191. I. A Ptk. 6:161. §-a nem a kereseti kérelem eljárásjogi, hanem az igényérvényesítés anyagi jogi hibájának a bíróság általi kiküszöbölhetőségére szolgál. [...]

I. A Ptk. 6:161. §-a nem a kereseti kérelem eljárásjogi, hanem az igényérvényesítés anyagi jogi hibájának a bíróság általi kiküszöbölhetőségére szolgál. Alkalmazására csak akkor van lehetősége a bíróságnak, amikor az eljárási szabályoknak megfelelően előterjesztett kereset alapján a hibás teljesítés tényét a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítja, de arra a jogkövetkeztetésre jut, hogy a keresettel érvényesített (választott) szavatossági jog anyagi jogi előfeltételei hiányoznak. 
II. Amennyiben a felperes keresetében eshetőleges halmazatban több szavatossági jogot is érvényesít, a Ptk. 6:161. §-ának az alkalmazására kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha az érvényesített szavatossági jogok egyikének sem állnak fenn a törvényi feltételei, hiszen csak ekkor merülhet fel a keresethez kötöttség perjogi szabályai [Pp. 2. § (2) bek., 342. §] a Ptk.-ban biztosított áttörésének szükségessége [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:161. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes tulajdonát képezte a perbeli ingatlan, amelyen az 1950-es években, túlnyomórészt vályogtéglából épített 85 nm alapterületű lakóház állt. 
[2] Az épület építésének idején az utcáról nézve baloldali teherhordó falnál alapozásként a vályogfalnál szélesebb monolit beton sávalap készült, szigetelés nélkül. A szükségesnél szélesebb sávalapnak a falsíkból kiemelkedő felső éle a csapadékvizet a fal tövébe vezeti, és ezzel rendszeresen áztatja ezt a vályogfalszakaszt. Az épület külső térelhatároló falai alatt, az alaptest csatlakozási vonalában vízszintes talajnedvesség elleni szigetelés nem készült. Az épület hátsó homlokzati fala mögött húzódó „hegyoldal” erre a szakaszra eső csapadékvízének szinte teljes mennyisége felszíni vízelvezetés nélkül éri el ezt a vályogfal szakaszt. Az épület építésekor nem vették figyelembe a telek lejtését. Az építkezés idején elmulasztották a terepszinttől történő 50 cm-es kiemelést az alapozást illetően. A bejárat környezetében és az attól az utca felé eső szakaszon a terepszintből legalább 40–50 cm-es kiemelés nem valósult meg, a bejárattól hátrafelé eső szakaszon a padlóvonal már a terepszint alá került.
[3] Az alperes 1999. év után, pontosan meg nem határozható időszakban a lakóházat felújíttatta: a vályogfal vakolatát cementes vakolattal javították ki, a nyílászárókat fokozott légzárású műanyag ablakokra és bejárati ajtóra cserélték, a nyílászárók elé vízvetőket építettek be, a vályogfalra műanyagbázisú glettanyagot, falfestéket hordtak fel, műanyag padlóburkolót és mázas kerámia burkolólapokat helyeztek le, utóbbit műanyag bázisú ragasztóval. A tetőszerkezetet is javították és a konyha vályogfalazata elé égetett téglából eléfalazást építettek. A felújítás szakszerűtlen volt, amelynek következtében a kapillárisokon keresztül felszívódó nedvesség nem tud elpárologni, az a vályogfalban marad. 
[4] Az alperes az ingatlant folyamatosan lakta, majd 2021-ben értékesítésre kínálta. Hirdetésére az I–II. rendű felperesek is jelentkeztek, akik három alkalommal jártak az ingatlanban, kívülről és belülről megtekintették, állapotával kapcsolatban kérdéseket tettek fel. A második megtekintés alkalmával egy építészmérnökkel együtt jártak a helyszínen, aki az ingatlant statikai szempontból rendben lévőnek ítélte. 
[5] Az alperes mint eladó és az I–II. rendű felperesek mint vevők 2021. szeptember 23-án adásvételi szerződést kötöttek az ingatlanra, annak vételárát 29 000 000 forintban határozták meg, amelyből 2 900 000 forint foglaló volt. 
