188. Annak eldöntése során, hogy az adott személy hivatalos személy-e, nem elegendő a személy által folytatott tevékenység, ezen belül a tevékenység lehetséges [...]

Annak eldöntése során, hogy az adott személy hivatalos személy-e, nem elegendő a személy által folytatott tevékenység, ezen belül a tevékenység lehetséges jogi és/vagy társadalmi hatásának vizsgálata, hanem mindenekelőtt azt kell feltárni, hogy van-e olyan, a Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pont k) alpontjában tételesen felsorolt szerv, avagy ilyen szervtől származó, jogszabályi rendelkezésből fakadó telepített hatósági hatáskör, amelynek keretében a vizsgált személy közhatalmi feladatot lát el vagy szolgálatot teljesít. Ennek hiányában a hivatalos személyi minőség megállapítása a nullum crimen sine lege elvébe ütközik. 
A sportorvos a sportorvosi engedélyek kiállítása során nem hivatalos személyként jár el, nem gyakorol hatósági jogkört, ekként az általa kiállított sportorvosi engedély nem közokirat, hanem magánokirat [Btk. 291. § (1) bek. 3. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont, 294. § (2) bek. 2. ford., (3) bek. a) pont, 459. § (1) bek. 11. pont k) alpont, 345. §, 342. § (1) bek. a) pont].

[1] A törvényszék ítéletével bűnösnek mondta ki 
̶  az I. r. vádlottat 453 rendbeli vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek. 3. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont], vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek. 1. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] és 306 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §);
̶ a II. r. vádlottat pedig 453 rendbeli bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek. 3. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] és 306 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §).
[2] Ezért az I. r. vádlottat – halmazati büntetésül – 2 év szabadságvesztésre, 300 napi tétel, napi tételenként 10 000 forint, így összesen 3 000 000 forint pénzbüntetésre, valamint 5 év időtartamra a sportorvosi munkakör betöltésével járó foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A II. r. vádlottat – szintén halmazati büntetésül – 2 év szabadságvesztésre, 200 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, így összesen 200 000 forint pénzbüntetésre, valamint 5 év időtartamra minden olyan foglalkozás gyakorlásától eltiltásra ítélte, melynek keretében egészségügyi szolgáltatáshoz kapcsolódó adminisztratív tevékenységet végezne. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A vádlottakkal szemben külön-külön 1 337 000 forint vagyonelkobzást is elrendelt. Mindkét vádlottra vonatkozóan megállapította továbbá, hogy a szabadságvesztést a végrehajtás utólagos elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani, és ebben az esetben legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[3] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlott vonatkozásában megváltoztatta.
[4] Az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki további 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 343. § (1) bek. c) pont]. Ellenben az I. r. és a II. r. vádlottat 51 rendbeli – az I. r. vádlott esetében bűnsegédként elkövetett – közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. § (1) bek. a) pont] vádja alól felmentette. Az I. r. vádlott vesztegetés elfogadása bűntetteként értékelt cselekményeit egységesen hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 294. § (1) bek. 2. ford., (3) bek. a) pont aa) alpont és b) pont], a hamis magánokirat felhasználása vétségeként értékelt cselekményeit 495 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. § (1) bek. a) pont] minősítette. A II. r. vádlott vesztegetés elfogadása bűntetteként értékelt cselekményeit bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 294. § (1) bek. 2. ford., (3) bek. a) pont aa) alpont és b) pont), a hamis magánokirat felhasználása vétségeként értékelt cselekményeit 495 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. § (1) bek. a) pont] minősítette. A szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét az I. r. vádlott esetében 4 évre, a II. r. vádlott esetében 3 évre enyhítette. A II. r. vádlott tekintetében az eltiltással érintett foglalkozást a sportorvosi munkakörhöz kapcsolódó adminisztratív tevékenységben határozta meg. A vádlottakkal szemben elrendelt vagyonelkobzást mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét – további pontosításokkal – mindkét vádlott tekintetében helybenhagyta.
[5] A másodfokú bíróság ítélete ellen a fellebbviteli főügyészség a felmentéssel érintett cselekmények vonatkozásában a vádlottak bűnösségének megállapítása, az I. r. vádlott további bűnösségének megállapítása tekintetében e rendelkezés mellőzése, illetve mindkét vádlottat érintően a büntetés súlyosítása érdekében, az I. r. vádlott védője és a II. r. vádlott védője pedig elsődlegesen a vádlottak felmentése, másodlagosan pedig a velük szemben kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be másodfellebbezést. A II. r. vádlott védője a fellebbezését visszavonta, amelyhez a II. r. vádlott a harmadfokú nyilvános ülésen hozzájárult.
[6] A fellebbviteli főügyészség kifogásolta, hogy az ítélőtábla az általa az I. r. vádlott terhére rótt 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette kapcsán is biztosított fellebbezési jogot.
[7] Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor e bűncselekmények mikénti megítélését bűnösségi, és nem minősítési kérdésnek tekintette, és erre figyelemmel tévesen azt állapította meg, hogy emiatt is megnyílt a harmadfokú eljárás lehetősége.
[8] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a vádiratban az I. r. vádlott terhére rótt közbizalom elleni bűncselekményeket teljes mértékben elbírálta, valamennyit az értékelése körébe vonta, így a vádat e cselekmények vonatkozásában is maradéktalanul kimerítette. A törvényszék ugyanis a szóban forgó sportorvosi engedélyeket magánokiratnak tekintette, a hamis magánokirat felhasználása vétségének pedig kizárólag a felhasználás az elkövetési magatartása. Az érintett hét hamis engedély azonban nem került felhasználásra, így tényállási elem hiányában az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy kiállításukkal bűncselekmény nem valósult meg, és ekként rendelkezett is róluk, de ezt a rendelkezést az ítélet rendelkező részében, jogszabályi lehetőség hiányában – mint szükségtelent – nem tüntette fel.
[9] Mindez pedig azt jelenti, hogy a harmadfokú eljárás valójában csak az 51 rendbeli felmentő rendelkezés kapcsán nyílt meg, míg a további 7 rendbeli közokirat hamisítás bűntette miatt a bűnösség megállapítása valójában minősítési kérdés, amely így önmagában a harmadfokú eljárás megnyitására nem lenne alkalmas.
[10] Indokai szerint tévedett az ítélőtábla abban is, hogy az elsőfokú ítélet általa pontosított, illetőleg részben eltérően megállapított III/1. tényállási pont [18] bekezdésében körülírt cselekvőség tekintetében egyik vádlott esetében sem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak a vád tárgyává tett 51 rendbeli közbizalom elleni bűncselekmény elkövetését, és ezért mindkét vádlottat felmentette.
[11] Az ítélőtábla tényjavító tevékenységével kapcsolatban azzal érvelt, hogy a másodfokú bíróság által megállapított tényállás továbbra is részben megalapozatlan, mert kismértékben hiányos, illetve ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával. E tényállás ugyanis iratellenesen rögzíti, hogy a II. r. vádlott és az eljárás során be nem azonosított személy végezte el a vizsgálatokat, ahogyan azt is, hogy nem volt megállapítható, hogy az engedélyeket ki állította ki és látta el aláírással. Emellett a tényállás hiányos, mert nem tartalmaz utalást a sportorvosi igazolások tartalmának, azaz a vizsgálat eredményének az OSEI elektronikus rendszerébe történő feltöltésére vonatkozóan.
[12] Egyetértett azzal, hogy a másodfokon felvett bizonyítás alapján nem állapítható meg az, hogy a 2021. február 14-i helyszíni vizsgálat alkalmával a II. r. vádlott írta alá, és pecsételte le a sportorvosi engedélyeket az I. r. vádlott nevében.
[13] Azokból a tényekből ugyanis, hogy a rendelőben kizárólag az I. r. és a II. r. vádlott dolgozott együtt, illetve csak ők fértek hozzá a pecséthez és az elektronikus rendszerhez, valamint, hogy a szabálytalanul elvégzett vizsgálat eredményeként a vizsgált személyek utóbb kapták meg az engedélyeket, valóban nem lehet megállapítani, hogy a két vádlott közül bizonyosan a II. r. volt az aláíró és a feltöltő, azt azonban igen, hogy valaki kettejük közül, aki így a közbizalom elleni bűncselekményt tettesként valósította meg, míg a másik vádlott pedig ennek a bűnsegédje. Ebből következően mindkettőjük bűnösségét legalább bűnsegédként indokolt megállapítani. 
[14] Az ügyészség kifogásolta azt is, hogy a másodfokú bíróság a sportorvosi engedélyeket közokiratnak tekintette. Álláspontja szerint egyik vonatkozó jogszabály sem tartalmaz rendelkezést a sportorvosi engedély közokirat jellegére. A jogszabályi előírásokból nem következik az a megállapítás, hogy a sportorvosok hatósági hatáskört jelentő tevékenységet végeznek, hiszen a közfeladatként végzett, igazgatási jellegű és nyilvántartási tevékenység valójában nem teremt hatósági jogkört.
