V.
C-232/25 - Idziski ügyben 2026. június 18-án hozott ítélet
1) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikkének 3. pontját
a következőképpen kell értelmezni:
azon tagállam bíróságai, amelyben valamely természetes vagy jogi személy érdekeinek központja található, nem rendelkeznek joghatósággal e személy azon teljes kár megtérítése iránti keresetének elbírálására, amelyet e személy a személyiségi, illetve személyhez fűződő jogok megsértése miatt szenvedett el amiatt, hogy egy audiovizuális tartalmat több tagállamban a televízióban sugároztak. Ugyanez vonatkozik azon tagállam bíróságaira is, ahol valamely természetes személy érdekeinek központja található, amikor az említett tartalmat az interneten sugározták, de az még közvetetten sem teszi lehetővé e személy azonosítását, annak ellenére, hogy egyértelműen beazonosít egy olyan szűkebb csoportot, amelynek tagjai a személyek azon zárt csoportját alkotják, amelyhez e személy tartozhat. Ugyanakkor azon tagállam bíróságai, ahol valamely olyan jogi személy érdekeinek központja található, amelynek elsődleges feladata e csoport érdekeinek védelme, joghatósággal rendelkeznek azon teljes kár megtérítése iránti kereset elbírálására, amelyet e személy a személyhez fűződő jogok megsértése miatt szenvedett el ugyanezen interneten történő sugárzás miatt.
2) A 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját
a következőképpen kell értelmezni:
valamely tagállam azon bíróságai, amelyek kizárólag a saját tagállamukban okozott olyan károk elbírálására rendelkeznek joghatósággal, amelyek a személyiségi jogoknak egy sorozat interneten és a televízióban történő sugárzásával kapcsolatos állítólagos megsértéséből erednek, elbírálhatják az e sorozat gyártójával szemben benyújtott olyan keresetet, amelynek tárgya egyrészt az ilyen jogsértés következményeinek megszüntetésére és megelőzésére irányuló nem pénzbeli jóvátétel, másrészt pedig az e sorozat sugárzásából eredő nem vagyoni kár megtérítésére irányuló pénzbeli jóvátétel. Ugyanez vonatkozik egy olyan keresetre is, amelynek tárgya az e gyártóval szemben az e sorozat interneten való sugárzásából eredő nem vagyoni kár megtérítésére irányuló pénzbeli jóvátétel. Ezzel szemben e bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal az említett gyártóval szemben benyújtott olyan kereset elbírálására, amelynek tárgya az említett sorozatban online tett állítások helyreigazítására irányuló nem pénzbeli jóvátétel.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.; a továbbiakban: „Brüsszel I” rendelet) 5. cikke 3. pontjának az e rendelet (11) és (12) preambulumbekezdésével összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Z. R., Lengyelországban lakóhellyel rendelkező természetes személy és az Ś., Lengyelországban letelepedett jogi személy, valamint U. és Z., egy televíziós sorozat németországi székhelyű gyártói között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya Z. R. személyiségi jogainak és az Ś. személyhez fűződő jogainak az e sorozat televízióban és interneten való sugárzása miatti állítólagos megsértése.
Az alapeljárás
8 Z. R. lengyel állampolgár, volt katona, aki a második világháború alatt egy titkos lengyel katonai alakulatban (a továbbiakban: X alakulat) szolgált, és az Auschwitz‑Birkenau táborban fogva tartották. Elkötelezett az e háború során az X alakulatban szolgált katonák emlékének megőrzése, valamint a lengyelek zsidó lakosság megmentéséhez történő hozzájárulásáról való megemlékezés mellett. A lengyelországi székhelyű Ś. jogi személyiséggel rendelkező egyesület, amely ezen alakulat volt katonáit tömöríti. Célja többek között ezen alakulat, valamint a katonái méltóságának, jóhírnevének és emlékezetének a védelme.
9 A németországi székhelyű U. és Z. közösen gyártott egy televíziós sorozatot, amely a második világháború alatt játszódik (a továbbiakban: szóban forgó sorozat). Ezt a sorozatot először 2013‑ban sugározták a televízióban Németországban, majd több más tagállamban, köztük Lengyelországban is. Az interneten is elérhető.
10 Z. R. és az Ś. szerint e sorozat az X alakulat katonáit antiszemitaként, nacionalistaként, a nácikkal a holokauszt során együttműködőként mutatja be. Ez a bemutatás tehát sérti a személyiségi jogaikat, mint például a méltósághoz való jogot, a nemzeti identitáshoz való jogot és a meg nem hamisított történelemhez való jogot.
11 2013. november 19‑én Z. R. és az Ś. keresetet indítottak a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság, Lengyelország) előtt többek között U. és Z. arra való kötelezése iránt, hogy kérjenek bocsánatot a lengyel televíziós csatornákon és más tagállamok televíziós csatornáin, ahol a szóban forgó sorozatot sugározták, valamint az interneten. Z. R. azt is kérte, hogy fizessenek meg a részére 25 000 lengyel złoty (PLN) (hozzávetőleg 5750 euró) összeget a nem vagyoni kára megtérítése címén.
