193. I. A felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható olyan jogszabálysértés, amelyre a fél korábban nem hivatkozott, és amelyre vonatkozóan a jogerős [...]

I. A felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható olyan jogszabálysértés, amelyre a fél korábban nem hivatkozott, és amelyre vonatkozóan a jogerős határozat nem tartalmaz döntést [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 406. §]. 
II. A Pp. 373. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén az önhiba hiánya nem csak akkor állapítható meg, ha az állított új tényről a fellebbező korábban nem tudott vagy eleve utóbb következett be, de abban az esetben is, amennyiben a fellebbező alappal feltételezhette, hogy annak nincs jelentősége, így arra ezért nem hivatkozott [Pp. 373. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek között 2024. február 9-én vállalkozási szerződés jött létre az alperes mint megrendelő és a felperes mint vállalkozó között építészeti, villanyszerelési munkálatok elvégzésére összesen 57 000 013 forint + áfa összegű vállalkozói díj ellenében. A felperes kereseti tényállítása szerint a szerződéses kötelezettségét határidőben, 2024. július 1-jéig teljesítette, azonban az alperes a teljesítésigazolást nem állította ki, a vállalkozói díjat nem fizette meg. A peren kívüli egyeztetések során az alperes 2024 decemberében átutalt a felperes részére 5 000 000 forintot, majd 2025 januárjában és februárjában két teljesítésigazolást állított ki 10 630 000 forint + áfa és 10 630 000 forint + áfa összegről, azonban csak az egyik alapján kiállított számla ellenértékét fizette meg.
[2] A felperes megbízása alapján eljárt Teljesítésigazolási Szakértői Szerv által adott szakvélemény szerint az alperesnek 25 379 422 forint vállalkozói díjtartozása áll fenn a felperes irányában.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes az építmények tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről, és egyes törvényeknek az építésügyi lánctartozások megakadályozásával, valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: TSZSZ tv.) 8/A. §-a, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:238. §-a és 6:42. §-a alapján 25 379 422 forint tőke és ezen összeg után 2024. július 2-tól esedékes késedelmi kamat megfizetése iránt terjesztett elő keresetet. 
[4] Az alperes ellenkérelmében alaki védekezésként az eljárás megszüntetését kérte, emellett érdemi ellenkérelmet is előterjesztett. Az előbbi indokául előadta, hogy a törvényszék az alperes felszámolását 2024. május 9-én közzétett végzésével elrendelte, azonban a felperes a felszámolási eljárásában hitelezői igényt nem terjesztett elő, a nyilvántartásba vételi díjat nem fizette meg. A felszámolási eljárás a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 41. §-a szerinti egyezséggel zárult, amelyet a törvényszék a 2024. október 11-én közzétett végzésével jóváhagyott.

Az első- és a másodfokú határozat
[5] Az elsőfokú bíróság végzésével az eljárást a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette. 
[6] Indokolása szerint, mivel a felperes az alperessel szemben folyamatban volt felszámolási eljárásba hitelezőként nem jelentkezett be és a követelése nem tartozik a Cstv. 57. § (1) bekezdés a)–c) pontjában megjelölt követelések közé, ezért a felszámolási eljárás befejezését követően – utalva a Cstv. 38. § (3) bekezdésére, 35. § (1) bekezdésére, 41. § (1) bekezdésére, 44. § (1) bekezdésére, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:121. § (1)–(3) bekezdéseire – követelését az alperessel szemben bírósági úton nem érvényesítheti.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú végzést helyes indokaira utalással helybenhagyta.
[8] A másodfokú bíróság a fellebbezésben írtakra tekintettel hangsúlyozta, hogy a felperes a követelés esedékességének időpontját a keresetlevélben 2024. július 2-ában jelölte meg. Rámutatott, nincs jelentősége annak, hogy a felszámolási eljárás közzétételének napja és a felperes által a keresetlevélben megjelölt esedékesség időpontja között 53 nap telt el, mivel a Cstv. 37. § (1) bekezdése lehetőséget ad a 40 napon túli igénybejelentésre is. Ezen jogszabályi rendelkezés szerint az adóssal szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás közzétételétől számított 40 napon túl, de 180 napon belül jelentettek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi és – az egyezségkötést kivéve – akkor elégíti ki, ha a Cstv. 57. § (1) bekezdésében felsorolt tartozások kiegyenlítése után marad vagyoni fedezet. A másodfokú bíróság a Cstv. 37. § (3) bekezdése alapján kiemelte, hogy a 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Ebből következően a felperesnek a 2024. július 2-án lejárttá és esedékessé vált követelését a Cstv. szabályai szerint hitelezői követelésként be kellett volna jelentenie. 
[9] A másodfokú bíróság a felperesnek a fellebbezésben tett azon tényállítását, amely szerint a követelés nem 2024. július 2-án járt le, hanem az esedékesség időpontja 2025. január 3., illetve március 15., a másodfokú eljárásban a Pp. 373. § (2) bekezdése alapján olyan meg nem engedett új tényállításnak minősítette, amelynek a vizsgálatára a felülbírálat során nincs lehetőség.

