A Bíróság egyhangú megállapítása szerint a kérelmező ellen csempészet miatt indult büntetőeljárásban megsértették az Egyezmény 6. cikkének (1) bekezdését (tisztességes tárgyalás - az eljárás elhúzódásának tilalma), mivel az eljárás időtartama túlzó volt, és ezért nem felelt meg az ésszerűség követelményének, bár a budapesti 18/19. Kerületi Bíróság, több tárgyalást és a szakértői vélemények megismerését követően, megszüntette a büntetőeljárást a kérelmező és tettestársai ellen, mivel cselekedeteik nem voltak büntethetők az európai uniós csatlakozást követően. A bíróság elrendelte a lefoglalt áru visszaszolgáltatását a kérelmezőnek.
BODON kontra MAGYARORSZÁG*
AZ ELJÁRÁS
1. A per a Magyar Köztársaság elleni beadvánnyal indult (no. 16412/05), melyet az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről Szóló Egyezmény (a továbbiakban "az Egyezmény") 34. cikke alapján egy magyar állampolgár, Bodon Ferenc (a továbbiakban "a kérelmező") nyújtott be 2005. május 3-án. (.)
A TÉNYEK
AZ ESET KÖRÜLMÉNYEI
4. A kérelmező 1955-ben született és Budapesten él.
5. 1996. június 13-án a kérelmezőt letartóztatták csempészet vádjával, és 1997. június 10-éig előzetes letartóztatásban volt.
6. 1998. május 26-án a kérelmezőt és tizenegy tettestársát a budapesti 18/19. kerületi Ügyészség megvádolta, hogy egy olyan csempészbandában vettek részt, mely Ausztriából Magyarországra több mint 100 millió forint étékben hozott be illegálisan különféle árucikkeket, főleg parfümöket és édességet.
7. 1998. december 17-én a kérelmező nagymennyiségű áruját lefoglalta az Ügyészség, főleg szeszesitalokat és kozmetikai cikkeket.
8. 2004. június 18-án a budapesti 18/19. Kerületi Bíróság, több tárgyalást és a szakértői vélemények megismerését követően, megszüntette a büntetőeljárást a kérelmező és tettestársai ellen, mivel cselekedeteik nem voltak büntethetők az európai uniós csatlakozást követően. A bíróság elrendelte a lefoglalt áru visszaszolgáltatását a kérelmezőnek. A kérelmező azonban azt állította, hogy a Vámhatóság időközben eladta azt. Az eljárás megszüntetésről szóló döntést 2004. november 8-án kapta meg a kérelmező ügyvédje.
9. 2005. április 1-én a kérelmező az állam ellen pert indított, amelyben az előzetes letartóztatásban töltött időszakért kért kárpótlást. 2005. június 7-én a Budapesti Ítélőtábla egy eljárásjogi hiba miatt elutasította a kártérítési ügyet, mivel azt a törvény alapján rendelkezésre álló hat hónapos határidőt követően adták be. A hat hónapos határidő a 2004. november 8-ai ítélethirdetéssel kezdődött az eljáró bíróság szerint.
10. 2005. november 24-én a budapesti Fellebbviteli Bíróság megsemmisítette ezt a döntést, és megállapította, hogy a kérelmező beadványát érdemben meg kellett volna vizsgálni.
11. A megismételt eljárásban 2006. március elsején az Ítélőtábla jogellenesség miatt elutasította a kérelmező beadványát.
12. 2006. szeptember 26-án a Fellebbviteli Bíróság fenntartotta az ítéletet. Megvizsgálva a kérelmező kérelmét a büntető- és polgári eljárásjogi törvénykönyvek valamint az Egyezmény 13. cikkének szempontjából, a Bíróság megállapította, hogy az ítéletet 2004. június 18-án hozták és ezért a kérelmező igénye jogellenes.
13. 2007. április 26-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította kérelmező felülvizsgálati kérelmét.
A JOG
I. AZ EGYEZMÉNY 6 (1) CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE
14. A kérelmező szerint a büntetőeljárás hosszúsága összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. (1) cikkének "ésszerűségi" követelményével. (.)
A. Elfogadhatóság
17. A Bíróság megállapítja, hogy a panasz nem nyilvánvalóan megalapozatlan az Egyezmény 35. (3) cikkének értelmében, továbbá azt is megjegyzi, hogy nem elfogadhatatlan más alapon sem. Ezért a per megindítható.
B. Érdemi kérdések
18. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás időtartamának ésszerűségét az ügy körülményeinek fényében a következő kritériumok figyelembevételével kell megállapítani: az ügy bonyolultsága, és a kérelmező és az érintett hatóságok magatartása (lásd, többek között Pélissier and Sassi v. France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II).
19. A Bíróság gyakran állapítja meg az Egyezmény 6. (1) cikkének megsértését a jelen ügyhez hasonló kérdéseket felvető ügyekben (lásd Pélissier and Sassi, idézve fenn).
20. Megvizsgálva a Bíróságnak benyújtott anyagot, a Bíróság megállapítja, hogy a Kormányzat semmilyen olyan tényt vagy meggyőző érvet sem vetett fel, mely alkalmas lenne arra, hogy meggyőzze a Bíróságot arról, hogy jelen körülmények között eltérő következtetésekre jusson. Figyelemmel a joggyakorlatra a Bíróság megállapítja, hogy az eljárás időtartama túlzó volt, és ezért nem felelt meg az ésszerűség követelményének.
Ezért megállapítható a 6. (1) cikk sérelme.
II. AZ EGYEZMÉNY TOVÁBBI ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE
21. A kérelmező az Egyezmény 5. cikke alapján is panaszt tett előzetes letartóztatása kapcsán. Továbbá az Egyezmény 13. és 17. cikke valamint az Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikke alapján is panasszal élt a kérelmező, mivel csak egy hosszú eljárás végén rendelték el az elkobzott áru visszaszolgáltatását. Továbbá ez az eljárás és ez sikertelen volt, mivel a Vámhatóság már időközben eladta az árucikkeket.
22. A kérelmező előzetes letartóztatásának vonatkozásában a Bíróság megjegyzi, hogy az 1997. június 10-én befejeződött, több mint hat hónappal az előtt, hogy a beadványt benyújtották volna a Bíróságnál. Ezért a beadvány ezen részét el kell utasítani, mert a hat hónapos határidőn túl érkezett. Amennyiben az 5. cikkre vonatkozó panasz a kérelmező kártérítési igényére vonatkozik, a bíróság felhívja a figyelmet arra, hogy kérelmező elmulasztotta kimeríteni megfelelő formában a hazai jogorvoslatokat (lásd fenn a 9-11 paragrafusokat). Ezért a beadvány e részét is el kell utasítani az Egyezmény 35. (1) és (4) cikke alapján.
23. Ami a panasz Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkét érintő részét illeti, a Bíróság szerint a kérelmező áruinak lefoglalása a tulajdon használatának szükséges ellenőrzése volt, és ez annak érdekében történt, hogy a lehetséges büntetés megfizetését biztosítsák - az Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. (2) cikke értelmében. Mivel semmi sem bizonyítja az intézkedés önkényességét a Bíróság megállapítja, hogy ez a panasz egyértelműen megalapozatlan az Egyezmény 35. (3) cikkének értelmében.
24. A panasz azon vonatkozásában, hogy lehetetlenné vált az áruk visszaszerzése, a Bíróság megállapítja, hogy a kérelmezőnek a Vámhatóságot kellett volna beperelnie az áru értékért -mely a Vámhatóság őrizetben volt, de eladták romlandó állaga miatt - vagy más anyagi veszteségért, mely ennek következtében érte. Ezért a kérelmező elmulasztotta kimeríteni a hazai jogorvoslatokat, amint ezt az Egyezmény 35 (1) cikke megköveteli.
26. Az előbbiek alapján az ügy előbbi részeit el kell utasítani az Egyezmény 35. (1), (3) és (4) cikkei alapján. (.)
AZ ELŐBBI OKOK MIATT A BÍRÓSÁG EGYHANGÚAN
1. Kijelenti, hogy a panasz az eljárás időtartama miatt megindítható, azonban a beadvány további része tekintetében nem.
2. Megállapítja, hogy megsértették az Egyezmény 6. (1) cikkét,
3. Megállapítja, hogy az alperes államnak az ítélet jogerőre emelkedést követő három hónapon belül 8000 EUR nem-vagyoni kártérítést kell fizetnie a kérelmezőnek.
5. Elutasítja a Felperes további elégtételi igényét.
(Emberi Jogok Európai Bírósága 2007. október 30-i ítélete)
* Eur. Court. H. R., Case of Bodon v. Hungary, judgment of 30 October 2007