Jpe.I.60.007/2023/7. számú határozat

A Kúria

Jogegységi Panasz Tanácsának

végzése

Az ügy száma: Jpe.I.60.007/2023/7.

Az I. rendű felperes: az I. rendű felperes neve (az I. rendű felperes címe)

A II. rendű felperes: a II. rendű felperes neve (a II. rendű felperes címe)

A felperesek képviselője: Dr. Ravasz László egyéni ügyvéd (a felperesek képviselőjének címe)

Az I. rendű alperes: az I. rendű alperes neve (az I. rendű alperes címe)

A II. rendű alperes: a II. rendű alperes neve (a II. rendű alperes címe)

Az I. rendű alperes képviselője: Dr. Ronga Ügyvédi Iroda (az I. rendű alperes képviselőjének címe, ügyintéző: dr. Ronga Róbert)

A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása 

A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperesek 

A jogegységi panasszal támadott határozat: Gfv.VI.30.401/2022/2. számú végzés  

Rendelkező rész 

A Kúria a jogegységi panasz eljárást megszünteti. 

A végzés ellen nincs helye jogorvoslatnak. 

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgálató tényállás

  1. A felperesek keresetükben az I. rendű alperessel 2008. november 13-án között közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés érvénytelenségének a megállapítását, valamint az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződések érvényessé nyilvánítását és annak megállapítását kérték, hogy a kölcsöntőke tartozásukat és a törlesztőrészleteket 180 HUF/CHF árfolyamon kell meghatározni, ennél fogva 24.489.946 forint tartozásuk állt fenn, amelynek megfizetésére 240 havi részletfizetés engedélyezését kérték. E körben egyebek mellett arra hivatkoztak, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötések tisztességtelensége folytán érvénytelenek a kölcsönszerződések.
  2. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában – többek között – megállapította: a kockázatfeltáró nyilatkozat, a kölcsönszerződések 4. pontja, az ÁSZF 10.6. és 10.7. pontjai alaki nyelvtani szempontból és a tartalom tekintetében is alkalmasak arra, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó képes legyen felismerni, hogy a forint a svájci frankhoz képest leértékelődhet, amelynek a felperesek pénzügyi kötelezettségeire jelentős gazdasági következményei lehetnek. Az I. rendű alperes eleget tett a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. (továbbiakban: régi Hpt.) 203. § (6) bekezdése, (7) bekezdés a) pontjában foglalt kötelezettségének, feltárta az ügyletben rejlő kockázatokat. A jelentős, fokozott kockázat kifejezések használata a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint azt fejezi ki: a kockázat valós, azzal számolni kell, annak nincs felső határa. Az I. rendű alperes tájékoztatása alapján a felperesek tudták, hogy deviza alapú kölcsönszerződést kötnek, tartozásuk devizában áll fenn, és az a deviza értékének megfelelően változik. Tisztában kellett lenniük azzal, hogy az árfolyamváltozás kedvezőtlen alakulásának jelentős gazdasági következményei lehetnek. A magas összegű, hosszú futamidejű kölcsönszerződésre tekintettel nem gondolhatták alappal, hogy az árfolyam rájuk nézve kedvezőtlen változása nem következik be. Téves a felperesek azon álláspontja, hogy az I. rendű alperesnek az alacsony törlesztő részleteket a futamidő végéig garantálnia kellett volna. Ezt az árfolyamkockázattal járó deviza alapú szerződés tekintetében nem vállalhatta. A felperesek által korábban kötött CHF alapú kölcsönszerződésekre és a szerződést követő három szerződésmódosításra figyelemmel a felperesek a deviza alapú konstrukció lényegével tisztában voltak.
  3. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdés alapján – az indokolás részbeni kiegészítése mellett – helybenhagyta.
  4. Indokolásában kiemelte: az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) joggyakorlata, a Kúria 6/2013. és 2/2014. PJE jogegységi határozata, valamint a Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozata alapján kialakított szempontrendszer alapján az elsőfokú bíróság által levont következtetés helytálló volt a tájékoztatás megfelelőségéről. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötések átláthatóak, azok tisztességtelensége és emiatt a szerződés érvénytelensége nem állapítható meg. A tájékoztatás hiánytalanul tartalmazza az árfolyamkockázat tényét, mibenlétét, működését, mechanizmusát. A tájékoztatásból az átlagosan tájékozott, észszerűen figyelmes, átlagos fogyasztónak azt is értenie kellett, hogy az árfolyamkockázat a teljes futamidő alatt fennáll, a forint árfolyama a svájci frank árfolyamához képest akár jelentős mértékben is gyengülhet, és ezáltal a fogyasztó fennálló tartozásának mértéke jelentősen megemelkedhet.
  5. A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet és egyúttal felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése alapján. Jogszabálysértésként a Pp. 279. § (1) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) 209. § (1) bekezdését és 209/A. § (2) bekezdését jelölték meg.
  6. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet az árfolyamkockázat megítélése tekintetében ellentétes a Kúria 6/2013. PJE határozata III. pontjában, a 2/2014.PJE határozat I. és III. pontjaiban, valamint a BH2020. 151., BH2020. 152. és BH2021. 141. számon közzétett határozatokban, továbbá a Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozatban foglaltakkal. Az eljárt bíróságok az árfolyamkockázat megítélését jogkérdésnek tekintették, ezzel eltértek a BH2021. 141. számon közzétett Gfv.VII.30.090/2020/9. számú és a Gfv.VII.30.256/2020/9. számú kúriai döntésektől is. A felperesek a tájékoztatás megfelelőségének értékelése során a joggyakorlat továbbfejlesztését a hitelbírálat jelentőségének szempontjából látták indokoltnak. 