[15] Kifejtette, hogy a vonatkozó jogszabályok alapján az Országos Sportegészségügyi Intézet (a továbbiakban: OSEI) közszolgáltató költségvetési szerv, közintézmény, de nem köztestület. Közfeladatot lát el azzal, hogy a sportolók sportági versenyzési alkalmassági vizsgálatát végzi. E közfeladat ellátása során a vele jogviszonyban álló sportorvos útján kétségtelenül joghatással bíró cselekményt végez, ám ettől nem válik közigazgatási szervvé. 
[16] Ebből következően a sportorvos nem hivatalos személy, a sportorvosi engedély pedig nem minősül közokiratnak. Mindez pedig azt jelenti, hogy a hamisított sportorvosi engedély a Btk. 345. §-ában szabályozott hamis magánokirat felhasználása elkövetési tárgya lehet.
[17] Utalt rá, hogy a közokirat-hamisítás bűntettének esetleges megállapítása esetén sem lenne helytálló az az álláspont, hogy az OSEI rendszerébe történő feltöltés büntetlen utócselekmény, hiszen ebből egyben az is következne, hogy az elektronikus nyilvántartás szintén közokirat, így az abba a hamis közokiratok alapján bevitt adatok szintén további közokirat-hamisításként lennének értékelhetőek.
[18] Mindez azt jelenti, hogy a korrupciós bűncselekmény és a közbizalom elleni bűncselekmény tekintetében is az elsőfokú bíróság jogi álláspontja volt a helyes.
[19] Ekként a másodfokú bíróság által további 7 rendbeli közokirat-hamisításnak tekintett bűncselekmény tekintetében is valójában hamis magánokiratokról van szó, amelyek esetében csak a felhasználás minősülne bűncselekménynek. Mivel az OSEI rendszerébe történő feltöltésükre nem került sor, és más olyan magatartás sem valósult meg, ami a tényállásszerű felhasználás körébe vonható, a helyes jogi értékelés alapján e cselekményt, vagyis a felhasználás hiányát az elsőfokú bíróság az értékelési körébe vonta.
[20] A büntetés kiszabását illetően álláspontja szerint mindkét vádlott büntetésének súlyosítása indokolt, az eljárt bíróságok ugyanis eltúlzott jelentőséget tulajdonítottak az enyhítő körülményeknek, így a kiszabott büntetés nem megfelelően tükrözi a vádlottak terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlyát. 
[21] A vádlottak korrupciós cselekménye ugyanis nagy tárgyi súlyú, a helyes minősítésnek megfelelően a törvényi fenyegetettsége 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés, a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó szabályok értelmében a vádlottakkal szemben akár 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható, amelynek középmértéke 10 év.
[22] Kiemelte, hogy a koronavírus okozta speciális helyzetben a vádlottak nagyszámú olyan bűncselekményt követtek el, ami éppen a járvány terjedésének megakadályozását célzó intézkedés, az edzőtermek látogatását tiltó jogszabályi rendelkezés kijátszásának a lehetőségét teremtette meg. Mindezt annak ellenére, hogy egészségügyi dolgozóként inkább példát kellett volna mutatniuk az intézkedések maradéktalan betartásával.
[23] Ezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a vádlottak bűnösségét állapítsa meg 51 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében, az I. r. vádlott további bűnösségét megállapító 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettére vonatkozó másodfokú bíróság általi rendelkezést mellőzze. Az I. r. vádlott korrupciós cselekményeit minősítse 453 rendbeli vesztegetés elfogadása bűntettének, továbbá a III/3. tényállási pontban írt cselekményt vesztegetés elfogadása bűntettének, a II. r. vádlott korrupciós bűncselekményeit minősítse 453 rendbeli bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettének. A vádlottak felmentéssel nem érintett közbizalom elleni cselekményeit minősítse 255 rendbeli – az I. r. vádlott esetében bűnsegédként elkövetett – hamis magánokirat felhasználása vétségének. Súlyosítsa a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését mellőzze, és a vádlottakkal szemben a szabadságvesztés tartamához igazodóan szabjon ki közügyektől eltiltás mellékbüntetést.
[24] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség másodfellebbezését kiegészítésekkel tartotta fenn.
[25] Az ügyészség másodfellebbezés lehetőségét részben vitató álláspontjával összefüggésben kifejtette, hogy a vizsgált III/3. tényállási pontban írt magatartás több mozzanatból, így a sportorvosi kérdőív átvételéből, kitöltéséből, majd pecsételéséből és átadásából álló cselekvőség volt, amely az I. r. vádlott sportorvosi működésének keretei között történt, mely minősítő körülményt, kötelességszegésként értékelhető magatartást is kimerít. 
[26] Mivel az I. r. vádlott tettesként elkövetett korrupciós bűncselekményének és a közbizalom elleni bűncselekményének elkövetési ideje és magatartása egybeesik, az I. r. vádlott ugyanazzal a cselekményével valósította meg a két bűncselekmény törvényi tényállását, így a két cselekmény valódi alaki halmazatban áll egymással. A két bűncselekmény közül azonban az elsőfokú bíróság a korrupciós bűncselekmény miatt megállapította az I. r. vádlott bűnösségét. A bírói gyakorlat szerint nem nyílik meg a harmadfokú eljárás lehetősége, ha a másodfokú bíróság a bűnösség kérdésében az elsőfokú bírósággal azonos döntést hoz, a másodfokú ítélet azonban csak a vádlott bűnössége alapjául szolgáló cselekmény minősítését érinti.
[27] Kifejtette, hogy az ítélőtábla ítélete kis mértékben megalapozatlan. A megállapítható tényállás alapján, a tényállás egészének figyelembevételével a vádlottak terhére maradéktalanul megállapíthatóak a hamis magánokirat felhasználása vétségének tényállási elemei.
[28] Egyetértett az ügyészi másodfellebbezésben írtakkal abban a tekintetben is, hogy a sportorvos a tevékenysége során nem hatóságként jár el, nem államigazgatási feladatot lát el. A sportorvosi tevékenység hatósági hatáskörének hiányában a sportorvos által kiállított engedély nem tekintendő közokiratnak, a sportorvos pedig nem hivatalos személy.
[29] Ehhez kapcsolódóan utalt a bírói gyakorlatra, amely szerint az orvos hivatalos személyi minősége egyfelől az őt alkalmazó szervhez, másfelől pedig bizonyos feladatellátáshoz igazodik. Az orvos akkor tekintendő hivatalos személynek, ha államigazgatási szervnél, annak rendeltetésszerű működéséhez tartozó munkakörben dolgozik, illetve, ha más szervnél államigazgatási feladatokat lát el. 
[30] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét akként változtassa meg, hogy mindkét vádlottat mondja ki bűnösnek 51 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében, a korrupciós bűncselekményeket minősítse vesztegetés elfogadása bűntettének, a közbizalom elleni bűncselekményeket pedig minősítse hamis magánokirat felhasználása vétségének. Az I. r. vádlott tekintetében 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette miatti bűnösség megállapítását mellőzze, a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát súlyosítsa, mellőzze a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, egyben a vádlottakkal szemben szabjon ki közügyektől eltiltás mellékbüntetést.
[31] Az I. r. vádlott védője a másodfellebbezésében kifejtette, hogy a megállapított tényállás mind az elkövetési magatartás, azaz az I. r. vádlott sok száz rendbeli bűncselekményben való közreműködése, mind pedig bűnössége, tudatállapota tekintetében megalapozatlan.
[32] Kétséget kizáróan nem állapítható meg ugyanis, hogy a külső helyszíneken folytatott vizsgálatokon az I. r. vádlott nem vett részt, valamint, hogy azok jogsértőek voltak, és az sem, hogy az okiratokat nem ő írta alá, illetve erről minden esetben tudott. Az OSEI rendszerébe történő feltöltés kapcsán semmilyen tény nem merült fel az eljárás során, az OSEI által becsatolt, számos nevet tartalmazó listából a bíróság nem jelölte meg, hogy kire és mire vonatkozóan mit tekint bizonyítéknak.
[33] Nem igazolt az sem, hogy az I. r. vádlott valamennyi korrupciós bűncselekményről tudott, illetve, hogy ezek ellenértékében minden esetben részesült. Az sem került megállapításra, hogy mely vizsgálatok voltak helytelenek, jogsértőek, és melyek nem.
[34] Álláspontja szerint a megbízhatósági vizsgálat jogszerűsége, és az annak mentén keletkezett bizonyítékok felhasználhatósága is további vizsgálat tárgyát kellene, hogy képezze.
[35] Ennek alapján azt kérte, hogy a Kúria az eljárási szabályok kiterjesztő értelmezésével minél szélesebb körben mentse fel az I. r. vádlottat, a másodfokú bíróság felmentő rendelkezését pedig hagyja helyben.
[36] A kiszabott büntetést illetően rámutatott, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság helyesen látta, hogy az I. r. vádlottal szemben nem szükséges letöltendő szabadságvesztés kiszabása, azonban az enyhítő körülményeket nem kellő súllyal vették figyelembe.
[37] Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a bűncselekményeknek semmilyen ismert káros következménye nem volt, a jogalkotó pedig a jogszabályokat nyilvánvalóan a társadalmi elvárásoknak megfelelő kiskapu, azaz a koronavírus járvány alatti sportolási lehetőség meghagyásával alkotta meg. Az I. r. vádlott cselekménye következtében senki élete vagy egészsége nem került veszélybe, a cselekmény pedig nem is az egészségügyi korrupcióban szokásos módon beteg, kiszolgáltatott emberektől vont el pénzt.
