2026

I.

C-525/23 Oti ügyben 2025. november 13-án hozott ítélet

A lakókörnyezet nem azonos a helyi építési szabályzat szerinti lakóövezettel. A lakókörnyezet egyrészről szűkebb kategória, mint a lakóövezet, mert az az érintett ingatlan közvetlen környezetét jelenti. Ugyanakkor tágabb jelentéstartalma is van, mert annak jellegéhez nem csak a falusias lakóövezetet, de az ingatlanok fizikai jellemzőit, azok típusát, elhelyezkedését, egymáshoz való közelségét, az ott élők számát, ott tartózkodását stb. értékelni kell a járművek jelentős zavaró hatásának meghatározásakor [2017. évi I. törvény (Kp.) 85. § (2) bek.; 1988. évi I. törvény (Kkt.) 14/A.

A nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás ütemekre bontásával a környezetvédelmi engedélyezési ügy nem veszti el a nemzetgazdaságilag kiemelt hatósági ügy jellegét. Összetartozó tevékenységnek az előzetes vizsgálati dokumentáció készítésének időpontjában ismert megkezdeni tervezett tevékenység számít [141/2018. (VII. 27.) Korm. rendelet, 1. § (1) bek.; 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet (Khvr.) 2. § (2) bek. e) pont].

A birtokvédelmi (birtokháborítási) perek a polgári bíróság hatáskörébe tartoznak [2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (1), (3) bek., 15. § (3), (5) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 7. § (8) bek., 20. § (3) bek. a) pont].

A tulajdonostársak közötti többlethasználati megállapodás esetén is irányadó az a vélelem, hogy a közös tulajdonban álló föld teljes területének vagy egy részének használatba vételére irányuló írásban megküldött ajánlatot elfogadottnak kell tekinteni az olyan tulajdonostárs esetében, akinek részére az ajánlat közlése lehetetlen, illetve meghiúsul, vagy az ajánlat elfogadására megszabott – 60 napnál nem rövidebb – határidőben nem nyilatkozott [2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 72. § (5) bek.].

A jogalkotói szándék, akarat feltárása során abból kell kiindulni, hogy az mindig meghatározott cél elérésére irányul, amelyben komplexen szerepet játszik nemcsak az adott jogszabály megalkotásának indoka, hanem a korábbi Korm. rendelet szabályai megváltoztatásának oka, továbbá a módosítás idején fennálló társadalmi–gazdasági körülmények is [Alaptörvény 28. cikk; 217/2022. (VI. 17.) Korm. rendelet (Rendelet) 2. § (1), (4) bek.].

Annak a ténynek az aggálytalan és bizonyított eldöntése, hogy a felperes által alkalmazott központi bevétel elszámolási rendszereiből származó adatok elegendőek-e a Tao tv. 1. § (2) bekezdése szerinti – felperest terhelő – bizonyítási kötelezettség igazolására, szakértői bizonyítást igényel [1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) 1. § (2) bek.; a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 3. § (3) bek., 37. § (1) bek. f) pont, 71. § (3) bek., 78. § (1)–(2) bek., 121. § (1) bek. a) pont; a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 237. §, 265.

Amennyiben az adózó a nyugta-, számlakibocsátási kötelezettségének nem tesz eleget a jogszabály által írt, az esetére irányadó időpontig, akkor a mulasztás bekövetkezik, függetlenül attól, hogy egy utóbbi időpontban gondoskodik a számlakibocsátásról; e vonatkozásban a mulasztásként való minősítés helyett a magatartás késedelmes teljesítésként való meghatározása nem lehetséges [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 159. § (1) bek., 163. § (1) bek. a) pont, 163. § (2) bek. b)–c) pont; 2017. évi CL. törvény (Art.) 220. §, 228. §].

Amennyiben a Kúria a Tao tv. 18. § (1) bekezdését értelmezve határozatában kimondta, hogy a transzferárazás elvi szinten „0” Ft-os ügyletre is alkalmazható lehet, és az adóhatóságot új eljárásra kötelezi, az adóhatóság nem tekinthet el a Tao tv. 18. § (1) bekezdés a) pontjának valamennyi alpontjában szereplő feltétel teljesülésének vizsgálata alól. Ennek során a vizsgált körülményekkel összefüggő tényállási elemeket is vizsgálhatja az Air. 129. § (3) bekezdése szerint [1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) 18. § (1) bek.; 2017. évi CLI. törvény (Air.) 129. § (4) bek.; 2017. évi I.

A munkaviszonyban álló szakszervezeti tisztségviselőt is terhelik a munkaviszonyból származó egyes kötelezettségek. Tisztségviselői tevékenysége körében is figyelemmel kell lennie a munkavállalótól elvárható követelményekre, illetve az őt munkavállalóként terhelő kötelezettségekre. E körben az Mt. 6–9. §-ában megfogalmazott általános magatartási követelmények esetében is irányadóak [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 6–9. §].