CIPRUS TÖRÖKORSZÁG ELLENI ÜGYE (25781/94.)

Nyomtatóbarát változat

CIPRUS TÖRÖKORSZÁG ELLENI ÜGYE*
A 2001. MÁJUS 10-ÉN KELT ÍTÉLET


Az Emberi Jogok Európai Bírósága Nagykamarája kimondta, hogy a Ciprus által előterjesztett kérdések tekintetében Törökország felelősséggel tartozik az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény alapján.

A Bíróság az alábbi tizennégy esetben állapította meg az Egyezmény megsértését (a részletekről lásd az "Ítélet lényege" című részt):

Az eltűntnek nyilvánított görög ciprióták és családjaik

- az Egyezmény 2. cikkének (élethez való jog) folyamatos megsértése, amennyiben az alperes állam hatóságai nem folytattak hatékony vizsgálatot az életüket fenyegető körülmények között eltűnt görög ciprióták sorsára és tartózkodási helyére vonatkozóan;
- az Egyezmény 5. cikkének (szabadsághoz és biztonsághoz való jog) folyamatos megsértése, amennyiben a török hatóságok nem folytattak hatékony vizsgálatot azon görög ciprióták sorsára és tartózkodási helyére vonatkozóan, akikről bizonyítható módon állítják, hogy eltűnésükkor a török hatóságok tartották fogva őket;
- az Egyezmény 3. cikkének (kínzás tilalma) folyamatos megsértése, amennyiben a török hatóság hallgatása az eltűnt személyek családja felé olyan súlyosnak minősül, hogy azt embertelennek lehet minősíteni.

A kilakoltatott személyek lakóhelye és javai

- az Egyezmény 8. cikkének (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) folyamatos megsértése, mivel a hatóságok nem engedélyezték a kilakoltatott görög ciprióták számára, hogy visszatérjenek észak-ciprusi lakóhelyükre;
- az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke (tulajdon védelme) folyamatos megsértése, mivel az Észak-Cipruson tulajdonnal rendelkező görög cipriótáktól megtagadták, hogy javaikhoz jussanak, azokat használják vagy tulajdonhoz való joguk sérelme miatt kártalanításban részesüljenek;
- az Egyezmény 13. cikke (hatékony jogorvoslathoz való jog) megsértése, amennyiben azok a görög ciprióták, akik nem Észak-Cipruson élnek, nem élhettek jogorvoslattal az Egyezmény 8. cikke és az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke által biztosított jogaik sérelmét eredményező döntések ellen.

Az Észak-Ciprushoz tartozó Karpas régióban élő görög ciprióták életkörülményei

- az Egyezmény 9. cikke (gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság) megsértése az Észak-Cipruson élő görög ciprióták tekintetében, mivel a mozgásszabadságukra vonatkozó korlátozások csökkentették annak lehetőségét, hogy eljussanak vallási szent helyeikre és egyéb szempontból részt vegyenek a vallási életben;
- az Egyezmény 10. cikke (véleménynyilvánítás szabadsága) megsértése az Észak-Cipruson élő görög ciprióták tekintetében, amennyiben az általános iskoláiknak szánt tananyagot túlzott mértékű cenzúrának vetették alá;
- az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke (tulajdon védelme) megsértése az Észak-Cipruson élő görög ciprióták tekintetében, amennyiben amikor véglegesen elhagyták ezt a régiót, tulajdonuk tiszteletben tartásához való jogukat nem garantálták, és halál esetében az elhunyt déli területen lakó szüleinek öröklési jogát nem ismerték el;
- az Első kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikke (oktatáshoz való jog) megsértése az Észak-Cipruson élő görög ciprióták tekintetében, amennyiben nem részesülhettek megfelelő középfokú oktatásban;
- az Egyezmény 3. cikke megsértése, amennyiben az észak-ciprusi Karpas régióban élő görög ciprióták olyan fokú diszkriminációt szenvedtek el, amelyet megalázó bánásmódnak lehet minősíteni;
- az Észak-Cipruson élő görög ciprióták esetében az Egyezmény 8. cikkében garantált, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog megsértése;
- az Egyezmény 13. cikke megsértése, mivel az Észak-Cipruson élő görög ciprióták gyakorlatilag nem rendelkeztek jogorvoslati lehetőséggel a hatóság döntései ellen, amellyel beavatkoztak az Egyezmény 3., 8., 9. és 10 cikke, valamint az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. és 2. cikke által garantált jogaik gyakorlásába.