[38] Emellett a járvány alatt nem volt szükség személyes orvos–beteg találkozásra, az orvosi vizsgálat az anamnézis felvételével is elvégezhető volt.
[39] Utalt rá, hogy az ügyészség több, a korrupciós cselekményekben részt vevő személlyel szemben egy év feltételes ügyészi felfüggesztést alkalmazott, amely felborította a belső arányosságot.
[40] Az I. r. vádlott támogatja nagykorú gyermekeit, kiskorú gyermekét eltartja, idős, beteg, özvegy édesapját támogatja. 
[41] Nyomatékos enyhítő körülmény továbbá, hogy több évtizeden keresztül és kiemelkedően a köz érdekében végzett áldozatos és életmentő munkát, ez idő alatt több ezer ember egészségét és életét mentette meg. A hivatásán felül a mai napig rendszeresen ingyen tevékenykedik hajléktalanszállón. Ő maga és családja, de főként idős édesapja is pszichésen súlyosan megroppant az eljárás alatt. A bűncselekmény elkövetése miatt elvesztette a munkáját, hivatásának célját, barátait és kollégáit, egészségi állapota a büntetőeljárás alatt, illetőleg amiatt jelentősen megromlott.
[42] A védő álláspontja szerint a további fel nem róható időmúlás miatt az I. r. vádlott büntetésének enyhítése indokolt. Emellett helye van az előzetes mentesítésnek is, mert az I. r. vádlott kiemelkedő munkavégzése miatt nagyobb társadalmi érdek fűződik a szolgálatban tartásához, mint az eltávolításához.
[43] Mindezek alapján elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria az I. r. vádlottat mentse fel, másodlagosan pedig azt, hogy a vele szemben kiszabott büntetést enyhítse, és az I. r. vádlottat részesítse előzetes mentesítésben.
[44] A Kúria a másodfellebbezéseket a Be. 620. § (1) bekezdésének zárófordulata szerint nyilvános ülésen bírálta el. 
[45] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a fellebbezés írásbeli indokolásában írtakkal egyezően szólalt fel. 
[46] Az I. r. vádlott védőjének álláspontjával szemben hangsúlyozta, hogy a tényállásokban rögzített esetekben a veszélyhelyzet idején is ténylegesen szükség volt a vizsgálaton való személyes megjelenésre, ugyanis csak így kerülhetett sor a vérnyomás rögzítésére, illetve az EKG-vizsgálatra és eredmény rögzítésére.
[47] Indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a vádlottakat mondja ki bűnösnek 51 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében, a korrupciós bűncselekményeiket minősítse vesztegetés elfogadása bűntettének, a közbizalom elleni cselekményeket minősítse hamis magánokirat felhasználása vétségének, az I. r. vádlott esetében mellőzze a 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette miatti bűnösség megállapítását, a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát súlyosítsa, és mellőzze a végrehajtás felfüggesztését, egyben a vádlottakat tiltsa el a közügyek gyakorlásától.
[48] Az I. r. vádlott védője a perbeszédében a fellebbezésében írtaknak megfelelően nyilatkozott.
[49] Kiemelte, hogy közismert volt, hogy a Covid-járvány idején az orvosok telefonon, illetve egyéb távkapcsolat útján állapítottak meg betegségeket, írtak fel súlyos betegségekre való gyógyszereket.
[50] Kifejtette, hogy az I. r. vádlott terhére rótt cselekménynek semmilyen káros következménye nem volt, és a cselekmény sem hasonlít a gyakorlatban felmerülő szokásos orvosi korrupciós esetekhez, társadalomra veszélyessége csekély. Az I. r. vádlott közel negyven éve tevékenykedik a társadalom szolgálatában, több ezer ember életét mentette meg, jelenleg is végez karitatív gyógyító munkát.
[51] Elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria az I. r. vádlottat mentse fel az ellene emelt vád alól, illetve a másodfokú bíróság felmentő rendelkezését hagyja helyben. Másodlagosan a büntetés enyhítését, illetve azt kérte, hogy a Kúria részesítse az I. r. vádlottat előzetes mentesítésben.  
[52] A II. r. vádlott védője a perbeszédében a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az ügyészi fellebbezésre reagálva utalt arra, hogy ha nem állapítható meg az, hogy ki volt az elkövető és ki volt a bűnsegéd, akkor nem lehet mindkét elkövetőt bűnsegédként marasztalni. Kifejtette továbbá, hogy a mai napig lehetőség van arra, hogy valaki elektronikus úton, írásban kérjen magának gyógyszert az orvostól, anélkül, hogy kivizsgálnák. Kérte, hogy a Kúria részesítse előzetes mentesítésben a II. r. vádlottat.
[53] Az I. r. vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában elmondta, hogy a korábban hosszú évtizedek alatt felépített szakmai élete semmivé vált az eljárás megindulásakor, azóta számos megaláztatás érte. Az eljárás nagy terhet rótt a családjára, és az egészségi állapotára is kihatással volt. Kérte, hogy a hivatását és a családját ne vegyék el tőle.
[54] A II. r. vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában szintén arra utalt, hogy az eljárás miatt elveszítette a munkáját, megélhetését. Tavaly helyezkedett el egy idősotthonban, amelyet nagyon szeret csinálni, és továbbra is ott szeretne dolgozni. 
[55] A fellebbviteli főügyészség és az I. r. vádlott védőjének fellebbezése részben alapos.
[56] A másodfellebbezés alapján harmadfokú eljárásnak van helye. Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés jogát a Be. 579. § (1) bekezdése általánosságban – a Be. 580. §-ában foglalt szűk körű kivételekkel, további feltétel előírása nélkül – biztosítja. Ezzel szemben a Be. 615. § (1) bekezdése a másodfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés lehetőségét kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén biztosítja. 
[57] A jogorvoslati, felülbírálati és a döntési jogkör összefügg. A jogorvoslat terjedelmének korlátozottsága kihat a felülbírálat terjedelmére, és maga után vonja a döntési jogkör meghatározottságát. Ugyanakkor a döntési jogkör fogalmilag nem lehetséges felülbírálati jogkör nélkül.
[58] A Be. 615. § (1) bekezdése és (2) bekezdése – a (2a) bekezdésben írt korlátok között – meghatározza a másodfellebbezés törvényi okát, a (3) bekezdése pedig a másodfellebbezés törvényi jogát. 
[59] A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a bejelentett fellebbezések alapján helye van-e harmadfokú eljárásnak. 
[60] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú ítélet ellen (másod)fellebbezésnek van helye, ha a másodfokú bíróság döntése az elsőfokú bíróságéval ellentétes.
[61] A Be. 615. § (2) bekezdése értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság
a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
[62] Az ellentétes rendelkezés mint a másodfellebbezés törvényi okának rendeltetése nyilvánvalóan az, hogy lehetőség nyíljon az ellentétet, illetve eltérést eldöntő – így az első bűnösségmegállapítás, illetve a felmentés ellenében igénybe vehető – új eljárási fokra.
[63] Jelen ügyben az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállás alapján az I. r. vádlottat 453 rendbeli vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 291. § (1) bek. 3. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont], vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 291. § (1) bek. 1. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] és 306 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétsége (Btk. 345. §) miatt, a II. r. vádlottat pedig 453 rendbeli bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 291. § (1) bek. 3. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont], vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 291. § (1) bek. 1. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] és 306 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétsége (Btk. 345. §) miatt ítélte el. 
[64] Ezzel szemben a másodfokú bíróság a megállapított tényállás III/1. pontjában rögzített cselekmények (elsőfokú ítélet [18] bekezdés) vonatkozásában az I. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. § (1) bek. a) pont], a II. r. vádlottat pedig az ellene közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. § (1) bek. a) pont] miatt emelt vád alól felmentette. Ugyanakkor a tényállás III/3. pontjában írt cselekmények miatt az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki további 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. § (1) bek. a) pont] miatt.
[65] A fellebbviteli főügyészség és a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint ez utóbbi ítéleti rendelkezés, azaz az I. r. vádlott bűnösségének további 7 rendbeli közokirat-hamisításban történt másodfokú bíróság általi megállapítása valójában nem ellentétes az elsőfokú bíróság ítéletével, ezért az ítélőtábla tévesen állapította meg, hogy e tekintetben megnyílt a harmadfokú eljárás lehetősége. Az ügyészség indoka szerint a törvényszék a minősítés során teljeskörűen vonta az értékelése alá a III/3. tényállási pontban rögzített cselekményeket, ekként valamennyi közbizalom elleni bűncselekményt is elbírálta. Ebből azt a jogkövetkeztetést vonta le, hogy tényállási elem hiányában (a hamis magánokiratok felhasználása) nem valósult meg bűncselekmény, de jogszabályi lehetőség hiányában ezt a jogi értékelést – mint szükségtelent – nem tüntette fel. Az ítélőtábla ezzel szemben tévedett, amikor mindezt bűnösségi, és nem minősítési kérdésnek tekintette, és a jogi álláspontjának megfelelően a III/3. tényállási pontban írt cselekmények vonatkozásában további 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében is megállapította az I. r. vádlott büntetőjogi felelősségét. 