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

  1. A Kúria végzésével a felülvizsgálatot megtagadta.
  2. A felperesek engedélyezés iránti kérelmét a Pp. 411. § (1) bekezdése alapján vizsgálta abból a szempontból, hogy az abban előadottakra figyelemmel a jogszabálysértés vizsgálata a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltérés miatt indokolt-e, illetve szükséges-e a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása érdekében figyelemmel az 1/2021. (VII. 12.) PK véleményre is.
  3. A Kúria megállapította, hogy a felperesek a Pp. 409. § (3) bekezdésében szereplő engedélyezési ok meglétére alaptalanul hivatkoztak. A jogerős ítélet nem tért el a Kúria 6/2013. PJE határozatától, kiemelten annak III.2. b) pontjától, a 2/2014. PJE határozat I. és III. pontjaitól, valamint a BH2020.1 51. számon közzétett Gfv.VII.30.096/2019/5. számú, BH2020. 152. számon közzétett Gfv.VII.30.270/2019/6. számú és a BH2021. 141. számon közzétett Gfv.VII.30.090/2020/9. számú határozattól, mert nem vizsgálta a felperesek kölcsönszerződés megkötésével kapcsolatos szerződési célját. A Kúria megállapította, hogy a felperesek jelen perben előadott érvelésével azonos, többek között a 6/2013. PJE határozaton is alapuló, a szerződéses céllal kapcsolatos jogi okfejtés tárgyában már állást foglalt a Gfv.VII.30.438/2019. és Gfv.VI.30.150/2021. számon indult felülvizsgálati eljárásokban hozott döntéseiben. Eszerint a hivatkozott jogegységi határozatból, illetve a vizsgált szerződések értelmezésével sem vezethető le, hogy a szerződő felek a kölcsönkötelemmel összefüggésben elfogadott célként, avagy a pénzintézet kötelezettségvállalásaként meghatározták volna a fogyasztó felperes által állított tartalmat: az adósnak a futamidő teljes idejére a forintkölcsönök törlesztőrészletei mértékében maximált, egyben az aktuális vagyoni és jövedelmi viszonyaikhoz mérten stabilan törleszthető fizetési kötelezettségét. Tehát a jogerős ítélet megfelel a Kúria következetes gyakorlatának.
  4. A felperesek által megjelölt határozatok közül a Gfv.VII.30.096/2019/5. számú (BH2020. 151. számon közzétett) határozatában a Kúria a perben vizsgálttól eltérő tartalommal és külön kockázatfeltáró nyilatkozat nélkül alkalmazott általános szerződési feltételek értékelésével állapította meg az árfolyamkockázatról nyújtott konkrét tájékoztatás hibáját egyekben a 2/2014. PJE határozatban foglaltakat követve.
  5. A Kúria a 2/2014. PJE határozatában a deviza alapú kölcsönszerződéseknek az árfolyamkockázat korlátlan viselésére vonatkozó kikötései tisztességtelenségének szempontrendszeréről adott iránymutatást. Indokolásából kitűnően a fogyasztó részére adott tájékoztatás tekintetében többek között azt kell vizsgálni, hogy a fogyasztó képes volt-e értékelni az árfolyamváltozás rá nézve esetlegesen hátrányos gazdasági következményeit is: a megadott szempontrendszer teljesülésének értékelése során – a szerződés tartalmán túl – jelentősége van a pénzügyi intézmény által egyéb úton adott tájékoztatásnak, így a kockázatfeltáró nyilatkozatnak is (III/1., EUB C-26/13.). A Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozat értelmében a 2/2014. PJE határozat I. pontjában foglalt kötelező (kiegészült) értelmezésével fejtették ki érdemi álláspontjukat az ügyben eljárt bíróságok, és a vizsgált jogegységi határozatoktól nem tértek el.
