196. Fogyasztóvédelmi eljárásban a díjtájékoztatási kötelezettség teljesítése kapcsán vizsgált fogyasztóvédelmi rendelkezés megtartását a speciális ágazati szabályokkal [...]

Fogyasztóvédelmi eljárásban a díjtájékoztatási kötelezettség teljesítése kapcsán vizsgált fogyasztóvédelmi rendelkezés megtartását a speciális ágazati szabályokkal összhangban kell értelmezni, így amennyiben az adott ágazatra EK rendeleti szabályozás van, annak a konkrét tényállás tekintetében való alkalmazhatóságát és a fogyasztóvédelmi jogszabályi rendelkezéssel való viszonyát is értékelni kell [1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 14. § (3) bek.; 4/2009. (I. 30.) NFGM–SZMM együttes rendelet (R.)].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes mint fogyasztóvédelmi hatóság 2024. október 8. napján fogyasztóvédelmi szempontok alapján ellenőrizte a felperes honlapját, amelyről képernyőképeket készített és képernyővideót rögzített. Az alperes 2025. február 28. napján hivatalból eljárást indított a felperessel szemben.
[2] Az alperes határozatában a felperes terhére 3 000 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki a megállapított jogsértések miatt. A határozat rendelkező részében rögzítette, hogy a felperes azzal, hogy a szerződéskötés feltételeire vonatkozó tájékoztatás körében a fogyasztókat nem, illetve nem megfelelően tájékoztatta a honlapján az adatbeviteli hibáknak a szerződéses nyilatkozat elküldését megelőzően történő azonosításához és kijavításához biztosított eszközökről (adatbeviteli hibák kijavításának technikai lehetőségeiről), továbbá arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e (szerződés alakisága), a szolgáltató iktatja-e a szerződést, illetve, hogy az iktatott szerződés utóbb hozzáférhető lesz-e, valamint a szerződés lehetséges nyelveiről, megsértette az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ektv.) 5. § (2) bekezdés b), c) és d) pontjában foglaltakat. A felperes azzal, hogy a telefonos ügyfélszolgálatain keresztül nem biztosítja a szóbeli panasztétel lehetőségét, megsértette a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 17/A. § (2) bekezdésében foglaltakat. Megállapította továbbá az Fgytv. 14. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés felperes általi megsértését, mivel a foglalás fogyasztó esetén történő törlésével kapcsolatos díjtájékoztatás nem megfelelő. Kötelezte a felperest, hogy az Ektv. 5. § (2) bekezdésének b), c) és d) pontjában foglaltaknak megfelelően módosítsa az adatbeviteli hibák kijavításának technikai lehetőségei, a szerződés alakisága és iktatás, valamint a szerződés nyelve kapcsán feltárt hiányosságokat; biztosítsa a szóbeli panasztétel lehetőségét az Fgytv. 17/A. § (2) bekezdésének megfelelően; a foglalás fogyasztó általi törlésével kapcsolatos díjról nyújtson egyértelmű tájékoztatást a fogyasztók részére.
[3] A felperes telefonos ügyfélszolgálatot működtet, amelyen keresztül nem biztosítja a szóbeli panasztétel lehetőségét, holott az Fgytv. 17/A. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a fogyasztó részére lehetőséget kell biztosítania arra, hogy szóban is közölje panaszát.
[4] Az Fgytv. 14. § (3) bekezdésének sérelme kapcsán rámutatott, hogy a felperes „-tól -ig” formában adott tájékoztatást a törlési díjról, amely kereskedelmi gyakorlat nem minősül egyértelmű díjtájékoztatásnak, a fogyasztó nem tudja, hogy mikor kell az alsó és mikor kell a felső határ szerinti díjat fizetni, s azzal sincs tisztában az ilyen díjtájékoztatás miatt, hogy mikor kell e két összeg között elhelyezkedő díjat fizetnie.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetében kérte elsődlegesen az alperes határozatának a megsemmisítését, másodlagosan a határozat Fgytv. 17/A. § (2) bekezdése és az Fgytv. 14. § (3) bekezdése sérelmének megállapítására, és az ezekhez kapcsolódó kötelezések alkalmazására vonatkozó részében való megsemmisítését, valamint a bírság összegének meghatározása kapcsán az alperes új eljárásra kötelezését. Hivatkozott a tényállás-feltárási, az indokolási és a bizonyítékismertetési kötelezettség megsértésére. Sérelmezte, hogy a 118 nap alatt lefolytatott eljárással az alperes majdnem túllépte a 60 napos ügyintézési határidő kétszeresét, a 120 naphoz képest elenyésző a két nap különbség, így az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 103. § (4) bekezdése szerinti korlátozás alkalmazásának lett volna helye a jogkövetkezmény alkalmazása során. Állítása szerint nem sértette meg az Fgytv. 17/A. § (2) bekezdésében és az Fgytv. 14. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket sem. Előadta, hogy az Fgytv. 14. §-át a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I. 30.) NFGM–SZMM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 6. § (1) bekezdés b) pontjával együtt kell értékelni.

