Dorang Zsanett*
Mikor zárul le a törvényi egység? – A bírói gyakorlat és a jelenkori kihívások
Absztrakt
A jogalkotó a jelentős ideje változatlan egység, halmazati szabályokban változást hozott a Btk. 6. §-ának új, (3) bekezdésének megalkotásával, amely az egység záró időpontjaként a vádemelést határozza meg. A rendelkezés 2022. március 1-jén lépett hatályba. Tanulmányomban bemutatom az egység lezárásának – elsősorban a gazdasági bűncselekmények, azon belül a költségvetési csalás tényállásának – kialakult korábbi gyakorlatát, amelyet a jogalkotó ellentétesnek vélt, illetve az új norma megalkotásának indokait és a jogalkotói elvárásokat. Munkám során arra a fő kérdésre keresem a választ, hogy a szabályozás mely bűncselekményekre milyen hatással lehet, illetve az egyes delictumokra gyakorolt eddigi gyakorlatát.
When Does Legal Unity Conclude? – Judicial Practice and Contemporary Challenges
Abstract
The legislator introduced a change regarding the long-standing rules on legal unity and concurrence by adopting a new paragraph that determines the closing point of legal unity at the time of the filing of the indictment. This provision entered into force on 1 March 2022. In my study, I present the earlier judicial practice concerning the termination of legal unity – primarily in relation to economic offences, in particular budgetary fraud – which the legislator considered inconsistent, as well as the reasons for enacting the new provision and the expectations of the legislature. I seek to answer the key question of which criminal offences are affected by regulations and in what way, as well as how the earlier judicial practice continues to influence certain crimes.
Bevezetés
Tanulmányom célja bemutatni a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 6. § (3) bekezdését, amelyet a jogalkotó az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXXIV. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 90. §-ával emelt be a jogrendszerünkbe. A 2022. március 1. napja óta hatályos rendelkezés arra a korábbiakban a joggyakorlatban felmerült kérdésre adott választ, hogy a több részcselekményt egységbe foglaló bűncselekmények esetén mi az a végső időpont, amelytől az újabb részcselekmények már nem tartoznak a bűncselekmény egységébe. A Mód. tv.-hez fűzött indokolás szerint a „joggyakorlatban többféle eltérő, és esetenként ellentmondó megközelítés született abban a kérdésben” , így munkám során ismertetem a kodifikációs indokokat, a jogalkotó által megoldani szándékolt problémákat, illetve a tárgyalt rendelkezés következtében módosított szakaszokat, utalva ezzel az emberölés tényállására, amelynek a dogmatikáját a bevezetett norma megbontotta volna, ezen oknál foga a jogalkotó a Btk. 160. § (2) bekezdését is kénytelen volt kiegészíteni egy l) ponttal, valamint ezzel összefüggésben a (7) bekezdéssel.
I. Előzmények: az egység lezárását meghatározó időpontok a bírói gyakorlatban
Az egység lezárásának időpontjára a jogalkalmazás körében többféle válasz is felmerült, illetve a gazdasági bűncselekmények esetén eltérő megítélés is látható volt a bíróságok és a szakirodalom oldalán egyaránt. Elek Balázs a bírói gyakorlat alapján hat lehetséges megoldást vázolt fel, ezek a következők: 1. a vádirat benyújtásának a napja, a vádemelés időpontja 2. a vádirat tényállásában rögzített elkövetési időszak 3. a végindítványban fenntartott elkövetési időszak 4. az ítélet jogerőre emelkedésének napja 5. a (kihirdetett nem jogerős) ítélet tényállásában foglalt elkövetési időszak 6. a jogerős ítélet tényállásában foglalt elkövetési időszak.
A Debreceni Ítélőtábla Bf.I.138/2022/52. sz. ítélete szerint a bírói gyakorlat három fő nézetet alakított ki a cselekményegység lezárására: az egyik szerint a vádemelés, a másik szerint a vád módosítása és a harmadik szerint az ítélet jogerőre emelkedése zárja le.
A gazdasági bűncselekményeket a szakirodalom és a judicatura eltérően ítélte meg az egység szempontjából. Korábban az adócsalás tényállásánál is a folytatólagosság, mint a törvényi egység egyik fajtája esetén a „rövid időköz” értelmezésének eltérősége merült fel, arra tekintettel, hogy az adóbevallást bizonyos időszakonként szükséges megtenni, így lehet éves periódusú, ez azonban egyéb, például vagyon elleni bűncselekmények esetén a bírói gyakorlat szerint a „rövid időköz” feltételének nem felel meg. Az egység lezárásának a kérdése az adócsalás vonatkozásában is felmerült a folytatólagosság egységébe tartozó részcselekmények és a perújítás összefüggésében. A Legfelsőbb Bíróság a 6/2009. számú BJE határozatban, amelyben adócsalást megállapító ítéleteket is vizsgált, a következő megállapítást tette:
„Az 1878. évi V. tc. (Csemegi Btk.) óta következetes a Kúria, majd a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata abban, hogy az olyan bűncselekmény tekintetében, amely időben egymástól elkülönülő részcselekményekkel valósul meg, a bíróság jogerős határozatának cselekményegységet teremtő hatása van. A jogerős határozat a megszületéséig terjedő időszak tekintetében a cselekményegységet behatárolja és lezárja. Az ezt követő időszakban esetleg továbbra is megvalósuló újabb részcselekmények pedig már egy újabb rendbeli bűncselekmény megállapításának az alapjául szolgálhatnak. Ennek megfelelően a joggyakorlat a folytatólagosság egységébe [Btk. 12. § (2) bek.] tartozó cselekmények tekintetében is ezt a megoldást követi.”
A Legfelsőbb Bíróság e jogegységi határozatban mondta ki – amelyet még az Alkotmánybíróság is vizsgált –, hogy „amennyiben a bíróság a vád tárgyává tett és a bűncselekmény egységébe tartozó cselekményt jogerősen elbírálta, határozata e bűncselekmény tekintetében res iudicatát eredményez.”
A jogegységi határozat az egység és a többség elbírálásával kapcsolatos elveket határozta meg egységesen mindegyik fajtájára és bűncselekményre nézve. A jogegységi határozat meghozatalára azért volt szükség, mert az indítványozó álláspontja szerint megosztott volt az ítélkezési gyakorlat a bűncselekményegység jogerős elbírálását követően ismertté vált további részcselekményeket érintő eljárással összefüggésben. Egyes bíróságok a perújítást – annak érdemi vizsgálata nélkül – elutasították, azon oknál fogva, hogy a perújtás alapvető feltétele a törvényes vád, amely a részcselekményeknél hiányzik. Ennek következtében az ügyészség vádat emelt az érintett részcselekmények miatt, a vádat a bíróság megküldte az érintett bíróság részére, aki ennek következtében már döntést hozott a perújítás megengedhetőségének kérdésében. Ezzel szemben más bíróság megállapítása szerint a „terheltek terhére bejelentett perújítási indítvány érdemi elbírálásához nem szükséges, sőt nem is lehetséges az indítványban megjelölt új tények miatt vádirat benyújtása. A jogerősen elbírált cselekmény miatt ugyanazon terhelttel szemben a többszöri eljárás tilalma folytán újabb büntetőeljárás nem is indulhat”. Ennek alapján az újonnan felmerült részcselekmények önmagukban új ténynek minősülnek az alapítéletben megállapított tényálláshoz képest, így alapul szolgálhatnak a perújítás kezdeményezéséhez. Ezáltal a perújítási eljárás nem a vádirat alapján indul, hanem a perújítási indítvány előterjesztésével.
A Kúria az utóbbi gyakorlatot fogadta el, hivatkozva szintén a többszöri eljárás tilalmára, valamint kifejtette, hogy a már elbírált bűncselekmény egységbe tartozó cselekmények ítélt dolognak minősülnek és ez kiterjed mind a természetes, mind a törvényi egységre, amely azt eredményezi, hogy az utóbb felmerülő részcselekmények miatt csak rendkívüli jogorvoslati eljárás, nevezetesen perújítási eljárás indulhat, ahol az eljárás tárgya már nem a vád, hanem a jogerős bírósági ítélet.