A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[10] A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő a fél alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, illetve az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabálysértésre alapított felülvizsgálat engedélyezésével [Pp. 409. § (1) bekezdés d) pont] együtt felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a jogerős végzést helyezze hatályon kívül és kötelezze az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 201. § (1) bekezdését, 203. § (1) bekezdését, 373. § (2) bekezdését, valamint a Ptk. 6:121. § (1) bekezdés c) pontját. 
[11] Állította, az elsőfokú bíróság a Pp. 203. §-a alapján nem biztosított lehetőséget részére arra, hogy a Pp. 201. § (1) bekezdése szerinti válasziratában érdemben tudjon reagálni az alperes ellenkérelmére, amelyben a folyamatban volt felszámolási eljárásra hivatkozva kérte az eljárás megszüntetését. Így a felperesnek – önhibáján kívül – kizárólag a fellebbezés keretében volt lehetősége kifejteni a hivatkozott felszámolási eljárás, valamint a perbeli követelés keletkezésének időpontjával kapcsolatos tényelőadását és jogi érvelését. A másodfokú bíróság ezért tévesen hivatkozott a Pp. 373. § (2) bekezdésére, hiszen a felperes önhibáján kívül nem terjesztette elő korábban ezt a nyilatkozatát.
[12] A felülvizsgálati álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen, a Ptk. 6:121. §-át megsértve jutottak arra a következtetésre, hogy a perbeli követelés a bírósági úton nem érvényesíthető követelések körébe tartozik. Megismételve a fellebbezésében írtakat hangsúlyozta, hogy az adott követelés a felszámolási eljárás során még nem állt fenn, így arra nem vonatkoznak a Cstv.-nek az eljárás megszüntetése alapjául szolgáló rendelkezései. A felperes a felülvizsgálati kérelmében rámutatott, hogy a felszámolási eljárás 2024. október 11-én egyezséggel zárult, azonban a felperesi követelést megalapozó számlák és teljesítési igazolások csak ezt követően – 2025. január és február hónapban – keletkeztek, így a felperesnek nem is volt lehetősége a hitelezői igényét bejelenteni korábban.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és annak jogi indokai
[14] A Kúria a felülvizsgálatot a Pp. 409. § (1) bekezdés d) pontja alapján engedélyezte, miután a felperes a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében az alapvető eljárási jogának sérelmét, illetve az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegést megfelelően valószínűsítette.
[15] A Kúria a jogerős végzést a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott megjelölt okból jogszabálysértőnek találta.
[16] A felperes a felülvizsgálati kérelmét elsőként arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 203. § (1) bekezdése alapján nem biztosított lehetőséget részére, miszerint a Pp. 201. § szerinti válasziratában érdemben tudjon reagálni az alperes ellenkérelmére, amelyben a folyamatban volt felszámolási eljárásra hivatkozva kérte az eljárás megszüntetését. A Kúria a felperes hivatkozására tekintettel mindenekelőtt rámutat, hogy az elsőfokú eljárásban elkövetett esetleges eljárási szabálysértések csak közvetett módon, vagyis úgy alapozhatják meg a felülvizsgálati kérelmet, ha azokat a másodfokú eljárásban nem orvosolták, és jogszabálysértő jogerős döntéshez vezettek (Kúria Pfv.20.013/2025/3.). Ehhez azonban szükség lett volna arra, hogy a felperes az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási szabálysértésre az elsőfokú végzéssel szemben előterjesztett fellebbezésében hivatkozzon, vagy a másodfokú bíróság a Pp. 370. § (3) bekezdése alapján mint nem hivatkozott eljárási szabálysértést észlelje, és azt – a következményekre vonatkozó figyelmeztetés mellett – a felek tudomására hozza, majd a felperes kérelmére figyelembe vegye. Tekintettel arra, hogy a felperes erre az eljárási szabálysértésre a fellebbezésében nem hivatkozott, és azt a másodfokú bíróság hivatalból sem észlelte, így az nem képezte a másodfokú eljárás tárgyát.
[17] A fentiek tükrében az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében helyesen hivatkozott a Kúria következetes gyakorlatára, amely szerint a jogerős határozat csak olyan kérdésben, olyan jogi állásponttal összefüggésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt (Kúria Pfv.20.797/2016/11. – BH 2017.232.). A felülvizsgálati kérelmet nem lehet olyan új körülményre alapítani, amelyre a fél az első- és másodfokú eljárás során nem hivatkozott. A felülvizsgálati kérelemben nem jelölhető meg olyan új jogszabálysértés, amelyre a fél korábban nem hivatkozott, és amelyre vonatkozóan a jogerős határozat nem tartalmazott döntést (Kúria Pfv.20.640/2023/8., Pfv.20.570/2024/8.). Mindezekre figyelemmel a Kúria a felperesnek a Pp. 201. és 203. §-ának megsértésére alapított felülvizsgálati kérelemében előadott hivatkozását érdemben nem vizsgálhatta.
