Az élettársi kapcsolat fogalmának részét képező gazdasági közösség megállapítható, ha az érintettek egymással a közös élet iránti elkötelezettségből fakadóan közös céljaik elérése érdekében gazdasági téren is együttműködnek [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 578/G. § (1) bek., 685/A. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes nyerőautomatákat üzemeltetett, az ebből származó jövedelmét befektette, termőföldet, üzlethelyiséget vásárolt, melyeket bérbeadás útján hasznosított. Jövedelmét bankbetétben helyezte el, banki széfben tárolta, továbbá jelentős összeget tartott az általa lakott ingatlanban páncélszekrényben.
[2] A felek 2005 nyarán találkoztak, amikor a felperes munkát keresett. Megállapodtak abban, hogy az alperes tulajdonában lévő és lakóhelyeként szolgáló ingatlanban ellátja a bejárónői feladatokat. A felperes heti 3–4 alkalommal dolgozott az ingatlanban, takarított, mosott, vasalt, a ruhákon kisebb javításokat végzett, cserélte az ágyneműt, a törölközőt, rendben tartotta a virágokat. Alkalmanként az alperes által biztosított alapanyagból főzött az alperesnek. A felek között érzelmi viszony, szexuális kapcsolat is kialakult. A felperes néhány hónap után az alperes tájékoztatása nélkül felhagyott a munkavégzéssel.
[3] A felek 2005 végén megint találkoztak, megállapodtak abban, hogy a felperes ismét felveszi a munkát az alperesnél. Beköltözött az alperes ingatlanának vendégszobájába, magával vitte személyes ingóságait is, ellátta a háztartás vezetésével kapcsolatos feladatokat. Részt vett az alperes által a barátainak szervezett összejöveteleken mint az alpereshez tartozó személy, elkísérte az alperest a barátok által szervezett társasági eseményekre, nyaralásra.
[4] A felek kapcsolata az évek során elmélyült. 2009. november 25-én gyermekük született.
[5] Az alperes a bizalmába fogadta a felperest, biztosította számára, hogy a felperes által szükségesnek ítélt vásárlásokhoz a pénzt kivegye a pénztárcájából, azzal nem kellett elszámolnia. Az alperes az üzleti tevékenységéből származó bevételeket az otthonában egy füzetben vezette, lehetővé tette a felperesnek, hogy a bevételeket a füzetbe beírja, és a pénzt az alperes által megjelölt helyre eltegye.
[6] A felperes ellátta a háztartási feladatokat, a takarítást, bevásárlást, mosást. Munkáját időnként az édesanyja és egy bejárónő segítette. A felek gyöngytyúkot, egyéb baromfit, lovat tartottak. Az alperes létesített egy halastavat, melyet karbantartott, ellátta az állatokat. A felperes ugyancsak részt vett az állatok gondozásában, a kertművelésben, gyümölcsszedésben, a gyümölcs befőzésében. Az alperes rendszeresen elment vadászatokra. Távolléte alatt a felperes egyedül látta el a ház körüli feladatokat.
[7] Az alperes baráti összejöveteleket szervezett a tulajdonában álló vadászházban. Itt vadászatra szánt fácánokat, őzeket neveltek, a vadászházat a felek saját céljaikra és vendéglátásra használták. Ezt az ingatlant a felperes tartotta rendben.
[8] A felperes ellátta a gyermekük körüli mindennapi feladatokat. Ebből a tevékenységből az alperes is kivette részét, a gyermek életének fontos eseményein a felek közösen részt vettek.
[9] A felperes nem rendelkezett munkaviszonnyal, utána az alperes fizette a társadalombiztosítási járulékot, és gyermekük óvodai beíratása megkönnyítése érdekében 2012 szeptemberétől pár hónapra munkavállalóként bejelentette a tulajdonában álló egyik gazdasági társaságnál, de a felperes ténylegesen nem végzett munkát.
[10] A felek és gyermekük megélhetését az alperes biztosította a jövedelméből, a vagyonából. A vagyoni eszközeivel való gazdálkodással kapcsolatos, a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó döntéseket az alperes hozta. Üzleti ügyeibe nem engedett beleszólást, idővel korábbi kapcsolatából származó gyermekét fokozatosan vonta be a gazdasági tevékenységekbe.
[11] Az alperes 2010-ben a felperesnek ajándékozta a vadászház 1/3 részét haszonélvezeti joga fenntartása mellett. Az alperes a megtakarításaiból vásárolt két termőföld ingatlant, amelyek ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosa a felperes lett, valamint 2015 októberében az alperes egy személygépkocsit vásárolt a felperesnek. Ezeket a vagyontárgyakat érintő ajándék visszakövetelése iránti per van folyamatban a felek között.
[12] A felperes 2019. október 28-án elköltözött az alperestől, elköltözésekor különböző ingóságokat vitt magával, ami miatt az alperes feljelentése nyomán a felperes ellen büntetőeljárás indult lopás gyanújával. Az eljárást a rendőrhatóság megszüntette, mely ellen az alperes panasszal élt, panaszát az ügyészség elutasította.
A felperes keresete, az alperes védekezése és viszontkeresete
[13] A felperes keresetében az élettársi közös vagyon megosztását kérte. Indokai szerint 2005. december 24-től 2019. október 28-ig élettársi kapcsolatban élt az alperessel, a közös vagyon megszerzésében való közreműködésének aránya 40% volt.
[14] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint nem élt a felperessel élettársi kapcsolatban, nem volt közöttük gazdasági közösség. A felperesnek nem volt rálátása, beleszólása a gazdasági tevékenységébe, kizárólag háztartási munkát végzett. Teljeskörűen a saját jövedelméből finanszírozta a megélhetésüket, ahhoz a felperes nem járult hozzá, jövedelemmel nem rendelkezett. Közös vagyont nem szereztek, mindvégig vagyonelkülönítésre törekedett.
[15] Viszontkeresetében 30 000 000 forint és járuléka megfizetésére kérte kötelezni a felperest elsődlegesen szerződésen kívüli károkozás, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímén, mivel elköltözésekor a felperes ezt az összeget a hozzájárulása nélkül elvitte.
Az elsőfokú bíróság közbenső és részítélete, a másodfokú bíróság részítélete
[16] Az elsőfokú bíróság közbenső és részítéletével megállapította, hogy a felek 2009. november 25-től 2019. október 28-ig élettársi kapcsolatban éltek.
[17] Indokai szerint annak megállapításához, hogy az élettársi közös vagyon megosztására irányuló kereset megalapozott-e, elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felek élettársi kapcsolatban éltek-e egymással. Megállapítása szerint az alperes azt nem vitatta, hogy a felperes egy idő után életvitelszerűen lakott az ingatlanában, továbbá 2009-től kezdődően szerelmi kapcsolat volt közöttük és érzelmi kapcsolatuk a gyermekük születését követően tovább erősödött. A felek közötti érzelmi kapcsolat és a közös háztartásban való együttélés fogalmi elemei fennálltak, ezért azt kellett vizsgálni, hogy volt-e a felek között gazdasági célú együttműködés, legalább hallgatólagos megállapodás abban, hogy a létrejövő vagyon közös legyen. A gazdasági közösség csak akkor állapítható meg, ha az érintettek nem csupán esetileg, egy-egy vagyontárgy megszerzésében, vagy az együttélés mindennapi kiadásai tekintetében működnek együtt, hanem gazdasági tevékenységüket meghatározó célkitűzéseik az életközösség egész időtartama alatt közösek, ennek eléréséhez pedig teljeskörűen együttműködnek, jövedelmeiket közös céljaik érdekében a pénzkezelés módjától függetlenül együttesen használják fel.
[18] A közös háztartás fenntartásának költségeit az alperes viselte, ő rendelkezett a felek kapcsolatának kialakulásakor jelentős vagyonnal, melynek fenntartásában, gyarapításában eljárt. A felperes az alperes tulajdonában lévő gazdasági társaságok tevékenységében közvetlenül nem vett részt, feladata a háztartás vezetése, a mindennapokhoz kapcsolódó ügyek intézése volt.
[19] A felek közös hosszútávú célja volt a gyermekük felnevelése, az ehhez szükséges, az alperes elvárásaihoz igazodó családi élet biztosítása. Az alperes elvárta a felperestől, hogy az igényei és az elképzelései szerint vezesse a háztartást, olyan mértékben vegyen részt a gazdasági tevékenységében és vagyonának kezelésében, amelyet megenged és biztosít.
[20] Az alperes igazolta a felperesnek azt az előadását, hogy az alperes ingatlanjai után járó bérleti díjat időnként a felperes a bérlőktől átvette, az összeget az alperesnek zárt borítékban átadta. Az alperes a kapcsolat szorosabbá válását követően beavatta a felperest abba, hogy a megtakarításait hol tartja. Lehetősége volt a felperesnek a közös családi élet fenntartásához szükséges pénz kivételére az alperes pénztárcájából, a páncélszekrényből, a kivett összeggel nem kellett elszámolnia. A felek hosszú távra tervezett érzelmi és gazdasági közösségben éltek. A felperes önhibáján kívül nem tett szert jelentős jövedelemre, kapcsolatuk kialakulásakor az alperes magatartása miatt nem vehetett részt a már meglévő vagyon kezelésében, a közös életvitel anyagi terheit kizárólag az alperes viselte. Mindezek a tények azonban nem zárták ki a gazdasági kapcsolat keletkezését.
[21] A felperes állítása szerint a kapcsolat 2005. december 24-től élettársi kapcsolat, miután a karácsonyi ünnepeket a felek együtt töltötték. Ugyanakkor ettől az időponttól csak a kapcsolat kialakulása igazolható, az élettársi kapcsolat fennállásának ténye nem. Az alperes álláspontja szerint 2009-ben vált egyre szorosabbá a kapcsolatuk, és a gyermekük születésével, 2009. november 25-től erősödött meg. Mindezen adatok alapján azt állapította meg, hogy a felek élettársi kapcsolata 2009. november 25-től 2019. október 28-ig állt fenn. Az életközösség megszakadását az alperes nem vitatta.
[22] A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső és részítéletét közbenső ítéletnek tekintette, azt részítéletével megváltoztatta és a keresetet elutasította. Indokolása szerint az élettársi jogviszony fennállásának ténye és a jogviszony időbeli kereteinek meghatározása a jogalap; a jogviszony tartama alatt megszerzett vagyontárgyak körének, értékének és a szerzéshez való hozzájárulás arányának meghatározása a követelés összegszerűségéhez tartozik.
[23] Indokolása szerint az élettársi kapcsolat feltételezi a felek közös lakásban való együttélését, közös háztartás fenntartását, a felek közötti érzelmi és gazdasági közösség fennállását, összetartozásuk harmadik személyekkel szembeni felvállalását, valamint azt, hogy legalább hallgatólagosan egyetértsenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenységük eredményeként szerzett vagyon közös legyen. A gazdasági közösség körében a bírói gyakorlat – emelte ki – a felek közös célok érdekében való, legalább hallgatólagos együttműködésének és az általuk szerzett jövedelmek közös célra felhasználásának, tehát annak tulajdonít döntő jelentőséget, hogy a szándékuk közös vagyon megteremtésére irányuljon, és ennek érdekében egymást támogatva, együttesen járjanak el. Hozzátette: a gazdasági közösség megállapításához nem elegendő az esetileg egy-egy vagyontárgy megszerzésében való együttműködés, a mindennapi kiadások együttes viselése, egymás kölcsönös támogatása a mindennapokban, és a közös háztartásvezetés ténye sem. Érvelése szerint az is szükséges, hogy a feleknek az életközösség teljes tartama alatt közösek legyenek a gazdasági tevékenységüket meghatározó célkitűzéseik, ennek elérése érdekében teljes körű együttműködést tanúsítsanak, jövedelmeiket az általuk egyetértésben kitűzött közös célok megvalósításához együttesen használják fel. Kifejtette, hogy az ítélkezési gyakorlat tehát a közös cél fogalmát szűken értelmezi: a célnak minden esetben a közös vagyon gyarapításának kell lennie. A bíróság pedig a felek tevékenysége, együttműködési szándéka, a vagyoni eszközeikkel történő gazdálkodás módja, az azokkal való rendelkezés alapján következtethet arra, hogy céljuk vagyoni hozzájárulásuknak a közös vagyonba utalására vagy ellenkezőleg, azok elkülönítésére irányult.
[24] Hangsúlyozta: a perben meghallgatott tanúk elsősorban az érzelmi kapcsolat és az együttélés tényét tudták igazolni, az esetleges gazdasági együttműködést megalapozó tényekről nem tudtak. Kétségtelen – emelte ki –, hogy az alperes is élettársaként nevezte meg a felperest egyes hivatalos eljárások során, ez azonban önmagában, további peradat hiányában nem vezethet a jogi értelemben vett élettársi viszony létének megállapításához. Rámutatott, hogy a tanúvallomások egybehangzóak voltak a tekintetben: az alperes a felek megismerkedését megelőzően is jelentős vagyonnal rendelkezett, több vállalkozást működtetett, tevékenységeiből számottevő megtakarítása keletkezett, továbbá vállalkozásai – nagy bevételekkel – a későbbiekben is voltak, az ezekkel kapcsolatos gazdasági döntéseket egyedül hozta meg, az üzleti ügyeket maga intézte, ezekbe sem a felperesnek, sem másnak nem engedett beleszólást. Utalt arra is: a felperes elismerte, hogy nem vett részt az alperes cégeinek mindennapi tevékenységében, a gazdasági társaságok könyvelését nem végezte, apróbb, adminisztrációs feladatokat látott el., emellett tényként rögzítette, hogy a felperes a felek kapcsolata alatt nem folytatott jövedelemszerző tevékenységet, nem rendelkezett önálló jövedelemmel.
[25] A felperesnek a közös gazdasági célként, tervként megjelölt pálinkafőzés tevékenységgel kapcsolatos nyilatkozatából azt állapította meg, hogy ennek a célnak a tervként való megfogalmazásában, illetve kivitelezésében nem volt szerepe, nem vitatta, hogy ebben a tevékenységben nem vett részt, ezért az közös gazdasági célként nem értelmezhető. A felperes az alperes vállalkozásainak működtetését, az ingatlanok bérbeadását közös célkitűzésként megjelölése kapcsán azt állapította meg, hogy az a tény, hogy a felperes eseti jelleggel a bérlőktől átvette a bérleti díjat és az alperesnek átadta, legfeljebb az érzelmi közösségben élő személyek egymásnak nyújtott szívességi szolgáltatásának tekinthető, de nem minősül közös gazdasági célok érdekében való együttműködésnek.
[26] A felek egyező előadása alapján tényként állapította meg, hogy a felperes az együttélés időszaka alatt nem létesített munkaviszonyt, amit az alperes nem is tartott szükségesnek, hiszen vagyona, illetve bevételei megfelelő fedezetet biztosítottak valamennyi költségük fedezésére, tőle az alperes a háztartás vezetését, a családi, baráti rendezvényeken való közreműködését várta el, amit a felperes megtett. Azt sem állapította meg, hogy a felperes önhibáján kívül nem tudott jövedelemre szert tenni, mert objektív körülmény nem gátolta munkaviszony létesítésében.
[27] Kiemelte, hogy a felperes csak az alperes által adott, illetve a tudtával felhasznált pénzeszközökkel gazdálkodhatott, azokból fedezte a háztartás és a gyermeknevelés költségeit, ami azonban nem elegendő a közös gazdasági cél meglétének alátámasztására. Azt a tényt, hogy az alperes feljelentése folytán indult büntetőeljárásban a felperes azt állította, hogy az alperestől csak a szükséges kiadásokra kapott pénzt, és beismerte, hogy az alperes tudta és hozzájárulása nélkül mintegy 25 000 000–30 000 000 forintot vett el a széfből a saját céljaira, akként értékelte, hogy a közös gazdálkodás és a közös gazdasági célkitűzések esetén erre nyilvánvalóan nem lett volna szükség. Ugyancsak a felek gazdasági, vagyoni elkülönülését támasztja alá indokolása szerint, hogy a felperesnek megközelítően pontos tudomása sem volt az alperesnek az együttélés tartama alatt szerzett vagyonáról, annak összetételéről, ilyen ismeretek hiányában tételes vagyonmérleget sem állított fel.
[28] Kifejtette: a háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít, azonban csak akkor eredményezheti a jogi értelemben vett élettársi kapcsolat megállapítását, ha emellett bizonyítottan volt a feleknek olyan egyetértésben kitűzött, ekként közös gazdasági célja, melynek elérésben mindketten közreműködtek, azzal közös vagyont kívántak létrehozni, illetve gyarapítani. Megjegyezte, hogy a családi otthon fenntartása, a családi élet biztosítása önmagában nem minősül élettársi jogviszonyt megalapozó gazdasági célnak, különösen nem a felek viszonyában, az alperes által biztosított vagyoni helyzetben, amikor a felperes lakhatását az alperes biztosította, életvitele valamennyi költségét, a közös utazásokat, az átlagot meghaladó életszínvonal megteremtéséhez szükséges anyagi erőforrást, emellett a felperest ingó- és ingatlan ajándékokban részesítette, mintegy ellensúlyozva a háztartásban kifejtett tevékenységét.
[29] Utalt arra: nem lehet közös gazdálkodásra következtetni abból sem, hogy az alperes a saját vagyona terhére két mezőgazdasági ingatlant, egy személygépkocsit vásárolt a felperesnek, illetve neki adta a vadászház 1/3 részét, az alperes nyilatkozata szerint ugyanis mindezt azzal a céllal tette, hogy „odakösse” a felperest, vagyis így kívánta elérni, hogy kapcsolatuk fennmaradjon. Hozzátette, hogy az ajándékozás ténye kizárólag az érzelmi közösség létét, az alperesnek a család egysége fenntartása iránti törekvését fejezi ki, nem alkalmas a gazdasági együttműködés alátámasztására.
[30] Az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben indokolása szerint nem lehetett megalapozottan következtetni a felek együttélésének bármely időszakát tekintve a közös gazdasági célok létére, a jövedelmek közös célok érdekében való felhasználására, ezáltal az érdekazonosságon alapuló gazdasági együttműködés megvalósulására, ami azt jelenti, hogy a felek között nem állt fenn jogi értelemben élettársi jogviszony.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[31] A jogerős részítélet ellen – hatályon kívül helyezése, elsődlegesen az elsőfokú döntés keresete szerinti részbeni megváltoztatása, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt – a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
[32] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. §, 265. §, 266. § (1) bekezdés, 276. §, 279. § (1) bekezdés, 346. § (5) bekezdés, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 578/G. § (1) bekezdés, 685/A. § megsértésére, valamint arra hivatkozott, hogy a jogerős döntés jogkérdésben eltér a Legfelsőbb Bíróság Pfv.21.304/2007/7. számú határozatától.
[33] Kifejtette: a jogerős részítélet a Pp. 266. §-át azért sérti, mert a másodfokú bíróság nem vette figyelembe az alperes állításával ellentétes bizonyítékokat, a tényállást az alperes által előadottakkal egyezően állapította meg, a felperes bizonyítékokkal alátámasztott előadását figyelmen kívül hagyta és a döntés indokolása is hiányos
[34] Érvelése szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően, kizárólag az alperes előadása alapján állapította meg a tényállást a megismerkedésükre és kapcsolatuk kezdeti szakaszára.
[35] Kiemelte, hogy a másodfokú bíróság szerinte mellőzte a tényállásban rögzítését az alperes által is elismert annak a körülménynek, hogy 2006-ban együtt nyaraltak, ő is ott volt az alperes fiának ballagásán, születésnapján továbbá tanúvallomás is utalt arra, hogy a felek 2006-ban együtt nyaraltak, és ő részt vett családi, baráti rendezvényeken. hangsúlyozta, hogy emiatt a másodfokú bíróság nem értékelte a 2005 után történteket, így figyelmen kívül hagyta a felek gyermeke megszületésének időpontjáig eltelt négy és fél évet.
[36] Sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság a tényállásban indokolás nélkül azt is mellőzte, hogy az alperes még a gyermek születése előtt eljegyezte őt
[37] A másodfokú döntés szerinte sérti a Pp. 3. §-át, 265. §-át, 279. § (1) bekezdését azzal a megalapozatlan megállapítással, hogy a felek nem értek el gazdasági eredményt. Sérelmezte, hogy a bíróság a közös gazdálkodás fennállására vonatkozó bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta és megalapozatlanul állapította meg, hogy nem létezett gazdasági közösség.
[38] Érvelése szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 276. §-t, a Pp. 279. § (1) bekezdését, a régi Ptk. 685/A. §-át, az 578/G. § (1) bekezdését is. Kifejtette: szerinte egyértelmű a jogalkotói szándék abban a tekintetben, hogy ha az érintettek gyermeket vállalnak, az ne keletkeztessen vagyonjogi kötelezettségeket, azonban ettől elkülönül a család megteremtésére, a gyermek családban való felnevelésére irányuló szándék, és ők az alperessel közös elhatározás alapján négy év együttélés után vállaltak gyermeket, akit tíz éven át közösen, egy háztartásban neveltek és gondoztak, az alperes nyilatkozata szerint az volt az elképzelése, hogy a közös gyermek családban nő fel.
[39] Azt is hangsúlyozta, hogy a felek között lényeges anyagi különbség volt, ez eredményezett egy bizonyos alá-fölérendeltségi viszonyt, és az alperes kérése és döntése volt, hogy a felperes ne vállaljon munkát, annak érdekében, hogy ő legyen ott körülötte, biztosítsa a hátteret, főzzön, takarítson, a családi, baráti rendezvényeket szervezze meg, vezesse a háztartást, intézze az ügyeket. Okfejtése szerint nem tükrözné a jogalkotói akaratot, ha a felek ilyen típusú viszonya ne alapozná meg az élettársi kapcsolat fennállását, és a bírói gyakorlat elismeri, hogy a háztartásban végzett munka, a gyermeknevelés, a családi élet szervezése a közös vagyoni gyarapodás részének tekintendő.
[40] Utalt arra, hogy a közös gazdálkodás megvalósulhat azáltal is, hogy az egyik fél díjazás nélkül dolgozik a másik fél gazdasági vállalkozásában, mert ez olyan jelentős mértékű költségmegtakarítást eredményez, amely lényegesen meghaladja az érzelmi kapcsolatra tekintettel nyújtott szívességi szolgáltatások általában szokásos mértékét
[41] Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak gazdasági célként kellett volna értékelnie, és meg kellett volna állapítania a gazdasági közösséget amiatt is, hogy neki ingatlanokat, gépjárművet vásároltak, befektetéseket végeztek, a vadászház 1/3 részét is megszerezte. Hangsúlyozta, hogy 14 éven keresztül az életvitelét annak rendelte alá, hogy az alperes munkavégzését, jövedelemszerző tevékenységét támogassa, amelynek a keretében a háztartások vezetésével, a közös gyermek nevelésével, a mindennapi, valamint a céges ügyek intézésével olyan költségmegtakarítást biztosított, ami lehetővé tette, hogy az alperes több munkát vállaljon, ezzel magasabb jövedelmet érjen el.
[42] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az alperes egyoldalú pénzügyi döntéshozatalát a gazdasági közösséget kizáró bizonyítéknak tekintette, holott a gazdasági együttműködés fennállását önmagában nem zárja ki sem a közös kassza hiánya, sem az, hogy az anyagi ügyekben az egyik fél dominál, feltéve, hogy a másik fél ezt a család érdekében eltűri és tevőlegesen közreműködik.
[43] Kifejtette, hogy a jogerős részítélet ellentétes közzétett kúriai határozatokkal: a másodfokú bíróságnak figyelembe kellett volna vennie a Kúria Pfv.20.685/2018/4. számú határozatában foglaltakat, mely szerint a munkaképtelenség tartama alatt a másik élettárs által elért jövedelem és az általa kifejtett egyéb tevékenység értékét a bíróság mindkét élettárs egyenlő arányú közös hozzájárulásaként számolta el, a szerzésben való közreműködésnél a közös háztartásban személyesen végzett munka értékét kell figyelembe venni.
[44] Érvelése szerint a másodfokú bíróság döntése ellentétes a Legfelsőbb Bíróság Pfv.21.304/2007/7. számú határozatában foglaltakkal is. Ezek szerint annak, hogy a felek közül a közös életvitelhez szükséges jövedelem megszerzését túlnyomórészt vagy szinte kizárólag az egyik fél biztosította, nem az életközösség fennállása, hanem az együttélés alatti tulajdonszerzés aránya szempontjából van jelentősége.
[45] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság döntése ellentétes a Kúria Pfv.20.834/2023/9. számú döntésében foglaltakkal is, mert a gazdasági együttműködés körében annak van jelentősége, hogy bizonyított-e a felek között a közös vagyon gyarapításának szándéka, a közös célok érdekében egymás segítése és támogatása. A felperes biztosította az alperesnek a hátteret ahhoz, hogy az üzleti és gazdasági tevékenységeit zavartalanul végezhesse, ezáltal a felek családjának vagyona gyarapodhasson.
[46] A másodlagos felülvizsgálati kérelem előterjesztését szerinte az indokolja, hogy a Kúriának iránymutatást kell adnia arról, hogy a közös gazdasági cél nem redukálható pusztán új közös vagyongyarapítás fogalmára.
[47] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős döntés hatályban tartására és felülvizsgálati eljárási költsége megtérítésére irányult.
[48] A másodfokú bíróság szerinte nem sértette meg a Pp. 266. §-át, a megismerkedésük körülményeit és a bejárónői feladatok ellátására vonatkozó megállapodásukat tartalmazó tényállás a felek egyező előadásán alapul. Rámutatott arra, hogy a korán létesített szexuális kapcsolat ellenére a feleknek nem volt érzelmi kötődése, kapcsolatukat egyértelműen üzleti jellegűnek tekintette. Kiemelte, hogy ezután egyre több időt töltött nála a felperes, amivel párhuzamosan a kapcsolatuk egyre inkább elmélyült, majd a viszonyuk, a közös háztartásban való együttélésük 2008 eleji kezdete után fokozatosan átalakult szerelmi kapcsolattá, amit az alperes a felek gyermekének megszületésétől kezdődően minősített érzelmi közösségnek. Kizárólag a gyűrűvásárlás tényét ismerte el, de az eljegyzést vitatta, előadása szerint azzal nem volt elköteleződési szándéka.
[49] Kiemelte, hogy csak olyan jogszabálysértés vezethet felülvizsgálathoz, ami az ügy érdemére kihatott, azonban a felperes által sérelmezett ténymegállapítások a jogvita elbírálása szempontjából nem befolyásoló jelentőségűek. A másodfokú bíróság az eljárásjogi szabályokat nem sértette meg.
[50] A másodfokú bíróság szerinte nem sértette meg a Pp. 3. §-át, a 265. §-t, a 276. §-t, a 279. § (1) bekezdését és a 346. § (5) bekezdését sem.
[51] A Pp. 279. § (1) bekezdésében foglaltakkal összefüggésben kiemelte, hogy általános szabályként érvényesül a bírói mérlegelés felülbírálatának kizártsága a felülvizsgálati eljárásban, mely általános szabály alól kivétel, ha az ügyben eljárt bíróságok a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok megállapítása, azok egybevetése során nyilvánvalóan helytelen, iratellenes vagy okszerűtlen következtetésre jutottak, a jogerős döntés azonban ilyen hibában nem szenved.
[52] A másodfokú bíróság a felperes büntetőeljárásban tett nyilatkozatát egyetlen szempontként, az egyéb bizonyítékokkal együtt, azokkal egybevetve értékelte a pénzkezelés módjával összefüggésben.
[53] A felperes felülvizsgálati kérelmében foglalkozik a gyermekvállalás és a gyermeknevelés fogalmának megkülönböztetésével, azonban szerinte azt nem fejtette ki, hogy e körben mely bizonyítás eredményének, milyen hibás mérlegelését állítja. A másodfokú bíróság döntésének indokolásából érvelése szerint megállapítható, hogy a gyermekvállalás és a gyermeknevelés kérdését hogyan értékelte.
[54] Utalt arra, hogy gyermekük megszületésével megerősödött köztük az érzelmi kapcsolat, ami a viszonyuk üzleti jellegét megszüntette, ettől kezdve az alperes nem munkabért fizetett a felperesnek, hanem egyéb módon juttatott anyagi javakat az átlagot messze meghaladó életszínvonalon való teljes megélhetésük bőkezű finanszírozásán túlmenően.
[55] A felperesnek vásárolt ajándékok kapcsán arra utalt, hogy azokkal az alperes oda akarta a felperest kötni, hogy a gyermekük családban nevelkedhessen, azonban a családi otthon fenntartása, a családi élet biztosítása, az érzelmi közösség léte és a család egysége iránti törekvés nem jelent gazdasági együttműködést.
[56] Azt nem vitatta, hogy a háztartási munka valóban a szerzésben való közreműködésnek számít, azonban az szerinte csak akkor eredményezheti a jogi értelemben vett élettársi kapcsolat megállapítását, ha emellett volt a feleknek olyan egyetértésben kitűzött, ekként közös gazdasági célja, melynek elérésében mindketten közreműködtek, azzal közös vagyont kívántak létrehozni, gyarapítani.
[57] Szerinte azt a felperes maga sem állítja, hogy már 2005. december 24-től közösen gazdálkodtak, hanem azt adta elő, hogy miután akkor beköltözött az alpereshez, előbb a háztartási feladatokat vette át, majd fokozatosan átadta neki az alperes a gazdálkodási és üzemeltetési feladatokat, így ez a tényelőadás sem alkalmas arra, hogy azt a dátumot az élettársi kapcsolat kezdő időpontjaként lehessen megállapítani.
A Kúria döntése és jogi indokai
[58] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.
[59] A felülvizsgálat a fellebbezés alapján meghozott jogerős határozat jogkérdésben állított hibájának orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat. A felülvizsgálat tárgya a jogerős határozat [Pp. 406. § (1) bekezdés], alapja az ügy érdemére kiható jogszabálysértés, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés [Pp. 406. § (1) bekezdés].
[60] A felperes felülvizsgálati kérelmét jogszabálysértésre és a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre alapította. A Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozás esetén a közzétett határozat fogalmát a Pp. 346. § (5) bekezdésére, továbbá a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel úgy kell értelmezni, hogy az alatt a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett, a Kúria által 2012. január 1. után meghozott határozatot kell érteni. A Kúria ezért nem vizsgálhatta a felperesnek a Legfelsőbb Bíróság 2008. február 19-én hozott Pfv.21.304/2007/7. számú, továbbá a Fővárosi Ítélőtábla BDT 2008.1805. számon megjelent Pf.21.675/2006/3. számú határozatától való eltérésre való hivatkozását.
[61] A Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozás esetén a felülvizsgálati kérelemnek tartalmaznia a Kúria közzétett határozatát és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálattal támadott ítéleti rendelkezés jogkérdésben eltér [Pp. 413. § (1) bekezdés c) pont]. A felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének meg kell jelölnie a hivatkozott határozatnak azt a részét is, amelyben a Kúria a felülvizsgálati kérelemben megsértettként megjelölt jogszabályi rendelkezést a felülvizsgálati kérelem előterjesztője által hivatkozott módon értelmezte és alkalmazta, majd ezt a kúriai jogértelmezést kell szembeállítania a jogerős határozat objektív tartalmi elemzése alapján általa beazonosított és a felülvizsgálati kérelemben állított és indokolt jogszabálysértéssel. A felperes mindezeket a Pfv.20.834/2023/9. és a Pfv.20.685/2018/4. számú határozatoktól való eltérés állításakor elmulasztotta. A Kúria ezért a jogerős részítéletnek a közzétett határozattól jogkérdésben való eltérését nem, kizárólag a jogszabálysértő voltát vizsgálta.
[62] A Pp. 406. § (1) bekezdésében és a 424. § (3) bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
[63] A felperes felülvizsgálati kérelmében az eljárásjogi jogszabálysértést arra alapította, hogy a másodfokú bíróság a bizonyításra és a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó szabályok megsértésével tévesen állapította meg a tényállást. A tények megállapítása és a megállapított tények anyagi jogon alapuló értékelése a jogvita elbírálásának egymástól elkülönülő lépései {Kúria Pfv.I.20.006/2025/10. [39], Pfv.I.20.732/2025/4. [59], Pfv.I.20.742/2025/4. [74]}: a bíróság a bizonyítékok értékelése alapján először megállapítja a per eldöntéséhez szükséges tényeket [Pp. 276. § (1) bekezdés, 279. § (1) bekezdés], majd az így megállapított tényekre az anyagi jogot alkalmazva dönt a per érdemében [Pp. 340. § b) pont]. A felperesnek az az érvelése, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg az élettársi kapcsolat feltételei fennállásának megállapításához szükséges tényeket, a bizonyítékok értékelése, a tényállás megállapítása körébe tartozik.
[64] A jogerős ítélet azonban csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, ami a másodfokú eljárásnak is tárgya volt, mert amely kérdéssel a másodfokú bíróság erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhatott, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhetett el. Az alperes az elsőfokú közbenső és részítélet elleni fellebbezésében a tényállás megállapítását nem; kizárólag az abból levont anyagi jogi következtetést – az élettársi kapcsolat fennállásának megállapítását – vitatta, a felperes fellebbezésében pedig csak a 2005. december 24. és 2009. november 25. közötti időtartamban irányadó tényállás megállapítását, az alperes előadásának tényként való megállapítását és a bizonyítás eredményének mérlegelését sérelmezte. A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria tehát kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a másodfokú bíróság a felperes fellebbezése alapján a 2005. december 24. és 2009. november 25. közötti időtartamban irányadó tényállást a bizonyítás eredményének jogszabálysértő mérlegelésével, a Pp. 279. § (1) bekezdés és a Pp. 266. § (1) bekezdés szabályainak megsértésével állapította-e meg, az egyéb megjelölt eljárási jogszabálysértéseket nem vizsgálhatta.
[65] A Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértése akkor állapítható meg, ha a jogerős ítélet tényállása iratellenes vagy egyértelműen felismerhető módon nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésen alapul. Nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésnek pedig az minősíthető, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozatban megállapított tényállástól eltérő következtetésre lehet jutni. Nem minősül tehát nyilvánvalóan okszerűtlennek a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletben megállapított tényállás, ha egyéb bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. A Kúria ilyen esetekben a felülvizsgálatot a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján végzi el (3/2026. Jogegységi határozat [51] bekezdés).
[66] A felperes alaptalanul állította a jogerős részítéletben rögzített tényállás jogszabálysértő megállapítását. Érvelésével szemben megismerkedésük körülményeit a másodfokú bíróság nem kizárólag az alperes, hanem a felek egyező előadása alapján rögzítette. Nem okszerűtlen annak megállapítása, hogy a felperes társadalombiztosítási járulékát az alperes fizette, mert nem vitatott tény, hogy az együttélés tartama alatt a felperes nem rendelkezett önálló jövedelemmel, költségeit az alperes biztosította. Az pedig, hogy a másodfokú bíróság nem rögzítette, hogy a felperes 2005-ben miért hagyott fel a munkavégzéssel, 2006-ban együtt nyaraltak és részt vett az alperes családjának programjain, továbbá az alperes gyűrűt vett neki, szintén nem teszi a tényállás megállapítását jogszabálysértővé. A bíróság ugyanis a tényállásban a Pp. 279. § (1) bekezdése szerint a perben jelentős tényeket állapítja meg. A másodfokú bíróság a gazdasági közösség hiánya miatt utasította el a keresetet. A felperes által hiányolt tények pedig kizárólag az érzelmi kapcsolat 2006-tól való fennállását bizonyítanák, esetleges megállapításuk sem lenne alkalmas az élettársi kapcsolat kezdő időpontjának korábbi megállapítására.
[67] A másodfokú bíróság a tényállás megállapításakor nem sértette meg az eljárási jogszabályokat, ezért a jogerős részítélet alapjául szolgáló tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt. Ebből kiindulva vizsgálta a Kúria, hogy a másodfokú bíróság a per érdemében a megállapított tényekből az irányadó anyagi jogi jogszabály, a régi Ptk. 685/A. § megsértésével döntött-e. A megsértettként megjelölt további anyagi jogszabály, az élettársak vagyoni viszonyait és szerzési arányuk megállapítását tartalmazó régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdésének megsértése és annak vizsgálata fel sem merülhetett, mert a jogerős döntés erre nem terjedt ki.
[68] A másodfokú bíróság részítéletében helyesen indult ki abból, hogy az élettársi kapcsolat olyan polgári jogi jellegű jogviszony, ami lényegét tekintve formátlan polgári jogi kötelemnek, szerződésnek minősül. Az élettársi kapcsolat fogalma feltételezi a felek közös lakásban való együttélését, a közös háztartás fenntartását, a felek közötti érzelmi és gazdasági közösség fennállását, valamint azt is, hogy harmadik személyekkel szemben az összetartozásukat minden tekintetben vállalják. Ezen tényállási elemek együttes megvalósulása esetén az életközösség fennállását meg kell állapítani (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.759/1993/4.). Az élettársi kapcsolat törvényi elemeinek meglétét, illetve hiányát a felek körülményeire, valamint az eset egyedi sajátosságaira tekintettel kell vizsgálni és értékelni, ami azt is jelenti, hogy egyik vagy másik fogalmi elem az általánostól eltérő formában is megvalósulhat.
[69] A felperes azt állította, hogy kapcsolatuk 2005. december 24-től megfelelt az élettársi kapcsolat feltételeinek. Az alperes állítása ezzel szemben az volt, hogy a felperessel tisztán üzleti jellegű kapcsolatban állt, ami a gyermek születése után annyiban változott, hogy már nem munkabért fizetett a felperesnek, hanem az átlagot messze meghaladó életszínvonalon bőkezűen finanszírozta teljes megélhetésének költségeit. A jogerős részítéletben megállapított irányadó tényállás alapján azt kellett eldönteni, hogy a felek kapcsolatában megvalósultak-e – ha igen, mikortól – a régi Ptk. 685/A. §-ában szabályozott élettársi kapcsolat – közöttük a gazdasági közösség – feltételei, vagy az megmaradt egy, az alperes által vázolt atipikus szerződés keretein belül.
[70] Az alperes által állított „üzleti jellegű kapcsolat” értelmezése során is annak lényeges tartalmi elemeit, a felek által nyújtott szolgáltatást és ellenszolgáltatást kell vizsgálni: ez az alperes előadása szerint úgy határozható meg, hogy a felperes ellátta az alperes ingatlanában a házvezetőnői munkákat, ezen túlmenően biztosította az általa igényelt egyéb szolgáltatásokat; így a felperes elkísérte az alperest baráti összejövetelekre, egyéb társadalmi eseményekre és a felek között – nem vitatottan – nemi kapcsolat is fennállt. A felperes által nyújtott szolgáltatások fejében az alperes ellenszolgáltatásként munkabért fizetett a felperesnek. A felperes ugyan vitatta a munkabért fizetését, de azt nem, hogy megélhetésének anyagi feltételeit és a közös programok költségeit az alperes fedezte, ami akkor is minősíthető az alperes által nyújtott ellenszolgáltatásnak, ha azt a felperes nem munkabér formájában kapta meg. A felperes nem bizonyította, hogy a gyermek születéséig kapcsolatuk meghaladta ennek az atipikus kötelmi jogviszonynak a kereteit, azt pedig különösen nem, hogy az élettársi kapcsolat fogalmi elemei is fennálltak. Ebben az időtartamban a felperes házvezetőnőként élt az alperes ingatlanában, érzelmi kötődésük fennállását az alperes vitatta, és a felperes által a megállapodásuk alapján, ellenszolgáltatás fejében végzett háztartási munka pedig nem alapozhatja meg az élettársi kapcsolat fennállásához szükséges gazdasági közösséget.
[71] Ebben az atipikus jogviszonyban az alperes által sem vitatottan a gyermek születésével alapvető változás következett be. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében sem vitatta, hogy kapcsolatuk idővel elmélyült, majd viszonyuk, a közös háztartásban való együttélésük fokozatosan átalakult szerelmi kapcsolattá, amit a gyermekük születésétől kezdődően az alperes is átértékelt érzelmi közösségnek. Ez a viszonyuk üzleti jellegét megszüntette, már nem munkabért fizetett a felperesnek, hanem eltartotta és számára az átlagot messze meghaladó életszínvonalat biztosított, ami azonban nem jelentett gazdasági közösséget.
[72] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság megsértette-e az irányadó anyagi jogi jogszabályt, a régi Ptk. 685/A. §-át, amikor az elsőfokú bíróságtól eltérően a tényállásból azt a következtetést vonta le, hogy a gazdasági közösség hiánya miatt a gyermek születése után sem állt fenn az élettársi kapcsolat.
[73] A gazdasági közösség mint az élettársi jogviszony nélkülözhetetlen eleme tekintetében a Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott Pfv.20.834/2023/9. számú határozata [41]–[42] bekezdéseiben rögzítette: akkor is megállapítható a gazdasági közösség fennállása, ha bizonyított tény, hogy a felek anyagi függetlenségük megőrzésére törekedtek, szándékuk volt a pénzügyi önállóságuk fenntartása, de egymással közös céljaik elérése érdekében gazdasági téren is együttműködtek. A gazdasági együttműködés körében annak van jelentősége, hogy bizonyított-e a felek között a közös vagyon gyarapításának szándéka, a közös célok érdekében egymás segítése és támogatása.
[74] Az élettársi kapcsolat törvényi elemeinek, így a gazdasági közösség tartalmának értékelése mindig az adott ügy peradatainak mérlegelése alapján valósulhat meg. Az adott ügy sajátosságai azok, hogy a felek eltérő életszakaszukban találkoztak: megismerkedésükkor a felperes fiatal (24 éves), önálló vagyon, egzisztencia nélküli pályakezdő volt, míg az alperes középkorú (47 éves), élettapasztalattal, az átlagosat meghaladó, igen jelentős vagyonnal és társadalmi kapcsolatokkal rendelkezett, amiből következett az az élethelyzet, hogy megélhetésük anyagi feltételeit az alperes biztosította. Ebből a sajátos viszonyból is következően az alperes anyagi függetlenségének megőrzésére törekedett, amit a felperes elfogadott, tudomásul vett. A felek közös életének anyagi terheit az alperes viselte, a felperes anyagilag is függött az alperestől.
[75] A jogerős ítéletben rögzített, irányadó tényállás szerint az alperes a gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó döntéseket maga hozta meg, abba a felperesnek nem volt beleszólása. Abból azonban, hogy az alperes az üzleti ügyeket maga intézte, ezekbe sem a felperesnek, sem másnak nem engedett beleszólást, továbbá a felperesnek nem volt pontos tudomása még csak megközelítően sem az alperes együttélés alatt szerzett vagyonáról, annak összetételéről, a másodfokú bíróság tévesen vonta le a gazdasági közösség hiányára való következtetését. Az irányadó kúriai gyakorlat szerint ugyanis a gazdasági közösség megállapításának nem feltétele, hogy mindkét fél részt vegyen a megélhetésüket biztosító gazdasági tevékenységekben, hiszen az élettársak gazdasági közössége nem jelent egyben közös gazdasági tevékenységet is. Nem zárja ki a közös gazdálkodást és nincs döntő jelentősége annak sem, ha a gazdasági ügyek intézését az egyik fél vonta magához, nem tájékoztatta a másik felet a külön bankszámlán kezelt pénz összegéről, abból egyes ügyleteket a másik fél tudomása nélkül bonyolított le (Kúria Pfv.II.20.197/2020/3. [44]).
[76] Tény, hogy a felperes a gyermek születése után sem létesített munkaviszonyt, nem rendelkezett önálló jövedelemmel. A gazdasági közösség fennállásának megállapítása szempontjából azonban nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a felperes az elsőfokú bíróság mérlegelése szerint önhibáján kívül nem végzett kereső munkát, vagy a másodfokú bíróság megállapításának megfelelően nem gátolta objektív körülmény a munkaviszony létesítésében. A másodfokú bíróság helyes következtetése szerint az alperes nem várta el a felperestől a jövedelemszerző munka végzését, mert az alperes vagyona és bevételei megfelelő fedezetet biztosítottak valamennyi költségük fedezésére. Ezt a felperes tudomásul vette, ami nem róható a terhére úgy, hogy az a gazdasági közösség hiányát is eredményezi. Az önálló jövedelem hiányának a szerzésben való közreműködés arányának meghatározásakor van jelentősége.
[77] A másodfokú bíróság a közös gazdasági cél hiányaként értékelte, hogy a felperes csak az alperes által adott, illetve a tudtával felhasznált pénzeszközökkel gazdálkodhatott, azokból fedezte a háztartás és a gyermeknevelés költségeit. Ez a következtetése azonban ellentmond az alperes előadásának. Az alperes ugyanis személyes meghallgatásakor azt adta elő, hogy a felperes 2009-től hozzáférhetett a pénztárcájában, a szekrényben és a házban különböző helyeken lévő pénzéhez, és „igazából elszámolás nem volt, nem kellett a felperesnek elszámolnia a kivett pénzzel, ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy mikor mennyi pénz hiányzik, hiányzott”.
[78] A felek viszonyában voltak olyan körülmények, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy kapcsolatukat a gyermek születése után az alperes sem csak egy – ugyan érzelmi alapon nyugvó –, de hosszú távú elköteleződés és gazdasági közösség nélküli kapcsolatnak tekintette, ami annyiból állt, hogy az alperes a felperes tevékenységéért, az általa nyújtott szolgáltatásokért magas életszínvonalon eltartotta a felperest.
[79] Mindenképpen a hosszú távra szóló elköteleződésként és gazdasági közösségként kell értékelni azt a tényt, hogy az alperes két termőföld és egy értékes személygépkocsi tulajdonjogát, valamint a tulajdonában álló vadászház 1/3 tulajdoni hányadát juttatta a felperesnek (azaz az alperes közös tulajdont hozott létre a felperessel egy ingatlanon), előadása szerint azzal a céllal, hogy „szerettem volna, ha a gyerek családban nő fel és valamivel odakötöm (a felperest)”. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a juttatás kizárólag az érzelmi közösség létét, az alperesnek a család egységének fenntartása iránti törekvését fejezte ki, ami azonban nem alkalmas a gazdasági együttműködés alátámasztására. Ezzel szemben a másodfokú bíróság állásfoglalásától eltérően ezek a körülmények nem csak az érzelmi közösséget támasztják alá, hanem kétségen kívül arra utalnak, hogy a felek sajátosan megvalósuló gazdálkodásában is voltak a közös céljaik elérése érdekében gazdasági téren való együttműködésre utaló jelek: az alperes azt is akarta, hogy a felperes anyagilag gyarapodjon, anyagi biztonságban legyen. Ennyiben a közös gyarapodásra irányuló, közös gazdasági céljaik voltak.
[80] A közös élet iránti elkötelezettségre, a közös célok elérése érdekében gazdasági téren is megvalósuló együttműködésre, a felperes anyagi biztonságának megteremtésére utal továbbá az a körülmény is, hogy az alperes a felperest tényleges munkavégzés nélkül is bejelentette munkavállalóként az egyik vállalkozásában, továbbá az, hogy az együttélés tartama alatt fizette a felperes járulékát is annak érdekében, hogy ne essen el a társadalombiztosítási ellátástól. Ha a felek megállapodása kizárólag egy elköteleződés nélküli, a felperes szolgáltatásai fejében az alperes által nyújtott ellenszolgáltatással fedezett sajátos kötelmi jogviszony létrehozására és fenntartására irányult volna, akkor semmi nem indokolta volna, hogy a felperes elszámolási kötelezettség nélkül hozzáférjen az alperes pénzéhez, az alperes ingatlanokat, jelentős értékű személygépkocsit juttasson a felperesnek és biztosítsa a társadalombiztosítási ellátása fenntartását.
[81] Alapos a felperes felülvizsgálati érvelése annyiban, hogy ebben a körben az elsőfokú bíróság következtetése a helyes: a felek együttélése közös döntés volt, közös céljuk, hogy családként együtt éljenek. Együttélésük anyagi feltételeit az alperes biztosította, a felperes pedig a vele szemben támasztott elvárásoknak eleget tett: a háztartási és ház körüli munkák ellátásával, a közös gyermek gondozásával, az alperes szükségleteinek kielégítésével biztosította a család életéhez a hátteret, érzelmi többletet, érzelmi stabilitást adott a felek és gyermekük által alkotott család anyagi biztonságának megteremtéséhez. Az ennek érdekében való együttműködés gazdasági közösséget is jelentett, egyetértettek abban is, hogy az együttélés alatt megszerzett vagyonelemek közül melyek kerülnek kizárólag a felperes tulajdonába, illetve közös tulajdonba. A felperes tevékenysége megalapozza az élettársi kapcsolat megállapíthatóságát. Az pedig, hogy ez a tevékenység a javára milyen arányú hozzájárulást jelent és eredményezheti-e a már megszerzett vagyonelemeken felül további vagyoni részesedés megszerzését, nem az élettársi kapcsolat feltételei fennállására, hanem a szerzésben való közreműködés arányára tartozó kérdés.
[82] A Kúria ezért a jogerős részítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső és részítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv.I.21.185/2025/11.)