Engel Zoltán Magyarország elleni ügye (46857/06.)

Engel Zoltán Magyarország elleni ügye (46857/06. számú ügy)1

Engel Zoltánt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, mert 2003. májusában fegyveres rabláson kapták rajta, és a rendőrséggel való lövöldözés során egy rendőrt lelőtt, egy másikat megsebesített. Az őt ért lövések miatt csípőtől lefelé lebénult. Azóta 100%-os rokkant, inkontinenciával küzd, és kerekes székben közlekedik.

2006. február 25-e és 2006. december 15-e között előzetes őrizetben tartották a szegedi börtönben. Elmondása szerint csak úgy tudott tisztálkodni illetve szükségletét elvégezni, ha cellatársai segítettek neki. Rokkantsága és inkontinenciája miatt társai zaklatták, és ezért a szabad levegőn való tartózkodásokban sem tudott részt venni. Ráadásul a börtön udvarának göröngyös felszíne alkalmatlan volt a kerekesszékkel való közlekedésre. Különösen veszélyes fogolyként szállításkor kezét övéhez bilincselték, az autóban biztonsági öv nélkül szállították, és csak fejét az ajtónak szegve tudta magát megtartani. Az autóba való ki- és beszálláskor rendszeresen övénél fogva rángatták, volt hogy a földre esett, ezzel sérüléseket szerezve. Egy alkalommal, amikor Budapestre hozták tárgyalásra, 5 órát várakozott a cellában, nem kapott vizet és nem tudta kicserélni pelenkáját. Ráadásul az autóban egy kanyarban kiesett a tolószékéből, és a fennmaradó utat az autó padlózatán tette meg övéhez bilincselt kezével a teste alatt. Másnap orvosi ellátást kért de azt a választ kapta, hogy csak a rákövetkező héten lesz rá mód. Panaszt tett az ügyészségen, de a nyomozást bizonyíték hiányában felfüggesztették. A börtönorvosi szolgálata szerint Engel magas vérnyomásban, túlsúlyban, kétoldali végtagbénulásban és vizelettartási problémában szenved. Speciális büntetőintézetbe való áthelyezését már korábban javasolták, de ténylegesen csak 2006. december15-én került át másik börtönbe, rokkant foglyoknak fenntartott speciális zárkába. A Bíróság kiemelte, hogy a végtagbénulásban szenvedő kérelmező cellatársaira volt utalva WC használatban, tisztálkodásban és öltözködésben a szegedi börtönben töltött periódus egésze alatt, nevezetesen 2005. február 25. és 2006. december 15. között.

A Kormány nem vitatta a kérelmező panaszát a 2006 augusztusát megelőző időszak tekintetében. A Bíróság különösen azt kifogásolta, hogy a kérelmezőt az autóba betéve és onnan kivéve rángatták, tolószékét a mozgó járműben nem rögzítették. Különösen veszélyes fogolyként kezének megbilincselése fokozta a szállításakor elviselendő nehézségeket. Továbbá a Bíróság úgy találta, hogy a kérelmező állítólagos esése utáni megkésett orvosi segítség nem egyeztethető össze a magyar hatóságok azon kötelességével, hogy bármely, a bánásmód tekintetében előterjesztett panaszt hatékonyan ki kell vizsgálni.

A Bíróság ezért úgy találta, hogy a kérelmező megalázó bánásmódnak volt kitéve a szegedi börtönben töltött teljes idő alatt, átszállítása 2006. december 15-én a szükségleteinek megfelelő intézménybe túl késői volt, így az Egyezmény 3. cikkét megsértették. A Bíróság a kérelmezőnek 12.000,-Euró összegű nem vagyoni kártérítést ítélt meg.

1Az ítélet 2010. augusztus 20-án vált véglegessé.