[7] Az adásvételi szerződés megkötésekor az alperes az I–II. rendű felperesek részére átadta az energetikai tanúsítványt, amely szerint az ingatlan 2021. augusztusban JJ besorolású volt.
[8] Az I–II. rendű felperesek 2021. november 23-án vették birtokba az ingatlant. A birtokbavételt követően a lakóépület konyhájában lévő beépített bútor és az épületben levő további beépített szekrények falazat előli elmozdítását követően észlelték, hogy a bútorok mögötti falazaton levő vakolat leomlott, a falazat vizesedik, és azon több négyzetméter terjedelemben fekete penész látható. 
[9] Az I–II. rendű felperesek 2021. november 26-án a hibákat jelezték az alperesnek, aki vitatta a hibás teljesítést.
[10] Az I–II. rendű felperesek felkérésére 2021. november 27-én, majd 2022. január 5-én vályogházakkal foglalkozó szakemberek mérték fel a lakóépületet. Véleményük szerint az lakóépület lakhatásra alkalmatlan, mert falazata nagymértékben vizes, penészes.
[11] Az I–II. rendű felperesek nem költöztek be az ingatlanba, de a téli időszakban gondoskodtak az épület szellőztetéséről, fűtéséről. 2022. március 6-án felszólították az alperest, hogy a lakóépület hibáinak kijavításával járó költségeket fizesse meg. Az alperes 2022. március 28. napján kelt válaszlevelében vitatta a hibás teljesítés tényét és az I–II. rendű felperesek szavatossági igényének jogosságát. 
[12] Az I–II. rendű felperesek 2023. január 20-án az alperes hibás teljesítésére hivatkozással elálltak az adásvételi szerződéstől és felszólították az alperest a vételár visszafizetésére és a foglaló kétszeres összegének visszatérítésére.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése 
[13] Az I–II. rendű felperesek módosított keresetükben elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:215. § (1) bekezdése, 6:137. §-a, 6:157. § (1) bekezdése, 6:159. § (1) bekezdése, 6:159. § (2) bekezdés b) pontja, 6:213. § (1) bekezdése, 6:212. § (3) bekezdése és 6:185. § (3) bekezdése alapján vételár és foglaló visszafizetése jogcímén 31 900 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest, valamint ezen összegek megfizetése esetén kérték az illetékes ingatlanügyi hatóság felhívását a felperesek ingatlanokon fennálló tulajdonjogának törlésére és az alperes 1/1 arányú tulajdonjogának eredeti állapot helyreállítása (elállás) jogcímen való bejegyzésére.
[14] Másodlagos keresetükben a Ptk. 6:215. § (1) bekezdése, 6:137. §-a, 6:157. § (1) bekezdése, 6:159. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja alapján árleszállítás jogcímén 25 300 000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. 
[15] Előadták, hogy a lakóépület hibái rejtett hibáknak minősülnek, amelyek a teljesítéskor fennálltak, a hibák kijavítási költsége jelentősen meghaladja az ingatlan vételárát, amely tényre tekintettel az épület gazdaságosan nem javítható, annak teljes elbontása indokolt.
[16] Másodlagos kereseti kérelmüket azzal indokolták, hogy a szakértő véleménye alapján megállapítható az ingatlan értékcsökkenésének mértéke, ekként igazolt az árleszállítás mint kellékszavatossági igény ténybeli alapja. 
[17] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú és a másodfokú ítélet
[18] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 60 napon belül fizessen meg az I–II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak részére 25 300 000 forintot, valamint ezen összeg után 2021. november 24. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.
[19] Indokolása szerint a felek között létrejött adásvételi szerződés tárgya lakóingatlan volt, az alperes által nyújtott szolgáltatás tehát akkor minősült hibátlannak, ha a lakóház a korának és az ebből következő műszaki állapotnak megfelelő, rendeltetésszerű használatra, azaz lakhatásra alkalmas állapotban van a teljesítéskor.