  6. A Kúria kiemelte, hogy az I. rendű alperesnek a perben vizsgálttal azonos tartalmú szerződéses feltétel és kockázatfeltáró nyilatkozat alapján a fogyasztónak adott árfolyamkockázati tájékoztató fenti elveknek való megfelelőségéről a Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozat meghozatalát követően már több felülvizsgálati eljárásban (elsőként a Gfv.VI.30.230/2021/5. számú határozatában) állást foglalt, és megállapította, hogy az árfolyamváltozás kockázatának a felperesekre történő áthárítását, annak korlátlan voltát a kockázatfeltáró nyilatkozat, a szerződés és az ÁSZF meghatározott pontjai világosan tartalmazták, amit az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes, kellően körültekintő, átlagos fogyasztónak fel kellett ismernie. A jogerős ítélet ezzel azonosan foglalt állást, erre figyelemmel nem indokolt a felülvizsgálat engedélyezése.
  7. Kitért arra a Kúria, hogy a Gfv.VII.30.270/2019/6. számú (BH2020. 152. számon közzétett) eseti döntés – a felperesek álláspontjától eltérően – kötelező erejűként nem hivatkozható a Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozatban foglalt döntésre tekintettel.
  8. A felperesek által hivatkozott Kúria Gfv.VII.30.090/2020/9. számú végzéstől a másodfokú bíróság nem tért el, ugyanakkor e végzés [43] és [44] bekezdése, illetve a Gfv.VII.30.256/2020/9. számú végzés [36] bekezdése nem az érdemi döntést megalapozó indokolás részét képezte, ezért az attól való esetleges eltérés nem alapozná meg a felülvizsgálat engedélyezését.
  9. A Kúria rámutatott arra, hogy a másodfokú bíróság által hivatkozott és figyelembe vett Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozat alapját képező jogegységi panasz érdemi elbírálásából adódóan már nem lehet kétséges, hogy az árfolyamkockázat fogyasztó általi viselését előíró szerződéses feltétel átláthatóságának, ebből következő tisztességes jellegének megítélése a tisztességtelenség érvénytelenségi kategóriáján keresztül jogértelmezést felvető jogkérdés, mely jogértelmezést a másodfokú bíróság elvégezte.
  10. A Kúria a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott engedélyezési okkal összefüggésben kiemelte, hogy a felperesek e körben nem jelöltek meg a bírói gyakorlat egységének hiányát alátámasztó ellentétes tartalmú jogerős, illetve legfelsőbb bírósági határozatokat, és arra sem hivatkoztak, hogy a Kúria az adott jogkérdésben ne foglalt volna még állást. Épp ellenkezőleg maguk is a Kúria közzétett határozatától való eltérésre hivatkoztak.
  11. Engedélyezés iránti kérelmükben nem adtak elő továbbá olyan megváltozott körülményt, amire figyelemmel a korábbi bírói gyakorlat ne lenne fenntartható. Az EUB általuk megjelölt – helyesen – C-776/19.-C-782/19. számú egyesített ügyekben hozott határozatát illetően megállapítható, hogy arra a Kúria figyelemmel volt a Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozatának meghozatalkor. A „hitelelbírálat jelentőségével” összefüggésben a hivatkozott EUB határozatok nem tartalmaznak olyan megállapítást, amely felvetné az e körben kialakult joggyakorlat megváltoztatásának, továbbfejlesztésének a szükségességét (BH2019. 84. számon közzétett Kúria Gfv.30.494/2018/3. számú határozata). A szerződéses terhek utólagos – a teljesítés szakaszában jelentkező – eltolódása az érvényesség körében nem értékelhető. 