A költségvetési csalás bűntettének újraszabályozását követően – ahol a jogalkotó nem titkolt szándéka volt az egységteremtés –, az egység lezárásának időpontjával összefüggő kérdéskör újból felvetődött, illetve a folytatólagosság megállapítása továbbra is adott volt. A gazdasági bűncselekmények esetén a vádemelés gyakran, az addig való teljesítés okán büntethetőséget megszüntető, illetve a büntetés korlátlan enyhítését vagy mellőzését eredményező időpont. Ezen szabályozásra tekintettel vetődött fel a gazdasági bűncselekmények esetén, különösképpen a költségvetési csalásra nézve, hogy a cselekményegységet a vádemelés zárja le.
A jogalkalmazás is ezen gyakorlatot alakította ki a költségvetési csalásnál, így még a Btk. 6. § (3) bekezdésének kodifikálása előtt. A bíróságok e körben a BH2018.162. döntésre hivatkoznak következetesen, mint előzményre, feltehetően azért, mert ezen határozat a Bírósági Határozatok Tárában is közzétételre került, ugyanakkor korábbi ítéletekben is találkozhatunk az említett gyakorlattal.
Másik ügyben a Pécsi Törvényszék Bf.10/2012/10. sz. ítélete a következő indokolást tartalmazza:
„Szemben az adócsalás bűncselekménye kapcsán kialakult bírói gyakorlattal (…) a költségvetési csalás esetén a törvényhozó célja az volt, hogy egységet teremtsen a költségvetés vagy költségvetések sérelmére elkövetett több – akár egymással össze sem függő – cselekmények között. A Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontjában írt bűncselekmény tehát összefoglalt bűncselekmény (delictum complexum), mely esetén a bűncselekmény egységet a Btk. 310. § (8) bekezdésében írt rendelkezésre figyelemmel a vádemelés zárja le.”
Ugyanakkor az adócsalással összefüggésben is élt azon büntethetőségi akadály, miszerint az elkövető nem volt büntethető, ha a vádirat benyújtásáig az adótartozását kiegyenlíti és törvényi egység is létesülhetett a folytatólagosság révén.
A Szegedi Ítélőtábla a Bf.724/2014/73. sz. ítéletében azon megállapítást tette, hogy:
„Az elbíráláskori Btk. ugyanis, a költségvetési csalást törvényi egységként határozza meg arra alapítottan, hogy a gazdasági bűncselekmények esetén a vádemelésnek van egységalkotó jelentősége, ameddig történő teljesítés a büntethetőség megszűnését, illetve a büntetés korlátlan enyhítését vagy mellőzését eredményezheti. Ezért, a költségvetési csalás esetén is, a vádemelés időpontja zárja le az egységet.” [Kiemelés (D. Zs.)].
Indokolásának alapjaként a Szegedi Ítélőtábla a Kónya István szerkesztésével készült Magyar Büntetőjog Kommentárt adta meg forrásként. A Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 3. kiadása a vádemelésnek tulajdonít egységalkotó jelentőséget a költségvetési csalás – és többnyire a gazdasági bűncselekmények – esetében. A Polt Péter által szerkesztett Kommentár a törvényi egység lezárásának időpontjaként szintén a vádemelést határozza meg a Btk. 396. § (8) bekezdésében írt szabály miatt. Megjegyzem ugyanakkor, hogy ezen álláspont elfogadhatóbb volna számomra, ha korlátlan enyhítés helyett büntethetőséget megszüntető okot szabályozna a jogalkotó, mint ahogyan tette korábban az adócsalás vonatkozásában.
A Polt Péter által szerkesztett Kommentár szerint azonban mivel az ügyész a vádat kiterjesztheti a tanácsülésig, ezért helytállóbb „az az értelmezés, hogy a bűncselekményi egységet az ügyész által a végindítványban fenntartott vád, illetve az abban megjelölt elkövetési időszak zárja le.” A Karsai Krisztina által szerkesztett Nagykommentár egészen a BH 2018.162. döntés meghozataláig (2018. február 13.) – azaz a kötet 2019. január 1-jei időállapotáig – az egység lezárására vonatkozó rendelkezést nem tartalmazott.
Látható, hogy a Kónya István által szerkesztett Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára, valamint a Polt Péter által szerkesztett Kommentár a Büntető Törvénykönyvről megállapításait a bíróságok követték. Bár a kommentárok egyik feladata a bírói gyakorlat bemutatása, jelen esetben e művek tartalma megegyezik az Elvi Bírósági Döntésben (EBD 2017. B.13.), valamint a Kúria által hozott és a Bírósági Határozatok között közzétett döntésben (BH 2018.162.) foglaltakkal. Ugyanakkor e kommentárok a bíróságokra kötelező 6/2009. sz. BJE határozatot követően keletkeztek, annak tartalmi megállapításaival ellentétes álláspontot képviselve.
A Legfőbb Ügyészség a perújítást vizsgáló joggyakorlat-elemzés során a vizsgálati anyagaiban, illetve képviselője által külön is előterjesztett indítványában arra hívta fel a Kúria figyelmét, hogy a költségvetési csalás esetében eltérő joggyakorlat érvényesül a 6/2009. BJE határozatban megállapítottakhoz képest:
„Álláspontja szerint egyes bűncselekmény típusok esetén (pl. több emberen elkövetett emberölés vagy kábítószerrel visszaélés) a gyakorlatban következetesen érvényesül a jogegységi határozat indokolásában kifejtett álláspont, vagyis a természetes egységet az ítélkezési gyakorlat szerint valóban a jogerős bírósági határozat zárja le. Ugyanakkor költségvetési csalással kapcsolatban hivatkozott olyan döntésekre, melyekben az került megfogalmazásra, hogy a bűncselekmény esetén a vádemelés időpontja zárja le az egységet.”
A Kúria egyetértett azzal, hogy ellentétes gyakorlat fennállása mutatható ki és indokoltnak tartotta a 6/2009. BJE határozat felülvizsgálatát az egység záró időpontjának meghatározása és az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében. A joggyakorlat-elemzés kapcsán a csoport által meghatározott szempontokat ezen kérdés nem érintette, így a Kúria az összefoglaló véleményben további megállapításokat nem tett. Azonban talán éppen ekkor került leginkább fókuszba az a tény, hogy a bíróságok az összes bűncselekmény közül – amely természetes vagy törvényi egység, avagy létesülni tud törvényi egységként is, például a folytatólagosság révén – kiemelték a költségvetési csalást és eltérő szabályozást állapítottak meg rá, mindezt úgy, hogy a Btk. 396. § (8) bekezdésének célja nem az egység-lezárás időpontjának a meghatározása volt és ez a törvényhez fűzött indokolásban sem jelenik meg.
A vádemelés, mint a cselekményegység lezárásának időpontja azonban nem csak a költségvetési csalásnál merült fel. A Kúria BH 2020.1.3. számon közzétett döntése összefoglalójának III. pontja értelmében
„A zaklatás magánindítványra büntetendő, de közvádas ügy, mert a vádat az ügyész képviseli. Következésképpen az ügyészi vádemelést követően is folytatódó zaklatás miatt előterjesztett magánindítvány már más eljárásra tartozik. Ellenben a vádemelésig tartó időszakban a nyomozás során, a feljelentést követően is folyamatos zaklatás miatt további magánindítvány előterjeszthető. Ez az újabb bűncselekmények büntethetőségének szükséges feltétele, mert magánindítványnak csak konkrét, múltbeli magatartás miatt van helye. (…).”