[20] Az I–II. rendű felperesek által a közjegyzői nem peres eljárásban előzetes bizonyítás során beszerzett és a per során kiegészített aggálytalannak tekintett szakvélemény alapján megállapította, hogy 2021 őszén az építmény életciklusának végén járt, tönkremeneteli fázisban volt. Kifejtette: 2021 őszén az ingatlan hibáinak száma, súlyossága és az épület állagromlása már olyan fokot ütött meg, amely miatt a hibák kijavítása gazdaságosan nem történhetett meg, az állagállapot nem tette lehetővé az érdemi javítási munkák elvégzését. Hozzátette: a rendellenességek egyrészt a lakóház szakszerűtlen megépítésére, másrészt annak alperes általi szakszerűtlen karbantartására vezethetők vissza, ezért a hiba már az alperes teljesítésekor is fennállt. Döntése szerint a feltárt hibák egyenes következménye az ingatlan folyamatos, meg nem állítható állagromlása, ezért nyilvánvalóan más az ingatlan jelenlegi állagállapota annál, mint amikor az I-II. rendű felperesek birtokba léptek, de kifejezetten a birtoklásukhoz köthető, az ingatlan birtoklásával, használatával kapcsolatos magatartásuk miatt előállt hibák nem keletkeztek az ingatlanban. Rámutatott, hogy az I–II. rendű felperesek kellékszavatossági jogának érvényesítése során közömbös az, hogy tudott-e a teljesítéskor a hibákról az alperes. Kiemelte, hogy az I–II. rendű felperesek ugyan tudtak arról, hogy az épület részben vagy egészben vályogból épült, de e tényből, valamint a beszerzett energetikai tanúsítványból nem kellett az utóbb feltárt hibákra következtetniük.
[21] Mindezek alapján megállapította az alperes kellékhibás szolgáltatás miatti fennálló felelősségét, majd a Ptk. 6:159. § (2) bekezdése alapján eljárva rögzítette, hogy a szavatossági jogok a) és b) pont szerinti módozatai nem alkalmazhatóak. Hangsúlyozta, hogy a Ptk. 6:161. §-a értelmében nincs kötve az I–II. rendű felperesek által megjelölt szavatossági joghoz és kiemelte azt is, hogy a felek az ingatlan-nyilvántartási eljárási szabályok változása miatt tiltakoztak az eredeti állapot helyreállítása ellen. Az I–II. rendű felperesek ezen nyilatkozatát úgy értékelte, hogy a szerződésszegésre hivatkozó elálló nyilatkozatukat maguk sem kérik jogszerűnek tekinteni, hanem az érvényes és hatályos adásvételi szerződés alapján igénylik a szerződésszegés orvoslását, ezért a felek ezen egyező nyilatkozata alapján az I–II. rendű felperesek fenntartott petitum szerinti árleszállítási kellékszavatossági jogát vizsgálta.
[22] Az árleszállítás mértékének meghatározása során arra volt figyelemmel, hogy a telekingatlanon álló lakóépület már a szerződéskötés megkötése idején lakhatásra alkalmatlan volt, azaz az e tény miatt jelentkező értékeltolódást kellett orvosolni. A telekingatlan értékét – megállapítása szerint – a felépítmény állaga nem befolyásolja, de a bontási költségekkel számolni kellett volna. A beszerzett szakértői véleményt, valamint a www.ingatlan.com ingatlanhirdetési portál kínálati hirdetéseit alapul véve a szakvélemény kiegészítését nem találta szükségesnek. 
[23] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. 
[24] Indokolása szerint nem sérült a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 341. § (1) bekezdése. A 2025. május 8-án megtartott tárgyaláson a felek az ingatlan-nyilvántartási szabályok megváltozására tekintettel egybehangzóan tiltakoztak az eredeti állapot helyreállításával járó elállás mint kellékszavatossági jog teljesítése ellen. Megállapította: e nyilatkozat ellenére az I–II. rendű felperesek nem álltak el elsődleges kereseti kérelmüktől, az elsőfokú bíróságot kötötte az I–II. rendű felperesek fenti nyilatkozata, ezért mindkét keresetet el kellett bírálnia, és e kötelezettségének eleget is tett.
[25] Kiemelte: az elsőfokú ítélet indokolásából egyértelmű, hogy az elsőfokú bíróság a fenntartott elsődleges keresetet elbírálva – a Ptk. már hivatkozott 6:161 §-a alapján – kötelezte az alperest árleszállítás teljesítésére, míg ezt meghaladóan elutasította a kereseteket, az elsőfokú bíróság ezért nem sértette meg az ítélet teljességére vonatkozó kötelezettségét.