[66] A Legfőbb Ügyészség ennek kapcsán azzal is érvelt, hogy a III/3. tényállási pont szerinti korrupciós bűncselekmény, valamint a közbizalom elleni bűncselekmény elkövetési magatartása és elkövetési ideje egybeesik, és mivel az I. r. vádlott ugyanazzal a cselekményével valósította meg mindkét bűncselekmény törvényi tényállását, így ezek valódi alaki halmazatban állnak egymással. 
[67] Az ügyészség álláspontja e körben nem helytálló.
[68] A Be. 615. § (2) bekezdés c) pontja szerinti ellentétes döntés ugyanis – a vádlott bűnösségét a másodfokú bíróság olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett – valójában azt jelenti, hogy a bíróság lefolytatta a bizonyítást, azonban a vádat nem merítette ki. A tényállást a váddal egyező ténybeli keretek között állapította meg az elsőfokú bíróság, de nem látta el mindegyiket rendelkezéssel. Ebből következik az, hogy ez a vád ki nem merítése, mert nem rendelkezett valamiről a bíróság.
[69] Jelen ügyben az ítélőtábla a III/3. tényállási pont vonatkozásában az elsőfokú bíróság által megállapított tények alapján további bűnösséget állapított meg. 
[70] Kétségtelen, hogy mindez arra vezethető vissza, hogy az e tényállási pontban rögzített cselekmények értékelésekor az ítélőtábla eltérő jogi álláspontot alakított ki. Ennek lényege, hogy az I. r. vádlott hivatalos személyként járt el a sportorvosi engedélyek kiadása során, ekként az általa kiállított engedélyek közokiratnak tekintendők, így az I. r. vádlott már azok aláírásával bűncselekményt követett el [Btk. 343. § (1) bek. c) pont], mert hivatalos személyként, hivatali hatáskörével visszaélve, lényeges tényt (az orvosi vizsgálat megtörténtét) hamisan foglalt közokiratba.
[71] Az ítélőtábla e jogi állásfoglalás alapján – függetlenül annak helyességétől – következetesen járt el, amikor az I. r. vádlottat további 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében is bűnösnek mondta ki. Ezzel – az ítélőtábla jogi értékelésének szempontjából – másodfokon helyreállt a tény és a rá vonatkozó bűnösségi rendelkezésnek az összhangja, a másodfokú bíróság a jogi álláspontja okán más döntést jogszerűen nem is hozhatott volna. Következésképpen a másodfokú bíróság nem egyszerűen átminősítette az elsőfokú bíróság által elbírált (valójában el nem bírált) cselekményt, hanem az okiratokra vonatkozóan további bűnösséget állapított meg. Ekként lett e körben másodfokon először elbírált az okiratra elkövetett cselekmény, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. Az is kétségtelen, hogy ily módon a Be. 615. § (2) bekezdés c) pontja szerinti ellentétes döntést hozott a másodfokú bíróság.
[72] Így jelen ügyben az I. r. vádlott tekintetében a másodfellebbezési jog e vonatkozásban is megnyílt. Értelemszerűen a harmadfokú eljárásban vizsgálandó, hogy a másodfokú bíróság jogi értékelése helytálló-e.  
[73] A Kúria a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában írtakra figyelemmel megjegyzi, hogy jelen ügyben nem alkalmazható a Be. 615. § (2a) bekezdésének szabálya, mely szerint nem tekinthető ellentétes döntésnek, ha a vádlott egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és erre figyelemmel a másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság által megállapított minősítés megváltoztatásának lett volna helye.
[74] E törvényi szabály alapján valóban nincs helye harmadfokú felülbírálatnak a másodfokú ítéletben megállapított bűncselekmény kapcsán, ha az a vádlott terhére az elsőfokú bíróság által megállapított bűncselekménnyel alaki halmazatban áll. 
[75] Jelen ügyben azonban a III/3. tényállási pontban írt – és a másodfokú bíróság által értékelési körébe vont – bűncselekmények a szoros időbeli kapcsolat ellenére sem alaki halmazatban állnak egymással, hiszen nem egy, hanem két cselekmény történt: a hivatali vesztegetés elfogadása az I. r. vádlott által kért 40 000 forint átvételével, a közokirat-hamisítás pedig az engedélyek kiállításával történt meg.
[76] Mindezek alapján jelen ügyben a másodfokú bíróság döntése mind az I. r. és a II. r. vádlottat érintő felmentő rendelkezéseket illetően, mind pedig a II. r. vádlott további bűnösségének megállapítása kapcsán ellentétes az elsőfokú bíróság ítéletével.
[77] Ekként lehetőség nyílt az ellentétet, illetve eltérést engedő új eljárási fokra.
[78] Azonban nem önmagában az eltérés, ellentét (objektíve), hanem annak sérelmezése (szubjektíve) adja ki együtt a harmadfokú eljárás megnyitását.
[79] Utóbbiról rendelkezik a Be. 615. § (3) bekezdése, ami a másodfellebbezés törvényi joga, s ehhez kötődik a felülbírálat Be. 618. § szerinti szabályozása.
[80] Ennek lényege, hogy az ellentétes döntés elengedhetetlen, de nem eleve, feltétlen (hivatalból), hanem csak akkor jelent harmadfokú eljárásra jogot, ha az ilyen, avagy azzal összefüggő rendelkezést a jogosult sérelmezi. Tehát nem automatikusan van helye harmadfokú eljárásnak, hanem csak akkor, ha a jogosult (Be. 616. §) a törvény adta jogával élve, valamely törvényi okból sérelmezi a másodfokú határozatot.
[81] Jelen ügyben a másodfellebbezés törvényi jogával az ügyészség, illetve az I. r. vádlott védője egyaránt élt, a II. r. vádlott védője a II. r. vádlott hozzájárulásával visszavonta a másodfellebbezését.
[82] A Be. 615. § (3) bekezdés a) pontja alapján a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve – a Be. 2021. január 1. napjától hatályos szövegének – b) pontja szerint kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, az 583. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást.
[83] Az ügyészség és az I. r. vádlott védőjének fellebbezése egyaránt a Be. 615. § (3) bekezdés a) és b) pontja szerinti. Az ügyészség sérelmezte az I. r. és a II. r. vádlottat 51 rendbeli közbizalom elleni bűncselekmény vádja alól felmentő (III/1. tényállási pont [18] bekezdés) és az I. r. vádlott bűnösségét további 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében megállapító (III/3. tényállási pont) rendelkezést, kifogásolta a vádlottak terhére rótt többi bűncselekmény minősítését, továbbmenően a velük szemben kiszabott büntetés súlyosítását célozta. Az I. r. vádlott védőjének másodfellebbezése a III/3. tényállási pontban írt cselekményekkel összefüggésben hozott ellentétes döntést is kifogásolva az I. r. vádlott felmentését célozta, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében bejelentett. A II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a felszólalásában a II. r. vádlott előzetes mentesítését kérte. 
[84] Ebből következően a felülbírálat a tényállás III/1. pontjában írt {elsőfokú ítélet [18] bekezdés} cselekmények tekintetében, valamint a tényállás III/3. pontja vonatkozásában – és kizárólag ezen tényállásokat érintően – teljes körű. Ez jelenti a tényállás megalapozottságának vizsgálatát, a felülbírálat tehát itt tény- és jogkérdést is érintő.
[85] Az I. r. vádlott védője a vádlott teljes körű felmentését kérve vitatta azt is, hogy az I. r. vádlott elkövette a többi terhére rótt bűncselekményt. E bűncselekményekben azonban az I. r. vádlott bűnösségét az első- és a másodfokú bíróság egyezően ítélte meg, abban ellentét nem volt, emiatt másodfellebbezésnek nincs helye, értelemszerűen a megállapított tényállás megalapozottságának vizsgálatára sem kerülhet sor.
[86] Mindez azonban nem érinti a harmadfokú bíróság Be. 618. § (1) és (3) bekezdésében írt törvényi kötelezettségét.
[87] A Be. 618. § (3) bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban 2021. január 1. napját követően minden esetben alkalmazni kell a Be. 590. § (5) bekezdés
a)–c) pontját, miszerint a harmadfokú bíróság az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja (egyebek mellett)
̶  a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, továbbá
̶  a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést.
[88] Ez tehát jelen ügyben a harmadfokú fellebbezési jogból és felülbírálati okból következő döntési jogkör levezetése, és annak elvi tartalma. Ekként biztosított a jogosultak jogorvoslati jogának érvényesítése [amit az Alaptörvény 28. cikk (7) bekezdése garantál, s egyben a Be. 2. § (3) bekezdése által védett].
[89] A joghatályos fellebbezések alapján a Kúria – első körben – a Be. 618. §-a szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.
[90] A felülbírálat tárgya főszabályként először az eljárási szabályok – azon belül a feltétlen, majd az ún. relatív hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályok – megtartása, ezt követően pedig a tényállás megalapozottsága.
[91] Mindezek előrebocsátásával (és sorrendjében) a Kúria a felülbírálat során nem észlelt olyan – a Be. 607. § (1) bekezdése, illetve a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti – eljárási szabálysértést, amely feltétlen hatályon kívül helyezési okot képez, az ügy érdemi elbírálását kizárná [Be. 625. § (1) bek. és (2) bek.]. Ilyenre egyébként a felek sem hivatkoztak.
[92] Az első- és a másodfokú bíróság tehát az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le. 
[93] A felülbírálat ezt követő szempontja, hogy a másodfokú ítélet tényállása megalapozott-e. A fentiekben kifejtetteknek megfelelően a Kúria ezt kizárólag az ellentétes döntések, azaz a tényállás III/1. pontjában írt (elsőfokú ítélet [18] bekezdés) cselekmények tekintetében, valamint a tényállás III/3. pontja vonatkozásában vizsgálta (vizsgálhatta).
[94] A harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok alapján azzá tehető, ekként a helyes tényállás megállapítható, avagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető (Be. 619. §).
[95] A harmadfokú bíróság e körben értelemszerűen azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által – az általa tett kiegészítésekkel és helyesbítésekkel – irányadónak tartott tényállás megalapozott-e. Ezalatt értendő az elsőfokú ítélettel megállapított, és a másodfokú bíróság által módosítás nélkül is megalapozottnak tartott tényállás, valamint a másodfokú bíróság általi módosítás.
[96] Főszabályként a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú ítélettel megállapított tényállásra alapítja [Be. 591. § (1) bek.].
[97] A tényálláshoz kötöttség elvi indokát változatlanul a bizonyítás főszabálya adja, miszerint a Be. 167. § (3) bekezdése és (4) bekezdése értelmében a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje; a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése alapján állapítja meg. 
[98] Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti, szabad értékelése, és védett a mikénti mérlegelése, ami a bizonyíték bizonyító ereje felülmérlegelésének főszabály szerinti tilalmát, a közvetlen bizonyítékvizsgálat, bizonyítékkal szembesülés tiszteletben tartását jelenti.
[99] Ugyanakkor a másodfokú bíróságnak lehetősége van arra, hogy
̶  a tényállást kiegészítse vagy helyesbítse, vagy
̶  eltérő tényállást állapítson meg, és ez alapján határozzon (Be. 593. §).
[100] Ennek elsődleges és általános feltétele, hogy a tényállás nem megalapozott, ezért e kérdésben a bíróságnak egyértelműen rögzítenie kell az álláspontját. 
[101] Jelen ügyben a másodfokú bíróság azt rögzítette, hogy a tényállás a Be. 592. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjában írt okból részben megalapozatlan, azaz az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányos, ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, illetve az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett.
[102] A Kúria megjegyzi, hogy a III/3. tényállási pontot a másodfokú bíróság megalapozottnak tekintette, abban változást nem is eszközölt.
[103] A másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanságot kiküszöbölendő tárgyalást tartott, amelyen a III/1. tényállási pontban rögzített, 2021. február 14-én történt cselekményekkel kapcsolatban is bizonyítást vett fel, és ennek alapján – figyelemmel az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmára is – a megítélése szerint a tényállásba nem tartozó részeket onnan mellőzte, egyúttal a tényállást az általa helyesnek tartott megállapításokkal kiegészítette, ekként részben eltérő tényállást állapított meg, amivel a vádlottak bűnösségének kérdésére is kiható változtatást eszközölt. 
[104] Eltérő a tényállás, ha olyan lényeges elemében van eltérés, amely az ügy megítélését megfordíthatja [Be. 593. § (5) bek.].
[105] A másodfokú bíróság tényállást javító tevékenysége az volt, hogy a tényállásból mellőzte azt a megállapítást (elsőfokú ítélet [18] bekezdés), hogy a 2021. február 14-én megvizsgált 51 játékos mindegyikének átadásra került az I. r. vádlott pecsétjével és hamis szignójával ellátott sportorvosi igazolás, és adataik bevitelre kerültek az OSEI rendszerébe az I. r. vádlottat feltüntetve vizsgáló orvosként. 
[106] Egyúttal e tényállást azzal a megállapítással helyesbítette, hogy a helyszínen nem került átadásra sportorvosi engedély, azt a játékosok később kapták meg, az nem volt megállapítható, hogy az engedélyeket ki állította ki, és látta el aláírással. A fenti vizsgálatok díja az OSEI által az I. r. vádlott kérésére 2021. március 3. napján kibocsátott számla alapján, más, ugyanezen egyesület tagjai részére elvégzett vizsgálatok díjával együtt átutalásra került az OSEI részére.
[107] Ezt zárta le az a megállapítás, hogy az ekként megváltoztatott tényállás megalapozott, és azt az ítélőtábla a felülbírálat alapjául elfogadta.
[108] A másodfokú bíróság a III/1. tényállási pontban rögzített, 2021. február 14-én történt cselekményekkel kapcsolatban eltérő jogi következtetésre jutott.
[109] Ekként az egyik ítélet szerint a vádlottak – az I. r. vádlott bűnsegédként – elkövették az 51 rendbeli közbizalom elleni bűncselekményt, a másik szerint viszont nem.
[110] A másodfokú ítélet felülbírálata kapcsán a kérdés, hogy a másodfokú bíróság megtehette-e eljárásjogilag azt, amit tett, illetve helyesen tette-e azt, amit egyébként megtehetett. 
[111] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan.
[112] Helytállóan ismerte fel, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás e része ellentétes a bizonyítást érintő iratok tartalmával, hiszen a 2021. február 14-én tartott vizsgálaton részt vevő sportolók közül egyedüliként kihallgatott tanú következetesen azt vallotta, hogy a sportorvosi engedélyt nem a vizsgálat helyszínén állították ki, hanem azt később kapták meg. Helyesen utalt arra is, hogy ez nem áll ellentétben a II. r. vádlott másodfokú tárgyaláson ismertetett írásbeli vallomásával, melynek lényege szerint az I. r. vádlott a vizsgálati lapokat később átnézhette, az engedélyeket aláírhatta.
[113] Ekként a másodfokú bíróság törvényesen járt el akkor, amikor a III/1. tényállási pontban rögzített, 2021. február 14-én történt cselekményekkel összefüggő tényállás részbeni megalapozatlanságának kiküszöbölése érdekében a megalapozatlan tényállást javította, hiszen, ha nincs teljes megalapozatlanság, azt meg is kell tennie. Helytelen ténybeli alapokra helyezve nincs megnyugtató jogkövetkeztetés.
[114] Az iratoknak megfelelő, a rendelkezésre álló bizonyítékokon nyugvó megalapozott tényállás nélkül a büntetőjogi felelősségre vonatkozó eltérő jogi értékelésnek nincs meg a ténybeli alapja. 
[115] Ez valójában nem más, mint a megalapozott, valósághű tényállás iránti igény, mely alapján a megfelelő jogkövetkeztések levonhatók. A bíróság ítélete pedig akkor törvényes és igazságos, ha a tényállás megállapítása igaz.
[116] Az ügyészség másodfellebbezése mind ténybeli, mind jogi kérdésben kifogásolta a másodfokú bíróság ítéletét. Lényegében arra hivatkozott, hogy éppen a másodfokú bíróság tényjavító tevékenysége által vált a megállapított tényállás e részében megalapozatlanná akként, hogy az kis mértékben hiányos, illetve ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával.
[117] Álláspontja szerint a másodfokon megállapított tényállás iratellenesen rögzíti, hogy a vádbeli napon a II. r. vádlott és az eljárás során be nem azonosított személy (érvelésük alapján valójában egy be nem azonosított nő) végezte el a vizsgálatokat, ahogyan azt is, hogy az nem volt megállapítható, hogy az engedélyeket ki állította ki és látta el aláírással. Emellett a tényállás hiányos, mert nem tartalmaz utalást a sportorvosi igazolások tartalmának, azaz a vizsgálat eredményének az OSEI elektronikus rendszerébe történő feltöltésére vonatkozóan.
[118] Következésképpen a másodfokú bíróság ítélete részbeni megalapozatlanságának iratok tartalma alapján történő ténybeli javítását, ezt követően pedig az ennek megfelelő jogkövetkeztetés levonását indítványozta. 
[119] Az ügyészség kifogásait illetően az első- és a másodfokú bíróság azt egyezően állapította meg, hogy 2021. február 14-én a II. r. vádlott és az eljárás során be nem azonosított személy – az I. r. vádlott távollétében – a sportcsarnokban a sportklub legalább 51 játékosát, köztük a tanút vizsgálták meg. E ténymegállapítást az ítélőtábla ugyanis nem javította, elfogadta. Ezzel összefüggésben annak van jelentősége, hogy az I. r. vádlott nem volt jelen a vizsgálatkor, annak azonban nincs, hogy a II. r. vádlott mellett valójában ki (esetlegesen egy másik nő) volt jelen. 
[120] Helytálló a másodfokú bíróság azon ténybeli következtetése, hogy az nem volt megállapítható, hogy az engedélyeket ki állította ki, és látta el aláírással.
[121] Az ügyészség azonban helyesen utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített tényálláshoz képest a másodfokú bíróság tényjavító tevékenysége eredményeképpen hiányzik a tényállásból az a megállapítás, hogy a sportorvosi vizsgálat eredménye az OSEI elektronikus rendszerében rögzítésre került.
[122] A Kúria megjegyzi, hogy e ténymegállapítás mellőzését az ítélőtábla nem is indokolta.