Egy Fővárosi Ítélőtábla előtt folyamatban volt ügyben egy magánvádló jogi képviselője a folytatólagosan elkövetett rágalmazással összefüggésben hivatkozott ezen döntésre, akkor a Fővárosi Ítélőtábla az 5.Bhar.87/2021/7/II. sz. ítéletében kifejtette, hogy
„egyértelmű, hogy az adott bűncselekmény jogerős elbírálása (és nem a vádemelés ténye) zárja ki a folytatólagosság törvényi egységébe tartozó újabb bűncselekmény elbírálását, és ez alóli kivételek körében a magánindítványra büntetendő, de magánvádas bűncselekmények nem szerepelnek. Vagyis, nem tekinthető megalapozottnak az a hivatkozása a magánvádló jogi képviselőjének, hogy ez utóbbi bűncselekmények tekintetében az egyébként a jogalkalmazás számára kötelező büntető jogegységi határozat ellenében eltérő jogalkalmazás lehet indokolt, hiszen ez a már hivatkozott alapelvi szintű és a nemzetközi joggyakorlatban is irányadó törvényi rendelkezésekkel ellentétes jogértelmezést jelent, egyben Magyarország Alaptörvényének 28. cikkével is szemben áll.”
Kérdésként merülhet fel, hogy a költségvetési csalásra vonatkozó gyakorlat hogyan egyeztethető össze az Ítélőtábla által is hivatkozott 6/2009. számú BJE határozattal, ugyanis szakirodalmi álláspont szerint a tárgyalt gyakorlat dogmatikailag nehezen igazolható.
A Kúria a kodifikációt követően meghozta a Bhar.564/2021/11., BH számon (BH 2022.10.258.) is közétett irányadó határozatát, amely szerint:
„A 6/2009. BJE határozatban az egység valamennyi formájára vonatkozó megállapításokra tekintettel, a költségvetési csalás törvényi egységét a Btk. 6. § 2022. március 1-jétől a 2021. évi CXXXIV. törvény 90. §-a által beiktatott (3) bekezdése hatályba lépéséig a jogerős ügydöntő határozat meghozatala, azt követően pedig a cselekményegységbe tartozó egyes részcselekmények miatt első alkalommal történő vádemelés zárja le. A cselekményegység lezárásáig az egységet lezáró tény bekövetkezte előtt elkövetett valamennyi részcselekmény a költségvetési csalás törvényi egységébe tartozik, ezért azok jogerős elbírálása ítélt dolgot eredményez a törvényi egységbe tartozó, de el nem bírált részcselekmény vonatkozásában [Btk. 6. §, 396. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont].”
Vagyis, a Kúria a BH 2022.10.258. számon közzétett döntésével eltért korábbi gyakorlatától azzal, hogy a BH 2018.6.162. határozattal ellentétben azt mondta ki, hogy a költségvetési csalás törvényi egységét a Btk. 6. § 2022. március 1-jétől beiktatott (3) bekezdése hatályba lépéséig a jogerős ügydöntő határozat meghozatala, azt követően pedig a cselekményegységbe tartozó egyes részcselekmények miatt első alkalommal történő vádemelés zárja le. A BH 2022.10.258. számú irányadó – a korábbi gyakorlattal ellentétes – döntés már az egyes bíróságok ítéleteinek indokolásában is megjelenik.
A jogalkotó azonban a korábbi gyakorlatot nem a költségvetési csalásra nézve kodifikálta, hanem a Btk. 6. § (3) bekezdésében bevezetett normát A büntetőjogi felelősség címet viselő III. Fejezetében helyezte el a bűnhalmazat körében, így mindegyik bűncselekményre kötelező érvényűnek fogadta el. Erre tekintettel pedig számos változást hozott, illetve valószínűleg fog hozni egyes bűncselekmények ítélkezési gyakorlatában.
II. Kodifikáció, indokok, elvárások
Az egység, többség és halmazat kérdéskörét hosszas fejlődés útján alakította ki a szakirodalom és a gyakorlat a mai képére. A jogalkotó e folyamathoz törvényalkotási tevékenységgel a Btk. 6. §-ában rögzített fogalmi meghatározásokon kívül az alkalmazandó büntetéskiszabási szabályoknak a Btk. 81. §-ában történő rögzítésével járult hozzá. A tudomány oldaláról szemlélve ugyanakkor ez egy gazdagon kidolgozott terület a szakirodalomban. A gyakorlatban pedig a bíróknak is napi szinten szükséges az egység, többség, halmazattal összefüggésben döntést hozni, így a bíróságok is foglalkoztak a témakör szinte minden vetületével. Mindezek mellett is a jogszabálymódosítások – sok esetben a technikai fejlődés okán az újonnan törvénybe iktatott bűncselekmények – révén folyamatosan merülnek fel a gyakorlatban még meg nem válaszolt kérdések, avagy a korábbiakban lefektetettek újramérlegelésének szükségessége.
A felmerülő kérdések közül az egység-lezáró időpont meghatározását a jogalkotó azonban olyan jelentősnek, valamint a bírósági gyakorlatban ellentétesnek mutatkozó területnek ítélte meg, hogy indokoltnak látta a kodifikációt. A norma a következőképpen szól:
„Ha az elkövető több vagy tartós cselekménye egy bűncselekményt valósít meg, vagy több bűncselekménye e törvény rendelkezése alapján egy bűncselekményt valósít meg, és e bűncselekmény miatt az elkövetővel szemben vádemelésre került sor, az elkövető által a vádemelést követően elkövetett újabb ugyanolyan bűncselekmény önálló bűncselekményként bírálandó el.”
A Mód. tv.-hez fűzött indokolásban a jogalkotó is kitért a 6/2009. BJE által lefektetettekre, rögzítve, hogy az új szabályozás az ítélt dolog megállapításának alapkérdésein nem változtat. A törvényhozó azonban konstatálta, hogy a „jogegységi határozat nem érintette azt a kérdést, hogy a bűncselekményegységet milyen szempontok alapján kell megállapítani. Ebből következően az ítélt dologgal szembeni védelem továbbra is a jogegységi határozatban foglaltak [alapján] állapítható meg, de csak azokra a részcselekményekre, amelyek a Javaslat szabályai alapján is bűncselekmény egységbe tartoznak.” A 6/2009. BJE határozat nem a cselekményegység megállapításáról szólt, ugyanakkor a jogalkotó által kodifikált norma sem. A BJE határozatra és a Btk.-beli rendelkezésre is igaz, hogy megállapítást tartalmaz az egység-lezárásának időpontjára nézve, méghozzá ellentétesen. Valóban igaz, hogy az adott részcselekmények ugyanúgy res iudicatát képeznek, azonban az új szabályozás értelmében már a vádemelés pillanatától kezdve. Mindezen kívül a jogalkotó utalt a szükségtelen perújításokra is, amelyek ellentétesek a pergazdaságosság követelményével, és nem szolgálják a valósághű tényálláson alapuló bírói döntést. Ugyanakkor az indokolás arra is rámutat, hogy bizonyos eljárási helyzetekben a perújítás nem elkerülhető, hanem kifejezetten szükségszerű jogorvoslati eszközzé válik.
„A tényállás kiegészítésére a büntetőeljárás meghatározott szakaszától kezdve már nincs vagy korlátozott a lehetőség, így olyan ellentmondás alakulhat ki, amely csak rendkívüli jogorvoslattal, perújítással feloldható. Ilyen helyzet áll elő különösen akkor, ha az egységet a vádemelés nem zárja le, de a felmerülő újabb részcselekmény miatt a vád módosítására, kiterjesztésére vagy a tényállás módosítására már nincs lehetőség [Be. 538. §, 591. §, 619. §]. Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy végül egy tudottan hiányos tényállást kell az ügydöntő határozat tárgyává tenni, majd a hiányosságot a jogerőre emelkedés után perújítás keretében orvosolni.”
A büntetőjogi minősítésre azonban kihatással van az újabb részcselekmény, amelynek következtében a minősítés akár törvénysértő is lehet, azonban ezen újabb részcselekmény felderítésére egy másik büntetőeljárásban sincsen lehetőség, hiszen ebben az esetben a büntetőeljárást fel kellene függeszteni a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 394. § (3) bekezdés f) pontja alapján.