[26] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is eleget tett, így nem sérült a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdése sem, bár arra alappal hivatkozott az alperes, hogy a foglaló visszafizetésére irányuló kérelem elutasítását külön nem indokolta az elsőfokú bíróság, ez azonban nem adott okot az ítélet hatályon kívül helyezésére. E körben – kiegészítve az elsőfokú bíróság indokolását – kifejtette, hogy az elállás mint kellékszavatossági jog érvényesítése a felek tiltakozása miatt kizárt volt, így a foglaló visszafizetésére irányuló kérelmet el kellett utasítani.
[27] A másodfokú bíróság szerint a Pp. 237. § (1) bekezdésének a megsértése önmagában nem vezethet hatályon kívül helyezéshez, az anyagi pervezetés hibáit vagy hiányát ugyanis a másodfokú bíróságnak a Pp. 384. §-a alapján ki kell küszöbölnie és csak akkor kerülhet sor hatályon kívül helyezésre, ha ezt követően nem lehet az ügy érdemében dönteni.
[28] Kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a más eljárásban beszerzett szakvélemény és annak kiegészítései alapján döntött, azokat aggálytalannak tekintette és részletesen indokoltnak minősítette. 
[29] Az ítéletet érdemben vizsgálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az elsődleges keresetnek adott részben helyt, ellentmondás nem áll fenn a keresetek között, az I–II. rendű felperesek mindkét keresete hibás teljesítésen alapuló kellékszavatossági jog érvényesítésére irányult. Hangsúlyozta, hogy nem kizárt egy perben az elállás és az árleszállítás jogának a gyakorlása és a bíróság a Ptk. 6:161. §-a alapján a választott szavatossági jog helyett más szavatossági jogot is megítélhet. Utalt arra: az elsőfokú bíróság észlelte, hogy az elállási jog gyakorlásának feltételei hiányoznak, ezért kiküszöbölve az alperes által hivatkozott végrehajthatatlanságot is, az árleszállítás jogát ítélte meg. Értékelése szerint az elállási jog gyakorlásának hiányában nem szűnt meg a szerződés, így nincs ellentmondás a felperesek kérelmei között. Az árleszállítás joga megítélése következtében súlytalannak minősítette az alperes arra vonatkozó hivatkozásait is, hogy az I–II. rendű felperesek az elállással kapcsolatos kereseti kérelmük tekintetében nem ajánlották fel az egyidejű visszaadást, mert a tulajdonjog átjegyzését a vételár visszafizetéséhez kötötték, így nem látott alapot az ítélet megváltoztatására és az elsődleges kereset elutasítására.

A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[31] A jogerős ítélettel szemben az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte.
[32] Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 7. § (1) bekezdés 12. pontját, 215. § (1) bekezdését, 237. §-át, 316. § (1) bekezdés b)–d) pontjáig és (3) bekezdését, 341. § (1) bekezdését, 346. § (5) bekezdését, 384. § (1) és (2) bekezdését, valamint a Ptk. 6:161. §-át jelölte meg.
[33] A Pp. 215. § (1) bekezdésének, 7. § (1) bekezdés 12. pontjának, 237. §-ának, valamint 341. §-ának a megsértése körében előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletéből nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság mely és milyen tartalmú kereseteket bírált el. Kifogásolta: az ítéletből nem tűnik ki, hogy az elsőfokú bíróság mit tekintett az I–II. rendű felperesek végleges keresetének, álláspontja szerint ahhoz nem volt elégséges annak a ténye, hogy az I–II. rendű felperesek akként nyilatkoztak, hogy tiltakoznak az ellen, hogy a bíróság az elállás jogkövetkezményeit levonja és teljes visszarendezést alkalmazzon.
