Az erdőfelújítási biztosíték fedezeti jellegű intézmény. Az erdőgazdálkodói státusz megszűnése nem szünteti meg a státusz fennállása alatt keletkezett és jogerőre emelkedett /véglegessé vált/ kötelezettséget; a biztosíték fenntartására vonatkozó kötelezettség a végleges és végrehajtható határozat alapján továbbra is fennáll, és annak végrehajtása a határozatban megjelölt kötelezett-tel szemben foganatosítható [2017. évi CLIII. törvény (Avt.) 7. § 22. pont, 119. §; 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 10. § (1)–(2) bek., 131. § (1)–(2) bek., 134. § (1) bek.; 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) 17. § (1)–(2) bek., 72. § (1a), (4), (4a) és (4b) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes jogelődje mint erdészeti hatóság a 2021. október 4. napján meghozott határozatával a felperest – mint az Országos Erdőállomány Adattárban erdőgazdálkodóként nyilvántartott személyt – a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény 2. § (3) bekezdés a) pontja és 6. §-a alapján figyelmeztetésben részesítette, valamint az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 72. § (1a) bekezdése és (4a) bekezdése alapján 5 310 000 forint összegű erdőfelújítási biztosíték nyújtására kötelezte az Evt. 52. § (4) bekezdésében és a 61/2017. (XII. 21.) FM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 36. § (1) bekezdés b) pontjában írtak megsértése miatt.
[2] A hatóság megállapítása szerint a felperes kezelésében lévő erdőrészletekben az erdőfelújítás megkezdésére és pótlásra előírt határidőt túllépték, és a helyszíni ellenőrzés során az Evt. 51–52. §-aiban előírt minőségű és mennyiségű újulat hiányzott.
[3] A felperes közigazgatási pert indított, amely keresetet elutasító ítélet hozatalával zárult.
[4] A felperes ügyvédi letéti szerződést kötött az Ügyvédi Irodával, és a hatóság által előírt összeget – 5 310 000 forintot – letétbe helyezte az iroda számláján. A letét célja a határozatban előírt biztosítéknyújtási kötelezettség teljesítése volt.
[5] A letéti szerződés rendelkezése szerint a letét érvényessége az erdőfelújítás műszaki átvételét követő 45. napig áll fenn, és a letétkezelő a pénzösszeget csak a hatóság írásos igazolása alapján utalhatja ki. A felperes jogi képviselője a letét létrejöttéről az alperesi hatóságot értesítette. Az alperes a szerződésben félként nem szerepelt, és a letéti konstrukcióval szemben kifogást nem emelt.
[6] A felperes 2021. december 31. napjával megszüntette erdőgazdálkodói tevékenységét, és törölték az erdőgazdálkodók hatósági nyilvántartásából.
[7] 2024 augusztusában az Ügyvédi Iroda a letétkezelési szerződést felmondta. A felperes kérésére a letétet kiadta, és a letéti szerződés megszűnt. A felperes tájékoztatta az alperesi hatóságot arról, hogy a letét megszűnt, a biztosíték összege már nem áll rendelkezésre.
[8] Az alperes felhívásában kötelezte a felperest arra, hogy nyilatkozzon: az erdőfelújítási biztosíték továbbra is érvényesen fennáll-e, és igazolja annak rendelkezésre állását.
[9] A felperes válaszában előadta, hogy a biztosíték eredetileg teljesítve volt, de a letéti szerződés megszűnt, és 2021. december 31. napja óta nem minősül erdőgazdálkodónak.
[10] Az alperes az ellenőrzés lefolytatása érdekében helyszíni szemlét tartott az érintett erdőrészletekben. A szemle során megállapította, hogy a területen az erdőfelújítási munkálatok befejezésére nem került sor, az újulat nem felel meg az Evt. 52. § (4) bekezdésében és a Vhr. mellékleteiben meghatározott követelményeknek.
[11] A helyszíni vizsgálat megállapításai alapján az alperes a végzésével a 2021. október 4-én hozott határozat végrehajtását elrendelte, és a végrehajtás foganatosításával a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (a továbbiakban: NAV) jelölte ki. A végzés jogalapjául az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 131–133. §-ai, 134. § (1) bekezdése szolgáltak.
A kereset és a védirat
[13] A felperes keresetlevelében a végrehajtást elrendelő végzés megsemmisítését és másodlagosan emellett az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
[14] Érvelése szerint a végrehajtás elrendelésére jogszabálysértően került sor, mert a 2021. október 4-én hozott határozat nem minősül végrehajtható okiratnak, az nem pénzfizetésre, hanem cselekményre – a biztosíték letétbe helyezésére – kötelezést tartalmazott. Álláspontja szerint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 13. § (1) bekezdés a) pontja szerint végrehajtás kizárólag pénzfizetésre vagy dolog kiadására kötelező határozat alapján rendelhető el, a biztosítékadásra kötelező határozat végrehajtása ezért nem volt elrendelhető. Előadta, hogy a határozatban előírt kötelezettség már teljesült, mivel 2022. május 10. napján az 5 310 000 forintot ügyvédi letétbe helyezte. A letét megszüntetésére 2024 augusztusában jogszerűen került sor.
[15] Hivatkozott arra is, hogy 2021. december 31. napjától nem minősül erdőgazdálkodónak, ezért az Evt. 17. § (2) bekezdése értelmében az erdőgazdálkodói kötelezettségek őt már nem terhelik.
[16] Eljárási jogsértésként hivatkozott az Ákr. 5. § (1) bekezdésének megsértésére, mert a helyszíni szemléről nem kapott előzetes értesítést.
[17] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[18] Az elsőfokú bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság, bíróság vagy Törvényszék) ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes a SO/ERD/4820-7/2024. számú, 2024. november 15-én kelt végzésével a SO/ERD/3733-2/2021. számú, 2021. október 4-én kelt határozat végrehajtását jogszerűen rendelte el, mert a felperes a biztosítéknyújtási kötelezettségét nem teljesítette, az erdőfelújítási biztosíték ténylegesen nem állt rendelkezésre.
[19] A Törvényszék indokolásában rögzítette, hogy az erdőfelújítási biztosíték előírása az Evt. 72. § (1a) bekezdése alapján történt. E jogszabályhely kógens előírást tartalmaz, az erdészeti hatóság mérlegelés nélkül köteles az erdőfelújítási biztosíték nyújtását elrendelni, ha az erdőfelújítás megkezdésére vagy pótlására megállapított határidőt az erdőgazdálkodó túllépi. A Törvényszék szerint a biztosítékadási kötelezettség a határozat közlésével véglegessé és végrehajthatóvá vált és az az erdőfelújítás befejezéséig fennmarad az Evt. 72. § (1b) bekezdése értelmében.
[20] A bíróság megállapította, hogy a felperes 2022. május 10. napján 5 310 000 forintot ügyvédi letétbe helyezett el, azonban a letéti szerződés megszűnt, a felperes a letétet kiadatta, így az érvényes biztosíték megszűnt. Az alperes a letét megszűnéséről tudomást szerzett, a biztosítékadási kötelezettségének a felperes ezt követően a hatóság felhívására nem tett eleget, ezért a 2021. október 4-i határozat végrehajtását az alperes jogszerűen rendelte el.
[21] A bíróság szerint a felperes erdőgazdálkodói minőségének megszűnése 2021. december 31. napjával nem eredményezte a kötelezettség megszűnését, mert az Evt. 17. § (2) bekezdése értelmében az erdőgazdálkodói jogok és kötelezettségek a nyilvántartásból való törlésig, illetve a kötelezettség teljesítéséig fennmaradnak.
[22] Az elsőfokú bíróság a Vht. 13. § (1) bekezdés a) és c) pontjait nem tartotta alkalmazhatónak, az Ákr. 131–133. §-ai, 134. § (1) bekezdése és az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) 119. § alapján megállapította, hogy az alperes jogszerűen járt el, amikor a végrehajtás foganatosítására a NAV-ot jelölte ki. A Törvényszék szerint a 2021. október 4-én hozott határozat végrehajtható kötelezést tartalmazott, mivel a biztosíték nyújtása olyan konkrét cselekmény, teljesítendő kötelezettség, amelynek kikényszerítésére az Avt. 7. § 22. pontjára és 119. §-ára tekintettel az Avt. alkalmazható.
[23] A Törvényszék az eljárási jogsértésekre vonatkozó felperesi hivatkozásokat is értékelte, és megállapította, hogy az alperes a helyszíni szemlét jogszerűen tartotta meg, az Ákr. 102. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennálltak.
[24] A Törvényszék indokolásában kifejtette, hogy az erdőfelújítási biztosíték nem közigazgatási szankció, hanem az erdőfelújításra kötelezett erdőgazdálkodó helyett történő erdőfelújítás fedezetét biztosító eszköz, nem büntető jellegű intézkedés, hanem a kötelezett költségére történő helyreállítást szolgálja.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[26] A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte a jogerős ítéletet megváltoztatását, a keresettel támadott közigazgatási határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését. Másodlagosan azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és az elsőfokon eljárt bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Evt. 1. §-át, 17. § (2) bekezdését, 72. § (1a) és (4) bekezdését, az Ákr. 2. § (1) bekezdését, 10. § (1)–(2) bekezdéseit, 131. § (1)–(2) bekezdéseit, 132. §-át, a Vht. 13. § (1) bekezdés a) és c) pontjait, valamint az Avt. 7. § 22. pontját, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (1)–(2) bekezdéseit, a polgári perendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdését; továbbá ellentétes a Kúria Kfv.VI.37.100/2021/9. (BH 2021.275.) számú határozat elvi tartalmával, a Kfv.II.37.213/2021/6. számú határozat [23], [35] bekezdésében és a Kfv.IV.37.094/2023/6. számú határozat [46] bekezdésében kifejtett jogelvekkel.
[27] Elsődlegesen azt sérelmezte, hogy a bíróság nem vizsgálta kellően, fennállt-e ügyféli jogállása a végrehajtási eljárás megindításakor. Álláspontja szerint az Ákr. 10. § (1) bekezdése szerinti ügyfélfogalom feltételeinek nem felelt meg, mert 2021. december 31-én törölték az erdőgazdálkodói nyilvántartásból, így a hatóság nem kötelezhetett volna végrehajtásra olyan személyt, aki a jelen eljárás megindításakor már nem minősült erdőgazdálkodónak.
[28] Előadta, hogy az alperesi jogelőd 2021. október 4-én kelt, 2021. október 11-én közölt határozata erdőfelújítási biztosíték nyújtására kötelezte, amelynek teljesítésére a közléstől számított 30 napon belül kellett sort keríteni. E kötelezettségnek 2022. május 10-én ügyvédi letét formájában eleget tett, a letét fennállásáról a hatóságot tájékoztatta, amely e bejelentésre érdemi intézkedést nem tett, így – álláspontja szerint – a hatóság a hallgatásával elfogadta a letét teljesítését.
[29] A végrehajtási eljárás elrendelését több jogalapon is támadta. Egyrészt azt sérelmezte, hogy a hatóság az Ákr. 131–133. §-aira hivatkozva, de nem az Avt. szabályai szerint rendelte el a végrehajtást, holott az Ákr. 131. § (2) bekezdése alapján a végrehajtásra a Vht. rendelkezései az irányadók. Másrészt vitatta, hogy a NAV végrehajtóként kijelölhető lett volna, mivel a határozat nem tartalmazott pénzfizetési kötelezést vagy adók módjára behajtható tartozást.
[30] Érvelése szerint az ítélet azért is jogszabálysértő, mert nem tartalmazza a jogszabályok eltérő értelmezésének indokait, és nem adott választ arra, hogy az Evt. rendelkezései miként alkalmazhatók egy már nem erdőgazdálkodói státuszú magánszeméllyel szemben. Álláspontja szerint az Evt. célja az erdők védelme, nem pedig magánszemélyek kötelezése, így vele szemben az Evt. 17. és 72. §-ainak rendelkezései nem alkalmazhatók.
[32] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[37] A felülvizsgálati kérelem – az alábbiakban kifejtettek szerint – alaptalan.
[42] A Kúria mindenekelőtt rögzíti: az Evt. 17. § (1)–(2) bekezdései a jogok és kötelezettségek alanyaként a nyilvántartott erdőgazdálkodót jelölik meg, s e személyi minőséget kötik az anyagi jogi kötelezettségek keletkezéséhez. E rendelkezések azonban nem tartalmaznak olyan szabályt, amely a már keletkezett és – a határozat rendelkezése szerint – véglegessé és esedékessé vált kötelezettségek automatikus megszűnését eredményezné pusztán a státusz későbbi megszűnése folytán. A jelen ügyben a kötelezés közlése 2021. október 11-én megtörtént, a teljesítési határidő 2021. november 10-én járt le, amikor a felperes az Országos Erdőállomány Adattárban még erdőgazdálkodóként szerepelt; státusza csak ezt követően, 2021. december 31-én szűnt meg. E körülmények mellett okszerű az a jogi következtetés, hogy a kötelezettség keletkezése és esedékessé válása az Evt. 17. § (2) bekezdése szerinti személyi körben történt, így a későbbi státuszváltozás önmagában nem releváns a már megállapított kötelezettség végrehajthatóságának megítélése szempontjából.
[43] Erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság által vezetett erdőgazdálkodói nyilvántartásban szereplő jogszerű használó. Az e törvényben foglalt erdőgazdálkodói jogok és kötelezettségek – a haszonvételi joggyakorlás kivételével – az erdőgazdálkodót illetik, illetve terhelik [Evt. 17. § (1)–(2) bekezdés]. Az erdészeti hatóság az erdőfelújítási kötelezettség teljesítésének fedezetére biztosíték nyújtását írhatja elő, amely fedezet az erdőfelújítás műszaki átvételének befejezéséig és az azt követő 45 napig áll fenn [Evt. 72. § (1a) bekezdés]. Ezekből az előírásokból az következik, hogy az erdőgazdálkodói jogviszonyhoz kapcsolódó kötelezettségek a státusz fennállása alatt keletkeznek, és az adott határozat címzettjéhez személyesen kötődnek. Ugyanakkor az Evt. 17. § (2) bekezdése nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a már keletkezett kötelezettségek automatikus megszűnését eredményezné a státusz megszűnése esetén.
[44] A biztosíték anyagi jogi természetét illetően irányadó, hogy az Evt. 72. § (1a)–(4b) bekezdései szerint az erdőfelújítási biztosíték rendeltetése az erdőfelújítás fedezetének biztosítása a műszaki átvétel befejezéséig és az azt követő 45 napig. A Kúria Kfv.IV.37.094/2023/6. számú ítéletében elvi jelleggel kiemelte: az erdőfelújítási biztosíték nem szankció, hanem fedezeti intézmény, amelynek funkciója, hogy az erdőgazdálkodási kötelezettség teljesítése – szükség esetén a kötelezett költségére – tényleges pénzügyi fedezettel bírjon; ebből következően a biztosíték akkor tölti be rendeltetését, ha a meghatározott időtartam alatt ténylegesen rendelkezésre áll. A felperes ugyan 2022. május 10-én ügyvédi letétként fedezetet létesített, amely magatartása a kötelezés fennállásának elismeréseként értékelhető, azonban a letét 2024 augusztusában történt megszüntetésével a fedezet a jogszabályban meghatározott időszak előtt megszűnt. A biztosíték teljesítése az Evt. 72. § rendszeréből következően nem merül ki a fedezet egyszeri felállításában; a rendeltetés betöltése a fedezet folyamatos fennállásához kötött mindaddig, amíg a műszaki átvétel meg nem történik, és az azt követő 45 nap le nem telik. E követelmény az erdőgazdálkodói státusz megszűnésével sem szűnik meg, mert a kötelezettség az Evt. 17. § (2) bekezdése alapján a döntés közlésekor erdőgazdálkodóként nyilvántartott személyhez kötötten keletkezett, és a határozat jogerőre emelkedésével végrehajtható kötelezettséggé vált.
[45] A végrehajthatóság eljárásjogi alapját az Ákr. teremti meg. Az Ákr. 131. § (1) bekezdése szerint a törvény rendelkezéseit a végrehajtási eljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Az Ákr. 132. §-a kimondja, hogy ha a kötelezett a hatóság végleges döntésében foglalt kötelezésnek nem tett eleget, a döntés végrehajtható. Az Ákr. 133. § (1) bekezdése rögzíti, hogy – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – a végrehajtást a döntést hozó hatóság rendeli el, míg a 134. § (1) bekezdése értelmében a végrehajtást – eltérő kijelölő norma hiányában – az állami adóhatóság foganatosítja. E szabályozási rendszerből az következik, hogy a végrehajtás személyi hatályát a döntésben megjelölt kötelezett személye határozza meg; a kötelezetti státusz későbbi változása önmagában nem képez végrehajtási akadályt, feltéve, hogy a határozat tartalma meghatározott és végrehajtható.
[46] A Kúria a Kfv.VI.37.100/2021/9. számú döntésében kifejtette: „A jogszabályon alapuló ügyféli minőség csak addig az időpontig illeti meg az ügyfelet, amíg az ügyféli jogállását megalapozó körülmény fennáll. Amennyiben a kérelmező a jogszabály szerint már nem minősül ügyfélnek, de ügyféli jogokat kíván gyakorolni, ebben az esetben őt terheli annak bizonyítása, hogy az adott közigazgatási ügy jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érinti.” E döntés elvi tétele az ügyféli minőségnek az alapeljárásban történő érvényesítésére vonatkozik, vagyis arra az esetre, amikor az eljárás megindításakor vagy lefolytatásakor az ügyfél jogállása már nem áll fenn, és az érintett személy új eljárási pozícióban kíván fellépni. A jelen ügyben azonban nem új eljárásról, hanem egy végleges határozat végrehajtásáról van szó, amelyben a kötelezett személye már meghatározott. Az Ákr. 133–134. §-ainak rendszere alapján a végrehajtás a döntésben megjelölt kötelezett-tel szemben foganatosítható.
[47] A Kúria álláspontja szerint a Kfv.VI.37.100/2021/9. számú döntés elvi megállapítása a jelen ügyben is irányadó annyiban, hogy a jogviszony fennállása az ügyféli jogállás meghatározásának feltétele, ugyanakkor a jogerős határozatból eredő kötelezettség nem az ügyféli minőség, hanem a jogerőből, a határozat véglegességéből fakadó kötelező erő alapján marad fenn. A kötelezetti minőség ilyenkor nem új eljárási érintettséget, hanem a jogerős, a végleges döntés érvényesítését jelenti, amelyet az Ákr. 131–134. §-ai biztosítanak.
[48] A felperes azon érve, miszerint a közigazgatási végrehajtás foganatosítására a NAV nem volt kijelölhető, nem alapos. Az Avt. 7. § (1) bekezdése főszabályként az állami adó- és vámhatóságot jelöli meg végrehajtó hatóságként, kivéve, ha jogszabály más szervet jelöl ki; az erdészeti hatósági határozatok vonatkozásában ilyen eltérő kijelölés nincs.
[50] A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet – mivel az nem sértette meg a felperes által megjelölt jogszabályi rendelkezéseket – a Kp. 121. § (2) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.V.37.525/2025/5.)