A jogegységi panasz és az ellenérdekű fél nyilatkozata

  1. A Kúria felülvizsgálatot megtagadó végzésével szemben a felperesek nyújtottak be jogegységi panaszt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 42/B. § (helyesen 41/B. §) (2) bekezdése alapján, kérve a végzés hatályon kívül helyezését és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Arra hivatkoztak, hogy a Kúria Gfv.VI.30.401/2022/2. számú végzésében jogkérdésben eltért a Kúria Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozatának 11. és 14., illetve 16. pontjában foglaltaktól, mivel nem megfelelően vizsgálta, hogy az írásbeli árfolyamkockázati tájékoztatás tisztességesnek tekinthető-e, ezért a régi Ptk. 209. § (1) bekezdését és 209/A. § (2) bekezdését sértő módon állapította meg, hogy a kölcsönszerződés nem semmis, így a határozat jogszabálysértő. Hivatkoztak arra, hogy e kérdéskörben a Kúrián Jpe.60.025/2022. szám alatt jogegységi panasz eljárás van folyamatban.
  2. A Kúria a támadott határozatában indokolatlanul eltért a Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi határozattól, melynek 16. pontja szerint a deviza alapú kölcsönszerződéshez kapcsolódóan adott árfolyamkockázati tájékoztatás megfelelőségének megítélése során figyelemmel kell lenni az EUB C-766/19 – 782/19. számú egyesített ügyekben hozott ítélet rendelkező részének 3. pontjában írtakra és az ahhoz kapcsolódó indokolás 74. pontjában foglaltakra. Ebben az EUB arra mutatott rá, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés esetében – amely a fogyasztót árfolyamkockázatnak teszi ki – nem felel meg az átláthatóság követelményének, ha a fogyasztóval közölt információk – még ha jelentős mennyiségűek is – azon a feltételezésen alapulnak, hogy a számla pénzneme és a fizetés pénzneme közötti paritás a szerződés teljes időtartama alatt stabil marad. Ez különösen akkor van így, ha a szolgáltató nem tájékoztatta a fogyasztót az árfolyamváltozásra esetlegesen kiható gazdasági háttérről, így a fogyasztó számára nem tették lehetővé, hogy megértse azt, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön felvétele esetlegesen súlyos következményekkel járhat pénzügyi helyzetére. Értelmezésük szerint az EUB ítéletében e megállapítással megdönthetetlen vélelmet állított fel arra az esetre, ha a bank nem bizonyítja, hogy a kölcsönszerződés megkötése előtt tájékoztatta a fogyasztót az árfolyamváltozást befolyásoló gazdasági háttérről. Ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a bank a futamidő végéig stabil árfolyammal számolt, a fogyasztó pedig emiatt nem tudta átlátni az árfolyamkockázatnak a gazdasági helyzetére gyakorolt negatív hatását. A Kúria határozatában nem vizsgálta azt a kérdést, hogy az alperes tájékoztatása kiterjedt-e az árfolyamváltozást befolyásoló gazdasági háttérre. Az EUB C-776/19.-782/19. szám alatti ítélet 62. pontja (és az EUB C-670/20. számú végzés 21. pontja) szerint az átláthatóság követelményénél jelentősége van anak, hogy a szerződéskötést megelőzően kapjon tájékoztatást a szerződéses feltételekről és a szerződéskötés következményeiről a fogyasztó. Az rHpt. 203. § (6)-(7) bekezdés alapján pedig csak az írásbeli tájékoztatás vizsgálható e körben. Jogkérdésként és nem ténykérdésként azt kellett volna vizsgálni, hogy az I. rendű alperes e kötelezettségének az árfolyamkockázat tekintetében eleget tett-e.
  3. Az EUB C-776/19.-782/19. számú ítélet rendelkező rész 4. pontja szerint a bizonyítási teher az I. rendű alperesen mint pénzügyi szolgáltatón van. Ha csak azt tudja bizonyítani, hogy az írásbeli árfolyamkockázati tájékoztatás a szerződéssel azonos napon és azonos időben egyszerre történt, akkor azt is meg kell állapítani a 93/13. EGK irányelv 4. cikk (2) bekezdése és 5. cikke, valamint az 1. számú melléklet I/i. pontja alapján, hogy e tájékoztatás nem megfelelő időben történt. Az, hogy mekkora idő szükséges egy átlagfogyasztónak a szerződési feltétel alapos megismeréséhez,  jogkérdés. Mivel a bíróságok és a Kúria nem ennek megfelelően vizsgálta, hogy az írásbeli árfolyamkockázati tájékoztatás a szerződés megkötése előttinek tekinthető-e, eltért a Kúria Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozat 11. és 16. pontjában foglaltaktól, és döntése az rPtk. 209. § (1) bekezdését és 209/A. § (2) bekezdését sérti.
  4. A Kúria Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozatának 16. pontja és 34. pontja alapján az árfolyamkockázati tájékoztató akkor tekinthető tisztességesnek és átláthatónak, ha ez alapján a fogyasztó fel tudja mérni azt, hogy a nagyfokú, a gazdasági helyzetét jelentősen és negatívan befolyásoló árfolyamváltozás bekövetkezésének reális lehetősége van a futamidő teljes időtartama alatt az EUB C-776/19.-782/19. számú ítélet rendelkező részének 3. pontja szerint, továbbá a tájékoztató alapján fel kell tudnia mérni a nyilvánvalóan aránytalan, egy átlagfogyasztó által soha el nem fogadható árfolyamkockázat meglétét és annak a gazdasági helyzetére gyakorolt negatív hatását. Ez alapján az I. rendű alperesnek arról is tájékoztatnia kellett volna a felpereseket, hogy az árfolyamváltozásból eredő hátrányokat nem fogja fedezni a szerződés megkötésekor biztosított kamatelőny.
  5. Az EUB C-776/19.-782/19. számú ítélet 102. pontja szerint az aránytalan árfolyamkockázat megléte abszolút kizárja az átlagfogyasztónak a szerződés megkötésére irányuló akaratát, ezért az EUB C-186/16. számú ítélet 47. és 58. pontja és az EUB C-776/19.-782/19. számú ítélet 62. pontja és az EUB C-670/20. számú végzés 21. pontja szerint mint lényeges szerződési körülményről a szerződés megkötését megelőzően tájékoztatni kell a fogyasztót.
  6. Mindezen körülmények vizsgálatának hiányában a Kúria határozata eltért a Kúria Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozat 11., 14. és 16. pontjában foglaltaktól, mivel nem ezen szempontoknak megfelelően vizsgálta az írásbeli árfolyamkockázati tájékoztatás tisztességességét. Ezért az rPtk. 209. § (1) bekezdését és a 209/A. § (2) bekezdését sértő módon állapított meg azt, hogy a kölcsönszerződések nem semmisek.
  7. A felperesek fenti jogi okfejtésük el nem fogadása esetére előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését inditványozták az Európai Unió Bíróságánál az alábbi kérdésekben:

„a) a 93/13. EGK irányelv 4. cikk (2) bekezdését és 5. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az árfolyamkockázati tájékoztatás akkor tekinthető csak átláthatónak és érthetőnek, illetve világosnak, ha a pénzügyi szolgáltató a szerződés megkötése előtt világos és érthető tájékoztatást ad a fogyasztónak avonatkozásban, hogy a fogyasztót a futamidő elején olyan, az EUB C776/19-782/19. számú ítélet 101-102. pontjában meghatározott aránytalan kockázat, egy átlag fogyasztó által el nem fogadható kockázat terheli az árfolyamkockázat viselése miatt.

b) A 93/13. EGK irányelv 4. cikk (2) bekezdését és az 5. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az árfolyamkockázati tájékoztatás akkor tekinthető csak átláthatónak és érthetőnek, illetve világosnak, ha a pénzügyi szolgáltató a szerződés megkötése előtt világos és érthető tájékoztatást ad a fogyasztónak avonatkozásban, hogy nem számíthat arra, hogy a futamidő legelején stabil marad az árfolyam, és emiatt nem fog olyan árfolyam- és kamatváltozás ezen időszak alatt bekövetkezni, amely miatt a tőketartozás illetve törlesztőrészlet akár a feltételkorinak a másfélszeresére vagy duplájára is emelkedhet, és ennek következtében akár a szerződés megkötését követő egy napon vagy hónapon vagy egy-két éven belül bármikor visszafizethetetlenné és törleszthetetlenné válhat a kölcsönszerződés a fogyasztó számára, mivel csak akkor tudja a fogyasztó átlátni a futamidő teljes tartamára árfolyamkockázatának a gazdasági helyzetére gyakorolt aránytalan kockázatát (lásd: EUB C-776/19-782/19. számú ítélet rendelkező rész 3. pontja, indokolás 74. pont és 101-102. pont).

c) A 93/13. irányelv 4. cikk (2) bekezdését és 5. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az árfolyamkockázati tájékoztatás akkor tekinthető csak átláthatónak és érthetőnek, illetve világosnak, ha a pénzügyi szolgáltató a szerződés megkötése előtt világos és érthető tájékoztatást ad avonatkozásban, hogy a hitelbírálatot a felvételkori árfolyam figyelembevételével végezte el, akkor a fogyasztót a fent kifejtettek alapján arról is tájékoztatni kell, hogy a pozitív hitelbírálat nem feltétlenül jelenti azt, hogy képes lesz eleget tenni pénzügyi kötelezettségeinek a pénznem leértékelődése esetén (lásd: EUB C-776/19-872/19. számú ítélet rendelkező rész 3. pontja és EUB C-81/19. számú ügy főtanácsnoki vélemény 57. pontja).”.

  1. Az ellenérdekű I. rendű alperes nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogegységi panasszal támadott végzés nem tért el a Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozattól. 