A vádemelés így egy időbeli elhatárolási pontot képez a természetes és törvényi egység között. Az új szabályozás, így akár egyfajta eljárásjogi feltételként is felfogható. Példának okáért a folytatólagosság akkor valósulhat meg, ha a Btk. 6. § (2) bekezdésében írt anyagi jogi feltételek teljesülnek, azonban a (3) bekezdésben rögzített „eljárásjogi feltétel” nem.
A költségvetési csalás esetén ez egy kedvező szabályozás, hiszen a NAV által utóbb felderített részcselekmények miatt van lehetőség önállóan vádat emelni, elkerülve ezáltal azt, hogy az új részcselekményeket a bírói szakban már akár szinte teljes egészében feltárt ügyhöz kelljen egyesíteni. Ugyanakkor akár egy eljárásban is elbírálhatók a részcselekmények, az új norma bevezetése révén a bíróság döntésére van bízva, hogy az ügyek elkülönítésének vagy egyesítésének általános szempontjai alapján indokoltnak tartja-e az így létrejött több bűncselekmény egy eljárásban való elbírálását.
Ambrus István munkájában a kodifikált rendelkezés megszövegezését tekintve következetlenségként értékelte azon tényt, hogy bár az újonnan bevezetett (3) bekezdés megfogalmazása igazodik az első két bekezdés megszövegezéséhez, azonban a jogalkotó kiemeli a tartós cselekményeket, annak ellenpárja, az állapotbűncselekmények megemlítése nélkül. A szerző álláspontja szerint a jogalkotó használhatta volna a természetes és törvényi egység kifejezéseket, ahogyan azt a Javaslathoz fűzött Indokolásban is tette, hiszen a rendelkezéseket az egység valamennyi esetére alkalmazandónak szánta. A természetes és a törvényi egység, csak úgy, mint a bűnhalmazat vagy a folytatólagosság fogalma hosszú idő óta használatos a magyar tudományban és judicaturában, illetve külföldi példák is vannak a kifejezés büntető törvénykönyvekben való használatára, így csak egyet említve Románia is ide tartozik.
A „több bűncselekmény egy bűncselekményt” valósít meg kifejezés használatának okára utal a Mód. tv. 90. §-ához fűzött indokolása, mivel ugyanezen fordulat szerepel a folytatólagosság rendelkezésében is, azonban a tárgyalt tény önmagában nem magyarázza a tartós bűncselekmények kiemelését.
III. A több ember sérelmére elkövetett emberölés
A jogalkotó a tárgyalt rendelkezést a Btk. általános részébe helyezte és az minden bűncselekményre alkalmazható, ezért az emberölés bűncselekményéhez új minősített esetet kellett bevezetni annak érdekében, hogy az eredeti jogpolitikai célkitűzéseit fenn tudja tartani.
A több ember sérelmére elkövetett emberölés törvényi egységet képez, így a most tárgyalt rendelkezés is alkalmazandó rá. Az összefoglalt bűncselekmény létezésének indoka, hogy a jogalkotó nem tartja elégségesnek a halmazati szabályok szerint kiszabható büntetést, így az akár egymással összefüggésben sem lévő részcselekményeket egységbe foglalja és szigorúbb szankciót határoz meg. Az emberölésnél a jogalkotó az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának lehetőségét kívánta megtartani, ugyanakkor a tárgyalt rendelkezés egységfelbontó hatása okán a vádemelést követő emberölés már egy újabb bűncselekményt képezne, kizárva ezáltal a több ember sérelmére elkövetett emberölés minősített esetének a megállapítását, ennek eredményeképpen pedig két rendbeli alapeseti emberölést kellene megállapítani, amelynek következtében halmazati büntetést kellene kiszabni. A jogalkotó ennek megakadályozása céljából egy új minősítő körülményt vezetett be, vagyis, ha „az elkövetővel szemben emberölés miatt történt vádemelés után követi el” az újabb emberölést, akkor szintén van lehetőség az akár életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására.
A jogalkotónak az ártatlanság vélelme miatt a rendelkezés alkalmazásához egy további, objektív feltételt kellett rendelnie, nevezetesen:
„A (2) bekezdés l) pontja akkor alkalmazható, ha az elkövetőt
a) a vádemelés után elkövetett emberöléssel egy eljárásban a korábban elkövetett emberölés miatt is elítélik, vagy
b) a korábban elkövetett emberölés miatt jogerősen elítélték.”
A gyakorlatban ez a minősített eset leginkább akkor tud megvalósulni, ha az elkövető letartoztatásban vagy bűnügyi felügyelet alatt, esetleg szökés során követi el az újabb emberölést.
A megszövegezés kapcsán két szerző is – különböző okokból – hiányosságot tapasztalt. Ambrus István álláspontja szerint a jogalkotó nem helyezett kellő figyelmet a látszólagos halmazatra, amely végeredményét tekintve ugyancsak egység. Így aggályosnak találja az önállótlan részcselekmény kapcsán, hogy „akkor is emberölés kísérletét kell az elkövető terhére megállapítani, ha vele szemben emberölés kísérlete miatt emelnek vádat, majd – miután például a letartóztatásból megszökik – ugyanazon sértett sérelmére emberölést valósít meg.” A kísérlet megvalósítása esetén a vádemelés szintén emberölés miatt történik, ebből következően „az elkövetővel szemben emberölés miatt történt vádemelés után követi el” kitétel megvalósul. Jelen eset – ahogyan a szerző is említi – az önállótlan részcselekmény iskolapéldája. Ambrus István kérdéseket tárt fel a minősítés területén, megállapítása szerint „nem juthatunk más következtetésre, hogy a jelenlegi joghelyzetben akkor is minősített emberölésért (vagy esetleg a megkísérelt és a befejezett emberölés bűnhalmazatáért?) felel az elkövető”. A joghézag megoldására azt javasolja, hogy a rendelkezésben meg kell határozni, hogy az l) pontban rögzített minősített eset alkalmazása csak akkor lehetséges, ha „két (vagy több) különböző személy megölése (vagy ennek megkísérlése) esetén állapítható meg.”
A másik szövegezési hiány, amelyre Szomora Zsolt utal, már a 160. § (7) bekezdésének b) pontjával kapcsolatos. A szerző álláspontja szerint a megfogalmazás nincsen tekintettel arra, hogy a Btk. 160. § (2) bekezdésének h) pontja szabályozza a különös visszaesést, mint minősített esetet. Az a tettes, aki emberölésért való jogerős elítélést követően újabb emberölést követ el, az esetek nagy többségében különös visszaeső lesz és csak nagyon szűk körben képzelhető el olyan helyzet, amikor a különös visszaesés nem állapítható meg. Ilyen szélsőséges előfordulási körre említi példaként Szomora Zsolt azt, ha a „már jogerősen elbírált, korábbi emberölést az elkövető a beszámítási képességet nem kizáró, de azt korlátozó kóros elmeállapotban vagy ilyen kényszer hatása alatt követte el, és ezért a bíróság nem végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki. Vagy az új minősítő körülmény alkalmazása akkor merülhet még fel, ha a – jellemzően igen hosszú tartamú szabadságvesztésre ítélt – elkövető az újabb emberölést a korábbi végrehajtandó szabadságvesztésének teljes kitöltését követő 3 éven túl követi el.”
Mivel a Btk. 160. § (7) bekezdésének b) pontja csak ilyen szélsőséges helyzetekben alkalmazható, ezért Szomora Zsolt meglátása szerint a jogalkotó a tárgyalt rendelkezéssel nem ért el hézagbetöltést, hanem ugyanarra a szituációra, egymást átfedő normákat alkotott, amelyekre nézve jogértelmezés szükséges. A különös visszaesés – a specialitásból kiindulva – az általánosabbnak tekinthető új minősített esetet háttérbe szorítja. A szerző álláspontja szerint a jogértelmezés elkerülhető lett volna abban az esetben, ha a „jogalkotó a (7) bekezdés b) pontjába negatív feltételként beiktatja, hogy az a különös visszaesés esetein kívül követhető el. A két minősítő körülmény együttes fennállására nem kerülhet sor, az a kétszeres értékelés tilalmába ütközne.”