[18] A Kúria az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésként értékelte ugyanakkor a Pp. 373. § (2) bekezdésének megsértésére alapított felperesi állítást. Eszerint a fellebbezésben új tény állítására akkor kerülhet sor, ha az új tény a fél önhibáján kívüli okból az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a fellebbező fél tudomására vagy következett be, feltéve, hogy az elbírálás esetén rá nézve kedvezőbb ítéletet eredményezhetett volna. A másodfokú bíróság e rendelkezésre hivatkozva nem vizsgálta a felperesnek a fellebbezésben tett azon tényállítását, amely szerint nem volt lehetősége bejelenteni a hitelezői igényét, figyelemmel arra, hogy igénye, követelése ezen időpontban még nem is állt fenn az alperessel szemben, az nem volt esedékes. A követelés a keresetlevélben foglaltakkal szemben nem 2024. július 2-án járt le, hanem az esedékesség időpontja 2025. január 3., illetve március 15.
[19] A Kúria rögzíti, ahhoz, hogy a másodfokú bíróság érdemben vizsgálja a fellebbezésben előadott új tényállítást, a következő konjunktív feltételek fennállása szükséges: az önhiba hiánya és az, hogy elbírálása esetén a fellebbező félre kedvezőbb döntést eredményezhetett volna. A Kúria mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a felperes fellebbezésében új tényként nemcsak a követelés esedékessé válásának időpontját jelölte meg a keresetlevélben írtakhoz képest eltérő időpontban, de részletesen nyilatkozott arra is, hogy a követelés a felszámolási eljárás befejezésének időpontjában (2024. október 11.) még nem létezett, az csak az e-napló lezárása, a teljesítésigazolás és a számla kiállítását követően jött létre. Tény, hogy a keresetlevélben írtakhoz képest ez mind új tényállítás, azonban a felperes helyesen hivatkozott arra, hogy ezek előadására a fellebbezést megelőzően nem volt lehetősége, ugyanis az elsőfokú bíróság az ellenkérelem beérkezését követően válaszirat előterjesztésére nem hívta fel, így önhibáján kívül nem volt lehetősége jogi álláspontja kifejtésére az alperes eljárás megszüntetését célzó alaki védekezését érintően.
[20] A Kúria jogértelmezése szerint az önhiba hiánya nem csak akkor állapítható meg, ha az állított új tényről a fellebbező korábban nem tudott vagy eleve utóbb következett be, de abban az esetben is, amennyiben a fellebbező korábban alappal feltételezhette, hogy annak nincs jelentősége. Márpedig a követelés létrejöttének és esedékessé válásának időpontja akkor vált csak hangsúlyossá a jogvitában, amikor az alperes az ellenkérelmében a felszámolási eljárásra és annak befejeződésére hivatkozva az eljárás megszüntetését kérte. E körülményeket a másodfokú bíróság indokolatlanul hagyta figyelmen kívül, ezért az önhiba hiánya az új tényállításokat érintően bizonyosan megállapítható.
[21] A fentiekben írtak szerint azonban az is szükséges, hogy az új tényállítás – annak érdemi elbírálása esetén – a fellebbező félre kedvezőbb döntést eredményezhet. Ez utóbbi feltétel megvalósulása szempontjából van jelentősége annak, hogy a felperes fellebbezésében nemcsak az esedékessé válás időpontja tekintetében helyezte kereseti kérelmét új ténybeli alapokra, de a követelés létrejötte vonatkozásában is, amelyet a másodfokú bíróság szintén figyelmen kívül hagyott. A jogerős végzés indokolása szerint a Cstv. 37. § (1)–(3) bekezdéséből, valamint 41. § (1) bekezdéséből megállapíthatóan a felperesnek a 2024. július 2-án lejárttá és esedékessé vált követelését a Cstv. szabályai szerint hitelezői igényként be kellett volna jelentenie, az egyezségkötésre tekintettel az eljárás befejezését követően a követelését az adóssal szemben már nem érvényesítheti. A felperes azonban a fellebbezésében azt állította, hogy a felszámolás befejezésének időpontjában sem állt még fenn az alperessel szemben követelése, így a másodfokú bíróság által állított jogvesztés nem következhetett be, ez kizárja az eljárás megszüntetését. Megállapítható ezért, hogy az állított új tény annak alapossága esetén a felperesre kedvezőbb döntést eredményezhet.
[22] A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott fenti eljárási szabálysértés megalapozottságára tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelemben állított anyagi jogszabálysértés [Ptk. 6:121. § (1) bekezdés c) pont] vizsgálatát mellőzte.
[23] A Kúria a fentiekre figyelemmel az ügy érdemére kiható jogszabálysértő jogerős végzést a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt másodfokú eljárásban érdemben kell vizsgálni a fellebbezésben állított valamennyi új tényt, és ezek ismeretében kell a másodfokú bíróságnak a fellebbezésről határoznia. Azok érdemi elbírálását követően lesz a bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozottan állást tudjon foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesnek fennáll-e olyan követelése, amelyet bírósági úton érvényesíthet.

(Kúria Gfv.VI.30.049/2026/7.)