A jogerős ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 92. § (1) bekezdés b) pontja alapján. A megelőző eljárás eljárásjogi jogszabálysértéseire vonatkozó kereseti érveket nem értékelte alaposnak.
[9] A panaszkezeléssel összefüggő kereseti hivatkozások vizsgálata alapján megállapította, hogy a közigazgatási határozat tényállása hiányos. Az indokolást is hiányosnak értékelte, ha a telefonos ügyfélszolgálat működtetésére vonatkozó ténymegállapítások szerint ilyen formában a fogyasztók nem tudnak panaszt tenni, a felperes e gyakorlata milyen jogkövetkeztetés révén vezet az Fgytv. 17/A. § (2) bekezdésének a megsértéséhez.
[10] Rögzítette, hogy az Fgytv. 14. § (3) bekezdése alapján az eladási árat, illetve a szolgáltatás díjat egyértelműen, könnyen azonosíthatóan és tisztán olvashatóan kell feltüntetni. Úgy értékelte, hogy a törlési díjaknak az alperes által elvárt részletezettségű feltüntetése könnyen átláthatatlan adathalmaz honlapon való megjelenítéséhez vezetne, ami a fogyasztók tájékozódását akadályozná. Úgy ítélte meg, hogy a törlési díjak sávos feltüntetése és a ténylegesen alkalmazott díj meghatározása szempontjainak honlapon való közzététele, mivel a sáv nem aránytalanul széles, megfelel az Fgytv. 14. § (3) bekezdésének.

Az alperes felülvizsgálati kérelme, a felperes felülvizsgálati ellenkérelme, a felek írásbeli nyilatkozatai
[12] Az alperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésre hivatkozva vitatta a jogerős ítélet jogszerűségét, kérte a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítását, valamint felülvizsgálati perköltsége megtérítését. A jogerős ítélet Fgytv. 14. § (3) bekezdésén alapuló megállapításait támadta, hivatkozva a jogerős ítélet indokolásának – [24] és [26] bekezdésben kifejtettek – téves bírósági jogértelmezésére, a [24] bekezdésben az Fgytv. 14. § (3) bekezdésének szűkítő értelmezésére. Az elsőfokú bíróság elegendőnek tekinti a törlési díjak sávos, „-tól -ig” típusú feltüntetését, valamint a díj meghatározásánál figyelembe vett szempontok (útvonal, foglalás időpontja, egyéb körülmények) általános, nem számszerűsített felsorolását akkor is, ha a fogyasztó sem ex ante, sem ex post nem tudja kiszámítani, illetve rekonstruálni, hogy miért éppen a sávon belüli egy konkrét díj (például a sáv alsó vagy felső végéhez képest mintegy 30–35%-kal eltérő összeg) került alkalmazásra. Előadta, hogy a tájékoztatás megjelöl ugyan egy díjtartományt, de nem teszi egyértelművé a tényleges díjat.
[13] Rámutatott, hogy a jogerős ítéletben az elsőfokú bíróság maga is rögzítette, hogy a törlési díjat meghatározó szempontok (útvonal, foglalás időpontja, esetleges egyéb körülmények és ezek kombinációja, amely alapján egy algoritmus határozza meg a konkrét díjat) a fogyasztó számára csak általánosságban ismertek, egyértelmű szabályozás (fix százalékok, lépcsők, meghatározott összegek) nem jelenik meg. 
[14] A jogerős ítélet indokolását ellentétesnek tartja a jogszabály céljával. A fogyasztóvédelmi szabályozás célja nem az, hogy a szolgáltató (jelen esetben a felperes) adminisztratív kényelme érdekében minimalizálja a közlendő információkat, hanem az, hogy a fogyasztó az ügyleti döntéseit valódi, használható információk birtokában hozhassa meg. Előadta, hogy éppen a jelenlegi konstrukció eredményez „átláthatatlanságot” a fogyasztó számára, mivel a teljes díj (és annak törléssel kapcsolatos kockázata) csak közelítőleg ismert, a sávon belüli konkrét összeg kijelölésének logikája rejtve marad, a fogyasztó a későbbi panasz- vagy jogvita során sem tudja objektív alapon vitatni a felszámított törlési díj helyességét.
[15] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság bevezeti a jogszabály által nem ismert „aránytalanul széles sáv” fogalmát és az indokolásban nem határoz meg objektív mércét, amely alapján egy sávot aránytalanul szélesnek vagy még elfogadhatónak tekint, nem értékeli, hogy a konkrét ügyben alkalmazott akár 30–35%-os eltérésű sáv elfogadható-e a fogyasztói döntés érdemi befolyásolhatósága, illetve ellenőrizhetősége szempontjából.
[16] Rámutatott, hogy az Fgytv. 14. §-a – benne a (3) bekezdés „egyértelmű, könnyen azonosítható és tisztán olvasható” fordulata – az árak feltüntetésére vonatkozó, a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló 98/6/EK irányelv (a továbbiakban: PID irányelv) átültetésének eredményeként lépett hatályba, amelynek 4. cikk (1) bekezdése az „eladási ár” és az „egységár” feltüntetésére vonatkozóan fogalmazza meg e követelményeket, s a magyar jogalkotó terjesztette ki a szolgáltatások díjára. Ezzel az Fgytv. 14. § (3) bekezdése olyan átültetett irányelvi rendelkezést deklaráló nemzeti szabály, amelynek értelmezésekor figyelembe kell venni a PID irányelv rendelkezéseit és céljait. 
[17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.

A Kúria döntése és jogi indokai
[31] Az alperes felülvizsgálati kérelme a – a következők szerint – alaptalan.
[32] A Kúria megállapította, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság a törlési díjról való tájokoztatásra vonatkozó követelmények érvényesülését kizárólag az Fgytv. 14. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésnek való megfelelés szempontjából vizsgálta. E törvényi rendelkezés önmagában nem elegendő a vitatott kérdés eldöntésére, emiatt a jogerős ítélet és az alperes határozata a törlési díjtájékoztatás jogszerűségét értékelő részében érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan. Az alperes felülvizsgálati érveivel és a felperes ellenérveivel összefüggésben a Kúria a következőket emeli ki.
[34] Az alperes a felülvizsgálati kérelemben általánosságban véve helyesen hivatkozott az európai uniós jogot átültető nemzeti jogi norma irányelvvel összhangban álló értelmezésének követelményére. Ennek megvalósulását azonban jelen felülvizsgálati eljárásban, a konkrét ügy tényállására tekintettel nem kellett vizsgálni, mivel a felülvizsgálati érvek között nevesített PID irányelv relevanciáját nemcsak a felperes vitatta, hanem későbbi írásbeli nyilatkozatában maga az alperes sem tartotta fenn, a felülvizsgálati eljárás során ugyanis a törlési díj feltüntetésével kapcsolatos jogsértést már az alperes is a nemzeti jog, így az Fgytv. és az R. alapján tartotta megítélendőnek.
[35] A Kúria hangsúlyozza, hogy a konkrét ügy tényállására figyelemmel a törlési díj feltüntetése jogszerűségének értékelése során nem vált indokolttá a termékek árára (PID irányelv) vonatkozó európai uniós jogi normából eredő követelmények érvényesíthetőségének vizsgálata, vagy az abból fakadó értelmezések nemzeti jogi szabály alkalmazása során való érvényre juttatása. Ugyanakkor a felperes által alkalmazott, vizsgálat alá eső díjazás légifuvarozáshoz, konkrétan légi személyszállításhoz kapcsolódik, így nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy van-e arra irányadó ágazati szabály, amely kiterjed a szolgáltatási díjakra, akár konkrétan a törlési díjra is. Ezt a vizsgálatot az alperes és az elsőfokú bíróság nem végezte el, annak eredményéről a határozatban, illetve az ítéletben nem adott számot.