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai

  1. A jogegységi panasz érdemben nem bírálható el.
  2. A Bszi. 41/C. § (6) bekezdés h) pontja értelmében a Jogegységi Panasz Tanács – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – a jogegységi panaszt visszautasítja, ha az nem tartalmazza a (3) bekezdésben foglaltakat és a megfelelő kiegészítés az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem történik meg.
  3. A Bszi. 41/C. § (3) bekezdése szerint a jogegységi panaszban – a beadványokra vonatkozó általános szabályokon túl – meg kell jelölni egyrészről azt a határozatot, amellyel szemben a fél a panaszt előterjeszti, másrészről azt a közzétett kúriai határozatot, amelytől jogkérdésben való eltérést állít.
  4. A Jogegységi Panasz Tanács következetes gyakorlata szerint a Bszi-ben foglalt tartalmi követelmények – a támadott és hivatkozott határozatok megjelölése – mellett a félnek nem elég arra hivatkozni, hogy az egyik határozat eltért a másiktól, hanem a panasz befogadásához szükséges, hogy az előterjesztő megjelölje, miben látja az eltérést. E megjelölésnek konkrétnak kell lennie, pontos jogértelmezésre vonatkozó álláspontnak kell pontos jogértelmezésre vonatkozó állásponttal ütköznie. Be kell mutatni tehát azt a lényegi háttértényállást, azaz a szükséges ügyazonosságot, ami az összehasonlítás előfeltétele. Ki kell munkálni, hogy a támadott határozat konkrétan melyik jogszabályi rendelkezésre vonatkozó mely jogértelmezést hol nem tartotta be, hol tért el a támadott határozat jogkérdésben a Kúria közzétett jogértelmezésétől. Fel kell tárni tehát az ügyek összehasonlítható tényállását, az ügyben felmerült jogkérdést, az alkalmazandó jogot; egy konkrét jogszabály konkrét határozatban való értelmezését kell összevetni egy hasonló helyzetben történt más értelmezéssel (Jpe.I.60.011/2021/3. [22], Jpe.I.60.014/2021/5. [17], Jpe.II.60.002/2022/3. [11], Jpe.II.60.032/2022/5. [10], Jpe.I.60.013/2023/3. [7]).
  5. A panaszos megjelölte azt a határozatot, amellyel szemben előterjesztette a jogegységi panaszt és azt a közzétett határozatot is, amelytől jogkérdésben való eltérést állít. Ezzel azonban a Bszi. 41/C. § (3) bekezdésének csak formálisan tett eleget. A támadott határozatban ugyanis a Kúria a Pp. 411. § (1) bekezdés alapján a felülvizsgálatot megtagadta, jogkérdésben nem foglalt állást. A panaszos egy jogértelmezést nem tartalmazó határozatot kér összevetni egy olyan jogegységi határozat hatályú határozattal, amely több jogkérdésben is tartalmaz állásfoglalást. Emiatt a jogkérdésben való eltérés vizsgálata – amely a jogegységi panasz eljárás érdemét jelenti – nem folytatható le, hiszen az összehasonlítás egyik eleme hiányzik (Jpe.I.60.027/2023/3., Jpe.I.60.023/2023/4., Jpe.II.60.020/2023/3.). A felperesek által is hivatkozott Jpe.I.60.025/2022. számú jogegységi panasz eljárásban hozott 13. számú határozatában a Kúria a jelen panaszban felvetett jogértelmezési kérdések jelentős részében már állást foglalt, azonban abban az ügyben – jelen ügyhöz képest eltérően – a jogegységi panasszal támadott határozat a jogerős ítéletet hatályában fenntartó ítélet volt.
