DMD Group a. s. Szlovákia elleni ügye (19334/03. sz. ügy)1
A kérelmező egy részvénytársaság, amely 1998. szeptemberében a Martin-i Kerületi Bíróság előtt egy nagyobb fegyvergyártó cég ellen eljárást indított 2.900.000,-Euro értékű pénzkövetelés behajtása iránt. A végrehajtási eljárás során az adós ingatlanvagyonát és bizonyos értékpapírjait lefoglalták és átadták a végrehajtást kérőnek. A kérelmező 1999. áprilisában a végrehajtási eljárás megszüntetését kérte, tekintettel arra, hogy követelése megtérült. A Kerületi Bíróság újonnan kinevezett elnöke azonban az ügyet 1999. június 30-án – igazgatási jogkörében eljárva – az általa vezetett tanácsra osztotta át, és még ugyanezen a napon megállapította, hogy a kérelmező igényének kielégítése az értékpapírok eladása révén jogszabálysértő volt, majd megszüntette az eljárást; a határozat ellen fellebbezésnek nem volt helye.
A kérelmező alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben – többek között – azt sérelmezte, hogy a Kerületi Bíróság elnöke megsértette a törvény által létrehozott bírósághoz való jogát azáltal, hogy az ügyet magára osztotta. Azt is állította, hogy a Kerületi Bíróság 1999-es Ügyelosztási Rendjének gyakori módosítása az ügyek kiosztásának és átosztásának folyamatát ellenőrizhetetlenné és átláthatatlanná tette. az Alkotmánybíróság 2003. januárjában megállapította, hogy az Alkotmány 48. cikkének 1. §-át (amely kimondja, hogy senkit nem lehet törvényes bírájától elvonni) nem sértették meg. Nevezetesen arra a következtetésre jutott, hogy az átosztásra a Kerületi Bíróság 1999-es Ügyelosztási Rend módosításával összefüggésben került sor, a végrehajtási eljárással kapcsolatos ügyek egyenlő elosztásának biztosítása érdekében, a vonatkozó szabályoknak megfelelően.
1999. március 1-je és július15-e között összesen 348 ügyet osztottak át a Kerületi Bíróság különböző tanácsai között; ebből 49-et a Kerületi Bíróság elnöke által vezetett tanácsra. A Kerületi Bíróság ezt követően is módosította az Ügyelosztási rendet, 1999. júniusi, augusztusi és októberi hatállyal. Bár erre törvény nem kötelezte, a módosításokról mindig értesítette a megyei bíróságot is.
A kérelmező az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésére hivatkozással azt sérelmezte, hogy a Kerületi Bíróság elnök magára osztotta az ügyet, és ugyanazon a napon el is döntötte, ezáltal megfosztva a kérelmezőt attól a lehetőségtől, hogy ezt kifogásolja. A kérelmező többek között azt állította, hogy a Kerületi Bíróság elnök politikai okokból avatkozott be az ő ügyébe, gazdasági csoportok hatalmi harcával összefüggésben.
A Bíróság megállapította, hogy ha a bíróság irányításában a bírósági és igazgatási feladatok összefonódnak - mint a kérelmező ügyében azáltal, hogy a Kerületi Bíróság elnöke magára osztotta át a kérelmező ügyét és, ugyanazon a napon el is döntötte - a jogi szabályozásnak különösen egyértelműnek kell lennie, és világos biztosítékokra van szükség a visszaélések elkerülése érdekében. Az alkalmazandó szabályok azonban messze nem voltak kimerítő jellegűek: azon kívül, hogy egyszerűen leszögezte, hogy a munka elosztását az éves Ügyelosztási Rend határozza meg és a bírák helyettesítésére és cserélődésére tekintettel biztosította a változtatások lehetőségét, a bírósági Ügyelosztási rend tárgyában nem volt más törvényi szabályozás az adott időszakban. Valójában a bíróság elnökének jelentős mozgásteret hagytak ebben a kérdésben. Ezt mutatja az Ügyelosztási Rend Kerületi Bíróságon 1999-ben végrehajtott módosításainak száma, amelyet, úgy tűnik, bármilyen konkrét biztosíték nélkül fogadtak el. Még az sem volt követelmény, hogy az ilyen módosításokat be kell jelenteni a felettes bírósághoz. Továbbá, a kérelmező ügyének átosztására inkább személyre szabott rendelkezéssel, mint általános átszignálás útján került sor. Mivel a Kerületi Bíróság elnökének
bírói jogkörben meghozott döntése ellen fellebbezésnek nem volt helye, a kérelmezőnek nem adtak lehetőséget arra, hogy kifogást emeljen és ezzel megakadályozták, hogy a Kerületi Bíróság elnöke ellen esetleg elfogultsági kifogást terjesszen elő.
A Bíróság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező ügyének átosztása a Kerületi Bíróság elnökére nem volt összeegyeztethető a kérelmezőnek a törvény által létrehozott bírósághoz fűződő jogával, és megsértette az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését, ezért a kérelmezőnek 4.000,-Euro nemvagyoni kártérítést ítélt meg.
1Az ítélet 2010. május 5-én vált véglegessé.