[36] A Kúria – miként arról a feleket a felülvizsgálati tárgyaláson tájékoztatta – utal a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról (átdolgozott változat) szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2008. szeptember 24-i 1008/2008/EK rendeletre (a továbbiakban: EK rendelet), amelynek IV. Fejezete Árképzési előírásokat tartalmaz, ezen belül a légi viteldíjakhoz és légi tarifadíjakhoz kapcsolódóan a 22. cikkében rendelkezik a Szabad árképzésről, a 23. cikkében a Tájékoztatás és megkülönböztetésmentesség szabályait rögzíti, ennek során szabályozza a díjfeltüntetésre vonatkozó követelményeket is. Amellett, hogy ez konkrétan a légi közlekedésre vonatkozó uniós jogi szabályozás, hangsúlyozandó, hogy EK rendeleti szintű norma, ezáltal nem szükséges átültetni, mert közvetlenül alkalmazandó. Ennélfogva az alperes által hivatkozott, a Kfv.VI.37.839/2022/5. számú kúriai határozatban rögzített jogértelmezési módszer alkalmazhatósága nem az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott PID irányelv, hanem az adott ágazatra vonatkozó speciális szabályokat tartalmazó uniós jogi norma, az EK rendelet tekintetében lett volna vizsgálandó. Ezt azonban az alperes és az elsőfokú bíróság sem tette meg, holott az Fgytv. 13. § (4) bekezdése mint általános fogyasztóvédelmi szabályokat tartalmazó rendelkezés az adott ágazatra vonatkozó speciális szabályok léte esetén ez utóbbiakra figyelemmel értelmezendő és az értelmezés függvényében válhat alkalmazhatóvá, amennyiben nincs az általános szabályt felülíró speciális ágazati rendelkezés.
[37] Jelen perbeli ügy tényállása alapján és az EK rendelet előírásai értékelésének hiánya folytán az sem dönthető el, hogy helyes-e az elsőfokú bíróság ítéletének a törlési díj vonatkozásában tett megállapítása. Az alperes és az elsőfokú bíróság sem vizsgált meg számos kérdést, amely a felperes által alkalmazott törlési díj jogszerűségének megítélése körében felmerül. Nem képezte vizsgálat tárgyát, hogy a törlési díj a viteldíj részét képezi-e vagy sem; melyik fázisban (a repülőjegy foglalása előtt vagy konkrétan az adott szolgálatás igénybevétele, azaz a törlési folyamat során) kell arról tájékoztatást adni, milyen jogszabályi előírás alapján; ha a dinamikus árazás elfogadható (akár a foglalás, akár a törlés esetén), akkor mennyiben értékelhető jogsértőnek a felperes által alkalmazott törlési díj; ha nem fogadható el a dinamikus árazás, ennek mi az alapja; stb. A törlési díjról való tájékoztatás jogszerű voltának vizsgálata kapcsán fennálló jogvita annyi részletkérdést vet fel, amelyek megválaszolása nélkül nem lehet a jogsértés megállapításának jogszerűségét megítélni, ugyanakkor nem a Kúria az első fórum, akinek ezeket a kérdéseket vizsgálni kell.
[39] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan mutatott rá arra, hogy az Fgytv. 14. § (3) bekezdése bizonytalan jogfogalmat tartalmaz, amelyet a jogalkalmazás során kell megtölteni tartalommal. A megfelelő tartalom csak helyes jogértelmezés mellett alakítható ki. A jogértelmezés során azonban nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az EK rendeletnek van-e olyan rendelkezése, amely kihat az Fgytv. 14. § (3) bekezdésében foglalt előírás légi személyszállítás tekintetében feltüntetett díjtételeire, így a konkrét ügyben a törlési díjról való tájékoztatásra történő alkalmazására, különös figyelemmel arra is, hogy az EK rendelet 23. cikkének (1) bekezdése a feltüntetendő végső ár tekintetében az adó, díj, felár és illeték tekintetében a „közzététel idején elkerülhetetlen és előre látható” kritériumot is rögzíti. Emellett a helyes jogértelmezéshez figyelemmel kell lenni az R. releváns rendelkezésére is.
[40] A Kúria az elsőfokú ítélet indokolását akként módosítja, hogy az indokolásból – beleértve a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatást is – mellőzi a törlési díjjal kapcsolatos jogsértés megállapítása mellőzésére vonatkozó részeket, egyúttal a megismételt eljárásra adott iránymutatást azzal egészíti ki, hogy a foglalás fogyasztó által történő törlésére vonatkozó díjtájékoztatás jogszerűségét nem elegendő a kizárólag árfeltüntetési és nem árképzési szabályokat tartalmazó Fgytv. 14. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján értékelni, a jelen ítéletben foglaltak figyelembevételével vizsgálni kell, hogy az EK rendeletnek van-e olyan, speciális ágazati rendelkezése, valamint az R.-nek van-e olyan előírása, amelyet a törlési díjról való felperesi tájékoztatás jogszerűségének értékelése során alkalmazni kell és e vizsgálat eredményéről a közigazgatási döntés indokolásában számot kell adni.
[41] A Kúria a fentiekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján – az indokolás módosításával – hatályában fenntartotta.

(Kúria Kfv.I.37.051/2026/13.)