X. és mások Ausztria elleni ügye (19.010/07. sz. ügy)1
A kérelmezők két osztrák nő ("az első és a harmadik kérelmező"), akik stabil homoszexuális kapcsolatban élnek, és az egyikük fia ("a második kérelmező"). Az utóbbi házasságon kívül született 1995-ben, és az anyja (a harmadik kérelmező) kizárólagos szülői felügyeleti jogot gyakorol felette. A kérelmezők együtt élnek, és a két nő együtt gondoskodik a gyermekről.
Azzal a szándékkal, hogy jogi kapcsolatot létesítsenek az első kérelmező és a gyermek között, anélkül hogy megszüntetnék a kapcsolatot az anyjával, 2005 februárjában egy örökbefogadási megállapodásra jutottak, amelyet jóváhagyásra benyújtottak az illetékes kerületi bíróságra. Annak tudatában, hogy az Optk. vonatkozó rendelkezései értelmezhetők úgy is, hogy az kizárja egy homoszexuális pár egyik tagjának a másik élettárs általi örökbefogadását a vérszerinti szülővel fennálló kapcsolat megszüntetése nélkül, a kérelmezők azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az említett rendelkezések alkotmányellenességét, mert hátrányosan megkülönbözteti őket nemi irányultságukra tekintettel. Az Alkotmánybíróság 2005 júniusában a kérelmet mint elfogadhatatlant elutasította, minthogy a kerületi bíróság előtt az eljárás még folyamatban volt.
A kerületi bíróság 2005 októberében a megállapodás jóváhagyását megtagadta, úgy ítélve, hogy az Optk. az irányozza elő, hogy egy személy örökbefogadása esetén az örökbefogadó szülő az azonos nemű vérszerinti szülő helyébe lépjen, így az a vérszerinti szülő gyermekkel való kapcsolatát megszünteti. Az adott ügyben a gyermek első kérelmező általi örökbefogadása nem az apjával, hanem az anyjával fennálló kapcsolatot szüntetné meg. A kérelmezők fellebbezését a megyei bíróság a 2006 februárjában elutasította. A kerületi bíróság által kifejtetteken kívül megállapította, hogy bár osztrák jog nem adja pontos meghatározását a "szülők" fogalmának, mégis világosan két különböző nemű emberrel számol. Ahol – mint a jelen ügyben – a gyermeknek mindkét szülője megvan, nincs szükség egyikük örökbefogadó szülővel való felváltására. E tekintetben a bíróság az iratok alapján megállapította, hogy a gyermek rendszeres kapcsolatban állt az apjával. Nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a kérelmezők állítása szerint volt indok az apa örökbefogadáshoz való hozzájárulást megtagadó nyilatkozatának félretételére. A Legfelsőbb Bíróság 2006 szeptemberében a kérelmezők felülvizsgálati kérelmét elutasította, megállapítva, hogy egy gyermek saját anyjának nőnemű élettársa általi örökbefogadása jogilag lehetetlen. Úgy ítélte, hogy az Optk. vonatkozó rendelkezései nem keltik az alkotmányellenesség látszatát.
A kérelmezők – az Egyezmény 14. cikkére a 8. cikkel összefüggésben hivatkozva – azt sérelmezték, hogy hátrányosan megkülönböztették őket az első és a harmadik kérelmező nemi irányultságára tekintettel. Azt állították, hogy ésszerűen és tárgyszerűen nem igazolható, hogy lehetővé teszik az egyik fél gyermekének a másik általi örökbefogadását, ha heteroszexuális párok érintettek, akár házasok, akár nem, míg megtiltják az egyik fél gyermekének a másik általi örökbefogadását a homoszexuális párok esetén.
A Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban megerősítette, hogy a három kérelmező közötti kapcsolat a 8. cikk értelmében "családi élet"-nek minősül. Ezért esetükben az Egyezmény 14. cikke az Egyezmény 8. cikkével összefüggésben alkalmazható. (Az osztrák Kormányzat sem vitatta annak alkalmazhatóságát.)
A közelmúltban egy másik ügyben hozott ítéletében (Gas és Dubois Franciaország elleni ügye), a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy azonos nemű pár, amelyben az egyik fél örökbe akarja fogadni a másik gyermekét, anélkül hogy megszüntetné az anya jogi kapcsolatát a gyermekkel, nincs lényegileg azonos helyzetben egy házaspárral. A Bíróság nem látott okot arra, hogy eltérjen az abban az ügyben tett megállapításaitól. Megerősítette, hogy az Egyezmény nem kötelezi a tagállamokat, hogy adják meg az azonos nemű pároknak a házasságkötés lehetőségét. Amennyiben egy állam úgy dönt, hogy az azonos nemű pároknak a jogi elismerés egy másik eszközét biztosítja, bizonyos mérlegelési jogkört élvez pontos jogállásuk meghatározása tekintetében. Továbbá, a házasság különleges jogállást kölcsönöz azoknak, akik házasságra lépnek, így társadalmi, személyi és jogi következményekkel jár. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az első és a harmadik kérelmezők jelen ügyben nem voltak lényegileg azonos helyzetben egy házaspárral. Ennek következtében nem sértették meg az Egyezmény 14. cikkét az Egyezmény 8. cikkével a kérelmezők helyzetét egy házaspáréval összehasonlítva.
A Bíróság elfogadta, hogy a kérelmezők lényegileg azonos helyzetben vannak egy nem házas különnemű párral, amikor az egyik fél örökbe akarja fogadni a másik gyermekét. Az osztrák Kormány nem hivatkozott arra, hogy létezik egy különleges jogállás, amely megkülönbözteti a nem házas heteroszexuális párokat az azonos nemű pároktól, elismerve, hogy az azonos nemű párok elvileg éppúgy lehetnek alkalmas, illetve alkalmatlanok az örökbefogadásra, így a közös gyermekké fogadásra is, mint különnemű párok.
Az osztrák törvény lehetővé teszi a közös gyermekké fogadást a nem házas különnemű párok számára. A Optk. szerint egyének fogadhatnak örökbe, és az Optk. vonatkozó előírásai közül semelyik sem akadályozza, hogy egy nem házas heteroszexuális pár egyik tagja örökbefogadja élettársa gyermekét a nélkül, hogy ezzel megszüntetné a kapcsolatot élettársa és a gyermek között. Ezzel szemben a közös gyermekké fogadása egy azonosnemű pár számára jogilag lehetetlen. Az Optk. vonatkozó rendelkezése biztosítják, hogy bármely személy, aki örökbefogad valakit, az azonos nemű vérszerinti szülő helyébe lép. Minthogy az első kérelmező nő, élettársa gyermekének örökbefogadására csak úgy kerülhet sor, ha megszűnik a gyermek és az anyja közti családjogi kapcsolat. Az örökbefogadás ezért nem szolgálhat arra, hogy szülő-gyermek kapcsolatot hozzon létre az első kérelmező és a gyermek között az anyjával fennálló kapcsolata mellett.
A Bíróságot nem győzte meg az osztrák Kormányzat azon érve, hogy a kérelmezők kérelmét nemi irányultságuktól független érvekre tekintettel utasították el, és így a kérelmezők valójában a törvény absztrakt felülvizsgálatának elvégzésére kérték a Bíróságot. Az osztrák bíróság világossá tette, hogy a kérelmezők által az kívánt hatással járó örökbefogadás az Optk. alapján lehetetlen volt. Mind a kerületi bíróság, mind a megyei bíróság lényegében a kérelmezők által kért örökbefogadás jogi lehetetlenségére hivatkozott. Különösen nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy van-e indok az apa örökbefogadáshoz való hozzájárulást megtagadó nyilatkozatának félretételére. Ezzel szemben, a Megyei Bíróság aláhúzta, hogy a "szülők" kifejezés az osztrák családi jogban két különböző nemű személyt jelent, és hangsúlyozta a gyermek érdekét két különböző nemű szülővel való kapcsolata fenntartására. A Legfelsőbb Bíróság megerősítette, hogy a kérelmezők által kért örökbefogadás jogilag lehetetlen. Tekintettel arra, hogy következetesen az örökbefogadás jogi lehetetlensége állt az osztrák bíróságok érvelésének középpontjában, ez megakadályozta őket abban, hogy bármely értelmes módon vizsgálják, vajon az örökbefogadás a gyermek érdekében áll-e. Ezzel szemben egy nem házas különnemű pár esetén meg kellett volna megvizsgálni, hogy az örökbefogadás a gyermek érdekeit szolgálja-e. Következésképpen a kérelmezőket közvetlenül érintette az jogi helyzet, amelyet sérelmeztek. Továbbá, mivel a 8. cikk alkalmazásában együtt élvezték a "családi életet", mindhárman hivatkozhattak arra, hogy az állítólagos jogsértés áldozatai.
Az első és a harmadik kérelmezők és egy nem házas különnemű pár közötti eltérő bánásmód nemi irányultságukon alapult. Az ügyet ezért meg kell különböztetni Gas és Dubois Franciaország elleni ügyétől, amelyben a Bíróság úgy találta, hogy nem volt nemi irányultságon alapuló különböző bánásmód egy nem házas különnemű és azonos nemű pár között, minthogy a francia jog szerint a közös gyermekké fogadás egyikük számára sem volt lehetséges.
Az Egyezmény 8. cikke alapján nincs olyan kötelezettség, amely alapján a közös gyermekké fogadás jogát ki kellene terjeszteni a nem házas párokra is. Tekintettel azonban arra, hogy az osztrák jog lehetővé a közös gyermekké fogadást nem házas különnemű párok számára, a Bíróságnak meg kellett vizsgálni, hogy e jog elutasítása a (nem házas) azonos nemű pároktól törvényes célt szolgál-e, és arányos-e e céllal.
Az osztrák bíróságok és a Kormányzat azzal érveltek, hogy az osztrák örökbefogadási jog célja egy biológiai család újjáteremtése. A Bíróság elfogadta, hogy a hagyományos értelemben vett család védelme elvileg jogos ok, amely igazolhatja az eltérő bánásmódot, miként a gyermek érdekeinek védelme is. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azonban, olyan esetekben, amikor nemen vagy nemi irányultságon alapuló eltérő bánásmódról van szó, a Kormányzatnak, ki kell mutatnia, hogy e különbség szükséges volt a cél eléréséhez. Az osztrák Kormányzat nem szolgáltatott semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy hátrányos lenne, ha egy gyermeket azonos nemű pár nevelne fel, vagy jogi szempontból két anyja vagy két apja lenne. Sőt, az osztrák jog szerint az egy személy (ideértve egy homoszexuálist is), számára is lehetséges az örökbefogadás. Ha bejegyzett élettársa volt az utóbbinak bele kellett egyeznie az örökbefogadásba. A törvényalkotó tehát elfogadta, hogy a kisgyerek egy azonos nemű párkapcsolatra épülő családban is felnőhet, és hogy ez nem káros a gyermekre. Továbbá, a Bíróság érvényesnek találta a kérelmezők azon érvét, hogy az azonos nemű párkapcsolatra épülő családok de facto léteztek, de megtagadták a jogi elismerés és védelem elnyerésének lehetőségét. Ezek a megfontolások komoly kétség vetettek fel az azonos nemű párok általi közös gyermekké fogadás abszolút tilalmának arányossága tekintetében.
Az osztrák Kormányzat azzal is érvelt, hogy az európai államok között nincs egyetértés az azonos nemű párok általi közös gyermekké fogadás tekintetében, és ennek következtében az államot széles mérlegelési jogkör illeti meg e kérdés szabályozása tekintetében. A Bíróság előtt azonban nem az azonos nemű párok általi közös gyermekké fogadás általános kérdése vetődött fel, hanem a nem házas különnemű és azonos nemű párok közötti eltérő bánásmód volt az ilyen típusú örökbefogadás tekintetében. Következésképpen az Európa Tanácsnak csak azt a tíz tagállamát, amely lehetővé tette a nem házas párok számára a közös gyermekké fogadást, lehet összehasonlítási alapnak tekinteni. E csoporton belül a hat állam kezeli a heteroszexuális párokat és az azonos nemű párokat ugyanolyan módon, míg négy helyezkedett ugyanarra az álláspontra, mint Ausztria. A szűk minta nem tette lehetővé, hogy egy lehetséges egyetértésre következtessenek az európai államok között.
Összegezve, a Bíróság úgy találta, hogy a Kormányzat elmulasztotta meggyőző indokát adni, hogy az azonos nemű párok általi közös gyermekké fogadás kizárása, míg ezt a lehetőséget a nem házas különnemű pároknak biztosítják, szükséges a hagyományos értelemben vett család és a gyermek érdekeinek védelméhez. A különbségtétel tehát diszkriminatív; ennek megfelelően az Egyezmény 14. cikkét a 8. cikk tekintetében megsértették.
A Bíróság a kérelmezők javára összesen 10.000,-Euro nemvagyoni kártérítést ítélt meg.
1Az ítéletet a Nagykamara 2013. február 19-én hozta. Az ítéletnek a jogsértést megállapító részéhez Casadevall, Ziemele, Kovler, Jočiené, Sikuta, De Gaetano és Sicilianos bíró közös különvéleményt csatolt.