  6. A Kúria több döntésében is utalt már arra, hogy a jogegységi panasz jogintézménye nem a panaszosnak a per tárgyává tett jog- és érdeksérelmének kiküszöbölésére szolgál. Erre a bírósági eljárási törvények által szabályozott rendes és rendkívüli jogorvoslatok több irányú lehetőséget biztosítanak (Jpe.I.60.001/2021/2. [13], Jpe.I.60.011/2021/3. [19], Jpe.I.60.014/2021/5. [14], Jpe.I.60.001/2022/3. [17], Jpe.I.60.015/2022/3. [16], Jpe.II.60.016/2022/3. [16], Jpe.II.60.036/2021/13. [22], Jpe.I.60.035/2022/7. [17], Jpe.II.60.030/2022/8. [42], Jpe.II.60.016/2023/4. [5], Jpe.I.60.013/2023/3. [10]).
  7. A panaszos előterjesztett az alapügyben felülvizsgálati és felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is. A Kúria ez utóbbi elbírálása során elvégezte az elemzést, és támadott határozata [15]-[26] bekezdésében megállapította, hogy a panaszos a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében nem jelölt meg olyan jogkérdést tartalmazó határozatrészt, amely vonatkozásában az ítélet jogkérdésben való eltérése vizsgálható lenne. A felülvizsgálatot megtagadó végzés továbbá – a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem erre vonatkozó érvelése hiányában – nem tért ki az árfolyamkockázati tájékoztatás időbeli megfelelősége kérdésére (vagyis arra, hogy a tájékoztatásnak szerződéskötés előttinek kell-e lennie, és ha igen, mennyivel korábban kell tájékoztatni a fogyasztót). Ez utóbbi jogkérdés a panaszban hivatkozott Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozat tárgya sem volt, azt a Kúria sui generis eljárása során nem vizsgálta. Ebből következően a panaszos által előterjesztett jogegységi panasz érvelése a felülvizsgálati eljárás lefolytatását célozta, mert abban a per korábbi szakaszában el nem fogadott saját álláspontját (akár új érvekkel is alátámasztva) kívánta elfogadtatni úgy, hogy jogkérdésben történt eltérés nem értelmezhető, mivel a Kúria jogegységi panasszal támadott, felülvizsgálatot megtagadó határozata jogkérdésben nem foglalt állást.
  8. A jogegységi panasz eljárás egy a Bszi.-n alapuló rendkívüli jogerő utáni jogegységet célzó sui generis eljárás, a jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgáló önálló eszköz. Jogorvoslati eljárás ugyan, de nem a per folytatása. Nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, továbbá az abban szereplő indokolás felülmérlegelését. Nem működhet „kvázi szuper” felülvizsgálatként (Jpe.I.60.011/2021/3. [20], Jpe.II.60.036/2021/13. [22], Jpe.I.60.035/2022/7. [17], Jpe.II.60.030/2022/8. [42]).
  9. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Bszi. 41/C. § (10) bekezdés a) pontja alapján a jogegységi panasz eljárást hivatalból megszüntette, mivel a Bszi. 41/C. § (6) bekezdés h) pontja alapján a jogegységi panasz visszautasításának lett volna helye.
  10. A Kúria a felperesek előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti indítványát a Pp. 130. § (3) bekezdés alapján elutasította az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 267. cikk (2) bekezdésére figyelemmel, miszerint – többek között - nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a felmerülő jogkérdés az ügy elbírálása szempontjából nem releváns, mint jelen ügyben, amikor a panasz érdemi elbírálására nem kerül sor. 