[123] Kétségtelen, hogy a Be. 619. § (3) bekezdése szerint, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan, akkor ennek korrekcióját, a tényállás kiegészítését, illetve helyesbítését a helyes tényállás megállapítása érdekében – miként a másodfokú bíróság – a harmadfokú bíróság is megteheti.
[124] A harmadfokú bíróság reformációs jogkörének nyilvánvaló korlátja, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 619. § (2) bek.].
[125] Ekként a javítás kizárólag az első-, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján lehetséges.
[126] Ehhez képest a tényállás megalapozottságának vizsgálata során a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a tényállás hiányos maradt, további kiegészítése szükséges, ezért a Be. 619. § (3) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló okiratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság ítélete III/1. tényállási pontját, az ítélet [18] bekezdését érintően – a másodfokú bíróság által megállapított szövegrészt követően – akként pontosítja, egészíti ki, hogy a sportorvosi igazolások adatai bevitelre kerültek az OSEI rendszerébe, az I. r. vádlottat feltüntetve vizsgáló orvosként.
[127] E megállapítás az elsőfokú bíróság által tett ténymegállapítással egyező, az elsőfokú bíróság által megvizsgált és értékelt bizonyítékokon alapszik.
[128] Ez a kiegészítés a másodfokú bíróság által megállapított tényállásba illeszkedő, attól nem eltérő, amely kiegészítéssel a másodfokú bíróság által ítélkezése alapjául elfogadott tényállás megalapozott és irányadó volt a harmadfokú eljárásban is [Be. 619. § (1) bek.]. 
[129] Ekként az érintett tényállási rész a következők szerinti: 
2021. február 14-én a II. r. vádlott és az eljárás során be nem azonosított személy – szintén az I. r. vádlott távollétében – a sportcsarnokban a sportklub legalább 51 játékosát, köztük a tanút vizsgálták meg. A helyszínen nem került átadásra sportorvosi engedély, azt a játékosok később kapták meg, az nem volt megállapítható, hogy az engedélyeket ki állította ki, és látta el aláírással. A fenti vizsgálatok díja az OSEI által az I. r. vádlott kérésére 2021. március 3. napján kibocsátott számla alapján, más, ugyanezen egyesület tagjai részére elvégzett vizsgálatok díjával együtt átutalásra került az OSEI részére. A sportorvosi igazolások adatai bevitelre kerültek az OSEI rendszerébe, az I. r. vádlottat feltüntetve vizsgáló orvosként.
[130] A vádlottak bűnösségére vont következtetés alapját nyilvánvalóan az irányadónak tekintett tényállás képezi. 
[131] Ezt követően az eldöntendő kérdés az irányadó tényállás szerinti vádlotti magatartások minősítése, ami anyagi jogi kérdés.
[132] Az I. r. és a II. r. vádlott terhére rótt cselekmények minősítése szorosan egybefonódik, és annak – a másodfokú bíróság jogi álláspontja okán – központi kérdése, hogy az I. r. vádlott hivatalos személynek minősül-e.
[133] Az elsőfokú bíróság ugyanis a vádlottak terhére rótt korrupciós bűncselekményeket vesztegetés elfogadása bűntettének, a közbizalom elleni bűncselekményeket pedig hamis magánokirat felhasználása vétségének minősítette. 
[134] Ennek megfelelően az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 453 rendbeli vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek. 3. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont], vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek. 1. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] és 306 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §). A II. r. vádlottat pedig bűnösnek mondta ki 453 rendbeli bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek. 3. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] és 306 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §).
[135] Ezzel szemben a másodfokú bíróság álláspontja szerint sportorvosként az I. r. vádlott hatósági hatáskört jelentő tevékenységet végzett. A sportorvosi engedély kiadása ugyanis az egészségügyi igazgatás körébe tartozó tevékenység, hasonlóan az orvosnak az igazolások, bizonyítványok kiadásával kapcsolatos tevékenységéhez. Ekként az I. r. vádlott hatósági jogkörben eljárva hivatalos személynek tekintendő, így az általa megvalósított korrupciós bűncselekmény hivatali vesztegetés elfogadásának minősül. 
[136] Továbbmenően, a hivatalos személyi minőségből adódóan az általa kiállított igazolás közokirat. Ezért azokban az esetekben, ahol az I. r. vádlott helyett a II. r. vádlott írta alá a sportorvosi engedélyeket, a közokirat formailag hamis, hiszen azt nem a kiállítóként feltüntetett személy írta alá, míg abban az esetben (III/3. tényállási pont), amikor az I. r. vádlott maga írta alá a közokiratot, a bűncselekmény megvalósulása abban áll, hogy a hivatalos személy hatáskörével visszaélve lényeges tényt hamisan foglalt közokiratba.
[137] E jogi álláspontból következik, hogy az ítélőtábla a vádlottak terhére rótt bűncselekmények minősítése során nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az engedélyek tartalma rögzítésre került-e az OSEI rendszerébe, hiszen – a hamis magánokirat felhasználásával ellentétben – a közokirat-hamisítás már a hamis okirat elkészítésével megvalósul, annak felhasználása büntetlen utócselekmény.
[138] Mindezek tükrében jutott arra a következtetésre, hogy abban az 51 esetben, amikor nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy ki állította ki (ki írta alá) a sportorvosi engedélyeket, a vádlottakat fel kell menteni. Ezzel szemben abban a hét esetben, amikor az I. r. vádlott által aláírt engedélyek tartalma a hatóság közbelépése miatt nem került feltöltésre az OSEI rendszerébe, a bűncselekmény valójában már megvalósult azzal, hogy mint hivatalos személy lényeges tényt hamisan foglalt közokiratba.
[139] Ezért a vádlottakat 51 rendbeli – az I. r. vádlott esetében bűnsegédként elkövetett – közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, ugyanakkor az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki további 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében.
[140] Egyúttal az I. r. vádlott vesztegetés elfogadásának bűntetteként értékelt cselekményeit egységesen hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének, a magánokirat felhasználása vétségeként értékelt cselekményeit – a kiállított hamis közokiratok számának megfelelően – 495 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének minősítette. A II. r. vádlott vesztegetés elfogadásának bűntetteként értékelt cselekményeit bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének, a magánokirat felhasználása vétségeként értékelt cselekményeit pedig – szintén a kiállított hamis közokiratok számának megfelelően –495 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének minősítette. 
[141] Eldöntendő kérdés tehát, hogy a sportorvos hivatalos személyként, hatósági jogkörében eljárva állítja-e ki a sportorvosi engedélyt, amely a sportorvoslás szabályairól és a sportegészségügyi hálózatról szóló 215/2004. (VII. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 6. § (2) bekezdése alapján bizonyos kivételektől eltekintve a versenyzés feltétele.
[142] Amennyiben igen, a sportorvosi engedély valóban közokiratnak minősül, hiszen a Pp. 323. § (1) bekezdése szerint közokirat az olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő módon állított ki.
[143] Továbbmenően, ez esetben a sportorvosi engedély orvosi vizsgálat nélküli, vagy a vizsgálati eredmények ellenőrzése nélküli, pénzért történt kiállítása a hivatali vesztegetés elfogadásának minősül.
[144] A Btk. 294. § (1) bekezdése szerint az a hivatalos személy, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettét követi el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[145] A Btk. XXVII. Fejezetében szabályozott korrupciós bűncselekmények védett jogi tárgya a közélet tisztasága, s ezen belül a gazdasági szféra, hivatali szféra, hatósági eljárás, valamint a bűncselekmény súlyára tekintettel tartalmazza az egyes tényállások sorrendjét. A hivatali passzív vesztegetés elkövetési magatartása a (jogtalan) előny kérése, illetve annak vagy az előny ígéretének elfogadása. A bűncselekmény megvalósulásának feltétele, hogy ennek a hivatali működéssel összefüggésben kell történnie. A bűncselekmény elkövetője kizárólag hivatalos személy lehet [Btk. 459. § (1) bek. 11. pont].
[146] A hivatali vesztegetés elfogadása bűncselekményének változatlan alapállása, kiinduló pontja, hogy a hivatalos személy a közhatalom részese. Működésével szemben alapvető követelmény, hogy a közhatalmat az őt terhelő közfeladat végzésére használja. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy hatáskörében marad, és a hatáskörébe tartozó feladatkört, az egyes ügyeket részrehajlás nélkül intézi.
[147] A hivatalos személy mivoltot, a hivatalos személy hatáskörét és feladatkörét a jogszabály meghatározza, az a nullum crimen sine lege elvének sérelme nélkül jogértelmezéssel nem bővíthető.
[148] Jelen ügyben azonban ez történt.
[149] A Btk. ítélőtábla által is hivatkozott 459. § (1) bekezdés 11. pont k) alpontja szerint hivatalos személy az Alkotmánybíróságnál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Országgyűlés Hivatalánál, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál, a Magyar Nemzeti Banknál, az Állami Számvevőszéknél, bíróságnál, ügyészségnél, központi államigazgatási szervnél, az Országgyűlési Őrségnél, fővárosi vagy megyei kormányhivatalnál, önkormányzati igazgatási szervnél, megyei intézményfenntartó központnál vagy köztestületnél közhatalmi feladatot ellátó vagy szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik.
