A Btk. 197. § (1) és (2) bekezdésben írt alaptényállások a védett jogi tárgyat, az elkövetési magatartást és módot, illetve a sértett személyét tekintve alapvetően különböznek egymástól. A Btk. 2018. január 1. napjától hatályos módosítását követően ez tetten érhető az ezen alaptényállásokon alapuló, egyértelműen elkülönülő minősítési rendszer különbözőségében is. A szexuális erőszak Btk. 197. § (1) bekezdésében írt alapesetének jogi tárgya a szexuális önrendelkezés, ezzel szemben a Btk. 197. § (2) bekezdésében írt alapeset a tizenkét év alatti gyermek zavartalan szexuális fejlődését védi. Meghatározó különbség, hogy a Btk. 197. § (2) bekezdésében rögzített bűncselekménynek speciális passzív alanya van, a tizenkettedik életévét be nem töltött személy. Az elkövetési magatartás és az elkövetés módja tekintetében alapvető eltérés a két alapeset között, hogy a Btk. 197. § (2) bekezdése esetében a szexuális cselekmény végzése vagy végeztetése önmagában bűncselekmény. Ezzel szemben a Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerint az elkövetési magatartás a szexuális kényszerítés (szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerítés), amely akkor tényállásszerű, ha erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel (ún. kvalifikált fenyegetéssel) követik el. A Btk. 197. § (1) bekezdés b) pontjában írt esetben az elkövetési magatartás a szexuális cselekményre való felhasználás, ilyenkor a speciális passzív alany a védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy.
A passzív alanyok különbözősége, és ebből adódóan (ehhez kapcsolódóan) az eltérő jogi tárgy, eltérő elkövetési magatartás és eltérő elkövetési mód nyilvánvalóvá teszik, hogy a Btk. 197. § (1) és (2) bekezdésében írt két alapeset és a következetesen külön-külön rájuk épülő minősített esetek a folytatólagosság megállapítása szempontjából ugyanolyan bűncselekménynek nem tekinthetők. Következésképpen ezen időponttól (2018. január 1.) nem kétséges, hogy függetlenül a bűncselekmények azonos megnevezésétől (szexuális erőszak), és az azonos törvényi tényálláson (Btk. 197. §) belüli szabályozásától, valójában két, a normavilágosságnak megfelelő módon elkülönült bűncselekményről van szó. Ebből adódóan az ugyanazon sértett tizenkettedik életévének betöltése előtt, illetve az után is megvalósított, hosszabb időn keresztül, rövid időközökben elkövetett részcselekmények nem tartoznak egyetlen folytatólagos egységbe, hanem a Btk. 197. § (1) és (2) bekezdésében írt alapesetekre – illetve az ezekre alapított minősített esetekre – figyelemmel bűnhalmazatot kell megállapítani.
A folytatólagosság egységét a kiskorú sértett életkorában bekövetkezett változás, a tizenkettedik életév betöltése zárja le és kezdi meg, a szexuális erőszak bűntettének két eltérő – nem ugyanolyan – alapesete megvalósulásának megfelelően [Btk. 197. § (1) és (2) bek., 6. § (2) bek.].
(Kúria Bfv.III.213/2025/23.)