Elvi tartalom

  1. A Kúria a jelen panaszban felvetett jogértelmezési kérdések jelentős részében a Jpe.I.60.025/2022. számú jogegységi panasz eljárásban hozott 13. számú határozatában már állást foglalt, azonban abban az ügyben – jelen ügyhöz képest eltérően – a jogegységi panasszal támadott határozat a jogerős ítéletet hatályában fenntartó ítélet volt.

Záró rész

  1. Jelen jogegységi panasz eljárásban illetékfizetési kötelezettség nem merült fel az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján, mivel az eljárás megszüntetésére azért került sor, mert az eljárást megindító beadvány visszautasításának lett volna helye.
  2. Felszámítás (Pp. 81. § (1) bekezdés) hiányában a Kúria a Pp. 85. § (1) bekezdés alkalmazását, vagyis az I. rendű alperes perköltsége viseléséről szóló rendelkezést mellőzte.
  3. A végzés ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2023. október 9.

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró,
Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró,
Dr. Bartal Géza s.k. bíró,
Dr. Bartkó Levente s.k. bíró,
Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,
Dr. Cseh Attila s.k. bíró,
Dr. Darák Péter s.k. bíró,
Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,
Dr. Döme Attila s.k. bíró,
Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,
Dr. Hajnal Péter s.k. bíró,
Dr. Harangozó Attila s.k. bíró,
Dr. Kovács András s.k. bíró,
Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. bíró,
Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró,
Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró