S. H. és mások Ausztria elleni ügye (57813/00. sz ügy)
A kérelmezők meddőségben szenvedő házaspárok, akik olyan orvosilag támogatott nemzési technikákat kívánnak használni, amelyeket az osztrák jog nem engedélyez.
S.H. termel ugyan petesejteket, de elzáródott petevezetéke miatt természetes módon nem tud teherbe esni, és a férje, D. H. terméketlen. Egészségügyi állapotukból adódóan csak egy harmadik személytől származó hímivarsejtekkel végzett méhen kívüli megtermékenyítés tenné lehetővé számukra, hogy olyan gyermekük legyen, akinek legalább az egyikük a genetikai szülője. H. E.-G.. agonadizmusban szenved, ami esetében azt jelenti, hogy nem termel petesejteket, míg férje, M. G. termel nemzésre alkalmas hímivarsejteket. Csak egy harmadik személytől származó petesejttel végzett méhen kívüli megtermékenyítés tenné lehetővé számukra, hogy olyan gyermekük legyen, akinek legalább az egyikük a genetikai szülője. Azonban mindkét lehetőséget kizárta az osztrák Mesterséges megtermékenyítésről szóló törvény, amely megtiltja a hímivarsejtek adományozását testen kívüli megtermékenyítéshez és a petesejtek adományozását általában. Ugyanakkor a törvény lehetővé tesz más támogatott nemzési technikákat, különösen a házastársaktól vagy együtt élő partnerektől származó petesejt és hímivarsejtek felhasználásával végzett testen kívüli megtermékenyítést (homológ módszer), és - kivételes körülmények között - hímivarsejtek adományozását a testen belüli megtermékenyítéshez.
S. H. és H. E.-G. 1998 májusában kérelmet nyújtott be az osztrák Alkotmánybírósághoz a Mesterséges megtermékenyítésről szóló törvény vonatkozó rendelkezéseinek felülvizsgálata iránt. Az Alkotmánybíróság 1999. októberében úgy találta, hogy beavatkoztak a kérelmezők családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogába, de ez igazolt volt, mert a rendelkezéseknek el kell kerülniük az olyan szokatlan személyes kapcsolatok kialakítását, mint amikor például a gyermek egynél több biológiai anyja (egy genetikai, és egy, aki kihordja). A nők kizsákmányolását is el kellett kerülniük, minthogy nyomást gyakorolhatnak egy gazdaságilag hátrányos helyzetű nőre, hogy petesejtet adományozzon valakinek, aki egyébként nem lenne abban a helyzetben, hogy megengedhesse magának az testen kívüli megtermékenyítés annak érdekében, hogy saját gyermeke legyen.
A kérelmezők azt sérelmezték, hogy a petesejt és hímivarsejt testen kívüli megtermékenyítéshez való adományozásának tilalma megsértette az Egyezmény 8. cikkében biztosított, a családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogukat, és az olyan párokhoz képest eltérő bánásmód, akik orvosilag támogatott nemzési technikákat akartak használni, de nem volt szükségük petesejtek vagy a hímivarsejtek adományozására az testen kívüli megtermékenyítéshez, hátrányos megkülönböztető bánásmódnak minősül, megsértve az Egyezmény 14. cikkét.
A 8. cikk alkalmazhatósága tárgyában nem volt vita a felek között. A Bíróság egyetértett, úgy ítélve, hogy a 8. cikk védi egy pár jogát, hogy gyermeke születhessen és e célból éljen az orvosilag támogatott megtermékenyítéssel, mint olyan választást, amely a magán- és családi élet kifejezése.
Az osztrák Mesterséges megtermékenyítésről szóló törvény vonatkozó rendelkezései azt a kérdést vetették fel, vajon az Államot terheli-e cselekvési kötelezettség, hogy lehetővé tegye a mesterséges megtermékenyítés egyes formáit. A Bíróság azonban ésszerűnek találta az ügyet úgy megközelíteni, mint a kérelmezők családi életének tiszteletben tartásához való jogába való állami beavatkozást. A kérelmezőket az osztrák bíróságok előtt sikertelenül támadott törvény alkalmazása révén megakadályozták bizonyos mesterséges megtermékenyítési technikák használatában.
Az tehát nem volt vitatott, hogy a szóban forgó tilalom „törvényben meghatározott” volt. Ami az Állam mérlegelési jogkörét illeti a mesterséges megtermékenyítés ügyének szabályozásában, a Bíróság észlelte, hogy manapság egyértelmű irányvonal az Európa Tanács tagállamainak jogalkotásában az ivarsejtek testen kívüli megtermékenyítés céljából történő adományozásának lehetővé tétele. E feltörekvő európai konszenzus azonban nem bevett elveken alapul, hanem a jog egy rendkívül dinamikus területének egy fejlődési szakaszát tükrözi, és így döntően nem szűkítette az Állam mérlegelési jogkörét. A Bíróság ezért úgy ítélte meg, hogy az Ausztriának adott mérlegelési jogkörnek szélesnek kell lennie, tekintettel arra, hogy a testen kívüli megtermékenyítés használata - idején az osztrák bíróság döntése idején, és továbbra is - a érzékeny etikai kérdéseket vet fel a gyorsan változó tudományos fejlődéssel a háttérben.