[34] Az alperes – elfogadva a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság az I-II. rendű felperesek elsődleges kereseti kérelmét bírálta el – rámutatott, hogy az I–II. rendű felperesek a per utolsó tárgyalásáig elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítását kérték, petitumukat erre tekintettel fogalmazták meg. Ezen megfogalmazásból – véleménye szerint - az a következtetés vonható le, hogy az I–II. rendű felperesek a per utolsó tárgyalásán már nem kérték az eredeti állapot helyreállítását, amely nyilvánvalóan keresetváltoztatásnak minősülne a Pp. 7. § (1) bekezdés 12. pontja alapján, amelyre pedig kizárólag a Pp. 215. § (1) bekezdése szerinti feltételek fennállása mellett kerülhetett sor. Ilyen nyilatkozatot azonban a tárgyaláson nem tettek, illetve ilyet az elsőfokú bíróság sem kért tőlük. Mindebből kitűnően a végleges keresetük tartalmát a másodfokú bíróság álláspontjával szemben nem tisztázták kétségmentesen.
[35] Állította, hogy a másodfokú határozatban kifejtettekkel szemben ezek a hiányosságok, valamint az elsődleges kereseti kérelem végrehajthatatlanságának orvoslására, kiküszöbölésére önmagában az elsőfokú bíróság azon intézkedése, hogy hivatalból áttért az árleszállítás szavatossági jogára, nem alkalmas.
[38] A jogerős ítélet azon érvelésével szemben, amely szerint az anyagi pervezetési hiba nem vezethet önmagában hatályon kívül helyezéshez, mivel ezen hibát elsődlegesen a másodfokú bíróságnak a Pp. 384. §-a alapján kell kiküszöbölnie, rámutatott, hogy a Pp. 384. § (1) bekezdésének az „önmagában” kitétele szerinte arra utal, hogy az anyagi pervezetési hiba más, a fellebbezésben konkrétan megjelölt okkal együtt megalapozhatja a hatályon kívül helyezést. 
[39] A Ptk. 6:161. §-ának a megsértése körében előadta, hogy ezt a rendelkezést kifejezetten annak érdekében kodifikálták, hogy amennyiben van olyan szavatossági jog, amelyiknek az érvényesítési feltételei fennállnak és amely alkalmas adott esetben a hibás teljesítés orvoslására, akkor a bíróság az eredetileg tévesen választott szavatossági jog helyett másikat ítéljen meg és ezzel a jogosult és a kötelezett méltányos érdekeit egyaránt figyelembe véve véglegesen rendezze a kellékszavatossági vitát. Értékelése szerint elállás esetén, ha annak feltétele egyébként fennállna, ez egyrészt értelmezhetetlen, másrészt a fentiek szerint szóba sem jöhet a hivatalból történő áttérés. 
[40] Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú ítélet nem rögzítette pontosan, hogy mikor és milyen okból keletkezett, milyen jellegű hibák vonatkozásában látta az I–II. rendű felperesek állításait megalapozottnak.
[41] Az I–II. rendű felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.

A Kúria döntése és jogi indokai
[49] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem annyiban alapos, hogy az eljárt bíróságok által alkalmazott anyagi jogszabály téves értelmezése, és az erre tekintettel elkövetett, az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértések miatt a jogerős ítélet az érdemi felülbírálatra alkalmatlan.
[50] A periratok alapján megállapítható, hogy az I–II. rendű felperesek P.104. sorszám alatt benyújtott beadványukban keresetváltoztatást terjesztettek elő, amelyet az elsőfokú bíróság – kérelmükre – engedélyezett. E beadványukban egymással eshetőleges viszonyban álló, szavatossági jogok (elállás, árleszállítás) érvényesítését célzó petitumot terjesztettek elő. Az elsőfokú bíróság a 2025. május 8-án megtartott tárgyaláson észlelte, hogy az I–II. rendű felperesek elsődleges kereseti kérelme nem végrehajtható, így a Pp. 237. § (3) bekezdésére a) pontja alapján az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó jogszabályok megváltozására hivatkozva erről tájékoztatta a feleket. 
[51] Az I–II. rendű felperesek azonban ezt követően a kereseti kérelmük végrehajthatatlanságát nem küszöbölték ki, hanem az e körben kiadott bírói felhívásra egy inadekvát nyilatkozatot tettek, amelyben lényegében a saját elsődleges keresetük teljesítését ellenezték. A kereset fenntartása mellett e nyilatkozat a per Pp. 1. § (2) bekezdése szerinti rendeltetésével ellentétes és az I–II. rendű felperesek Pp. 169. § (1) bekezdésében rögzített perbeli helyzetével sem egyeztethető össze. Az elsőfokú bíróság azonban e nyilatkozat tartalmát, annak joghatásait további anyagi pervezetéssel nem tisztázta, amellyel megsértette a Pp. 237. § (1) bekezdését. Bár az I–II. rendű felperesek elsődleges keresetének az ítéletben rögzített, a P.104. sorszám alatti keresetváltoztatásban előterjesztett tartalma nem felelt meg a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, annak szankcióját [Pp. 218. § (1) bekezdés] a bíróság nem alkalmazta és az anyagi pervezetést követő, Pp. 7. § (1) bekezdés 12.b) pontja szerinti újabb keresetváltoztatás elmaradásának jogkövetkezményeit sem vonta le. 