12 U. és Z. a lengyel bíróságok joghatóságának hiányára alapított kifogást terjesztett elő, arra hivatkozva, hogy a német bíróságok rendelkeznek joghatósággal e kereset elbírálására. 2016. július 18‑i végzésével a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) elutasította e kifogást. A Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság, Lengyelország) elutasította az e végzés ellen benyújtott fellebbezést.
13 Az ügy érdemét illetően a Sąd Okręgowy w Krakowie (krakkói regionális bíróság) 2018. december 28‑i ítéletével nagyrészt helyt adott Z. R. és az Ś. keresetének, elrendelve többek között a lengyel és a német televíziós csatornákon, valamint az interneten a bocsánatkérés közzétételét. Elrendelte továbbá, hogy nem vagyoni kárának megtérítése címén fizessenek meg Z. R. részére 20 000 PLN (hozzávetőleg 4700 euró) összeget.
14 A Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság) 2021. március 23‑i ítéletével megváltoztatta ezt az ítéletet, részben helyt adott az Ś. keresetének, Z. R. keresetét pedig teljes egészében elutasította. E bíróság szerint Z. R. becsületét nem sértették meg, mivel nem azonosították őt olyan személyként, akire a szóban forgó sorozat állítólagosan rágalmazó jelenetei utaltak.
15 A Sąd Apelacyjny w Krakowie (krakkói fellebbviteli bíróság) e határozatával szemben valamennyi fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Sąd Najwyższyhoz (legfelsőbb bíróság, Lengyelország), amely a kérdést előterjesztő bíróság. Ennek keretében U. és Z. többek között az eljárás érvénytelenségére hivatkozik azzal az indokkal, hogy az ügyet annak ellenére vizsgálták meg érdemben, hogy a lengyel bíróságok e tekintetben nem rendelkeztek joghatósággal.
16 A kérdést előterjesztő bíróság szerint kérdéseket vet fel a „Brüsszel I” rendelet 5. cikkének 3. pontja értelmében vett „[az a hely], ahol a káresemény bekövetkezett” fogalom értelmezése.
17 A kérdést előterjesztő bíróság elsősorban arra keresi a választ, hogy valamely bíróság mennyiben rendelkezhet joghatósággal a személyiségi jogoknak egy sorozat televíziós sugárzása által elkövetett megsértéséből eredő teljes kár megtérítése iránti kereset elbírálására. E tekintetben először is azt kívánja megállapítani, hogy a 2011. október 25‑i eDate Advertising és társai ítéletből (C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685) eredő, a személyiségi jogoknak az információk interneten való közzététele általi megsértésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat releváns‑e audiovizuális tartalom televíziós sugárzása esetén is. Amennyiben igen, az ilyen sugárzás miatt kárt szenvedett személynek lehetősége van arra, hogy az okozott teljes kár megtérítése címén felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtson be azon tagállam bíróságához, ahol az érdekeinek központja található.
18 Rámutat különösen arra, hogy a jelenlegi technológiai fejlődésre tekintettel a különböző típusú médiák a sugárzási módjuk terjedelme miatt már nem mutatnak egyedi eltéréseket, mivel ugyanazt a tartalmat gyakran egyszerre teszik közzé a szokásos sugárzási módon és az interneten is. Így a televízióban sugárzott sorozat az interneten is elérhető, és egy sorozat televíziós sugárzását gyakran egy internetes reklám‑ és információs kampány kíséri. Ezenkívül az olyan technológiáknak köszönhetően, mint a területi alapú tartalomkorlátozás vagy a földrajzi helymeghatározás, valamely tartalom internetes sugárzása egy meghatározott területre korlátozható, és e tartalom a megtekintés helyétől függően változhat. Következésképpen a bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a tagállami bíróságok joghatóságának meghatározásához továbbra is fennáll‑e a tartalom interneten történő sugárzásának technikai formáján alapuló kritérium, vagy sem. Annak elismerése, hogy a teljes kár megtérítése iránti keresetet kizárólag abban az esetben lehet abban a tagállamban megindítani, amelyben a felperes érdekeinek központja található, ha az állítólagos kár egy sorozat interneten történő sugárzásából ered, az online és offline egyidejű sugárzás esetén a jogvita széttagolódásához vezetne. Ez a megoldás nem egyeztethető össze a megfelelő igazságszolgáltatás követelményeivel.
19 Másodszor, a Bíróság a 2021. június 17‑i Mittelbayerischer Verlag ítéletben (C‑800/19, EU:C:2021:489) pontosította, hogy a kérelmező érdekeinek központja szerinti bíróság csak akkor bírálhatja el az állítólagos teljes kárért való felelősség megállapítása iránt előterjesztett kereset, ha a tartalom „olyan objektív és ellenőrizhető elemek[et tartalmaz], amelyek lehetővé teszik [a kérelmező] közvetlen vagy közvetett azonosítását”. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben hogyan kell értelmezni e kritériumokat. Konkrétabban, a szóban forgó sorozat nem teszi lehetővé Z. R., és még kevésbé az Ś. egyedi azonosítását, mivel fikcióról van szó, és nem utal közvetlenül vagy közvetve létező vagy valaha létezett személyekre. Ugyanakkor e sorozat személyek szűkebb és meghatározott csoportjának magatartásáról szól, ami kétségtelenül az X alakulatra utal, amelynek Z. R. a katonája volt, és amelynek a méltóságát, a jóhírnevét és emlékezetét az Ś. a céljai szerint védi. Így Z. R. és az Ś. közvetetten azonosítottnak tekinthető.