A Bíróság észlelte, hogy az osztrák jogalkotó nem zárta ki teljesen a mesterséges megtermékenyítést, mert lehetővé tette a homológ technikák használatát. Az osztrák Alkotmánybíróság megállapításaival összhangban, a jogalkotó megpróbálta összeegyeztetni egyrészt az orvosilag támogatott nemzés elérhetővé tétele iránti igényt, másrészt pedig a társadalom széles rétegeiben meglévő, a modern reproduktív orvoslás szerepét és lehetőségeit illető nyugtalanság között.
Az osztrák jogalkotó biztosítékokat iktatott be, hogy csökkentse a petesejt adományozáshoz kapcsolódó kockázatokat, ez a gazdaságilag hátrányos helyzetű nők kizsákmányolásához vezethet és a nőkre nyomást gyakorolhatnak, hogy több petesejtet termeljenek, mint amennyi szükséges. Továbbá, a szokatlan családi kapcsolatok, amelyek nem követik a közvetlen biológiai kapcsolaton alapuló tipikus szülő-gyermek kapcsolatot, nem ismeretlenek az Európa Tanács tagállamai jogrendjében, és az örökbefogadás megfelelő jogi keret az ilyen minden államban ismert kapcsolatok számára. A Bíróság ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy az anyaság felosztása a genetikai anya és aközött, aki a gyermeket kihordja, jelentősen eltér az örökbefogadó szülő és örökbefogadott gyermek kapcsolatától. A jogalkotót tehát különösen a polgári jog azon alapelve fenntartásának célja vezette, hogy az anya személye mindig biztos, és az, hogy elkerülje annak lehetőségét, hogy két nő is ugyanazon gyermek biológiai anyjának állíthassa magát. A Bíróság azt is észlelte, hogy minden vonatkozó, európai szintű jogi eszköz vagy hallgat a petesejtek adományozásának kérdéséről, vagy - az Európai Unió emberi sejtek adományozásával kapcsolatos biztonsági előírásokról szóló irányelve - kifejezetten az érintett Államra bízta annak eldöntését, hogy használhatók-e az ivarsejtek.
Ami a hímivarsejtek testen kívüli megtermékenyítéshez történő adományozásának a tilalmát illeti, igaz, hogy az ilyen típusú mesterséges megtermékenyítés olyan két technikát kapcsol össze, amelyet az osztrák jogszabályok értelmében önmagukban megengedettek. Továbbá, a Kormányzat néhány érve a testen kívüli megtermékenyítéshez történő ivarsejt-adományozás tilalma védelmében csak a petesejt-adományozás tilalma esetében alkalmazható. Továbbra is fennmarad azonban az az alapvető aggály, hogy egy erősen technikai jellegű orvosi folyamatba harmadik személyek közreműködését is magába foglaló ivarsejt-adományozás összetett etikai kérdéseket felvető, vitatott kérdés az osztrák társadalomban, amelyek tekintetében még nincs egyetértés.
Az a tény, hogy az osztrák jogalkotó, noha megtiltja az adományozott hímivarsejtek vagy petesejt testen kívüli megtermékenyítéshez való felhasználását, de nem zárja ki hímivarsejtek adományozását a testen kívüli mesterséges megtermékenyítéshez azt mutatja, hogy az ügyhöz körültekintően közelítettek, igyekezve összeegyeztetni a társadalmi valóságot annak alapelvi megközelítésével. Az osztrák jog továbbá nem tiltotta, hogy a meddőség kezelése érdekében külföldre utazzanak, olyan országba, ahol olyan mesterséges megtermékenyítési technikákat használnak, amelyeket Ausztriában nem engedélyeznek.
A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy Ausztria az adott időpontban nem lépte túl a rendelkezésére álló mérlegelési jogkörét, sem a mesterséges megtermékenyítés céljából történő petesejt-adományozás, sem a testen kívüli megtermékenyítés céljából történő hímivarsejt-adományozás tilalma tekintetében; ezzel összhangban a kérelmezők ügyében az Egyezmény 8. cikkét nem sértették meg.
Ugyanakkor, a Bíróság rámutatott, hogy az osztrák Alkotmánybíróság 1999-es, a kérdéses tilalmat fenntartó határozatában kimondta, hogy a jogi szabályozás az orvosi kutatások akkori állását és az akkori társadalmi egyetértést tükrözi. E kritériumok fejlődésnek lehetnek kitéve, amelyek a hazai bíróság döntése szerint a jogalkotónak a jövőben figyelembe vennie. Az osztrák Kormányzat nem utalt arra, hogy a hatóságok nyomon követnék a szabályozásnak ezt a vetületét. Bár a kérelmezők esetében nem talált jogsértést, a Bíróság kiemelte, hogy a mesterséges megtermékenyítés területén különösen dinamikus tudományos és jogi fejlődés zajlik, amelyet a tagállamoknak figyelemmel kell kísérniük.