[52] Mindez – ahogy arra az alperes helytállóan hivatkozott – ahhoz vezetett, hogy a jogerős ítéletben kifejtettekkel szemben az I–II. rendű felperesek végleges keresetének tartalma nem tisztázott, az elsőfokú ítéletből így az sem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság melyik keresetnek adott részben helyt, különösen tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában az I–II. rendű felperesek árleszállítás iránti igényét „fenntartott petitumnak” nevezi és ekként bírálja el. A másodfokú bíróság ezt nem értékelte, ugyanis a Ptk. 6:161. §-a alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság az I–II. rendű felperesek elsődleges keresetét bírálta el. E jogszabályi rendelkezés alkalmazására azonban az alább kifejtettek szerint nem volt mód, így a másodfokú bíróság tévesen következtetett arra, hogy az elsődleges kereseti kérelem Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző volta figyelmen kívül hagyható a Ptk. 6:161. §-ának az alkalmazásával és ez alapot adhat arra, hogy az elsőfokú bíróság az I-II. rendű felperesek keresetétől eltérve – hivatalból – térjen át az árleszállítás szavatossági jogára. (Amely egyébként a másodlagos kereseti kérelem volt.)
[53] Ahogy arra a Kúria a Pfv.20.091/2023/12. számú közzétett határozatában már rámutatott, a Ptk. 6:161. §-a abban az esetben alkalmazható, ha a szavatossági perben a jogosult olyan szavatossági jogot választ, amelyről bebizonyosodik, hogy nem teljesíthető, vagy teljesítése a kötelezett számára másik szavatossági jog teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, illetőleg az adott kellékszavatossági jog érvényesítése nem áll összhangban a jóhiszeműség és a tisztesség követelményével. E rendelkezéssel – szemben a jogerős ítéletben kifejtettekkel – a jogalkotó célja nem a kereseti kérelem eljárásjogi, hanem az igényérvényesítés anyagi jogi hibájának a bíróság általi kiküszöbölhetőségének a megteremtése volt. E jogszabályhely tehát arra szolgál, hogy ha van a keresetben megjelölttől eltérő, másik szavatossági jog, amelynek az érvényesítési feltételei fennállnak, és amely alkalmas az adott esetben a hibás teljesítés orvoslására, akkor a bíróság ne utasítsa el a keresetet, hanem az eredetileg tévesen választott szavatossági jog helyett – a Ptk. 6:161. §-a szerinti korlátozással – másikat ítéljen meg. 
[54] Mindebből következően e rendelkezés alkalmazására csak akkor van lehetősége a bíróságnak, amikor az eljárási szabályoknak megfelelően előterjesztett kereset alapján a hibás teljesítés tényét a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítja, de arra a jogkövetkeztetésre jut, hogy a keresettel érvényesített (választott) szavatossági jog anyagi jogi előfeltételei hiányoznak, ezért ebben az esetben – a jogvita végleges rendezése érdekében – külön erre irányuló kérelem nélkül is meg kell vizsgálnia, és állást kell foglalnia arról, hogy a Ptk. 6:159. § (2) bekezdésében foglalt további kellékszavatossági jogok valamelyike az adott tényállás alapján teljesíthető-e. Ítéletében ez esetben a hiba tényének megállapításán túl tehát részletesen ki kell térnie arra is, hogy a kereset szerinti (választott) szavatossági jog törvényi feltételei az adott tényállás mellett miért nem állnak fenn, az áttérés ezért indokolt és az áttérés indokai körében arra is, hogy az általa alkalmazott szavatossági jog törvényi feltételeit mely bizonyítékok támasztják alá.