20 A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a kérelmező egyedi azonosításának hiányában mindazonáltal figyelembe lehet‑e venni az üzenet azon tartalmának jelentőségét, amely sértheti a kérelmező személyiségi jogait abban a tagállamban, ahol érdekeinek központja található. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság azon a véleményen van, hogy amennyiben e tartalom objektíve kiemelkedő jelentőségű valamely tagállamban, e tartalom kibocsátója észszerűen számíthat arra, hogy e tagállam bíróságai előtt keresetet indítanak. Így, figyelemmel a „Brüsszel I” rendelet (11) és (12) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkének 3. pontja által követett célra, ez utóbbi bíróságok az állítólagos teljes kár tekintetében joghatósággal rendelkezhetnek.
21 Másodsorban abban az esetben, ha a lengyel bíróságok az állítólagos kárnak csak a lengyel területen bekövetkezett részére korlátozódó joghatósággal rendelkeznek, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy Z. R. és az Ś. egyes nem vagyoni követelései e joghatóság alá tartozhatnak‑e. 2017. október 17‑i Bolagsupplysningen és Ilsjan ítéletében (C‑194/16, EU:C:2017:766) ugyanis a Bíróság korlátozta az ilyen típusú hatáskört, amikor úgy ítélte meg, hogy az interneten közzétett tartalmak helyreigazítása vagy törlése iránti kérelem oszthatatlan, így azt csak a személyiségi jogok esetleges megsértésével okozott teljes kár értékelésére joghatósággal rendelkező állam bíróságai előtt lehet benyújtani. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy Z. R. és az Ś. nem kéri, hogy a szóban forgó sorozatot távolítsák el az internetről, vagy hogy azt többé ne sugározzák a televízióban. Azt szeretnék, ha egyrészt pontos információkat jelenítenének meg e sorozat minden egyes sugárzását megelőzően, másrészt pedig a megfelelő nyilatkozat közzétételére való kötelezést azon lengyel és német televíziós csatornákon, valamint azon internetes oldalakon, amelyeken az említett sorozatot sugározták.
22 E körülmények között a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Úgy kell‑e értelmezni [a „Brüsszel I” rendelet] 5. cikkének az e rendelet (11) és (12) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. pontját, hogy a személyiségi jogok filmalkotás tartalma általi megsértésével kapcsolatos eljárásban a film sugárzása szerinti, a film gyártásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal az alábbiak iránt indított kereset elbírálására:
a) nem pénzbeli jóvátétel, amelynek célja a személyiségi jog megsértése következményeinek megszüntetése, ennek részeként bocsánatkérést tartalmazó nyilatkozat azokon a televíziós csatornákon való közzétételére való kötelezés, amelyeken a filmet sugározták, tekintet nélkül a sugárzás helyére, valamint internetes oldalakon, továbbá megfelelő tartalmú nyilatkozatnak a film minden egyes sugárzása előtti bemutatására való kötelezés, tekintet nélkül a sugárzás helyére, vagy
b) a személyiségi jogok megsértése miatt – többek között a film más tagállamokban történő forgalmazásával (sugárzásával) összefüggésben – elszenvedett nem vagyoni kár egészének megtérítésére irányuló pénzbeli jóvátétel (nem vagyoni kártérítés),
figyelemmel arra, hogy:
– a felperesek érdekeinek központja és lakóhelye (székhelye) ebben a tagállamban található,
– a felperesek személyiségi jogaik megsértését azzal hozzák összefüggésbe, ahogyan az e tagállam ([…]) katonai alakulatának katonáit a filmben ábrázolták, mivel az egyik felperes e katonai alakulat volt katonája, a másik felperes pedig az e katonai alakulat volt katonáit tömörítő egyesület, amelynek alapszabály szerinti célja különösen e katonai alakulat emlékének, történelmi igazságának és méltóságának védelme;
– a film tartalma, beleértve a fent említett katonai alakulat katonáinak ábrázolását is ([…]), az adott tagállamban objektíve kiemelkedő jelentőséggel bír történelmi, kulturális és társadalmi kontextusban?
2) Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén úgy kell‑e értelmezni a [„Brüsszel I” rendelet] 5. cikkének az e rendelet (11) és (12) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. pontját, hogy a személyiségi jogok filmalkotás tartalma általi megsértésével kapcsolatos eljárásban a film sugárzása szerinti, a film gyártásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal az alábbiak iránt indított kereset elbírálására:
a) nem pénzbeli jóvátétel, amelynek célja a személyiségi jogok – filmnek a keresetindítás helye szerinti tagállam területén történő sugárzásából eredő – megsértésének megszüntetése, ennek részeként e tagállamban való bocsánatkérésre kötelezés, valamint a filmnek ezen államban történő minden egyes sugárzása előtt megfelelő tartalmú nyilatkozat közzétételére kötelezés; vagy
b) a személyiségi jogoknak a film keresetindítás helye szerinti tagállamban történő forgalmazása (sugárzása) általi megsértése miatt elszenvedett kár megtérítésére szolgáló pénzbeli jóvátétel (nem vagyoni kártérítés)
szükség esetén figyelembe véve az első kérdés első, második és harmadik franciabekezdésében említett körülményeket?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Előzetes észrevételek
26 Elöljáróban először is emlékeztetni kell arra, hogy az 1215/2012 rendelet 80. cikke első mondatának megfelelően e rendelet hatályon kívül helyezi és felváltja a „Brüsszel I” rendeletet, amely az új tagállamoknak az alábbi egyezményhez való csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i Brüsszeli Egyezmény (HL 1972. L 299, 32. o.) helyébe lépett. Ennélfogva a Bíróság által az utóbbi jogi aktusok egyikének rendelkezései tekintetében adott értelmezés a többire vonatkozóan is érvényes, amennyiben ezek a rendelkezések „egyenértékűnek” tekinthetők. Márpedig ilyen egyenértékűség áll fenn a „Brüsszel I” rendelet 5. cikkének 3. pontja és az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja között (lásd ebben az értelemben: 2025. december 2‑i Stichting Right to Consumer Justice és Stichting App Stores Claims ítélet, C‑34/24, EU:C:2025:936, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Ebből következik, hogy a Bíróság által ez utóbbi rendelkezéssel kapcsolatban kifejtett értelmezés a „Brüsszel I” rendelet 5. cikkének 3. pontjára is érvényes.
28 Másodszor, ami az alapeljárásra ratione temporis alkalmazandó jog meghatározását illeti, pontosítani kell, hogy az 1215/2012 rendelet 66. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a „Brüsszel I” rendeletet továbbra is alkalmazni kell többek között a 2015. január 10. előtt indított, ez utóbbi rendelet hatálya alá tartozó bírósági eljárásokban hozott határozatokra.
29 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás felperesei 2013. november 19‑én nyújtották be keresetüket a lengyel bíróságokhoz. Ebből következik, amint azt egyébként a kérdést előterjesztő bíróság is megállapította, hogy ratione temporis a „Brüsszel I” rendelet alkalmazandó az alapeljárásra.
Az első kérdésről
30 Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a „Brüsszel I” rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azon tagállam bíróságai, amelyben valamely természetes vagy jogi személy érdekeinek központja található, joghatósággal rendelkeznek e személy azon teljes kár megtérítése iránti keresetének elbírálására, amelyet e személy a személyiségi, illetve személyhez fűződő jogok megsértése miatt szenvedett el amiatt, hogy egy audiovizuális tartalmat több tagállamban a televízióban sugároztak.
31 E bíróság azt is kérdezi, hogy ugyanez vonatkozik‑e arra a helyzetre is, amikor az említett tartalmat az interneten sugározták, de az még közvetetten sem teszi lehetővé e személy azonosítását, annak ellenére, hogy egyértelműen beazonosít egy olyan szűkebb csoportot, amelynek tagjai a személyek azon zárt csoportját alkotják, amelyhez e személy tartozhat.
32 A „Brüsszel I” rendelet 5. cikkének 3. pontja értelmében valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.
33 Emlékeztetni kell arra, hogy a „Brüsszel I” rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott joghatóság főszabálya – vagyis hogy azon tagállam bíróságának van joghatósága az ügy elbírálására, amelynek területén az alperes lakóhellyel rendelkezik – alóli kivételként e rendelet 5. cikkének 3. pontjában meghatározott, jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekre vonatkozó különös joghatósági szabályt szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 1993. január 19‑i Shearson Lehman Hutton ítélet, C‑89/91, EU:C:1993:15, 14–16. pont; 2021. június 17‑i Mittelbayerischer Verlag ítélet, C‑800/19, EU:C:2021:489, 26. pont).
34 E különös joghatósági szabály azon alapul, hogy különösen szoros kapcsolat áll fenn a jogvita és a kárt okozó esemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróságok között, amely az igazságszolgáltatás megfelelő működésére és a hatékony eljárásszervezésre tekintettel igazolja a joghatóság e bíróságok számára való biztosítását (2009. július 16‑i Zuid‑Chemie ítélet, C‑189/08, EU:C:2009:475, 24. pont; 2021. december 21‑i Gtflix Tv ítélet, C‑251/20, EU:C:2021:1036, 24. pont).
