I. Árcsökkentés esetén a korábbi ár feltüntetése az eladási ár és egységár együttes feltüntetését jelenti.
II. A termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I. 30.) NFGM–SZMM együttes rendelet 2/A. § (1) bekezdésében szereplő „ár” kifejezés gyűjtőfogalom, amely – eltérő rendelkezés hiányában – magában foglalja az eladási ár és egységár fogalmát is [1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 2. §, 14. § (1), (5) és (6) bek.; 4/2009. (I. 30.) NFGM–SZMM együttes rendelet (Árrendelet) 2/A. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A fogyasztóvédelmi hatáskörben eljáró alperes 2023. november 27-én helyszíni ellenőrzést tartott a felperes által üzemeltetett kereskedelmi egységben a háborús élelmiszerár-infláció csökkentése érdekében szükséges intézkedésekről szóló 162/2023. (V. 5.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Rendelet) előírt kötelező akció szabályainak vizsgálata érdekében. Ennek során megállapította, hogy a vizsgált termékeknél a felperes az árképzésre vonatkozó előírásokat betartotta, azonban egyes termékek esetén a fogyasztók tájékoztatása nem volt teljeskörű, erre figyelemmel hivatalból hatósági eljárást indított a felperessel szemben.
[2] Az alperes a 2024. január 30-án kelt határozatában a felperest 60 000 forint fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére, valamint arra kötelezte, hogy a határozat véglegessé válásának napjától kezdődően az árcsökkentés bejelentése esetén jelölje meg a termékek vonatkozásában az árcsökkenést megelőzően meghatározott ideig alkalmazott egységárat is. Indokolásában megállapította, hogy a felperes megsértette a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I. 30.) NFGM–SZMM együttes rendelet (a továbbiakban: Árrendelet) 2/A. § (1) bekezdésében foglaltakat, mivel hat termék esetében nem tájékoztatta a fogyasztókat az árcsökkentést megelőző időszakban alkalmazott egységárról. A Rendelet 1. számú mellékletében szabályozott akcióköteles termékek esetében a korábbi egységárat nem tüntette fel.
A felperes keresete és az alperes védekezése
[3] A felperes a keresetében az alperes határozatának megsemmisítését kérte.
[4] Az alperes által megállapított jogsértést vitatva arra hivatkozott, hogy a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 14. § (5) bekezdéséből következően minden esetben a termék eladási áraként és egységáraként a fogyasztó által ténylegesen fizetendő árat kell feltüntetni. Az Árrendelet 2/A. § (1) bekezdése és az Árrendelet alkalmazásával kapcsolatosan az Igazságügyi Minisztérium fogyasztóvédelmi portálján közzétett „Útmutató a kereskedők részére az akciós árcsökkentésre vonatkozó szabályok alkalmazásához” elnevezésű dokumentum nem említ a korábbi egységár feltüntetésére vonatkozó kötelezettséget. Ezt támasztja alá a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló 1998. február 16-i 98/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a továbbiakban: PID Irányelv) 2020. január 7-i hatállyal módosító, a 93/13/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 98/6/EK, a 2005/29/EK és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtása és korszerűsítése tekintetében történő módosításáról szóló 2019. november 27-i 2019/2161 európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Omnibusz Irányelv) szabályozási célja is. Az Európai Bizottságnak a PID Irányelv 6a. cikkének értelmezéséről és alkalmazásáról szóló közleménye (a továbbiakban: PID Iránymutatás) értelmében csak akkor merülhet fel a korábbi egységár feltüntetésének a szükségessége, ha ömlesztett termékről van szó, a határozattal érintett termékek azonban nem ilyenek. A Rendelet – az Fgytv. és az Árrendelet előírásaihoz képest – szintén nem tartalmaz olyan speciális rendelkezést, miszerint a korábbi eladási ár mellett szerepeltetni kellene az annak megfelelő korábbi egységárat is. A Rendelet 2. § (4) bekezdése szerint a kötelező árcsökkentés esetén az Árrendeletben meghatározottakhoz képest többletként az árcsökkentés tényét és annak pontos, százalékos mértékét kell megadni. Ezért jogszerűen járt el, amikor az akciós termékek ártábláján feltüntette a korábbi eladási árat, az akciós eladási árat és az akciós egységárat, de nem tüntette fel a korábbi egységárat.
[5] Az alperes a védiratában – a határozatban foglalt indokokat fenntartva – a felperes keresetének elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság a 2025. október 15-én kelt, felülvizsgálni kért jogerős ítéletével az alperes határozatát a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette.
[7] Ítélete indokolásában idézte az Fgytv. 14. § (1) bekezdését, az Árrendelet 2/A. § (1) bekezdését, a 3. § (1) bekezdését, a PID Irányelv 2. cikk a)–c) pontjait és a 6a. cikk (1)– (5) bekezdéseit. Kifejtette, hogy a felek által sem vitatott, miszerint az Árrendelet mögöttes jogszabálya a Fgytv., amely megkülönbözteti az eladási ár és az egységár fogalmát, ahogyan ezt az Árrendelet is teszi. Az ár feltüntetésére vonatkozó előírások értelmezésének kiindulópontja a PID Irányelv, amelynek célja, hogy az Európai Unióban biztosítsa a fogyasztók számára az árak átláthatóságát és összehasonlíthatóságát. Ennek érdekében írta elő, hogy a termékek árát egyértelműen és egyformán kell feltüntetni, beleértve az egységár kötelező megjelenítését is. A PID Irányelvet módosító Omnibusz Irányelv célja ugyanakkor az, hogy – elsősorban az online kereskedelemben és az árkedvezmények feltüntetésében – még jobban védje a fogyasztók érdekeit, megakadályozza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot és javítsa az árak összehasonlíthatóságát. A PID irányelv 6a. cikk (1) bekezdése értelmében az árcsökkentés bejelentése esetében meg kell jelölni a korábbi, a kereskedő által az árcsökkentést megelőzően, meghatározott ideig alkalmazott árat. Az Árrendelet 2/A. §-a az Omnibusz Irányelvnek való megfelelést szolgálja, ebből következően annak értelmezésekor az implementált uniós norma az irányadó. A PID Iránymutatás 1.1. pontja szerint a PID Irányelv 6a. cikk ár fogalma alatt a 2. cikk a) pontjában meghatározott eladási árat kell érteni. Az eladási árat csak akkor kell a korábbi egységárra is vonatkoztatni, ha olyan, a 3. cikk (3) bekezdésében meghatározott, ömlesztve értékesített termékről van szó (pl. kelmék, építőanyagok, élelmiszerek), ahol az eladási ár nem határozható meg mindaddig, amíg a fogyasztó meg nem jelöli, hogy az áru mekkora részét kéri. Ez az értelmezés felel meg egyúttal azon jogalkotói célnak is, hogy az Árrendelet 2/A. §-a értelmében a fogyasztónak össze kell tudnia hasonlítania a korábbi és az árcsökkentett árat, míg az Árrendelet 3. §-a értelmében információt kell kapnia annak érdekében, hogy az egymás helyettesítő termékeiként funkcionáló, de különböző kiszerelésben kapható termékeket is össze tudja vetni egymással.
[8] Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a felperes által alkalmazott árfeltüntetésre vonatkozó gyakorlat Árrendeletbe ütközését jogszabálysértően állapította meg, és jogszabálysértően kötelezte a kötelező akcióval érintett termékek árkedvezményt megelőzően alkalmazott korábbi egységárának feltüntetésére.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[9] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[10] Kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet – az Fgytv. 14. § (1) és (6) bekezdése, az Árrendelet 2/A. §-a és a PID Irányelv ár feltüntetésére vonatkozó szabályainak értelmezésével kapcsolatban – a Kúria hasonló tényállás mellett meghozott Kfv.I.37.411/2024/6. számon közzétett határozatától jogkérdésben eltér. A hivatkozott kúriai határozat az ár feltüntetésével kapcsolatos rendelkezések értelmezésére vonatkozó gyakorlatát alátámasztja, és azt a Kúria utóbb a Kfv.VI.37.069/2025/5. számú határozatában is megerősítette.
[11] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, hivatkozva arra, hogy az elsőfokú bíróság a jogkövetkeztetését a jogszabályok helyes értelmezésével vonta le. Az Árrendelet árcsökkentés bejelentésére vonatkozó „korábbi alkalmazott ár” kitétele a korábbi tényleges eladási árra vonatkozik, azaz korábbi árként kizárólag azt kellett feltüntetnie. Ez az értelmezés felel meg a PID Irányelv 6a. cikkében és az e cikk értelmezésére vonatkozó PID Iránymutatásban foglaltaknak. Ezt erősíti az Árrendelet 2/A. §-ának 2026. január 1-jei hatállyal történt módosítása is. Ezzel szemben az alperes által hivatkozott kúriai határozatok téves jogértelmezést tartalmaznak. Indítványozta, hogy a Kúria ítélkező tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján terjesszen elő előzetes döntéshozatali indítványt a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett fenti két határozatától jogkérdésben való eltérés érdekében. Szükség esetére indítványozta az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését is, figyelemmel arra, hogy az ártájékoztatásra vonatkozó nemzeti szabályozás az uniós jognak való megfelelést szolgálja, ezért annak értelmezése kiemelt fontosságú.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdésének alkalmazásával befogadta, mert annak b) pontja alapján, a felülvizsgálati kérelemben előadottakra figyelemmel indokoltnak tartotta a jogerős ítéletnek a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérése vizsgálatát.
[13] A Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján, a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között – a megjelölt jogszabálysértések mentén – vizsgálta felül. Az érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem – az alábbiak szerint – alapos.
[14] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az akciós termékek árának feltüntetése körében megállapított jogsértés esetén a Kúria által megjelölt, közzétett határozataiban elfoglalt jogi állásponttól eltért és az irányadó jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével állapította meg, hogy a felperes terhére jogsértés nem állapítható meg. A Kúriának abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy az árcsökkentés bejelentése esetén az árra vonatkozó tájékoztatás körében a vállalkozás által az árcsökkentést megelőzően meghatározott ideig alkalmazott árat hogyan kell értelmezni, abba az eladási áron kívül az egységár is beleértendő-e.
[15] Az ár feltüntetésére vonatkozó szabályokat az Fgytv. 14. §-a, az Árrendelet, valamint a Rendelet tartalmazza. Az Árrendelet 9. §-a értelmében e rendelet – az Fgytv. árra és annak feltüntetésére vonatkozó rendelkezéseivel együtt – a PID Irányelvnek, 11. §-a szerint továbbá az Omnibusz Irányelvnek való megfelelést is szolgálja, Magyarország a termékek árának feltüntetésével kapcsolatos európai uniós jogi rendelkezéseket a fogyasztóvédelmi jogszabályokba átültette.
[16] Az Fgytv. 2. § 7. pontja az egységár fogalmát, míg a 8. pontja az eladási ár fogalmát határozza meg, amelyek a PID Irányelv értelmező rendelkezései közül a 2. cikk a) és b) pontjainak feleltethetők meg. Az Fgytv. 14. § (1) bekezdése szerint a fogyasztót – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – külön jogszabályban meghatározottak szerint írásban tájékoztatni kell a fogyasztóknak megvételre kínált termék eladási áráról és egységáráról, illetve a szolgáltatás díjáról. Az (5) bekezdés értelmében a termék eladási áraként és egységáraként, illetve a szolgáltatás díjaként a fogyasztó által ténylegesen fizetendő, az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is tartalmazó árat kell feltüntetni. A (6) bekezdés szerint, ha a termékre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció megjelöli a termék eladási árát – amennyiben a jogszabály eltérően nem rendelkezik –, az egységárat is meg kell adni.
[17] Az Fgytv. 56/A. § (5) bekezdésébe foglalt felhatalmazás alapján a termékek eladási árára és egységárára vonatkozó részletes szabályokat az Árrendelet tartalmazza. Az Árrendelet – összhangban az Fgytv. és a PID Irányelv rendelkezéseivel – főszabály szerint kötelezővé teszi az értékesítésre kínált termékek eladási ára mellett az egységár feltüntetését is, bizonyos kivételekkel. Az Omnibusz Irányelvvel módosított PID Irányelv 6a. cikk (1) bekezdése szerint az árcsökkentés bejelentése esetében meg kell jelölni a korábbi, a kereskedő által az árcsökkentést megelőzően, meghatározott ideig alkalmazott árat. Az Árrendelet 2/A. § – perbeli ügyben alkalmazandó – (1) bekezdése ezzel összhangban írja elő, hogy az árcsökkentés bejelentése esetében meg kell jelölni a korábbi, a vállalkozás által az árcsökkentést megelőzően, meghatározott ideig alkalmazott árat.
[18] A Kúria megállapította, hogy az alperes által hivatkozott Kfv.I.37.411/2024/6., illetve Kfv.VI.37.069/2025/5. számú kúriai határozatok alapjául szolgáló tényállások lényegi elemeiket tekintve a jelen ügyhöz hasonlóak, mivel a fogyasztóvédelmi hatóság mindkét ügyben a jogsértést az Árrendelet 2/A. §-ára, a vizsgált termékek esetén a nem teljes körű árfeltüntetésre, konkrétan a korábban, meghatározott ideig alkalmazott egységár feltüntetésének hiányára alapította. A perbeli ügyben irányadó jogszabályi rendelkezések is azonosak, figyelemmel a hivatkozott ügyekben lefolytatott ellenőrzésnek, az eljárás megindításának és a hatósági határozatok meghozatalának időpontjára is. Mindezekre tekintettel a jelen ügynek – döntő elemeiben azonos tényállású, illetve azonos anyagi jogi hátterű – a hivatkozott kúriai határozatokkal való ügyazonossága megállapítható (Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.II.60.019/2021/18.).
[19] Az ár feltüntetésére vonatkozó, irányadó jogszabályok értelmezésével kapcsolatban a Kúria egyetértett az alperes által hivatkozott kúriai határozatokban foglaltakkal, e jogértelmezéstől a jelen ügyben sem kívánt eltérni az alábbiak szerint.
[20] Az Árrendelet 2/A. § (1) bekezdésében szereplő „alkalmazott ár” kifejezés nem pusztán az eladási árat jelenti, hanem egy gyűjtőfogalom, amely magában foglalja mind az eladási ár, mind az egységár fogalmát, hiszen a fogyasztóvédelmi szabályok szerint az árcsökkentést megelőzően, azaz korábban mindkettőt fel kellett tüntetni, azaz mindkettőt alkalmazták. Nem lehet eltérő következtetésre jutni a normaszövegben szereplő „ár” kifejezés sem rendszertani, sem nyelvtani, sem fogyasztóvédelmi szempontú értelmezése során azért sem, mert a jogalkotó következetes volt az Árrendelet szövegezésében, és akkor, amikor eltérő szabályozást kívánt bevezetni az eladási ár és egységár együttes feltüntetésére, például amikor kivételeket állapított meg, akkor ezt külön nevesítetten tette meg (Kúria Kfv.I.37.411/2024/6., Indokolás [60]).
[21] A PID Irányelv – amelynek átültetése az Fgytv. 14. §-a és az Árrendelet szabályozása – a preambulumában kiemelten említi az ár feltüntetésére vonatkozó rendelkezéseknél azt a jogalkotói célt, hogy a fogyasztó minél szélesebb körű tájékoztatást kapjon a fogyasztói döntések meghozatala érdekében. Az árcsökkentés esetén kötelezően feltüntetendő korábban alkalmazott ár esetében az egységár és az eladási ár együttes szerepeltetése is a fogyasztó tájékoztatását szolgálja (Kúria Kfv.I.37.411/2024/6., Indokolás [61]).
[22] A Kúria arra is rámutatott, hogy a PID Iránymutatásnak a PID Irányelv 6a. cikkére vonatkozó értelmezése sem tesz lehetővé az ezzel ellentétes értelmezést, ugyanis annak 1.1. pontjából szintén az eladási ár és az egységár együttes feltüntetése következik. A PID Irányelv – amelynek több helyen szó szerinti átvétele az Árrendelet és az Fgytv. 14. §-a árak feltüntetésére vonatkozó szabályozása – kifejezetten kötelezővé teszi az eladásra kínált termék ára feltüntetése esetében mind az eladási ár, mind az egységár meghatározását. Egyetlen jogforrás sincs, amely az árcsökkentés esetére az ettől való eltérést megengedné. A PID Irányelv 6a. cikkét a tagállami jogba átültető Árrendelet 2/A. § célja a valós árcsökkentés biztosítása, és annak ellenőrizhetősége, a szabályozás nem akart változtatni az általános árfeltüntetési kötelezettségen (Kúria Kfv.I.37.411/2024/6., indokolás [62]). A Kúria álláspontja szerint a korábbi egységár feltüntetése is informatív, többlet információt tartalmaz, és az összehasonlíthatóságot, ezáltal a fogyasztói döntést segíti a fogyasztásra kínált termékek választásánál, a korábbi és későbbi egységárak is bármikor lehetővé teszik az összehasonlítást (Kúria Kfv.I.37.411/2024/6., indokolás [63]).
[23] A Kúria a Kfv.VI.37.069/2025/5. számú végzésében – követve a Kúria Kfv.I.37.411/2024/6. számú ítéletében foglalt jogértelmezést – elvi éllel mutatott rá arra, hogy az egységár feltüntetésének szabályai az árcsökkentés alkalmazásakor nem változnak, így amennyiben az akciós termék nem tartozik a kivétel szabály szerinti termékkörbe, akkor az egységárat az akció előtt és alatt is fel kell tüntetni. A Kúria a végzésének [38]–[39] bekezdéseiben rámutatott arra is, hogy a jogalkotói cél egyértelmű: a fogyasztók minél szélesebb körű tájékoztatása, a fogyasztói jogok erősítése, az árak összehasonlíthatóságának javítása. A PID Irányelv, az Fgytv., az Árrendelet kiemelt bekezdései, az árfeltüntetés általános szabályai ezt a célt szolgálják. Az eladási ár, az egységár együttes feltüntetésére vonatkozó jogszabályi előírás kiterjed az árcsökkentést megelőzően alkalmazott eladási árra. Az egységár feltüntetése az akciótól függetlenül kötelező, mivel megkönnyíti a fogyasztók számára a termékek összehasonlítását. Az egységár feltüntetésének szabályai az árcsökkentés alkalmazásakor nem változnak, így amennyiben az akciós termék nem tartozik a kivétel szabály szerinti termékkörbe, akkor az egységárat az akció előtt és alatt is fel kell tüntetni. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes, a PID Irányelv (7) preambulumbekezdéséből, az ömlesztve értékesített termékekből kiinduló levezetése nem felel meg az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogszabály-értelmezésnek.
[24] A Kúria nem látott okot a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltak szerint, a jogegység érdekében előzetes döntéshozatali indítvány előterjesztésére a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján. A felperes e körben utalt az Árrendelet 2/A. § (1) bekezdésének módosítására és (1a) bekezdésének beiktatására, amelyre 2026. január 1-jei hatállyal került sor. A 63/2025. (XII. 30.) NGM rendeletnek – a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése céljából – az Árrendeletet módosító szabályait eltérő rendelkezés hiányában – figyelemmel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 15. §-ában foglaltakra is – kizárólag a 2026. január 1. napját követően indult eljárásokban kell alkalmazni. A jelen ügyben az alperes 2024. január 30-án hozott határozatot, a hivatkozott kúriai határozatok alapját képező eljárásokban pedig 2023. október 17-én, illetve 2024. május 7-én, vagyis ezekre az eljárásokra az Árrendelet korábban hatályos szövegét kellett alkalmazni. Következésképpen a perbeli ügyben hatályos jogszabályszöveg értelmezésénél a Kúria korábban közzétett határozataiban elfoglalt jogi álláspont az irányadó, ettől való eltérést a perbeli ügyben az időközbeni, a vizsgált tényállásra nem alkalmazható jogszabálymódosítás nem tehetett indokolttá.
[25] A Kúria nem tartotta indokoltnak az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését sem. Kiemeli, hogy e körben a felperes határozott kérelmet nem terjesztett elő (csupán nem ellenezte az EUB-hez fordulást), így e körben a Kúriának döntenie nem kellett. A Kúria figyelemmel volt az EUB C-283/81. (Cilfit) ügy ítéletében foglalt – a C-561/19. (Consortio) és a C-144/23 (Kubera) ügyekben hozott ítéletekben is megerősített – kritériumokra, és megállapította, hogy az ügyben felmerült jogkérdés a PID Irányelv 6a. cikke és azt az Árrendelet 2/A. §-ába implementáló rendelkezések alapján eldönthető volt, annak értelmezésével kapcsolatban észszerű kétely nem merült fel.
[26] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletében az ár feltüntetésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket tévesen értelmezte és a Kúria közzétett gyakorlatától a fentiek szerint indokolás nélkül eltért, amikor azt állapította meg, hogy a perbeli esetben a felperes ár feltüntetésére vonatkozó gyakorlata megfelelt az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek. A per iratai alapján megállapítható volt az is, hogy az alperes a 2025. június 18-án benyújtott, 13. sorszámú írásbeli nyilatkozatában kifejezetten hivatkozott a Kfv.I.37.411/2024/6. számú kúriai ítélet jogértelmezésére, mellékelve azt. Az elsőfokú bíróság ennek ellenére az ítélete jogi indokolásra vonatkozó részében nem tért ki a megjelölt kúriai határozatra és az attól való eltérés indokaira.
[27] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és – miután az alperes támadott határozata a vitatott körben a Kúria követendő jogértelmezésének megfelelt – a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv.VII.37.016/2026/5.)