[150] E kimerítő felsorolás alapján eldöntendő kérdés, hogy van-e olyan központi államigazgatási szerv, amelynek hatáskörébe tartozik a sportorvosi engedély kiadása, s ekként a sportorvos az erre vonatkozó hatósági hatáskört gyakorolva, hivatalos személyként jár el az engedély kiállítása során.
[151] A Kúria ezzel összefüggésben rámutat a következőkre.
[152] A Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az országos sportegészségügyi hálózat központja és működtetője az OSEI, melynek szervezetére és működésére vonatkozó részletes rendelkezéseket az OSEI Alapító Okirata tartalmazza. 
[153] A Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése szerint a versenyző – a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével – a rendszeres edzések megkezdése, valamint a sportorvosi engedély – e rendelet szerinti – érvényességi idejének lejárta előtt sportorvosi vizsgálaton köteles részt venni. Ugyanezen § fentebb már idézett (2) bekezdése alapján versenyezni – a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével – csak érvényes sportorvosi engedéllyel lehet.
[154] A Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a sportorvosi vizsgálatot – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – az OSEI sportegészségügyi szakrendelésének sportorvosai, valamint az országos sportegészségügyi hálózat területileg, illetve a fővárosban a kerületileg illetékes sportorvosai végzik az OSEI szakmai irányelvei alapján. A (4) bekezdésben írt kivétel ez alól, hogy az amatőr sportoló sportorvosi vizsgálatát a sportoló háziorvosa vagy házi gyermekorvosa is végezheti az OSEI szakmai irányelveiben és módszertani leveleiben meghatározott protokoll szerint.
[155] A Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése előírja, hogy a sportorvosi vizsgálat eredményét a sportszövetség által külön e célra – az OSEI konzultatív hátterével – készített nyomtatványon vagy az OSEI elektronikus nyilvántartásából, technikai adatkapcsolat útján, közvetlenül a sportszövetség, illetve a Nemzeti Sportinformációs Rendszer részére átadott adattartalommal, digitális formában kell nyilvántartani.
[156] Az OSEI a Magyar Államkincstár által vezetett Törzskönyvi Nyilvántartás alapadatai szerint költségvetési szerv.
[157] Az OSEI Alapító Okiratának elkövetéskor hatályos szövege értelmében a költségvetési szerv közfeladata többek között, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 150. § (3) bekezdése alapján egészségfejlesztési, népegészségügyi és sportegészségügyi tevékenységgel kapcsolatos szakértői feladatokat lát el, a Korm. rendelet alapján végzi kiterjedt sportegészségügyi tevékenységét. 
[158] Az Alapító Okirat szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma által fenntartott költségvetési szerv alaptevékenységének körébe tartozik, hogy működteti az Országos Sportegészségügyi Hálózatot, melynek keretében végzi a sportolók sportági versenyzési alkalmassági vizsgálatát, és kiadja a sportolók és igényjogosultak körében az alkalmassági és versenyzési engedélyeket. Szakmai módszertani központként irányítja továbbá az Országos Sportegészségügyi Hálózat valamennyi sportorvosi szakrendelését és sportszakorvosát.
[159] Mindezek alapján kétségtelen, hogy a sportorvosi engedélyek kiállítása állami feladat, amelyet az állam egy erre a célra (is) létrehozott költségvetési szerv feladatkörébe utal.
[160] Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy ez a költségvetési szerv központi államigazgatási szerv volna.
[161] A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) elkövetéskor hatályos 1. § (2) bekezdése alapján központi államigazgatási szerv
a) a központi kormányzati igazgatási szerv,
b) az önálló szabályozó szerv,
c) az autonóm államigazgatási szerv, és
d) a rendvédelmi szerv és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat.
[162] A (3) bekezdés szerint önálló szabályozó szerv a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, a (4) bekezdés alapján autonóm államigazgatási szerv a Közbeszerzési Hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, és a Nemzeti Választási Iroda.
[163] Az (5) bekezdés úgy rendelkezik, hogy rendvédelmi szerv a rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok.
[164] A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban Kit.) elkövetéskor hatályos 2. § (2) bekezdése alapján központi kormányzati igazgatási szerv:
a) a Kormány,
b) a Miniszterelnöki Kormányiroda,
c) a minisztérium,
d) a kormányzati főhivatal, és
e) a központi hivatal.
[165] A (3) bekezdés szerint kormányzati főhivatal: a Központi Statisztikai Hivatal, az Országos Atomenergia Hivatal, és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala.
[166] Mindezen jogszabályok alapján egyértelmű, hogy az OSEI nem központi államigazgatási szerv, a feladatainak ellátása során nem gyakorol hatósági jogkört. Ebből adódóan nem gyakorolnak hatósági jogkört a sportorvosok sem, akik így nem minősülnek hivatalos személynek.
[167] Annak eldöntése során tehát, hogy az adott személy hivatalos személy-e, nem elegendő a személy által folytatott tevékenység, ezen belül a tevékenység lehetséges jogi és/vagy társadalmi hatásának vizsgálata (miként azt az ítélőtábla tette), hanem mindenekelőtt azt kell feltárni, hogy van-e olyan, a Btk. 459. § (1) bekezdés k) pontjában tételesen felsorolt szerv, avagy ilyen szervtől származó, jogszabályi rendelkezésből fakadó telepített hatósági hatáskör, amelynek keretében a vizsgált személy közhatalmi feladatot lát el vagy szolgálatot teljesít. Ennek hiányában a hivatalos személyi minőség megállapítása a nullum crimen sine lege elvébe ütközik.
[168] Ebből következően az I. r. vádlott a sportorvosi engedélyek kiállítása során nem hivatalos személyként járt el, nem gyakorolt hatósági jogkört, ekként az általa kiállított sportorvosi engedély sem minősülhet közokiratnak.
[169] Mindez pedig azt jelenti, hogy tévedett az ítélőtábla, amikor 
̶  a vádlottakat 51 rendbeli – az I. r. vádlott esetében bűnsegédként elkövetett – közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. § (1) bek. a) pont] vádja alól felmentette,
̶  az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki további 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 343. § (1) bek. c) pont], továbbá
̶  az I. r. vádlott vesztegetés elfogadásának bűntetteként értékelt cselekményeit egységesen hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 294. (1) bek. 2. ford., (3) bek. a) pont aa) alpont, b) pont], a magánokirat felhasználása vétségeként értékelt cselekményeit 495 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. § (1) bek. a) pont] minősítette; 
̶  a II. r. vádlott vesztegetés elfogadása bűntetteként értékelt cselekményeit bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 294. (1) bek. 2. ford., (3) bek. a) pont aa) alpont, b) pont], a magánokirat felhasználása vétségeként értékelt cselekményeit pedig 495 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. § (1) bek. a) pont] minősítette. 
[170] Az ügyészség álláspontja szerint a másodfokon felvett bizonyítás eredményeként valóban nem állapítható meg kétséget kizáróan az, hogy a 2021. február 14-i helyszíni vizsgálat alkalmával (III/1. tényállási pont, elsőfokú ítélet [18] bekezdés) a II. r. vádlott írta alá, és pecsételte le a sportorvosi engedélyeket az I. r. vádlott nevében, vagyis, hogy a két vádlott közül bizonyosan a II. r. vádlott volt az aláíró és a feltöltő, az azonban kétséget kizáróan igen, hogy kettőjük közül valaki. 
[171] Jelen ügyben a közbizalom elleni bűncselekmény tettese az engedély tartalmának OSEI rendszerébe feltöltő személy, azaz az engedély ekkénti felhasználója, míg a másik vádlott e cselekmény bűnsegédje. Ezért az ügyészség álláspontja szerint mindkettőjük bűnösségét legalább a bűnsegédi minőségben indokolt megállapítani.
[172] Az ügyészség álláspontja téves.
[173] Az irányadó tényállás e körben a következőket rögzíti:
̶  2021. február 14-én a vizsgálat során a II. r. vádlott és egy, az eljárás során be nem azonosított személy volt jelen;
̶  az I. r. vádlott nem volt jelen;
̶  a helyszínen nem került átadásra sportorvosi engedély, de azt a játékosok később megkapták;
̶  nem volt megállapítható, hogy az engedélyeket ki állította ki, és látta el aláírással;
̶  a sportorvosi igazolások adatai bevitelre kerültek az OSEI rendszerébe, az I. r. vádlottat feltüntetve vizsgáló orvosként.
[174] Nem maradhat azonban figyelmen kívül, hogy a III/1. tényállási pont bevezető része minden azt követően részletezett eseményre (vizsgálatra) vonatkozóan tartalmazza azt a tényt, hogy a vádlottak a közös munka megszervezése során azt a gyakorlatot alakították ki, hogy az I. r. vádlott orvosi pecsétjét, valamint az OSEI rendszeréhez való elektronikus hozzáférését biztosító eszközöket sokszor a II. r. vádlott tartotta magánál, a versenyengedélyt ő pecsételte le az I. r. vádlott helyett, és a szignóját utánozva azzal ellátta, majd a vizsgálat adatait az OSEI elektronikus rendszerébe ő töltötte fel úgy, mintha azt ténylegesen az I. r. vádlott végezte volna el, vagy általa, az ő felügyeletével került volna elvégzésre. 
[175] Az irányadó tényállás ezzel összhangban rögzíti azt is, hogy az I. r. vádlott a II. r. vádlott cselekményével tisztában volt, annak elősegítése érdekében bízta rá a pecsétjét és az OSEI nyilvántartásához való hozzáférést biztosító számítástechnikai eszközeit.