Az Észak-Cipruson élő török ciprióták jogai

- az Egyezmény 6. cikke (tisztességes tárgyaláshoz való jog) megsértése, mivel a joggyakorlat szerint katonai bíróságok ítélkeztek civilek felett.
A Bíróság emellett számos panasz esetében úgy ítélte meg, hogy nem sértették meg az Egyezmény következő cikkeit: 4. cikk (rabszolgaság és kényszermunka tilalma), 11. cikk (gyülekezés és egyesülés szabadsága), 14. cikk (megkülönböztetés tilalma), 17. cikk (joggal való visszaélés tilalma) és 18. cikk (jogkorlátozás alkalmazásának megszorítása) összefüggésben az előbbiekben említett rendelkezésekkel. Néhány további panasz esetében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy nincs helye vizsgálni a felvetett kérdést.
Ezen felül a Bíróság megállapította, hogy az ügy jelenlegi szakaszában nincs helye az Egyezmény 41. cikke (igazságos elégtétel) vizsgálatának.

A tényállás lényege

Az ügy Ciprus északi részén uralkodó helyzetre vonatkozik, amióta is Törökország 1974 júliusában és augusztusában hadműveleteket hajtott végre ott, és a szigeten azóta életben lévő megosztottságára. E tekintetben Ciprus azt állítja, hogy Törökország az ellene benyújtott korábbi ciprusi panaszok, és az ezek nyomán az Emberi Jogok Európai Bizottsága által elfogadott két jelentés óta is folyamatosan megsérti az Egyezményt Észak-Cipruson.
Az Egyezmény szervei előtt Ciprus azt állítja, hogy az Egyezményben foglalt jogok tekintetében Törökországot terheli felelősség, az Észak-ciprusi Török Köztársaság (ÉCTK) 1983 novemberében történt egyoldalú kikiáltása, és az ÉCTK alkotmányának 1985 májusában történt elfogadása ellenére. Ciprus állítása szerint az ÉCTK illegális képződmény a nemzetközi jog alapján és kiemeli, hogy a nemzetközi közösség elítélte az ÉCTK megalakítását. Törökország ugyanakkor állítja, hogy az ÉCTK alkotmányos és demokratikus állam, amely politikailag független minden más szuverén államtól, beleértve Törökországot is. Ezért úgy véli, hogy a Ciprus által megfogalmazott panaszok tekintetében kizárólag az ÉCTK-t lehet felelősségre vonni, és Törökország nem tehető felelőssé a panaszok alapját képező, és az Egyezményt sértő döntések vagy mulasztások miatt.

Az ítélet lényege

A panasz

A Bíróság előtt Ciprus az Egyezmény 1. (kötelezettség az emberi jogok tiszteletben tartására), 2., 3., 4., 5., 6., 8., 9., 10., 11., 13., 14., 17., 18. cikkeinek, valamint az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. és 2. cikkeinek megsértését állítja. Ciprus szerint az említett cikkek megsértése az alperes állam gyakorlatának következménye.

A panaszban foglalt állítások a következőkre vonatkoznak:

a) Az eltűntnek nyilvánított görög ciprióták és családjaik

Az eltűnt görög cipriótákkal kapcsolatban, Ciprus azt állítja, hogy azok számára, akiket még mindig Törökország tart fogságban, ez a fogva tartás 4. cikkben tiltott rabszolgaság vagy kényszermunka egy formáját jelenti, és egyben az 5. cikkben garantált szabadsághoz és biztonsághoz való joguk súlyos sérelmét. Ezen kívül Ciprus azt állítja, azzal, hogy Törökország nem folytatott vizsgálatot ezen, az életüket fenyegető körülmények között eltűnt személyek eltűnésével és tartózkodási helyével kapcsolatban, megsértette a 2. és az 5. cikket.
Az eltűnt személyek családjával kapcsolatban Ciprus elsősorban a 3., 8. és 10. cikkek sérelmére hivatkozik, mivel a török hatóságok egyetlen esetben sem szolgáltak információval az eltűnt személyek sorsával kapcsolatban.