35 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a „Brüsszel I” rendelet 5. cikkének 3. pontjában szereplő „[az a hely,] ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” kifejezés egyaránt magában foglalja azt a helyet, ahol a kár bekövetkezett, és az e kárt okozó esemény bekövetkeztének a helyét. Ezért a felperes választásától függően az alperes perelhető mind az egyik, mind a másik hely szerinti bíróság előtt. E két hely a bírósági joghatóság szempontjából jelentős kapcsolatnak minősülhet, mivel a körülményektől függően mindkettő alkalmas arra, hogy a bizonyítást és az eljárásszervezést illetően különösen hasznos információkkal szolgáljon (lásd ebben az értelemben: 1976. november 30‑i Bier ítélet, 21/76, EU:C:1976:166, 15., 17., 24. és 25. pont; 2025. december 2‑i Stichting Right to Consumer Justice és Stichting App Stores Claims ítélet, C‑34/24, EU:C:2025:936, 47. pont).
36 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a lengyel bíróságok megállapíthatják‑e a joghatóságukat az állítólagos kár bekövetkezésének helye alapján olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van.
37 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy egy, az írott sajtóban közzétett, jóhírnevet sértő újságcikk által állítólagosan okozott nem vagyoni kár megtérítésére irányuló keresetet illetően a károsult a kiadó ellen kártérítés iránti keresetet indíthat minden olyan tagállam bíróságai előtt, ahol a közzététel megvalósult, és ahol a károsult jóhírnevét állítólag megsértették. E bíróságok mindegyike azonban kizárólag az adott eljáró bíróság szerinti tagállamban okozott kár elbírálására rendelkezik joghatósággal (lásd ebben az értelemben: 1995. március 7‑i Shevill és társai ítélet, C‑68/93, EU:C:1995:61, 33. pont; 2021. december 21‑i Gtflix Tv ítélet, C‑251/20, EU:C:2021:1036, 29. pont).
38 Az internet sajátos összefüggésében a Bíróság azonban kimondta, hogy a sértett személynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az okozott teljes kár megtérítése céljából felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtson be azon tagállam bíróságához, amelyben érdekeltségeinek központja található (lásd ebben az értelemben: 2011. október 25‑i eDate Advertising és társai ítélet, C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685, 52. pont; 2017. október 17‑i Bolagsupplysningen és Ilsjan ítélet, C‑194/16, EU:C:2017:766, 32. pont).
39 A Bíróság pontosította, hogy tekintettel arra, hogy a sértett személy azon lehetőségét, hogy azon tagállam bíróságai előtt követelje az állítólagos teljes kár megtérítését, amelyben az érdekeinek központja található, a megfelelő igazságszolgáltatáshoz fűződő érdek, nem pedig konkrétan a felperes védelme igazolja, és az a körülmény, hogy az utóbbi természetes vagy jogi személy, szintén nem meghatározó (lásd ebben az értelemben: 2017. október 17‑i Bolagsupplysningen és Ilsjan ítélet, C‑194/16, EU:C:2017:766, 38. pont).
40 Az ítélkezési gyakorlat ezen felidézésére tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság először is arra keresi a választ, hogy a 2011. október 25‑i eDate Advertising és társai ítéletből (C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685) eredő, a jelen ítélet 38. pontjában felidézett megállapítások szintén relevánsak‑e a személyiségi jogoknak egy audiovizuális tartalom televízióban több tagállamban történő sugárzása miatti megsértése szempontjából.
41 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kár bekövetkezésének helye az a hely, ahol a jogellenes károkozásért vagy azzal egy tekintet alá eső cselekményért való felelősséget keletkeztető károkozó esemény kárt okozott a károsultnak (1995. március 7‑i Shevill és társai ítélet, C‑68/93, EU:C:1995:61, 28. pont).
42 Márpedig valamely természetes személy személyiségi jogainak vagy valamely jogi személy személyhez fűződő jogainak valamely audiovizuális tartalom televízióban történő sugárzásával összefüggő nemzetközi megsértése esetén a sérelem e tartalom sugárzásának helyén valósul meg, és ott, ahol a károsult azt állítja, hogy a jóhírneve sérült (lásd analógia útján: 1995. március 7‑i Shevill és társai ítélet, C‑68/93, EU:C:1995:61, 29. pont).
43 E körülmények között a természetes vagy jogi személynek lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy az említett audiovizuális tartalom gyártójával szemben kártérítési keresetet indítson minden olyan tagállam bíróságai előtt, amelyben azt sugározták, és ahol a károsult azt állítja, hogy a jóhírneve sérült, mivel e bíróságok mindegyike kizárólag a tagállamában okozott károk megtérítése iránti kereset elbírálására rendelkezik joghatósággal.
44 Mindemellett az audiovizuális tartalom több tagállamban történő televíziós sugárzását meg kell különböztetni az ilyen tartalom interneten történő sugárzásától. A tartalmak internetes oldalon való online elérhetővé tétele ugyanis főszabály szerint különbözik a média területileg behatárolt sugárzásától, mivel elvileg arra irányul, hogy az említett tartalom mindenütt jelen legyen. E tartalmat az egész világon azonnal letöltheti meghatározhatatlan számú internetfelhasználó, függetlenül attól, hogy kibocsátójának szándéka arra irányult‑e, hogy azt a letelepedési helye szerinti tagállamon kívül is letöltsék, és a letöltések kívül esnek a hatókörén (lásd ebben az értelemben: 2011. október 25‑i eDate Advertising és társai ítélet, C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685, 45. pont).
45 E megfontolások nem alkalmazhatók az audiovizuális tartalom televíziós sugárzására. Az ilyen sugárzás ugyanis főszabály szerint nem érhető el azonnal és az egész világon, hanem területileg behatárolt, és a televíziós jel vételének földrajzi területére korlátozódik.
46 A kérdést előterjesztő bíróság által felhozott azon körülmény, miszerint az olyan technológiáknak köszönhetően, mint a területi alapú tartalomkorlátozás vagy a földrajzi helymeghatározás, valamely tartalom internetes sugárzása és elérhetősége is korlátozható egy meghatározott területre, nem változtat az előbbi megállapításokon. Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy az ilyen vagy más technológiák relevánsnak bizonyulhatnak annak értékelése szempontjából, hogy teljesül‑e az interneten sugárzott audiovizuális tartalom elterjedtségére vonatkozó feltétel, e technológiák nem befolyásolják azt a megállapítást, hogy az audiovizuális tartalom televíziós sugárzása nem felel meg e feltételnek.
47 E megfontolások nem kérdőjelezhetők meg az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szintén említett azon esetben sem, amikor audiovizuális tartalmat egyidejűleg sugároznak a televízióban és az interneten, mivel ez a jogvita széttagolódásához vezetne. Ugyanis, még ha ugyanazon jogvita különböző aspektusainak különböző bíróságok általi elbírálása hátrányokkal is jár, a kérelmezőnek lehetősége van arra, hogy az okozott teljes kár megtérítése céljából felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtson be az alperes székhelye szerinti tagállam bíróságához vagy a kárt okozó esemény helye alapján, vagy a szóban forgó sorozat gyártóinak székhelye alapján (lásd analógia útján: 1995. március 7‑i Shevill és társai ítélet, C‑68/93, EU:C:1995:61, 32. pont; 2011. október 25‑i eDate Advertising és társai ítélet, C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685, 43. pont).
48 Következésképpen a kár bekövetkezésével összefüggő kapcsolóelv alapján valamely természetes személy személyiségi jogainak vagy valamely jogi személy személyhez fűződő jogainak több tagállamban televízióban sugárzott tartalom miatti állítólagos megsértése esetén azon tagállam bíróságai, ahol a kérelmező érdekeinek központja található, nem rendelkezhetnek joghatósággal az állítólagos teljes kárra vonatkozó kérelem elbírálására. Ugyanakkor minden egyes olyan tagállam bíróságai, amelyben e tartalmat a televízióban sugározták, és ahol a károsult jóhírnevét állítólagosan megsértették, joghatósággal rendelkeznek az e személy által benyújtott kártérítési kérelem elbírálására. E joghatóság azonban e bíróságok mindegyike tekintetében azokra a keresetekre korlátozódik, amelyek kizárólag a saját tagállamukban okozott károk megtérítésére irányulnak.
49 Másodszor, ami a személyiségi jogoknak az interneten sugárzott audiovizuális tartalom miatti megsértését illeti, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy azon tagállam bíróságai, amelyben a kérelmező érdekeinek központja található, joghatósággal rendelkeznek‑e az e jogsértés miatti kártérítési kérelem elbírálására, ha e tartalom nem teszi lehetővé – akár közvetetten sem – e kérelmező azonosítását, jóllehet az említett tartalom egyértelműen beazonosít egy olyan szűkebb csoportot, amelynek tagjai a személyek azon zárt csoportját alkotják, amelyhez az említett kérelmező tartozhat.
50 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a személyiségi jogainak a valamely internetes oldalon közzétett tartalom révén történő állítólagos megsértésére hivatkozó személy érdekeinek központja szerinti bíróság csak akkor rendelkezik joghatósággal az e személy által az állítólagos teljes kárért való felelősség megállapítása iránt előterjesztett kereset elbírálására, ha e tartalom magában foglal olyan objektív elemeket, amelyek közvetlenül vagy közvetve lehetővé teszik a konkrét személy azonosítását (2021. június 17‑i Mittelbayerischer Verlag ítélet, C‑800/19, EU:C:2021:489, 46. pont).
51 Az ilyen követelmény ugyanis szükséges a „Brüsszel I” rendeletben előírt joghatósági szabályok kiszámíthatóságának és az e rendelet által biztosítani kívánt jogbiztonságnak a biztosításához, különösen az érintett tartalom kibocsátója tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2021. június 17‑i Mittelbayerischer Verlag ítélet, C‑800/19, EU:C:2021:489, 37. pont).
52 A jelen ügyben a szóban forgó, interneten sugárzott sorozat a személyek szűkebb és meghatározott csoportjának magatartására utal, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság szerint egyértelműen az X alakulat katonái alkotnak, amelynek Z. R. tagja volt, és az Ś. célja többek között ezen alakulat és tagjai méltóságának, jóhírnevének és emlékezetének védelme.
53 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az a körülmény, hogy e tartalom személyek azon szűkebb és meghatározott csoportjára utal, amelyhez Z. R. tartozhat, nem elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye e személy egyedi közvetett azonosítását.
54 A kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is figyelemmel ugyanis a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a szóban forgó sorozat nem teszi lehetővé az alapeljárás felpereseinek egyedi azonosítását, mivel olyan fikcióról van szó, amely egy csoport katonának, az X alakulat katonáinak a magatartására utal, a tényleges személyazonosságuk megismerésének a lehetősége nélkül.
55 Márpedig a joghatósági szabályok kiszámíthatóságára és a jogbiztonságra irányuló, a jelen ítélet 51. pontjában felidézett célokra tekintettel az olyan személy közvetett azonosítására vonatkozó kritérium, aki azt állítja, hogy az interneten közzétett tartalom megsértette a személyiségi jogait, megköveteli, hogy e személy bizonyosan azonosítható legyen az ő sajátos, és őt minden más személytől megkülönböztető jellemzők alapján.
56 Ettől eltérő megállapítás azzal a következménnyel járna, hogy a személyiségi jogokat sértő üzenet kibocsátója nem ismerhetné meg az ezen üzenet tárgyát képező személyek érdekeinek központját, és így nem láthatná előre, hogy mely bíróság előtt indítható ellene eljárás. Ugyanis még ha egy ilyen üzenet tartalma csak a személyek egy szűkebb és meghatározott csoportját célozná is meg, amelyhez egy felperes közvetetten kapcsolható, az e csoportot alkotó különböző személyek érdekeinek központjai különböző tagállamokban lehetnek.
57 Ezzel szemben az X alakulat olyan szűkebb csoportként, amelynek tagjai a személyek zárt csoportját alkotják, egyértelműen közvetlenül beazonosítható a szóban forgó, az interneten sugárzott sorozat alapján. Így e sorozat tartalma olyan objektív és ellenőrizhető elemeket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik e csoport közvetlen beazonosítását, megkülönböztetve azt minden más csoporttól.
58 Ebből következik, hogy annak a helynek a bírósága, ahol valamely olyan jogi személy érdekeinek központja található, amelynek elsődleges feladata egy olyan szűkebb csoport érdekeinek védelme, amelynek tagjai a személyek zárt csoportját alkotják, az állítólagos teljes kár tekintetében joghatósággal rendelkezik az e jogi személy által indított felelősség megállapítása iránti kereset elbírálására, amennyiben az interneten sugárzott audiovizuális tartalom olyan objektív és ellenőrizhető elemeket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik e csoport közvetlen vagy közvetett beazonosítását, megkülönböztetve azt minden más csoporttól.
59 Ez a következtetés megfelel az előreláthatóság követelményének, mivel lehetővé teszi mind a felperes, mind az alperes számára a joghatósággal rendelkező bíróságok azonosítását. Ami a jelen ügyben U.‑t és Z.‑t, a szóban forgó sorozat gyártóit illeti, mivel e sorozat kifejezetten az X alakulatról szól, előre látható, hogy az okozott teljes kár megtérítése érdekében felelősség megállapítása iránti keresetet fognak indítani azon jogi személy érdekeinek központja szerinti bíróság előtt, amelynek elsődleges feladata ezen alakulat érdekeinek védelme.
60 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a „Brüsszel I” rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy azon tagállam bíróságai, amelyben valamely természetes vagy jogi személy érdekeinek központja található, nem rendelkeznek joghatósággal e személy azon teljes kár megtérítése iránti keresetének elbírálására, amelyet e személy a személyiségi, illetve személyhez fűződő jogok megsértése miatt szenvedett el amiatt, hogy egy audiovizuális tartalmat több tagállamban a televízióban sugároztak. Ugyanez vonatkozik azon tagállam bíróságaira is, ahol valamely természetes személy érdekeinek központja található, amikor az említett tartalmat az interneten sugározták, de az még közvetetten sem teszi lehetővé e személy azonosítását, annak ellenére, hogy egyértelműen beazonosít egy olyan szűkebb csoportot, amelynek tagjai a személyek azon zárt csoportját alkotják, amelyhez e személy tartozhat. Ugyanakkor azon tagállam bíróságai, ahol valamely olyan jogi személy érdekeinek központja található, amelynek elsődleges feladata e csoport érdekeinek védelme, joghatósággal rendelkeznek azon teljes kár megtérítése iránti kereset elbírálására, amelyet e személy a személyhez fűződő jogok megsértése miatt szenvedett el ugyanezen interneten történő sugárzás miatt.
A második kérdésről
61 Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a „Brüsszel I” rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely tagállam azon bíróságai, amelyek kizárólag a saját tagállamukban okozott olyan károk elbírálására rendelkeznek joghatósággal, amelyek a személyiségi jogoknak egy sorozat interneten és a televízióban történő sugárzásával kapcsolatos állítólagos megsértéséből erednek, elbírálhatják az e sorozat gyártójával szemben benyújtott olyan keresetet, amelynek tárgya egyrészt az ilyen jogsértés következményeinek megszüntetésére és megelőzésére irányuló nem pénzbeli jóvátétel, másrészt pedig az e sorozat sugárzásából eredő nem vagyoni kár megtérítésére irányuló pénzbeli jóvátétel.