Az ismertetett szabályozási pontatlanságok álláspontom szerint megoldásra várnak, azonban mindkettő könnyen orvosolható jogszabálymódosítással.
A jogalkotó a Mód. tv.-ben kifejtette, hogy „az új szabályozás következménye lehet, hogy a korábban egységbe tartozó minősítő körülmények nem valósulnak meg. A halmazati büntetéskiszabási szabályokból kifolyólag ezzel együtt sem várható, hogy a kiszabott büntetések számottevően enyhébb irányba mozdulnának el. A korábbi jogállapothoz képest korlátozottabb büntetéskiszabási lehetőségeknek az olyan bűncselekmények esetén lehet különös jelentősége, ahol a minősített esetben – törvényi egység folytán – életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható, és a törvényi egység felbomlásával erre nem lenne lehetőség.” [Kiemelés (D. Zs.)].
A jogalkotó az emberölés tényállásának új minősített esetével és a kapcsolódó objektív feltétel bevezetésével e tényállásra egyértelműen rendezte a Btk. 6. § (3) bekezdésének alkalmazásával adódó anomáliákat. Az új szabályozásnak azonban kihatása lehet a halmazati büntetéskiszabásra más bűncselekményeknél is, valamint álláspontom szerint egyes típusú bűncselekményeknél ez különféleképpen is történhet.
IV. A Btk. 6. § (3) bekezdésének egyéb bűncselekményekre gyakorolt hatása
A természetes és törvényi egység típusainál a tárgyalt bekezdéssel összefüggésben a legtöbb szerző munkájában elsőként a folytatólagosság esete merült fel, amelyet szorosan követ az összefoglalt bűncselekmény. A következőkben néhány konkrét bűncselekményt, bűncselekmény típust emelek ki, amelyek gyakorlatát befolyásolja a bevezetett rendelkezés.
A tartási kötelezettség elmulasztása egy olyan, rendszerint hosszabb időn át mulasztások sorozatából álló bűncselekmény, amely tipikusan a vádemelést követően is folytatódik. A tartás elmulasztásának bűncselekménye esetén az elkövetési időszak a vád tárgyává tett első mulasztástól az elsőfokú bírósági ítélet meghozataláig terjedt. A gyakorlatot a Kúria szintén abból vezette le, hogy a jogalkotó büntethetőséget megszüntető okot alapított a Btk. 212. § (3) bekezdésében azzal, hogy az elkövető a kötelezettségének eleget tehetett az elsőfokú ítéletig. Problémát jelentett azonban, hogy az ügyész a vádemelésig terjedő időszakot tette a vád tárgyává, majd a bírósági szakban a vádemelés óta eltelt időt a bíró szintén megállapította, anélkül, hogy az ügyész vádkiterjesztéssel élt volna. „Mivel a bűncselekményegységet az elsőfokú bíróság ítélete zárja le, az ítélkezési gyakorlat a vádirat benyújtása utáni mulasztásokat is a vád tárgyához tartozónak tekinti (BJD 4510.) függetlenül az ügyészi vád (esetleges) hiányától, vállalva, hogy ez az eljárás a vádelv lerontását eredményezi. Az eljárási feladatok megoszlásának alapelvére [1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 1. §] figyelemmel és a törvényes vádra vonatkozó – 2006. július 1-jén hatályba lépett – szabályozás folytán ez a gyakorlat nem tartható fenn.”
A Kúria megállapította, hogy „nincs törvényes akadálya annak, hogy a vádló a vádat a történeti tényállásban leírt tényállással összefüggő, de vád tárgyává nem tett cselekmény(ek)re is kiterjessze. A bíróságnak azonban még arra sincs módja, hogy a vádló figyelmét erre a lehetőségre felhívja, mert már ezzel vádlói funkciót gyakorolna és megsértené az eljárási feladatok megoszlásának alapelvét.” A Kúria Büntető Kollégiuma azonban a 2/2023. (VII. 5.) BK véleményében felülvizsgálta a korábbi kollégiumi véleményeket és ez alapján már nem tartotta fenn a 101. BK véleményt.
Ambrus István is azon a véleményen volt, hogy a 101. BK véleményben meghatározott gyakorlat a Btk. 6. § (3) bekezdése okán nem alkalmazható a továbbiakban, mivel a rendelkezésben szereplő „az elkövető által a vádemelést követően elkövetett újabb ugyanolyan bűncselekményként bírálandó el” kitétel egy teljesen új elbírálást jelent, így vádkiterjesztésre, avagy az ügyek utólagos egyesítésére nem lát lehetőséget. Ezzel ellentétes álláspontot foglalt el Szomora Zsolt, aki szerint a módosítás nem érinti a vádemelést követő vádkiterjesztés lehetőségét. Megjegyzi ugyanakkor, hogy az anyagi jogi következmények – az eljárásjogival ellentétben – változtak, mivel „a vádkiterjesztésbe foglalt részcselekmények az eredeti vádban foglalt részcselekményekkel – a korábbi természetes vagy törvényi egység helyett – halmazatban fognak állni.”
A Fővárosi Törvényszék által hozott – majd a Fővárosi Ítélőtábla által helybenhagyott – ítélet szerint a „vádemelést követően elkövetett részcselekmények egy eljárásban való elbírálására vádkiterjesztés útján van lehetőség”. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Btk. 6. § (3) bekezdésére figyelemmel, ha a vádemelést követően elmulasztott tartásdíjra nézve a vádkiterjesztés megtörténik, akkor kétrendbeli tartás elmulasztását kell megállapítani. A vádlott a vádemelést megelőző időszakra nézve még az ügydöntő határozat meghozatala előtt a teljes kötelezettségének eleget tett, így a bíróság a Btk. 212. § (3) bekezdésében meghatározott speciális büntethetőséget megszüntető ok fennállta miatt 1 rendbeli tartási kötelezettség elmulasztása vétsége miatti büntetőeljárást megszüntette. Ugyanakkor a vádlott e kötelezettségének a vádemelést követő időszakban már nem tett eleget, így a speciális büntethetőséget megszüntető ok jogkövetkezményei nem alkalmazhatók. Ennek eredményeképpen a bíróság egyrendbeli tartási kötelezettség elmulasztásának vétségében állapította meg a vádlott bűnösségét.
Az ügyész a fellebbezés indokolásában előadta, hogy álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az egyik részcselekmény tekintetében a büntetőeljárás megszüntetéséről döntött. A tartási kötelezettség elmulasztásának (3) bekezdésében meghatározott büntethetőséget megszüntető ok csak a cselekmény rendbeliségére hat és nem érinti a bűncselekmény esetében a fennálló különös részi büntethetőségi akadályt. Így az ügyész szerint a büntethetőséget megszüntető ok jelen esetben akkor állapítható meg, ha az elkövető az őt terhelő teljes gyermektartási kötelezettségét teljesíti, függetlenül attól, hogy a tartás elmulasztására visszavezethetően a cselekménye hány rendbelinek minősül. Ezzel az érveléssel sem a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség, sem a Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyet a 2022. március 1. óta hatályos rendelkezés egységfelbontó következménye miatt.
A rendelkezés hatását tekintve kiemelném még az olyan delictumokat, mint a vagyon elleni vagy a kábítószeres bűncselekmények, ahol a cselekmény minősítését is befolyásolja a norma, hiszen a minősített eseteknél releváns a kár, a vagyoni hátrány mértéke, illetve a kábítószer mennyisége. Vádemelés után történő elkövetés, avagy az eredeti elkövetés vádemelés után történő folytatása egységet már nem képezhet, így a kábítószert egybeszámítani nem lehet, s ugyanez igaz a kár, illetve a vagyoni hátrány számítására is, amely a folytatólagosság révén bármely vagyon elleni bűncselekménynél jelentkezhet. A kábítószerre elkövetett bűncselekmények pedig természetes egységnek számítanak, amelyek egy vagy több mozzanattal is megvalósulhatnak. Megjegyzendő, hogy a folytatólagosság miatt a szabályozás lehetővé teheti az ügyek gyorsabb és költséghatékonyabb lebonyolítását az egyesítési kényszer kiküszöbölésével abban az esetben, amikor az elkövető különböző városok üzletláncai ellen követ el például lopási cselekményeket, hiszen a Btk. 6. § (3) bekezdése alkalmazásával így már van mód arra, hogy a bíróság célszerűségi alapon döntsön az ügyek esetleges egyesítése kérdésében vagy akár külön-külön eljárásokban bírálják el a cselekményeket.
V. Időbeli hatály
A jogszabálymódosításokat követően a gyakorlatban rendszeresen felmerülő kérdés, hogy az időbeli hatályra tekintettel a Btk. egyes rendelkezései vonatkozásában az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos szabályokat kell-e alkalmazni. Jelen esetben azonban nehezebbé válik annak megítélése, hogy a 2022. március 1. előtti vagy utáni szabályozás tekintendő-e kedvezőbbnek az elkövetőre nézve. Ennek oka, hogy az egységi értékelés következtében megállapítható minősített esethez a jogalkotó gyakran magasabb büntetési tételkeretet rendel, amely nemcsak a felső, hanem az alsó határ emelkedésével is együtt jár. Ez utóbbi körülmény a bíró büntetéskiszabási mozgásterét szűkíti, mivel korlátozza az enyhébb büntetés kiszabásának lehetőségét. Ezzel szemben halmazati büntetés esetén a büntetési tételkeret módosulása kizárólag a felső határ emelésében jelenik meg, míg az alsó határ változatlan marad. Ennek következtében a középmérték is emelkedik, ugyanakkor az alsó határ érintetlensége tágabb teret biztosíthat az egyéniesített büntetéskiszabás számára. Minderre tekintettel nem egyértelmű, hogy az elkövető számára a minősített eset szerinti egységi értékelés vagy a halmazati büntetéskiszabási szabályok alkalmazása eredményez kedvezőbb elbírálást. A jogalkotó is utalt arra, hogy a „halmazati büntetéskiszabási szabályokból kifolyólag ezzel együtt sem várható, hogy a kiszabott büntetések számottevően enyhébb irányba mozdulnának el.” Látható tehát, hogy a jogalkotó a halmazati szabályok alkalmazása esetén legfeljebb csekély mértékű enyhüléssel számol, ugyanakkor nem kívánja lehetővé tenni, hogy az elkövető a halmazati értékelés folytán összességében kedvezőbb helyzetbe kerüljön annál, mint amelyet az egységi értékelés mellett alkalmazandó, a minősített esethez kapcsolódó szigorúbb büntetési tételkeret eredményezne. E kedvezőbb elbírálás elkerülésének eszközeként tekint a jogalkotó a halmazati büntetéskiszabási szabályokra.
Véleményem szerint csak a költségvetési csalás tényállásánál lehetne egyszerűbb az időbeli hatály megítélése, hiszen a korábbi bírói gyakorlat megegyezik az újonnan bevezetett normával. Ugyanakkor a korábban ismertetett BH 2022.10.258. számon is megjelent döntéssel a Kúria ezen gyakorlattól eltért és a Btk. 6. § (3) bekezdésének hatályba lépése előtti elkövetésekre nézve nem a vádemelést tartja irányadónak az egység lezárása szempontjából, hanem a jogerős ügydöntő határozatot. Ennek következtében a bíróságnak a költségvetési csalás tényállásánál is vizsgálnia kell az időbeli hatályt. Véleményem szerint ebből is látható, hogy a Btk. 396. § (8) bekezdéséből valójában nem vezethető le a korábban alkalmazott gyakorlat, hiszen különben nem lett volna szükség a tárgyalt irányadó bírósági határozat meghozatalára.
Megemlítendő, hogy a másodfellebbezés okán nagy jelentősége lehet annak is, hogy a bíróság a 2022. március 1. előtti vagy utáni szabályok alkalmazása mellett dönt, mivel ez befolyással lehet arra, hogy megnyílik-e a harmadfokú bírósági eljárás lehetősége a Be. 615. § (2a) bekezdésének korlátozása miatt.
Zárógondolatok
A Btk. 6. § (3) bekezdése mindenképpen változást hoz, illetve hozott egyes bűncselekmények ítélkezési gyakorlatába. Molnár Gábor Miklós szavaival élve „ma még az is nehezen körvonalazható, hogy a Btk. 6. § (3) bekezdésének a bűncselekményegységet meghatározó újszerű rendelkezése milyen új értelmezési kérdéseket vet majd fel a jövőben”. Munkám során igyekeztem a gyakorlatban megnyilvánult előzmények és a kodifikációs indokok ismertetését követően próbát tenni az eddig körvonalazott főbb kérdések felvázolására.
A bevezetett norma pozitív hatással lehet a folytatólagosságra nézve például a vagyon elleni bűncselekmények esetén, hiszen megszünteti az egyesítési kényszert, amely különböző és egymástól messze lévő városokban történő elkövetések esetén nehézséget jelenthetett, s annak elmulasztása perújításokhoz vezetett.
A költségvetési csalás tényállásában változás nem történt, azt leszámítva, hogy a bírói gyakorlat jelent meg a jogszabályban. Ugyanakkor a jogalkotó cáfolta azon kritikákat, amely szerint a gyakorlat dogmatikai igazolhatósága kérdéses.
Kérdésként merülhet fel, hogy szükséges volt-e egyáltalán az új bekezdés kodifikálása. Úgy gondolom – utalva egyúttal a Legfőbb Ügyészség és a Kúria ellentétes gyakorlattal kapcsolatos álláspontjára is a joggyakorlat-elemző csoportban – hogy igen, amennyiben a jogalkotó az egységet a vádemeléssel kívánja lezárni. Álláspontom szerint a bűncselekmények egységes megítélése előnyösebb és nem tartom indokoltnak valamely delictum kiemelését, azonban a jogerős ügydöntő határozat „mint egység lezáró időpont” elfogadásához a 6/2009. BJE határozat felülvizsgálata is elégséges lett volna.
A Btk. 6. § (3) bekezdése kodifikálásának indokoltságát a bűncselekmények felől megközelítve legfőképpen a költségvetési csalás gyakorlata adja, a többi bűncselekménynél a természetes és törvényi egység lezárására vonatkozóan nem mutatkozott ellentét, illetve véleményem szerint különösebb nehézség sem volt a gyakorlatban.
Jóllehet, a statisztikai adatok a B/8995. számon közétett, az ügyészség 2023. évi tevékenységéről szóló országgyűlési beszámolója szerint 2023-ra kisebb mértékű csökkenést mutatnak, ugyanakkor a legfőbb ügyész felhívta a figyelmet arra, hogy ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az ügyészségi feladatok is ezzel egyenesen arányosan redukálódtak volna a költségvetési csalással összefüggésben. A tárgyalt bűncselekmény bizonyítása komplex feladatnak mutatkozik jelenleg is, tekintettel arra is, hogy sok esetben több tagállamot is érintenek, a bűnszervezetben való elkövetés nagyon gyakori, illetve százmilliós, vagy esetenként milliárdos vagyoni hátrányt is okoznak. Ebből következően a bűncselekmény bizonyítása során is összetett, többféle, valamint önmagukban is időigényes eljárási cselekmények szükségesek.
A költségvetési csalás megítélése a bíróságok részéről sem könnyű. Az ügyek komplexek, az elkövetési módok változatosak és számtalan részcselekményekből állhatnak. Az a lehetőség, hogy a bíróság ítélheti meg az adott ügyben, hogy a vádemelést követően megvalósított részcselekményeket egyesíteni szándékozik-e az alapüggyel, avagy a külön-külön elbírálás mellett dönt – ezzel együtt elkerülve az esetleges perújításokat is az újonnan felmerülő részcselekményeknél – a gyakorlati oldalról szemlélve támogatandó, azonban a 6/2009. BJE határozatnak a felülvizsgálatát szükségesnek tartom.
