panaszos a Kúria Pfv.20.639/2022/6. számú határozatától való eltérésre hivatkozásában valójában a támadott határozatnak ezt a megállapítását sérelmezi, szerinte ugyanis az általa állított jogkérdés kapcsán kellett volna vizsgálni az összevethetőséget. Tartalmilag tehát a támadott határozat jogszabálysértő voltát állítja.
  27. A jogegységi panasz azonban – amint arra a Jogegységi Panasz Tanács már rámutatott – nem a támadott határozattal szembeni rendes perorvoslat, nem működhet kvázi „szuper-felülvizsgálatként” sem (Jpe.I.60.011/2021/3., Jpe.II.60.036/2021/13., Jpe.I.60.035/2022/7., Jpe.II.60.030/2022/8., Jpe.II.60.032/2023/3., Jpe.I.60.059/2023/7., Jpe.II.60.070/2023/4., Jpe.I.60.001/2024/4.). A jogegységi panasz eljárásban kizárólag annak vizsgálatára kerülhet sor, hogy a jogegységi panaszban kifejezetten megjelölt, közzétett kúriai határozatoktól jogkérdésben a támadott határozat eltért-e, és ha igen, akkor az eltérés indokolt volt-e vagy sem. Jogkérdésben eltérés hiányában önmagában az, hogy a panaszos megítélése szerint a Kúria eljáró tanácsa a támadott határozatban téves döntést hozott, nem adhat alapot a jogegységi panasznak helyt adó döntés meghozatalára.
  28. Jogkérdésben történt eltérés hiányában mindezekre figyelemmel a panaszos jogegységi panasza nem vezethetett eredményre. A Kúria ezért a jogegységi panaszt mint alaptalant a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.

Elvi tartalom

  1. Jogegységi panasz a felülvizsgálatot megtagadó végzéssel szemben is előterjeszthető. Az ilyen jogegységi panasz esetén a jogegységi panasz eljárás annak vizsgálatára korlátozódik, hogy a Kúria a felülvizsgálat engedélyezésének megtagadása körében, ideértve az engedélyezésre vonatkozó szabályok eltérő alkalmazását is, valamely jogkérdésben eltért-e a Kúria közzétett határozatától.

Záró rész

  1. A jogegységi panasz alaptalanságára tekintettel saját eljárási költségeit, köztük a jogegységi panasz eljárás megfizetett illetékéből álló eljárási költségét a panaszos – a Bszi. 41/C. § (2) bekezdésére és 41/D. § (4) bekezdésére is figyelemmel – maga viseli, és köteles megfizetni az ellenérdekű fél részére a jogegységi panasz eljárásban a jogi képviseletével összefüggésben felmerült, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. § (1) bekezdés a) pontja szerint megállapított költséget.
  2. A Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
  3. A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2025. november 17.

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Farkas Attila s.k. előadó bíró
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró,
Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró,
Dr. Bartkó Levente s.k. bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Cseh Attila s.k. bíró,
Dr. Darák Péter s.k. bíró,
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,
Dr. Döme Attila s.k. bíró,
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró,
Dr. Kovács András s.k. bíró,
Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró,
Dr. Puskás Péter s.k. bíró,
Dr. Remes Gábor s.k. bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró