A Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nem valósul meg, ha a bíróság a több vádlott ellen folyamatban lévő eljárásban a tárgyalást a jelenlét jogáról le nem mondott azon a terhelt(ek) távollétében tartja meg, aki(ke)t a tárgyalásnak az a része nem érinti.
A több terhelt részvételével folytatott tárgyalás valamely terheltet nem érintő részének elsősorban az olyan bizonyítás felvétele tekintendő, amely nem az adott terhelttel szemben emelt vád tárgyát képező cselekmény bizonyítására szolgál [Be. 429. § (1) bek., 439. § (1)–(2) bek., 608. § (1) bek. d) pont].
[1] A törvényszék az ítéletében megállapította, hogy a II. r. terhelt tekintetében a perújítás alapos és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett emberölés bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek.; (2) bek. a), b), f) pont]. Ezért őt életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg, azzal, hogy a II. r. terhelt legkorábban 20 év múlva bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a lefoglalt tárgyakról és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét II. r. terhelt tekintetében megváltoztatta. Megállapította, hogy a II. r. terhelt esetében a főbüntetés megnevezése fegyházbüntetés, továbbá az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt tekintetében akként pontosította, hogy az alapügyben meghozott jogerős ítéletet a II. r. terhelt vonatkozásában perújítással támadott részét helyezi hatályon kívül. A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés pontosítása után egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel – a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott okból.
[4] Indokolása szerint – utalva az elsőfokú ítélettel szemben előterjesztett fellebbezésében is kifejtettekre – a Be. 429. § (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint a tárgyaláson azon vádlott részvétele kötelező, aki erről a jogáról nem mondott le, hanem kifejezetten kérte a jelenlétének biztosítását.
[5] Utalt az Alaptörvény XXVIII. cikkében rögzített tisztességes eljárás alapkövetelményére, valamint a Be. 39. § (1) bekezdés h) pontjára, mely biztosítja a terhelt számára a jelenlét és a kérdésfeltevés jogát, továbbá kiemelte az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk – helyesen – 3.d) pontját, mely szintén minimális terhelti jogként határozza meg a terhelt kérdezéshez, valamint tanúk idézéséhez és kihallgatásához való jogát.
[6] Rámutatott arra, hogy – figyelemmel a 14/2004. (V. 7.) AB határozatra és a BH 1995.147. számú eseti döntésre is – a terhelt személyes, aktív közreműködése szükséges, e hiány ellensúlyozására a védő eljárása nem elegendő, mely egyébként a 2022. november 29. napján tartott tárgyaláson el is maradt. Kiemelte az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/343. számú, a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló irányelv 8. cikkét, mely szerint a jelenlét nem abszolút jog, de főszabályként a távollét feltételezi a terhelt akaratát.
[7] Álláspontja szerint a jelenlét joga megilleti a terheltet abban az esetben is, ha több, egymástól jól elkülöníthető tényállási pont valamelyikében egyáltalán nem érintett, ugyanis az, hogy a tárgyalás megtartható a nem érintett terhelt távollétében, nem jelenti azt, hogy az adott terhelt a jelenlét lehetőségétől megfosztható. A II. r. terhelt egyértelműen kifejezte, hogy valamennyi tárgyaláson jelen kíván lenni, azonban a törvényszék ezt nem tette lehetővé, mellyel megfosztotta őt attól a jogától, hogy a rá hivatkozó vallomásokra észrevételeket tehessen.
[8] Jelen esetben nem állapítható meg az, hogy a II. r. terhelt távollétében megtartott tárgyalási határnapok őt nem érintették, hiszen egy összefüggő cselekménysorozatról van szó, amelynél a két vádlott büntetőjogilag releváns magatartása egymástól elválaszthatatlan. Meglátása szerint a Kúria Bt.III.1.525/2019/6. számú határozata is azt támasztja alá, hogy a tárgyaláson a két terheltnek együttesen kellett volna jelen lennie.
[9] Kifogásolta, hogy azon a tárgyalási napon megtartott tárgyaláson II. r. terhelt és a védője annak ellenére nem volt jelen, hogy a bíróság 1. számú tanú személyében olyan tanút hallgatott ki, aki az I. r. és II. r. terhelt egymáshoz való viszonyáról nyilatkozott, ami az ügy eldöntése szempontjából meghatározó jelentőségű kérdés.
[10] A jegyzőkönyv szerint a törvényszék a II. r. vádlottat a meg nem jelenés következményeiről nem tájékoztatta, hanem elrendelte, hogy őt a büntetés-végrehajtási intézet ne állítsa elő és intézkedett azon tanúk megjelenésének lemondása érdekében, akiknek a vallomása érintette volna II. r. terhelt cselekvőségét.
[11] Ezzel szemben álláspontja szerint 1. számú tanú tanúvallomása érintette a II. r. terhelt cselekvőségét, a bíróság is célirányosan a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét érintő kérdéseket tett fel neki, továbbá az I. r. terhelt is az ügy érdemére, valamint II. r. terheltre vonatkozó nyilatkozatot tett, amikor a megfenyegetésről beszélt.
[12] Felhívta a figyelmet arra is, hogy az ítélőtábla perújítást elrendelő határozata kifejezetten a II. r. terheltet terhelő bizonyítékként jelölte meg 1. számú tanú nyomozás során tett vallomását, és erre az elsőfokú ítélet is utalt.
[13] Érvelése szerint a Be. 429. § (2) bekezdése alapján a terhelt távollétében a tárgyalásnak az a része tartható meg, amely őt nem érinti, a törvény tehát nem a cselekvőségről, hanem személyről szól. Ez azonban nem azonos a tanúk vallomásával, amelyekről előre nem is lehet megállapítani, hogy érintik-e a terheltet. Kiemelte továbbá azt is, hogy a tárgyaláson nem csak tanúvallomások hangozhatnak el, hanem a terhelt-társ olyan észrevételei is, amelyek vonatkozhatnak a távollevő terheltre is. Példaként hozta fel a 16. tárgyalási napon kihallgatott 2. számú és 3. számú tanút, akiknek a válaszai alapján nem zárható ki, hogy a II. r. terhelt azokra észrevételt kívánt volna tenni. Hivatkozott a 18. tárgyalási napon tanúként kihallgatott 4. számú tanú vallomására is, akinek a válaszai a bűncselekmény passzív alanyának környezetére és az I. r. terheltre vonatkoztak, így a II. r. terheltet is közvetlenül érintették. Sérelmezte, hogy a II. r. terhelt a három tanú ismételt kihallgatásakor sem volt jelen, ahogyan a 22. tárgyalási napon megtartott tanúkihallgatásokon sem, míg a 25. tárgyalási napon a jelenléte távmeghallgatás útján biztosított volt, azonban a bíróság a tanúk korábbi vallomásait nem ismertette. Kiemelte 5. számú tanút is, aki a vallomásában a székházlátogatás kapcsán utalt a II. r. terheltre, mely kijelentéseknek a bizonyítási eljárás során lehetett volna jelentőségük, így a II. r. terheltet a reagálás jogától nem lehetett volna jogszerűen megfosztani.
[14] A másodfokú bíróság álláspotja az volt, hogy 1. számú tanú és 5. számú tanú a II. r. terhelt cselekvőségét nem érintették, azonban a tanúk kifejezetten nyilatkoztak II. r. terheltről, személyük kifejezetten rá vonatkozott. Megítélése szerint az ítélőtábla tulajdonképpen elismerte, hogy a II. r. terheltnek jelen kellett volna lennie a megjelölt tárgyalási határnapokon, azonban nem minősítette hatályon kívül helyezést megalapozó eljárási szabálysértésnek.
[15] Megjegyezte továbbá, hogy a Dijkhuizen kontra Hollandia ítéletből (61591/16. számú kérelem) is az következik, hogy a videokonferencia útján történő részvétel esetén legalább a jogorvoslati jogot biztosítani kell a terheltnek. A II. r. terhelt igényelte a személyes, közvetlen jelenlétet, de e körben fellebbezésre nem volt lehetősége.
[16] Mivel álláspontja szerint a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott abszolút eljárási szabálysértés megvalósult, arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 663. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[17] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.
[18] Kifejtette, hogy ebben az ügyben az eljárás tárgyát az képezi, hogy II. r. terhelt tekintetében az ítélőtábla a végzésével perújítást rendelt el az alapügyben meghozott jogerős ítéletével szemben. Ennek lényege szerint a II. r. terhelt adta az utasítást az 1. számú sértett megölésére is, így az 1. számú és 2. számú sértett sérelmére elkövetett, a jogerősen elbírált cselekmények törvényi egységet képeznek, ugyanis a korábban jogerősen elítélt I. r. terhelt terhére megállapított több sértett megöléséhez kapcsolódó részesi cselekmények a II. r. terhelt tekintetében felbujtóként, több emberen elkövetett emberölés bűntettének minősülnek.
[19] Részeletesen ismertette azon tanúk vallomásának lényegét, akiknek kihallgatására a II. r. terhelt távollétében került sor, majd rámutatott arra, hogy közülük a 15. tárgyalási napon 6. számú és 7. számú tanú, a 17. tárgyalási napon 2. számú tanú, a 20. tárgyalási napon kihallgatott 5. számú és 8. számú tanú, valamint a 26. tárgyalási napon 1. számú tanú vallomásaiban merült fel II. r. terhelt személye. E tanúknak feltett kérdések azonban – 1. számú tanún kívül – mindössze a II. r. terhelt általános ismertségére, illetve a sértettel, valamint I. r. terhelttel való ismeretségére irányultak, amelyekre egyikük sem tudott érdemi információval szolgálni.
[20] Álláspontja szerint a II. r. terhelt távollétében megtartott további határnapokon, így a 13. tárgyalási napon, a 15. tárgyalási napon, a 17. tárgyalási napon, a 21. tárgyalási napon, a 22. tárgyalási napon, valamint a 23. tárgyalási napon és a 24. tárgyalási napon napján felvett bizonyítás a II. r. terheltet nem érintette, a kihallgatott tanúk vallomásaiban a II. r. terhelt nem merült fel.
[21] 1. számú tanú vallomása kapcsán azt hangsúlyozta, hogy az ő kihallgatása csupán I. r. terhelt alanyi oldalának felderítését célozta abban a körben, hogy az eljárás tárgyát képező bűncselekményt követően a megzsaroltatása miatt indított másik büntetőeljárásban a tanúkénti kihallgatása során milyen okból hallgatta el a nyomozó hatóság elől a II. r. terhelttel való kapcsolattartását, illetve azt, hogy a II. r. terhelt a felbujtói magatartás beismerésére presszionálta.
[22] Kiemelte, hogy a Kúria Bfv.II.380/2021/7. számú határozatának [32] bekezdése értelmében nem annak van jelentősége, hogy az adott terhelt személye a távollétében felvett bizonyítás során felmerül-e, hanem annak, hogy ezek az eljárási cselekmények a terhelt terhére rótt cselekmény bizonyítását szolgálják-e.
[23] Jelen esetben az állapítható meg, hogy a tanúkihallgatások nem tekinthetők olyan bizonyításfelvételnek, melyek érintették a II. r. terheltet, a felbujtói magatartását, az I. r. terhelttől kapott megbízását, vagy annak a korábban már jogerősen elítélt terhelt1 felé történő konkretizálását. Erre figyelemmel a törvényszék a II. r. terhelt tekintetében a Be. 429. § (1) bekezdésének megfelelően járt el és nem valósította meg a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést.
[24] Végül kitért arra is, hogy a Kúria Bfv.III.1083/2023/8. számú határozatának [35] bekezdése alapján önmagában a telekommunikációs eszköz használatára vonatkozó szabályok esetleges megsértése nem vezet a terhelt távollétével összefüggő abszolút eljárási szabálysértés megállapításához.
[25] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletet a II. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[26] A II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa alaptalan.
[27] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe.
[28] A felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértéseket a Be. 649. § (2) bekezdés a)–f) pontjai kimerítően felsorolják. Amennyiben az indítványban sérelmezett eljárási szabálysértés ezek között nem szerepel, felülvizsgálatra nem kerülhet sor.
[29] A II. r. terhelt védője által hivatkozott tisztességes eljárás elve az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében meghatározott alkotmányos alapjog, melynek érvényesülését a Kúria a felülvizsgálati eljárásban – mivel az nem tartozik a Be. 649. §-ában felsoroltak közé – közvetlenül nem vizsgálhatja, így annak esetleges sérelme nem tárgya a felülvizsgálati eljárásnak.
[30] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát a 607. § (1) bekezdés b) pontjában, vagy a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést valósít meg, ha a bíróság eljárási cselekményét olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.
[31] A Be. 428. § (1) bekezdése alapján a vádlott jelenléte a tárgyaláson akkor kötelező, ha
a) a tárgyaláson való jelenlét jogáról a 430. § (1) bekezdése szerint nem mondott le,
b) a bíróság kötelezi a tárgyaláson való jelenlétre.
[32] Ugyanakkor a hatályos büntetőeljárási törvény több olyan rendelkezést is tartalmaz, amikor a tárgyalás bizonyos perjogi feltételek fennállása esetén akkor is megtartható a terhelt távollétében, ha a jelenléte egyébként kötelező.
[33] A jelenlét jogáról le nem mondott terhelt tárgyalási távolléte értelemszerűen csak akkor értékelhető feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértésként, ha a távollétében való eljárásra a törvény nem biztosít lehetőséget [Kúria Bfv.II.878/2024/10. [19] bekezdés (BH 2025.228.)].
[34] Amennyiben a bíróság a büntetőeljárási törvény megsértésével járt el a terhelt távollétében, a tárgyalás megismétlésével az érvénytelen bizonyítást orvosolhatja, amely a lefolytatott bizonyítás eredményét törvényessé, az ügydöntő határozat meghozatalakor felhasználhatóvá teszi. Ha tehát a vádlott kötelező jelenléte ellenére a távollétében folyt a bizonyítás, a tárgyalásnak a jelenlétében történő szabályszerű megismétlésével az eljárási hiba kiküszöbölhető, azaz abszolút eljárási szabálysértés megállapításának ebből az okból nincs helye [BH 2020.172.IV., (Hkf.I.1.382/2019/3.)].
[35] A tárgyalási jegyzőkönyvek alapján megállapítható, hogy a II. r. terhelt – aki a tárgyaláson való jelenlét jogáról nem mondott le – az 1. tárgyalási napon, a 2. tárgyalási napon, a 3. tárgyalási napon, a 4. tárgyalási napon, az 5. tárgyalási napon, a 6. tárgyalási napon, a 7. tárgyalási napon, a 8. tárgyalási napon, a 9. tárgyalási napon, a 10. tárgyalási napon, a 11. tárgyalási napon, a 12. tárgyalási napon, a 13. tárgyalási napon, a 14. tárgyalási napon, a 15. tárgyalási napon, a 16. tárgyalási napon, a 17. tárgyalási napon, a 18. tárgyalási napon, a 19. tárgyalási napon, a 20. tárgyalási napon, a 21. tárgyalási napon, a 22. tárgyalási napon, a 23. tárgyalási napon, továbbá a 27. tárgyalási napon megtartott tárgyalási határnapokon nem volt jelen, míg a törvényszék a 24. tárgyalási napon és a 25. tárgyalási napon a tárgyalást részben a II. r. terhelt távollétében tartotta meg.
[36] A több vádlott részvételével zajló eljárásban a Be. 522. § (2) bekezdése szerint a vádlottat rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai távollétében kell kihallgatni.
[37] A Be. 439. § (1) bekezdése kimondja, hogy a tárgyalást az egyesbíró, illetve a tanács elnöke vezeti, és e törvény keretei között megállapítja az elvégzendő cselekmények sorrendjét, ennek keretében a terheltek kihallgatásának sorrendjét is meghatározza.
[38] Jelen ügyben a törvényszék a bizonyítási eljárást s I. r. terhelt kihallgatásával kezdte meg, így az 1. tárgyalási nap és a 13. tárgyalási nap között megtartott tárgyalási határnapokon nem sértette meg a II. r. terhelt kötelező jelenlétét előíró rendelkezést, hiszen ezeken kizárólag az I. r. terhelt kihallgatására került sor, melyen a még ki nem hallgatott II. r. terhelt a bíróság döntése alapján nem lehetett jelen,
[39] A több vádlott ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban a kötelező jelenlét alóli kivételt jelent a Be. 429. § (1) bekezdése, mely lehetővé teszi a tárgyalás azon részének a vádlott távollétében történő megtartását, amely rész őt nem érinti. Ekkor a meg nem jelent vádlott védőjének a távollétében a tárgyalásnak ez a része akkor is megtartható, ha a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező.
[40] A büntetőeljárásban a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek [Be. 163. § (1) bek.].
[41] A Kúria következetes gyakorlata szerint a több terhelt részvételével folytatott tárgyalás valamely terheltet nem érintő részének elsősorban az olyan bizonyítás felvétele tekintendő, amely nem az adott terhelttel szemben emelt vád tárgyát képező cselekmény bizonyítására szolgál [Kúria Bfv.II.380/2021/7. [32] bekezdés, Kúria Bfv.II.878/2024/10. [34] bekezdés (BH 2025.228.)].
[42] A tárgyalási jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a terheltek kihallgatását követően azért tartott meg egyes tárgyalási határnapokat II. r. terhelt távollétében, mert úgy ítélte meg, hogy a megidézett tanúk a II. r. terhelt cselekvőségét nem érintik (197., 217., 228., 252., 267. és 325. számú tárgyalási jegyzőkönyvek).
[43] A II. r. terhelt tekintetében az eljárás tárgyát képező cselekményt illetően a következők rögzíthetők.
[44] A II. r. terheltet az alapügyben meghozott jogerős ítélettel a bíróság bűnösnek mondta ki a tényállás 3. pontjában leírt, 1. számú sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt felbujtóként elkövetett emberölés bűntettében [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. a) és b) pont]. Ezért őt 13 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[45] Az ítélőtábla végzésével a fellebbviteli főügyészség által a II. r. terhelt terhére előterjesztett perújítási indítvány alapján a jogerős ítélettel szemben a II. r. terhelt tekintetében perújítást rendelt el.
[46] A perújítási indítvány lényege szerint a 2. számú sértett sérelmére elkövetett emberölési cselekmény kapcsán a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Nyomozó Főosztály Életvédelmi Osztályán indított büntetőügyben felmerült bizonyítékok alapján arra vonható következtetés, hogy II. r. terhelt a már jogerősen elítélt ugyanazon tettesnek, I. r. terheltnek adott utasítást 1. számú sértetten túl 2. számú sértett megölésére is, utóbbi sértett esetében az I. r. terhelt megbízásából.
[47] Az ítélőtábla végzésében megállapította, hogy a Be. 637. (1) bekezdés a) pont ab) alpontjában meghatározott perújítási ok fennáll, a perújítási indítványban felajánlott bizonyítékok – értékelésüktől és az azokból levont ténybeli következtetésektől függően – alkalmasak lehetnek II. r. terhelt felbujtói minőségének megállapítására a sértett1 sérelmére elkövetett emberölés vonatkozásában is. Erre tekintettel a II. r. terhelt cselekménye bizonyítottsága esetén a jogerős ügydöntő határozathoz képest súlyosabban, a korábbi Btk. 166. § (l) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a), b) és f) pontja szerinti, felbujtóként több emberen elkövetett emberölés bűntettének minősülhet, mely esetben vele szemben lényegesen súlyosabb szabadságvesztés kiszabása lenne indokolt.
[48] Mindezek előre bocsátása után az iratok alapján II. r. terhelt távollétében megtartott további tárgyalási határnapokat illetően a következők állapíthatók meg.
[49] Az elsőfokú bíróság a 16. tárgyalási napra idézte 9. számú, 10. számú tanút, továbbá – ismételten – 11. számú tanút, valamint folytatta 6. számú tanú kihallgatását. A tárgyalási határnapon elhangzott tanúvallomások II. r. vádlottra, a terhére rótt cselekményre nem vonatkoztak, azok kizárólag I. r. terhelt és 2. számú sértett kapcsolatát, egy médiatársaság működését és egy hetilap újságot érintették.
[50] Az elsőfokú bíróság a 18. tárgyalási napon 12. számú és 4. számú tanút hallgatta ki, azonban ők II. r. terhelttel kapcsolatban szintén nem tettek vallomást, kihallgatásuk az I. r. terhelt ellen az egyik járásbíróságon folyamatban volt büntetőeljárásra, valamint a sértett és az I. r. terhelt közötti vitás ügyekre irányult. A törvényszék által visszaidézett tanú11 tanú ezen a határnapon sem tett említést a II. r. terheltről.
[51] A 20. tárgyalási napon ismételten kihallgatott 9. számú, 4. számú és 11. számú tanúk a hetilap újság, a sértett kapcsolatrendszere, a más településen történt büntetőügy, illetve az ügyben érintett könyv kapcsán tettek vallomást, amelyekben a II. r. terhelt személye nem merült fel.
[52] A 22. tárgyalási napon a törvényszék 13. számú, 14. számú, 15. számú, 16. számú tanút hallgatta ki, majd a 23. tárgyalási napon 17. számú, 18. számú, – ismételten – 19. számú, valamint 20. számú, 21. számú és 22. számú tanúk kihallgatására került sor. E tanúk vallomásaiban a II. r. terhelt szintén nem szerepelt.
[53] Megállapítható továbbá az is, hogy a II. r. terhelt távollétében a 24. tárgyalási napon kihallgatott, az I. r. terhelt és a sértett kapcsolatáról, továbbá az APEH eljárásáról nyilatkozó 23. számú tanú, valamint az ezúttal a frekvenciapályázatok kapcsán visszaidézett 19. számú, 4. számú és 2. számú, továbbá 24. számú tanú vallomásában a II. r. terhelt neve fel sem merült. Ugyanez rögzíthető a 25. tárgyalási napon a II. r. terhelt távollétében felvett bizonyítás kapcsán is, ekkor ugyanis 25. számú és 26. számú tanú az I. r. terhelttel szemben az egyik járásbíróságon indított eljárásra vonatkozóan tett vallomást anélkül, hogy a II. r. terhelt személye akár csak felvetődött volna.
[54] Ezen ismertetett tárgyalási határnapok kapcsán tehát II. r. terhelt tekintetében a Be. 429. § (1) bekezdésében foglaltak megsértése fel sem merülhet, mivel valamennyi esetben olyan bizonyításfelvétel zajlott a tárgyaláson, amely semmilyen összefüggésben nem állt a II. r. terhelt tekintetben elrendelt perújítás tárgyát képező cselekménnyel, nyilvánvalóan ennek volt betudható, hogy a II. r. terhelt személye szóba sem került.
[55] A törvényszék 2021. szeptember 28. napjára kitűzött tárgyalási határnapot szintén a II. r. terhelt távollétében tartotta meg. Ekkor 27. számú és 28. számú tanúk kihallgatására került sor, akik a II. r. terheltet a vallomásukban nem említették meg, a II. r. terhelt neve kizárólag a feltett kérdésekben hangzott el, azonban mindkét tanú a vele kapcsolatos ismeretei hiányáról számolt be. Az e határnapra visszaidézett Tanú11 tanú a vallomásában ez alkalommal sem tett a II. r. terhelttel kapcsolatos nyilatkozatot.
[56] A 15. tárgyalási napon a törvényszék 6. számú tanút hallgatta ki, aki a hetilap és a televíziós műsor helyzetéről, a 2. számú sértett és az I. r. terhelt viszonyáról, vitás ügyeikről, politikai kapcsolataikról, valamint a más településen elkövetett büntetőügyről tett részletes vallomást. Ezt követően bírói kérdésekre nyilatkozott akként, hogy II. r. terheltről mindenki tudta, hogy kicsoda, „alvilági figura”, a média is foglalkozott vele, ennek alapján az I. r. terhelt is tudta, hogy milyen ember. A tanú védői és ügyészi kérdésre az 1997-es évben határozta meg azt az időpontot, amikor először hallott a II. r. terheltről, akivel azonban sem ő, sem pedig a 2. számú sértett nem találkozott. Az ugyanezen a határnapon kihallgatott 7. számú tanú a vallomásában a televíziós műsor létrejöttéről, a műsor körüli problémákról, a főszerkesztői pozícióról, valamint a 2. számú sértett és az I. r. terhelt kapcsolatáról tett vallomást. Az eljáró bíró kérdéseire úgy nyilatkozott, hogy a II. r. terheltet nem ismerte, és nem tudott arról sem, hogy az I. r. és a II. r. terhelt között volt-e kapcsolat.
[57] Az elsőfokú bíróság által a 17. tárgyalási napon kihallgatott 2. számú tanú a vallomásában a II. r. terhelttel kapcsolatos bírói kérdésekre azt közölte, hogy 1998-ig a „létezéséről sem” tudott, ahogyan arról sem, hogy bármilyen kapcsolatban állna az I. r. terhelttel. A szintén kihallgatott 3. számú tanú a vallomása szerint 1995–96-ban a bűnügyi újságokból hallott először a II. r. terheltről, vele kapcsolatban másról ő sem számolt be.
[58] A 25. tárgyalási napon a már korábban kihallgatott 4. számú tanú a hetilap kiadói jogaival, egy másik hetilap létrejöttével, a médiatársaság helyzetével, I. r. terhelt és a 2. számú sértett közötti konfliktusokról tett ismét részletes vallomást. A tanú bírói kérdésre mondta el, hogy számára a II. r. terhelt neve sokáig ismeretlen volt, nem járt náluk, vele a 2. számú sértett soha nem került üzleti kapcsolatba, és a sértett magánszemélyektől egyébként nem kért pénzt. Ugyanezen a határnapon tett folytatólagos vallomást tanú7 tanú is, azonban ebben a II. r. terhelt személye nem merült fel.
[59] A 21. tárgyalási napon 19. számú, 4. számú és 11. számú tanú tett ismét vallomást, azonban ezekben a II. r. terhelt egyáltalán nem került szóba. Ezt követően 5. számú tanú az I. r. terhelt és 2. számú sértett közötti konfliktusokkal, a sértett politikai kapcsolataival, az ún. fehér könyvvel kapcsolatban tett vallomást. A tanú II. r. terhelt védőjének kérdésére tért ki arra, hogy a sértett halála után 8. számú tanú járt a székházban két fiatalemberrel, akik egyike olyan volt, mint a II. r. terhelt, akiről úgy tudja, hogy „kinézte magának a székházat”. Az ezen a napon kihallgatott további tanúk I. r. terhelt és 2. számú sértett közötti konfliktusokkal, valamint a sértett által összegyűjtött, az I. r. terheltre nézve terhelő dokumentumokkal kapcsolatban tettek vallomást. A II. r. terhelt kizárólag 8. számú tanú vallomásában merült fel, amikor a tanú az eljáró bíró kérdésére elmondta, hogy II. r. terhelt nevét csak újságokból hallotta, nem tudta őt komolyan venni, arról pedig nem tudott, hogy a sértett a II. r. terhelttel milyen viszonyban volt és mennyire ismerte őt.
[60] Végül a törvényszék a II. r. terhelt távollétében tartotta meg a 27. tárgyalási napot is, melyre 1. számú tanút idézte. A jegyzőkönyv szerint az elsőfokú bíróság a tárgyalás megnyitását követően azt rögzítette, hogy II. r. terhelt a meghatalmazott védő megbízását visszavonta, ezért részére nyomban védőt rendelt ki, aki felkészülési idő biztosítását kérte. Erre tekintettel a törvényszék intézkedett azon tanúk megjelenésének lemondásáról, akiknek a vallomása érinti a II. r. terhelt cselekvőségét, valamint arról is, hogy a II. r. terhelt előállítására ne kerüljön sor.
[61] Az 1. számú tanú a nyomozás során a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Nyomozó Főosztály Életvédelmi Osztályának másik ügyében tett vallomást. 1. számú tanú ekkor azt mondta el, hogy II. r. terhelt az ügyfele volt – melyre vonatkozóan köti az ügyvédi titoktartás –, de az ügy nem kapcsolódott I. r. terhelthez. Ezen túlmenően sem II. r. terheltről, sem a közte és az I. r. terhelt közötti kapcsolatról, sem pedig az esetleges fenyegetés(ek)ről nem tudott érdemben nyilatkozni.
[62] E vallomás tartalma alapján a törvényszék helyesen jutott arra a következtetésre, hogy lehetőség van a tárgyalás ezen részének II. r. terhelt távollétében történő megtartására, hiszen a tanú vallomásában ezidáig nem merült fel olyan tény, mely a II. r. terhelt tekintetében elrendelt perújítás tárgyát képező bűncselekményre vonatkozna.
[63] A tanú a 27. tárgyalási napra kitűzött tárgyaláson megjelent, és vallomást tett az I. r. terhelt cégéhez kapcsolódóan általa ellátott jogi képviseleti tevékenységről, valamint az I. r. terheltet ért fenyegetésekről, zaklatásról. Az eljáró bíró arra vonatkozó kérdéseket is feltett a tanúnak, hogy I. r. terhelt az általa megtett feljelentés alapján indult ügyben a tanúvallomása megtételekor miért nem beszélt II. r. terheltről és arról, hogy – a hanganyagok szerint – a II. r. terhelt megpróbálta rávenni I. r. terheltet arra, hogy ismerje be „az évszázad bűncselekményét”. 1. számú tanú úgy nyilatkozott, hogy az „egész fenyegetettség más bűnözői vonalhoz tartozott”, arra pedig nem emlékezett, hogy I. r. terhelttel beszélgettek volna a II. r. terheltről, mivel ő a céges ügyeket intézte, az I. r. és II. r. terhelt kapcsolatáról nem is tudott semmit. Vallomása szerint nem volt tudomása arról, hogy a II. r. terhelt be akarta ismertetni I. r. terhelttel a felbujtást, és cáfolta, hogy olyan tartalmú ügyvédi tanácsot adott volna az I. r. terheltnek, miszerint a nyomozóhatóság előtt hallgassa el a II. r. terhelttel fennálló kapcsolatát.
[64] Mindezek alapján rögzíthető, hogy a 14., 15., 16., 17., 21. és 27. tárgyalási napon lefolytatott bizonyítási eljárás során a tanúk vallomásaiban ugyan többször elhangzott a II. r. terhelt neve, azonban a kérdések és a válaszok egyik része általánosságban a II. r. terhelt ismertségére, a róla a médiában megjelent információkra vonatkozott, míg a kérdések másik részéről az állapítható meg, hogy a tanúk a sértett és II. r. terhelt között, illetve az I. r. és II. r. terhelt között fennállt kapcsolatot illetően a cselekmény bizonyítása szempontjából releváns információval nem tudtak szolgálni a tárgyaláson sem. A védő álláspontjával szemben ugyanez a következtetés vonható le 5. számú tanú vallomását illetően is, hiszen az általa a székházlátogatás kapcsán elmondott történet szintén nem volt összefüggésben a II. r. terheltnek a 2. számú sértett sérelmére elkövetett emberöléshez kapcsolódó felbujtói magatartásával, illetve az I. r. terhelttől kapott megbízással. 1. számú tanú vallomása úgyszintén nem a II. r. terhelt tekintetében elrendelt perújítás tárgyát képező cselekmény bizonyítására szolgált, hanem az I. r. terhelt cselekményével, illetve a terheltként tett vallomásaival állt összefüggésben, mégpedig abban a vonatkozásban, hogy az I. r. terhelt az általa zsarolás bűntette miatt indított büntetőeljárásban milyen okból nem tárta fel a II. r. terhelttel fennállt kapcsolatát.
[65] A jegyzőkönyvből megállapíthatóan I. r. terhelt – miként az további határnapokon – a 27. tárgyalási napon is élt a kérdezési, észrevételezési jogával, illetve a bírói és ügyészi kérdésekre adott válaszaiban maga is kitért arra, hogy miért nem beszélt a II. r. terheltről. E körben akként nyilatkozott, hogy félt ütközni az „alvilág bármelyikével, legyen az „X”, „Y” vagy a II. r. terhelt”, nem akart konfrontálódni, továbbá elmondta azt is, hogy a II. r. terhelt megfenyegette, hogy ha vele szemben fellép, akkor mit fog mondani.
[66] Ezzel az I. r. terhelt lényegében megismételte a nyomozás során, illetve a tárgyalási szakaszban is több alkalommal megtett azon állítását, amely szerint hallgatásának egyik indoka a II. r. terhelt részéről történt fenyegetés, zsarolás volt (elsőfokú ítélet 132., 134–135., 17–21., 27., 34. oldal). Ezek az állítások tehát az I. r. terhelttől már a 27. tárgyalási napot megelőzően is többször elhangzottak, az iratokból is megismerhetőek voltak, és azok tartalma nem a II. r. terhelt terhére rótt bűncselekmény bizonyítása körében bírt jelentőséggel, hanem annak tisztázásában, hogy mi az oka I. r. terhelt e körben tett vallomásai közötti eltéréseknek.
[67] Kétségtelen, hogy a 27. tárgyalási napon a II. r. terhelt védője sem volt jelen a tárgyaláson.
[68] A Be. 434. §-a szerint, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a tárgyaláson a védő jelenléte kötelező, ha a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező.
[69] II. r. terhelt tekintetében a bírósági eljárásban a védő részvétele több okból is kötelező volt [Be. 44. § a) és b) pont, Be. 427. § (5) bek. a) pont], azonban mivel a bizonyítás a II. r. terhelt cselekvőségét nem érintette, a tárgyalás ezen része a II. r. terhelt védőjének távollétében is megtartható volt.
[70] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a törvényszék a tárgyalást valamennyi érintett határnapon a Be. 429. § (1) bekezdésében írtakkal összhangban tartotta meg a II. r. terhelt távollétében, így abszolút eljárási szabálysértést nem követett el.
[71] 4. A II. r. terhelt védője sérelmezte azt is, hogy II. r. terhelt a tárgyaláson nem személyesen, hanem telekommunikációs eszköz útján volt jelen, mellyel szemben a jogorvoslattal nem élhetett.
[72] A Be. 120. § (1) bekezdése szerint az eljárási cselekményen történő jelenlétre e törvény alapján kötelezett vagy jogosult számára a jelenlét telekommunikációs eszköz útján is biztosítható.
[73] A Be. 121. § (1) bekezdése értelmében a bíróság hivatalból vagy az eljárási cselekményen jelenlétre kötelezett vagy jogosult személy által előterjesztett indítványra rendelheti el a telekommunikációs eszköz használatát. A (2) bekezdés szerint a telekommunikációs eszköz használatának elrendelése ellen nincs helye jogorvoslatnak.
[74] A telekommunikációs eszköz használata a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése tárgyában tartott ülésen, illetve az előkészítő ülésen csak a terhelt hozzájárulása esetén rendelhető el [Be. 122. § (5) bekezdés a) és b) pont]. Ehhez képest a tárgyaláson a telekommunikációs eszköz alkalmazásáról a bíróság dönt, a terhelti hozzájárulás nem szükséges, ugyanakkor a terhelt személyes megjelenésre irányuló, megfelelő időben előterjesztett indítványa csak akkor utasítható el, ha a személyes jelenlétének biztosítását e törvény kizárja, illetve ha a vádlott vagy más személy védelme csak telekommunikációs eszköz használatával biztosítható [Be. 122. § (6) bek. a)–b) pont].
[75] A büntetőeljárásról szóló törvény szövegezése nem hagy kétséget afelől, hogy az eljárási cselekményen a telekommunikációs eszköz használatával való részvétel egyenértékű a fizikai értelemben vett személyes részvétellel, ami a Be. 428. § (1) bekezdésében írt kötelezettséget teljesértékűen kimeríti, annak megfelel (Kúria Bfv.II.354/2021/7. [22] bekezdés, Kúria Bfv.II.46/2024/3. [16] bekezdés).
[76] Jelen ügyben pontosan erről van szó, a II. r. terhelt telekommunikációs eszköz útján való tárgyalási jelenléte egyenértékűnek tekinthető a személyes jelenléttel.
[77] Mindezekre figyelemmel a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok nem valósult meg.
[78] A Kúria – miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot – a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva – a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[79] A felülvizsgálati indítványt a II. r. terhelt kirendelt védője terjesztette elő. A kirendelt védőt tevékenységéért a felülvizsgálati eljárásban díjazás illeti meg akkor is, ha a Kúria az ügyben nyilvános ülést nem tart (BH 2019.217.III.), ezért a Kúria a védő részére a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 7. § (3) bekezdésében meghatározott keretek között, a végzett munkájával arányos – három órai munkavégzésnek megfelelő – díjazást állapított meg.
[80] Az ennek folytán felmerült bűnügyi költség viseléséről a Be. 664. § (1) bekezdésének zárófordulata alapján rendelkezett.
(Kúria Bfv.I.1339/2025/26.)