[176] Bár az valóban nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy a szóban forgó 51 sportorvosi engedélyt az I. r. vádlott helyett a II. r. vádlott írta alá, de ennek a bűncselekmény minősítése szempontjából nincs is jelentősége, mert a hamis magánokirat felhasználása vétségének elkövetési magatartása a felhasználás, a hamis magánokirat készítése önmagában egy nem büntetendő előkészületi magatartás.
[177] Jelentősége tehát a felhasználásnak, jelen esetben az engedélyek tartalmának az OSEI rendszerébe való feltöltésének van, amelyet a tényállásból adódóan – miként a többi esetben is – a II. r. vádlott végzett el.
[178] Ebből pedig az következik, hogy ez az 51 engedély mint hamis magánokirat vonatkozásában a hamis magánokirat felhasználása vétségét – miként a többi esetben – a II. r. vádlott tettesként követte el azzal, hogy az engedélyek tartalmát az OSEI rendszerébe feltöltötte. Az I. r. vádlott pedig e bűncselekményeket – miként a többi esetben – bűnsegédként azzal követte el, hogy a rendszer használatához szükséges azonosítóját a II. r. vádlott rendelkezésére bocsátotta.
[179] Mindezek alapján a Kúria az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 51 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §), a II. r. vádlottat pedig 51 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségében (a III/1. tényállási pont [18] bekezdésében írt cselekmények).
[180] Mivel – a fentiekben részletesen kifejtettek alapján – az I. r. vádlott sportorvosként nem volt hivatalos személy, a terhére rótt közbizalom elleni bűncselekmények nem hivatali vesztegetés elfogadásának, hanem vesztegetés elfogadásának minősülnek.
[181] Ezért a Kúria az I. r. vádlott terhére rótt közbizalom elleni bűncselekményeket 453 rendbeli vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 291. § (1) bek. 3. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] (III/1. és III/2. tényállási pont), valamint vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 291. § (1) bek. 1. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] (III/3. tényállási pont), a vizsgálatok elvégzésével, a pénzek átvételével, az adminisztráció intézésével mindehhez segítséget nyújtó II. r. vádlottnak felrótt közbizalom elleni bűncselekményeket pedig 453 rendbeli bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 291. § (1) bek. 3. ford., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] (III/1. és III/2. tényállási pont) minősítette.
[182] Figyelemmel arra, hogy – szintén a már kifejtettek szerint – a szóban forgó sportorvosi engedélyek magánokiratnak minősülnek, és a hamis magánokirat esetén csak annak felhasználása büntetendő, a vádlottaknak felrótt közbizalom elleni bűncselekmények rendbelisége a felhasználáshoz, és nem a kiállított okiratok számához igazodik.
[183] Ezért a Kúria az I. r. vádlott ítélőtábla által 495 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének értékelt cselekményeit 255 rendbeli hamis magánokirat felhasználása (Btk. 345. §) (III/1. és III/2. tényállási pont, kivéve a III/1. tényállási pont [18] bekezdésében írt cselekményeket), míg a II. r. vádlott esetében az ítélőtábla által 495 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének értékelt cselekményeket 255 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345. §) (III/1. és III/2. tényállási pont, kivéve a III/1. tényállási pont [18] bekezdésében írt cselekményeket) minősítette.
[184] Mivel az I. r. vádlott saját maga által kiállított, valótlan tartalmú engedélyek szintén nem közokiratok, a vonatkozásukban nem állapítható meg bűncselekmény, mert azok adatait nem rögzítették az OSEI rendszerébe. 
[185] Ezért a Kúria az I. r. vádlottat a másodfokú bíróság által megállapított 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 343. § (1) bek. c) pont] vádja alól (III/3. tényállási pont) felmentette.
[186] Ekként a vádlottak bűnösségének köre, és a nekik felrótt bűncselekmények minősítése az elsőfokú bíróság által megállapítottal egyező.
[187] A Kúria ezt követően azt vizsgálta, hogy a vádlottakkal szemben milyen büntetés kiszabása szükséges.
[188] A törvény meghatározza a büntetés célját és a büntetéskiszabás elveit [Btk. 79. §, 80. § (1) bek.].
[189] A Btk. 79. §-ában írtak szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetés kétségtelenül joghátrány, a büntetés kiszabása ekként joghátrány okozása, vagyis az elkövetőre vonatkozó rosszallás megtestesítése. Az elkövetett bűncselekmény viszont nyilvánvalóan szintén rosszat jelent.
[190] Ehhez képest a büntetés lényege – hagyományosan – a rosszra (a bűnre) adott olyan válasz, amiben testet ölt az elkövetőre vonatkozó, a számára rossz, azaz joghátrány (szabadságelvonás, jogkorlátozás stb.) okozása. 
[191] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során mindkét vádlott tekintetében súlyosító körülményként értékelte azt, hogy a terhükre rótt cselekményeket a COVID-19 járvány nagyobb arányú terjedésének megakadályozása érdekében hozott járványügyi rendelkezést semmibe véve követték el, a hamis magánokirat felhasználása körében pedig a fokozott társadalomra veszélyességet, amely abban nyilvánult meg, hogy az orvosi vizsgálat, illetve a vizsgálati eredmények megfelelő ellenőrzése elmaradt. Mindkét vádlott esetében súlyosító körülményként értékelte továbbá a többszörös halmazatot, illetve a korrupciós bűncselekmények elszaporodottságát.
[192] Enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, illetve azt, hogy a bűnsegédi elkövetés mindkét vádlott esetében részben megállapítható volt. Az I. r. vádlott tekintetében enyhítő körülményként értékelte a nyugdíjkorhatárhoz közeli életkort, a II. r. vádlottnál pedig azt, hogy idős hozzátartozójáról gondoskodik.
[193] Ehhez képest a másodfokú bíróság az I. r. vádlott javára további enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy egy kiskorú gyermek tartásáról gondoskodik, továbbá a megromlott pszichés állapotát és a köz javára ellenszolgáltatás nélkül végzett tevékenységét, valamint azt, hogy őt a bűncselekmény elkövetése következtében a büntetőjogon kívül eső munkaügyi hátrány érte. A II. r. vádlott javára további enyhítő körülményként értékelte a betegségét.
[194] Mindezekkel a Kúria is egyetértett, miként azzal a törvényszék által tett – és az ítélőtábla által sem kifogásolt – megállapítással is, hogy a büntetlen előélet nem értékelhető a vádlottak javára, mert a bűncselekményeket olyan munkakör felhasználásával (orvosként, asszisztensként) követték el, ahol ez alkalmazási feltétel.
[195] A vádlottakkal szembeni jogkövetkezmény meghatározása során nem maradhat a javukra szóló értékelés nélkül a további időmúlás.
[196] A Btk. 80. § (1) bekezdése szerint a büntetést az e törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.
[197] A büntetés kiszabásának elveire tekintettel a Kúria megállapította, hogy az I. r. vádlottal szemben halmazati büntetésül kiszabott 2 év – 4 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztés, 300 napi tétel, napi tételenként 10 000 forint, így összesen 3 000 000 forint pénzbüntetés és a sportorvosi munkakör betöltésével járó 5 év foglalkozástól eltiltás, valamint a II. r. vádlottal szemben szintén halmazati büntetésül kiszabott 2 év – 3 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztés, 200 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, így összesen 200 000 forint pénzbüntetés és a sportorvosi munkakörhöz kapcsolódó adminisztratív tevékenységtől mint foglalkozástól 5 év eltiltás szükséges, de egyben elégséges a büntetés céljának eléréséhez.
[198] A büntetés súlyosítása az enyhítő körülmények túlsúlya és a további időmúlás miatt egyik vádlott esetében sem indokolt, a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályok [Btk. 82. § (1) bek., (2) bek. b) pont] alkalmazásával kiszabott büntetés enyhítésére pedig nincs alap.
[199] A szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetére megállapított végrehajtási fokozatra, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára, illetve a pénzbüntetés egynapi tételnek megfelelő összegére vonatkozó rendelkezések törvényesek, ez utóbbi meghatározásakor az eljárt bíróságok megfelelően figyelembe vették a vádlottak jövedelmi, vagyoni viszonyait.
[200] A Btk. 102. § (1) bekezdése alapján a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság az ügydöntő határozatban előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes.
[201] A Kúria megállapította, hogy az érdemesség mindkét vádlott esetében fennáll, amelyet a bűncselekmény elkövetése után, az eljárás során tanúsított magatartásuk alapoz meg. Azóta is tovább szolgálnak az egészségügyben, illetve elesett, idős, kiszolgáltatott emberek segítésében vesznek részt, melyet az I. r. vádlott részben díjazás nélkül végez. Erre tekintettel a Kúria mindkét vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.
[202] Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek.
[203] Ekként a Kúria a fellebbviteli főügyészség, illetve az I. r. vádlott védője által bejelentett másodfellebbezéseket elbírálva az ítélőtábla ítéletét a Be. 624. § (2) bekezdése alapján, a másodfokú bíróság ítéletének változtatással nem érintett részét a Be. 623. §-a alapján egyebekben helybenhagyta.

(Kúria Bhar.III.405/2026/15.)