62 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az alapeljárás felperesei azt szeretnék, ha egyrészt pontos információkat jelenítenének meg e sorozat minden egyes sugárzását megelőzően, függetlenül attól, hogy e sugárzásra az interneten vagy a televízióban kerül‑e sor. Másrészt pedig a megfelelő nyilatkozat közzétételére való kötelezést a lengyel és német televíziós csatornákon, valamint az interneten. Ezenkívül a felperesek azt is kérik, hogy Z. R. részére fizessenek kártérítést az említett sorozat sugárzása miatt elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése érdekében.
63 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a valamely internetes oldalon közzétett állítások és tartalmak mindenütt jelenvaló jellegére és azon körülményre tekintettel, hogy a közzétett tartalom főszabály szerint bárhol hozzáférhető, a Bíróság már kimondta, hogy az előbbiek helyreigazítására és az utóbbiak eltávolítására irányuló kérelem egységes és oszthatatlan. Egy ilyen kérelem csak olyan bíróság előtt terjeszthető elő, amely a teljes kártérítési kereset elbírálására joghatósággal rendelkezik, olyan bíróság előtt azonban nem, amely ilyen joghatósággal nem rendelkezik (2017. október 17‑i Bolagsupplysningen és Ilsjan ítélet, C‑194/16, EU:C:2017:766, 48. pont; 2021. december 21‑i Gtflix Tv ítélet, C‑251/20, EU:C:2021:1036, 32. pont).
64 Ezzel szemben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben a kártérítési kérelem nem egységes és oszthatatlan, a kérelmező az egyes tagállamok azon bíróságai előtt indíthat keresetet, amelyek joghatósággal rendelkeznek a tagállamuk területén okozott kár egy részének elbírálására, a kizárólag az e tagállamban okozott kárra korlátozódó részleges kártérítés érdekében (lásd ebben az értelemben: 2021. december 21‑i Gtflix Tv ítélet, C‑251/20, EU:C:2021:1036, 35. és 43. pont).
65 A fentiekből következik, hogy az egyes tagállamok bíróságai, amelyek kizárólag a saját tagállamuk területén okozott kár elbírálására rendelkeznek joghatósággal, csak osztható kártérítési kérelmeket bírálhatnak el. Az ilyen kérelmek tehát csak az eljáró bíróság szerinti tagállamban okozott kár megtérítésére vagy megelőzésére irányulhatnak, és joghatásaik tekintetében e tagállam területére kell korlátozódniuk.
66 Következésképpen a jelen ügyben, ami kizárólag a személyiségi jogoknak egy sorozat televíziós sugárzásával összefüggő állítólagos megsértéséből eredő károkat illeti, az alapeljárás felperesei által a lengyel bíróságokhoz benyújtott kereset megfelelhet a „Brüsszel I” rendelet 5. cikkének 3. pontjában előírt joghatósági szabálynak, amennyiben keresetükkel e felperesek arra szorítkoznak, hogy azon kár megtérítését kérjék, amelyet álláspontjuk szerint kizárólag lengyel területen szenvedtek el, vagy hogy megakadályozzák annak bekövetkezését.
67 Ami a személyiségi jogoknak egy sorozat interneten történő sugárzásával kapcsolatos állítólagos megsértéséből eredő károkat illeti, a második kérdés az első kérdésre adott válaszra tekintettel csak a Z. R.‑hez hasonló természetes személy tekintetében releváns. Az ez utóbbi által a lengyel bíróságokhoz benyújtott, pénzbeli jóvátétel iránti kereset megfelelhet a „Brüsszel I” rendelet 5. cikkének 3. pontjában előírt joghatósági szabálynak, amennyiben e kereset tárgya megfelel az előző pontban említett korlátoknak. Ezzel szemben e bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal a Z. R.‑hez hasonló természetes személy által benyújtott olyan kereset elbírálására, amelynek tárgya az említett sorozatban online tett állítások helyreigazítására irányuló nem pénzbeli jóvátétel.
68 A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a „Brüsszel I” rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam azon bíróságai, amelyek kizárólag a saját tagállamukban okozott olyan károk elbírálására rendelkeznek joghatósággal, amelyek a személyiségi jogoknak egy sorozat televízióban történő sugárzásával kapcsolatos állítólagos megsértéséből erednek, elbírálhatják az e sorozat gyártójával szemben benyújtott olyan keresetet, amelynek tárgya egyrészt az ilyen jogsértés következményeinek megszüntetésére és megelőzésére irányuló nem pénzbeli jóvátétel, másrészt pedig az e sorozat sugárzásából eredő nem vagyoni kár megtérítésére irányuló pénzbeli jóvátétel. Ugyanez vonatkozik egy olyan keresetre is, amelynek tárgya az e gyártóval szemben az e sorozat interneten való sugárzásából eredő nem vagyoni kár megtérítésére irányuló pénzbeli jóvátétel. Ezzel szemben e bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal az említett gyártóval szemben benyújtott olyan kereset elbírálására, amelynek tárgya az említett sorozatban online tett állítások helyreigazítására irányuló nem pénzbeli jóvátétel.