Felhasznált irodalom
Monográfiák, tanulmányok
[1] AMBRUS István: A bűncselekményi egység új törvényi szabályozása, Magyar Jog 2023/2, 108–113.
[2] AMBRUS István: A törvényi egység általános ismérveiről, In: Acta Universitatis Szegediensis: forum: publicationes doctorandorum juridicorum, 2011/1, 5–25.
[3] AMBRUS István: Egység és halmazat – régi dogmatikai kérdés, új megközelítésben, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszék, Szeged, 2014.
[4] BELOVICS Ervin–MOLNÁR Gábor Miklós–SINKU Pál: Büntetőjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013.
[5] ELEK Balázs: A cselekményegység egyes kérdései, In: Sic itur ad astra: Ünnepi kötet a 70 éves Blaskó Béla tiszteletére (szerk.: Madai SándorPallagi AnikóPolt Péter), Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2020, 151–160.
[6] ELEK Balázs: A kétszeres eljárás tilalma és a cselekményegység a Kúria gyakorlatában, In: Haladás és ellenállás Erdei Tanár Úr és más szerzők dolgozatai (szerk.: Holé KatalinKirály Eszter), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2021, 200–209.
[7] GELLÉR Balázs–AMBRUS István: Változások és kiegészítések A magyar büntetőjog általános tanai I. című tankönyvéhez, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2023.
[8] KARSAI Krisztina: Költségvetési csalás – XXXIX. Fejezet, In: Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez (szerk.: Karsai Krisztina), Wolters Kluwer online jogtár, Budapest, 2022.
[9] Kommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez (szerk.: Polt Péter), Wolters Kluwer online jogtár, Budapest, 2016.
[10] KONDOROSI András: A költségvetési csalás és az egység-többség kérdése, Gazdaság és Jog, 2014/11, 14–19.
[11] KONDOROSI András: Egyes kiemelkedő jelentőségű gazdasági bűncselekmények dogmatikai és eljárásjogi megközelítésben, PhD-értekezés, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola, Pécs, 2019.
[12] MOLNÁR Gábor Miklós: A költségvetést károsító bűncselekmények – Btk. XXXIX. Fejezet In: Büntetőjog II. Különös Rész (szerk.: Belovics Ervin), Orac Kiadó, Budapest, 2023.
[13] MOLNÁR Gábor Miklós: A költségvetést károsító bűncselekmények, In: Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 3. kiadás II. kötet (szerk.: Kónya István), HVG–ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2017.
[14] MOLNÁR Gábor Miklós: Az adócsalás a költségvetési csalásban, HVG–ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011.
[15] MOLNÁR Gábor Miklós: Az adócsalás ítélkezési gyakorlatának legújabb irányai, In: Örökség és büntetőjog Emlékkönyv Békés Imre tiszteletére (szerk.: Belovics ErvinTamási ErzsébetVarga Zoltán), PPKE JÁK, Budapest, 2011, 139153.
[16] SCHMIDT Péter: A költségvetési csalás jelenlegi minősítési, elhatárolási kérdései és bírói gyakorlata, Büntetőjogi Szemle, 2017/2, 104115.
[17] SINKU Pál: Ellentmondások a gazdasági bűncselekmények megítélésében, In: Örökség és büntetőjog Emlékkönyv Békés Imre tiszteletére (szerk.: Belovics ErvinTamási ErzsébetVarga Zoltán), PPKE JÁK, Budapest, 2011, 6373.
Jogforrások
[1] 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról.
[2] 2011. évi LXIII. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bűncselekményekkel összefüggő módosításáról, illetve az ehhez fűzött indokolás.
[3] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvényről.
[4] 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról.
[5] 2021. évi CXXXIV. törvény az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról, illetve a hozzá fűzött indokolás.
[6] 3103/2013. (V. 17.) AB határozat.
[7] 101. BK vélemény (101/2012. Büntető Kollégiumi vélemény).
[8] 2/2013. (VII. 8.) BK vélemény.
[9] 2/2023. (VII. 5.) BK vélemény.
[10] Kúria Büntető Kollégiuma Joggyakorlat-elemző csoport, 2018.EI.II.JGY.B.I. szám: Ténybeli javítás jogerő után – perújítás a büntetőeljárásban, Összefoglaló vélemény.
Bírósági döntések
[1] 6/2009. Büntető Jogegységi határozat
[2] Debreceni Ítélőtábla Bf.I.138/2022/52.
[3] Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.487/2022/18.I.
[4] Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.87/2021/7/II.
[5] Fővárosi Ítélőtábla Kbf.52/2023/11. sz.
[6] Szegedi Ítélőtábla Bf.724/2014/73.
[7] Fővárosi Törvényszék Kb.11/2023/30.
[8] Pécsi Törvényszék Bf.10/2012/10.
[9] BH 2022.10.258.
[10] BH 2019.5.130.
[11] BH 2018.6.162.
[12] BH 2010.3.60.
[13] BH 2020.1.3.
[14] EBD 2017.B.13. (Balassagyarmati Törvényszék 3.B. 2013/2016/3.)
Internetes források
[1] A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2023. évi tevékenységéről (B/8995) https://ugyeszseg.hu/wp-content/uploads/2024/09/a-legfobb-ugyesz-orszag…
[2] SZOMORA Zsolt: Március 1-től módosultak a Büntető Törvénykönyv bűnhalmazatra vonatkozó általános részi szabályai. https://jogaszegylet.hu/jogelet/marcius-1-tol-modosultak-a-bunteto-torv…
[3] SZOMORA Zsolt: 2022. március 1-től megváltozik a több ember sérelmére elkövetett emberölés szabályozása. https://jogaszegylet.hu/jogelet/2022-marcius-1-tol-megvaltozik-a-tobb-e…
* A szerző tanársegéd, PhD-hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Büntető Eljárásjogi Tanszék. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, és az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
1 Mód. tv. 90. §-ához fűzött indokolás.
2 Lásd KONDOROSI András: Egyes kiemelkedő jelentőségű gazdasági bűncselekmények dogmatikai és eljárásjogi megközelítésben, PhD-értekezés, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola, Pécs, 2019, 110111. Általánosságban a bűncselekményegységgel kapcsolatos ingadozó bírói gyakorlatra utal a munkájában Ambrus István is, lásd: AMBRUS István: A törvényi egység általános ismérveiről, Acta Universitatis Szegediensis: forum: publicationes doctorandorum juridicorum, 2011/1, 22.
3 ELEK Balázs: A cselekményegység egyes kérdései. In: Sic itur ad astra: Ünnepi kötet a 70 éves Blaskó Béla tiszteletére (szerk.: Madai SándorPallagi AnikóPolt Péter), Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2020, 154.
4 Debreceni Ítélőtábla Bf.I.138/2022/52. sz. ítélete indokolás [83].
5 SINKU Pál: Ellentmondások a gazdasági bűncselekmények megítélésében, In: Örökség és büntetőjog Emlékkönyv Békés Imre tiszteletére (szerk.: Belovics ErvinTamási ErzsébetVarga Zoltán), PPKE JÁK, Budapest, 2011, 6465., MOLNÁR Gábor Miklós: Az adócsalás ítélkezési gyakorlatának legújabb irányai, In: Örökség és büntetőjog Emlékkönyv Békés Imre tiszteletére (szerk.: Belovics ErvinTamási ErzsébetVarga Zoltán), PPKE JÁK, Budapest, 2011, 151.; BH 2010.60.
6 BH 2019.130.
7 Lásd MOLNÁR Gábor Miklós: Az adócsalás a költségvetési csalásban, HVG–ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011, 179183.
8 6/2009. számú BJE határozat III/2. pont.
9 3103/2013. (V. 17.) AB határozat.
10 AMBRUS [2011] i.m. 22.
11 6/2009. Büntető Jogegységi határozat Indokolás 1.
12 Uo. Indokolás III.
13 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bűncselekményekkel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi LXIII. törvényhez fűzött Általános indokolás.
14 Schmidt Péter még 2017-ben megjelent tanulmányában is azt írja, hogy „a költségvetési csalás jelenlegi szabályozásának legnagyobb kérdése az, hogy mi zárja le az egységet, illetőleg hol kezdődik az egység.” SCHMIDT Péter: A költségvetési csalás jelenlegi minősítési, elhatárolási kérdései és bírói gyakorlata, Büntetőjogi Szemle, 2017/2, 107108.
15 MOLNÁR Gábor Miklós: A költségvetést károsító bűncselekmények – Btk. XXXIX. Fejezet, In: Büntetőjog II. Különös Rész (szerk.: Belovics Ervin), Orac Kiadó, Budapest, 2023, 822823.
16 Lásd Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.138/2022/52/II. sz. ítélet indokolás [85], Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.487/2022/18.I. sz. ítélet indokolás [88].
17 EBD 2017. B.13. (Balassagyarmati Törvényszék 3. B. 213/2016/3.), Szegedi Ítélőtábla Bf.724/2014/73. sz. ítélet 28., Pécsi Törvényszék Bf.10/2012/10. sz. ítélet 8.
18 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 310. § (6) bekezdés 2010. december 31. napi időállapot.
19 Szegedi Ítélőtábla a Bf.724/2014/73. sz. ítélet 28.
20 Uo.
21 MOLNÁR Gábor Miklós: A költségvetést károsító bűncselekmények, In: Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 3. kiadás II. kötet (szerk.: Kónya István), HVG–ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2017, 1564.
22 Kommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez (szerk.: Polt Péter), Wolters Kluwer online jogtár, Budapest, 2016, Költségvetési csalás Btk. 396. § (1)(5) bekezdéséhez fűzött kommentár.
23 Uo.
24 KARSAI Krisztina: Költségvetési csalás XXXIX. Fejezet, In: Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez (szerk.: Karsai Krisztina), Wolters Kluwer online jogtár, Budapest, 2022, Btk. 396. §-hoz fűzött kommentár.
25 Balassagyarmati Törvényszék 3. B. 213/2016/3.
26 Kúria Bfv.I.1.582/2017.
27 Kúria Büntető Kollégiuma Joggyakorlat-elemző csoport, 2018.EI.II.JGY.B.I. szám: Ténybeli javítás jogerő után – perújítás a büntetőeljárásban, Összefoglaló vélemény 4143.
28 Uo. 6162.
29 Uo.
30 Lásd még ELEK [2020] i.m. 155.
31 6/2009. számú BJE határozatra utalt.
32 Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.87/2021/7/II. sz. ítélet indokolás [37].
33 KONDOROSI András: A költségvetési csalás és az egység-többség kérdése, Gazdaság és Jog, 2014/11, 1718.
34 BH2022.10.258.
35 AMBRUS [2023] i.m. 111.; MOLNÁR [2023] i.m. 823824.
36 Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.487/2022/18/I. Indokolás [88].
37 Btk. 6. § (3) bekezdés.
38 Mód. tv. 90. §-ához fűzött indokolás.
39 Lásd Fővárosi Ítélőtábla 5.Bhar.87/2021/7/II. sz. határozata indokolás [33].
40 Mód. tv. 90. §-ához fűzött indokolás.
41 Mód. tv. 90. §-ához fűzött indokolás, lásd még MOLNÁR [2024] i.m. 17291730.
42 Uo.
43 Lásd AMBRUS István: A bűncselekményi egység új törvényi szabályozása, Magyar Jog 2023/2, 111.
44 MOLNÁR [2024] i.m. 1730.
45 AMBRUS [2023] i.m. 112.
46 Mód. tv. 94. §-ához fűzött indokolás.
47 AMBRUS István: Egység és halmazat – régi dogmatikai kérdés, új megközelítésben, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszék, Szeged, 2014, 162.
48 Mód. tv. 94. §-ához fűzött indokolás.
49 Uo.
50 Uo.
51 Btk. 160. § (7) bekezdés.
52 Lásd SZOMORA Zsolt: 2022. március 1-től megváltozik a több ember sérelmére elkövetett emberölés szabályozása. https://jogaszegylet.hu/jogelet/2022-marcius-1-tol-megvaltozik-a-tobb-e… (utolsó letöltés: 2026. április 30.).
53 AMBRUS [2023] i. m. 112.
54 Uo.
55 SZOMORA 2022. március 1-től megváltozik a több ember sérelmére elkövetett emberölés szabályozása... i.m.
56 Uo.
57 Uo.
58 Mód. tv. 90. §-ához fűzött indokolás.
59 Például Kúria Büntető Kollégiuma Joggyakorlat-elemző csoport, 2018.EI.II.JGY.B.I. szám: Ténybeli javítás jogerő után – perújítás a büntetőeljárásban, Összefoglaló vélemény 62.; ELEK [2020] i. m. 153.; AMBRUS [2023] i. m. 108113.; ELEK Balázs: A kétszeres eljárás tilalma és a cselekményegység a Kúria gyakorlatában, In: Haladás és ellenállás Erdei Tanár Úr és más szerzők dolgozatai (szerk.: Holé KatalinKirály Eszter), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2021, 205207.
60 101/2012. BK vélemény.
61 LŐRINCZY Judit: Gondolatok a tartási kötelezettség elmulasztása vétségéről – avagy mit nem old meg a BK 101. vélemény, Magyar Jog, 2015/78, 446447.
62 2/2013. (VII. 8.) BK vélemény A büntetőjogi tárgyú büntető kollégiumi vélemények felülvizsgálatáról, 101. BK vélemény.
63 Uo.
64 AMBRUS [2018] i. m. 112113.
65 SZOMORA Zsolt: Március 1-től módosultak a Büntető Törvénykönyv bűnhalmazatra vonatkozó általános részi szabályai. https://jogaszegylet.hu/jogelet/marcius-1-tol-modosultak-a-bunteto-torv… (utolsó letöltés: 2026. április 29.).
66 Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.52/2023/11. Indokolás [5].
67 Fővárosi Törvényszék Kb.11/2023/30. Indokolás [40].
68 Uo. Indokolás [41][42].
69 Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.52/2023/11. Indokolás [5].
70 Uo. Indokolás [5], [12].
71 GELLÉR Balázs–AMBRUS István: Változások és kiegészítések A magyar büntetőjog általános tanai I. című tankönyvéhez, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2023, 27.
72 Lásd továbbá Szomora Zsolt példáját a kábítószer mennyiséggel összefüggésben: SZOMORA Március 1-től módosultak a Büntető Törvénykönyv bűnhalmazatra vonatkozó általános részi szabályai... i. m.
73 Mód. tv. 90. §-ához fűzött indokolás.
74 MOLNÁR [2023] i.m. 824.
75 Lásd 33. lábjegyzet.
76 30. lábjegyzet.
77 Kúria Büntető Kollégiuma Joggyakorlat-elemző csoport, 2018.EI.II.JGY.B.I. szám: Ténybeli javítás jogerő után – perújítás a büntetőeljárásban, Összefoglaló vélemény 6162.
78 Uo.
79 Regisztrált költségvetési csalások száma: 2021-ben 1175, 2022-ben 1189, 2023-ben 1041. Kezdeményezett ügyek: 2021-ben 1815, 2022-ben 2457, 2023-ban 1737. A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2023. évi tevékenységéről (B/8995) https://ugyeszseg.hu/wp-content/uploads/2024/09/a-legfobb-ugyesz-orszag… A regisztrált bűncselekményeknek a számát az 1a. táblázat mutatja (19. oldal), a kezdeményezett eljárások kapcsán rögzített cselekményeket az 1b. táblázat (20. oldal) (utolsó letöltés: 2026. április 29.).
80 Uo. 22.