[55] A szabályozás logikája alapján abban az esetben, ha az I–II. rendű felperesek keresetében eshetőleges halmazatban több szavatossági jogot is érvényesít, a Ptk. 6:161. §-ának az alkalmazására kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha az érvényesített szavatossági jogok egyikének sem állnak fenn a törvényi feltételei, hiszen csak ekkor merülhet fel a keresethez kötöttség perjogi szabályainak [Pp. 2. § (2) bekezdés, 342. §] a Ptk.-ban biztosított áttörésének a szükségessége.
[56] Itt szükséges hangsúlyozni azt is, hogy az Alkotmánybíróság (7/2013. (III. 1.) AB határozat Indokolás [34] bekezdése mellett annak [31] bekezdése, a 26/2020. (XII. 2.) AB határozat Indokolás [22] bekezdése) és a Kúria következetes gyakorlata (pl. Kúria Pfv.20.288/2022/8., Gfv.30.168/2022/11., Pfv.20.456/2024/4.) alapján a bírói ítéletekkel szemben az a követelmény érvényesül, hogy az ítélet indokolásából annak kell kitűnnie, hogy a bíróság a döntését mire alapította. A döntés alapjául szolgáló indokokat kellő részletességgel kell bemutatni, amelynek terjedelmét és mélységét az adott döntés természete és az ügy egyedi körülményei határozzák meg, figyelemmel arra is, hogy az indokolás hiánya vagy fogyatékossága a fél világosan és pontosan körülírt kérdését érinti-e. Minimális elvárás, hogy a bíróság a feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon, amellyel kapcsolatban figyelembe kell venni a jogvita természetét, az eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket. A döntés indokolásának nem kell kiterjednie minden egyes részletre, de ki kell térnie az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre. Az ítélet indokolása ugyanis csak akkor megfelelő, ha az ügy releváns tényállása mellett tartalmazza mindannak okszerű, logikus és érthető levezetését, amelyen az ítéleti döntés alapszik (Kúria Kfv.35.284/2013/10., Kfv.35.369/2011/8., Kfv.35.378/2013/7., Pfv.20.634/2020/14., Pfv.20.446/2024/4.). 
[57] A bírói ítélet e követelményeknek – egyebek mellett – nem felel meg akkor, ha az indokolása nem tartalmazza valamennyi keresetre kiterjedően a döntés indokait. Az indokolási kötelezettség megszegése olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely nem orvosolható a felülvizsgálati eljárásban és kihat az ügy érdemére, ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését alapozza meg (Kúria Pfv.20.985/2025/5.).
[58] Jelen esetben sem az elsőfokú, sem az azt helybenhagyó jogerős ítélet nem tartalmaz arra vonatkozóan semmilyen indokolást, hogy az I–II. rendű felperesek elsődleges keresete szerinti elállás szavatossági jog választása az adott tényállás, a lakóépület megállapított hibája alapján miért nem volt megfelelő, amely az [55] bekezdésben kifejtettekre és az I–II. rendű felperesek másodlagos keresetének tartalmára figyelemmel azt jelenti, hogy az eljárt bíróságok az I–II. rendű felperesek elsődleges keresetét – ha az fenntartott keresetnek minősül – nem bírálták el, így a jogerős ítélet és az elsőfokú ítélet a Ptk. 6:161. §-án túl valóban sérti az ügy érdemére kihatóan a Pp. 341. és 346. §-át is. 
[59] A kereseti kérelem hibája, illetve a fenntartott kereset tisztázatlansága, az elsődleges kereset elbírálatlansága és az indokolás teljes hiánya – tekintettel arra, hogy az előterjesztett eshetőleges tárgyi keresethalmazat esetén a keresetek egymástól nem függetlenek, kielégítést azok közül csak egy nyerhet, azaz a bíróság csak a sorrendben előbb álló kereset alaptalansága esetén bírálhatja el a következő keresetet – kizárta az árleszállítási igényt elbíráló ítélet érdemi felülvizsgálatát, a felülvizsgálati kérelemben előadott egyéb eljárási és anyagi jogi jogszabálysértések vizsgálatát. A Kúria erre tekintettel a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a perfelvételi szaktól új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

(Kúria Pfv.V.20.108/2026/5.)