b) A kilakoltatott személyek lakóhelye és javai

Ciprus elsősorban a 8. cikkre (folyamatosan megtiltották a görög ciprióták számára, hogy felkeressék otthonukat és családjukat Észak-Cipruson, török kolóniák létrehozása Ciprus északi részén a régió demográfiai és kulturális környezetének semmibevételével), az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkére (megtagadták, hogy e személyek tulajdonukhoz jussanak, illetve használják tulajdonukat, nem kártalanították őket, illetve megfosztották tulajdonuktól), a 13. cikkre (a kilakoltatottaknak nem volt lehetőségük jogorvoslatra az Egyezmény 8. cikke és az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke megsértésével hozott döntések ellen), valamint a 14. cikkre hivatkozik az előbbiekkel összefüggésben (diszkrimináció a görögökkel és a görög cipriótákkal szemben, elsősorban ami a tulajdon tiszteletben tartását illeti). Ciprus emellett hivatkozik a 3. cikkre (rossz bánásmódban megnyilvánuló diszkrimináció a görögökkel és a görög cipriótákkal szemben) és a 17. (joggal való visszaélés tilalma), valamint a 18. cikkre (jogok korlátozásának korlátai).

c) Az Észak-Ciprushoz tartozó Karpas régióban élő görög ciprióták életkörülményei

Ami a Karpasban élő görög cipriótákat illeti, Ciprus elsősorban a 2. cikkre (megfelelő orvosi ellátás megtagadása), a 3. cikkre (diszkriminatív bánásmód, különösen az idős személyek vonatkozásában, mivel a korlátozások és kényszerítő módszerek, amelynek őket alávetették, embertelen és megalázó bánásmódnak minősülnek), az 5. cikkre (biztonságot ért fenyegetések, és a hivatalos megelőző intézkedések hiánya), a 6. cikkre (nem biztosított a független és pártatlan bíróság előtti méltányos eljárás, amely a személyek polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában döntött volna), a 8. cikkre (beavatkozás a magán- és családi élet, a lakás valamint a levelezés tiszteletben tartásához való jogba), a 9. cikkre (beavatkozás a vallásszabadság gyakorlásának jogába, amennyiben korlátozták a mozgás és a vallási helyekre való eljutás szabadságát), a 10. cikk (az iskolai tananyagok túlzott mértékű cenzúrázása és a görög nyelvű könyvek és sajtótermékek behozatalának korlátozása), a 11. cikkre (kétoldalú vagy több közösség közti találkozókon vagy rendezvényeken való részvétel lehetőségének korlátozása), a 13. cikkre (hatékony jogorvoslat hiánya), és a 14. cikkre (faji, vallási és nyelvi alapú diszkrimináció) hivatkozik, valamint az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkére (az elhunyt görög ciprióták, és Észak-Ciprust végleg elhagyó személyek tulajdonjogának tiszteletben tartásának megsértése) és 2. cikkére (a görög cipritóták gyermekei számára a középfokú oktatási intézmények létrehozásának megtagadása).

d) Az Észak-Cipruson élő török ciprióták- ideértve a cigány közösség tagjait is - jogai

A ÉCTK-rendszerrel szembehelyezkedő török cipriótákkal kapcsolatban Ciprus elsősorban az 5. (önkényes letartóztatás és fogva tartás), a 6. (katonai bíróság előtti eljárás), 8. (zaklatás és harmadik személyek által végrehajtott támadások), 10. (görög nyelvű újságok betiltása és a szólásszabadsághoz való jogba történő beavatkozás) és a 11. cikk (görög cipriótákkal való szabad egyesülés tilalma), valamint az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke (Ciprus déli részére való visszatérésük megakadályozása) megsértésére hivatkozik. Az Észak-Ciprusok élő cigány közösséggel való bánásmód miatt Ciprus hivatkozik továbbá a 3., az 5., a 8. és a 13 cikk, valamint az Első kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkének megsértésére.

A Bíróság döntése

Előzetes kérdések

A Bíróság egyhangúlag kimondta, rendelkezik hatáskörrel a Törökország által a Bizottság előtti eljárásában előzetesen felhozott kifogások vizsgálatára, amelyeket a Bizottság az érdemi kérdésekkel együtt javasolt tárgyalni. A Bíróság annak ellenére döntött így, hogy Törökország e kérdéseket nem vetette fel a Bírósághoz beterjesztett beadványában, és a 2000. szeptember 20-án tartott meghallgatáson sem ismételte meg őket.
A Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy a kérelmező kormány jogosult a kérelem beterjesztésére, mivel a Ciprusi Köztársaság Ciprus egyetlen legitim kormánya. A kormánynak ezen kívül megvan a legitim jogi érdeke a kérelem érdemi vizsgálatára, mivel az Európa Tanács Miniszteri Tanácsának egyetlen határozata, amelyet a Bizottság korábbi jelentései alapján hozott, sem döntött a jelen kérelemben foglalt kérdésekről. Ezen felül, a Bíróság egyhangúlag megerősítette a Bizottság megállapítását, melynek értelmében azon események, amelyek a kérelem beterjesztése (1994. május 22.) előtt több mint hat hónappal értek véget, nem képezik jelen vizsgálat tárgyát.
Arról, hogy Törökország nem ismeri el saját felelősségét az Egyezmény vonatkozásában az ellene felhozott vádak tekintetében, a Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta, hogy az eljárás alapjául szolgáló tények az Egyezmény 1. cikke alapján Törökország joghatóságába tartoznak, tehát felvetik az alperes állam felelősségét az Egyezmény vonatkozásában. A Bíróság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ez a következtetés megegyezik a korábban a Loizidou Ciprus elleni ügyében megfogalmazott állásfoglalásával. Ebben a Bíróság megjegyezte, hogy Törökország tényleges ellenőrzést gyakorol Ciprus északi részén, állandó katonai jelenlétének köszönhetően, következésképpen felelősséggel tartozik az ÉCTK hatóságainak politikája és az általuk végzett cselekmények tekintetében. Jelen esetben a Bíróság kiemeli, hogy Törökország felelőssége nem korlátozható a katonái és tisztviselői által Észak-Cipruson végrehajtott cselekményekre, de az kiterjed a helyi igazgatás (az ÉCTK) cselekményeire is, hiszen ez az igazgatás Törökország katonai és egyéb segítségének köszönhetően képes fennmaradni.
A Bíróság ezen kívül, tíz szavazattal hét ellenében, kimondta azt is, hogy a régi 26. cikknek (jelenleg 35. cikk 1. pont) megfelelően az ÉCTK-ban rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket az alperes állam belső jogorvoslatának kell tekinteni, és hatékonyságukat az eset körülményeit figyelembe véve kell megvizsgálni. A Bíróság többsége, egyetértve a Bizottság többségi álláspontjával, és a Nemzetközi Törvényszék Namíbia-ügyben hozott döntésére figyelemmel, úgy véli, hogy a vizsgálthoz hasonló esetekben az ÉCTK, mint tényleges entitás aktusairól való tudomásvétel megtagadásának kötelezettsége nem abszolút. A Bíróság úgy véli, hogy az érintett térség lakói számára az élet folytatódik tovább, és az igazgatást ténylegesen gyakorló szervek, ideértve a bíróságokat is, kötelessége, hogy ezt a életet elviselhető tegyék és védelmezzék. A Bíróság véleménye az, hogy a térség lakosainak védelme érdekében, harmadik államok és nemzetközi szervezetek, és főképpen a bíróságok, nem tehetik meg, hogy az ilyen szervektől származó határozatokról egyszerűen nem vesznek tudomást. Minden egyéb következtetés azzal járna, hogy a térség lakosait megfosztják minden joguktól, amennyiben ezeket nemzetközi kontextusban vizsgálják, vagyis egyenlő lenne a legalapvetőbb jogaik megvonásával. E tekintetben a Bíróság többsége megjegyzi, hogy következtetése nem ruház semmiféle legitimitást az ÉCTK-ra, és megerősíti, hogy a Ciprusi Köztársaság az egyetlen legitim kormány Cipruson.

a) Az eltűntnek nyilvánított görög ciprióták és családjaik

A Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy az Egyezmény 2. cikkét nem sértették meg abból a szempontból, hogy ez a cikk nem tartalmaz semmiféle anyagi kötelezettséget az eltűntek egyikével szemben sem. A Bíróság úgy véli, hogy a szolgáltatott bizonyítékok nem támasztják alá, hogy az eltűnt személyek bármelyikét is olyan körülmények között ölték volna meg, hogy az az alperes állam felelősségét felvetné.
Ugyanakkor a Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta, hogy a 2. cikket megsértették, mivel az alperes állam nem folytatott hatékony vizsgálatot az életüket fenyegető körülmények között eltűnt görög ciprióták sorsára vagy tartózkodási helyére vonatkozóan.
A Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy a 4. cikket nem sértették meg.
Bár a Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy nem állapítható meg egyetlen eltűnt görög ciprióta esetében sem, hogy a vizsgált időszakban valóban fogva tartották-e, tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta azt is, hogy az 5. cikket folyamatosan megsértették, mivel az alperes állam hatóságai nem folytattak hatékony vizsgálatot azon eltűnt görög ciprióták sorsáról és tartózkodási helyéről, akikről megállapítást nyert, hogy eltűnésük időpontjában török hatóságok fogságában voltak.
Ami az eltűntnek nyilvánított görög ciprióták családjait illeti, a Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta, hogy 3. cikket folyamatosan megsértették. A Bíróság megítélése szerint az alperes állam hatóságainak hallgatása az eltűnt személyek családjainak valós aggodalmával szemben olyan súlyosnak minősül, hogy azt embertelennek lehet minősíteni

Figyelemmel a fenti megállapításra, a Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy nem tartja szükségesnek annak vizsgálatát, hogy az eltűntnek nyilvánított görög ciprióták családjaik vonatkozásában az Egyezmény 8. és 10. cikkét is megsértették-e.

b) A kilakoltatott személyek lakóhelye és javai

A Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta, hogy az Egyezmény 8. cikkét folyamatosan megsértették, mivel a hatóságok nem engedélyezték a kilakoltatott görög ciprióták számára, hogy visszatérjenek észak-ciprusi lakóhelyükre. E megállapításra figyelemmel a Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy nem szükséges vizsgálni, hogy ezt a cikket abból a szempontból is megsértették-e, hogy megváltoztatták a kilakoltatott területek demográfiai és kulturális környezetét. Ami a felperes államnak a 8. cikkre alapozott azon panaszát illeti, amely a kilakoltatott görög ciprióták családi életének tiszteletben tartásához való jogába történő beavatkozást sérelmezi, amelyre azáltal került sor, hogy e személyeknek nem engedélyezték a visszatérést észak-ciprusi otthonaikba, a Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy ezt a karpasi görög ciprióták helyzetével együtt szükséges vizsgálni.
Ezen kívül a Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének folyamatos megsértését, mivel megtagadták, hogy az Észak- Cipruson tulajdonnal rendelkező görög ciprióták tulajdonukhoz jussanak, illetve használják tulajdonukat, és nem kártalanították őket a jogba való beavatkozásért.
A Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta azt is, hogy a 13. cikket megsértették, mivel azok a görög ciprióták, akik nem Észak-Cipruson éltek, nem rendelkeztek jogorvoslati lehetőséggel azon döntésekkel szemben, amelyek az Egyezmény 8. és az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének megsértését eredményezték. A Bíróság egyhangúlag úgy vélte, hogy jelen esetben szükségtelen azt megvizsgálni, hogy az Egyezmény 8. és 13. cikkét, valamint az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkét a 14. cikkel összefüggésben is megsértették-e, vagy a diszkrimináció, ami a kilakoltatott görög cipriótákat sújtotta, egyben a 3. cikk sérelmét is jelenti-e. Végül, a Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy a fenti megállapítások fényében nem szükséges önállóan vizsgálni a felperes kormánynak az Egyezmény 17. és 18. cikkre alapított panaszát.

c) Az Észak-Ciprushoz tartozó Karpas régióban élő görög ciprióták életkörülményei

A Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta, hogy a 9. cikket megsértették az Észak-Cipruson élő görög ciprióták vonatkozásában. A Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy nem állapítható meg a 9. cikk megsértése az Észak-Cipruson élő maronita közösség vonatkozásában. A Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta, hogy a 10. cikket megsértették az Észak-Cipruson élő görög ciprióták vonatkozásában, mivel az általános iskoláiknak szánt tananyagot túlzott mértékű cenzúrának vetették alá.
A Bíróság ezen kívül tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta, hogy az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkét folyamatosan megsértették az Észak-Cipruson élő görög ciprióták vonatkozásában, mivel amikor végleg elhagyták ezt a régiót, nem biztosították számukra javaik tiszteletben tartását, és haláluk esetén az elhunytak déli országrészben lakó szülei részére nem ismerték el az örökölési jogot.
A Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta, hogy az Első kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkét megsértették az Észak-Cipruson élő görög ciprióták vonatkozásában, mivel nem részesülhettek megfelelő középfokú oktatásban.
A Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta, hogy a 3. cikket megsértették, mivel az észak-ciprusi Karpas régióban élő görög ciprióták megalázó bánásmódként értékelendő diszkriminációnak voltak kitéve. A Bíróság e tekintetben kiemeli a körülményeket, melyek között a Karpas régióban élő görög ciprióták kénytelenek élni: elkülönítettség, korlátozott mozgásszabadság, ellenőrzés és a lehetőség teljes hiánya a közösség bővítésére vagy megújítására. A Bíróság számára a körülmények, melyek között ez a népcsoport kénytelen élni, lealacsonyítóak, és sértik az emberi méltóság fogalmát. A diszkrimináció olyan mértékű, hogy azt megalázó bánásmódnak kell minősíteni.
A Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta, hogy összességében megállapítható, hogy az Észak-Cipruson élő görög ciprióták magán- és családi élete, valamint lakása tiszteletben tartásához való, a 8. cikkben biztosított jogát megsértették. E tekintetben a Bíróság megjegyzi, hogy az érintett népcsoportot súlyosan korlátozták ezen jogaik gyakorlásában, így például felügyelték a csoport tagjainak kapcsolattartását és mozgását. A hatóság általi ellenőrzés odáig terjedt, hogy az állam ügynökei fizikailag jelen voltak a görög cipritóták lakásában harmadik személyek látogatásakor, még akkor is, amikor az illető közeli rokonairól volt szó. E következtetésre figyelemmel, a Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy nincs helye a felperes kormány 8. cikkre alapított panaszának vizsgálatára abból a szempontból, hogy az alperes kormány által folytatott állítólagos kolonizációs politika eredménye milyen következményekkel járt a görög ciprióták lakóhelyének demográfiai és kulturális környezetének megváltozására. A Bíróság egyhangúlag úgy döntött, hogy nem állapítható meg a 8. cikk megsértése abból a szempontból, hogy az Észak-Cipruson élő görög ciprióták levelezés tiszteletben tartásához való jogába beavatkozás történt volna.
A Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta azt is, hogy a 13. cikket megsértették, mivel a gyakorlatban azok a görög ciprióták, akik Észak-Cipruson éltek, nem rendelkeztek jogorvoslati lehetőséggel azon hatósági döntésekkel szemben, amelyek az Egyezmény 3., 8., 9. és 10. cikke, valamint az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. és 2. cikke megsértését eredményezték. Ugyanakkor a Bíróság tizenegy szavazattal hat ellenében kimondta, hogy nem állapítható meg a 13. cikk sérelme az Észak-Cipruson élő görög cipriótáknak az Egyezmény 8. és az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke által biztosított jogok gyakorlásába való magánszemélyek általi beavatkozással szemben.
A Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta, hogy nem állapítható meg a 2. cikk semmifajta megsértése azzal a sérelmezett állítással kapcsolatban, hogy az Észak-Cipruson élő görög cipriótáknak és maronitáknak nem volt lehetőségük orvosi ellátáshoz jutni, és nem állapítható meg az 5. cikk megsértése sem. Tizenegy szavazattal hat ellenében, a Bíróság kimondta, hogy a 6. cikket nem sértették meg, azzal hogy állítólag nem biztosított a független és pártatlan bíróság előtti méltányos eljárás, amely e személyek polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában döntött volna. A Bíróság emellett egyhangúlag kimondta, hogy nem állapítható meg a 11. cikk megsértése azzal kapcsolatban, hogy az Észak-Cipruson élő görög cipriótáktól megvonták volna a lehetőséget az egyesülés jogának gyakorlására, és nem állapítható meg az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének megsértése azzal az állítólagos gyakorlattal kapcsolatban, hogy az Észak-Cipruson élő görög ciprióták számára nem biztosították volna a birtokvédelmet magánszemélyek támadásaival szemben.
A Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy a fentiek alapján nem szükséges megvizsgálni, hogy az Észak-Cipruson élő görög cipriótákkal kapcsolatban a 14. cikket a 3. cikkel összefüggésben megsértették-e, és tizennégy szavazattal három ellenében kimondta, hogy az eset körülményeit figyelembe véve nem szükséges megvizsgálni, hogy a 14. cikket más releváns rendelkezéssel összefüggésben megsértették-e.

d) A kilakoltatott görög ciprióták joga választások tartására

A Bíróság egyhangúlag kimondta, nincs helye vizsgálni, hogy a hivatkozott tényekkel kapcsolatban megállapítható-e a kilakoltatott görög ciprióták joga választások tartására, amelyet az Első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikke garantál.

e) Az Észak-Cipruson élő török ciprióták- ideértve a cigány közösség tagjait is - jogai

A Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy nincs hatásköre megvizsgálni a felperes kormány által a 6., 8., 10. és 11. cikkek alapján megfogalmazott panaszt, amely az ÉCTK-ban lévő különböző politikai irányzatokkal kapcsolatos, valamint a török ciprióta cigány közösséggel kapcsolatban az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. és 2. cikkére alapított panaszt, mivel ezt a Bizottság nem tartotta fenn az elfogadhatóságról szóló döntésében.
A Bíróság tizenhat szavazattal egy ellenében kimondta, hogy a 6. cikket megsértették, mivel a joggyakorlat engedélyezte, hogy katonai bíróságok ítélkezzenek civilek felett.
A Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy nem állapítható meg a 3., 5., 8., 10. és 11. cikkek megsértése az észak-ciprusi berendezkedéssel szembenálló török ciprióták vonatkozásában. Tizenhat szavazattal egy ellenében a Bíróság kimondta, hogy nem állapítható meg a török ciprióta cigány közösség tagjai jogainak megsértése a 3., 5., 8. és 14. cikkek vonatkozásában. A Bíróság egyik esetben sem látta bizonyítottnak azt az állítást, hogy létezne olyan következetes állami gyakorlat, amely arra irányul, hogy ezen cikkek által védett jogokat ne biztosítsák az említett csoportok számára.
A Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy nem állapítható meg a 10. cikk megsértése azzal kapcsolatban, hogy létezne egy következetes állami gyakorlat, amely arra irányul, hogy korlátozza az Észak-Cipruson élő törökök számára a görög nyelvű sajtóinformációhoz való hozzáférést, ezen kívül nem állapítható meg az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének megsértése egy olyan állami gyakorlat miatt, amely szerint nem tartják tiszteletben az Észak-Cipruson élő törökök déli országrészben lévő javait.
Tizenegy szavazattal hat ellenében, a Bíróság kimondta, hogy a 13. cikket nem sértették meg azzal kapcsolatban, hogy az Észak-Cipruson élő törökök számára nem biztosítottak volna hatékony jogorvoslati lehetőséget.

Az Egyezmény 1., 17. és 18. cikkéről, valamint a régi 32. cikk 4. pontjáról

A Bíróság egyhangúlag kimondta, hogy nincs helye a felperes állam ezen cikkek alapján megfogalmazott panaszainak önálló vizsgálatára.
Az ítélethez Palm, Costa, Panþîru, Levits, Kovler, Fuad és Marcus-Holmes bírók fűztek különvéleményt.

* Eur. Court H. R., Case of Cyprus v. Turkey, judgment of 10 May 2001