A személyes adattal visszaélés vétségének a Btk. 219. § (1) bekezdés a) pontjában írt esete megvalósulásának feltétele, hogy a jogosulatlan vagy céltól eltérő személyes adatkezelés jogtalan haszonszerzési célból valósuljon meg, vagy az a jogalap nélküli adatkezeléssel összefüggésben az érintett személynek jelentős érdeksérelmet okozzon [Btk. 219. § (1) bek. a) pont; 2011. évi CXII. törvény (Info.tv.) 3. § (1)–(2) bek., 5. § (1) bek.; az Európai Parlament és a Tanács 2016. április 21-i (EU) 2016/279. számú rendelete 4. cikk 2. pont, 6. cikk (1) bek.].
[1] I. A törvényszék ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. a) pont] és személyes adattal visszaélés vétségében [Btk. 219. § (1) bek. a) pont], ezért őt halmazati büntetésül 8 év szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 11 évre súlyosította, végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg. A másodfokú bíróság a terheltet az eljárás során felmerült teljes, 2 816 941 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a törvényszék 2024. február 6. napján is tartott tárgyalást és mellőzte az április 23. napjára történő utalást. Beszámítani rendelte a kiszabott szabadságvesztésbe a terhelt által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a másodfokú bíróság ítélete meghozataláig letartóztatásban töltött időt.
[3] A bíróságok vádról rendelkező, jogerős ügydöntő határozatával szemben a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és b) pont ba) alpontjára hivatkozással, a Be. 651. § (2) bekezdés c) pontja alapján. Elsődlegesen indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálattal támadott első- és másodfokú határozatot helyezze hatályon kívül és az első és másodfokon eljárt bíróságokat utasítsa új eljárás lefolytatására. Másodlagosan indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálattal támadott bírósági határozatokat változtassa meg és hozzon új határozatot.
[4] A felülvizsgálati indítvány részben arra hivatkozott, hogy az eset összes körülményei alapján a személyes adattal visszaélés vétsége és az emberölés bűntette nem áll valóságos anyagi halmazatban, így bűnhalmazat hiányában törvénysértő annak megállapítása és a halmazati büntetésre vonatkozó szabályok alkalmazása, amely a büntetési tételkeretre és a büntetési középmértékre is kihatással van.
[5] A védő felülvizsgálati indítványában emellett vitatta, hogy a terhelt cselekménye emberölés kísérleteként értékelendő, mert álláspontja szerint az objektív és szubjektív körülmények alapján nem állapítható meg az élet kioltására irányuló szándék. E körben támadta a bíróság azon ténybeli megállapítását, hogy mindegyik szúrás célzott és szándékos volt, ez kétséget kizáró módon nem bizonyítható, erre figyelemmel sem a bántalmazási mechanizmus, sem a támadott testtájékok nem sorolhatóak azon körülmények közé, amelyek az ölési szándékot támasztják alá, e körben álláspontja szerint az eljáró bíróságok téves megállapításokat tettek. Hivatkozott arra, hogy a sértett által elszenvedett sérülések esetében az elesés közbeni sebzés és a kaszáló-hadonászó sebzés egyaránt megfeleltethető okozó mechanizmusnak. Állította, hogy a terhelt külső befolyástól mentesen, önként hagyott fel cselekményével röviddel a földre kerülésük után, ezért vitatta azt az elsőfokú bíróság által tett ténymegállapítást, hogy a terhelt mindent megtett, hogy kioltsa a sértett életét. Téves és iratellenes ténybeli következtetésnek tartotta, hogy a másodfokú bíróság megállapította: a terhelt nem önként, hanem külső hatásra hagyta abba a cselekményét és hagyta el a helyszínt. Puszta feltételezésnek tartotta azt a ténymegállapítást, hogy a sértettel együtt dolgozó személy kiabálására hagyott volna fel cselekményével. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok, körülmények értékelése eredményeként ítéleti bizonyossággal az állapítható meg, hogy a terhelt csak bántalmazni akarta a sértettet, tudata a súlyos, akár életveszélyes sérülések okozására terjedt ki, de amikor ez bekövetkezett, cselekményével önként felhagyott.
[6] A védő a felülvizsgálati indítványban arra is hivatkozott, hogy megalapozatlanságot eredményezett a terhelt esetében a megfelelő pszichés állapotának feltárása tekintetében megnyilvánuló felderítetlenség, e körben vitatta a szakértőnek a beszámítási képességgel kapcsolatos megállapítását. Álláspontja szerint az eljárt hatóságok nem tulajdonítottak kellő súlyt azoknak az előzményeknek, amelyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az eljárás tárgyát képező cselekményt megelőzően a terhelt pszichés státusza rendellenes volt. Ezeknek a hiányosságoknak a pótlása kizárólag bizonyítás felvétele útján lehetséges, ezért indítványozta az első- és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását.
[7] Másodlagosan a bűnhalmazat megállapításának és a személyes adattal visszaélés vétségében való bűnösség megállapításának mellőzését és a terhelttel szemben kiszabott büntetés mérséklését indítványozta.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, az ölési szándékot sérelmező részében alaptalannak, míg a személyes adattal visszaélés vétsége miatti bűnösséget kifogásoló részében alaposnak tartotta.
[9] A Legfőbb Ügyészség a Be. 650. § (2) bekezdésére és a 659. § (1) bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéleti tényállás megalapozottsága nem vizsgálható, nincs lehetőség a bizonyítási eljárás lefolytatása és a bíróságok bizonyíték-értékelő tevékenysége vitatására, a büntetőjogi felelősséggel és a bűncselekmény minősítésével összefüggő jogkérdések csak az irányadó ítéleti tényállással egyező tényalapon vitatható. A felülvizsgálati indítványt ezért kizártnak tartotta mindazon részében, amelyben a védő ténykérdéseket vitat, így az ítéleti tényállásban megállapított releváns tudati tények, valamint a terhelt elmeállapotával kapcsolatos tények tekintetében.
[10] A Legfőbb Ügyészség hivatkozott arra, hogy az első- és másodfokú bíróság helyesen minősítette a terhelt emberölés bűntetteként értékelt cselekményét, az elsőfokú bíróság helyesen vette számba a 3/2023. Büntető jogegységi határozatban felsorolt tárgyi és alanyi tényezőket.
[11] A Legfőbb Ügyészség ugyanakkor alaposnak tartotta a felülvizsgálati indítványt a személyes adattal visszaélés miatti bűnösség megállapítását sérelmező részében, de annak indokaitól eltérő okból. Kifejtette, hogy a Btk. 212. § (1) bekezdés a) pontja szerinti személyes adattal visszaélés vétsége akkor tényállásszerű, ha azt haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el, az irányadó tényállásban viszont nincs arra adat, hogy a sértett ismerőse a telefonjáról küldött álüzenetekkel érdeksérelmet szenvedett volna. A bíróságok tévesen értékelték ilyen jelentős érdeksérelemként azt, hogy a terhelt a legsúlyosabb bűncselekmény elkövetése érdekében írta az üzeneteket, egyebek mellett azért, mert a sértett az eljárt bíróságok által az ő vonatkozásában jelentős érdeksérelemként értékelt életveszélyes sérüléseit nem a sértett ismerőse telefonjáról, annak nevében küldött üzenetek miatt szenvedte el, annak elkövetését az üzenetküldés csak megkönnyítette, amit azonban az emberölés előre kitervelten való elkövetésének keretein belül kell értékelni.
[12] A Legfőbb Ügyészség a bűnösségi kör szűkülése ellenére sem tartotta indokoltnak a kiszabott büntetés enyhítését, az emberölés minősített esetére irányadó tételkeret mellett a halmazat tételkeret emelő hatása elenyésző volt, a büntetési tétel középmértékétől a halmazati büntetés messze elmaradt.
[13] A Legfőbb Ügyészség mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján a támadott jogerős ítéletét változtassa meg akként, hogy a terheltet a Btk. 219. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző személyes adattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól mentse fel, a büntetés halmazati jellegére való utalást mellőzze, egyebekben a jogerős ügydöntő határozatot hatályában tartsa fenn.
[14] A védő felülvizsgálati indítványa az emberöléssel összefüggésben, valamint a terhelt elmeállapotának felderítetlenségével összefüggő részében törvényben kizárt, a személyes adattal visszaélés vétségére vonatkozó részében megalapozott. A Legfőbb Ügyészség indítványa tartalmilag helytálló.
[15] A Be. 648. § a) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt is van helye.
[16] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét; míg a b) pont ba) alpontjára figyelemmel, ugyancsak felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[17] A Be. 651. § (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel a terhelt javára a védő is terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 652. § (4) bekezdése alapján határidő nélkül.
[18] A Be. 652. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját.
[19] Mindezekre figyelemmel a terhelt védője által a terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítvány arra jogosulttól származó, törvényben meghatározott felülvizsgálati okra hivatkozik.
[20] A felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat, a bíróságok vádról rendelkező jogerős ügydöntő határozatának egyes súlyos, a törvényben meghatározott felülvizsgálati okokban megnyilvánuló jogi, és nem ténybeli hiányosságainak orvoslására szolgál. A Be. 650. § (2) bekezdése ezért kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[21] A felülvizsgálati indítványban az irányadó tényálláshoz kötöttség olyannyira szigorú szabály, hogy a büntető anyagi jog szabályainak megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján lenne elbírálható abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített és ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), vagy más megfogalmazásban: az alapügyben megállapított tényállás az irányadó, függetlenül attól, hogy az adott tényállás megalapozott-e vagy sem (Kúria Bfv.I.415/2016/5. számú, BH 2016.264. szám alatt közzétett határozata, Kúria Bfv.II.1441/2022/7. számú határozat).
[22] A tényálláshoz kötöttségre figyelemmel felülvizsgálati eljárásban a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével, az abban foglalt tényekkel összhangban álló tények alapján vizsgálható. A bűnösség megállapítását, illetve a cselekmény minősítését is az irányadó jogerős ügydöntő határozat alapján kell vizsgálni.
[23] Az ítéleti tényállásban rögzített, a terhelt tudattalmára vonatkozó megállapítások, az ún. tudati tények nem a jogi értékelés részei, hanem a bíróság ténymegállapító tevékenységének eredménye (BH 2023.5. szám alatt közzétett Kúria Bfv.I.1484/2021/18., EBH 2009.B.15. számú határozat). A tényállás körébe tartozik a bűncselekmény elkövetésével összefüggő valamennyi körülményre vonatkozó ténymegállapítás, a terhelt személyi körülményeivel összefüggő adatok, valamint az elkövető tudattartalmára – egyes cselekmény megtörténtére vagy meg nem történtére vonatkozó ismeretére, céljaira – mint tudati tényre vont következtetés is. A tudati – és más – tények megállapításától ugyanakkor el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg (pl. szándékosság, gondatlanság, különös kegyetlenség, szándékerősítő jelenlét stb.). A kettő közötti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamely, külvilágban megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést („tisztában volt”, „tudata átfogta”) egyaránt rögzíti és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek és ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van (EBH 2009.B.15. [118]–[119] bekezdés). Mindaz, ami a bíróság ténymegállapító tevékenységének eredményeként a tényállás körébe illeszkedő, a bűncselekmény elkövetésével összefüggő valamely körülményre vonatkozik, ténymegállapítás, így az irányadó tényállás részének tekinthető. A valónak már elfogadott fizikai és tudati tények jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének megfeleltetése és az ennek eredményeként megjelenő jogi fogalmak jelentik a megállapított tények jogi értékelését (Kúria Bfv.I.1484/2021/18. számú határozat [44] bekezdés).
[24] Mindezeket összegezve a Kúria megállapítja, hogy amennyiben a bíróság a terhelt tudatára vonatkozó megállapítását ténymegállapításban rögzíti, úgy a tudati tények a történeti tényállás részeként a felülvizsgálati eljárásban nem támadhatók. A jogerős ügydöntő tényállás jelen ügyben tartalmazza azt, hogy a terhelt a sértett ismerősének őrizetlenül hagyott mobiltelefonján 14 óra körül elolvasta az ő és a sértett egymásnak írt üzeneteit. Ezt követően a barátnője mobiltelefonját az ő engedélye és tudta nélkül magánál tartva, magához vett egy összességében 33 cm hosszú, 21 cm pengehosszúságú, 4 cm legnagyobb pengeszélességű konyhakést és egy pár kesztyűt, majd elindult a sértett munkahelyéül szolgáló bisztró hátsó gazdasági bejáratához azzal a szándékkal, hogy a bisztróból általa kicsalogatott sértettet megölje. A terhelt céljának eléréséhez útközben a sértett ismerőse nevében, az ő mobiltelefonjáról küldött üzenetekben kicsalta a sértettet a bisztró gazdasági bejáratához. Míg a sértett a gazdasági bejáraton ki- és belépve, odakint várakozott arra, hogy az általa reméltek szerint ismerősével személyesen találkozzon, a terhelt többször is elsétált a gazdasági bejárat előtt, látva a sértettet. A terhelt a gazdasági bejárathoz megérkezve, annak közvetlen közelében 10 percen keresztül várakozott, miközben kesztyűt húzott. A terhelt ekkor a bejáratban álló sértetthez lépett, a magával vitt késsel előbb egy alkalommal, közepes erővel megszúrta őt, amelynek hatására a bisztró ajtaján belülre, a padlóra estek. A sértett védekezni próbált, eközben a terhelt négy további alkalommal, közepes erővel megszúrta a sértettet. A szúrások közül egy a sértett mellkasát, egy a hasát, három pedig a jobb vállát érte, valamint további, egy vágott sérülést is okozott a terhelt a sértett bal hüvelykujján. A terhelt ezt követően a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használt kést még benn az épületben, a helyszínen eldobta és futva menekült. Menekülése közben a kesztyűt egy ligetben, sértett ismerőse mobiltelefonját egy körúton lévő szemetes kosárba dobta, majd a körútról az autóbusz állomás mellett elhaladó taxiba ült, azzal 1. számú városba közlekedett. Itt a régi albérletének ajtajánál találkozott az édesapjával, aki visszakísérte őt a rendőrségre. A tényállás továbbá tartalmazza azt is, hogy a terhelt nem szenved, és a bűncselekmények elkövetésekor sem szenvedett kóros elmeállapotban, így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, személyiségzavarban, szellemi leépülésben. A cselekmény elkövetésekor, és jelenleg sem állt fenn nála semmilyen elmezavar, illetve elmeállapotával kapcsolatos betegség. Kóros elmeállapot őt nem zárta ki és nem korlátozta abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje, és a felismerésnek megfelelően cselekedjen.
[25] Az ítéletszerkesztési hiba miatt az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása [86] bekezdésében található, bíróság által tett további ténymegállapítás az, hogy a sérülések egyértelmű, szúró mozdulatokból származnak, és a mellkasra, hasra, létfontosságú szervekre irányultak. Ugyancsak ténymegállapítás az elsőfokú bíróság ítélete [93] bekezdésében tett azon állítás, mely szerint a terhelt sértettre irányozott szúrásai között a sértett hasát és mellkasát megszúrta, nem csak egyszer szúrt, hanem többször, azok irányított szúrások voltak, életfontosságú szervet, szerveket vett célba a szúrással. A sértett halálát a rövid időn belüli szakszerű orvosi ellátás akadályozta meg.
[26] A tényállás részét képezi a másodfokú bíróság ítélete [47] bekezdésében szereplő azon ténymegállapítás is, hogy a terhelt nem önként, hanem külső hatásra hagyta ott a cselekményét és hagyta el a helyszínt, mert egy ott dolgozó személy meghallotta a terhelt és a sértett elesése miatt bekövetkező zajt, és hátra kiabált, hogy ki van ott.
[27] További ténymegállapítás a másodfokú bíróság ítélete [48] bekezdésében az, hogy a terhelt szúrásai célzott szúrások voltak, a sértett életének kioltására irányultak, a sértett halálát egyedül a szerencsés körülmények és a rövid időn belül érkező szakszerű orvosi segítség akadályozta meg.
[28] Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a védő felülvizsgálati indítványa azon részében, amelyben az emberölés minősített esete helyett életveszélyt okozó testi sértés megállapítását látja helytállónak, kizárólag a felülvizsgálati eljárásban irányadó jogerős ügydöntő határozatban megállapított belső (tudati) és egyes külső tényekkel ellentétes tények állítására, a tényállásban szereplő egyes tények bizonyítatlanságára, így az ítéleti tényállás részbeni megalapozatlanságára alapult. A felülvizsgálati indítvány ebben a részében is kizárólag az irányadó történeti tényállás felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadását jelenti, amelyre figyelemmel az indítvány e részében kizárt, az alapján érdemi felülvizsgálat lefolytatásának a hivatkozott anyagi jogi törvénysértés vonatkozásában nem volt helye.
[29] Ugyancsak ezen okból kizárt a terhelt elmeállapotával, pszichés státuszával összefüggő részében is a felülvizsgálat, mivel az teljes egészében az irányadó tényállásban foglaltaktól eltérő tények megállapítását szorgalmazza, ebben a körben az ítéleti tényállás részbeni felderítetlenségét (megalapozatlanságát) állítja, amelyre hivatkozással felülvizsgálat nem indítványozható.
[30] A felülvizsgálati indítvány részben alapos amiatt, hogy az ügyben eljáró bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét a személyes adattal visszaélés vétségében.
[31] A Btk. 219. § (1) bekezdése szerint, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel, vagy az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja, vétség miatt 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[32] A megállapított tényállásra figyelemmel, az ügyben eljáró bíróságok a személyes adattal visszaélés vétségében bűnösségét amiatt mondták ki, mert a terhelt a sértett ismerőse mobiltelefonján lévő üzenetet mint személyes adatot jogosulatlanul kezelte és ezzel az emberölés kísérlete sértettjének okozott sérülésekre figyelemmel jelentős érdeksérelmet okozott. Ez a jogi értékelés azonban téves.
[33] A személyes adattal visszaélés vétsége törvényi tényállása keretdiszpozíció, háttér jogszabálya az Európai Parlament és a Tanács 2016. április 21-i (EU) 2016/279. számú rendelete (a továbbiakban: GDPR), valamint az információs önrendelkezési jogról és információs szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Info.tv.).
[34] A bűncselekmény tényállásában szereplő, elkövetési tárgynak nem minősülő személyes adat a GDPR 4. cikk 1. pontja szerint: azonosított vagy azonosítható természetes személyre („érintett”) vonatkozó bármely információ; azonosítható az a természetes személy, aki közvetlen vagy közvetett módon, különösen valamely azonosító, pl. név, szám, helymeghatározó adat, online azonosító vagy a természetes személy testi, fiziológiai, genetikai, szellemi, gazdasági, kulturális vagy vallási azonosságára vonatkozó egy vagy több tényező alapján azonosítható.
[35] Az Info.tv. 3. § 2. pontja szerint személyes adat: az érintettre vonatkozó bármelyik információ. Az Info.tv. 3. § 1. pontja szerint érintett: bármely információ alapján azonosított vagy azonosítható természetes személy; az 1.a. pont az azonosítható természetes személy fogalmát lényegében a GDPR fogalmával azonos tartalommal határozza meg.
[36] Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy a mobiltelefonról meghatározott címzettnek küldött SMS üzenet olyan személyes adatnak minősül, amely alkalmas lehet a Btk. 219. § (1) bekezdésében foglalt bűncselekmény megállapítására, mivel annak rögzített adattartalma alapján mind a címzett, mind annak küldője beazonosítható, illetve az üzenet tartalmazhat olyan információt, amely alapján természetes személy GDPR-ban, illetve Info.tv.-ben meghatározott jellegű azonosságára vonatkozó információ azonosítható. Érintett személynek tekinthető ezen üzenetek kapcsán a tényállás alapján mind a sértett ismerőse, mind pedig a sértett. A tényállás alapján megállapítható, hogy a terhelt az érintettek személyes adatát jogosulatlanul kezelte, mivel az SMS üzenetbe betekintés, illetve annak felhasználása a további üzenet küldésére, közlés továbbítására megfelel a GDPR 4. cikk 2. pontjában, illetve az Info.tv. 3. § 10. pontjában írt adatkezelés törvényi fogalmának. Az adatkezelés jogalapját a GDPR 6. cikk (1) bekezdésében foglaltak, valamint az Info.tv. 5. § (1) bekezdésében foglaltak hiányában meg kell állapítani: az érintett személyek hozzájárulása hiányzott, és a jogalappal történő adatkezelés egyéb törvényi feltételei sem álltak fenn.
[37] Érintett személyre vonatkozó személyes adat jogalap nélküli kezelése önmagában azonban nem valósít meg bűncselekményt, annak az adatvédelmi jogszabályok szerinti jogkövetkezménye állapítható meg. A terhelt által megvalósított, tényállásban rögzített ezen magatartása csak abban az esetben valósított volna meg bűncselekményt, ha azt haszonszerzési céllal vagy jelentős érdeksérelmet okozva követte volna el. A tényállás alapján a terheltet haszonszerzési cél nem vezette, jelentős érdeksérelem pedig az érintett személyek személyes adatainak jogalap nélküli kezelésével összefüggésben nem következett be, mivel a sértett életveszélyes sérüléseit nem az adatvédelmi jogsértés, hanem a terhelt élet kioltására irányuló erőszakos magatartása okozta, erre figyelemmel okozati összefüggés hiányában az eredmény nem állapítható meg, és ilyen eredményre a terhelt szándéka még eshetőlegesen sem terjedt ki. A terhelt a személyes adat jogosulatlan kezelését abból a célból végezte, hogy az a sértett megölését elősegítse, azt megkönnyítse. A terhelt magatartása ezért az emberölés megkönnyítése érdekében kifejtett magatartás volt, amely értékelésére azonban az élet elleni bűncselekmény minősítő körülményei között, az előre kiterveltség megállapításakor kell és lehet figyelembe venni. A személyes adatokkal összefüggően jelentős érdeksérelem okozására irányuló szándék a terheltet nem vezette, ilyen érdeksérelem a tényállás alapján nem is állapítható meg, így az sem állapítható meg, hogy egy ilyen érdeksérelemre a terhelt tudata kiterjedt volna, illetve annak esetleges bekövetkezésébe belenyugodott volna.
[38] Mindezekre tekintettel nem állapítható meg az irányadó tényállás alapján a Btk. 219. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő személyes adattal visszaélés vétségében a terhelt bűnössége. Ezért a Kúria a terheltet a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a bűncselekmény vádja alól felmentette.
[39] A Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészséggel abban, hogy a személyes adattal visszaélés vétsége vádja alól történő felmentés és a halmazati büntetéskiszabás mellőzése mellett sem indokolt a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának csökkentése. A Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő, előre kitervelten elkövetett emberölés esetén a büntetés tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. Az irányadó középmérték 15 év határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetés esetén. A Btk. 219. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő bűncselekmény egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, erre figyelemmel bűnösség és halmazat esetén határozott ideig tartó szabadságvesztés indokoltsága esetén a szabadságvesztés-büntetést 10 év és 21 év közötti tételkeretben kellett kiszabni, az irányadó középmérték ennek megfelelően 15 év 6 hónap. Az irányadó tételkeret a halmazati büntetéskiszabás tételkeret emelő hatásának mellőzése mellett is olyan csekély mértékben változott, hogy az emberölés bűntettének kísérlete miatt a büntetési tételkeret alsó határához közelítő tartamú büntetés megváltoztatása, annál rövidebb tartamú szabadságvesztés-büntetés kiszabása nem indokolt.
[40] Mindezekre tekintettel a Kúria mellőzte a Btk. 81. §-ában foglalt halmazati büntetés kiszabására vonatkozó szabályokra történő hivatkozást és annak alkalmazását, ugyanakkor a Btk. 79. § és 80. § (1)–(2) bekezdéseiben foglaltakra figyelemmel, a büntetés céljának és a büntetéskiszabás elveinek szem előtt tartásával megfelelőnek tartotta az ítélőtábla által kiszabott szabadságvesztés büntetést és annak végrehajtási fokozatát is [Btk. 37. § (3) bek. a) pont ad) alpont].
[41] A másodfokú bíróság ítéletének a bűnügyi költségre vonatkozó része a felülvizsgálati eljárásban történt felmentés mellett is törvényes. Törvényesek és helytállóak az elsőfokú bíróság ítéletének azon rendelkezései is, amelyeket a másodfokú bíróság ítélete nem érintett (a terhelt feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből történő kizárása, az előzetes fogvatartás beszámítása, valamint a bűnjelekre vonatkozó rendelkezések). Ugyancsak törvényes a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság ítélete kihirdetésétől a másodfokú ítélet meghozataláig eltelt idő alatti letartóztatás szabadságvesztésbe történő beszámítására vonatkozó rendelkezés.
[42] A határozat elvi tartalma
A felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényálláshoz kötöttségre figyelemmel a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével, az abban foglalt tényekkel összhangban álló tények alapján vizsgálható. A bűncselekmény minősítését is a jogerős ügydöntő határozat tényállása alapján kell vizsgálni.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás felderítetlenségére, a történeti tényállás megalapozatlanságára hivatkozással felülvizsgálati eljárás lefolytatásának nincs helye.
A személyes adattal visszaélés vétségének a Btk. 219. § (1) bekezdés a) pontjában írt esete megvalósulásának feltétele, hogy a jogosulatlan vagy céltól eltérő személyes adatkezelés jogtalan haszonszerzési célból valósuljon meg, vagy az a jogalap nélküli adatkezeléssel összefüggésben az érintett személynek jelentős érdeksérelmet okozzon.
[43] A Kúria a Be. 659. § (5) bekezdésére figyelemmel a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott – nem kizárt – részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott – nem kizárt – ok alapján bírálta felül. A Kúria a Be. 659. § (6) bekezdésére tekintettel a megtámadott határozatot a Be. 649. § (2) bekezdése alapján is felülbírálta, és olyan eljárási szabálysértést, amely felülvizsgálat alapjául szolgálna, nem állapított meg.
[44] A Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja szerint a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha az alapügyben a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét vagy rendelte el kényszergyógykezelését.
[45] A Kúria a Be. 660. § (1) bekezdésére figyelemmel tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva, a felülvizsgálati indítvány meghatározott részei tekintetében megállapította, hogy a Be. 656. § (2) bekezdés a) pontjára is tekintettel, az abban foglaltak alapján a felülvizsgálat kizárt; míg nem kizárt részét elbírálva, a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott másodfokú ítéletet megváltoztatta, a terheltet az ellene a Btk. 219. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző személyes adattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette, a halmazati büntetésre utalást mellőzte.
[46] A Kúria egyebekben a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.1048/2025/7.)